Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-21 / 300. szám

A vezetők példája ÜNNEPEK ÉS A FÉLÉVI VIZSGÁK következnek, Sok esíöBdtwn öröm, hggy ott­hon lösznek » gyerekek, azok 1». akik lakóhelyükön járnak iskolába és azok tó, akiket a távolabbi kollégiumokból, főiskolákról és egyetemekről várnak haza. D© a követke­ző napokban sok felnőtt könyvekkel,'jegyzetekkel ki­tömött táskát vis? hasa, mert g pártoktatásban, a szakmai es a tömegpolitikei képzésben, a levelező okta­tás és « felnőttképzés kü­lönböző tanfolyamain meg­kezdődnek a beszámolók és a félévi vizsgák, Hazánkban nemcsak a fia­talok. hanem a felnőttek többsége is tanul. Szép számmal akadnak- akik az oktatás, a folyamatos képzés szükségességét elismerik, egyetértőén bólintanak, ami­kor erről általánosságban esik szó. De amikor rájuk kerül a sor, midőn a mű­vezetőt, a növény*, vagy az állattenyésztés, ag egészség­ügy. vagy éppen az oktatás felelős beosztású dolgozóját szólítják meg. hogy szakmai, vagy politikai képzésre je­lölték, akkor különféle mentségeket és kifogásokat hallunk, Ellenkező tapasztalatok is szép számmal akadnak- Az általános gimnáziumokba, a marxista—leninista esti egyetem általános tagozatá­ra és ©gyes szakmák képzé­sére, továbbképzésére sok­kal több jelentkező akad mint amennyi férőhely van. Hallhatunk olyan meg­jegyzéseket Is, hogy spkan csak azért járnak iskolába és tanfolyamokra, mert az igazgató, vagy a pártszerve­zet kijelölt© őket. Mások felsőbb rendeletokro hivat­koznak, vagy amikor a fo­lyamatáé továbbképzésről égik szó, csak legyintenek és azt mondják, hogy ez csak divat, nagyzási mánia. Vajon az is csak divat, hogy ag üzemekben egyre több és mindinkább bonyo­lultabb gépekkel dolgoznak, amelyek működtetéséhez és karbantartásához jól képzett szakemberekre van szükség- Ahol . tegnap" megfelelt a betanított munkás, ott „ma” technikusra van szükség, de „holnapra” már mérnököt kell képezni. A termelőszö­vetkezetek első éveiben örültünk- ha a kisparcellá- kon szerzett családi tapasz­talatokat néhány hetes tan­folyamokon szerzett ismere­tekkel egészítették ki. De a több ezer hektáros közös gazdaságok, a termelési rendszerek és a társulások irányításához sokkal több tudásra van szükség. A tudomány, a technika, a gyártási módszerek és a termékek soha oly gyorsan nem fejlődtek mint korunk­ban. A mezőgazdaság és az ipar ma már nem szűk kör­nyezete számára termel, egyre fokozódik a nemzetkö­zi együttműködés, fontos ér­dekünk, hogy növeljük az exportot. De ehhez jobbat- korszerűbbet és ráadásul ol­csóbbat kell termelni, Ehhez viszont az egész kollektíva nagyobb tudása szükséges. A PART- ÉS A GAZDA­SÁGI VEZETÉS kötelessé­ge, hogy állandóan figye­lemmel kísérje. ösztönözze és megkövetelje a dolgozók folyamatos képzését. Jó módszer, ha a vezetők tanul­nak és példát mutatnak. Úgy mint a VILATI-nál: Kohári Lajos termelési fő­osztályvezető, okleveles gé* pés/.mérnök. jelenleg a két­éves speciális gazdaságoollfi- kai tanfolyamon tanul. Dr. Renn Oszkár nemrégen véd­te meg műszaki doktori ta­nulmányát, most a Speciális gazdaságpolitikai tanfolya­mon képezi magát. Debre- çzeni Tibor igazgató gépész- mérnök. Amikor két közvet­len munkatársa továbbkép­zési jelentkezését aláírta, ő már elvégezte a speciális gazdaságpolitikai tanfolya­mot. * Megoldódott a Traven-rejtély László Balázs, az MTI tu­dósitója jelenti: Megoldódott a század leg­izgalmasabb irodalmi rejté­lye, B. Traven író kiléte. A kitűnő és népszerű regény­írónak. aki egész pályafutá­sa alatt a B. Traven álnév mögé rejtőzött, s azt Is csak géppel írta kéziratai alá, eredeti neve Hermann Al­bert Otto Maksymilian Feige volt. 1882-ben Swiebodzin lengyel faluban született, amely akkor a német biro­dalomhoz tartozott és 1969- ben Mexikóvárosban hunyt et. A felfedezem érdeme Bo­bért Robinson angol kuta­tóé, aki hat országban nyo­mozott Traven fellelhető nyomai, adatai után. s a bravúros detektivmunká- nak is beillő kutatásról egy­órás dokumentumfilmet su­gárzott a BBC televízió. B, Traven regényei, ame­lyek közül a Halálhajó, az Embervásár Mexikóban és a Fehér rózsa magyarul is nagy sikert aratott, 1925-től jelentek meg és írójuk 1939-ig volt aktív. A nagy sikerű Sierre Mad­ré kincse filmváltozatának forgatására 'Traven elküldte megfigyelőnek Hál Crovest, aki fordítójaként mutatko­zott be. Hamarosan gyaníta­ni kezdték, hogy a hallga­tag, a nagy nyilvánosságot kerülő Croves maga az író, Traven lehet, de ezt a nevet szemtől szembe sohasem vállalta, s aki feltette neki a kérdést, többet nem látta. A szorgos kutatók később okmányok összehasonlítása alapján gyanítani kezdték, hogy 'Traven más álneveket 1© használt: Torsvan, Marti­nez, Croves mind ugyanaz a személy volt. Croves-Traven a halálos ágyon bevallotta feleségének, hogy azonos Rét Marut egykor üldözött német lapkiadóval is. Robinson angol kutató Rét Marut rövid londoni tartóz­kodásának okmányaiból in­dult el és kiderítette, hogy az író Itt még nem ködösí­tett: születési helye, ideje és szülei neve mind azono­síthatók voltak — Lengyel- országban. Robinson megta­lálta két 80 körüli testvérét is Alsó-Szászországbnn, akik szintén felismerték Rét. Ma- rutot egykori fényképeiről. Hermann Otto Atbert Maksymiltan Felge — men ilyen néven jegyezték be Swiebodzlnban — 1882-ben született. A fiatalember az első világháború alatt har­, Npnmtíin 1918. december 21.. csütörtök cos baloldalt lett. 1919-ben a forradalmi munkástanács tagja, halálra ítélik, mire elmenekül Németországból. 1922-ben Rotterdamból ad hírt utoljára magáról, azt írja, rövidesen hajóra száll és örökre eltűnik. 1923*-24- ben Londonban él, de ille­gális bevándorlóként hama­rosan a brixtoni börtönbe kerül. Kiadatás fenyegeti. A szüfrazsett mozgalom harcos vezérei járnak közbe érde­kében, kiszabadul és hajó- fűtőnek áll be, hogy Ameri­32. Dezső félretorzuló arcáról, ívesen forduló szeméről azt lehetett leolvasni, hogy ne­héz káromkodást temet el magában. Jó ösztönnel mel­lőzte a gorombaságot, és a doktor megnyugtatására ki­csiny lő-hány águl biccentett apja felé. — ö csak az öregem. Néha csupa tréfa a fater. Most is a humorral próbálkozik szegény, de vasárnap ritkán van formában. Komoly gyanút fogott Ve- / lémi doktor. A hirtelen megváltozott helyzet alkal­mat adott neki, hogy ismét hasznát vegye hűvös előke­lőségének. — Itt semmi olyasmi nem történtje, ami ok lehetne a tréfára. Tanult előkelőség, tudatos tekintélytartás nélkül is Burján Péter jelenlétének volt a legnagyobb súlya, ahogy a nyugdíjas minden .sallang, minden sietség nél­kül léoett fia és Velem! Ed­gár közé. — ön jól érzékeli a hely­zetet. főorvos úr. Részemről mindössze annyi a tréfa, hogy vevőnek titulálom ma­gam. Holott lakástulaidonos vagyok. Itt, ebben a házban. És én nem akarom eladni a lakásomat. De mint afféle nyugdíjas embert, erőnek ereiével kiskorúsftonak. Oda se figyelnek a véleményem­re. — Ez azért hallattan ! — kelt ki magából Paula. — Ráerőszakolni a főorvos úr­kába vigyék. (A halálhajó hőse is fűtő lesz később.) 1925-ben kapta tőle az el­ső kéziratot B. Traven né­ven a Vorwaerst, az SPD lapja és sorozatban közölte is. 1951-ben lett mexikói ál­lampolgár, Accapulcóban, majd élete utolsó tizenöt évében Mexikóvárosban élt. 19,19-ben abbahagyta az írást Croves. Torsvan és egyéb alteregói viszont ál­tól kezdve jelentek meg a nyilvánosság előtt. ra a mondvacsinált pana­szait! Velemi Edgár most nem volt előkelő úr, vasalt mo­dorú diplomás, vagy más efféle. Egyszerűen csak em­beri volt, és ez állt neki a legjobban, — Orvos vagyok. Meg­szoktam a panaszokat. Türelmesen, tagolt beszéd­del hívta ' fel a figyelmet a tévedésre Burján Péter: — Csakhogy én nem pa­naszkodom. Dühében tüntető finomko­dással kiabált apjára Dezső: — Ha állítása szerint nem panaszkodik, akkor mégis mit méltóztatik csinálni, kérném tisztelettel?! A sértő hang még nyu- godtabbá tette Burján Pé­tert. Sajnálkozva nézte fiát. — Mondtam már. Tiltako­zom. Tiltakozom az önveszé­lyes mohóság ellen. Nem nyugszom bele, hogy vásárt csapjanak ott, ahol a család sérthetetlen érdekeire kell vigyázni. Ami már megvan, az ezerszer fontosabb a pénznél. Ebből következik, hogy csakis mi fizetünk rá, ha eladjuk. Végig lobbant a doktor­ban a felismerés, hogv in­nen menekülnie kell. Egyet­len pillanat alatt összeszed­te magát. Tekintsük űgv„ hogy láto­gatásom merő tévedés. Volt szerencsém. Most vette igazán hasznát gyakorlott lélekjelenlétének. Ügy fordult sarkon, hogy semmi kétséget nem hagyott afelől: elérhetetlen magassa­Ma délelőtt premier az egri színházban: Óz, a nagy varázsló Dorka, a Madártjesztő és Totó, © kiskutya egy mulatságos jelenetben. Képünkön: Milviusz Andrea- Somló István és Pólyák Szárnyas majmok, farka­sok, méhek és a gonosz bo­szorkány ármánykodásai kö­zött bolyong sötét erdőn, vagy csodálatos virágmező- kön át Dorka, Totó- a kis­kutyája, a Bádogember, a Madárijesztő és a Gyáva Oroszlán. Keresik a sárga utat, azt, amelyik Őzhöz, a nagy varázslóhoz vezet. Mindegyikőjük szeretne va­lamit kérni tőle: szívet, észt- bátorságot, Dorka pedig vissza szeretne kerülni Kan- sasbe, Emmi nénihez és Freddy bácsihoz. S amikor legyőznek egy-egy akadályt, vidáman éneklik. „Jöjj a sárga úton.. Frank L. Baum mesejáté­kát a nagy sikerű amerikai film bemutatása óta számta­lanszor feldolgozták már. A mai felnőttek még Judy Garland-dal a főszerepben láthatták filmben az Őzt, a csodák csodája- a filmtech­nika „mágiájának" megany­Zsuzsa. (Fotó: Szántó György) A történet színházban azonban másfajta dramatur­giai feldolgozást kíván, A mesét magyar színpadra Schwajda György alkalmaz­ta, és Szolnok, Győr, Buda­pest után most az egri szín­ház is műsorára tűzte. Az előadás rendezője Halasi Im­re utolsó éves a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Nem Ismeretlen 6 már me­gyeszékhelyünkön és Mis­kolcon; a múlt évben ő ren­dezte a Hamupipőkét. — Sajnos én az Őzt fil­men nem láttam, így hát a darabot Schwajda át*, illet­ve újraköltésében Ismertem meg. Az előadást csak gye­rekeknek készítettük, A leg­érzékenyebb, semmilyen ,,la­zítást" nem tűrő, s az „lilik — nem liliket” még nem Is­merő közönségnek. Ezért « felelősségünk is nagyobb, ám a színészek — «tinte kiéhez­ve az effajta színházra — hullatlan lelkesedéssel- aka­rással dolgoztak együtt, — Az átdolgozás azonban tel© van breohtl elemekkel, az tUuziótlan színház dra­maturgiája a jellemző rá Hogyan fogadják majd ezt a gyerekek? — Ml egy kicsit átformál­tuk a darabot. A gyerekek­nek életszükséglet az Illú­zió, nem akarják, hogy ki­derüljön: mindez festett vi­lág. A mesebeli képeket, ál­mokat teremtő, hitekért, szépségekért küzdő csodákat várják. Előadásunk célja az hogy megértessük' kis közön­ségünkkel: a csodákat csak akkor képes befogadni vala­ki, ha azokat magéban hor­dozza. Nem a színház a va­rázslat. ée nem is színész a varázsló. Mindennapok cso­dája bennük, a gyerekekben születik meg. A mesejáték szereplői: Milviusz Andrea, Pólyák Zsuzsa, Lenkey Edit, Bánó Pál, Somló István, Palóczy Frigyes, Gyarmati Ferenci Zoltán Sára, Kelemen Már­ta és Györváry János. A díszletet, mint vendég. Lang- már András tervezte, a ko­reográfus Somoss Zsuzsa. Tamássy Zdenko zenéjét We- rédy Éva vezényli. Bemutató ma délelőtt az egri Gárdonyi Géza Színház­ban. Józsa Péter A közönség érzékeny Jobileuini hangverseny Gyöngyösi!« ■nyi látványos, szemet káp­ráztató trükkjével. goklban áll a házhoz tarto­zók indulatai fölött. Mire észbekaptak, már el is tűnt. Senkinek nem jutott eszé­be ki kísérni. Edit nem hitt a szemének és a fülének. S azt sem akarta elhinni, hogy ekkora szégyenkezésre képes önma­ga előtt. Elszédült, ha bele­gondolt, mily sokára lesz vége ennek a napnak. Bille­gett a drótkötélen, ahová a saját elhatározásából jutott. Le nem zuhanhatott, vissza nem hátrálhatott, csak előre mehetett, akkor is, ha utál­kozva viselte megalázó hely­zetét. Odalent az utcán zajtala­nul távozott az ezüstfehér Vauxhall, idefönt a lakás­ban döngve szaladgált a taj­tékzó Dezső. Mivel a főor­vos távozáskor nyitva hagy­ta maga mögött az ajtót, dühében rátámadt, mint va­lami bűnbakra, és úgy be­rántotta, hogy a szemközti ablakok is meg rázod talc. Komor nyugalommal fi­gyelte Burján Péter. Zömök termete meg sem moccant, úgy ajánlotta: — Szopogass mentolos cu­korkát. Az majd lecsillapít. Legkevésbé talán Paula tudott uralkodni magán. Idegállapotát további súlyos próbának tette ki az a rej­télyes körülmény, hogy el­maradtak a látogatók, szem­ben az apróhirdetés táplálta vérmes reményekkel. Majd­nem rikoltva kiabálta bele a csendbe: — Tenni kell valamit! Ez tűrhetetlen! — Mi a tűrhetetlen?... — kérdezte tőle részben csodál­kozva, részben együttérzően az apósa. Vadul támadt kiáltozásá­val Paula az öregre: — A maga zsarnoksága! A rigolyás, csökönyös rossz- indulata! Dezső sokallotta a kiabá­lást, de a neheztelést nem. Eltérően lármás kedvétől, ezúttal csendes morgással helyeselt feleségének. (Folytatjuk) Rangos rendezvény volt. Abban a sorban, amelyet az énekkari esték jelentenek, ennyi érdeklődőt látni egyet­len alkalommal, önmagában már ez a tény is feltűnést keltett. A gyöngyösi műve­lődési központ nagytermét majdnem teljesen megtöl­tötték a néző-hallgatók. Semmit sem módosít az előbbi megállapításunkon az a körülmény, hogy a közön­ség általában a középiskolá­sok, diákok, tanulók köré­ből állt össze, rajtuk kívül a szülők és a rokonok, va­lamint a kollégák, tanárok várakoztak lelkesen, készen a művészi élmény befogadá­sára. Egy szó, mint száz: ennyi fizető néző emberemlékezet óta nem volt énekkari hang­versenyen Gyöngyösön. Mi késztette őket erre a szokatlanul nagy érdeklő­désre? A koncert szereplőgárdá­jának az összetétele. A gyöngyösi Muzsikus Céh Leánykára, az Egri Szimfo­nikusok Kamaraegyüttese, a gyöngyösi zeneiskola taná­rainak köréből való szólis­ták. Valamennyi külön-kü- lön is vonzó szereplő, együtt látni és hallani őket: még inkább vonzó lehetőség. A hangversenyt a magyar kommunista ifjúsági mozga­lom kialakulásának hatva­nadik évfordulója tiszteleté­re rendezték meg. Illő tisz­telgés volt tehát a jubileu­mon azok előtt, akik hat év­tizeddel ezelőtt vállalták a kezdeményezők szerepét,, il­lő tisztelgés azok részéről, akik a mai magyar ifjúság köréhez tartoznak és a zene, a muzsika kedvelői, műve­lői. Érdemes a műsorról is szólni. Az első részben Reg- nart. Jeep, Banchieri és Pergolesi szólalt meg vagy csak az énekkar előadásá­ban. vagy a zenekarral szí­nesített emberi hang tolmá­csolásával. A szerzők 'nevé­nek felsorolása mér azt is jelzi, milyen érzelmek köz­vetítését szolgálta az ének­hang. a muzsika. Meghatá­rozója ennek a résznek a Stabat Mater volt. Itt két szólóénekes 1« szerephez ju­tott: J. Baghy Emilia &t Toldi Agnes. Mindketten teljesen azonosulni tudtak az énekkar hangzásával, stí­lusával. A szünet után a műsor­rend teljesen átváltott az előző hangulatból. Itt is so­kat elárul a szerzők nevé­nek felsorolása : Lendvai, Karai, Kodály. Bartók, Ba­lázs, Bárdos. Valamennyien a műsor sorrendjében kö­vetkeztek így. A végére ma­radt a Magos a rutafa. En­nek a szerkesztési rendnek a tudatosságát, elvi megfon­toltságát nincs bkunk két­ségbevonni. Az építkezés módja, ahogy az egyes mű­vek követték egymást, bizo­nyára a hangverseny gerin­cét adó Muzsikus Céh Leánykara művészi önvallo­mását is magában rejtette. A hangverseny második felében a gyöngyösi zeneis­kola tanárai hangszeres kí­séretet nyújtottak, szűkre szabott lehetőségek keretén belül, jól alkalmazkodva és önmaguk képességeit is fel­villantva. A közönségről ezen az es­tén is kiderült, hogy érzé­keny műszer. Egészen más­ként viselkedett, amikor fel­hangzott Kodály Ave Má­riája és Bárdos Magos a rutafa című műve. Mert másként szólt itt az énekkar is. Kinyíltak, megszínesed­tek, megtöltődtek, önmagu­kat nyújtották oda, vallva arról a szépségről, amit ne­kik jelent a zene. a muzsi­ka. Még a pianissimóik is teltek, feszítettek voltak. Nagy vállalkozás volt a hangverseny, merész dolog­ra szánta va magát a leány- kar, csatlakozott hozzájuk minden szereplő, mert jelez­ni akarták, hogy a zene va- lamennyiüket összeköti, egy­máshoz fűzi, és együtt mu­zsikálni jó is, szép is, öröm is. Ezt a törekvést jól szol­gálta az egri zenekar, amely művészi kvalitásokban min­denben megfelelt a várako­zásiak. A karmester feladatát eb­ben a kétórás műsorban Gácsiné Holló Erzsébet látta el, nem kis energiával ée ambícióval: sikerrel. (ff. moU)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents