Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-20 / 299. szám
V Kultúra, munkások zsebére Munkáaművelődés! Amikor erre gondol az ember, első helyen veszi számba a szakszervezeti művelődési házakat, művészeti együtteseket, amelyeknek kiemelt feladatuk a fenntartó üzemek, gyárak, intézmények dolgozóinak sokrétű művelése. S itt nem csupán a zene, irodalom, képzőművészét. színház propagálására célzunk. hanem a legkülönbözőbb kultúrák közvetítésére. A szakkönyvtárak, stú- dlófoglalkozá:ok szerepére éppen úgy, mint mondjuk a munkavédelmi tanfolyamokra, vagy az egészségügyi felvilágosításra. Ezért tartjuk jelentősnek, hogy az MSZMP hatvani városi agl- tációs és propagandabizottsága a közelmúltban külön és kiemelten folgalkozott a két helyi, üzemi művelődési ház tevékenységével, felmérve az eredményeket, keresve a jobb munka lehetőségeit Hávekvöigény — A tárgyi feltételék ée a tartalmi murtka tekintetében egyaránt előrelépésről győzött meg bennünket a vizsgálódás, amiben részt vett az SZMT osztályvezetője, Polgár Miklós is! — móiidotta a téma kapcsán Gazsó János pártbizottsági osztályvezető. — Erre vall elsősorban a Liszt Ferenc Művelődési Ház életében bekövetkezett jó néhány változás. Függetlenített vezetőt kapott a vasutas közművelődés, átszervezés révén, megyei támogatással, szép könyvtárhoz jutott az állomás, az ugyancsak ott lévő félemeleti helyiség pedig egyre több kiállításnak nyújtott otthont. A cukor- és konzervgyárak művelődési háza ugyancsak törődik a rendszeres munkásművelődés ügyével, a szabad idő hasznos kitöltésével. Helyzetét csak az nehezíti, hogy igen megnövekedett a különböző szintű oktatási formák száma, befogadtak több városi szervezetet, mint például a helyi sakkegyesület, továbbá egyre szaporodik a külső teremigény. A városi művelődési központ átépítése miatt például színházi jellegű előadásokat jóformán csak ebben az épületben lehet tartani,,. 1 Üres ígéret Természetesen nem minden téren észlelt a vizsgálódás ilyen kedvezőnek mondható helyzetet, amikor is, a rendezvények bőségzavarával kell birkózni. Miként Gazsó János kifejtette beszélgetésünk során, több pótlandó hiányosságot jegyzőkönyvbe foglaltak. S most már a fenntartó üzemek, szakszervezeti bizottságok• illetve az otthonok vezetői tartoznak felelősséggel az ügyek rendezéséért. Mert működik ugyan a vasutasok zenekara, színjátszó együttese, de munkáját föl kellene frissíteni, tagjainak számát pedig gyarapítani, fiatalítani. Jónás Ferenc közművelődési előadóra hárulna továbbá az a gond, hogy életképes kórust szervezzen öntevékeny munkatársaival a vasutastársadalom soraiból. Persze az a dolgok rákfenéje. hogy a MÁV budapesti igazgatósága régen megígérte a Mészáros Lázár utcai művelődési ház felújítását, de az mindimáig nem történt meg. s kedvezőtlen, mostoha körülmények között bizony nehéz minőségi munkát végezni. Végbizonyítványért — Es a gyárban? — Jeleztem, hogy egészében véve kielégítően dolgozik a Barabás Miklós igazgató irányításával működő intézmény. A gyári művelődési ház rengeteg segítséget nyújt az üzemek termelőmunkájához, a szakszervezeti mozgalom kibontakoztatásához. Célzok a legkülönbözőbb, a TIT pártfogásával tartott szakelőadásokra, tanfolyamokra, az üzemgazdasági és a pártvezetőség által szervezett tanácskozásokra — mondotta későbbiekben Gazsó János. — Az sem lebecsülendő, hogy például nyelvoktatás, szabás-varrás tanfolyam kapott födelet az intézményben. S különös figyelmet fordít a vezetőség a dolgozók alapműveltségének, az általános iskolai végbizonyítvány megszerzésének ügyére. Evégből a Rákóczi úti általános iskolával szövetkeztek, s komoly segítséget kapnak a tantestülettől. Más kérdés, hogy gyakori a lemorzsolódás, a munkások egy része megmegtorpan tanulmányainak befejezése előtt. Ezt kellene megakadályozni. S ugyancsak megoldatlan feladat a könyvtár olvasottságának fejlesztése. Mert Így a háromezer kötet csupán holt tőke a polcokon. Kétely nélkül Érdemes volt a párt munkabizottságának eme vállalkozása? Vannak, akik talán lekicsinylik a munkásművelődést, as imént fölfedett gondokat, s azokkal együtt a művelődési házak szerepét. Holott éppen a szakszervezeti bizottságok fokozottabb felelősségiről van szó, annak kell hangot adnunk e téma kapcsán. Mert kik tartják fenn az otthonokat? Kiknek a zsebéből fedezik a különböző művelődési lehetőségeket, oktatási formákat? Természetesen mindez a munkások forintjai által biztosított forrásból történik. Adok-ve- szek, ami a szellem frontján zajlik, s kölcsönösségen alapul, mégpedig a szocialista embertípus kialakítása, megformálása érdekében. Nem szabad tehát hitelt adnunk a kételynek. Amikor munkásművelődésről ejtünk szót, mindennapi életünk olyan nehéz területén lépkedünk, amihez csak a termelés, a népjólét kérdése mérhető. Moldvay Győző 31. — Nyugodj meg. A fene sem akart elbújni. Jöttem rendesen, de annyira belemerültetek egymás szapulá- sába. hogy észre se vettetek. Me civakodjatok... Edit már ráncba is szedte magát. — Nem civakodunk. Különcködünk. Kérőn ajánlotta Burján Péter: — Azt se tegyétek. Az ilyesmit hagyjátok meg a magamfajta vénülő embernek. A mérnöknő illedelmes és szelíd volt apjához, ezért nem hangzott sértőn a megállspd V<a: — Ami azt illeti, édes- anémoak Is van épp elég különcsége. Most melyik aktuális? Ügy tett a nyugdíjas öreg, 1978. december 20* szerda mintha hálás lenne a kérdésért. Hibátlanul sikerült mímelnie a mókára készülő jókedvet. — Most például az a különc ötletem támadt, hogy lakást akarok venni. Vagy akár egy egész házat. Állítólag jó helyen járok, mert az újság szerint ez a ház eladó. Szeretettel, kímélettel figyelmeztette Edit: — Édesapám... Vendég van a háznál.. Jámbor és jókedvű maradt Burján Péter, de egyúttal csökönyös is. Ráfoghatták volna, hogy kissé megártott neki a sör a Sárga Csikóban. Pedig olyan józan volt, mint a tűzszerész, aki aknát akar közömbösíteni. — Ö csak vendég. De én igazi vevő vagyok — folytatta az alakoskodást, amely a mímelt jókedvből bármelyik pillanatban sírásba fi- camodhatott. — Idegen vevő az idegen háznál. Engem senki nem ismer itt. Illik hát, hogy bemutatkozzam. A nevem Burján Péter. Paulára visszatért a lúd- bérzes. Félt az öregtői, alá pedig soha nem volt ártalmatlanabb, mint most. Félig könyörgőn, félig követelőn kiabált apósára: — Hagyja már abba ezt a lehetetlen komédiát! Még nem láthatták, hogy visszatérőben van Velemi doktor és Dezső, de a kőfaragó előre küldte szélesen szárnyaló hangját a nyitott ajtókon át. — Egyúttal az egész házat megtekintette a főorvos úr. Még a falakat is megkopogtatta. Átvizsgálta a pincét, lemérte a garázst, hogy befér-e a kocsija. Hiába, hiába. Az alapos ember mindenben alapos. Amilyen ko- raoly a szándék, olyan Indokolt az alaposság. Igaz, papa? Epés kérdésével adta apja tudtára Dezső, hogy alkalmatlannak találja az öreg jelenlétét. — Igaz — hagyta rá békésen Burján. — Az alaposságról nekem is vannak tapasztalataim. Mostanában például alaposan rám jár a rúd. Úgy állt Dezső, hogy eltakarja az orvos elől az öreget, mint teljesen lényegtelen jelenlevőt. — Nos, kedves főorvos úr, a tüzetes vizit megfelel a várakozásának? Doktor Velemi Edgár számára nyilvánvaló volt, hogy az öreg jelenlétével rendellenessé vált a légkör. Nem akart sokáig időzni itt, szorosabbra igyekezett fogni a tárgyalást. — Ideje, hogy az árról is beszéljünk. Mit kémek a két lakásért? Marczis Demeter portré- műroráról Marczis Demeter, a Pécsi Nemzeti Színház operaénekese, Liszt-díjas Érdemes művész „A népdaltól az operáig" címszó alatt adott Egerben vasárnap este kétórás műsort a Művelődési Központ kamaratermében. A mai pódi umgyakorlat- ban igen ritka, hogy egy operaénekes egy szál zongora mellé leáll és apadhatat- lan jókedvvel, áradással ontja közönsége elé a zened értékeket, amiket a dalirodalom, az operák és az oratóriumok őriznek anámumkra. A valamikori ostoros! gyerek, egri gimnazista és a ma delelőjén járó sikeres énekes benaőaégss vallomását azzal kezdte, hogy Petőfi Szülőföldemen című versét elszavalta. Innen indítva már édesanyjára emlékezett az őneki Is kedves népdalaival, majd az indítás éveire, amikor Schubert és Schumann alkotásai fogták meg őt is. Most a Hasonmás, a Két gránátos is ezt a két kitűnőséget, a Schubert- és Schumann-daloknak megannyi forró hevületül, drámai, sőt tragikus töltésű világát, formáit Idézték. A negyven opera főszerepből is kaptunk ízelítőt egy Fülöp- áriával, de a hangulati ellenpontról is érkezett színfolt a portréhoz, egy Falstaff- részlettel a Nicolai-operából. Énekelt Kodálytól, nagy alakítóerővel előadta Muszorgszkij Bolhadalát. Minden egyes száma elsősorban azt az élményt nyújtotta nekünk, amit a dallam és a dallamban megtalálható lelki tartalom kínált. Mert Marczis Demeter nem érti félre a reprodukáló művész hivatását: nemcsak magaDezső viszont adta a ráérősét. Flegmán csücsörítette száját a pipa csutoráján, aprókat szippantgatott és kas pamacsokat löködött ki a pipaszár mellett. — Teljesen objektív becslés szerint két és fél milliót ér az egész ingatlan telkestől, mindenestől. Mivel főorvos úr a ház felére tart igényt, az árat is felezni kell. Mindenképpen előkelő benyomást keltett a gyertya- egyenes, krémsárga öltönyű főorvos, de az volt rajta a legelőkelőbh, ahogy álmél- kodni tudott. Spanyol arcán a jóindulatú megvetés épp úgy hozzátartozott ámulatához, mint finnyás nemtetszése. — Egymillió-kétszázötven- ezer?! Rettegve figyelte az öreg, mint alakul az alku. Nekinekilódult zaklatott szándéka, hogy közbe avatkozik, de mert a tűrést sokat gyakorolta, sikerült fékeznie magát. Most elfogyott az önuralma. Várhatóan, és mégis váratlanul előlépett. — Tiltakozom! Én is vevő vagyok, méghozzá előjogokkal! Megrökönyödésében magasabbra nyúlt Velemi Edgár, és behúzta a mellét, mintha leöntöttek volna. — Mit jelentsen ez?... Tudtommal... (Folytatjuk) magát akarja és minden áron megmutatni, hanem „csak” arra vállalkozik, hogy az operában fellépő jellemet, a dalban megbúvó tragikumot, szenvedélyt, érzelmet tolmácsolja a neki rendelkezésre álló eszközökkel. És a művész csalhatatlan érzékével igazodott közönségéhez. Jól látta, hogyan és mikor kell valami könnyedebbet, hamar felfoghatót adni az egyébként is beszélgetésbe ágyazott műsorban, hogy a közönséget magával vihesee addig, ameddig az ő hangulata terjedt. Azt 1* mondotta az igen őszintének ható beszélgetésben, hogy az ő ars poeticája — ha van ilyen az énekeseknél — az egyszerűség és a közérthetőség. Számára az a fontos, hogy lehetőleg mindenki értse azt, amit ő közölni akar. Ez így rendjén is van, s ezért mondhatta, hogy a művész számára a népdaltól visz, vihet az út az operáig. Ehhez az általa Is nagyra tartott és mérce gyanánt is használandó egyszerűséghez, közérthetőséghez — a kettő néha ugyanaz — nagy-nagy belső fegyelem és tisztánlátás kívánatos. És ez a pálya ezt bizonyítja : Kiss Kovács Gyula Mun- kácsy-díjas Érdemes művész plakettsorozatot ajándékozott a társadalmi összefogással létesülő szombathelyi képtár javára. Ezzel együtt a hazai művészek már 250 alkotásukat ajánlották fel a tervezett .kulturális intézmény pénzügyi alapjának növelésére. Valamennyit aukción értékesítik majd. (Fotó: Szántó György) Marczis a figurát belülről építi fel, nem a kottafejekben látja csupán a feladatot. Fülöpöt nem lehet leénekelni anélkül, hogy ezt a szeretetlen és éppen ezért szerencsétlen, mármint embernek szerencsétlen zsarnokot — utána ne gondolta, érezte volna. Vagy a Bolhadal! A művész Muszorgszkij mekkora szuverenitást érezhetett magában, amikor ezt a vit- riolos tartalmú kompozíciót létrehozta. És ez a basszus miként zengett, mekkora tartalmat dobott a közönség elé, függetlenül attól, hogy ez a kamara-hallgatóság összetételében alkalma» volt-e ennék befogadására. Ritka szép perceket adott ennek a hazai közönségnek Marczis Demeter, aki rokonainak, barátainak, ismerőseinek az örömére akart ide érkezni. A zongorák íaéretet Frey- mann Magda, a házigazdabeszélgető szerepét Csemer Géza látta el. Eszéki Zsuzsa, a Pécsi Nemzeti Színház operaénekese két Pucciniiméval operettréezletekkel működött közre és Marczis- sal együtt énekelt kettősöket. Eddig összesen 25 millió forint gyűlt össze a szocialista képzőművészét otthonául szolgáló képtár számláján a 3052 képtárépítő egyesületi tag, a 334 szocialista brigád, a kommunista műszakok felajánlott forintjaiból, a Vas megvei vállalatok, intézmények, gyárak befizetéseiből, rendezvények bevételéből es a teglajegyek arába* _____ _______ F arkas András Tv a buszon Miskolcon, a Volán S. sz. Vállalat televíziót szerelt az egyik autóbuszba, amely Mezőkövesdről Edelénybe- illetve vissza szállítja a bányászokat. Különösen azok örülnek a tv-nek, akik este indulnak Edelényből munkába, ök a teljes esti programot végignézhetik az utazás alatt. (MTI fotó — Kerényi László felv. — KS) Újabb ajándék egy új képtár javára
