Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
Sa Cts Dénes: Csak kutasig Kóbor Angelika egy nap5«: Æ — Csak! Egy hete: — Csak, csak, €sak, csak, csak, csak, csak. Egy hónapja: harminc csak. A televízió XIII. csatornáira vetélkedőt hirdetett; ki tud a leglényegtelenebb dologról leglényegtelenebbet mondani. Kóbor Angelika földközi-tengeri hajóutat nyert. — Szeretsz? — kérdezte fe fekete, őrjöngő viharban (az első matróz' aki tíz napja ostromolta Angelikát. I — Szeretlek. f — Miért? f — Csak. f A hajó imbolygó«, a matróz a nőt nehezen tudta át- fÂ-ésehü a kajütablakon, de végre megvolt vele, s be- fcattintotta az ablak vörösréz kampóját. Whiskyt töltött magának, megkönnyebbülve ivott. Angelikát egy hét múlva kifogták a tengerből. Ázott, fázott, sírt, nedvesen csöpögött éhes és szomjas volt. Rögtön egy kajüfbe kísérték. Azt mondta, nem megy. I — Miért? — húzta főü , szemöldökét a kapitány.’ J — Csak — mondta Kóbor i. ÄDgeh tea boldogan. „ ., . j Mire cseréljünk! Tulajdonképpen a karácsony nagyon szép ünnep. Együtt a család, ragyognak a díszek a karácsonyfán, és ha minden jól megy, akkor kint nagy helyhekben hull a hó. Am, mint minden örömbe, a karácsonyba is merülhet, sőt merül is üröm. Például, ha az ember valami szépet vár ajándékba, és helyette egészen mást leap. Ámbár ilyenkor sem kell elkeserednnünk, mert a számunkra felesleges ajándék nem biztos, hogy másnak is az, és lehet cserélni. A tanulság kedvéért, és természetesen a tippadás kedvéért is, most elmondom, hogy én miként jártam, illetve jártam el az elmúlt karácsony után, Nagy meglepetésre ugyanis Jolán nénitől dió- darálót kaptam ajándékba. Hogy miért, azt máig sem tudtam kideríteni. No, de mindegy, megkaptam a darálót és rögtön azon törtem a fejem, hogy kivel tudnám elcserélni. A boltok kiestek a számításból, mert őket az ünnep után annyian ellepik, hogy legfeljebb csak kerti törpére cserélhet az ember. Ezért jobb megoldás ha az ember az ismerősök közt próbál cserepartnert találni. De, hogy ne untassam az olvasót, máris a lényegre térek. Felajánlottam a diódarálót Ödön bácsinak, akinek szintén nem kellett, viszont Ödön bácsi tovább tudta cserélni a diódarálót Margit nénivel egy fülvédőve. Nekem viszont Ödön bácsi egy vekkert adott. Persze vekkerre sem volt szükségem, éppen ezért alighogy megkaptam, rohantam vele Józsi unokaöcsémhez, aki a vetíker helyett adott cserébe egy dugóhúzó-konzerv- nyitó készletet. Ne nevessen a kedves olvasó, persze, hogy arra sem volt éppen szükségem. Viszont Dezső, Józsi másik unokatestvére, aki tulajdonképpen nekem is az, — szóval, Dezső úgy gondolta, hogy neki jól jön a készlet. Felajánlott helyette egy kalickát, ami ugye pillanatnyilag, miután se cinkém, se papagájom, szintén nem nagyon kellett, de rájöttem, hogy a kalicka jól jön Piri néninek, aki már régóta szeretett volna madarat. Helyette Piri néni egy galuskaszaggatót akart adni. de rábeszéltem, hogy inkább adja nekem azt a vekkert, amit tulajdonképpen én kaptam Ödön bácsitól, Szóval vissza, illetve dehogyis vissza, csak nekem adta Piri néni a vekkert, amit én nyomban elcseréltem Mari nénivel egy dióda* rálóra. Aztán a diódarálót, amit tulajdonképpen először kaptam, odaadtam Pista bácsinak, de a lelkére kötöttem. hogy semmit se adjon helyette, mert a lábaim már rogyadoztak a szaladgálástól. Illetve azt mondtam, hogyha nagyon akar, akkor adjon egy szem Andaxint... és akkor helyette én adok egy marék Sevenált. vagy.. í várjunk jövő karácsonyig. (K. U Válóok *- Képzeld, öregem, a felségem válni fékar! — esett be az ajtón a legjobb barátom. — És mindez emiatt az átkozott ün. pép miatt van. .. Elképedt arcot vághattam, mert se szó, ke beszéd, lekapta a fogasról a kabátom, fejembe nyomta sapkám és kdcibált az utcára. — Gyere, elmagyarázom —» hadarta — Siess, mert csak te segíthetsz rajtam. Téged még biztosan meghallgat az asszony, mert fen otthon már szóhoz sem jutok. Ennek fele sem tréfa, gondoltam, az én barátom nem szokott megijedni a saját ár. nyékétől, most meg... De nem tudtam igazán végig gondolni a dolgot, mert belekeveredtünk a karácsonyi vásár emberáradatába, s majdnem elsodortak bennünket egy. mástól. Leszakadt két gombom, a nyakamban megtépázva lógott a sáL, zilált a tüdőm, amikor Zoltán végre elengedte a karom. — Megérkeztünk — meredt maga elé. — Nézd meg ezt a kirakatot, jól nézd meg, öregem, mert itt kezdődött az egész kálvári. p,m. Hát, nem mondom. A csillogó üvegportál Inogott — hm..., hogy is fogalmazzam — több tucat finom női fehérnemű „kellette” magát: dróthálón feszülő, tenyémi, szíriai nadrágocskák, melltartók, Triumph-ok, feketék, lilák, bámulatosak ... — Látod? — bökött oldalba a barátom. — Mit? t — Mit, mit,.,? Hát, azt a nagy dobozt, amiben egy egész kotlekdí van, amiből a legújabb, a legmodernebb.., — dörremt rám, aztán mesélni kezdett. — A múltkorában erre jártam és véletlenül bepillantottam a kirakatba. Meglát, tam ezt a dobozt, benne ezzel a sok szép cuccal. Heuréka, kiáltottam fel, megvan: ezt veszem az asszonynak karácsonyra. Ügy is történt, volt egy kis dugipénzem, éppen ki. futotta. Majd kibújtam a bőrömből örömömben, amikor arra gondoltam, hogy mekkora meglepetés lesz... Aztán egy ki. csit lehűltem, mert eszembe jutott, hogy ekkora dobozt nem tudok feltűnés nélkül becsempészni a lakásba, hát még eldugni az asszony elől. És akkor jött az isteni szik. ra: a diplomatatáskámba sohasem szokott belenézni. Ez az, kiszedem a dobozból, s a táskámban fogom hordozni az egész cuccot karácsonyig... — Értem már, belenézett — bólintottam együttérzően. — Dehogy nézett. Rosszabb annál! — folytatta. — Tegnap megbeszéltük, hogy hatra eljön elém és elmegyünk moziba. De, tudod, a főnök behívatott, hogy megbeszél, jük az év hátralevő feladatait, így három, negyed hétre értem a megbeszélt helyre. Rohannunk kellett, hogy elérjük a filmet. Ahogy ugrok fel a buszra, a táskám beleakadt az ajtóba és — kiborult minden az utcára. A késés, a halomnyi női holmi, őre. gém, azt látnod kellett volna. Csakhogy, öregem, erre már nincs alibim... ___________ __________ _ , (szilvás) i G roteszkek relativitás > f— Stfcetfajdnak szép fia van — tátogat két tőkehal. «— Szépnek szép, de fogyatékos: mind a két fülére hall! Érdeklődés Amikor két mamasakál találkozik, s egy percre megáll, ezt a kérdést teszi fel: mondd, a tied hány decibel? VONATON — Néni, ez itt Apostag? — Bizony, jól rám tapostak. — Jaj. most látom. Baláta! — No, legalább belátta! LÖ-BÄNAT Egyest hozott a kis öszvér. Jaj, istenem, Tádé — sir a ló — hát nemcsak füled, eszed is apádé? DIVATHÍR s— Idén pöttyös ruhára csíkos ujjat csinálnak udvarolgat szelíden a zebra a zsiráfnak. PROBLÉMA =- Anyjuk — dühöng rigópapa. botfülű a kis Habakokk’ akármit fütyülök neki, csak azt hajtja: kakukk. kakukk! SZU-TAN Az ön szúja mennyit peroeg? t— Ha nincs búja, néhány percet, de ha nagyon szomorú, egész nap szól szegény szú! GYERMEKDAL kegyeskedik a kis légy. férjhez akar menni. ; r- Csiga-biga gyere ki , engemet elvenni ! r r- Mi ég. mi ég idekinn? Te vagy talán lázas, hogy nem látod messziről, ha valaki házas? A legnehezebb 'munka Van valami jó ötlete, Zapuska? — nézett az osztálys vezető beosztottjára. Zapuska gondosan becsomagolta a félig rágott pálpusz- tai sajtot és ennyit mondott: van. — Na — ragyogott fel a főnök — ki vele. — Kivel? — ijedt meg Zapuska. — Az ötlettel. — Milyen ötlettel, főnök úr kérem? — Hát ami magának van. Maga szerencsétlen. Illetve bo. csánat, Zapuska kartárs. — Honnan veszi a főnök úr, hogy nekem valami ötletem volna? Az osztályvezető felpattant az íróasztal mellől, három, szór.négyszer végigrobogott a hivatali helyiségen, ujjaival beleszántott ritkuló hajába, majd reszkető, ám nyugodt hangon megszólalt. — Csak úgy gondoltam, magamban gondoltam, kedves Zapuska. — Hogy a főnök úrnak ilyen gondolatai vannak. Hát fantasztikus. — Igen, fantasztikus. Nem óhajt hazamenni? Valamit biztos vásárolni kell a családnak, nem? — Nem. — Akkor menjen ki, nézzen szét a városban. — Munkaidő alatt? Azt már nem, főnök úr. Nekem itt a helyem — csapott a mellére, amitől vad köhögési roham fogta el. majd átcsapott csuklásba, s mintha mi sem tör. tént volna, rajtaütésszerűen elaludt. Amikor a takarítónők kezdték eloltogatni az égve maradt villanyokat, egyikük — ciki már jól ismerte a hivatalt és a munkatársakat — csendesebb mozgásra intette társait. Ne. hogy felkeltsék Zapuska kartársat. Biztos, most is gondolkodik. Az egész megyében nincs még egy olyan ember, aki olyan gyönyörű jelentéseket tudna írni. az aratók, a bá. nyászok, a kohászok verejtékes munkájáról, mint ő. — szy A — Hétköznapi híradó A versenytárgyalást nyert építőipari vállalat szakemberei új lakótelep építését kezdték meg Hadovában, Sumákföld fővárosában. A hatóságok a környéket katasztrófa sújtotta területnek nyilvánították. ★ Cs. K., a népszerű tánc' dalénekesnő, az Alfa beat- együttes társaságában hathónapos, sikeres hangverseny- kőrúton szerepelt több nyu~ gáti országban. A fiatal lány sértetlenül került vissza szüleihez. A magyar labdarúgás szépségeiből ad ízelítőt hírverő mérkőzéssorozaton az' egyik fővárosi csapat Heves megyében. A hír hallatára a települéTuristahumor Szerelné látni a többi kofferem tartalmát, is?.;: _______,_,_, (A Sternböl) s eken kijárási tilalmat rendeltek el. Az elmúlt éjszakán nyolc' vanhét kisbaba született a budapesti és a megyei kórházak, klinikák szülészeti osztályain. Szakértők véleménye szerint a legtöbb helyen hazai alapanyagokat használtak fel. Sikeresen zárult a Rágjunk sokat jelszót népszerűsitő fogászati hónap novemberben. A Köjál tájékoztatója sze~ rint a rágcsálókat sikerült mindenütt lokalizálni. : ; Termelési tanácskozáson értékelték az Egyesült Csőgyárban az idei gazdasági évet, valamint a termékszerkezet-átalakítás következtében elért eredményeket. A felmérés alapján az anyagi kár jelentős. ★ Nyolc fiatal lányt veti őrizetben tegnap éjjel a rendőrségi akikről kiderült, hogy külföldi turistáknak pénzért árulták magukat. A választék bővítésére az illetékesek fontos határozatokat hoztak. Tegnap, a késő éjszakai órákban K. Tihamér büntetett előéletű, országos körözés alatt álló betörő egy rendőrjárörrel találkozott, amely őrizetbe vette. A találkozóról külön közleményt nem adtak ki, Kiss György Mihály A delirium bosszúja Karácsony, István- és János-nap után betántorog egy férfi a vendéglőbe és egy nagyfröccsöt kér. A pincér udvariasan közli vele: erről szó sem lehet, éppen eleget ivott, részeg embert nem szolgál ki. De hát a pincér is ember. Vagy megsajnálta, vagy mert szabadulni akar, a férfit a ruhatárba vezeti és csak kihozza neki a kért italt. Emberünk mohón esik neki a nedűnek, de csak a pohár feléig jut, amikor zakója szivarzsebéből előbújik egy kis fehér egér és követelőén cincog. A férfi ránéz, elé tartja a pohárban levő italt, amit az aprócska jószág egy pillanat alatt kiszürcsöl. A több napos férfi szomja azonban nem csillapodott és újabb könyörgésbe kezd — még egy fröccsért. A pincér hajthatatlan, sőt fenyegetőzik: ha nem távozik az egyáltalán nem kedves vendég, a főnök kirúgja a vendéglőből. Az egyáltalán nem kedves vendégben még van annyi szikrája az ösztönnek, hogy belássa, nem érdemes tovább feszíteni a húrt. Nem akarja azonban teljes veszteséggel elhagyni a porondot, ezért visszaszól: Mondja meg a főnöknek, személy szerint én kívánom, ne essen neki jól soha egy korty ital se." A kisegér se akar lemaradni gazdijától, előbújik a zsebecskéből és ő is odacincog a pincérnek: ha pedig van macskája ennek a koszos ivónak, szeretném vele közölni,’ hogy — forduljon fel.„j .aggak......
