Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-12 / 267. szám

Napjaink témái Beruházási piac KÉNYELEMMEL, de a kereskedelmi vendéglátáshoz képest szerényebb igények­kel épült a híres gyógyüdü­lőhelyen a SZOT új létesít­ménye. s benne egy-egy hely kialakítása átlagosan 420 ezer forintot követelt. Mi­vel háromszáz beutaltat fo­gadnak itt. a többi már csu­pán szorzás; 126 milliót emésztett fel az építkezés. Nagy summa, ámde csekély­ség ahhoz mérten, hogy a cementipar legújabb gyárá­nak beruházásánál havonta átlagosan 53,4 millió forint értékű volt a különféle el­végzett munkák és felsze­relt berendezések ellenérté­ke, s mert ezt az 53,4 milliót nyolcvan hónapon át költöt­ték újra meg újra, beruházó, kivitelező legyen a talpán, aki nem késik egy-két mil- liócska teljesítésével... Ké­sett is. S addig a már befek­tetett pénz nem kamatozott. Mindannak, amit beruhá­zás címszó alatt összefog­lalunk, kettős rendeltetése lehet: pótolja vagy bővíti az állóalapokat, a népgazdasági vagyont. Beruházás az épület és más építmény, az új gép, berendezés, jármű megvásár­lása, egy egész technológiai rendszer szolgálatba állítása, s természetesen beruházás a frissen lefektetett vízvezeték, azok a családi házak, me­lyeket a lakosság emel, a forgalomnak most átadott autópálya-szakasz. A beru­házási piac egyik oldalán — vállalva a leegyszerűsítés ve­szélyeit — így azután a be­ruházók képviselte igények, szükségletek, tervek, forin­tok állnak, míg a másik olda­lon az építőipari kivitelezők, szerelőipari vállalatok, gép­gyártók stb. sorakoznak. Ha a fizetőképes kereslet ugyan­akkora, mint az utóbb fel­soroltak teljesítési képessége, nincs semmi gond. A beru­házási piac egyensúlyban van. Ahogy azt mondani szokták, ezt a lehetőséget a tankönyvek is csak elvi ál­lapotként tüntetik tel­idén, nyolc hónap alatt a szocialista szektor összesen 99,8 milliárd forintot adott ki beruházásokra; a tavalyi hasonló időszak adatánál ez 8,2 százalékkal több. Amíg azonban az állami hatáskörű fejlesztéseknél a növekedés 5,1 százalék, addig a válla­latiaknál 10,4 százalék. A gyors ritmus bizonyítja, alig csillapul az úgynevezett be­ruházási éhség, az a helyzet tehát, amikor a kereslet jel­lemzi a piacot; sok pénz, terv, vágy, óhaj, vár, remél, áhít kivitelezőt, beruházás megvalósítására vállalkozók HOSSZÜ IDEJE ez a leg­főbb vonása a hazai beruhá­zási piacnak. A nagy keres­let deformált magatartásmó­dokat alakított ki a kínálati oldalakon elhelyezkedő vál­lalatoknál; ők diktálják a feltételeket és gyakran az árakat. Ami meglehet, külö­nösebben nem izgatja a be­ruházót — van pénze, eset­leg sok is a forintja —, ám a népgazdaságnak minden­képpen előnytelen. Az egy­szerre sok helyen, sokféle beruházás elaprózza a meg­valósítás emberi, anyagi erőforrásait. Lassan, költsé­gesen építünk, beruházunk, s éppen ezért gondok vannak a fejlesztések gazdaságossá­gával, azaz a ráfordítások megtérülésével. A gazdaságpolitika alkotó­elemeként létező beruházási politika meghatározó kerete annak, — mi történik — mi nem történik, s ami végbe­megy, az hogyan — a beru­házási piacon. Bonyolult kapcsolatrendszerről van szó, mert hiszen, ha nagy terüle­ten vetnek bőven termő, úgy­nevezett intenzív burgonya­fajtákat, akkor azzal is szá­molni szükséges, hogy ug­rásszerűen megnövekszik a kereslet a nagy teljesítmé­nyű betakarítógép iránt, s elegendő raktár, raktári be­rendezés is kellene. Min­den beruházási elhatározás nem csupán arra az egyetlen feladatra, célra vonatkozik, hanem következmények se­regét köti magához. Igaz ez a beruházások mindhárom nagy csoportjánál, az álla­mi, vállalati döntési körben megvalósulóknál, s az úgy­nevezett lakossági befekte­téseknél, amiknek döntő része a magánerőből történő épít­kezés. Napjainkban az összes épí­tési igényeknek körülbelül a kétharmadát teljesítik az építő- és szerelőipari vállala. tok, egyharmadát tehát el­utasítják. A különféle beru­házási anyagoknál, félkész és késztermékeknél rendkí­vül tarka a kép, van, amiből folyamatosan elegendő jut a fejlesztésekhez, s jó néhány árucikk krónikusan hiány­zik. Mindezek következtében a beruházási piac feszültsé­gekkel teli, nehezen áttekint­hető; kiegyensúlyozatlanul működik. KÉPET KAPHATUNK az erőteljes hullámzásról a kö­vetkező tények segítségével: egy év alatt — 1977-ben — húszmilliárd forinttal ugrott meg a vállalati döntési jog­körű beruházások összege. Alig valamivel kevesebb ez, mint amennyivel 1971 és 1976 között összesen nőtt a beru­házások e csoportjának — forintban mért — állománya. Az igények ilyen, irreális mértékű bővülése tette szük­ségessé a már meghozott, s a kidolgozás alatt levő, kor­látozó, a beruházási egyen­súly helyreállítása irányába ható intézkedéseket, Mészáros Ottó Galya után Szálát is Állj! űz üt lezárna! Mitsem törődve a figyel­meztető táblákkal, a kék szí­nű Wartburg vezetője maga­biztosan nyomja a gázpedált a parádsasvári buszmegálló előtt. Hiába integetünk, a kocsi nekilódul a hegynek, irány a Kékes, Galyatető, vagy Mátraháza. Mintegy húsz perc múlva 'kiderült: kár volt a nagy si­etségért, a túlzott önbiza­lomért. A galyatetői elága­zás előtt viszakozt paran­csoltak a Wartburgnak. Az út ugyanis az említett sza­kaszon — mint lapunkban már beszámoltunk róla — még az ősz elején megcsú­szott, beszakadt, így elkerül­hetetlenné vált a lezárása. Mentségére szolgáljon a Wartburgosnak: az eredeti program, a korábbi ígéretek szerint ezekben a napokban már újra kocsikázhatnának a nevezett úton. Ezt ígérték szeptemberben a tervezők és a beruházók is. Éjjel-nappal javítják Hogy az út ma is zárva van arról mégsem ők tehet, nek. Legfőképpen nem a ja­vításokat végző útépítő vál­lalat dolgozói. Ók ugyanis mindent „bedobtak”. Azon- nal megkezdték az út hely. reállítását, a legkorszerűbb technológiát alkalmazzák, és éjszaka is dolgoznak. Idő­köziben azonban újabb csú­szások történtek, amelyek nemcsak megnehezítették a munkát hanem a korábbinál is nagyobb feladatokat köve. telnek az útépítöktőL A Mátrát télen is százak, ezrek keresik fel, a 24-es számú út lezárása óta azon­ban csak Gyöngyös felől le­het a hegyre feljutni. Az utazás, a kirándulás így nemcsak drágább, hanem hosszadalmasabb, kényei, meüenebb is. Jön a tél, so. kan szeretnének vikendezni a „tetőn", ezért is kérdezik egyre többen és gyakrabban, hogy végül is mikorra vár. ható a lezárt út megnyitása? A kérdésre Holló László. Borsodi víz — Hevesnek Lázbérc kincse Bélapátfalván is csillog l Még a tavasszal történt: íázbérci víz szökött a ma­gasba Bélapátfalva határá­ban, a lófőtetői pataknál. Most az ősszel — néhány hete, október elején — pe­dig már tartályba is zártak belőle kétezer köbméternyit. S azért csak ennyit, mert akkor még nem kellett több, ez is elegendő volt az épülő, új cementgyár egyik nagy olajtárolójának előírt tűzi próbájához, biztonságul. Egyszóval: itt van a bor­sodi víz. Hevesben. Számít­hatnak rá a nagyberuházás területén, nem okozhat gon­dot az üzem majdani Indítá­sánál. Mindez ma — a legtermé­szetesebb. Északi nagyközségünk szé­lén azonban annak a bizo­nyos csapnak a megnyitása még nem is olyan régen a legkevésbé sem látszott eny- nyire természetesnek. Bélapátfalva és Lázbérc távolsága ugyanis cseppet sem kicsi. Mint Katonáné Vendrei Mária, a generálki­vitelező VtZÉP fiatal szak­embere — építésvezetője — magyarázza: — Kereken 22 kilométer hosszúságú csőve­zetékre volt szükség a prog­ram megvalósításához. S ez csak a feladat egyszerűbb része! Valójában 350 méte­res szintkülönbséget kellett áthidalnunk a munkánk so­rán Hegyes-dombos terepen, erdőn, mezőn haladtunk, vasutat, kocsiutat, patakot kereszteztünk. A Vicsodál, a Kemenes, a Csimás, a Bán, a Szilvás, az Eskerenna, a Méhecső, a Szána a Borosz­ló, a Gizsir, a nagyvölgyi patakok és más kisebb víz­folyások fölött vagy alatt, összesen 25 helyen mentünk át, miközben csaknem 100 betonaknát — légtelenítőt, ürítőt, szakaszolót — is el­készítettünk. Nem beszélve a komplett átemelőtelepek­ről, vagy a szilvásváradi két, egyenként ezer köbméteres fémtartályról! A nyomvona­lon volt olyan szakasz, hogy szinte méterenként változott a terep. Nagyvisnyó szélén például olyan sziklás részt találtunk, hogy valósággal bányászkodásra volt szük­ség! Földből, legalább 40 ezer köbméternyit megmoz­gattunk. .. Jóval Dédestapolcsány fö­lött, szép, kies völgyben, hosszant nyújtózó tó part­ján állunk. Reggeli pára száll a vízről, amelyen kis csónak közelít két emberrel. — Az ÊVÎZIG felügyelői ■— mutat feléjük Meskó András, az Észak-magyaror- szági Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat la­boratóriumának vezetője, aiki Lázbércet bemutatja. — A tájvédelmi körzetet el­lenőrzik. Mert ez a vidék, amelyen a durva „Y” alakú tározót kialakították: 1976­tól védett terület. Szigorú rendje van. A tóhoz vezető utat, mint látták, sorompó zárja, a vizet csak kísérővel szabad megközelíteni. Ha nem szomjazna annyira Borsod s nem kéme innen Heves is, túristaparadicsom lehetne a környék. Itt azon­ban többről, sokkal többről van szó: már most százezer ember, közöttük elsősorban olyan jelentős városok, mint Ózd és Kazincbarcika lakói­nak, üzemeinek ellátását kell biztosítanunk a vízzel! Ahogyan kísérőnk mond­ja: 6,2 millió köbméternyi a mesterséges tó összegyűjtött v{zvagyona, s ebből — az ed­digi bejelentés, igény szerint — napi négy.öt ezret kér majd a bélapátfalvi cement­gyár. Lázbérc kincsét pedig — büszkélkedik a laborvezető — a legmodernebb technoló­giával teszik még csillogób­bá! 1973. óta alkalmazzák a „Cyclofloc’’ nevű eljárást, amit a kedvező tapasztala­tok, a kiváló eredmények alapján időközben már áz or­szág több helyén is bevezet­tek. A tisztítás egyébként meg­lehetősen bonyolult művelet­sor, s tekintélyes épület- együttes az» ahol a munkát végzik. Tulajdonképpen azonban mégsem nagy üzem, hiszen nem sokan dolgoznak benne. A feladatokkal félau­tomata és automata berende­zések birkóznak az ember helyett. Érdekes, látványos, amit itt csinálnak. Élménynek csep­pet sem utolsó! Özd felé, jó darabig a gravitáció mozgatja a csőben a kristálytiszta vizet, ám, Bélapátfalvához, már Láz­bérc alatt szükséges az át­emelés. A vízmű közelében vesz- szük szemügyre a külsőleg is tetszetős első átemelőtele­pet, amelynek szivattyúházá­ban a tolózár könnyed el­mozdításával engednek utat a víznek Heves megye irá­nyába. Kívülről hasonló a nagy- visnyói és a szilvásváradi telep is, csupán belső elren­dezésük különböző. Mind­egyikük korszerű, kellemes munkahely de talán most mégis a nagy risnyói a leg­vonzóbb. Még a motorok között (s virágok díszlenek! tói, az Egri Közúti Építő Vállalat igazgatójától — a fiatal szakember a közel­múltban került a vállalat élére — kértünk választ. Nyitás: nnattr vtgén — Hetek óta éjjel-nappal dolgozunk, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium maximális támogatásával mindent elkövetünk, hogy mielőbb átadjuk a forga­lomnak az utat. Ha újabb zavaró körülmények nem jönnek közbe, akkor ez év november elejére, vagy leg­később december első nap­jaiban átadjuk a forgalom­nak — Tulajdonképpen mért ilyen nehéz. bonyoluH epri beszakadt útszakasz átépíté­se? — Hát hogy csak mást ne említsek: ez esetben is több, mint tizenötezer köb­méter földet kell , fölszedni és elszállítani. Ráadásul a közelmúltban leomlott az út­menti hegyoldal egv része is, aztán több forrásból fakadt fel a víz az úton keletke­zett gödrökben, szakadékok­ban. Rendkívül kedvezőtlen a terület talajszerkezete, né­hány napos eső után az agyagrétegen gyakran moz­gásba jön a föld. Nemcsak a repedéseket, a beszakadá­sokat kell tehát eltüntet­nünk, hanem meg kell épí­teni az útszakasz vízgyűjtő és áteresztő csatornáit is. — Körülbelül mennyibe kerül ez a legújabb „útin- dülás”? — NyolcJkilenc millió fo­rintba, Szívesen lemonda­nánk az ilyen terven felüli megbízatásokról, dehát az útra szükség van. — Egyszer már volt e<J9 hasonló beszakadás ezen om úton. A szakemberek sze­rint az újabb csúszások sin- csenek kizárva. Nem lenne célszerűbb a veszélyeztetett szakaszok helyett új utat — és más vonalon — építe­ni? Vagy túlságosan egysze­rű a kérdés? — Nem egyáltalában nem az. csak az új út építése igen tetemes összegbe ke­rülne. ezért marad a javítás, amely pillanatnyilag jóval olcsóbb, és teljesen meg­bízható is. — Hetek óta le van zárva Egerszólát bekötőútja is. Itt mi történt? — Ugyancsak megcsúszott, beszakadt az út egy szaka­sza. Kijavítását szintén gyors ütemben végezzük, az év végére ezzel a munkával is szeretnénk elkészülni. Csak a naplény hiányzik A lelkes, a szervezett munkáról a helyszínen is meggyőződtünk. A más mun­kahelyekről is idevezényelt dolgozók az időjárás vi­szontagságaival is dacolva végzik munkájukat, javítják, építik az utat. Ahogyan el­mondották: a jó időn a kellemes napsütésen kívül minden feltétele biztosítva van a gyors és a tervszerű munkának. Kérésük mindössze annyi, hogy a gépkocsivezetők ve­gyék figyelembe a KRESZ- táblákat, mert a vitatkozá­sokkal csak az idő telik, az úton egyenlőre közlekedni nem lehet. Kivétel nincs, behajtani nemcsak tilos, ha­nem fölösleges is. Koós József Nem is csodálkozunk, amikor az egyik, gépkezelő Molnár Albert örömtől repesve kije­lenti, hogy: bizony él nem mozdulna már mostani posztjáról! Irányjelzők, aknatetők, földből előbúvó, majd a föld alatt újra el-eltűnő csőkí­gyók mutatják, hogy merre haladtak munkájukkal a Vízügyi Építő Vállalat dol­gozói. Szilvásvárad után, Bélapátfalva előtt „kilátó- toronynak” is pompás acél­tartályok ülnek a hegyolda­lon. Mint a kivitelezést an­nak idején irányító mérnök- nő, Katonáné Vendrei Mária beszéli: ezek az utolsó jelen­tősebb létesítmények. A gyár félnapi vízkészletének tárolására alkalmasak, ezen túl pedig a csővezetékhez szükséges állandó nyomást biztosítják. Érdekességként pedig el­mondja még, hogy a hozzá­vetőlegesen 190 millió fo­rintos vállalkozással — tu­catnyi más vállalattal együtt­működve, egymást általában jól segítve — a_cementgyár említett vízigényének kielé­gítésén túl módot teremtet­tek a környező Heves megyei községek ellátására is, hiszen j a vezetékek naponta akár hatezer köbmétert szállíthat­nak. A többit pedig Csorba Ist­vántól, az ÉPBER bélapátfal­vi kirendeltségének vezetőjé­től halljuk: — A feladatot jó minő­ségben és a kívánt határidő­re sikerült megoldani. Ami — a nagyberuházás gondjait ismervén — feltétlenül dicsé­retes dolog! . jfftt-j '• Gjóiíi Gyula Á polipropiléngyárban Leninvárosban üzembe helyezték a Tiszai Vegyi Kombinát hatodik termelő egységét, a polipropiléngyárat, amely évente negyvenezer tonna polipropilénpor gyártására képes. A ké. pen: mintavétel az oldószer.regenerálónál. (MTI Fotó: — Branstetter Sándor felvétele — KS) A szekszárdi győztes Nagydíj berkombináCnab Már hagyománnyá vált, hogy a szekszárdi szüreti napok, alkalmával minden évben megrendezik a vörös borok fesztiválját. Az idei őszi seregszemlén az ország különböző részeiből a leg­jobb vörös borokkal jelent­keztek a gazdaságok. A zsűri értékelése alapján a hét végén tették közzé az eredményeket és átadták a díjakat a győzteseknek. Az idei szekszárdi vörosborver- senyen a legjobb eredményt az egri borok érték eL A, nagydíjat az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát 1969.es évjáratú bikavére kapta, ezenkívül kilenc aranyérmet is oda­ítélt a zsűri, a kombinát bo­rainak. Jól szerepelt az Egri Csillagok Termelőszövetke. zet is, amely négy, a Szőlé­szeti és Borászati Kutató In­tézet egri állomása pedig egy aranyérmet szerzett. À nagy sikerű szekszárdi ver­seny ismét igazolta az egri borok jó hírnevét. 1978. november 1&. vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents