Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
Így felmérés tanulságai Nem parancs, de nem is csak jő tanács Megszüntettek egy üzemet A tanulságok tovább élnek „Elgondolkodtató, hogy a munkaerőhiányra való állandó hivatkozással egy időben vállalataink, szövetkezeteink vezetésének nagyobbik része máig sem jutott el annak felismeréséig és főleg gyakorlatáig, hogy a kötelező utasítások, előírások nélkül is elemezzék, keressék és hasznosítsák az üzemen belüli munkaerő-tartalékokat.” A meglehetősen szomorú tényeket tartalmazó mondatot abbdl a felmérésből idéztük, amelyet az egri városi pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya végzett a közelmúltban a megyeszékhely ipari üzemeinek munkaidőalap-kieséseinek, -veszteségeinek alakulásáról. A tizennégy ipari üzemre és egy közlekedési vállalatra kiterjedő vizsgálat egyrészt az úgynevezett egész és törtnapok, másrészt a műszak közbeni ' veszteségek okait igyekezett feltárni. A reprezentatív felmérés során többek között a következő kérdésekre kerestek választ : az időalapok felhasználására készítenek-e munkaidőmérleget? Ha igen, melyik állományra? Elemzik-e rendszeresen a munkaidőmérleg adatai alapján a munkaidő- alap felhasználását? Mérik-e az egész és a tört napi veszteségeket? A termelési feladatok meghatározásra kerülnek-e normaórákban? Mérik-e a produktív időalap veszteségeinek — állásidő, selejtidő, pótidő stb. — alakulását? Végeznek-e rendszeresen munkanap-fényképezést? Míg statisztika sincs róla Jellegük szerint a munkaidőkiesések a következő há- xom csoportba sorolhatók. Az •élső: a tört napi kiesések. A második: az egész napos távollétek. A harmadik: a műszakon belüli veszteségek. Nézzük előbb az első és a második alakulását. Bármennyire is hihetetlennek hangzik, de az az igazság, hogy a megkérdezett vállalatok többségének semmifajta statisztikája nincs a törtnapi távollétekről. Még egy olyan nagy, és összességében eredményesen dolgozó vállalat, mint a Borgazdasági Kombinát is, azt válaszolta, hogv „.. .a tört napi veszteségidőket a felsorolt bontásban statisztikai adatszolgáltatásként nem gyűjtjük, mivel jelentési kötelezettségeinkben nem szerepel.” Ezek- után nem nehéz elképzelni, hogy mit és mennyit tudhatnak a kiesett munkanapok okairól és mennyiségéről egy olyan üzemben, vagy szövetkezetben, ahol a pincegazdaságénál összehasonlíthatatlanul alacsonyabb színvonalon termelnek, dolgoznak. Tetszik, nem tetszik : e szomorú tény elsősorban a vezetés, a vezetők felelősségét veti fel. Mert ha még nekik sincs pontos információjuk a munkából távollevőkről, akkor természetesen hatékony intézkedéseket sem tudnak tenni a kiesett munkanapok, a veszteségek csökkentése érdekében. Az esetek többségében hogyan lesz egy teljes műszakból fél, vagy csak negyed? Nem kell hozzá, csak egy indok, meg egy kilépőcédúla, s a boldog tulajdonos — fizikai, szellemi dolgozó egyaránt — máris mehet tüdőszűrőre, a tanácshoz, a TÜ- ZÉP-re, útlevelet intézni, vagy az OTP-hez részleteit befizetni Majdnem valamennyit elvégezhetnék a műszak után is, de mivel megszokták, illetve megszokhatták, hogy munkából is elmehetnek, ezért nem váriák meg a műszak végét, " anem elintézik délelőtt. És ez mind- aaaig így is le®, amíg megtehetik. S hogy távollétűb mennyibe kerül az üzemnek? Ezt sem ők, sem az üzemük nem tudja. Mert mint említettük: még statisztikai kimutatásuk sincs a műszak alatti hivatalosan lógókról. Hajókig távol A felsőbb utasításoknak eleget téve az egész napos távollétekről valamennyi üzemben készül kimutatás. Az első helyen a fizetett szabadság, a másodikon pedig a betegség miatti távoliét áll. Az előzőn nincs, illetve nem lehet vita, az utóbbi azonban több tekintetben is szemet szúrt a vizsgálat végzőinek. Mert, hogy csak mást ne említsünk: amíg 1977-ben a táppénzen töltött napok száma az iparban átlagosan 17,4, addig például az egri Finomszerelvénygyárban 22,6, a KAEV egri gyárában 22, a BUBIV egri gyárában 21, a ruhaipari szövetkezetnél pedig 39 nap volt. Változatlanul és indokolatlanul magas a tanulmányi szabadságok száma is. Az örvendetes, hogy egyre többen képezik magukat, de az már nem, hogy az érintettek többsége csak munkaidő alatt hajlandó szakmai és politikai ismereteit gyarapítani. Milyen következményekkel jár ma, ha valaki igazolatlanul hiányzik? Hát bizony nem sokkal. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az esetek döntő többségében legfeljebb csökkentik az illető nyereségrészesedését. A felmondás, a szigorú szankciók lassan teljesen kimepnek a divatból. Így aztán különösen a nagyobb mezőgazdasági munkák — például a szüret — idején ugrásszerűen megnő az indokolatlanul hiányzók száma, és évről évre többen szeretnének fizetés nélküli szabadságra is menni. Ha a vállalat nemet mond, a rutinosabbak beteget jelentenek — természetesen viszik az orvosi igazolásokat — vagy egyszerűen be se mennek munkahelyükre. Ne szépítsük a dolgot: rég elmúlt az az idő, amikor a dolgozó udvarolt kenyéradó gazdájának. Kihasználva a lehetőségeket, most ő dönti (Munkatársunk telefonjelentése) / A mostani tudósítást hadd kezdjem egy első napi eseménnyel Ekkor — a késő délutáni órákban — Kapott szót megyénk egyik küldötte Tóthné Fodor Judit. Hogy miről beszélt a megyei úl- törőtitkár, azt bizonyára átnézték már olvasóink a leg- napi lapban. A témához csak annyit, hogy szinte ugyanaz volt, amiről Molnár Zsuzsa is beszélt volna, ha szót kap. Pedig nem beszéltek össze, csak — mindketten fiatalok. A felszólaló Heves megyei küldött nagy oapsot kapott, higgyék el, nem a lokálpatriotizmus mondatja velem, de a délutáni Hozzászólások egyik legfigyelemreméltóbb beszéde volt ez. Érthető hát, hogy nemcsak a megyebeliek gratuláltak bár ők voltak az elsők —, Fodor Juditnak, hanem az „üléstermi szomszéd megyék” küldöttei is. — Izgult-e? — kérdezgették. — Sokszor beszéltem már erről a témáról, így tulajdonképpen nem lett volna okom izgulni — válaszolta immár túl a nehezén —-, de ez mégiscsak egy kongresz- szusi felszólalás volt így hát.. el, hogy hol, mikor és menynyit dolgozik. Sajnos bőségesen van alkalma és lehetősége a jobbnál jobb lehetőségek közötti válogatásra Nem is mérik a kárt Vajon egy nyolcórás műszakból hány perc, vagy hány óra telhet el munka, termelés nélkül? A kérdésre a vizsgálatot végző szakemberek és a felmérésbe bevont üzemek, szövetkezetek vezetői sem tudnak pontos választ adni. A helyzet ugyanis az, hogy a műszakon belüli veszteségidőket — például ha áll a gép, ha nincs anyag, ha akadozik a szállítás, ha tengnek- lengnek a dolgozók, ha nincsenek biztosítva a folyamatos munka feltételei — még ma sem mérik, ma sem vizsgálják, ma sem ellenőrzik üzemeinkben. Egerben mindössze a Finomszerelvénygyárban, a Csepel Autógyár egri gyárában és a VILATI egri gyárában tartanak alkalmanként úgynevezett munkanap-fényképezéseket Márpedig, ha nem mérik, nem is tudhatják, hogy valójában milyen okok miatt áll a termelés, mennyi idő esik ki a munkából, és ezalatt mekkora értéket lehetne előállítani. Tanulmányok, szakdolgozatok tucatjával készülnek üzemeinkben a korszerű munkaszervezésről, a helyzet azonban mégis az, ahogyan az említett jelentés is megállapította, hogy „.. .a munkaidő-gazdálkodás és az ezzel szorosan összefüggő munkaszervezés területén az elmúlt években — néhány egység kivételével — a város vállalatainál, gyáraiban és főleg szövetkezeteiben kevés előrehaladás történt.” Mindezek ismeretében senki sem csodálkozhat azon, hogy az egri városi pártvégrehajtóbizottság a szokásosnál is keményebb hangon gyűjtötte csokorba és továbbította az érintett üzemeknek a munkaidő hatékony kihasználásával kapcsolatos legfontosabb és legsürgősebb feladatokat, tennivalókat. Nem parancsnak szánva, de nem is csak jó tanácsnak! Szóval izgult egy kicsit, vallotta be, aztán „témát váltott”: gratulált a többieK- kel együtt Páti Jenőnek, akinek az eddigi békemozgalmi munkáját a Gobelinteremben rendezett ünnepségen az Országos Béketanács kitüntető jelvényével ismerték el. ★ Szombaton reggel a kongresszusi terem előtti folyosó egyik sarkában jöttek össze a megye dohányzó Küldöttei. A kezdés előtti „cigarettaszünetben” esett szó arról, hogy kinek, melyik felszólalás tetszett a legjobban. (Természetesen a Heves megyeieken kívül!) Lukendics Gyuláné kápolnai körzeti védőnő: — Szentágothai professzor visszaemlékezése, szuggesztív erejű hozzászólása maradt meg bennem a legjobban — mondta. — Nagyon figyeltem a fiatal felszólalók beszédét. Magam is fiatal vagyok, emberekkel foglalkozom, ezért is tetszettek különösen annak a szegedi tanárjelöltnek a szavai, aki nevelői terveiről, elképzeléseiről szólt. Nagy Sándor, a boconádi termelőszövetkezeti gépműhely vezetője: Tulajdonképpen. tarmé- szetes, egyszerű eseményről van szó: megszüntettek egy kisüzemei* mert nem illett környezete foglalkoztatási szerkezetébe, indokolatlanul vonta el a munkaerőt a hatékonyabb munkahelyekről, a korszerű ipar lehetőségeit is nélkülöző kis kóceráj volt. Az ideiglenesen kapott működési engedély lejárt, s amint az idő elérkezett, bezárták a kapukat. Egyszerűsítve ez a története a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat Füzesabonyba települt, rövid néhány esztendőt megélt üzemének. Ami itt történt, azonban mégsem egészen ilyen egyszerű. Azért emlegetjük utólag is, mert a halott kisüzem sorsának néhány tanulsága — reméljük —- tovább él. Egyedüli példa Való igaz, társadalmunkban azért nem lehet csak úgy hétköznapi eseményként elkönyvelni, ha egy üzemet, ahol csaknem kétszázan dolgoztak, fel kell számolni. Valóban nem az, hiszen kétszáz ember sorsáról van szó. Vagy elhibázott döntés volt a telepítés vagy a körülmények változása okozott kivédhetetlen válságot. Egyik ok sem tekithető természetesnek. kell hogy alaposan megvizsgálják őket azok, akik ezért felelősek. Am gazdaságpolitikánk elvben mindenki által helyeselt céljai szerint ha nem is mindennapos, de jelenleg már általánosan alkalmazott módszerként kell tekinteni az üzemek visszafejlesztését, megszüntetését. Ha azok csak a ráfizetést „termelik”, ha rosszul gazdálkodnak, ha akadályai a munkaerő hatékony foglalkoztatásának. Lapunkban a tavasszal már írtunk — az érintettek nem éppen egyforma lelkesedését kiváltó— riportot az ügyről. A füzesabonyi az első ilyen példa, ahol következetesen végrehajtották a gyakorlatban is az egyébként nem mai keltű központi határozatokat: fél év alatt felszámolták a PEMÜ füzesabonyi telepét. Ezért tartjuk fontosnak a tanulságokat: a gyakorlatban ugyanis, ha ilyesmire sor kerül várhatóan az itt tapasztalható nehézségek adódnak majd. Mondjuk ugyant... Antal Lajos. a füzesabonyi járási pártbizottság első — Boldizsár Iván hozzászólása tette rám a legnagyobb hatást. Amikor elmondta, hogy az első békekongresszus óta meddig jutottunk el, hol tartunk ma, arra gondoltam, már ezért is érdemes volt itt i<_nni. Erről a nyílt, őszinte, részben személyes jellegű vallomásról mindenképpen szólni fogok otthon a Boconá- don és az alatkai üzemegységben legközelebb sorra kerülő ifjúsági vitakörön. Mindenki egyetértett azzal, hogy lesz miről beszélni hazatérve. Póti Jenő nem hallgathatta végig a szombati nap hozzászólásait. Miután tagja lett a kongresszus jelölő bizottságának, társaival munkához kellett látnia. Eközben akadt azonban annyi ideje, nogy a társalgóban leülve összegezze a Heves megyei küldöttek munkáját, s válaszoljon a kérdésre: mit adott nekik ez az országos tanácskozás. — Nagy várakozással jöttünk erre a kongresszusra — kezdte Póti Jenő, — s örömmel mondhatom, nem csalódtunk. Ez a harmadik kongresszus, amelyen részt vehettem, állíthatom hát, hogy a mostani mind a ’légkörében, mind a politikai tartalmában fölülmúlja az előzőeket Többet adott ez a titkára némi megkönnyebbüléssel jelentette ki. hogy az ügy lezárult, sikeresen túl vannak rajta. Tanulságok? Igen, azok valóban maradtak, mégpedig igencsak megszívlelendők a jövőt tekintve. — Az a legtermészetesebb, hogy az emberek sorsávaí törődnünk kell — hangsúlyozta a pártbizottság első titkára. — Nyomon követtük, ki hol talál magának munkahelyet, s az is nyilvánvaló. hogy a helyben levő korszerűbb, nagy termelékenységgel dolgozó üzembe irányítottuk a telep munkásait. Szinte kizárólag nőket foglalkoztatott itt a PEMÜ, s a Fémművek füzesabonyi gyárának is nőkre van szüksége elsősorban, a gépsorok mellett. így a megoldás magától adódott De mi egyáltalán nem mondtuk, nem is mondhattuk azt. hogy máshová nem mehetnek az emberek Mégis mi történt? Volt munkahely. ahol a jelentkezőket elutasították, mondván, hogy a munkaügyes tanácsi utasítást kapott: a PEMÜ-ből jött dolgozót nem veheti fel. — Vagyis -a végrehajtásban már nem volt olyan egyező még a felelős vezetők álláspontja sem. Kényes. nehéz kérdés, a gyakorlatban ilyen még nem fordult elő. s az elbizonytalanodás még többet ronthat a dolgon. Szóval, az egyik legfőbb tanulság hogy amikor már döntöttünk, a döntéssel egyetértünk mindannyian, vállaljuk is érte a felelősséget és mondjuk, cse- lekedjük ugyanazt. — Egyébként hasonló intézkedéseket — pártbizottsági határozatunk szellemében — a jövőben is kell tennünk. A járás területén levő kommunális üzemek között végzünk el összevonásokat; nem tudnak alapvető technikai színvonalat sem elérni így szétszórva. Ugyancsak van három olyan ipari szövetkezetünk, amelynek a neve szolgáltató, de tevékenységében alig néhány százalékot tesz ki a szolgáltatás. Célszerű-e így fenntartani őket? Nem hiszem. Kisüzemből — najyüzembc A Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyárában Németh László igazgató így foglalta össze a történteket: tanácskozás abban is, hogy itt a béke megvédésének kérdése mellett Különös hangsúlyt kapott a békéé Dites témája. Ez számunkra azért fontos, mert továbbra is a Hazafias Népfrontra vár a munka: tudatosítani egyebek között, hogy béke- kemozgalmi munkát a legjobban mindenki a saját területén végezhet. A kongresszuson elhangzott, hogy a békeharc a nemzetközi és a hazai viszonyokhoz alkalmazkodott, így sok tekintetben módosultak a békemozgalmi munka módszerei. Ezekkel kell majd megismertetnünk az elkövetkezendő hétköznapok során a megyében dolgozó aktivistáinkat. ★ Az utolsó percek a kongresszuson. Az ismerős újságíró kollégákkal az emeleti sajtópáholyból figyeljük az eseményeket: a zárszóra kerül sor. Ezt hallgatva, az emlékezetemben feltűnik egy évekkel ezelőtt látott plakát képe: két nyitott tenyérben megbújva, oltalomra várva fekszik Európa. Játszom a gondolattal: akik valamennyiünk képviseletében most itt ülnek a kongresszusi teremben, egy kicsit nemcsak Európát, hanem a földgolyót is a két tenyerükbe fbgták. Szilvás István — Nekünk a dolgozók fagadására alaposan felkészül« ni érdekünk volt, hiszen rájuk alapozva terveztük új gépsorok telepítését. Menet közben aztán módosítanunk kellett a terveket, mert áprilisban már láttuk: a 180 dolgozóból nemigen jön ide az a 100—110, aki eredetileg ígérte. Más cégek is „közbeléptek”, toborozták az embereket. Mi itt mindenkinek biztosítottuk az igényének. egészségének, felkészültségének megfelelő munkahelyet, de végül is nem volt sok dolgunk, hiszen a telep októberi, végleges felszámolásáig összesen 36 dolgozót vettünk fel és 22-en jelentkeztek át gyesen levő kismamák. — Brigádlátogatásokon; tájékoztatókon, s végül minden egyes emberrel kü- lön-külön is szót váltva ismertettük a vállalatunknál levő lehetőségeket — mondta Vajda László munkaügyi csoportvezető. —- Persze, az emberek között nagyobb hatása volt annak a hírnek, hogy lesz itt majd egy szociális foglalkoztató, s akinek orvosi papírja van. az mehet oda. Elkezdődött a tülekedés, hogy minél többen szerezzenek orvosi papírt, bármi áron. De nem is ez most már a lényeg, túl vagyunk rajta, a legfontosabb; hogy megtartsuk azokat, akik idejöttek, ha nincsen nek is sokan. Ok hogyan *é ekeJnek? Akiket áthelyeztek, aküá alól kivették a széket, akiknek megszűnt a munkahelyük. Ök hogyan vélekednek? Domán Pálné: — Azelőtt is itt dolgozd tam a Fémműveknél. A három műszak miatt mentem el. nem bírtam az éjszakai munkát. Amikor most a beszélgetések idején ígérték, hogy két műszakba is jöhetek, egyből ide jelentkeztem. A dobozüzemben doL gozom., jó körülmények között —- egyelőre még nem brigádban. Horváth. Lászlóné: — Azelőtt a Finommechanikai Vállalatnál dolgoztam; onnan jöttem ebbe a gyárba. Akkor három hétig dolgoztam itt. mert amikor rám került volna az éjszakai szóig Uat. akkor ki is léptem, s mentem a PEMÜ telepére. Októbertől újra itt dolgozom és — három műszakban. Magam vállaltam, jobban is bírom, mint gondoltam. A fizetés meg itt sokkal több. s ha a régi kollektíva befogad bennünket. azt hiszen mindannyian elmondhatjuk: megtaláltuk a számításunkat. Stossék Józsefné: — A tubusüzembem dolgozom, ezt a munkát sem tartom nehezebbnek, mint amit ott, a megszűnt telepen végeztünk. Én az általános iskola után az állami gazdaságban vállaltam munkát. de az messze volt, ezért választottam annak idején a PEMÜ-t. Ez most itt azért más, nagyobb üzem. Elmondták az asszonyok azt is, hogv korábban igencsak agitálták a bizonytalankodókat: „nem hagyják ezt a telepet megszűnni. s jönnétek ti még ide vissza, de akkor nem kelletek!” Ennek a kijelentésnek is volt alapja. Ugyanis a SZOT, a Minisztertanács és a vállalat képviselői azután, hogy már tisztázták a felszámolás körülményeit a Pest megyeiekkel helyben, újból elölről kezdve az egészet, vonták kérdőre a járás vezetőit. Ám itt akkor következetesek voltak; hiszen végül is kormányhatározat a szelektív iparfejlesztés. S itt ezt hajtották végre. Kibúvó, kiskapu, félmegoldások, kompromisszumok. keresgélése nélkül. A dolgozók érdekéb n is. Mint ahogy a másutt, más üzemekben' dolgozók ériekében is érdemes nem elfelejteni ennek a már lezárt ügynek a tanulságait, Hekeli Sándor Koős József Kongresszusi mozaik
