Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

Még nem elég A KÖZVÉLEMÉNY, az ország népe elé került a kö­zelebbi munkánkat, életün­ket, jövőnket meghatározó 1979. évi népgazdasági terv. Mint ahogy az elmúlt évek­ben ez megszokottá, mert gyakorlattá vált, a kormány most is — a Központi Bizott­ság december 6-i és a leg­utóbbi országgyűlés döntése alapján — helyzetünket, le­hetőségeinket reálisan, fel­mérve, a külső és a belső kö­rülményeket figyelembe Vé­ve tette mérlegre ez évi munkánkat, szabta meg ten­nivalóinkat a kitűzött cél el­érése érdekében. Közismert, hogy népgazda­ságunk 1978-ban a vártnál nehezebb feltételek ellenére is dinamikusan fejlődött. Gyarapodott - a nemzeti va­gyon, új üzemek, gyárak, kulturális és egészségügyi lé­tesítmények kerültek hazánk térképére. Jelentősen növeke­dett a lakosság pénzbevéte­le, több mint 90 ezer új la­kásba költözhettek be a bol­dog családok, és a nehézsé­gek ellenére is emelkedett népünk életszínvonala. „A gazdasági munkával szemben támasztott hatékonysági és minőségi követelmények tel­jesítésében azonban elmara­dás van és ez a fő oka, hogy a tervezettnél kedvezőtle­nebb a népgazdasági egyen­súly helyzete” — olvashatjuk a kormány közleményét. Az emberben, amikor az ország, a népgazdaság egyévi munkáját, eredményét teszi mérlegre, önkéntelenül is felmerül: elég ez, vagy lehe­tett volna több is? Mehet­tünk volna, juthattunk volna előbbre is? Vajon mennyi­ben múlt rajtam, rajtunk az, ha nem gazdagabb az ország karácsonyfája? És másokon, a világon, a környezetünkön? A világgazdaságban végbe­menő változások — ma már mind több ember élőtt vilá­gos — nemhogy használtak volna, sokkal inkább ártot­tak népgazdaságunknak. A nyersanyagárak emelkedése, a piacok szűkülése kedve­zőtlen hatásokat szült, rom­lott a külkereskedelem cse­rearánya és gazdaságunk egyensúlyhelyzete. Kezdetben úgy láttuk, hogy ez csak időleges, ma azon­ban már világos: a kialakult helyzet tartósnak bizonyul. S ebben a „külhelyzetben” munkánk gyengeségei éle­sebb kontúrokban rajzolód­nak ki, s nem egy helyen felülvizsgálatra is szorulnak. Nem arról van most szó és nem sok értelme lenne, hogy a kialakult helyzethez hoz­zájáruló belső okokat felso­roljuk, hogy egymásra muto­gassunk, mert elsősorban az kívánkozik ide, hogy ered­ményeink nem lebecsülen­dők. Több gazdaságilag ná­lunk fejlettebb ország örül­ne, ha ilyen gazdasági mér­leggel és közhangulatú or­szággal hagyhatná maga mö­gött az évet. De léphettünk volna gyorsabban is előre — s ez már rajtunk múlott Nem arról van szó, hogy eb­ben az országban, vagy ép­pen ebben a megyében is eddig nem dolgoztunk. Dol­goztunk nem is keveset, iz­zadtunk éppen eleget Dol­goztunk, de a költő szavaival élve, amit tettünk, — még nem elég. Az élet, a körül­mények ma már nem kérik, hanem követelik a nem is annyira több, mint inkább az okosabb, a jobban előrete­kintő, a szervezettebb, ösz- szehangoltabb munkát. Az szükséges, hogy minden, a társadalmunk jelenéért, jö­vőjéért felelősséget érző em­ber a mérlegre tegye: ho­gyan dolgozott, mit tett az ország asztalára, hol mulasz­tott, hol adhatott volna töb­bet és miben segíthet az el­következendő évben. Az 1979-es évi tervcélkitűr zés eddigi eredményeinknek, népgazdaságunk további fej­lődésének, hosszabb távú cél­jainak jobb megalapozását szolgálja. A szerényebb fej­lődési ütem — a nemzeti jö­vedelem 3—4, az ipari ter­melés 4, a mezőgazdaság ter­melése 3—3,5 százalékkal nö­vekszik, 204—206 milliárd forintot fordítunk beruházá­sokra, 2 százalékkal növek­szik az egy lakosra eső reál­jövedelem, 90 ezer új lakás épül — nem jelent kisebb és halogatható munkát, azonna­li tenni akarást, cselekvést követel. A terv teljesítésének feltétele adott, a kulcsa a mi kezünkben van. Tudomá­sul kell vennünk, hogy a külvilág nem alkalmazkodik hozzánk, hanem nekünk kell helytállnunk a megnehezült körülmények között is. Más­kor is voltunk már „szoron­gatott” helyzetben és tapasz­talatból tudjuk, mindig az a nehéz, ami feladat, ami előt­tünk áll, amit meg kell ol­dani, vagy le kell küzdeni. Jövő évi tervünk, eddigi utunk folytatása, egybeesik pártunk egész politikájával, ötéves tervünk célkitűzései­nek teljesítésével. A cél : kö­zelíteni az eredeti célok el­éréséhez, tovább vinni amit tovább kell, kevesebbet be­szélni és , inkább többet ten­ni az ilyen feladatok megva­lósulásáért, mint a hatékony­ság, a minőség, a termék- szerkezet, a takarékosság, az exportkészség, a gazdaság egyenletes fejlődése. A legfontosabb most: sa­ját magunkkal megértetni gondjainkat, céljainkat és cselekedni! S mert szigorúb­bak a saját követelmények, szembe kell szállni a haloga­tókkal és azokkal a törekvé­sekkel, amelyek eltérnek céljainktól. Pártunk eddigi politikája bizonyítja: orszá­gunkban az emberért törté­nik minden. És azt is hozzá­tehetjük, hogy az ember sa­ját boldogulásáért megküz­deni csak a közösséggel együtt tud, az egyén hosz- szabb távon csak a társada­lommal együtt a közérdeket követve boldogulhat. Lehető­ségeink adottak, ha nem is könnyűek. A JÖVŐ ÉVI tervcél kitű­zések és az azt követő évek is sürgetően figyelmeztetnek: amit tettünk becsülendő, el­ismerés jár mindazoknak, akik dolgoztak ezért — de ez még nem elég! Papp János Érdekes munkahelyek A séí és „birodalma'' f* saknem harmincad- " magával dolgozik a munkahelyén, meg a tanu­lókból is valóságos kis csa­patot adtak a keze alá. Nem tudom, hogy a főszakács he­lyett a kapitány, vagy in­kább a karmester titulus il- lenék-e hozzá jobban. Hiszen maga is csatát vezet nap nap után, rohamot egy másik tá­bor, a kedves vendégsereg megnyeréséért. Ugyanekkor pedig, miközben a dolgát végzi boszorkányos fürgeség­gel, olyasféle is, mintha va­lamiféle Kórust vezényelne. Egy sajátos együttest amely persze nem hanggal, hanem illatokkal, ízekkel válaszol a dirigens. legkisebb mozdula­tára. legfinomabb intésére is. Bezeczky Nándor moso­lyogva mondja a jellegzetes tornyos sapka alól, hogy: maradjunk csak a séfnél. Nem más, mint egyszerű kunyhajönök. Legfeljebb: a gasztronómia szerelmese. Mert azt már nem tagadja, hogy roppant szereti, élvezi, amit csinál. Még gyerek volt, amikor úgy igazán, először rácsodálkozott édesanyja du­nántúli zamatokat érlelő tűz­helyére s kérte: hadd pró- bálkozhassék ezzel, azzal ő is. Mondhatni, hogy kölyök- kora játéka lett a sütés-fő­zés. es nagyobb diákként is kitűnő szórakozását lelte benne. Mamája távollétében szívesen vállalta mindunta­lan magára az ebéd vagy vacsora elkészítését s a káli gimnázium kirándulásain a legtermészetesebb volt, hogy a bogrács mellé állt A pá­lyaválasztásnál sem gondol­kodott sokat Igaz. hogy szí­ve szerint inkább cukrásznak állt volna — úgy érezte: kézügyessége. rajzkészsége közelebb van ehhez —. sza­kácsnak csak azért szegődött mert az egri Park Szállóban akkor erre a szakmára ke- gestex jobban jelentkezőt, S / őszintén örült, amikor si­került a felvételije, majd ké­sőbb tanulóként sem 'vallott szégyent ha alkalmanként az egész részleg irányítását is rábízták, évek múltán pedig mestere, Cseh Benedekné „szárnyai alatt” segéddé cse­peredett. Máig sem felejtette el. a vizsgatételt. A gyakorlati számadás során kaviáros tp- jást készített előételként, utána pedig, kiegészítésül de­rített gulyás-erőlevest s bél­színjavát, ' Budapest-módra. Ez utóbbit különösen meg­jegyezte, mert azóta már külföldön is sok hívet szer­zett vele a magyar konyhá­nak. Pályájának minden állo­mása élményt jelentett szá­mára. Ifjú szakmunkásként a Fehér Szarvasban kezdett, ahol a vadásztanya sajátos­ságaiból adódóan munka közben a szakácsnak is a vendégek elé kellett állni. A katonaságnál legalább két­ezer embernek főzött „civil módra”, győzélemmel végez­vén eleinte fejcsóválással kí­sért próbálkozását. A Park Szállóban honvédségi eszten­deiben is türelmetlenül vi­gyázták a helyét, alig vár­ták. hogv végre leszereljen. Szívesen fogadták vissza a szakácsok közé. aztán sorra jöttek az izgalmasabbnál iz­galmasabb meghívások ven­dégszereplésre, versenyre. Előbb a budapesti Sport Szállóban aztán három me­gye ínvesmestereinek vetél­kedőién. a 10 éves sa'só*ár­ián i Narancsban, maid óira a fővárosban, az Astóriában lépett placcra Részese volt az egri. tnyendcmb megala­kításának, nem kellett túl­ságosan sokáig várakoznia arra, hogy egykori tanítójá­nak helyettese legyen. Be­mutatkozott a híres Royál- ban, a hangulatos, soproni kövérben, közben kiválódol­gozó-kitüntetést is kapott. Aztán kerek egyéves „fellé­pésre” utazott Egerből az NDK-ba, a drezdai Szeged Étterembe, az élén annak az ínyes-stábnak, amelybe a Hungar Hotels a Duna In- terkontinentálból és a mis­kolci Avasból válogatta még a szakácsokat. — Igazi „erőpróba” volt ez — magyarázza külföldi munkájáról: — a tűzhely egyik oldalán német kollé­gáink dolgoztak, a másikon pedig mi voltunk. Nem mon­dom. hogy a helybeliek rosz- szabbak voltak1 nálunk, bi­zonyára az újdonság szólt méÜettünk, de tény, hogy nekünk legalább négyszer annyi megrendelésünk volt, mint nekik. Ha magyar tu­risták vetődtek felénk, ké­pesek voltak órák hosszat is várakozni, hogy bejöhes­senek, asztalt kapjanak ! Per­sze, ehhez az is hozzájárult, hogy Járóka Sándorék mu­zsikáltak az étteremben ... Az idei tavasz óta fősza­kács a Park Szállóban ahol főz. nyolc tanulót oktat, húsz felnőttet irányít, fő­szezonban. napjában talán másfél ezer vendégnek is iparkodik a kedvében tárni. 500—600 féle reeentjébő! étlapokat ír. rende’ésí ad a könyvelésnek, a beszerzőnek . raktáraké”! hűtőkamrákért a nagy- és a kávéri-onyha minden munkájáért felel. Esküvői Célszerűbb energiafelhasználási Milliók sorsa függ attól, lesz-e holnap energiánk? Az 1977-ben tartott X. energiai világkonferencia — Isztam­bul volt a helyszíne — meg­lehetősen zord képet festett az energiaforrások hasznosí­tásának jövőjéről, hacsak... Hacsak nem sikerül éssze­rűbb korlátok közé terelni mindazt, amire összefoglaló­an azt mondják, energiakér­dés. S erre, tervgazdálkodá­sunk szilárd keretein belül, a szocialista országoknak igazán jók a lehetőségei. Pé.dául a vízjác.nt Gazdag hírcsokor tanúsko­dik naponta arról, a világ minden táján keresik — egy­re nagyobb tudományos ap­parátussal és anyagi ráfordí­tásokkal — az új energia- forrásokat, a célszerűbb energiafelhasználást lehető­vé tevő megoldásokat. Hír: a következő másfél évtized­ben a KGST-országokban száznál több — különböző kapacitású — atomerőművi áramtermelő blokkot, blokk­csoportot helyeznek üzembe. Hír: egymillió méter kutató­feltáró fúrást végeznek szén- hidrogének után hazánkban az ötödik ötéves tervben. Hír: az Egyesült Államok legnagobb energiacégeinek egyike, az United Gas több mint 13 millió dollárt költ azokra a biztató eredményű kutatásokra, amelyek célja vízijácint-telepek termelte metángáz hasznosítása. Szél­motorok, napelemek, ár­apály erőmű. Találomra és önkényesen választott példáink érzékel­tetik: az energia valójában az emberiség fejlődésének, létezésének kulcskérdése, hi­szen híjával egyik percről a másikra megbénulna az élet. A teendő súlya magyarázza: hatalmas összegeket adnak mindenütt az állami költség- vetésekből az energiaiparnak, kutatásokra, fejlesztésekre. Futás, hosszá távon Nagy étvággyal ül minden fogyasztó ahhoz az asztal­hoz, amelyre menüként a kü­lönféle energiahordozókat, energiákat tálalják. Tavaly 4650 új traktor került a me­zőgazdasági üzemekbe: más­fél évtized alatt meghárom­lakomákra, fogadásokra, ran­gos, jeles vendégek kiszolgálá­sára készül, olyasféle meg­lepetéseken töri a fejét, amelyekkel például legutóbb a törzsvendégek díszdokto­rának avatásán kedvesked­tek a résztvevőknek. Vagy amiket éppenséggel a kö­zelgő ünnepek asztalára szán. Pisztrángkoktélon, tek- nősbékalevesen, vaddisznó- pecsenyén. banánsalátán s ilyenféléken jár az esze — de jómaga most is csak a tarhonyás marhapörköltre, a töltött káposztára a juhtúrós sztrapacskára és társaikra esküszik. Meseszerű teríté­kekről beszél kifogyhatatla­nul, főpineér barátja. Ma­rosi János és kollégái va­rázslatait emlegeti lelkesül­ten. átszellemülte^ asztal mellett azonban legfeljebb vacsorát fogyaszt. S akkor is egytálételt. Napközben inkább harap. Ebédre, úgy II óra tájt mondjuk tá­nyérba dob pár szem ga­luskát, rállöttyint egy ke­véske szaftot, vág hozzá né­hány karika uborkát, kettő •felé pedig felhörpinti elma­radhatatlan húslevesét. Ter­mészetesen : állva, hcry gyorsabban túllegyen rajta. Kötetlen a munkaideje de ha reggel hozzákezd dolgá­hoz nemegyszer még este vagy éjszaka is . a konyhán van, s itt tölti legtöbb va­sárnapját ünnepét. Talán ézért is nem tudott úgy kigömbölyödni. mint hinné az ember. Ma sincs hetven- kilós. Igaz, Bezeczky Nándor mindössze 29 évesen fősza­kács a Park Szállóban. Ahonnét egyébként — mint vallja — el nem menne már... Győaí Gÿüia szoroződott az egy iparte­lepre jutó hajtóerő; a ben­zin felhasználása egy évtized alatt — 1971. és 1980. között — megháromszorozódik, azaz 800 ezer tonnáról 2,5 millió tormára nő. Gépeink, eszkö­zeink hajtóanyagot kívánnak, s mert eddig nem volt külö­nösebb fennakadás abban — szemben a más országoknál tapasztalhatóakkal —, hogy meg is kapják ezt az egyre többet, nem csináltunk nagy gondot abból, mi, miként lesz holnap, holnapután. Pontosan az energiaellatáv jellegéből következően azon­ban, ha valahol, akkor itt kell hosszú időre, s előrelá­tóan tervezni. Egy-egy je­lentősebb energiaellátási be ruházás kivitelezésének mun­kái hat—nyolc esztendőre terjednek. S a költségek! A 750 kilovoltos távvezeték mely az ukrajnai Vinyicát és Albertirsát köti össze — pontosabban újabb, s egy bér legerősebb szállal a szociális ta országok energiarendsze­rét —, csak a magyar terüle ten levő szakaszának építést 4,6 milliárd forintba kerül Az ország legnagyobb kőolaj­finomítójának bővítése — év> 5,5 millió tonnás feldolgozó kapacitással — 6,6 milliárd forintot emésztett fel. S ez csak a lista eleje. Hosszú tá­vú futás zajlik itt fejlesztés és igények között, s utóbbi­akkal a lépéstartás mind na­gyobb kiadásokat követel. Törpék meg óriások Fő irányt jelölő meghatá­rozás az, amit az MSZMP XI kongresszusán elfogadott programnyilatkozatban így olvashatunk: „Az ország energiatermelésében jelentős szerepe lesz az atomerőmű~ veknek. A hazai szén- és lignitbázison új nagy kapa­citású erőműveket létesí­tünk". Óriások az energiael­látásban: távlati prognózisok szerint az ezredfordulón az erőművek termelésének fe­lét atomerőmüvek szolgál­tatják a világon. Hazai elő­rejelzések szerint négy-ötezer megawatt — öt-hat Gagarin Hőerőmű ! — atomerőművi kapacitás épülhet meg 1990- ig. S lássunk most törpéket, Egy évben 60 ezer tonna fű­tőolaj megtakarítását teszi lehetővé, ha egy százalékkal csökken az erőmüvekben a villamosáram előállításához felhasznált tüzelőanyag; a lakosság zavartalan ellátása megköveteli, hogy tízezer ki­lométer hosszúságú közép- és kisfeszültségű elosztóhá­lózat rekonstrukcióját hajt­sák végre egyetlen középtá­vú tervidőszakban. Tények, adatok, tervek végeérhetetlen sorban; nincs megállás, ahogy a cselekvés­ben sem lehet, mert abban a pillanatban aritmiás zavarok mutatkoznának a termelő- ágazatokban, a lakossági energiafelhasználásban. Itt jelentősége van minden apró mozzanatnak, lépésnek vagy megtorpanásnak. A nyolcva­nas évek elején már a laká­sok háromnegyedében éget­nek majd — vezetékes vagy palackos — gázt; gázüze­mekről, palackozókról épp­úgy idejében kell gondos­kodnunk e cél elérése érde­kében, mint a megfelelő szál­lító járművekről, cseretele­pekről. Csipetnyi abból, amit az energiaellátás feltétel- rendszerének neveznek a szakemberek. S ha tetszik, ha nem, ezeknek a feltéte­leknek a megteremtésére a népgazdaságnak egyre na­gyobb összegeket kell kiad­nia; az energetikai beruházá­sok aránya fokozatosan nö­vekszik az összes ipari be­fektetésen belül. S ennek el­lenére, pontosabban, ezzel párhuzamosan növekszik az import jelentősége is; ener­giaigényeinknek több mint a felét ezen az úton elégítjük ki, döntő mértékben szovjet forrásokból. MöveVedés, ésszerű kar akóktól Manapság ritkaságnak szá­mít az energiaellátás olyan zavartalansága, melyet ha­zánkban élvezhetünk. Am ennek tudatában sens teled­Ezen a távvezetéken (felső­képünk) háromnegyed millió volt feszültséggel áramlik a villamos energia Vinyicától Albertirsa felé. A Gagarin Hőerőművet ellá­tó visontai külfejtés es lignit­bánya egy részlete. (MTI—TASZSZ — KS fotók) hétjük, hogy némely tekin­tetben eléggé hátul állunk a a sorban. A Német Demok­ratikus Köztársaságban pél­dául kétszer akkora az egy fizikai foglalkoztatottra szá­mított villamosenergia-fel- használás az iparban, mint nálunk — ami a termelési szerkezetnek éppúgy követ­kezménye, mint a gépesített ség színvonalának —, s hogy az egy lakosra vetített villamosenergia-fogyasztás- nak azt a mennyiségét, amit Csehszlovákia 1970-ben mu­tatott fel, mi 1980-ban érjük el. Vannak tehát adósságaink — mert a hatékonyabb ter­melőmunka elválaszthatatlan az energiafelhasználás emel­kedésétől —, de igyekezetünk csak akkor célszerű, ha ész szerű korlátok között zajlik. Minden tekintetben megfele­lő fedezetet kell teremtenünk a növekvő energiaigények kielégítéséhez, exportálható árukban, beépíthető eszkö­zökben, infrastruktúrában. Ezért kellemes és kellemet­len lépések együtt járnak, például háromszorosára bő­vítik a kőolajipar tárolótere­it, hogy zavartalanul ki- egyenlíthetőek legyenek az értékesítésben a szezonális ingadozások, de ugyanakkor rendelkezések szabályozzák az évente forgalomba hozha­tó olajkályhák mennyiségét. A többségi érdeknek itj iga­zán elsőbbsége van a kisebb­ségi érdekkel szemben, ezért kapcsolódik a haladás és korlátozás szorosan egymás­hoz. Ezért, azért tehát, hogy ne egyszerűen csak legyen, hanem az indokolt mennyi­ségben, összetételben, helyen '••gyen holnap energiánk. Mészáros Ottó 197S£. december 24„ vasár&ag

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents