Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-05 / 262. szám

FDíiylorony a Csebokszári-lakótelepen Qidaai a mértani rendet Lépések a siker felé Számvetés a pétervásári művelődési házból Dargay Lajos egri szob- ászművész a kísérletező .edvű, új utakat kereső mű­részek közé tartozik. Érdek­lődése néhány évvel ezelőtt az úgynevezett kinetikus konstrukció felé fordult. Leg­újabb alkotása, az egri Cse- bokszári-lakótelepen létesülő fénytorony is. a kinetikus irányzat jegyeit testesíti majd meg. Bietfő helyett — ®9Y Volt egyszer, nem is olyan régen, a gyöngyösi Kálvária, dombon két, autóbuszra em­lékeztető, kerekeken mozgat, ható — bolt. Ez a sajátos építmény ott állt egymás mellett, hogy az egyik a ve. vöket, a másik az árut fo­gadja magába. Mindenki jól tudta, hogy szükségmegoldás ez a két üzletbusz, de min­denki abban reménykedett a környéken, ahol már sok száz lakásban több ezer em. bér él, hogy a kerekes bol­tok helyébe építenek majd egy valóban korszerű, ide il. lő üzletet. A meglepetés annál na. gyobb volt, amikor egy nap arra ébredtek a környék be­titele, hogy volt ideiglenes üzlet a Kálvária-dombon — nincs. Jött a KÖJÁL és be. záratta. Méghozzá nagyon szigorúan, minden haladék nélkül. Akkor lett a valamiből — semmi. Hirtelenjében tenni kellett. A városrésznyi terület nem maradhatott ellátatlan. A város vezetői és a kiskeres, kedelmi vállalat illetékesei azt ötölték ki, hogy előre gyártott elemekből kell na. gyón gyorsan felhúzni a két kerekes elárusítóbódé he­lyett egy szilárd alapzaton nyugvó üzletet. Így lett meg a petőfibá- nyaiak közreműködésével a faelemekből összeszerelt, 140 négyzetméter alapterületű bolt, amelynek a felében a vevők vásárolhatnak, a má­sik felében pedig az árut tartják addig, amíg a kinti polcokra gondolákba, hűtők­be nem viszik. Aránylag gyorsan, néhány hónap alatt sikerült min. dent a helyére tenni, és a bolt már október 16-án meg­nyílt. Mi sem mutatja job. ban, mennyire nagy szük­ség volt erre az üzletre, mint az_ hogy a vállalat havi fél­millió forintos forgalomra számított, de ezt a tervet két hét alatt teljesítették a bolt nyolctagú kis közösségé, nek a tagjai. Azt mondják, az év hátralévő két utolsó hónapjában a forgalmuk el­éri majd az egymillió forin­tot. Ez pedig igen nagy szám, a bolt dolgozóitól ugyancsak sok munkát ki. ván meg. Hogy a környékbeliek mennyire a magukénak ér­zik már az új üzletet, bizo. nyitja az a kérésük, hogy árusítsanak cukrászati ter­méket is a boltban. Sajnos, ezen az aránylag szűk terü­leten erre már semmi lehe. tőség nincs. Egyelőre. Ha csak a bolt dolgozóinak lele­ménye nem talál esetleg er. re is megoldást. (?) A két korábbi boltautó he­lyett így lett a gyöngyösi Kálvária-dombon — egy üz­let. Űj üzlet, jól ellátott üz­let. de szintén csak ideigle. nes jelleggel, amíg — az eredeti terv szerint — meg nem épül majd a korszerű, új ABC. Majd meglátjuk. (gmf) ôïflëwism UrtS. november 5.. vasárnap — A fénytorony — mond­ja a művész — hét méter magas üvegtorony, benne acélszerkezet húzódik meg, teljesen azonos elemekből. Ezenkívül 28 színes reflek­tor lesz benne elhelyezve. Egy elektronikus szerkezet segítségével a torony a zaj- és hanghatásokat fénnyé ala­kítja át. ezáltal adva eszté­tikai élményt a nézőnek. S miután a szobor környeze­tében a hanghatások állan­dóan mások, ezért a fényjá­ték is állandóan változik. Remélem, hogy a KMP meg­alakulásának 60. évforduló­ja tiszteletére a mű elkészül, s új színfoltot jelenthet a lakótelepen. — Az országban van-e máshol hasonló alkotás? — Kinetikus alkotások vannak, de olyan, mint a fénytorony, amely, mint em­lítettem, a zajt alakítja át esztétikai jelekké nincs az országban, sőt a világon is az első. A kinetikus művek ál­talában valamilyen program alapján működnek, tehát is­métlik önmagukat, a fény­torony viszont mindig más. — Mennyi időt töltött el a kísérletezéssel? — Azzal kezdem hogy né­hány évvel ezelőtt a megyei tanács, valamint a Kulturá­lis Kapcsolatok Intézetének ösztöndíjával Párizsban ta­nulmányoztam Moholy­Nagy. Forbáth, Kepes műve­it, munkásságát, és amikor hazatértem, akkor kaptam megbízást a fénytorony elké­szítésére. Vagy háróm évem eltelt a kísérletekkel. De rögtön hozzáteszem hogy a kinetikus művek elkészítésé­hez már nem elég maga a szobrász, mérnököket, építé­szeket is be kell vonni a munkába. Tehát kollektív művészetről van szó. A fénytorony körüli tér terve­zési munkáit például Botos Barna készítette, a megépí­téséhez pedig igen jelentős társadalmi munkával járult és járul hozzá a VILATI. a Finomszerelvénygyár, az EVILL, az ÉMÁSZ és a HÄEV. Az egész munkát pe­I. Közönséges töltőtoll. Talán jobb valamivel a többinél, hiszen drágább. Vyda a toll­hegy végét nézegeti, titokza­tos hideg fénye kizökkenti a kerékvágásból — írjon vagy ne írjon? Ámbár mi köze ehhez a töltőtollnak? A vilá­goszöld toll elegáns, mint egy tengerentúli dáma, engedel­meskedik a kéz mozdulatai­nak, a hegye azonban egy­szerre csak fullánkra emlé­kezteti. Különösen, amikor rásiklik az érintetlen fehér dig a megyei beruházási vál­lalat koordinálta. — A fénytorony bizonyára a város és a lakótelep egyik látványossága lesz. — Remélhetően, Azt sze­retnénk, ha a fénytorony és a környékén létesülő tér es­ténként alkalmat adna a la­kótelepieknek hogy találkoz­zanak, elbeszélgessenek, más­részt pedig szeretnénk, ha ez az esztétikai környezet ol­daná a lakótelep zárt. mér­tani, néhol bizony sivár rendjét. — Részt vesz-e a közeljö­vőben kiállításon? — Igen. Még ebben az év­ben december 18—köpött Párizsban, az UNESCO-pa- lotában lesz kiállításom. — További tervei? — Jövőre Nicolas Schöf- fernek, a neves, magyar szár­mazású, Franciaországban élő szobrásznak kalocsai szülőházát múzeummá ala­kítják át, s előtte a művész tervei alapján, én készítek el egy húsz méter magas to­ronykonstrukciót. — A kinetikus irányzat alaposan eltér a hagyomá­nyos szobrászattól. Mi a funkciója? — A lakótelepek építészeti környezetével egy hagyo­mányos szobor már nem tud konkurrálni. A kinetikus művek, viszont mint már az előbb is említettem,* alkal­masak arra. hogy oldják a zárt. mértani rendet és esz­tétikai élményt adjanak. Kaposi Levente papírlapra. Persze badarság, hogy a hegye olyan, mint egy mérges fullánk. Vyda senkit sem szúr meg vele, hacsak önmagát nem — ön­magát és más senkit. Nem névtelen leveleket készül ír­ni, még kevésbé szerelmes leveleket. Eddig még senki­nek sem küldött lángoló so­rokat, és neki se küldött senki, pedig már huszonhét esztendős és négy éve, hogy befejezte az egyetemet.. Természetesen abszolút os­tobaság. de amikor megrecs- csen a törékeny modern asz. A régi meglehetősen súlyos gondokra a helybeliek jól emlékeznek. Arra a korszak­ra, amikor a főnökök vál­tották egymást. Kibontako­zást, sikereket ígértek. de mégis eredmény nélkül tá­voztak, s a művelődés ott­hona — egyébként körzeti jellegű intézmény — mind­inkább elárvult. Az érdeklő­dők — mivel nem azt kap­ták. amit vártak — csalódot­tan távoztak s újra már alig­ha kopogtattak. Kötődés a valósághoz A jelenlegi igazgató. aki ambiciózus, gyakorlati ta­pasztalatokban bővelkedő pe­dagógus, majd három év előt­ti hivatalba lépésekor nem rukkolt ki világmegváltó ter­vekkel. hanem a valósághoz kötődve fogalmazta meg el­képzeléseit. Először gondosan feltérképezte az igényeket, s olyan programokat kínált, amelyekből kedvükre válo­gathattak a fiatalok, az idő­sebbek, az alacsonyabb és a magasabb iskolai végzettsé­gűek. Jó érzékkel mindjárt a kapcsolatok bővítésére töre­kedett: szorgalmazta a ta­náccsal az üzemekkel for­málandó mind hatékonyabb együttműködést. Nemcsak mecénások után kutatott, nemcsak anyagi támogatást kért, hanem viszonzásul szol­gáltatásokat is ajánlott, vagy­is olyan egyezséget, amely mindkét fél javára válik. Hiányoztak a szakképzett népművelők, nem volt füg­getlenített alkalmazott? Ne­velő lévén, számított a tan­testület tagjainak segítségé­re: őket bízta meg a kiscso­portok vezetésével. Kellett ez az ügyért lelkesedő gárda, mert különben aligha boldo­gul Váraszón. Ivádon, Erdő- kövesden és Kisfüzesen. Ma­ga is félállásban tevékenyke­dett, ezért ennyi tennivalóval semmiképp sem birkózqtt volna meg. Közben persze sürgetett, érvelt, győzködte feletteseit. Nem hiába kar­doskodott, mert csak kapott két munkatársat: egy művé­szeti előadót és egy gondno­kot. így aztán közösen foly­tathatták. amit önmaga kez­dett Számos elismerés Nem máról holnapra akart mindent, hanem lépésről lé­tal, ahogy helyet ad a kö­nyökének, és alattomosan serceg az ujjai közé szorított toll, Vydának úgy rémlik, mintha szerelmes levelet ké­szülne írni. Hát egyre inga­dozik, nem bízik már se a kezében, se a papírban, se a fullánkban. Nem, Vyda nem szándé­kozik szerelmes levelet írni, hanem beadványt, egészen közönséges beadványt a vá­rosi tanácshoz, a könnyes kérvénnyekkel elárasztott la­kásügyi osztálynak, hogy utaljanak ki számára bár­milyen zugot — akár ócska, akár hideg, mindegy — cse­rébe ezért a kényelmes szo­báért. ezért az annyi munka árán teremtett oázisért, ahol még pálma is van. Ni, hogy szétterpeszkednek a levelei, olyan fényesek, mint a bá­dog. A pálma is, a könyves­polc is, a virágvázák is- a virágokkal, a különböző szí­nűre festett falak mentén szemrehányóan bámulnak Vydára mint a sértett bará­tok. Alig gondol arra, hogy el kell innen költöznie, már­is végigfut a hátán a hideg, mintha valami lakatlan pusz­tán lenne teljesen meggém- beredve. És nemcsak ezeket a törékeny tárgyakat szorít­ja magához, hanem a pálma árnyékát, a zöld állólámpa lágy fényét is ... Vyda sze­reti az elegáns, modern hol­mikat. nem tud betelni né­zésükkel, de mégsem miat­tuk éri be naponta három­szor egy bögre kávéval, nem az ő kedvükért rakja élére a kopejkákat,, és nem kíméli az egészségét — bár az egészsé­gére egyelőre nem panasz­pésre haladt. Ha valamit meghirdetett, akkor gondos­kodott a megfelelő propagan­dáról. Olyannyira, hogy az idegenkedők is betértek. A kis közösségek megerő­södtek. s egyre színvonala­sabban dolgoztak. íme né­hány kifejező példa. A péter­vásári ifjúsági klub a VIT ’78 pályázat során kiváló címet szerzett. Az irodalmi színpad helytállt az országos zsűri előtt. Működik egy országo­san jól és egy országosan minősült vegyes kórus. A ci- terások is bizonyították ráter­mettségüket, hiszen az egyik együttes — megyei szinten — kiváló, a másik jó értékelés­ben részesült. Aranyokleve- let'kapott a diákokból tobor- zódott kamarakórus. A hon­ismereti szakkörre is felfi­gyeltek. A Magyar Tudomá­nyos Akadémiától — népszo­kások gyűjtésére — megbí­zást adtak a tagoknak. Leg­utóbbi munkájukat dicsérő levélben köszönték meg. Rendszeresen találkoznak a filmbarátok. Részükre eszten­dőnként két alkalommal hat­hat előadásból álló sorozatot kínálnak. A filmeket ter­mészetesen megvitatják. Elő­ször csak nyolcvanan jöttek, most viszont több mint száz- kilencvenen vannak. Közelebb az emberekhez Gondoltak a munkások is­meretgyarapítására. Nem a jó szándékot hangsúlyozták, nem hagy szavakkal dobálóz­tak, hanem cselekedtek. Ve­télkedők tervezésével jelent­keztek a tsz-ben, valamint az áfésznál és az üzemekben. Olyan anyagot állítottak ösz- sze. amely változatosságával — munkajogi, politikai, iro­dalmi, művészeti témákat tartalmazott — felkeltette az érdeklődést. Közreműködtek az első, a helyi fordulók le­bonyolításában. ötletekkel könnyítették meg a felkészü­lést. s ők szervezték termé­szetesen a döntőt is. Ez a kezdeményezés bevált, ezért továbbra sem mondanak le rpla. így érthető, hogy a cégek sem fukarkodtak, s készség­gel adtak pénzt különböző dí­jakra. Emellett a közös gaz­daság esztendőnként 15. az áfész 12 ezer forintot utal át a művelődési háznak. Gondok, tervei Pillanatnyi nehézségeik azért akadnak, s azzal sem kodhat. A lényeg: Vyda azt szerette volna, titokban ar­ról álmodozott... de nem érdekes, miben reményke­dett, minden vágya és terve füstbe ment. amióta a szom­szédba. a nyugdíjas Stefánia egykori szobájába beköltözött ez a Jurgis Stalauskan, a rádiógyár művezetője. Vyda kínlódik, nem tudja, hogyan kezdje a kérvényt, fél már a töltőtolltól is, a papírtól is. az meg ott a másik szobá­ban el sem tudja gondolni, mi játszódik le a vékony fa­lon túl... Társbérleti lakás, de nem túlságosan zajos, nem átjá­róház, Vydán és Stalauskas mérnökön kívül csak egy csendes házaspár lakik itt. De hát nem ez a csönd nyomta a kezébe a tollat? Ez az áthatolhatatlan csönd — mint az óraműves bomba, amit nemegyszer látott a moziban. Várj csak. rögtön felrobban ! Azelőtt Vyda semmit sem tudott a falon keresztül kivenni abból, ami a másik szobában történt. Most meg zúg a füle — a csend bekúszik a hézagokon, a réseken, elönti a beeresz­tett parkettát körülfolyja az asztallábat, sőt még a töltő­tollat tartó ujjait is. Aztán jön a robbanás. Szavak tör­nek át a falon — nem is szavak, hanem repeszdara- bok, végigsöpörnek az aszta­lon, a pálmán, a zenegépen, belefúródnak a fejébe, hiába szorítja rá Vyda a tenverét. Fülsiketítő basszushangon beszél a férfi — tisztára, mint az égzengés, ki más tudna így dörögni, mint. ez az ormótlan kőbálvány Star elégedettek, amit eddig eléri tek. A csoportvezetők igen gyakran váltják egymást. Nem csoda, hiszen a havi tiszteletdíj mindössze 250— 300 forint, s ezért tizenhat óra munkálkodás jár. Még az a szerencse, hogy a távozók helyébe újak lépnek. A függetlenítettek sajnos nem szakképzettek. s az érettségin nem jutottak túl. Ez kissé meghökkentő. de egészen másképp fest ha hozzátesszük, hogy igen ala­csony fizetést kaphatnak. Ennyiért nem szegődnek el — különben sincs sok belő­lük — a diplomás népműve­lők vagy a gazdasági szak­emberek. Lényegbeli válto­zásra csak akkor számíthat­nak. ha az anyagi lehetőségek bővülnek. A gyes is kiesést okoz, mert a helyettesítést gond megoldani. Jobbító tervekben mégsem szűkölködnek Szeretnének még közelebb kerülni az if- júSághoz. Ezért erősítik az együttműködést az iskolával, a KISZ-szervezettel, ugyanis közös programokat óhajtanak kidolgozni. A képzőművészeti nevelés érdekében a tárlati bemuta­tásra felajánlott értékes mű­vekből kiállítást rendeznek, amelyet később vándoroltat- nak az üzemekben. Ogy vé­lik — s nem is alaptalanul —, hogy ezzel a próbálkozással újabb rétegeket nyernek meg a felnőttek köréből. Megjelentetik a közműve- velődési híradót. Ebben nem­csak az ajánlatokat ismerte­tik, hanem a résztvevők ér­tékelik is az egyes rendezvé­nyeket. Remélik, hogy ezzel az egyéni értékítélet is fejlő­dik. Három év nem nagy idő, mégis elég volt arra, hogy ebben a nagyközségben ör­vendetesen előbbre lépjenek. A kultúra otthona val'óban azoké lett, akik többre vágy­nak, akiket vonz a szép. Szűcs Dezső igazgató méltán vehette át augusztus végén a Szocialista Kultúráért kitün­tetést. Ez számára öröm, a helybelieknek viszont biztató jel arra, hogy szabad idejü­ket kellemesen. hasznosan tölthetik el, s kikapcsolódás közben is értékes ismeretek­kel gazdagodhatnak. lauskas? A neve is luxus­számba megy manapság — Jurgis! És úgy beszél, mint egy faragatlan fajankó — dongón, durván, noha mér­nök. Stalauskas hangjától borzongani ,kezd, a hátát mintha tűvel szurkálnák de mi'yen gyűlöletes az a falon átszűrődő másik hang! Vala­mi nő beszél a szomszédban. Nem is beszél, csak suttog, ám ez elől a suttogás elől sehová se rejtőzhet. A neve­tés is csendes, fojtott, úgy hangzik, mint amikor a kút- ban a víz alá buktatják a vödröt. És hogy beszélnek, ezek ketten, micsoda szava­kat használnak! Azt hiszik, nem hallja senki, vagy azt gondolják, hogy kihallgatják őket? Még otthon, a négy fal között Sem szabad így beszélni, legalább az anya­nyelv iránti tiszteletből szá- molni kellene a szavak je­lentésével. Ki hallott , rríe ilyesmit (a nő jött el a fér­fihoz — mindegy, miféle ea a iférfi és miféle ez a nő.) — Jurgis! Kis ormányo-i, som! Az meg válaszol neki — még hallgatni is bántó hi­szen a vendég bármiféle is, mégiscsak nő: — Hát azt tudod-e. te mi vagy? Fürjecske. Egy kis hú­sos tojó — Szerinted én kö 'ér raJ gyök? Egy kövér sr.örnyeJ, teg? — Várj/ csak. várj! Latom, nem tudod, hogy a Kauká­zusban a fürj a legelső cse­mege. A sült fürj ______ (Folytatjuk,, P écsi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents