Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-14 / 294. szám

Beszélgetés Sebes Gusztávval a labdarúgásról Tanuljunk meg ismét mosolyogni! Csöndes ünnepet ült nem­rég a magyar labdarúgás: 25 esztendeje volt, hogy az ,,aranycsapat” Londonban 6—3-ra legyőzte az angolo­kat, a futball tanítómeste­réit. Válogatottunk akkor volt a csúcsponton; jellerru ző, hogy egy esztendő múl­va. 1954-ben a világbajnoki ezüstérmet is kudarcnak tartotta mindenki. Nem sok­kal a svájci világbajnokság után leköszönt tisztségéről minden idők legsikeresebb magyar szövetségi kapitánya. Sebes Gusztáv. Egy ideig még 'edzősködött, szakta­nácsadó is volt. majd az MLSZ különböző bizottsá­gaiban töltött be valamilyen tisztséget. Ám a gyakorlati münkától közel két évtizede, ereje teljében visszavonult. Sebes Gusztáv januárban tölti be a 73. életévét, ám szellemileg és fizikailag is fiatal. Nagy luxus, hogy az utóbbi esztendőkben nem kapott olyan feladatot, melyben páratlanul nagy szakmai tudását, rendkívüli energiáját, hallatlan rutin- ját, sportdiplomáciai érzé­két, kapcsolatait és ember­ségét kamatoztatni tudta volna. Ki tudja, miért? — mellőzték... Azért a fut- balltól nem szakadt el. Rendszeres látogatója a mérkőzéseknek, legutóbb például a Vasas—Rába ETO és az U. Dózsa—Salgótarján találkozókat látta. —Milyennek tartja a ma­gyar labdarúgás jelenlegi helyzetét? — Április 15. és november 15. között, hét hónap alatt kilenc mérkőzést játszott a válogatott, s a mérleg elke- serítően rossz: két győzelem, hat vereség és 0—0 egy fél­beszakadt NSZK elleni mér­kőzésen, A legfájóbb, hogy a világbajnokságon aláren­delt szerepet játszott a csa­pat, s a bizonyítványt az Európa-bajnoki selejtező­kön sem sikerült kijavítani. Megalázó volt a finnektől és a görögöktől elszenvedett vereség. Nagyon rossz év volt, de — ne felejtsük el! —- a negatívumokból okulni kell. Álljon tisztán előttünk, mit kell másként, jobban csinálnunk, s ha nem csali­juk be önmagunkat, akkor csak jobb jöhet. — Mi volt az, amit az utóbbi esztendőkben a szak­vezetés leginkább elhibá­zott? — Az uniformizált mód­szerek megkövetelése na­gyon sókat ártott. Követel­ményrendszerre szükség van, de nem olyan formában, mint ahogyan annak teljesí­tését a magyar csapatoktól megkívánták. Az MLSZ megkötötte az edzők kezét és nem differenciált. — Fejlődni, újat nyújtani tudnak-e az idősebb játéko­sok is? — Föltétlenül ! Viszont mi történt az utóbbi esz­tendőkben nálunk ?... Ere­jük teljében levő labdarú­gókról mondott le a szakve­zetés. Tessék csak végig­böngészni a neveket... Vi­lágklasszisok búcsúztak ide­jekorán a futballtól vagy a válogatottságtól. Albert, Far­kas, Mészöly, Szűcs, Bene, Géczi; vagy éppen a pécsi Konrád János. Hidegkúti Nándor példáját említeném: 32 éves volt. amikor igazán világhírű játékos lett. Meg­győződésem, hogy a labda­rúgó túl a 30. évén még nem öreg, sőt! A másik: nem 21 éves koráig fiatal... Amikor az UEFA elnökhelyettese voltam, kiírtuk a 23 éven aluliak Európá-bajnokságát. Néhány éve ezt a rendszert megváltoztatták, s jött a 21 éven aluliak EB-je. És en­nek az MLSZ tapsolt... Pe­dig 23 éves korára, s nem korábban forrhat ki egy labdarúgó egyénisége, s az­után még sok év a fejlődés időszaka. — Milyennek tartja a je­lenlegi utánpótlást? — Nagyon sok tehetség veszett és veszik el egysze­rűen azért, mert nincs, aki felfigyeljen rájuk. Ismét meg kellene honosítani a vándoredzők rendszerét. Hu­szonöt-harminc éve neves edzők járták a vidéket, nem voit más feladatuk, mint a tehetségek felkutatása. Így került NB I-es csapathoz és a válogatottba: Mátrai, Bu- zánszky, dr. Fenyvesi. Bund- zsák és még nagyon sokan. Most... ? Egykori neves ed­zők azért járják a pályá­kat. hogy az MLSZ megbí­zásából azt ellenőrizzék, ho­gyan dolgoznak fiatalabb kollégáik, teljesíttetik-e já­tékosaikkal a követelmény- rendszert. .. Ha durván akarnék fogalmazni, azit mondanám, amolyan „csend- őnszerepre” kényszerül­nek. Ezt a módszert sokan megalázónak és fölösleges­nek is érzik. Az edzőnek tudnia kell, mit miéit csi­nál. Ha eredményt akar el­érni. nyilván maximális kö­vetelményeket támaszt, de az instrukciókat nem „fent- ről” várja. Ha viszont arra szorul, adja vissza a bizo­nyítványát! — ön szerint mi lehet az előrelépés garanciája? — Nyugodt és tiszta lég­kört kell teremteni. Tanul­junk meg ismét mosolyogni, Atlétika Széles körű nyomozás kezdődött... Könnyen lehet, hogy a vi. lághírű atléták közül néhá- nyan az 1979-es esztendőt már hivatásos versenyzőként kezdik! Ha így lesz. azt a skót rendőrségnek „köszön­hetik”. mely talán a világon elsőként széles körű nyomo­zást indított az amatőr ver­senyzőknek „asztal alatt” átnyújtott tiszteletdijak zű­rös ügyében. Idén augusztusban Edin­burgh ismét megrendelte a Highland Games elnevezésű, világszerte jól ismert atlé­tikai viadalt, amelyre több mint 200 sportolót hívtak meg. köztük Európából és tengerentúlról „közönséget hozó” világsztárokat. A ver­seny jól sikerült. Hetekkel a viadal után derült ki. hogy a szervezők túlságosan sok pénzt költöttek. Sikkasztás­ról szó sem lehetett, hiszen az elszámolással nem volt baj. A kifizetett összegek nyomára nem volt nehéz rá­[ 1978. december II., csütörtök bukkanni. Az történt — sez eddig is nyílt titoknak szá­mított —> hogy a verseny neves indulóit „fáradozásai­kért” busásan megjutalmaz­ták. Vigyáztak persze, s nem borítékokat, vagy csekk- könyveket nyújtottak át. ha­nem visszaváltható repülő­jegyeket. Az ilyesfajta „meg­oldás” néhány év óta már megszokott dolog, s nemcsak az atlétikában, hanem a te­niszben. és még más sport­ágakban is. Az Edinburgban történtek kivizsgálása nemcsak a rendőrség, hanem az Euró­pai Atlétikai Szövetség dol­ga is. Utóbbi ténymegállapi- tó bizottságot alakított, ame­lyet Arthur Gold, a szövet­ség elnöke vezet. Ha bebizonyosodik, hogy a verseny résztvevői közül ke­vesebben vagy többen a nemzetközi szövetség által meghatározott zsebpénznél többet vettek föl- akkor alighanem örökös eltiltások következnek. Ez pedig újabb, botrányok okozója lehet, mert a pácba jutott atléták elöbb-utóbb beszélni kezde­nek. .. hiszen alkotni, dolgozni csak emberséges körülmények kö­zött, baráti hangulatban le­het. Az edző ne reszkessen a szövetségtől. ,a játékos pe­dig legyen bizalommal edző­je iránt. Lep'en nyílt és al­kotó levegő, igazi műhely­munka a válogatottban és a klubokban is. Meggyőződé­sem, hogy a magyar labda­rúgás alapanyaga és szak­embergárdája semmivel sem rosszabb azokénál, akik most előttünk járnak. Van­nak kitűnő edzőink, tehetsé­ges fiatal és rutinos idő­sebb labdarúgóink, van szel­lemi és van erőtartalékunk. A körülmények ideálisak, hiszen az OTSH maximáli­san támogatja a sportágat. Dolgozzunk higgadtan, nyu­godtan, nem sürgetve, ha­nem megalapozva — és ép­pen ezért garantálva — az eredményeket. ■ ■ ■ ■ Eddig a beszélgetés Sebes Gusztávval. Hasonlóképpen vélekednek a magyar lab­darúgás nagy egyéniségei is. Úgy tűnik, végre ismét ki­alakulhat egy igazi, alkotó légkör. Az MLSZ elnökségének mandátuma a nyáron lejárt, azóta ügyvezető apparátus irányítja a szövetség mun­káját, jövő héten alakul meg az új MLSZ, mely minden bizonnyal szakít a közelmúlt hibáival. Azok­nak a szakembereknek a neve. akik a hírek szerint a szövetség vezetésében szere­pet kapnak, garancia erre. V. J. Hz cilccarcst ereje Démoszthenész mégis szónok lett Emlékezetes erőpróbára vállalkozott néhány éve Szé- nási Imre: Pozsonytól Buda­pestig úszott. Teljesítménye méltán váltott ki elismerést. A táv megtétele tökéletes kondíciót igényelt._ A vizs­gálatok megállapították, hogy az úszás során 475 ezer kag- lempót tett. Pedig a népszerű sport­ember pályafutása nehezen indult. Gyermekparalízis- ben szenvedett, kisebb-na- gyobb megszakításokkal tíz évig nyomta a kórházi ágyat. Felépülése igen lassú, viszon­tagságos volt. Közben meg­erősödött akaratereje. Ami­kor meggyógyult, elhatároz­ta: sportoló lesz. A vizet sze­rette, betegsége sem gátolta 'különösebben az úszásban. A legnehezebb feladatot tűzte maga elé: hosszútávúszó lett. S ma — ötszörös világ­csúcstartó. Michael Wessingnek, a ge­relyvetés idei Európa-bajno- kának gyermekkorában ugyancsak nem sokan jósol­ták volna, hogy ebben a nagy erőkifejtést, rugalmas­ságot és hajlékonyságot igénylő sportágban arat majd dicsőséget. Ugyanis X-lábú- nak született, a jobb lába rövidebb, mint a bal. Más talán emiatt bátortalan lett volna, őt azonban éppen ez a testi hibája ösztönözte a nagy teljesítményre. Ma pe­dig azt mondja: „Éppen a rövidebb lábam teszi lehető­vé, hogy jobban alá tudjak feküdni a gerelynek!” A „mínuszból” tehát „pluszt” csinált. Ha alaposan körülnézünk, megállapíthatjuk: kevés em­ber van, akinek nincs vala­Innen-onnan Belgrradban hatezer néző előtt játszották le a Parti­zán—Bp. Honvéd labdarúgó KK döntömérközést. A találkozón 0—0-ás félidő után Trifunovics ll.esből lőtt góljával 1—0-ra győzött a Partizán, s mivel visszavá­góra nem kerül sor. így elő­ször a kupa történetében a Partizán együttese nyerte azt el. ★ Kiskunfélegyháza—Egri Tanárképző 82—78 (38—44). NB II-es férfi kosárlabda­mérkőzés, Kiskunfélegyháza, 400 néző. V.: Gömöri, Józsa. Tanárképző: Dobi 34. Szalay 16. Hubert 8. Németh 8, Lavotha 6. Csere: Szabó P. 2. Szabó L. 2. Varga 2. Me­gyeri. Edző: Sipos József. Az első félidőben kiegyenlített játék folyt, maid a hazaiak 21 ponttal elhúztak. A haj­rára feljavult a Tanárkép­ző. bár közel állt a győze­lemhez, nem tudta azt meg­szerezni. A sportszerűtlenül viselkedő hazai közönség az egyik egri nézőt tettleg is bántalmazta. Jók: Dobi. Sza­lag, Hubert. December 16-án, szomba­ton az egri járási sportfel­ügyelőség sportvezetők és társadalmi aktívák részvéte­lével értekezletet tart a tar- dosi sporttáborban., melyen értékelik a múlt évi mun­kát és a legjobban dolgozó aktivistákat megjutalmaz­zák. mi hibája, gyengesége. Rosz- szul látnak, vagy hallanak. Kövérnek vagy túl kicsinek tartják magukat. Csúnyának vagy soványnak. Vagy mind­ezt csak beképzelik maguk­nak. Sokan emiatt elcsügged­nek. Vagy azt mondogatják: „Hja igen, ha nem lenne ez a hibám...” vagy: „Én ke­vesebb vagyok másoknál!...” így alakul ki bennük a ki­sebbségi érzés, ami megbénít­ja, cselekvőképtelenné teszi őket. Ez pedig kihat egész életükre, gyakran szenved­nek vereséget, amitől még .jobban elbátortalanodnak, növekszik kisebbségi érzé­sük. Pedig — bármilyen külö­nösen hangzik is — sok esetben éppen hiányosságuk segítheti őket másokat túl­szárnyaló eredményekhez. Fernandel, a nemrég el­hunyt kiváló francia színész talán soha nem tudott volna olyan sikereket elérni, ha nem tűnik ki csúnyaságával. Boros Géza, egykori nagy­szerű komikusunk mesélte el, hogy amikor egy kis sze­repben Pozsonyban először színpadra lépett, a közönség harsány kacagásba kezdett csúnyaságán. így lett belőle egyik legjobb kabarészíné­szünk. Ki ne hallott volna ökölvívó kiválóságokról, akik annak köszönhették sportpá­lyafutásukat, hogy gyermek­korukban gyengék voltak és mindenki megverte őket? Wilma Rudolf, a „fekete ga­zella”, amerikai olimpiai fu- tóbajnoknö gyermekkorában béna volt. Pszichológusok állapítot­ták meg: senki nem érhet el sikert kisebbrendűségi érzés nélkül. A győzelmet tehát éppen a kisebbrendűségi ér­zésnek köszönheti. Szeren­csére azonban — mindnyájan kisebbrendüsegi érzésben szenvedünk. Örüljünk hát hibáinknak, gyengeségeinknek? Igen, örülhetünk, de csak akkor, ha cselekedeteink arra irá­nyulnak, hogy azokat legyőz­zük! Vagy gondoljunk csak az ókor klasszikus példájára, a göxög Démoszthenészre. Gyen­ge volt a hangja.--Dadogott. S beszéd közben mindunta­lan felhúzta a bal vállát, ami külön is nevetségessé tette. És Démoszthenész szónok akart lenni. Kiment hát a tengerpartra és versenyt or­dított a hullámokkal. így erősítette hangját. Követ tett a nyelve alá, hogy folyama­tos beszédre kényszerítse! Vállrándítása ellen úgy har­colt, hogy kardot függesztett a mennyezetre. Ha felhúzta a vállát, a kard hegye a hú­sába mélyedt. És Démoszthe­nész korának legnagyobb szó­noka lett. Története bizo­nyítja: ha erős akarattal, hit­tel, találékonysággal vesszük fel a küzdelmet hibáinkkal, kitartásunk meghozza as eredményt. Emberek, akrk harcoltak saját gyengeségeik ellen. Azért lettek nagyok, mert pótolni tudták hiányosságai-! kát és le tudták győzni gát-í lásaikat. Alfréd Adler, bécsi orvos feltűnő felfedezésre tett szert. Megállapította, hogy­ha valakinek az egyik vesé-' jét eltávolítják, a másik aa átlagosnál nagyobbra fejlő­dik. Beteg szívűeknél aa egészségesen maradt résa erőteljesebbé válik. Ha aa egyik tüdőszárny gyenge, an­nál erősebb a másik. Adler doktor ezeket a jelenségeket minden esetben megállapítot­ta. Leszűrte tehát a . követ­keztetést: a természet ereje segít legyőzni az emberi test hibáit, gyengeségeit. Ugyanez a titokzatos erő kölcsönöz a vakoknak rend­kívül finom hallási és tapin-i tási képességet. A vakok! süketek és nagyothallók né­ha kiváló zenei tehetséggel rendelkeznek. A vak Ungár Imre korunk egyik legzseniá­lisabb .zongoraművésze volt! Beethovennek egész életében harcolnia kellett egyre rom­ló hallása ellen, s így süke-J ten alkotta halhatatlan zene­műveit. Mi hát az az erő, amely, segít legyőzni hiányossága­inkat, kisebbrendűségi érzé­seinket? Ez az erő az el­szántság, amellyel szémbe- szállunk gyengeségeinkkel, ha latba vetjük minden ké­pességünket, — sok esetben olyan tartalékokat is, ame­lyekről nem is tudunk. Ha így_ cselekszünk, győzünk. Gáti István Jutalmakat adtak át Egerben a városi tanács vb-termében jutalmazták meg azt a 25 társadalmi ak­Verőci Portischról—felsőfokon Kár lenne tagadni, a magyar non sakkolirnpiai együttes szerény kezdés után, hatalmas hajrával ki­harcolt második helye el­törpül a férfiak 50 év után megismételt olimpiai győ­zelmének világszerte óriási visszhangot kiváltott ténye mögött. Az előzmények is­meretében — a Szovjetunió sakkozói évtizedek óta ab­szolút „királyok” voltak — a Portisch vezette magyar válogatott teljesítménye va­lóban ritka bravúrnak szá. mit. Ezért cseppet sem cso­dálkoztam Petronicsné Ve­rőd Zsuzsán, aki beszélge­tésünk legelején azonnal a férfiak méltatásával kezdte mondanivalóját. — Portisch egyszerűen csodálatos volt. Rendszerint farmerben jelent meg és öltözékéhez illően fiatalos, dmamikusi sakkot játszott. Ami számomra egyébkent egyáltalán nem okozott kü­lönösebb meglepetést. Mel­lette Ribli 13-bői szerzett 9., illetve Sár 12-től „be­gyűjtött” 8,5 pontja olyan jó teljesítmény volt, hogy a csapat még a negyedik táblán szerepeltek viszony­lagos szerény eredményeit is elbírta. —, Köztudott, hogy férje — ÿfttas PeriKHttea — a Ju­goszláv Sakkszövetség főtit­kárhelyettese, és a női vá­logatott kapitánya is egy­személyiben. Így az utolsó fordulóban négy csapatnál is érdekelt volt, hiszen Ma­gyarország és Jugoszlávia férfi és női együttesei egy­mással csaptak össze. Nem okozott ez a szituáció kel­lemetlenséget a családon belül? — A nők összecsapásán az érem mindenképpen a családban maradt volna. Természetesen azonban, hogy a magyarok 2—1-es győzelmének jobban örül­tem. Éppen az én függő­játszmám sikeres befejező­vel vált véglegessé a má­sodik helyünk. A jugoszláv sajtó egyébként a férfiak ütközetéről is nagyon tár­gyilagos hangon számolt be... Ha valamiért, hát Gligorics nagymester lesza­vazásáért keseregtek. aki hallatlan balszerencsével esett el 'attól, hogy a Nem­zetközi Sakkszövetség élén a leköszönő dr. Max Euwét felváltsa! A Gligoricsot ere­detileg támogató egyik arab ország vezetői például azért nem mentek el a szavazás­ra, mert esett az eső. És ez csak egy ‘ a hasonló visszalépések közül. — A sakkolimpia idején a férfiak csatározásai mellett meglehetős kevés szó esett a gyengébb nem mérkőzé­séiről, pedig bizonyára ott is bőven voltak érdekessé­gek!? — Az eredmények végül a papírforma szerint ala­kultak. Meglepő volt a spa­nyol Garda kiváló játéka, valamint az indiai csapat „B”-döntőbe jutása. Annál is inkább, mert négy testvér képviselte a hatal­mas ázsiai országot. A négy tizenéves, a négy Kliadil- kar nővér még a mostani­nál is sokkal nagyobb meglepetést okozhat a két év múlva esedékes sakk- olimpián, Málta szigetén. — Addig azonban még sok víz folyik a Dunán, s számos versenyen kell helytállnia, mint újdonsült nemzetközi nagymesternek. Mindenekelőtt a következő világbajnoki ciklus zóna­versenyén. —• Április közepén Za­laegerszegen ülnek asztal­hoz a mi zónánk érdekelt­jei. A komoly sakkmúlttal rendelkező városban szíve­sen versenyzek majd. Egy magyar—jugoszláv női sakkcsapatmérkőzésen na­gyon kellemes benyomáso­kat szereztem ott. Tovább szeretnék jutni a zónaközi ■döntőbe! Jocha karoly­tivistát, aki munkájával hozzájárult a testnevelésben és sportban idén elért ered­ményekhez. A megjelente­ket köztük Pusztai Lászlót. a megyei TSH elnökét és Varja Vilmost, a városi ta­nács vb-titkárát Pető Mik­lós• városi sportfel ügyelő köszöntötte, maid röviden ismertette és értékelte az idén Eger sportéletében el­ért eredményeket, elemezte azokat az okokat melyek következtében hét sportág­ban estek vissza csapataink magasabb osztályból. El­mondta azt az örömteli tényt is, hogy a Finom- mechanika SC férfi kézilab- dacsapata a megyei bajnok­ságból az NB II-be> férfi kosárlabdacsapata pedig az NB II-ből az NB I-be került fel. Ezután került sor a tárgyjutalmak átadására. A Népújság tippjei az 30. 1. Óla]b,—Kaposvár 2. Szekszárd—Komló 3. KOMÉP—Bábolna 4. KXFSE—Építők SC 5. Dunakeszi—Vác fi. Bem SE—KSC 7. DMTE—Eger 3. Kisvárda—Lenin város í). Szarvas—DVSC 10. Avellino—Ascoli 11. Bologna—Napoli . 12. Róma—Juventus 13. Verona—Mi Jan Pö<mérkőzések : 14., Palermo—Foggia 15. Spaï—Cagliari 16. •JJdi-ne&fr-’ Beacata b ét re 2 1 x :

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents