Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
I Tükör a korabeli sajtóból AZ EGRI SZOCIÁLDEMOKRATA PÄRT SZERVEZKEDÉSE — A MAGANALKALMAZOTTAK — A FÖLDMŰVESEK GYŰLÉSE — A MALOMMUNKÄSOK ÉRTEKEZLETE — A FÖLDMUNKÁSOK A földmunkások vasárnap délután 3 órakor ismét nagygyűlést tartottak a Szarvúskaszárnya emeleti helyiségében. A gyűlésen mintegy 700 földműves vett részt. A napirendet Tamási Károly fejtette ki, a szervezkedésben rejlő erőt ismertette, s a földreformról beszélt. Ez az egyetlen téma az amely foglalkoztatja Magyarország népét, mert a földreform helyes végrehajtása hozhatja meg az ország feldúlt nyugalmát. Figyelmeztette a földmunkásokat arra, hogy ez a reform csak úgy valósítható *meg, ha mindenki békésen dolgozik és nyugodtan bevárja a népkormány intézkedését. A fő, azonban, hogy mindenki dolgozzék. A zajos helyesléssel kísért beszéd után a földmunkások nagy tömegben beiratkoztak a földmunkások szövetségének egri csoportjába. Egyébként úgy értesültünk. hogy ezen csoportba mindennap lehet beiratkozni a Szarvaskaszárnya emeleti helyiségében de. 9—12 és du. 3—5 óra között. A MALOMMUNKÄSOK vasárnap de. a Munkás- otthonban értekezletet tartottak. A szép számmal ösz- szejött munkások megalakították a Molnárok és malommunkások helyi csoportját, megválasztották a csoport' intézőbizottságát és kimondották csatlakozásukat a szociáldemokrata párthoz. A MAGANALKALMAZOTTAK A magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak, a pénzintézeti és biztosítási tisztségviselők, mint értesültünk szintén hatalmas szervezkedési akciót indítottak meg. Céljuk az, hogy megalakítsák szakszervezeteiket és csatlakozzanak a szociáldemokrata párthoz. A szervezési munkálatok már igen előre haladtak, s valószínű, hogy még a héten megtartják alakuló gyűlésüket. (Egri Űjság 1918. dec. 10. 283. sz. 3. 1.) BEFEJEZTÉK A FÖLD NÉLKÜLI EGRIEK ÖSSZEÍRÁSÁT Ma fejezték be Egerben a föld nélküli földművesek és katonák összeírását. Ma utolsónak a belváros volt soron, de hát innen természetesen' nem igen akadnak jevan, azt be kell számítani. Eger város tanácsának mai ülését Trak Géza főjegyző beszámolt arról a nagy munkáról, amelyet az egri földnélküliek összeírása körül végzett. . Az összeírás a kiadott hirdetmény alapján már be volna fejezve, de még egyeseknek, akik valamely okból nem jelenhettek meg az összeírásnál, néhány napig lehetővé teszi a város a jelentkezést. Ez az utolsó határidő január 3. Ezalatt jelentkeznek az összeíró bizottságnál azok is, akik korábban a katonaügyosztálynál jelentették be igényeiket. > Bejelentette a főjegyző azt lentkezők, illetőleg igényjogosultak, s így az összeíró bizottságnak ma már nem akadt dolga, s az összeírást délután lezárta. Egerben az összes negyedekből 1150-en jelentkeztek földért, akiket természetesen egri földekből nem lehet kielégíteni, • mert hisz Egerben ennyi fölosztható föld nincs. Ilyenformán az Egerrel szomszédos nagyobb uradalmakból fognak majd juttatni az egri földnélkülieknek. Az összeírt igényjogosultakat külön erre a célra szerkesztett kimutatásokba foglalják, amelyek az igénylők minden személyi, anyagi és családi adatait pontosan föltűntetik. A kimutatásokat föl— terjesztik a földmívelési minisztériumhoz, ahol azután feldolgozzák az országból beérkezett összes anyagot. (Egri Űjság 1918. dec. 29. 298. sz. 3. 1.) is, hogy az összeírásnál fölvették azokat a jelentkezőket, akiknek földjük ugyan nem volt, de van szőlejük. A földművelési miniszterhez a város kérdést intézett eziránt, s a miniszter azt válaszolta, hogy a földtulajdonba a szőlők legelők és réti földek beszámítandók. A városi tanács a miniszter utasítását tudomásul vette, mindazonáltal fölvette a kimutatásba azokat a földet igénylőket is, akiknek öt hold szőlejük van, s a döntést illetőleg a helyzet elbírálását ez irányban a földmívelési miniszter fogja intézni. (Egri Űjság 1919. jón. 1. 1. sz. 2. 1.) AZ EGRI FÖLDNÉLKÜLIEK ÖSSZEÍRÁSA Jelentés a tanácsnak — Január 3-ig lehet még jelentkezni — Akiknek öt hold szőlejük vagy más földjük ROMJÁT ALADÁR: Proletár-Magyarország marsol vn. (RÉSZLET) Micsoda idők! Mint a dűvadat gyötörnek minket, ölnek, hajtanak. Akasztófa, börtön a kommunisták része. Tíz áll, mégis, minden elesett helyébe. üzemek teste velünk viselős: táplál minket és mi tápláljuk őt , Budapest utcáin földübörg a szó, Csanádban öklös paraszt-riadó. Kenyeret! Munkát! A földet ide! Tűz harapődzik; a vörös ige. Északon, délen, nyugaton, keleten semmi nekiszánt szegénység megindul szertelen. A kommunista párt, végső bírókra, a szerte-népet egymarokba fogja. VIII. A kommunista Párt! Ö háborog a keserű kenyérben, ő hány tűzszikrát a garasos bérben, ő kiált bosszút a fakadó vérben. Ö tudja mink fáj, mink hibádzik, hűséggel ő van hozzánk mindhalálig, fene sötétben az ő fénye látszik. Az ő nevét suttogja a szegénység, az ő útját keresi a szegénység, az ő parancsán indul a szegénynép. Ö a példa. A meg nem rettenő töretlen-dacos proletárerő. Az okos fej. Az összeszervező. 0 cövekllk Vásárhely piacán. Csepel poklában ő biztat igazán. 0 szól mindünkhöz a Lenin szaván. Elvtársak! Munkások! Parasztok! A második magyar proletárforradalon élcsapata hív titeket. Markoljátok meg az egymás kezét keményen s álljatok be a sorba! Kommunista sejtet minden gyárba, minden uradalomba! Aki dolgozik, azé legyen a gyár. Aki dolgozik, azé legyen a föld. Aki dolgozik, azé legyen a hatalom, Erik a mi időnk... Szérűk alól, vermek, pajták, górék fenekéről a dugott regyvert kiássuk. Proletár-Magyarország marsol. Jaj neked, burzsuj-Magyarország! RADNÓTI MIKLÓS: Emlékezz, Hiroshi! Te Párizsban élsz Hiroshi még, japánt társaid és csöndes orvosok között orosz feleségeddel, aki szőke s a Sorbonne doktora hat hete már. Igen, őt elkívántam egyszer a Vaugirard fölött, szobátok ajtajában, mikor indultam épp egyedül, fényes esőben Nogent felé, hol a mérnökkel aludtam egy ágyban, ki legjobb bátyám volt és régen sebesült; fronti golyó gennyesedett a bélfodorán. Emlékezz, Hiroshi! ültünk a Rotonde terrászán s magyaráztad merev arccal tüdőbajok rettentő grafikonját; a kávés szürke macskája pedig, fejét tologatva barátkozott szíves tenyerünkön. Most biztos furcsáivá matat szemed a laboratórium ablakán át, mert lenn türelmes emberek ülnek a parton s halakat akarnak ölni horoggal; hagyd ott a szérumodat már! Fehér köpenyed piruljon el! mert sárga emberek fennen öldösik egymást s fegyelmes halottakat lottyantva kanyarodnak Kínában a kotyogó patakok! füttyel oszlik a béke! s proletárhalottak oszlanak nézd, a fütyülő levegőben! Átkelt a Wuszung patakon tegnap a japán gyalogság s ágyuk vastag harmata készíti kínai réteken útját. Hármójuk közül csak kettőt ismertem személyesen. Jurankó Pált soha. Nem fogtam kezet még a maradékával sem. Pedig Jurankó Pál a nagybátyám volt, 1919-ben végezték ki. Az intervenciós hadsereg egyik tábornoka a lova farához kötöztette őt, és addig száguldott vele, amíg testéből egy porcika sem maradt. András bátyám nem tudott írni-olvasni. Hétéves korától kondás volt a Weiss- féle uradalomban. Tízéves korában már disznókondát bíztak rá. s azzal járta a világot Zempléntől András- falváig. Volt egy tárogatója. Gyönyörű nótákat fújt rajta. a szabadságharcok minden himnuszát ismerte. Ö maga is költött később új dalokat. Amint eszmélni kezdtem, gyermekfejjel már sejtettem, milyen nehéz élete volt. Pedig sohasem panaszkodott. Tizenöt éves korában, kondás létére szerelmes lett egy nagygazda lányába. A lányt természetesen nem adták hozzá. O a disznócsordával elbújdosott messze, a hegyek közé ment makkol- tatni. habár mindenki tudta, hogy nem a makkolta- tás végett megy elsősorban, hanem a lelkét gyógyítani. A lány nemsokára utánaszökött. Két esztendeig jártak együtt. Fedél sohasem volt a fejük felett. Szénakazalban háltak, földburgyé- ban húzódtak meg a hideg elől. és így történt, hogy a lány tüdőbajt kapott. Tizennyolc éves volt András bátyám, amikor eltemette első szerelmét. Akkor tört ki a tizen négyes háború. Elvitték őt katonának, hogy a császár parancsára más, népek ellen harcoljon. Nem ismerte az idegen népeket. s csak amikor találkozott velük, akkor vette észre, hogy azok_ is éppoly emberek, mint ő. Amikor fogságba esett a keleti fronton, megtanulta a beszédüket. Sokszor mondptta később: „Nem is tudom, hogyan ismertem meg a szavaikat. De két hónap múltán már tudtam velük beszélni. Mintha itthon lennék.” Egy jólelkű orvos legénye lett a fogságban. Pétervá- rott laktak. Takarította az orvos lakását, fertőtlenítette a műszereket, és ajtót nyitott a betegeknek. Ez volt a dolga. Az orvos egyszer megkérdezte tőle: „Miért nem tud írni-olvasni?” „Mert soha nem jártam iskolába” — mondta. Az orvos megtanította a betűvetésre. 1917-ben a Szmolnij pincéjében tartózkodtak. Oda hordták hozzájuk a sebesülteket. András bátyám papírra írta mindnek a nevét, és később hazahozta a listát. Sok sebesültet kötözött, sok katonának állt a halálos ágyá mellett. A Szmolnij nevét nem tudta rendesen kimondani soha. Ügy emlegette mindig, hogy a Szomolni. Amikor 1922- ben hazajött, és mutogatta az embereknek az írását, nevettek rajta. „Ez nem írás” — mondták. „Hogyhogy nem írás?” „Flát úgy, hogy ezeket a betűket nem lehet elolvasni.” Soha nem tudta másképp leírni a nevét csak cirill betűkkel. De ez a hivataloknak nem felelt meg. Bármikor ment a községházára, azt mondták neki: „Keresztet tegyen inkább a neve helyett.” „De én tudok írni” — mondotta. „Keresztet tegyen- a neve helyett, nem érti? A maga írását nem ismerjük el.” Ö akkor kijött az épületből és csendesen bandukolt haza. „Majd jó lesz még az én írásom — mondogatta — Meglássátok, hogy egyszer jó lesz még az én írásom.” Amikor a szovjet csapatok bejöttek hozzánk 1944ben, András bátyám már nagyon beteg volt öreg volt. A páncélos század ; parancsnoka, egy fiatal őrnagy, a mi házunkban szállt meg. András bátyám eljött hozzá. Leült vele szembe, s miközben kanalazták a csirkelevest, egyre bizonygatta az őrnagynak: — Én tudok írni. — Elhiszem, sztari. — Tovaris, én tudok írni. — Elhiszem, papa. Ceruzáért és papírért szalajtott bennünket De közben az őrnagy számára parancs érkezett. Félóra sem telt bele, és megkezdődött a híres nyírturai páncélos csata. Az egész szovjet egység ott maradt a harctéren. András bátyám később elment sírgödröt ásni a holtaknak. Felismerte a holtak között az őrnagyot, és sírt. Az új parancsnoknak mondogatta: — Meg akartam mutatni neki, hogy tudok írni. Soha nem mutathatta meg. A felszabadulás első esztendejében meghalt, öreg volt. A halála előtti napon még felült a szalmakazal tetejére, és a tárogatóján szabadsághimnuszokat játszott. Egyetlen fiam tőle kapta az András nevet. e Jurankó Pál a nagybátyám volt. Azt mondták rá a családban: nem tartozik közénk. Túl sok a vére. Cseléd volt, mint az ősei mindannyian, de kamaszkorában már Tolsztojt olvasta. Honnan szerezte a könyveket? Valami rokon lány a földesúrnál szolgált, valószínű, ő hoaogatta neki. Egyszerű bakaként került a frontra. Földiek voltak a parancsnokai. Együtt szolgált Szamuely Tiborral, a későbbi népbiztossal és-Zalka Mátéval, a híres tábornokkal. Tőlük tanulta meg, hogy a mi szűkebb hazánk, a Nyírség nagy fíakat adott mindig a hazának. Tudomást szerzett Szabolcs vezérről, aki először emelt földvárat az új hazában, úgy. ahogyan a szláv telepesektől eltanulta. Tudta, hogy Toldi itt dobott követ „mely kilenc százada nehéz”. Tudta, hogy Matyi „itt mert urat porolni” és ,.sárkányt ölni János vitéz.” Megtanulta, hogy az Ér „innen fut az óceánig”, és hogy a tarpai jobbágyok ittdetro- nizálták először a Habs- burg-házat. Innen szakadt a világba Bessenyei György, a testőríró, és a Hét krajcár papírra vetője innen gyalogolt a meg nem kapott Nobel-díjig. És Ady, a drága beteg innentől kereste Párizsig az elbújtató Bakonyt. Csokonai itt kapott tüdőbajt. Petőfi innen vitte el feleségnek Szendrey Júliát, s úgy mondják errefelé; bár ne vitte volna. Madách utolsó találkozása itt volt a rossz asszonnyal. Itt kelt föl Tokaji Ferenc. Bethlen Gábor lehajolt és megcsókolta ezt a földet, mielőtt a fehérhegyi csatába indult volna. Jurankó Pál 1916-ban került fogságba. Lágerekben élt, és marxista csoportokhoz csatlakozott. Peterhof közelében megismerkedett egy lánnyal: Marinával. Még odakint elvette feleségül. Részt vett a pétervári harcokban, és elkerült az iskolára, amelyet Lenin javaslatára a magyar forradalmárok szerveztek. 1918-ban jött haza. Megszervezte a Nyírségben, a Hajdúságban és a szatmári részeken a kommunista pártot. Ö lett a Nyírség direktóriumi elnöke. Az intervenciós csapatok ellen megszervezte a/keleti részeken a magyar Vörös Hadsereget. Felesége, Marina, mindig mellete volt. Titkárként, gépírónőként kísérte Jurankó Pált. 1919-ben a szegedi és aradi ellenforradalmi szervezkedés fegyverszállítmányt indított a szovjetek ellen harcoló lengyel ellenforradalmároknak. Marina ekkor terhes volt. 1919. július 27-én egy vonat elé vetette magát. A vonat az ellenforradalmároknak vitte a fegyvereket. Marina meghalt, a fegyverszállítmány sohasem jutott ki az országból. Jurankó eltemette Marinát. Amikor az intervenciósok bejöttek, Jurankó fogságba esett. Vallatták őt tizenhét hónapon át. Nyíregyházán, a vármegyeházán ma is megvan az a szoba, ahol megverték. Rengeteg vére ráfröcsö- gött a falra. Ma is megvan az a szóba, bizony. Ha barátaimmal arra járok, megmutatom nekik Jurankó Pál direktóriumi elnök kínszenvedésének színhelyét. Krisztus nem szenvedett annyit a hitért, mint ő. Százhuszonöt botot kapott Nem halt meg a százhuszon- ö.t bot alatt. Az intervenció- sok egyik tábornoka ekkor a lova farkához kötöztette és addig száguldott vele, amíg a testéből egy porcika sem maradt. A nagybátyám volt Jurankó Pál. Maradékaival, minthogy nem voltak, sohasem foghattam kezet. Unokaöcsémet, akinek keresztapja vagyok, róla neveztük el. Q János bátyám kamaszlegény volt, amikor Jurankó Pál Oroszországból hazaérkezett Cseléd volt. Béres. Egy szombat esti kocsmázás alkalmával találkozott Ju-. rankó Pállal, és meghallotta tőle az oroszországi forradalmat. Másnap János bátyám földet osztott a szegényeknek. A földesúr ruháit prédára vetette. A befőttesüve- geket a gyerekek kezébe nyomta. Csak a földe»árról feledkezett meg. A földesei r elmenekült Aradra, és részt vett abban, az ellenforradalmi összeesküvésben, ahol a száznyolc magyar úr elhatározta az intervenció- sok behívását. Erről János bátyám ..természetesen nem tudott semmit. Ö csak egy kicsiny falu direktóriumi elnöke volt. Amikor az intervenciósok bejöttek János bátyám elmenekült. Három teljes éven át bújdosott a Tisza- parti mocsarakban. Nádasokban élt és a felesége hetenként vitt ennivalót neki. Három esztendeig ment ez így. Addig már volt négy gyermekük. A három esztendő alatt lett még három. És azután még kettő. Soha János bátyám a Horty-rezsim alatt munkát nem kapott. A hatalmas család csak volt egyik napról a másikra. Éltek és kínlódtak. És mégis felnevelte kilenc gyönyörű gyermekét. 1951-ben, újságíró koromban, Ózdon jártam. Kiléptem a kocsiból és valaki rám szólt. — Szervusz. Odanéztem, s nem tudtam ki az. — Nem ismersz meg? — Ne haragudj, nem. — Én vagyok a Márta. A Jancsi bátyád lánya. A Jancsi bátyám lánya, gondoltam. Az első gyermeke. — Ne haragudj. — Miért haragudnék? — Nem felejtettelek el benneteket — dadogtam. — Nagyon jól tudjufzi hogy nem felejtettél el bennünket — mondta. — Hiszen kommunista vagy, igaz? — Igaz. — Mi is mind. Mind a fci- lencen. Néztem őt, és emlékeztem János bátyám mondására: „A papok szép szavakat adnak Mária szűzanya szájába. Hogy őt az Úr szerzett« útjai elején, amikor még nem volt föld, és nem voltak csillagok.” Én meg azt mondom: kommunisták vagyunk oly régen, hogy azt az időt belátni nem lehet. Korábban voltunk, mint a föld, és korábban, mint a csillagok. Ezt soha ne felei sd el, fiam. Galambos Lajos: Három ember
