Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-29 / 305. szám
csütörtök esti kOlpolitikoi kommentárunk: Bumedien után NEGYVEN NAPIG TARTÓ súlyos betegség után, — mialatt lényegében már nem gyakorolta államfői hatalmát — hunyt el Huari Bumedien algériai elnök. Az egykori tanító az ötvenes évek elején csatlakozott a francia gyarmatosítók elleni fegyveres harchoz, s hamarosan a felszabadító hadsereg egyik kimagasló vezetője lett. Az ország élére — katonai államcsíny révén — 1965 nyarán került. A 18 millió lakosú ország az 1962-ben elnyert függetlenség óta gyorsított ütemben haladt a társadalmi-gazdasági felemelkedés, a nem kapitalista fejlődés útján. A Bumedien vezette kormányzat arra törekedett, hogy az országot iparosítsa és gazdaságilag függetlenné tegye a neokolonialista béklyóktól. Ez utóbbihoz az alapot Algéria tekintélyes kőolaj- kincse, valamint földgáztartaléka szolgáltatja. A lakosság 70 százaléka ugyan a mezőgazdaságból él — jórészt termelőszövetkezetek keretében —, de a nemzeti össztermék fele az olaj- és gázexportból származik. A Bumedien által kijelölt cél, hogy Algériát, mielőtt természeti kincsei elapadnának — ipari országgá tegyék. Jelentős szociális vívmányokkal büszkélkedhet az ország: az állami költségvetés tetemes részét az oktatásra fordítják s egészségügyi ellátás szempontjából Algéria ' élenjár Afrikában. Külpolitikai síkon Algéria a pozitív semlegesség alapján állt, s az el nem kötelezett országok csoportjában aktív szerepet gyakorol. Következetesen szemben állt az imperializmussal és újgyarmatosítással, tevékeny szolidaritást vállalt a nemzeti felszabadító mozgalmakkal. E politikai irányvonala maradéktalan érvényesítése érdekében erőteljesen támaszkodott természetes szövetségeseire, a szocialista közösség országaira. Az arab világban Algéria a haladó szárny aktív tagja volt. Bumedien halála nyomán az utódlás kérdése került az előtérbe. Nem egyszerűen személycseréről van most szó, hanem arról is, hogy miképpen alakul az ország politikai irányvonala. VALÓSZÍNŰ, hogy a nyolctagú forradalmi tanácsból kerül ki az új vezető. Átmenetileg azonban a kollektív irányítás elé néz az ország. Akárki követi azonban Bumedient, az általa kijelölt úton kell haladnia, s amennyiben megpróbálna arról letérni, az országnak súlyos politikai megrázkódtatásokkal kell szembenéznie. Pálfi Viktor Teherán Távozásra száiííotlák fel a sahot Ezrek tüntettek csütörtök délelőtt Teherán több körzetében. sahellenes és Ame- rika-ellenes jelszavakat hangoztatva. A déli olajmezőkön ugyanakkor a sztrájkoló munkások kútról kútra haladva egymás után zárják el az olaj szelepeket, csaknem teljesen megbénítva az olajtermelést. Értesülések szerint a csütörtöki termelés 200 000 barrel alatt marad abban az országban, amely normális körülmények között napi 6 millió barrelt termel. Az olajszállító hajók a Kharg- szigeti kikötőben vesztegelnek, az olajfinomítók pedig — az abadanit kivéve — teljesen leálltak. Teheránban az utakat kiégett autók, épületkövek, útjelzőtáblák — a tüntetések nyomai — zárják el, s a közlekedés teljesen megbénult. A drámai eseményekkel egyidejűleg az ellenzék egyik vezetője csütörtökön, teherá- ni sajtókonferenciáján előterjesztette az „egység a fel- szabadulásért” elnevezésű politikai csoport programját. Báni Ahmad, a parlament alsóházának tagja a programot ismertetve felszólított a sah távozására, és egy ideiglenes kormány létrehozására. Báni Ahmad szerint „ez jelenti az egyetlen politikai megoldást, ha a jelenlegi zsarnok rendszer és külföldi támogatói el akarják kerülni a néppel való katasztrofális konfrontációt”. A program szerint jelenlegi alkotmány keretében tapasztalt és tekintélyes politikusokból álló tanácsot hoznának létre, amelynek feladata lenne az ideiglenes kormány megválasztása. Ez a kormány feloszlatná a parlamentet. és három hónapon belül új választásokat írna ki. Ezt követően pedig már az új parlament döntene az új kormányzási rendszerről Iránban. A korszakváltás kérdései Napjainkban a közgazdászok „világgazdasági korszakváltásról” beszélnek. A kölcsönös függőség az országok között tovább erősödik. De nem feltétlenül kell szakembernek lenni, a laikus is érzi az új helyzetet. Ugyan kivei nem fordul elő, hogy egyszeregyszer ösztönösen beletemetkezik az emberiség gondjaiba, s a politikai és gazdasági jelenségek összevisszaságából a jövőt firtatja? Ezt tette : lén megjelent könyvében Simái Mihály akadémikus is. A „Kölcsönös függőség és konfliktusok a világgazdaságban”, a közgazdász elemzésén túl humán szempontok alapján is méri az emberiség életrevalóságát, körvonalazza az oly sokszor misztifikált „korszak- váltás” ránk háruló feladatait. Ezekről a kérdésekről beszélget Simái Mihály akadémikussal Kocsi Margit. a Központi Sajtószolgálat munkatársa. — Annak ellenére, hogy az emberiség veszélyérzete ma már sokkal nagyobb, mint mondjuk egy évszázada volt, szükségesnek éreztem az ún. globális problémák vizsgálatát, amelyek a XX. század hátralevő részében és azután is megszaporítják gondjainkat. Természetesen, könyvem c ’sősorban közgazdászszemmel készült, de nem kerülhettem el a választ arra a kérdésre sem: mennyire képes. illetve lesz képes az emberiség az új helyzethez igazodni, a belőle fakadó problémákon felülkerekedni? f fb.kmilsM 1978. december 29.. péntek — Ennyire új lenne a helyzet, hogy már ez a kérdés is felmerül? — Minden túlzás, dramati- zálás nélkül: számunkra szokatlanul új. Ha kinyitjuk a szemünket és higgadtan körülnézünk, látjuk: viszonylag számottevő, mélyreható változások zajlanak a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatokban, azokban az országokban, illetve országcsoportokban, amelyek meghatározó szerepet játszanak a világban. A fejlett tőkés- országok fejlődése lassúbbá, ellentmondásosabbá vált. Szabadkereskedelmi politikájukat protekcionizmusra cserélik, az együttműködési törekvések helyett vagy azok mellett gyakoribbak a konfliktusok közöttük. Változások mennek végbe a szocialista országokban is. A szocialista világrendszer sokkal heterogénebb, mint korábban, ráadásul a közepes fejlettségi szint legfelső lépcsőfokát is több állam már átlépte. A most kezdődött fejlődési szakasz hosszú és nehéz lesz, 20 —25 évet is igénybe vehet, amíg magasan feilett államokká válnak. Űj helyzet alakult ki a fejlődő országok körében is. Az emberiség történetében még soha nem fordult elő. hogy a létező államok többsége — a mintegy 160 országból legalább száz — a gazdasági elmaradottság felszámolását tűzte ki maga és a világ elé alapvető célként. De új a helyzet abból a szempontból is, hogv az emberiség történelme során először olyan problémákkal néz szembe, amelyek vagy az egész világot, vagy annak egy részét átfogják, és megoldásuk csak nemzetközi együttműködés révén lehetséges. — Ha jól értettem, ez az a bizonyos kritikus ront jövőnk szempontjából? — így igaz. Olyan gondokról van szó, amelyeket egyedül már nem lehet, kellő felismerés híján közösen pedig még nem tudunk felszámolni. Legkézenfekvőbb probléma a környezetvédelem, amely a világ valamennyi országát ténylegesen érinti. Az államok e tekintetben egyáltalán nem szigetelhetők el a nemzeti határokkal egymástól. Más jellegű, de általános gond a fegyverkezési verseny is. Jelenleg az emberiség mintegy 400 milliárd dollárt fecsérel pusztító eszközökre — a Föld 36 legszegényebb országának egy évi jövedelmét. Ez az összeg akkora, amit a világ ma már nem engedhetne meg magának! Globális probléma az éhség is, jóllehet, „csak” néhány országban okoz komoly nehézségeket és tragédiákat. Napáinkban mintegy ezermillió ember rosszul táplált vagy éhezik a világon. — A most felnövekvő nemzedék — legalábbis hazánkban — nem ismeri az éhezés borzalmait, a fegyverek veszélyeit. A problémák megoldásából viszont — ha jól számolom —, ennek a nemzedéknek kell igazán kivennie a részét. — Én bízom a fiatalokban. Szerencsére, Magyarországon nem ismerik i , éhezést, de sokan szenvednek tőle szerte a világon. A világ lakossága jelenleg 4,3 milliárd, ebből ' több mint két és fél milliárd ember elmaradott országokban él. s közülük csaknem 1.7 milliárd fiatal. Vagyis világméretekben gondolkodva, a most felnövekvő nemzedék sajnos ismeri az éhezés szörnyűségeit. Ami a leszerelésért vívott harcot illeti, az minket, magyarokat is közvetlenül érint, hiszen anyagi eszközeink egv részét honvédelemre kell fordítanunk. Mindenki tudja, ma Ecevit küzdelme a jobboldali erőkkel Bülent Ecevit török miniszterelnök koordinációs központot hozott létre, amely összehangolja a 13 megyében életbe léptetett rendkívüli állapot rendelkezéseinek végrehajtását. A testület élén a miniszterelnök áll. Tájékozott források szerint Ecevit ezzel az intézkedéssel meg akarja mutatni: szilárdan kézben tartja az ország vezetését, és nem engedi meg a hadseregnek, hogy rendfenntartás címén túllépje hatáskörét, ugyanakkor a leghatározottabban véget kíván vetni a jobbolAlgéria gyászol Algériában 40 napos gyászt hirdettek az ország elnökének, Huari Bumediennek e'hunyta alkalmából (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) daJi erők által provokációs és zavart keltő céllal szított terrorizmusnak és feszültségnek. A Demirel vezette Igazság Párt csütörtökön bejelentette, hogy parlamenti indítványt terjeszt elő, amelyben „kötelességmulasztással és hozzá nem értéssel” vádolja meg Ecevit köztársasági néppártját azért, mert az nem korábban rendelte el a szükségállapotot. A bizalmatlan- sági indítvánnyal felérő lépés politikai válsághoz vezethet. ha a többi konzervatív politikai csoport is csatlakozik az Igazság Párthoz. Jamaicai csúcs Hét ország állam- és kormányfőinek részvételével kétnapos csúcstalálkozó kezdődött a jamaicai Runaway Bay üdülőhelyen, azzal a céllal, hogy kimozdítsa a holtpontról az új világgazdasági renddel kapcsolatos „Észak—Dél párbeszédet”, j Michael N. Manley jamaicai miniszterelnök meghívását a vezető tőkés ipari országok képviseletében Helmut Schmidt nyugatnémet Algírban, a „nép palotája” épületében csütörtökön algériaiak ezrei vettek búcsút a felravatalozott Huari Bumedientől. A gyászoló tömeg kifejezésre juttatta mély fájdalmát, amely most eltölti az ország egész lakosságát. Rabah Bitat ideiglenes államfő a népi nemzetgyűlés rendkívüli ülésén mondott beszédében fegyelemre szólította fel a lakosságot, hivatkozva az állampolgárok felelősségérzetére és hazafias érzelmeire. már nincsenek sebezhetetlen pontok a világon. Az ENSZ- közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán hallottam : a Szovjetunió és az Egyesült Államok a mai nukleáris fel- készültség szintjén képes arra, hogy az atomháború első húsz percében elpusztítsanak mintegy százmillió embert, lerombolják egymás területén a legnagyobb városokat. A veszélyt tehát ismerjük, meggyőződésem, hogy a történelemben az emberiség számára most először van meg a lehetőség mindenfajta háborús veszély elhárítására. Ez a lehetőség nagymértékben azon múlik, mennyire találnak követőkre a szocialista országok békekezdeményezései. A nemzetközi erő- egyensúlyon alapuló béke helyébe egy szervezett biztonsági rendszer léphetm, amely nemzetközi megállapodások sorozatára épülne — az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányához hasonlóan. Ez a békerendszer aztán idővel elvezethetne a fegyverek nélküli világ megteremtéséhez.. — Az álom gyönyörű, ön szerint az emberség már képes ezt megtenni? — Nehéz erre egyértelműen válaszolni. Alaptermészetemnél fogva, optimista vagyok. Az azonban ieny. hogy az emberiség egésze társadalmi fejlettségét tekintve még nem jutott el erre a szintre, a leszereléshez, s általában a világoroblémák megoldásához csupán a technikai feltételek biztosítottak. További jelentős változásokra van szükség. Azután hatékonyabb együttműködésre, összhangra, közös tenniaka- rásra az ember és ember, állam és állam között. És ez még nem az igazi. A világ- helyzet változásai sokkal több erőfeszítést követelnek tőlünk. mint amennyit korábban hittünk — és tettünk. De ha mindez megvalósul, lesz gyógyír . mindenre. Bumedient ma, pénteken temetik el Abd el-Kader Algéria nemzeti hőse. a múlt század nagy szabadságharcosa sírjának közvetlen közelében. kancellár, Odvar Nordli norvég, Pierre Elliot Trudeau ka" nadai és Malcolm Frazer ausztrál miniszterelnök fogadta el. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földptermelő Vállalat szakmunkástanulókat iskoláz be olaj- és iöídpzliányász szakmára az l§7Sj00-as tanévre. KÉPZÉSI IDŐ: 3 év. KÉPZÉS HELYE: 612. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet, Orosháza. A tanulók jól felszerelt kollégiumban nyernek elhelyezést, melynek havi díja 70 Ft. Havonta 500 Ft társadalmi ösztöndíjat 200 Ft ösztöndíj-kiegészítést és a tanulmányi eredménytől fügeően , tanulmányi ösztöndfiat kapnak a tanulók. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után fizikai munkát végeznek 3 műszakban Szeged—Orosháza—Hajdúszoboszló térségébe!*.' Továbbtanulási lehetőség van a nagykanizsai Olajipari Szakközépiskolában. Az iskola levelező tagozatának III. osztályában folytathatják tanulmányaikat, melynek befeiezé'ét követő 1 éven belül technikusminősítő vizsgát tehetnek. A jelentkezési lapot az alábbi címre kell továbbítani : 612. sz. Birkás Imre Ipari Szakmunkásképző Intézet OROSHÁZA. Kossuth tér 4. sz. 5900 Megjelölve rajta „Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vál'alat tanulója”. Bővebb fe'világosítást a vállalat személyzeti okt *ási osztálya ad : Szolnok' Beloiannisz u. 14/a. Telefon: 11-379.
