Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-23 / 302. szám
Vendégünk a targovistei Jelsző: Jasztrebino '79 Minden perc értéke Ez a nap azzal a hírrel kezdődött, hogy a targovistei közműépítő vállalat Penjo Pe- nev brigádja három hónappal határidő előtt teljesítette idei tervét. A számok száraz nyelvén ez több mint nyolcszázezer leva értékű építő- és szerelési munkát jelent. Ha pedig jobban elmélyedünk a kimutatásokban, felfedezhetjük, hogy a munkatermelékenység emelésének egy főre eső tervét ebben a brigádban '60 százalékra teljesítik. De hagyjuk a számokat. Iiggyünk inkább a szemünk- lek. Az év elején itt, a vá- os szélén, a vasúti kanyar mögött pusztaság volt. Márciusban az építők még nem ..mutatkoztak” a föld felett. Most pedig már felépült a leendő farostlemezgyár alapcsarnokainak nagy épülete, elkészült a szivattyúállomás és a jövendő Sztefan Decsev faipari komplexum kontúrjait kirajzoló hatalmas építési terület egész sor kisegítő objektuma. És mindez 18 ember munkája — ennyi főből áll ugyanis Bóján Vladimirov Dimitrov-díjas építőbrigádjának magva (a brigád további öt tagja a me* gyei kórház sebészeti részlegének építkezésén dolgozik). Hogyan érték el mindezt? Beszélgetésünk kezdetén maga a brigádvezető adott erre feleletet: — A mestereim jók, ám a többi brigádban is vannak jó mesterek. A munkahelyünk is jó, de vannak sokkal könnyebb munkahelyek is! Gépeket alkalmazunk, de hol nincs ma gépesítés az építőiparban? Egy marad hátra: a munkaszervezés ! Hamarosan magunk is meggyőződhettünk a szervezés hatékonyságáról. A brigád építkezési területén egyszerre végeztek minden munkafajtát. Amíg az egyik helyen a hangok a „föld alól” hallatszottak, addig a másikon már rohamtempóban öntötték a betont zsaluformákba, kicsivel odébb pedig hatalmas daru emelte magasba a soros üzemcsarnok súlyos fedőpaneleit. Ugyanebben az időben a brigádvezető és az egyik műszaki vezető a földön felvázolták az új segédépület körvonalait és „pályájukra” irányították a földgyalukat. És mindez zűrzavar, felesleges idegesség nélkül történt, szigorúan módszeresen és nyugodtan. Szokatlanul nyugodt még egy ilyen építkezés, egy ilyen brigád számára is, amelyről ilyen szép dolgokat hallottunk. Ám elegendő volt egy rövid órácskát figyelni az egész termelési folyamatot, hogy észrevegyük: a látszólagos nyugalom mögött pontos munkaszervezés, egy olyan mechanizmus rejtőzik, amely minden — még a látszólag legapróbb — cselekvés iránti öntudatos viszonyon alapul. Nem volt olyan perc, hogy valaki munka nélkül állt GMwsihti . |©78. december 23.. szombat volna. Nem voK olyan eset sem, hogy eluralkodott volna a kapkodás. Minden pontosan ki volt számítva, meg volt tervezve. A beszélgetésekből kiderült, hogy az ilyen cselekvés- mód alapja a hosszú távú én az operatív tervezés ügyen összekapcsolása. A folyamat a hónap elején kezdődik, amikor a brigádnak kiszabják a havi normáját, az embereknek pedig részletesen és konkrétan elmagyarázzák, mit kell elvégezniük, milyen sorrendben, milyen határidőkkel. És amit nem szabad elmulasztani : mennyit kapnak, ha betartják a határidőt és a minőségi követelményeket, mennyit kapnak, ha túlteljesítik a tervet — százalékos bontásban. A másik meghatározó szakasz a hét eleje, amikor anyagot, szállítóeszközöket és gépeket igényelnek, s amikor újból pontosítják az építőmunkák ütemtervét. Ekkor lép működésbe a brigád vezetési mechanizmusa. Az esetek zömében ez a munkacsapat-vezetők tanácsa — Atanasz Georgien a föld-* és betonozó munkáért felelős, Bogomil Mitev és Geraszim Angelov — a két szerelőcsoportért, Sztojo Trajkov a megyei kórház sebészeti részlegéért. E tanács gyűléseit előzetesen nem hirdetik meg, nincs semmiféle periodikusságuk. Akkor folytatják le őket, amikor szükségesek — közvetlenül a munkaterepen, mindössze néhány percig tartanak, semmi protokoll és formaság. Am az itt elfogadott határozatok az egész brigád számára kötelezőek, s teljesítésükért személyesen a munkacsapat-vezetők felelősek. Speciális esetekben Így folynak le a pártcsoport,- gyűlések is, ezeken a brigád- vezetők és Ivan Lestanszki munkás vesznek részt. Határozataik a leggyakrabban ezekkel a szavakkal végződnek: „Adjunk példát”. A négy kommunista pedig jól tudja, hogyan adjon példát és hogyan vonja maga után a többieket. Mindezek egy kifogástalanul működő rendszer komponensei, melyeknek mozgató emelői az emberek — nem is annyira a kezük, mint a gyorsan dolgozó és a változásokra pillanatok alatt reagáló értelmük. S az egész rendszerben világosan kirajzolódik a bri- gádvezetö alakja. Bóján Vla- dimirovot aligha kell bemutatni: jól ismerik nemcsak a megyében, hanem az országban is. ö már nehezen tudná felsorolni, mikor, miért és mivel tüntették ki. A hatvanadik évét tapossa, ám energiáját bármelyik fiatal megirigyelhetné. Hogy a mesterek mestere, az világos. De sokkal fontosabb az, hogy nagy szervezői és vezetői képességekkel rendelkezik. Ismeretes, hogy még sohasem fogadott el olyan tervet, melynek összeállításában személyesen ne vett volna részt, és amelynek realitásáról kellőképpen ne lett volna meggyőződve. Köztudott az is, hogy Bóján Vladimirov nem bocsát meg annak, aki aan-ffcoackk a mimk*vàyai-£s ezzel akadályozza a többiek tevékenységét. Ha ilyen ember akad a brigádjában, azonnal elküldi „melegebb éghajlat” alá. Ha a vezetők között van ilyen, annak is a szemébe mondja. És ha egy dömper beton miatt talpra kell állítania az egész építővállalatot — hát talpra állítja. Különben mit ér az egész szervezés, ha a munka akár egy órára is megáll! Maga is gyakran szokta mondogatni: „Nem emlékszem, hogy valaha is lego- rombítottam volna dolgozót, de soha nem türtőztettem magam a munkához lelkiismeretlen hwatalnokmőára állókkal szemben.” A brigádban sem szereti a sok mesét. Ha előre nem látott problémák merülnek fel az építkezésen, a brigádvezető egy perc alatt összeszedi az embereket. Ez történt akkor is, amikor az objektumon voltunk. Pontosan feljegyeztük Bóján Vladimirov szavait: „Ma két műszakban végezzük a munkát Holnap két csapat ismét bejön — panelszállítás várható. Ata- nasznak még két embert adunk — legyenek tízen. Két ember az állomásra lerakni a panelt. Sztojo csapatában nincs változás. Holnapután ismét a régi beosztás szerint.”, Ennyi, semmi több.. Emlékeztetjük a brigádvezetőt azokra a célozgatásokra, hogy azért megy úgy a munka, mert a legjobb mesterembereket gyűjtötte össze a brigádjában. — Tudom, hogy egyesek ezt gondolják. Ám ennek semmi köze az igazsághoz. Epitömunkásaim három nemzedékből valók. Az első mi vagyunk Atanasz Georgiev- vel, a brigád megalakulása óta. A második: Ivan, Geraszim, Mehmed Jumerov, akik már több mint tíz éve dolgoznak velünk... Van nálunk négy fiatal is, akik még csak most lesznek igazi építők. Ám egyikük, Nikolaj Tomov szerelő annak ellenére, hogy még csak tizenkilenc esztendős, már kitüntetést kapott. Az építők itt születnek a brigádban, itt nevelődnek. .. ;. Egy nap Bóján Vladimirov brigádjában. Teljesen közönséges munkanap. Ám ezen a napon — ugyanúgy, mint a nagy építkezés egyéb napjain — egységbe ötvöződik a szerzett tapasztalat bölcsessége az újra való gyors reagálással, a pontosság és a múvesség az értelemmel és a mély öntudattal, az emberrel született jellemgazdagság a munka megpróbáltatásai során a kollektívában kapott neveléssel. ... És mikor a brigád tagjai hátat fordítanak a lenyugvó napnak, s fáradt léptekkel hazaindulnak, tudják, hogy előre és felfelé újabb lépést jelentő dolgos munkanapjuk bétongyümölcsét hagyják maguk mögött. .Ä, - Bgg&dag Pospm Tavasz elején Jasztrebino közelében az antonovoi úl- törők érdemeként szép kezdeményezés született. Április 11-én, a volt politikai foglyok és deportáltak s a fasizmus áldozatainak nemzetközi napján az antonovói pionírok sorfala előtt, a fasizmus és a kapitalizmus elleni harc sok résztvevőjének — többek között Grigor Szavon volt partizánnak — a jelenlétében a csapatvezető felolvasta a megye minden kisdobosához és úttörőjéhez intézett felhívást. Az antonovói gyerekek — az 1943 decemberében a fasiszták által agyonlőtt hat jasztrebinói kisgyermek földijei — ezzel a felhívással fordultak pajtásaikhoz: „Vegyük ki részünket a hős gyermekek emlékének megörökítéséből. A jasztrebinói monumentális emlékház díszítése legyen az úttörőszervezet ügye! Fiatal barátaink, szervezzünk munkaakciókat, gyűjtsünk fémhulladékot és gyógynövényeket, és a befolyt összeget utaljuk át a jasztrebinói emlékház alapjára.” És milyen gyönyörű, milyen megkapó az a ház, mennyire felgyújtja a képzeletet! Négy egysége a tradicionális bolgár stilus és a modern építészet vívmányainak mesteri ötvözése. Az egyik épületben lesz az a múzeum, amelynek anyaga fel fogja idézni azoknak a viharos esztendőknek a pátoszát és fenségét. Az emlékházban egész éven át fog működni a Nemzeti Üt- törőiskola. A látogatók számára megnyitja kapuit a szálló és a turistaház, valamint egy nagy étterem is. Amint az általában lenni szokott, amikor egy szívből jövő kezdeményezés az útjára indul, több emberhez találta meg az utat, mint amennyire az úttörők szár mitottak. Noha a felhívást csak a megye úttörőinek címezték. mégis minden gyerek megtudta az országban. izgatottan tárgyalták gyönyörűszép értelmét, s a megyei kezdeményezés észrevétlenül össznemzetivé változott. A Dimitrovi Üttö* rőszervezet Központi Tanácsában pedig örömmel karolták fel e szép eszmét, és nevet is találtak neki; „Jelszói Jasztrebino *79.” A legkisebbekhez intézett jelszó az ország valamennyi úttörőjét foglalkoztató nyomkereső munkává nőtt át. A gyerekek elindultak a kommunista gyermekcsoportok nyomdokain, ismerkednek az ellenállás gyermekhőseinek életével, találkoznak a párt- és a forradalmi ifjúsági szövetség veteránjaival, akik ezekben a csoportokban dolgoztak, feljegyzik elbeszéléseiket, fel- gyűjtik a dokumentumokat, fényképeket. A „Jelszó: Jasztrebino ’79” — mozgalom 1979. szeptember 23-án zárul a jasztrebinói országos találkozóval, amelyre a Dimitrovi Üttörőszervezet mes- alakításának 35. évfordulója alkalmából kerül sor. A találkozón a nyomolvasó és a gyűjtőtevékenységben legjobb eredményeket elért úttörők, rajok és csapatok vesznek majd részt. Közülük a legkiválóbbak lesznek a Nemzeti Úttörőiskola első hallgatói. Ilyenformán megyénk, a harcos tuzluki vidék, a felejthetetlen Jasztrebino a jubileum alkalmából rendezendő „Pionírország” úttörőköztársaság fővárosa lesz, melyben a legünnepélyesebb keretek között fognak megemlékezni a jjeles évfordulóról. Mit tesznek úttörőink, hogy méltók legyenek erre a magas megtiszteltetésre? A Dimitrovi Ifjúsági Szövetség megyei bizottsága a Megyei Úttörőközponttal közösen széles körű programot dolgozott iki az évforduló méltó megünneplésére a „Jelszó: Jasztrebino ”79” jegyében. Az úttörőexpediciók már két hónapja új program alapján dolgoznak, * egy egész sor — a kezdeményezéssel kapcsolatos — úttörörendezvény zajlott le. A mozgalomban az úttörőkkel együtt részt vesznek az ifjúsági szervezet tagjai is. Az emlékházon már második esztendeje ifjúsági brigádok dolgoznak két műszakban. A megyebizottság valamennyi munkatársa egy-egy munkanapot töltött Jasztrébinóban. A 111016. számú bankszámlára úttörőink több mint 11 700 levât fizettek be. amit főleg fém- és papírhulladék értékesítéséből szereztek. Jankó Eitcseo Szívében szeretettel Ismerkedjenek meg: Neá- ka Sztefanova. Egyszerű fia. talasszony, aiki a hetedik öt. éves terv valamennyi kalendáriumát megelőzte. Ifjú. kommunista, a popovói Iszk- ra gyár több gépen dolgozó szövőnője. Még csak huszonhét esztendős, de már mindene megvan: otthona, családja, vidám kislánya, pajkos kisfia, hírneve. Dimitri- na Calta után, aki megalapozta a popovói szövőnők jó hírét méltán sorakozik fel Nedka neve is. A város fölött még nem is pirkad, amikor kezdetét veszi első műszakja. A városra már csönd borult, amikor léptei végig, koppannaik az utcán a második műszak után. A város fáradtan alszik a tovatűnt nap után, mikor éjszaka nyugtalan ujjal alatt száz meg száz méter kelme fehér fonalai futnak. De fáradtság.nehézség nem riasztja, mert még fiatal, mert nem elégszik meg az elért eredményekkel, mert titkon sok új dologról ílmodik. Nedka maga vá- asztotta az útját. maga alakítja az életét is. Min. den nap, minden órában. K.műszak ISmyal között — akiknek a Komszomol-tit- kára is —, és odahaza sze. rettei körében. És életének megvannak a maga repeső-szép pillanatai. Mind egyformán drága a számára, mivelhogy mindegyik a maga módján izgalmas: mikor átnyújtották neki a Munka Népi Rendje ezüst fokozatát, műkor megtudta, hogy barátságvonattal a Szovjetunióba utazik, amikor megszőtifce a hetedik ötéves terv ateisó métereit, mikor Szón ja, a kislánya várja az uteán, mikor Hri&zimir fiával az ábécéskönyv fölé hajlik... • És igazán boldog — nem azért, mert megismerte a munka dicsőségének édes izét, hanem azért, mert mikor a gépe mellé áll — mindegy, hogy ébren van-e, vagy alszik a város —, a szíve túlcsordul a szeretet, tői. A választott hivatása iránti szeretet teszi képes,sé arra, hogy mindig teljes értékű emberként éljen és dolgozzon... Ivanko Boteva Összeállította és fordította:
