Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-16 / 296. szám
Í97B. december Az Ifjú Gárda polgári védelmi versenye A győztes csapat Védőeszközök felvétele (Fotó: Bajzáth László) Elsősegély korszerű gyűjtőeszközök égési sérültjeinek Az elmúlt havi számunkban közöltük az Ifjú Gárda polgári védelmi megyei verseny felhívását, amely az eltelt időben már végrehajtásra került. A verseny ünnepélyes zászlófelvonás és Szántó Márton megyei KISZ-titkár megnyitó szavai, valamint Viczián Mariann úttörőgár- dista szavalata után vette kezdetét. A verseny során örvendetes volt, hogy a rajok között egészséges rivalizálás alakult ki. Eredményeikkel bizonyították, hogy mind elméletileg, mind szakmai, gyakorlati feladataik végrehajtásában előbbrelépés tapasztalható.: különösen a bőrvédő eszközök használatában és az elsősegélynyújtásban. A versenyzők felkészültségére jellemző volt, hogy a csapatok minimális pontkülönbséggel, vagy azonos pontszámmal érték el helyezéseiket. A zsűri értékelése alapján: I. helyezett: Eger város. La- czik Attila rajparancsnok. Molnár Edit, Mierzwa Erzsébet, Mierzwa Mária, Budai Sva, Szundi Lajos, Eesédi István. Angyal József. A csapatot felkészítették: Szloboda Imréné, Berta József, Nagy Ferenc. 2. helyezett: Gyöngyös város. 3—4. gyöngyösi— füzesabonyi járások, 5. Hevesi járás, 6. Hatvan város, 7. Egri járás. Valamennyi csapat oklevél- és tárgyjutalomban részesült. Az első helyezést elért csapat képviseli megyénket 1978. december 28-án Hajdúszoboszlón, az országos Ifjú Gárda polgári védelmi versenyen. Versenyzőinknek eredményes felkészülést és jó eredményt kívánunk. D. A. A szovjet katonai vezetés nagymértékben figyelembe veszi a téli hadviselés követelményeit. Ehhez alkalmazkodva biztosítják a katonák téli ruházatát, fegyverzetét és felszerelését. Behatóan foglalkoznak a téli hadviselés harcászati-hadműveleti követelményeivel és problémáival, amelyeknek megfelelően tervezik es szervezik a kiBevezetőben tekintsük át a korszerű gyújtóeszközök fejlődését. Gyújtóeszközöket az ókorban is alkalmaztak háborús célokra. Elég emlékeztetni a görögtűzre és arra, hogy az ókor egyes csatáiban szurokkal gyújtottak fel településeket, a városok ostrománál pedig tüzes nyílvesszőket és hajítógépekkel kivetett sűrű égő masszát alkalmaztak. Napóleon már tűz- rakétákat használt. A mútt század és a századforduló háborúiban a harcoló csapatok soraiban viszonylag kevés égési sérülés fordult elő. Arányuk nem haladta meg az összes sérülés 1 %-át. Az első világháborúban, amelyben a lángszórót már használták, magasabb az arányszám (1,5 %). Az égési sérülés a spanyol szabadságharcban 4,5 %-ot, a II. világháborúban pedig — az atombomba égettjeit nem számítva — a különböző hadszíntereken 4—7 %-ot tett ki. Ennél is magasabb a koreai háborúban a kínai, és koreai néphadseregek soraiban előfordult égések száma. A vietnami háborúban az USA expedíció« hadseregének állományában a sebek 4—5 %-át égési sérülések tették ki. Figyelemre méltó, hogy e sérülésfajta gyakoriságának alakulásában a harci technika, például lángszórók és egyéb gyújtóeszközök szélesebb körű használat^ nem játszott egyedüli szerepet. Háborús körülmények között, a rendkívüli viszonyok következtében gyakran, pontosabban szólva a békeidőkhöz képest nagyobb számban fordulnak elő úgynevezett mindennapos sérülések, melyek szükségtüzelőeszközök, szükségtűzhelyek helytelen használata, gyúlékony anyagoknak a lehetőségek miatt nem előírásszerű tárolása vagy kezelése során fordulnak elő. A hátországban gyújtóbombákkal végrehajtott légitámadások égési sérültjeiről összefoglaló adatok nem állnak rendelkezésre. Emlékeztetni érdemes azonban az angolszász légierő által 1945- ben Drezda ellen végrehajtott légitámadásra. Ennek során először finoman porított szenet, majd kénport szórtak a város fölé, s amikor a porkeverék elérte a háztetőket, ledobták a gyújtóbombákat. Ennek következtében nemcsak a gyújtó- bombák hatására meggyulladt épületek lángoltak, hanem tulajdonképpen lángba borult az egész város (a levegőben lebegő kénpor és szénpor is meggyulladt). Használtak foszforbombákat is, ezeknek foszfortartalma mintegy 30 %. Arról ismerhetők fel, hogy jellegzetesen gomolygó, fehér színű füstöt fejlesztenek. A foszfor, mely a levegőn magától gyullad, megnehezíti az oltást. Ha foszforbombákhoz követelményei képzést is, hogy kihasználják a téli hadviselésből adódó előnyöket. A kiképzési év december 1-én kezdődött, majd annak befejezésekor — márciusban — egységszintű zárógyakorlatot tartanak. A cikkírók a szovjet szárazföldi csapatok téli kiképzése kapcsán kiválónak minősítik a csapatok harci tapasztalatait. peroxidot is kevernek, lobbanó hatás kíséretében indul meg az égés és ezzel a támadás pszichikai effektusa jelentősen megnő. 1942-ben egy Fieser nevű vegyész Harvardban (USA) előállította a napalmot. Alapanyaga a benzin, melyhez palmitinsavat kevernek, hogy kocsonyásabb konzisz- tenciájú legyen. Hatását kátrány, foszfor és perklo- rát hozzáadásával (az úgynevezett kombinált keverék) fokozni lehetett. Lángszórókba, kézigránátok töltéséhez könnyűfémötvözettel öngyúlladó keveréket állítottak elő (szuperkeverékek). Ennek előnye, hogy csak a célban gyullad, a támadó* félre tehát veszélytelen. Legújabban hidrogénper- oxiddal úgynevezett gyújtód eső-jkeveréket állítanak elő Perhydirol néven. Kísérletek folynak napjainkban is a napalm tökéletesítésére. A szükséges halmazállapot gyorsabb elérésére és a jelenlegi 2—3 hónapos stabilitás növelésére olajban oldódó műanyagokat kevernek a napalmhoz, így pl. polietilént, polistirolt. A fejlesztés másik iránya a keverék égési hőmérsékletének növelése a jelenlegi 2000—2300 C°_ról 2500 C° fölé. Legújabban a foszfor-per- oxid keveréket napáimmal A honvédelemről szóló I. tv. előírja az állampolgárok honvédelmi felkészítését. E honvédelmi felkészítés keretében került sor a dolgozók polgári védelmi felkészítésére és rendkívüli időszakra a speciális feladatokat • ellátó polgári védelmi szakszolgálati alegységek továbbképzésére. A polgári védelem rendszerében nemcsak men- tő-mentesitő erők tevékenykednek, hanem az őket kiszolgáló, ellátó erők is. Ilyenek az élelmiszerellátó és étkeztető alegységek, melyeknek fő feladata a mentésben részt vevő polgári védelmi erők és a kimenekített lakosság ékeztetése, ivóvízzel való ellátása stb. A parádi áfészre szervezett élelmiszerellátó alegység 1978-ban a kiadott kiképzési intézkedésnek megfelelően folytatta le az elméleti és gyakorlati foglalkozásokat, ahol az elsajátított módszerek összekovácsolására, a tudásszint lemérésére a zárógyakorlaton került sor. A gyakorlat a háborút közvetlen megelőző veszélyeztetettség időszakából indult ki és a gyülekezési körletbe vonuló polgári védelmi erőcsoportok étkeztetésével ért véget. Az áfész dolgozói együttműködtek az alegységekkel az élelmiszerbázisok, raktárak, üzletek hermetikus elzárásában, az élelmiszerek csomagolásában, szennyezett körülmények közötti kiszállításában és az élelmiszerek sugár- és vegyi ellenőrzésében. Csikós Józseftől, az áfész polgári védelmi parancsnokától megkérdeztük, hogy miért volt szükség a gyakorlat megrendezésére? Az utóbbi években nagy súlyt helyeztünk a dolgozók és az alegység polgári védelmi felkészítésére — mondotta ..........Az elméleti és gyak orlati foglalkozások nem adtak reális képet arról, hogy dolgosotok ea az alegység együtt alkalmazzák és a bombába még olyan fémes anyagokat is beépítenek, melyek a robbanáskor szilánkok formájában szerteszét repülnek, s így az égési sérülés mellett mechanikai sérüléseket is okoznak. A napalm, vagy más gyújtókeverékkel végrehajtott támadás esetén különösen városokban, további veszély is fenyeget. A levegő hőmérséklete a területi tűz következtében olyan magassá válhat, hogy a mentés céljából érkezőket is harc- képtelenné, munkaképtelenné teheti. A szénmonoxid- mérgezés amúgyis eszméletlenséggel fenyeget, s ha hőpangással párosul, már enyhébb esetben is halálhoz vezethet. A napalmtöltetű gyújtóbombákat a II. világháború második felében már kiterjedten használták. Egy 1945. március 15-én végrehajtott légitámadás során pl. Tokióra 6000 robbanóbomba mellett 325 000 napalmtölte- tü gyújtóbombát dobtak le. A II. világháború utolsó napjaiban végrehajtott légitámadások során a napalm okozta halottak száma meghaladta a két atombomba áldozatainak számát. Az izraeli hadsereg is bevetette a napalmot az 1967 júliusi konfliktus során az Egyesült Arab Köztársaság páncélos személyi állománya az elsajátított anyagot a gyakorlatban hogyan tudja realizálni, hogy tudják az élelmiszereket megmenteni, azokat, szennyezett körülmények között üzleteinknek kiszállítani, községeinket élelmiszerrel ellátni. Sokat foglalkoztunk az alkalmazási készenlétbe helyezéssel, azonban még nem tudtuk lemérni azt az optimális időt, amely a végrehajtáshoz szükséges. A parancsnoki továbbképzéseken hallottam és a megtartott gyakorlatból leszűrt tanulságok arra adnak következtetni, hogy a polgári védelmi feladatok elsajátítása, a hatósági előírások maradéktalan betartása emberek százezreit mentheti meg a pusztulástól. A közegészség- ügyi és járványügyi előírások betartásával lényeges lépést teszünk az üzleteink, raktáraink kiszóródás elleni védelmének biztosítása érdekében. Célunk az, hogy minden dolgozónk megértse a felkészítés szükségszerűséget, hogy céltudatosan törekedjenek a védelmi előírások beta* iassfipa — csapatainak és repülőtereinek lefoglalására. Napalmbombákat széles körben alkalmaztak az amerikai expedíciók hadsereg repülői a vietnami városok ellen végrehajtott támadások során. A II. világháborúban már alkalmazták a termit nevű keveréket (vasoxid és alu- miniumreszelék) 50—80 %- os thermittartalom mellett a gránátok és bombák magnéziumot, ként és oxigénben dús vegyületeket (báriumnitrát, ólomszuperoxid) tartalmaztak, hogy az égéshez szükséges oxigént szolgáltassák. Napjaink helyi háborúiban nemcsak napalmmal töltött bombákat használnak, hanem olyan gyújtóbombákat is, melyeknek gyújtótöltete termit. Ennek égési hőmérséklete kb. 3000 C°. A termithez újabb szerves gyűjtófolyadékot, pL benzolt vagy benzint kevernek. Ha fémes nátriumot adnak ehhez á keverékhez, akkor ezzel biztosítják a gyújlókeverék tartós égését. A különböző gyújtókeverékek közös veszélye a mérgezés. Mérgező tényezőként a foszfor, a fenol, a krezol és más vegyületek szerepelnek. Mindegyik oldódik a vízben s az égési (vagy mechanikai) seben keresztül felszívódva az idegrendszert és a vesét támadják meg. Igen, a gyakorlat is igazolta, hogy a polgári védelmi továbbképzéseknél ki kell lépni az elméletieskedésből. Sokkal, de sokkal több gyakorlatra van szükség. A szakalegységeket konkrét feladatok végrehajtására kell . begyakoroltatni és el kell érni, hogy minden egyes beosztott képes legyen szennyezett, fertőzött körülmények között szakfeladat végrehajtására. Ezt segítik elő az alegységgyakorlatok. Méltán érdemelnek elismerést az élelmiszerellató alegység személyi állomanya és a gyakorlatba bevont üzletek és vendéglátó egységek doL gozöi, akik fegyelmezetten végrehajtották az áfész törzsparancsnokának és az élelmiszerellátó alegység parancsnokának utasításait. A gyakorlat elérte célját. Igazolta, hogy a jól szervezett és előkészített gyakorlatok sokkal közelebb visznek a valós helyzethez, nem válik unalmassá az állomány számára és tökéletesebben elsa» játíthatö az előirt anyag. Vicáén Wb* atezredea fl téli hadviselés Kiszórődás ellen való felkészülés Zárógyakorlat a parádi áfésznál
