Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-17 / 297. szám

\ A A tanács: inkább máshol Idegenforgalom kérdőjelekkel AZ IDEI ESZTENDŐ az idegenforgalom szempontjá­ból minden tekintetben a legek évének mondható. So­ha ennyi külföldi nem láto­gatott még országunkba — az év végéig várhatóan 16 millióra rúg a Számuk —, soha ilyen tarka nem volt még a turisták összetéle, és az is elmondható, hogy az idelátogatók 30 százalékkal több időt töltöttek nálunk, mint egy évvel korábban. S ha azt is hozzátesszük, hogy a rubelelszámolású forga­lomból 5,6—5,8 milliárd fo­rintot, konvertibilis devizá­ból 2,1—2,2 milliárdot hoz az idén a népgazdaság „konyhájára” az idegenfor­galom, akkor nyugodtan el­mondhatjuk, hogy a külföl­diek fogadása, ellátása rend­kívül fontos mindannyiunk számára. De rögtön hozzá kell tenni azl is, hogy soha ennyi gon­dot nem okozott még a rob­banásszerűen megnőtt ide­genforgalom, mint ebben az évben. Kevés volt a szállo­dai férőhely, a kempingekre állandóan ki kellett tenni a megtelt" táblát, és bizony sokszor csalódottan kellett a külföldinek kimenni az ét­teremből is, mert nem volt üres asztal, üres szék. Sajnos, a hazai idegenfor­galom egyik „fellegvárá­ban”, Egerben sem volt jobb a helyzet, mint másutt. Sőt. Ugyanis a város vonzereje állandóan növekszik, és a hagyományos vonzásténye­zőkön — mint a történelmi belváros, a vár, a strand, a bor — újabb vonzásténye­zők kerülnek felszínre, és az idegenforgalom is újabb speciális vonásokkal bővül. Például egyre több szerv, intézmény jelentkezik évről évre. hogy a megyeszékhe­lyen szeretne országos, vagy nemzetközi tanácskozást tar­tani, és sokszor bizony az a tanács: inkább máshol pró­bálkozzanak. De említhetjük azt is, hogy a Budapestre érkező hivatalos vendégek igen jelentős hányada Egert is megtekinti itt-tartózkodá- sa során, hiszen a főváros­hoz alig kétórányira van a megyeszékhely. S, hogy ku­riózumot is említsünk: a ha­zai sárkányrepülés hallgató­lagos központja lett a vá­ros, s a nyaranta megrende­zett versenyek a résztvevő- kön kívül egyre több láto­gatót is vonzanak. Csalogat­ja továbbá az embereket az Agria rendezvénysorozat, és számos más. kisebb esemény Is. Nyugodtan kijelenthet­jük továbbá, hogy a cseh. és szlovák turizmus —. de talán a lengyel is — egyik központja szintén Eger. Egy­re több visszatérő vendég jön az NDK-ból is. De meg­említhetjük, hogy a Park és az Eger Szálló évente 260 szovjet turistacsoportot fo­gad. S mindeddig még nem ejtettünk szót arról, hogy az Ifjúsági és diákidegenforga­lom legnépszerűbb hazai „állomása” szintén a város. MINDEZEKRŐL már ala­posan érzékelhető, hogy a Q>SËMMÊâj 1978. december 17., vasárnap város látogatottsága és befo­gadóképessége egyáltalán nincs arányban egymással, sőt a kettő közötti ellent­mondás egyre inkább nő. Hogy miért? Kezdjük ta­lán a szálláshelyekkel. Eger­nek, kivéve a moteleket és a Buttler-házat jelenleg há­rom szállodája van, a Park, az Eger és az Unicornis. De — a három szálloda összes férőhelye nem éri el a 450- et, tehát európai mértékkel mérve azt mondhatjuk, hogy a három együtt kisebb, mint egy jó közepes. És ez a kér­désnek csupán egyik össze­tevője. Mert minőségileg is problémák vannak. A Park öreg épület, szobáinak je­lentős részéhez nincs fürdő­szoba. Az Eger hajdan tu­ristaszállónak indult, később döntöttek úgy, hogy ne az legyen. Ennek következtében a szobák szűkek, kényelmet­lenek — az igényesebb ven­dég meggondolja, hogy még egyszer 'issza térjen-e. Az is ismeretes, hogy az Uni­cornis sem tartozik a luxus­szállodák közé. S, hogy ez miért gond? Azért, mert a nyugati turisták nem szíve­sen laknak ilyen szállodák­ban. Ez pedig azt eredmé­nyezi, hogy a konvertibilis valutabevétel jóval kisebb annál, mint amennyi lehet­ne. Persze, ha ők nem is jönnek, jönnek, vagy talán jobb úgy mondani, hogy jönnének mások. Mert volt olyan nyári nap, hogy öt­száz szálláskérőt kellett el­utasítani a Parkban és az Egerben — helyhiány miatt. Valamit javít a képen a fizetővendég-szolgálat, de a kempinghelyzet már ismét a szállodaihoz hasonlítható. A kemping nem tudta a turistákat fogadni, ezért a városban és a környéken is ugrásszerűen megnőtt a vad­kempingezők száma. A szép­asszony-völgyi ifjúsági kem­ping az idén nem fogadott vendégeket — néhány ezer ifjúnak máshová kellett menni nyaralni. Viszonylag csökkent a kollégiumokban kiadott szálláshelyek száma is, végső soron tehát azt le­het elmondani, hogy a fé­rőhelyek tekintetében in­kább vissza-, semmint előbbrelépés következett vol­na be. SAJNOS A VENDÉGLÁ­TÁS IS majdnemhogy csőd­helyzetbe jutott, ennek il­lusztrálására elég volt az ét­termek előtt álló, vagy tén­fergő turistákra rátekinteni. Az is érdekes és elgondol­koztató jelenség, hogy még a turistafőidényben is alig van egy-két élelmiszerbolt vasárnap nyitva, és sokan a „hazaira” kénytelenek rászo­rulni. Arra gondolni pedig, hogy valaki valamilyen egri specialitáshoz hozzájusson — majdnem képtelenségnek tű­nik. A város az idén semmi­lyen komolyabb vendéglátó- ipari egységgel nem gyara­podott, — sőt sor került a közelmúltban a Vörösrák bezárására is. A turisták azonban megle­hetősen szívós emberek — jöttek, és várhatóan jönni is fognak. Nézelődnek a csiga­lassú tempóban épülő egri várban, az állványok övezte belvárosban, szétnéznek a Szépasszony-völgyben, és megpróbálnak valamiféle egri jellegű ajándéktárgyat venni — a legtöbbször si­kertelenül. A külföldi autó­sok, buszosok bosszankod­nak, hogy a Lenin útról bal­ra nem tudnak a Klapka ut­cába, a szállodákhoz befor­dulni, és emiatt néha a vá­ros peremrészein találják magukat. Örvendetes vi­szont, hogy a belvárosi re­konstrukció következeiében több, korszerűsített üzlet se­gít a vásárlásban, és számuk a jövőben is gyarapodni fog. A gondok számbavétele kapcsán természetesen ön­ként adódik a kérdés: mit hoz a jövő? Nos, ha minden jól megy, a szállodai gondok enyhül­nek. Az elképzelések szerint 1981 végére elkészül az Eger Hotel bővítéseként egy sSaz- szobás, kétszáz ágyas szállo­da. Valamivel szerényebben az elképzeltnél — úgy tűnik uszoda és szauna nélkül. Ami pedig megint azt ered­ményezi, hogy kevesebb nyugati turistára lehet majd számítani. A hatodik ötéves tervben valószínűleg egy gyógyüdülővel, vagy gyógy­szállóval gyarapodik a vá­ros. Sajnos a kemping bő­vítésére egyelőre nincs meg a kellő anyagi fedezet, pedig rendkívül sürgős lenne a túlzsúfoltság felszámolása. Várhatóan 1980-ban megkez­dődnek a várban a Török- kert étterem kivitelezési munkálatai, s ha elkészül az új egység, rkkor elmondhat­juk, hogy Egerben is lesz valami, ami törökös jellegű. A Széchenyi utcában az Anyák boltja helyén egy snack bár nyitását tervezik, de a helyiség a jövő év vé­géig átmeneti üzlethelyiség gyanát szolgál. VALAMI JAVULÄS tehát várható, de azt is hozzá kell tennünk, hogy az elképzelé­sek valóra válásával sem változik meg alapvetően a helyzet. A vendéglátó, a ke­reskedelmi vállalatok pénz szűkében vannak, beruhá­zásra alig jut valami. Az is bizonyos, hogy az orszá­gos idegenforgalmi szervek figyelméből is mintha kiesne Eger, pedig az idegenforga­lom nem csupán a város ügye. De végezetül azt is meg kell említenünk, hogy alap­vetően a város idegenforga­lomban érdekelt szervei kö­zött sincs még hathatós együttműködés. Részben en­nek is tudható be, hogy nincs eléggé széthúzva az idegenforgalmi idény, sok olyan vonzó rendezvény hiányzik, ami lehetne — például szüreti mulatságok, disznótorok stb. —, vagy né­ha rendezvények konkurrál- nak egymással. Elgondolkoz­tató az is, hogy a városban nincs sétálóutca, nincsenek kihasználva a gyógyvízben rejlő lehetőségek, és lehetne még sorolni bőven. AZ EGYIK idegenforgal. mi szakember szerint mind­ez főként abból adódik, hogy a városba jönnek a külföl­diek, a belföldi turisták. „Majd ha fogni kell őket — talán a szemlélet is vál­tozik. Kaposi Levente Urna ca hoz» Az orvosi épület új lokot vár Bodonyban Panaszkodtak a faluból: van is nincs is or­vosuk. .. Lakatlan a tisztes szolgá­lati lakás, ami­vel annak ide­ién kedvesked­tek a doktor úrnak, az el­árvult épület körül az envé- szet jár. A szomszédos rendelőbe ugvan ki-kimennek helyettesíteni kétszer egv hé­ten de ez nem az igazi. Mert hogv máskor is lehet szükség segítségre, s különösen éi- szaka, nem olvan egyszerű Bodonvból Pá­rádra lejutni! Alapja van az elégedetlen- Decemberi pillanatkép az orvosi portáról KEDD SÏERDA PÉNTr y’.rfBAT 3-12«­ségnek, keser- gésnek, jogos a bosszúság, a szóáradat — ami a szerkesztőségig is eljutott. A jobb sorsra ér­demes kertes, bodonyi villa­ház valóban siralmas lát­vány. A parkettás, tágas, összkomfortos épület, belül és kívül egyaránt csupán ár­nyéka egykori önmagának. Rendelési nap van éppen, de a rendelő zárva. Az egyik szomszéd azt mondja, hogy volt már kinn a parádi or-' vos, de elfogyott a betege, s tovább sietett a dolga után. Párád nagyközség hangu­latos és elegáns tanácsházá- ján a vb-titkárt, Turcsányi Miklósnét a legkevésbé sem lepi meg a dolog: — Tudunk a bodonyi ügy­ről — mondja, hogy szót váltunk —, de sajnos, idáig nem sokat tehettünk. A há­zat eddig lakó körzeti főor­vos, dr. Domonkos Gyula ugyanis, jóllehet a tanács fegyelmi úton még 1976. de­cember 31-én megszüntette munkaviszonyát, csupán az idei november második felé­ben volt hajlandó kiköltöz­ni. Megfellebbezte a határo­zatot, majd az Egri Munka­ügyi Bíróság jóváhagyó vég­zését is. Aztán pedig, hogy a törvény szigorú megrovás­sá módosította az eredeti fe­gyelmijét, éppenséggel nem akart mozdulni. Így került tavaly nyáron nyugdíjba, majd pedig nyugdíjasként Özdra üzemi orvosnak s ez­zel természetesen újabb szolgálati otthon lakójának. Anélkül, hogy leadta volna a kulcsot. — A fegyelmi helyett utóbb jóváhagyott szigorú (Perl Márton felvételéi megrovás rosszhiszeműből jóhiszeműen visszamaradt lakóvá tette az orvost, aki hallani sem akart a teljes kihurcolkodásról, úgyszólván addig maradt, ameddig ked­ve tartotta. Őszintén szólva, valamennyiünket bánt ez a packázás, de kénytelenék: voltunk kivárni a búcsút... — mondja Kovács Gáböf tanácselnök. — S ml lesz ezután? — Mint láthatták már, óit az anyag az orvosi lakásnál. Rendbe tesszük az épületet, mindenekelőtt belül. Aztán majd, kívül is. A bodonyi tsz, a sasvári üveggyár és a parádi áfész társadalrfti munkában vállalta a felada­tot, amit testületünk nevé­ben ezúton is köszönünk. Ugyanekkor, természetesén tárgyaltunk orvossal is; sőt, már meg is van az új je­lentkező. Mi több: néhány­szor már járt is itt, be is mutatkozott a falunak. Ar­ról van szó, hogy január el­sejétől telepedik véglegesen Bodonybei, a község és Pa- rádsasvár betegellátására Ha sikerül, nagy kő esik le a szívünkről, hiszen nyíl-, vánvaló, hogy a helyettesí­tés, ha mégoly fáradhatatla­nul, lelkiismeretesen végzik! is, nem lehet megoldás. A parádi orvosnak önmagában is nagy a körzete: Parádonj Parádfürdőn, Sándorréten, Öhután legalább háromezer ember egészségére vigyáz. Feltétlenül szükséges marj hogy az újabb gondot leve­gyük a válláról. Gy. Gy. E bben az esztendőben volt Gárdonyi Géza születésének száztizenöt éves fordulója. Az egri Gárdonyi Géza Társaság ebből az al­kalomból emlékülést rende­zett, amelyen Z. Szalai Sán­dor, a Szépirodalmi Könyv­kiadó igazgatója, a Gárdo­nyi-irodalom neves műve­lője tartott előadást Eger halhatatlan írójáról. A komoly megemlékezés mellett bizonyára megfér egy vidám történet. amely vele kapcsolatos. Helyeseb­ben a nadrágjával. A törté­netet 1909-ben írta meg Ka­nizsai Ferenc újságíró, a Móka című tréfás lapban. Szól pedig a história a kö­vetkezőképpen: Gárdonyi Szegeden kezdte az újságírást. Szeged volt az újságírás iskolája, onnan ke­rültek fel a tehetségek Pest­re. Mikszáth Kálmántól kezdve Tömörkény Istvánig. Móra Ferencig a Tisza-parti városban ütötték bele elő­ször tollúkat a tintába azok, akiket az eszük és szívük erre a változatos pályára hívott. Gárdonyi is Pestre kerüli újságíróként s nem maradt utána más emléktárgy, mint egy kopottas fekete nadrág, a szerkesztőség fogasán. Szinte észrevétlenül élvezte a feledés nyugalmát míg a jf legközelebbi farsang hívta Amikor ketten is táncoltak Gárdonyi Géza nadrágjában fel rá a figyelmet. Két ifjú újságíró versengett akkor egy bizonyos Annusba sze­relméért (Û. mennyi század­végi báj e névben) s e sze­relmi versengésbe új erőt és frisseséget öntött a frasan- gi bál közeledése. Tudvale­vő, hogy akkoriban a má­sodik négyes után csupán egy gavallér foglalkozhatott a lánnyal, s így egyikük hosszabban cseveghetett ve­le. míg máskor nem hagy­ták egymást beszélni a lány társaságában. s Annuska hol egyikre, hol másikra ve­tett epekedő pillantást. Most kerülhet sor a nyílt színval­lásra is — gondolták mind a ketten. A bál rendkívül előkelő­nek ígérkezett, megjelenés csak frakkban. Hozzá való szép fecskefarkú kabátot még csak tudott szereziii a két ifjú titán, ám nadrág nem akadt se közel, se tá­vol. A bálba pedig el kell menni. Erős töprengés köz­ben dr. Lipcsey Adómnak is. Újlaki Antalnak is meg­akadt a szeme a nadrágon, ők voltak a nevezetes ver­sengők. Lipcsey volt a gyor­sabb, táviratozott, korabeli kifejezéssel sürgönyzött Pestre Gárdonyinak: „Géza, add nekem a fe­kete nadrágodat, mely fo­gason függ, s már ragyog”. Gárdonyit nyilván megha­totta a Petőfi-versre emlé­keztető szöveg, s azonnal válaszolt: „Kedves Adám! A sző­nyegen forgó nadrágot rád testálom, viseld egészséggel. Géza” t Lipcsey örömtől sugárzó arccal mutatta meg a sür­gönyt Újlaki Antalnak, aki sápadtan tántorodott meg: Győztél, Adám! Isten veled! Azzal elballagott. Lipcsey fejében borzasztó visszhan­got keltettek Üjlaki szavai. Ez az őrült még öngyilkos­ságot követ el — gondolta, — hiszen közönséges búcsú­zásnál nem szoktak ilyesmit mondani. Utánarohant. Te Tóni, ne haragudjál rám, megleszünk azzal az egy nadrágául mind a ketten. Hogyan? — kérdezte Ujlc.ki sötéten. Hát úgy. hogy ket­ten fogjuk felöltem. Míg te táncolsz, addig én fent le­szek a karzaton, a sötétben és gatyában, aztán te fel­jössz s átadod ezt az isten­verte nadrágot. — Mégis csak jó kollégám vagy — felelte Üjlaki, s mind a ket­ten elérzékenyülten rázták meg egymás kezét. Elhatá­rozták, hogy a játékot Lip­csey kezdi. Mire felgyúltak a bál fé­nyei, Lipcsey megindult odalent kifogástalan öltözé­kében. Annuskával a karján. A nadrág fényeit eltakarták a frakk szárnyai, odafent pedig teljes készenlétben várta a váltást Üjlaki. Ment is a dolog szépen, a két új­ságíró reménykedett, An­nuska kacéran hallgatott, mígnem közeledett a várva várt második négyes. a hosszú beszélgetés ideje. Lipcsey fent, Üjlaki lent. Es nem akart felmenni. Nem, az istennek se. Hiába inte­getett egyre fenyegetőbben Lipcsey, kollégája hűvös mosollyal tekintett a karzat­ra. S mosolyában káröröm vegyült. Lipcsey forrt a düh­től. Rövid gondolkodás után magához intett egy pincért, s megkérte, hívja fel hozzá életbevágó fontos ügyben a rendőrkapitányt. Nézd — kérlekalássan ez a nadrág az enyémi — s felmutatta Gárdonyi táviratát — Újla­ki pedig ellopta. Légy szíves intézkedjél, mert látod — s alsó lábszárára mutatott. A rendőrkapitány, látta, amit látott. Jóban volt az újság­írókkal, de nem hiányzott belőle a humorérzék sem. Áttekintette a helyzetet és egyik rendőrével „leléptette” és elővezettette Üjlakit. ép­pen, amikor a második né­gyesre került volna a sor. Ezek után pedig lefoglalta a nadrágot, mint bűnjelet s azonnal bevitte a rendőrség­re, a két elképedt újságíró orra elől. Így. Barátság ide, jó kapcsolat oda. A bál forgott odakint, a muzsika szólt — de nem ne­kik. Ok az éjszaka leple alatt hazaosontak. kemény szitkokat szórva egymásra s mind a ketten a rendőrka­pitányra. S ami még hiányzott Harmadnap saját lap­jukban voltak kénytelenek elolvasni Annuska eljegyzé­sének hírét egy főhadnagy- gyal, aki tökéletes ruhatár­ral rendelkezett. Nadrágja 's volt minden alkalomra. Dr. Kapor Elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents