Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-22 / 301. szám
Ourosiât építenének Melyik az a tanács, amelyiknek manapság nincs szüksége óvodára? Főként úgy, hogy helyette más építené meg a csöppségek második otthonát? Ezért néztek egymásra olyan meglepetten mindazok, akik a húsipari vállalat ifjúsági parlamentjén azt hallották. hogy a gazdasági vezetőség ilyen szándéka zátonyra futott a hivatalos szervek magatartásán. Ugyan mi lehet ennek az oka? Találgatták, ahányan voltak, annyian. ■ ■ ■ ■ Nagy gondja a vállalatnak az, hogy dolgozóinak égy részét nélkülözni kénytelen, mivel a kisgyerekek elhelyezése nem minden családban megoldott. Ha pedig nincs kire hagyni az ifjú emberkét, a szülők közül valakinek otthon kell maradnia. Ki legyen az a valaki? Természetesen — az anya. Na, mármost! Okoskodtak magukban a vezetők, ha legalább huszonöt gyereket beadhatnánk óvodába, akkor a tényleges dolgozóink száma megemelkedne. Számoljunk csak! Az óvoda felépítésé, az ismét munkába állók teljesítménye.. t annyi mint... ha még ehhez az újabb költségeket is hozzátesszük. .. persze, hogy megérné. Nagyon is. Van az az épületünk, amit ha átalakítanának... ! Meg azért is volna jó ez a megoldás, mert az üzem területén lehetne az óvoda, tehát a szülőnek azzal sem kellene fáradnia, hogy ide vagy oda elvigye a gyerekét. Egyúttal elintézhetné az óvodát is, a munkába menetelt is. Csupa kényelem lenne az egész. A meglevő épület átalakítása még mindig kevesebbe kerülne, mintha egy teljesen újat hoznának tető alá. Minden körülmény tehát azt a végkövetkeztetést erősíti, hogy a vállalat elképzelése reális, célszerű és gazdaságos is. Nem lehet olyan ember, aki ezt a tervet ne fogadná örömmel és ne támogatná lehetőségei szerint. Valahogy ilyen módon foroghattak a gondolatok azoknak a fejében, akik ezt az óvodaügyet felkarolták. Aztán jött a csalódás. ■ ■ ■ ■ A gyöngyösi városi tanács műszaki osztályáról érkezett meg a* válasz 1976. júliusában. — Elutasítom. Ez volt a lényeg, ami a szövegből gyorsan kiderült. Az indokok sem hiányoztak. Mik voltak ezek? A tervezett huszonöt személyes óvoda részére kinézett épület a vállalat területén fekszik. A forgalmi úttól nincs ötven méter távolságra. A por és a zajhatások károsan érintenék az óvodát. A lakóépület átalakítása óvoda céljára nem lenne gazdaságos. Tájolás szerint a foglalkoztató északi irányba esne. A két szolgálati lakás óvodának történő átalakításának tervét tehát a műszaki osztály elutasítja. Mit lehet ilyenkor tenni? Fellebbezni kell a felettes hatósághoz. Hátha ott megértőbbek lesznek. Nem voltak megértőbbek. Hogy a megyei tanács műszaki osztálya az állásfoglalását minél körültekintőbben hozhassa meg, helyszíni szemlét tartottak Gyöngyösön. Megnéztek mindent, felmértek mindent és kimondták: — A fellebbezést elutasítom. Ezt 1976. november 18-án tették papírra. — A szolgálati lakásnak óvoda céljára történő átalakítására nincs lehetőség. Világos. Nem hiányozhatott a paragrafus sem, a hivatkozási alap. Mégpedig az 1/1971. Korm. és az 1/1971. ÊVM rendelet. Akik azonban járatosak a hivatalos ügyekben, jól tudják, hogy a kivétel mindig erősíti a szabályt. Kinek van joga ennek a kivételezésnek a megállapítására? Nem kisebb személynek, mint a kormány elnökének. Hozzá pedig az út a szakminiszteren keresztül vezet, de a kérvényt ott kell útjára indítani, ahol elsőnek mondták ki annak idején a nemet. A hivatalos grádicsok innen vezetnek el meghatározott rend szerint a miniszterelnökig. Féltéve, ha a közbülső szervek erre a kérvényre ráírják: — Támogatom. Gondoljunk bele, rögös útnak látszik ez a kérvénye- zés. ■ ■ ■ ■ Az eddigi vonásokat még ki kell egészítenünk a teljességre való törekvés jegyében. Például azzal, hogy Gyöngyösön lényegében minden olyan gyereket elhelyeztek az idén is óvodában, akinek mind a két szülője dolgozik valamelyik cégnél. Ez a megállapítás a húsipariakra is vonatkozik, ha dolgozójuk Gyöngyösön lakik. A bejárók esete más. A város vezetői elismeréssel fogadták a vállalat törekvéseit, óvodaépítési szándékait, mert nagyra értékelték elhatározásukat. Társadalmi hatása egy ilyen kezdeményezésnek jelentős. Ezenkívül javasoltak még más megoldásokat is. Például azt, hogy a város másik részén építtessen óvodát a vállalat, ahol nincs ipari övezet, ahol a fejlesztési tervek ezt nem akadályozzák meg. De azt is járható útnak találták, hogy a vállalat fizessen be annyi pénzt a tanácsnak, amennyibe kerül huszonöt óvodás részére a nevelési intézmény, és ezzel a huszonöt hellyel a húsipariak mindig szabadon rendelkezhetnének. Nem kell hozzá sok fejtörés, hogy kimondjuk: a már meglevő két szolgálati lakás átalakítása lenne a húsipariaknak a legkedvezőbb megoldás több szempontból is. Érthető, ha továbbra is ezt az elképzelésüket igyekszenek valóra váltani. ■ ■ ■ ■ Végül is az a furcsa helyzet alakult ki, hogy mindenki elismerően veszi tudomásul a húsipari vállalat gyöngyösi óvodaépítési terveit, de a szándék útjába olyan paragrafusok állnak, amelyek hatályának feloldása meghaladja a megyén belül a döntésre jogosultak erejét. A huszonöt óvodás sorsa, a huszonöt kismama munkába állásának lehetősége tehát nem a város vagy a megyei szakigazgatási szervek vezetőinek szándékán múlik. Szoktuk mondani, a paragrafusok értünk, az emberekért vannak. Ez a tény most is igaz. Tehát,.. ? Legyünk bizakodóak. Téma e leiújabii- kori töriéaet Pályázati eredményhirdetés a Dohé h\m Vármúzeumban Ez év október 1-ig — ez volt a pályázatok beküldésének határideje — 13 színvonalas pályamunka érkezett be a Heves megyei Mú. zeumok Igazgatóságához. A szerzőik a legújabbkori történet egyes témaköreit dől. gozták fel. A bíráló bizottság úgy határozott, hogy valamennyi alkotás részt vehet az országos seregszemlén. A helyi értékelés során — a felnőtt tagozatban — kiemelt első díjat nyert dr. Misóczky Lajos (Gyöngyös, főiskolai kar). Ezenkívül első' helyezést ért el Varga Gyula, aki az egri Bródy mozi történetét dolgozta fel. Hasonló elismerésben részesült Varga László, aki dolgozatában azt vizsgálta, hogy a szőlő, és bortermelési viszonyok az 1848—49_ es szabadságharc után, a tő. kés fejlődés időszakában miként alakultaik szőkébb pátriánkban. Második lett tiacsavecz Béla, aki Márkáz község szlovákokkal való betelepítését taglalta. Szelei Ferenc Veres Péter emlékét idézte, s írásával kollégájához ha. son ló megbecsülést szerzett. Harmadik : a kompolti Tóth András és az andor_ naktályai Albert László. Az ifjúsági tagozatban első Kovács Éva (Eger, Gárdonyi Géza Gimnázium), második Gállá Lenke (Eger, Gárdonyi Géza Gimnázium), harmadik Kepe Márta— Koczka Márta (Hatvan, Bajza József Gimnázium), Boros László (Eger, Gárdonyi Géza Gimnázium), Tresó Csaba—Tresó Levente (Eger, Gárdonyi Géza Gimnázium). G. Molnár Ferenc fe Az épületasztalostól a konzsrvgyártóig Megjelent a pályaválasztási tájékoztató Több mint három és fé) ezer általános iskolás fiatal fejezi be tanulmányait a jövő év nyarán Heves megyében. Hogy merre tovább? Ezt most a közeli hetekben el kell dönteniük a fiataloknak. Sokan középiskolákban tanulnak majd a jövő év őszétől, mások viszont szakmát választanak. Ehhez nyújt segítséget a Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet napokban megjelent tájékoztatója. A több mint 100 oldalas kiadvány a Heves megye gazda ági í*zer. e'e nek legjobban megfelelő szakember- igény alakítására irányítja a figyelmet. Igyekszik arra ösztönözni a fiatalokat, hogy egyéni képességüknek, valamint az adottságoknak megfelelő pályát válasszanak. A tá’ kiztató részletesen ismerteti azokat az ipari, mezőgazdasági. kereskedelmi és vendéglátóipari szakmákat, amelyek között válogathatnak. Az olyan divatos 1978. december 22e péntek szakmák- mint az autószerelő, a karosszérialakatos, a szobafestő és mázoló, a francia női szabó, a kozmetikus, a fogtechnikus szakmák mellett a hiányszakmákra hívja fel a figyelmet. Rámutat, mennyire nagy szükség van esztergályosra- köszörűsre, marósra, nyomdai Kéziszedőre, épületasztalosra, cipőfelsőrész-készítőre, ácsra és állványozóra, kőművesre- vagy konzervgyártóra. Az ismertető részletesen felsorolja azokat a szakmunkásképzőket, valamint szakközépiskolákat, ahová beadhatják jelentkezésüket a fiatalok. Ezenkívül tájékoztatást nyújt arról is, hogy Heves megyén kívül melyik más megyében működő szakmunkásképzőbe kérhetik felvételüket azok, akik például hengerész, olaj- és földbányász, hálózatszerelő- fonó, üvegfúvó, molnár, vagy tejtermékgyártó szakmára jelentkeznek. A hasznos tájékoztató a gimnáziumokról, a szakközépiskolákról, valamint az egészségileg károsult fiatalok továbbtanulási lehetőségeiből is fiímelémfelkeltő ismertetést ad. 33. — Isten bizony, van ebben valami. Dehát az ember mégsem lehet goromba a saját apjához. Panasz és harag nélkül figyelt Burján Péter a különös beszédre. — Hálás vagyok, hogy nem akarsz felpofozni. De úgy látom, a mérlegelésig már eljutottál. Mégsem maradhatott szándékoltan fásult a mérnöknő. A cél közelében hatalmasodjon el rajta a céltalanság érzete? — ezt ostoba, szánalmas összeomlásnak tartotta volna. Logikailag olyan helyzetbe jutott, hogy akkor sem adhatta fel szándékát, ha ehhez lett volna kedve. Valamiképpen megnyugtatta az érdeklődők elmaradása, ugyanakkor majdnem összeroppant miatta. Ugyanígy : voltaképpen vigasztalni akarta apját, mégis szemrehányásnak érződött a megjegyzése. — Édesapám Is minden szavunkat a szívére veszi. Most megfigyelhették volna, hogy Burján Péter mekkora vulkánt tart féken azzal a nagy önuralmával. De csak annyit vettek észre, hogy az öreg tompán mellbe üti magát az öklével, és nem a beszédtől nyög, hanem attól, bogv tébolva °He- nére emberi maradjon a hangja. — A szívemre kell vennem, ha egyszer minden szavatok a szívemet veszi célba !... — Idegesek vagyunk — vallotta be Edit közös nyugtaiéul. A kérdés szinte kinyújtózott a kétségbeesett öregből: — De mitől?! — Attól vagyunk idegesek, hogy mindegyikünk a legjobbat akarja. Egymásnak is, meg saját magának is. És mert nagyon akarjuk a magunkét, egyikünk sem hajlandó engedni. Reményt érzett az apa, hogy hátha mégis szót tudnak érteni. Helyeslőn buzdította lányát: — Hát akarjatok! Ebben mindig veletek tartok. De a jót nem szabad akarattal elrontani. — Semmit nem fogunk elrontani, élesapám... Csak most az egyszer bízzon bennünk. ígérem, minden úgy lesz, ahogy jónak látja. De bármilyen sokra becsülöm áz érzelmi méltóságot, édesapámét épp úgy, mint Károlyét, vagy a magamét, a pénz nem' engedi meg nekünk, hogy lenézzük. Ránk erőszakolja a fontosságát. Kell, kell a pénz. Nem nekem kell, hanem a pillanatnyi társadalomnak: Az emberek sürgetik, hogy pénzük legyen. Csak azokat hajlandók becsülni, akik bírják az iramot. Hiába vagyok büszke a becsületemre, hiába jogos az önérzetem, ha köpött a kabátom. Lássa be, drága édesapám, hogy az emberek Karácsony A csodálatosan szép téli ünnep tartalmából egyvalami maradt igazi és örök érvényű: a szeretet. — Mi a szeretet? Meghökkenti a kérdés. — Érzés, hogy is mondjam csak? A legszebb, legtisztább emberi érzés! Az anya szereti a gyermekét a gyermek az édesanyját... Váratlanul egy kép tűnik elő az emlékek tárából: egy hatalmas, csillogó karácsonyfa egy kastély kertjében. Mindenki karácsonyfája! Alatta ócska, uraságokról levetett holmik, cipők, jambósapkák, alig megkopott kabátkák. Ezeket is a szeretet jegyében osztották szét annak idején a nincstelenek között... — Mi a szeretet? ] A nagyobbik fiú válaszol: — A szerelem! — Nem! Szeretetről beszélek. — Ahá! Megvan. Szeretem a barátomat, a lányt, akivel járok, a kedvenc futballistámat, a táncdalénekesemet. Bukdácsolunk tovább a fogalmakban, számba vesszük az innen-onnan érkező válaszokat. — Mi a szeretet, nénikém? — Amiről a tisztelendő úr prédikál. Istent szeretnünk kell, hiszen ő a mi legnagyobb jótevőnk. — Mit gondol? Tudnak-e szeretni a kommunisták? Az évtizedek dolgos hétköznapjaitól ráncos kezek, bütykös ujjak imára kulcsolódnak. — Miért ne tudnának? A fiat is szeret engem, rajongásig szeret. Megint új kép villan elő a múltból. Katonák indulnak harcba, háborúba, meghalni. A szeretet jegyében! — Mi a szeretet? Nem válaszol. — Milyen furcsa! Az emberek élnek, szeretnek, úgyszólván mindennap gyakorolják a szeretetet, és mégis, amikor igazi, valódi tartalmát keressük, akkor... — Azt hiszem, a szeretet az egymásért való élés. A szeretet önzetlenség ! Boldogságkeresés... Röpködnek a gondolatok, kuszálódnak a fogalmak keverednek az érzések, a tapasztalatok. Néhány nap, néhány óra és itt a karácsony. A szeretet, a békesség ünnepe! Minden házban, minden családban az ünnepre készülnek. A meglepetések, az ajándékok titkos polcokon, eldugott helyeken várják az ünnepet Kimondjuk: a hamisítatlan szeretet korlátokat és falakat nem ismerő, természetes, tiszta emberi érzés. A szeretet társadalmunk lényegéből fakad! Volt idő, amikor a meggyalázott szeretet a zsúpfedelek alá költözött és a nagy szólamok mindössze ócska hamisítványok voltak. A társadalmi méreteket öltő szeretet ugyanis kizárja a kontrasztokat. Nem ismer koldust és gazdagot, mindenben dúskálót és munkanélküli szegényt. Az egyik ember nem él a másik zsírján, mert a másiknak is akarnia kell hogv amannak is legyen. Nálunk az embereknek közük van egymáshoz, felelősségük van egymás iránt — Mit vár az idei karácsonytól? — Szeretetet és békét! — Mi a szeretet? — Egymás önzetlen becsülése, az egymásért való élé?, A családban, a társadalomban egyaránt.. Kígyóinak a karácsonyfák. A szeretet ünnepén mindért jóakaratú ember ünnepel. A valódi, meg nem csúfolt, tiszta szeretet jegyében... Szalay István sókkal inkább megbocsátják az üzleti ügyességet, az önhasznú mozgékonyságot, a güzülő élelmességet, mint a kopott kabátot. Még a becstelen üzletet is megbocsátják, de a szegénységünket soha. Száz és száz példát sorolhatnék elő, amit nap nap után produkál a város, a húspiaci pecsenyesütőktől a milliomos lókupecekig, a zöldséges császároktól a netcbundás kötődésekig. Ismerünk embereket, akik madáreleségből gazdagodtak meg, autószerelőket, akik húszezer forint alatt föl sem vállalják a javítást, pincéreket, akik bőröndben hozzák haza az ötszázasokat a balatoni szezonról. — Hogy mersz bennünket az alvilághoz hasonlítani?! — szakította félbe az apja. Edit még hajlékonyabban, még békülékenyebben folytatta: — Akkor arra kérem édesapámat, tessék elgondolni, kikhez köt bennünket a mindennapi munkánk. Nem élhetünk társadalmi kapcsolatok nélkül : Zsíros kenyérre és teára hívjak vendégeket, amikor a taxisofőrök között is a Napóleon konyak járja? Vacsora helyett rendeljek sóskiflit és ásványvizet, ha elmegyünk szórakozni? És miért ne mennénk? Remélem, nem csak a parazitáknak, a prostituáltaknak, meg a nyugati turistáknak muzsikálnak az első osztályú helyeken. És a világ arra való, hogy járkáljunk benne. Karcsi szokta idézni Goethét, hogy tudniillik nem gomba az ember, hogy ‘ott rothadion el, ahol kinőtt a földből. Akkor tehát autóstoppal utazzunk kirándulni oda, ahová a barátaink saját gépkocsival érkeznek, esetleg a saját nyaralójukba? Tessék megérteni, drága édesapám, hogy mindezt nem én találtam ki. Bárcsak így lenne. Bárcsak bebizonyíthatná, hógy képzelődöm. Dé ami van, az létezik és rám kényszedtették. Vagy elfogadom, vagy lemondok mindenféle társasági kapcsolatokról. De nem tehetem, mert függök tőlük. Mihelyt észreveszik, hogy fütyülök a kialakult szokásokra, azonnal ejtenek. És ez már nem ízlés, nem divat, nem élet- felfogás dolga, hanem létkérdés. Egészen pontosan a jö- vőm, a hivatásom, kenyerem. Bármilyen gyönyörű ez a lakás, nem fog megmenteni a száműzetéstől, ha dacolok a kialakult szokásokkal. Kikezdenek, mellőznek, lépésről- lépésre hátrább szorítanak, ha más akarok lenni, mint ők! Akkor aztán nem azért kell elköltöznünk innen, mert jobbra váltjuk a jót, hanem azért, mert a közfelfogással szembeni dacolásunk miatt utálnak ki bennünket nemcsak a Gólyahír utcából, de az egész városból. Mindez oly világos. .. Lehetetlen, hogy ne értené meg, édesapám... Edit szavai után gyászossá vált a csend. Burján Péter ebből a komor hallgatásból csak a roppant súlyt érezte. Nagyon távolinak érezte Dezső hangját: — Ez ám a szentírás, nem a biblia. — Az én igazságomhoz nem kell ennyi szó — mondta a nyugdíjas kőműves. — Az én igazságomhoz már egyetlen szó sem kell. Csak ragaszkodnom kell hozzá. Azt pedig mindenáron megteszem. .. Több érve nem lévén Editnek, végső kapaszkodóként a puszta akaratára hagyatkozott. Ráeszmélt, hogy ő is megsértődhet. 3 mivel így tett, nem figyelt éléggé, mit is mondott az apja. Az elhangzott szavak ezrei között, a túlzó kifejezések sűrű előfordulásában föl sem tűnt neki az a „min len- áron”. Annál elkeseredettebben törődött bele, hogy a megértetés vágva hiú áb- rándnák biáónyult. (Folytatjuk)
