Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-14 / 268. szám
Tagok és alkalmazottak a tsz-ekben r Sokan emlékezhetnek még arra, hogy az 19öü-as évek elején milyen okoknál fogva növekedett a tsz-ekben az alkalmazottak száma. Egy akkori ankéton, mely ezzel a témával foglalkozott, a résztvevők tizenhat olyan különbséget, befolyásoló tényezőt számoltak össze, mely az alkalmazotti munkaviszonyt előnyösebbé tette a tsz-tagsággal járó jogok és kötelességek vállalásánál. Ha valaki alkalmazottként dolgozott a szövetkezetben, akkor biztosan számíthatott a fizetésére, noha a tagok garantált munkadíjazása még ísiheretlen volt. Az alkalmazott családi pótlékhoz, táppénzhez, fizetett szabadsághoz, kedvezményesebb orvosi ellátáshoz jutott, előbb mehetett nyugdíjba, és még OTP-hitelt is könnyebben kaphatott. Fokozatos orvoslás Ezeket az elvileg teljesen indokolatlan, sőt, bántó különbségeket az ország nehéz anyagi helyzete magyarázta. Akkor is sok mindenre kellett a pénz, és az állam csak fokozatosan láthatott hozzá a parasztság múltjából fakadó történelmi igazságtalanságok orvoslásához, a feszültségek feloldásához. Viszont az állam kezdettől fogva tekintettel volt azokra a nehézségekre, bajokra, melyek egyes tsz-ek munkaerőhelyzetében bekövetkeztek. . A gépesítés üteme ugyanis nem tartott lépést a mezőgazdasági lakosság elvándorlásával, és különösen a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben, valamint az ipari környezetű tsz-ekben egyre érezhetőbbé vált a munkaerőhiány. Ezek a közös gazdaságok véjjül is kénytelenek voltak a szükséges munkaerőt, kisebb vagy nagyobb számban alkalmazottként foglalkoztatni. Hasonló válaszút elé kerültek azok a szövetkezeti nagyüzemek is, melyek a volt gépállomások traktorosait, szerelőit — a gépekkel együtt — átvették. Igen sok esetben nem volt más megoldás, mint az alkalmazottként való átvétel, hiszen a traktorosok, szerelők ragaszkodtak szerzett jogaikhoz. Ha erre a megoldásra nem lett volna mód, akkor ők máshol vállaltak volna munkát. Az állami szervek jól ismerték ezeket a nehéz problémákat, épp ezért rugalmasan vállalták a tsz-alkalma- zottak számának a növekedésével járó központi terheket. Hiszen néhány tízezer, majd később száztízezer alkalmazotti viszonyban álló tsz-dolgozó magasabb színvonalú, szocialista ellátásának a terheit még mindig inkább elviselte a népgazdaság, mint egymillió tsz-tag teljes egyenjogúsítását. Még azt is megértette mindenki, ha akkor mondjuk egy több gyermekes tsz-tagot átminősítettek alkalmazottnak a családi pótlék elnyerése céljából. Közelebb kerültek egymáshoz Később, amikor az a bizonyos 16 különbség fokozatosan csökkent, akkor a fiatalok közül egyre többen már tagként vállalták a munkát a szövetkezetekben. Ez enyhítette a régebbi feszültségeket. Elősegítette azt is, hogy a többségében a fiatalabb nemzedékhez tartozó, a technikával foglalkozó, iskolázottabb korábbi alkalmazottak már mint tagok részt vehettek a tsz önkormányzati életében, a vezetőség megválasztásában, ők is választhatók lettek és döntési joghoz jutottak a tsz fontos közös ügyeiben. Kétségtelen, hogy velük a tsz-ek demokratikus működése sokat nyert Sok szövetkezetben sikerült elérni, hogy a szakvezetők, és az irodai dolgozók is valamennyien a tsz tagjai lettek. Ez az azonos jogállás — mint mondani szokták — az „együttsírás, és az együtt- nevetés”, közelebb hozta egymáshoz az embereket, erősítette a szövetkezetek közösségi, szocialista jellegét. Maradtak azonban tsz-ek, melyekben jelentős számú alkalmazott dolgozik továbbra is. Ezért is született meg három évvel ezelőtt az a döntés, hogy alakuljon meg az önálló szakszervezet azokban a tsz-ekben, ahol az alkalmazottak száma több mint huszonöt és a szakszervezeti csoport ott, ahol Ötnél több a számuk. Ennek legfőbb célja az, hogy a tsz-alkalma- zottak így is, — a szakszervezet révén is — részesüljenek érdekvédelemben, sajátos formához jussanak és így hassanak a szövetkezet életére, tevékenységére. Az teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a szakszervezeti csoportok akkor dolgoznak jól, ha nem az alkalmazottak és tagok elkülönülését erősítik vagy idézik elő, hanem épp a közeledésüket, egymásra találásukat szolgálják. Fiatalokat a tagok közé Helyeselni lehet azt a törekvést is, hogy a tsz-ek az új fiatal dolgozóikat tagként kívánják felvenni. Sőt, el kívánják érni azt is, hogy önkéntesen és fokozatosan a mostani alkalmazottak is — eddigi jogaik sérelme nélkül — vállalják a tagsági viszonyt. örvendetes lenne, ha a most végbemenő nemzedék- váltás eredményeként növekedne a tagok aránya a tsz- ekben. Ennek ma megvannak a feltételei. Nem véletlen, hogy az utóbbi években a jövedelmet, a szociális ellátást, nyugdíjat stb. illetően is fokozatosan azonosak lettek az alkalmazottak és a tsz-tagokra vonatkozó rendelkezések. A legnagyobb akadály tehát lényegében elhárult. A mezőgazdasági tsz-ek III. kongresszusa 1976 decemberében mindezt figyelembe véve szólhatott a fiatalok taggá válásának a feltételeiről: „A mezőgazdasági szövetkezetek és a társadalmi érdekképviseleti szervek a KISZ-szel karöltve tudatosítják széles körben, hogy milyen lehetőségeket és fejlődési távlatokat kínál az ifjúság számára a szocialista mezőgazdaság. Segítsék a mezőgazdasági szövetkezeteket abban, hogy a fiatal nemzedékek számára vonzó, beilleszkedésüket megköny- nyítő feltételeket teremtsenek”. Ez a beilleszkedés pedig mindenképpen javára válik majd a tsz-ek közösségi fejlődésének, eredményes gazdálkodásuknak. Tóth Benedek Hester, a Csanálosról (Fotó: Szabó Sándor) Már elmúlt reggel hat óra, amikor az éjszakai műszak utón hazafelé indult Csanálosról. Ez a dűlő elég terebélyes. a falu határában, _ a Jászság felé haladó müút mellett helyezkedik el. A kombájnos jól ismeri a terepet, hiszen itt nőtt fel ezen a .viszneki földön. így nem okoz gondot neki az éjszaka sötétje sem. Reflektorfényben halad gépével, amely egymás után „borotválja” a kukoricasorokat. Szorít az idő, hiszen itt a november, sietni kell, hogy fedél alá kerüljön az utolsó szem termés is. Tábori László tulajdonképpen traktoros, mégis szívesen ül kombájnra, mert ilyenkor az o-szi csúcsnál itt van rá szükség. Már egész fiatalon traktorosnak készült, a tízgyerekes család középső tagja. Hatan vannak fiúk, mindannyian a szövetkezetben dolgoznak, s hárman traktorosok lettek. Ügy tűnik azonban, ő a leglelkesebb. Már tizenéves gyepekként nyaranta mint vízhordó járta a határt, ott látta közelről a traktorokat, ott tetszett meg neki igazán, hogyan szánt a gép, hogyan munkálja el a talajt, mennyire segíti a vetést. Ma már csak a múzeumokban látható Hoffer-traktorra ült először nagybátyja. Horváth János segítségével, s akkor döntött, hogy ezt a szakmái választja. A ma 27 esztendős fiatalember, amikor befejezte &z általános iskolát, nyomban a termelőszövetkezetbe ment dolgozni, ahol Gyöngyösre küldték a MEZÖGÉP-hez traktorostaníolyamra. Amikor visszakerült Visznekre, Zetor—25-ös gépre tették. — Ez volt az első alkalom, hogy bizonyíthattam — mondja csendesen Tábori László. — Új volt a gép, jól ment vele a szántás, a vetés. Persze már csak a múlté, hiszen hol van a Zetor, a Rába Steigerhez és a Claas Dominátorhoz képest, amivel most dolgozom. A hetvenes évek közepén szövetkezetünk tagja lett a bábolnai iparszerű kukoricatermelési rendszernek. Engem ért az a szerencse, hogy elsők között tanfolyamra küldtek Nagyig- mándra, a Rába Steiger traktor kezelésének elsajátítására. Nagyszerű érzés volt ezeket a gépeket megismerni. Olyanok mint az óra, pontosan működnek, de meg is követelik a szakszerű kezelést, így nagyszerű társai az embernek. Nagyobb a felelősség is, hiszen milliós értékű gépek vannak ránk bízva, nagyon kell rájuk vigyázni. Most a kukoricabetakarításkor is volt probléma, szerencsére nem nagy. Még október végén, az egyik hajnalon elszakadt a kombáinlánc. de szerencsém volt, mert már világosodott, így gyorsan kicseréltem újjal és folytathattam a munkát. Szeretem ezeket a nagy teljesítményű gépeket, nemcsak azért, mert kenyeret adnak, hanem mert élvezet velük dolgozni. Nem panaszkodhatom a fizetésre sem, húszén havonta megvan a 6—7 ezer forint, dologidőben még több. persze hajtok is érte napi 12—14 arai. Egy ígéretes kísértet Utal építenek—pernyéből Pernyéből kevert betont szállítanak a hevesi üzemmérnökség keverőtelepéről. Pontosabban, szakszerűbben mondva: pernyebetonból. Az országban másodikként a KPM Egri Közúti Igazgatósága is hozzáfogott a hőerőműben keletkezeti, pernye hasznosításának kísérleteihez. Alapanyag akad bőven a megyében: a vison- tai Gagarin Hőerőmű évent* több mint egymillió tonna pernyét „termel”, s egyre nagyobb gondot okoz a tárolása, eltüntetése, hogy a környezetet ne szennyezze. Elsősorban ez a szempont, de egyéb gazdaságossági okok is közrejátszottak abban, hogy az útépítők figyelme az új anyagra terelődjék. Kőből kevés van, nagyok is a szállítás költségei a bányáktól távol eső alföldi vidékeken. Lehet-e követ helyettesíteni? A kísérlet eddigi adatai szerint igen. Kém új találmányról van szó, a nyugati országokban már régóta használják a hőerőművek melléktermékét az útépítésekhez. A KPM közúti főosztályának irányelvei. a Közúti Közlekedési Tudományos Kutatóintézet kísérletei nyomán kezdte el a megyében a gyakorlati alkalmazást az igazgatóság. A hevesi üzem- mérnökségre augusztusban keverőgépet telepítettek; kis átalakítással ez itt már nem közönséges betont, hanem pernyebetont kever. — Ha már a gazdaságosságot említjük, miért éppen Hevesre telepítették ezt a berendezést? —■■ volt az első kérdésünk Schmidt Rezsöné- hez, a közúti igazgatóság technológusához, az új módszer felelőséhez. — Ezt az új anyagot elsősorban ott érdemes alkalmazni, ahová a követ drágán, nagyobb távolságról fuvarozzuk. A pernyebeton, vagy a pernyés stabilizáció az utak alapozásánál használható, erre jön az aszfalt. Mészhidrát és homok kell a keverékhez a következő arányban: homok háromnegyed rész, pernye húsz százalék, mészhidrátpor öt százalék, és persze víz, meghatározott arányban. Homokból pedig az alföldi területeken van a legtöbb. — A keverőtelep egyébként elszállítható, ha szükség Ilyenkor gyakrabban fáradt, a sok éjszakázás után. Napközben csak néhány órát alszik, mert gyorsan ott a délután, s ötkor már indul, hogy gépét ellenőrizze műszakváltás előtt. Érdekli a szerelés és nem tagadja, szeretne ebből is szakmát szerezni, hiszen télen a műhelyben foglalatoskodik. Ha munkáról, tenni akarásról van szó, Tábori László mindig élen jár. Hasznos tevékenységét már korábban kiváló dolgozó címmel ismerték el. Tavaly és az idén pedig egymás után elnyerte a szakma if jú mestere címet is. Ezt a két utóbbit akkor kapta meg, amikor mindkét esetben megnyerte a gyöngyösi járási szántóversenyt. — Nagy elismerés ez a szövetkezettől — beszéli elégedetten r-, hiszen huszonévesen a legjobbak közé kerültem. Nem volt könnyű kiérdemelni, de sikerült. A Rába Steigerrel vettem részt mind a kétszer a szántóversenyen, és öt ekefejet húzott a gép. Kijött a lépés, jó volt a szántás mélysége, a barázdák nyitása és zárása és egyenletesen haladtam a sorokban, ezt állapította meg a zsűri. Öröm volt a kétszeres győzelem, nemcsak nekem, a családomnak és a szövetkezetnek is/ Boldog voltam, amikor a vezetőségi Kilésre hívtak és átadták a kitüntető jelvényt a pénzjutalommal. Hogy a legjobbak közé kerültem, elkötelezettséget is jelent. Jó itt a gazdaságban, bár közben csaltak már máshová, azért se mentem, nem lettem hűtlen. Itthon maradtam a faluban, a szövetkezetben. Vettem egy házat és úgy érzem,. gyökeret vertem Viszneken. írt , Kéxoly van rá, másutt újra felállíthatjuk. Heves környékén 30 —40 kilométeres körben jelöltük ki azokat az útszélesítéseket, amelyek alapozásához pernyebetont lehet használni. Ha itt a munka befejeződik, más vidéket keresünk. Hevesen a keverőtelepen Nagyházi Sándor, az üzem- mérnökség vezetője kalauzolt: — Először itt a szomszédban, egy üzemi út alapozásához használtuk a pernyebetont. Huszonkét centiméter vastag alapra tettük az aszfaltburkolatot. A szilárdsági vizsgálatokat most végzik, de annyit máris elmondhatok: ez a vékony alap az elmúlt hónapokban igen jól bírta a forgalmat, az üzemi gépek nagy súlyát. 'Ezután a kisköre—poroszlói út szélesítéséhez szállítottunk pernyebetont, legutóbb pedig a heves—kömlői úton szélesítettünk ilyen módon egy ötszáz méteres szakaszt. A napokban leálltunk a munkával, mert ennek a keveréknek az a sajátossága, hogy plusz hat fok alatt a kötés megáll, nem érdemes bedolgozni. EgyébNe tessék mosolyogni a kérdésen. Egyáltalán nem olyan naiv, mint amilyennek tetszik az első hallásra. Ugyanis ... Mit csináljon az a családapa, aki már ideggörcsöt kap a hó elején a befizetési utalványak garmadájának kitöltése során? A válasz: adja ki ezt a munkát albérletbe. Bízzon meg vale mást. Mást? Fogadjon talán fel másodállásban egy magánhivatalnokot, aki tizenvala- hányadszor is leírja, hogy: ... Gyöngyös, Jeruzsálem u., stb... stb.? Badarság lenne. — A lakossági átutalási betétszámla az OTP-szolgáltatása. Ezt a summázó kijelentést Körösi Gézától, a pénzintézet gyöngyösi fiókjának igazgatójától hallottuk. — Mintha valami furcsa hangsúlyt adott volna an. nak a szónak, hogy: szolgáltatás. — Akaratlanul is megtörténhetett ez. Ugyanis nekünk ez a szolgáltatás nem üzlet. Elég sok munkával jár, de erre külön létszámot nem kapunk. A költség és jutalék címén felszámolt egy-két forint pedig nem fedezi a ráfordított munkát. Lám, mondhatjuk kicsit fanyarkodva, eddig azt tartotta a közvélemény, hogy az OTP-től semmit nem kapunk szívességből, és most kiderül, az átutalási betétszámla kezelése majdnem annak számít. Nagyon kényelmes, a kezelési összeg sem rendít meg senkit. Hirtelenjében eszünkbe jutott még valami. — Túlságosan mohók, va. ginink. ha azt is megkérdezzük: eljön.e az ideje annak fa. hogy a magyar állampolwm&QAm csekk. ként a beton kötéséhez hasonló folyamat játszódik: le ennél az új keveréknél is, csak a folyamat sokkal lassúbb: 70 nap alatt köt meg úgy, mint a közönséges beton. A forgalmat ezért nyomban ráengedhetjük, nem kell várni egy hetet, mint a hagyományos módszernél. Az igazgatóság fontos eél- kitűzése, hogy az üzemmérnökségeken minél több korszerű gép legyen, s helyben legyenek berendezések az alapanyag előállításához. A pernyebeton-kísérlethez kapott gépek a program első bizonyítékai. Biztató a kísérlet. hiszen hulladékanya- got hasznosít, emellett jobban gépesíthetővé, és olcsóbbá teszi az útfelújítás munkáit. Ugyanazért a pénzért több utat lehet korszerűsíteni — a községekben élők igencsak látják ennek a fontosságát. 1985-ig minden mellékút- nak is legalább hat méter szélesnek kell lennie, ez a célkitűzés szerepel a hosszú távú programban. A terv előbb teljesülhet, ha elterjed ez az új módszer. füzet lapulhat majd a zsebében, mint határainkon túl ez szokásos? És a készpénz helyett egyszerűen egy csekkel egyenlítheti ki a különböző számlákat az ország legkülönbözőbb helyén, a legkülönfélébb alkalmakkor? A válasz egészen meglepően hangzott. — Elviekben ennek a lehetősége már adott. A különböző szervek egyeztették nézeteiket, a megállapodás is megtörtént, csak a gyakorlatba való átültetés van még hátra. Hogy mikorra várható? Ismereteim szerint már a következő év elején néhány OTP-fiók valószínűleg hozzákezd. — Elképzelhető, hogy ezek közé tartozhat Gyöngyös is? — Mi készséggel vállalnánk, de ehhez létszámot kellene kapnunk. Szó, ami szó: a gyöngyösi fiók dolgozói nagyon készségesek, udvariasak, figyelmesek, gyorsan dolgoznak, de a forgalom akkora, hogy a várakozók sora esetenként eléggé hosszú. Van még valami. Nem. csak az OTP-én múlik annak a csekkfüzetnek a kiadása. A kereskedelmi és szolgáltató szervekkel is el kell fogadtatni a készpénz helyetti csekkel való fizetés módját. Különben mit ér az egész, ha csak egy-két helyen veszik el forint helyett, a csekket? Legyünk bizakodók. Szorítsunk az OTP-nek. (gmf) IMS. oayembet 14* fcedü (hekeli) Van már önnek csekkfüzete?
