Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-18 / 272. szám
Kijevi vendég Fényképek, könyvek, folyóiratok, különböző népművészeti tárgyak, s diákok levelei a tablókon, asztalokon. Mind az új-hatvani szakközépiskolában működő MSZBT-tagcsoport sokoldalú munkájának bizonysága. Szálak, amelyek összekötik egy hatalmas ország népeit a mi kis hazánkkal. A teremben pedig messziről érkezett vendégek. Sahova Kira Alexandrov na például Kijevből, ahol az Állami Egyetem idegen nyelvű irodalmi tanszékének a vezetője. Magas, simára fésült hajú, élénk tekintetű asszony, akit szinte alig tűd követni az ember. Hol itt, hol ott tűnik fel. Nézelődik, kérdez. Éspedig magyarul. Kiejtése nem tökéletes, de szókincse gazdag, s nyelvtanunkkal sincs hadilábon. Az egyik sarokban kötünk ki, ahol szamovár is duruzsol, s friss, zamatos teát töltenek csészéinkbe a figyelmes diáklányok. A llílf, Petőfi — Ne csodálkozzanak rajtam, hiszen idestova harminc esztendeje foglalkozom a magyar nyelvvel, a magyar irodalommal. S a híd, ami ide vezetett, Petőfi volt! Egyetemistaként hívta fel rá a figyelmemet az egyik tanárunk. Eleinte orosz, ukrán fordításban olvasgattam műveit, majd amikor a különböző lírai alkotások egyre inkább megfogtak, akkor kezdtem tanulni, tanulmányozni az önök nyelvét. Első tudományos publikációm is Petőfivel kapcsolatos. Forradalmi, politikai költészetéről írtam nagyobb lélegzetű tanulmányt, s a verseket hozzá magam fordítottam ukránra. Ez az 1950-es években volt, majd következett egy újabb, átfogóbb kötet, amely a teljes Petőfit állította az ukrán és orosz nép elé. Itt már nem voltam egyedül a művek átültetésében. Segített több olyan neves, elismert lírikusunk, mint például Martinov. Egyébként ezek a munkák tették lehetővé. hogy néhány esztendőt Magyarországon, a debreceni egyetemen töltsék filológiai kutatások végett. A kutatás közben pedig újabb élmények gyűltek föl bennem. Találkozás a magyar reformkor legfontosabb egyéniségeinek munkásságával. Eötvös; Széchenyi és társaik, ök segítettek egyébként Petőfi jobb megértéséhez Is ... Egy festő barátsága Sahova Kira Alexandrovna debreceni éveinek idején vált igazán elismert, nagyra értékelt festővé Holló László. akivel a művész haláláig levelezésben volt a kijevi egyetem tanára, későbbi tanszék- vezetője. — Szinte barátomnak mondhatom, annyiszor megfordultam az idős mester Tó- cos-kerti otthonában, műtermében. Mindig szívesen fogadott, s társalgásainkat átszőtte közvetlensége, meleg humora. Sokat beszélt szülővárosáról, tanárkodásának kemény, sokszor időpazarló éveiről, de legtöbbször és legszebben a Debrecen, Nyíregyháza környéki falvak parasztjainak hajdani sorsát elevenítette fel. Lelke mélyén igazi forradalmárnak éreztem. S ha most felidézem magamban festményeit, a színek erőteljes lobogása. tü- zessége Petőfi lírájára emlékeztet. Volt köztük rokonság. Meg is festette a költőt, hogy elválásunk alkalmából megajándékozhasson vele. A kép családi házunk legbecsesebb értékei közé tartozik. Századunk irodalma Teánkat kortyolgatva szólt a jeles filológus arról, hogy Holló László barátsága egy ideig a magyar képzőművészetre terelte figvelmét, érdeklődését. Hazájában Írogatott is festészetünkről, szobrászatunkról, ahogyan azt leginkább a Déri Múzeum gazdag műgyüjteménye nyomán megismerte. Jelent meg Áz egér és a macska Francia film Ki merne vállalkozni erre a krimire mindig is éhes országban. hogy egv bűnügyi filmről — akár érintőlegesen is — elmarasztaló véleményt írjon? A krimi azért születik. hogy arra a bizonvos másfél órára, amíg a film pereg az embereket izgalomban tartsa. Ezt a filmet — Claude Lelouch alkotását — az első pillanattól kezdve másként néztem, mint ahogyan a krimit nézni szokták. A színek felhangoltak, a hanghordozásukban és tartásukban derűs szereplők pedig nemcsak azzal derítettek fel. hogy az életet a körülményekhez képest ki- és körülmosolyogQJEflOtfflg UU, november 18« szombat ták — olykor magukat és sorsukat is bele-bel.ejá1szva szellemes mondataikba —, hanem azzal is. hogy nem vették olyan sürgősre azt a bizonyos nyomozást. Itt egv kis szerelmeskedés, ott egv családi idill, s a rendező ezzel a kedélyességgel, ezzel a derűsebb tálalással is célhoz ér: sikerül bemutatnia a szuperluxuson innen és túl azt a Franciaországot, amelyben — mint minden igazi krimi-melegágyban — minden lehetséges. Ismétlem: ennek a filmnek a lírai, könnyed hang- szerelése. itt-ott feltünedező franciás pikantériája kötött le. Meg a párbeszédek, amikben csak úgy kiszólásszerű- en némi utalás is történik politikai szándékokra, hogy a kártyák még jobban összekuszálhatok legyenek. És amiért ez a kriminek álcázott Lelouch-film dicsérhető: remek színészeket késztet jellemalakításra, ábrázolásra. Madame Richard szerepében a francia drámai színpad csillagát, Michele Morgant láthatjuk, aki. természetességével. eleganciájával —most nem a ruháira gondolok — és a lényéből áradó derűvel vezet egyenesbe és félre nemcsak bennünket, hanem a felügyelőt is. És ez a felügyelő a másik jó alakítás! Serge Reggiani azt a fajta. lélekben mindig is civilnek maradt szakembert játssza meg. akit sokkal inkább a téma és az ügy emberi oldala érdekel mint a mindenáron kicsikarható eredmény. A krimibe oltott kedélyes párizsi mese operatőre Jean Collomb. Farkas András oroszul, ukránul kisebb tanulmánya a magyér néni fazekasságról, valamint népművészetünk más műfajairól. De mint nyelvészt, vérbeli irodalomkutatót, végül c«ak visszahódította a magvar próza, a magyar líra. — Csaknem tíz esztendeje a huszadik századi irodalom megismerésére. otthoni elismertetésére fordbok legtöbb energiát. Így írtam már Adyról, József Attiláról. Móricz Zsigmondról. átültettem orosz, majd ukrán nyelvre Darvas József, Goda Gábor, Örkény István néhány kisebb lélegzetű művét. Majd én vezettem be Szabó Magda Freskó című regényét, amely csaknem százezer példányban jelent meg a központi ukrán könyvkiadónál. Szívesen csináltam, mert sokra tartom irodalmukat! Nincs megállás — Nem is tudok megállni a munkával. Mint a gyerek, amelyik ráízeledett valami finomságra, . egyre többet akarok magamba gyűjteni, hogy aztán tovább adhassam ezeket a szellemi javakat. E pillanatban például két téma foglalkoztat. Kevésnek érzem elsősorban a két Pe- tőfi-könyvet. Üj munkámban azt kívánom bemutatni, hogy ez a nagy költő miképpen hatott korának irodalmára, szellemi mozgalmaira, s lírája miként tükröződik, hogyan búvik meg a későbbiek, a XX. századi magyar és külföldi írók életművében. Debreceni és budapesti barátaim segítik egy másik vállalkozásomat ! Mérjük, méricskéljük, hogy a felszabadulás utáni prózából kik férnek be egy olyan novellaválogatásba, amely méltóképpen tükrözi a magyar novellisztika rangját, súlyát. Tizenöt-húsz alkotóról lehet szó, művészetüket magam összegezem egy bevezető tanulmányban, a fordítás pedig ugyanannyi ukrán íróra vár. Bízom benne, hogy rövidesen sikerül az összeállításban megegyeznünk, s mielőbb kezdődhet az érdemi munka. Mert nincs annál nagyobb bosszúságom, mint mikor elveszünk a részletekben, holott a cél felé kellene törnünk... Moldvay Győző Egy kollégium krónikája Az egykori épület ma, is áll Debrecenben, jelenleg az Atommagkutató Intézet munkatársai tevékenykednek itt. Közülük talán senki sem tudja, hogy valaha a Földes Ferenc Népi Kollégium diákjai, az első főiskolai hallgatók éltek, tanultak a termekben. Azok. akik mipiainkban szívesen emlékeznek vissza a régvolt ifjúságra, azok. akik érett emberré nőttek s számos poszton bizonyították felkészültségüket. hivatás- szeretetüket. Az Intézmény krónikáiét nem írták meg. mégis menynyi hiteles, mennyi kifelező történetet idéznek azok. akik ott voltak a zászlóbontásnál, s ifjonti akarással tervezték a jövőt. Dr. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió elnökhelyettese egykor igazgatói megbízással érkezett ide. s ezt követően esztendőkét töltött Eger felsőoktatási intézményeiben. — Kollégám és barátom. Csabai Tibor, az új felsőoktatási centrum tanára hívott meg. Azt mondta: „Neked való munkái kínálok, olvan feladattal kell megbirkóznod. amely valóban úttörő jellegű. Általános iskolai tanárokat képzünk a jobbra szomjúhozó, az új rendért- a szocialista eszmékért áldozatra kész fiatalokból, akik előtt a korábbi rezsimben zárva lett volna a Tudás kapuja. Tettvágy sarkallja őket, de tapasztalatlanok, s világképük tudományosan megalapozatlan. Ezért tehetsz igen sokat, hiszen rajtuk áll, hogy milyenné alakul a következő nemzed éli.” Természetesen rögvest meggyőzött, s otthagytam a fővárost. Annak külön örültem, hogy p Hajdúság központjába, szűkebb pátriámba kerülök ... láttán. Beszereztük a bútorokat, s közösen cipeltünk, helyeztünk el minden darabot. Létrehoztuk a hálóközösségeket, s ezeket szövetkezeteknek neveztük. Mindegyik c.A)port lelkesedett az ötletért, áthatotta őket az egymás iránti felelősségérzet. Megosztottak mindent, senki sem titkolta, ha otthonról csomagot küldött a család : felbontották és közösen fogyasztották. Elnököt is választották: ő gondoskodott arról, hogy rend legyen. s más szempontból is irányította a gárdát: kijelölte a hetest, aki a portást helyettesítette. Hetente egy alkalommal a szórakozást is biztosították: kultúrműsort állítottak össze, verseket adtak elő. énekeltek. S az az érdeklődés, az a vitaszellem! Ezernyi kérdé«’-e vártak választ: nem félsz‘h®* magyarázatot, hanem mé- lyenszántó gondolatokat. Sejtették: társadalmunk sokat vár tőlük, s ők csak akkor felelhetnek meg á követelményeknek, ha rmod alaposabb ismeretekre >r 7- nek szert. Vérükké vált a közéletiség. Rendszeresen vendégül láttuk a főiskolai tanárokat — ezt tettük az Egerbe költözés után is — s mindig kötetlen diskurzus szövődött, melvnek keretében mindannvian elmondták véleményüket. felsora' koztatva az ellenérveket is .. (Fotó: Szántó György) inkre, akkor is, ha nem ér«' tettek egyet velünk. Való« színű őszinte buzgalmunk fegyverezte le őket. Néha azért fura esetek is adódtak Hadd említsek most ezek sorából egy személyes jellegűt. Az 1949-es választások előtt egy nyírségi községet „szálltunk meg”. Érkezésünkre felkészültek, s az igazgató a főhadiszálláson — az iskolában — közölte: kit, hová szállásolnak el. Én is felkerestem a megadott címet. A háziasszony szúrós szemekkel végigmért, majd eltanácsolt, s még az ajtót is becsapta utánam. Panaszkodtam is, s erre az ifjú direktor jött zavarba, mert bizony az édesanyja adta ki az utamat... o © Most egyszerű a dolog. Az arra illetékes szervek kinevezik a direktort, aki felkeresi munkahelyét. Elégedetten végigsétál a két-, a négyágyas szobákban, s tudomásul veszi, hogy beosztottai személyében képzett, hozzáértő segítőtársakra talált. Megy is minden, mint a karikacsapás. Ez a kialakult gyakorlat, a bevált recept. A hőskorban azonban nem így volt. — Októberben megjöttek a fiúk-lányok, s bizony meglepődtek az üres termek Akkoriban számítottak az ifjú értelmiségiekre, s ők nem húzódoztak semmilyen közhasznú megbízatástól. Teret kaptak, s éltek is ezzel a lehetőséggel. ÁLlan- dó kapcsolatban voltak a párt- és a tanácsi vezetőkkel, akik szóltak a gondokról, s a tennivalókról. — Nem vonakodtak a társadalmi munkától, bár ez a fogalom egészen más tartalmú volt, mint ma. Igaz. eljártak — mi, nevelők is velük mentünk — a kezdő termelőszövetkezetekbe kukoricát kapálni, törni, de ez csak egy része volt sokágú tevékenységüknek. Emellett szervesen bekapcsolódtak a politikai munkába, az agitációba. Jártuk a kisebb településeket, s Igyekeztünk meggyőzni az embereket a közös gazdaságok előnyeiről, az első ötéves terv jelentőségéről — a legfontosabb mutatókat megtanultuk —, a fa'usi változások lényegéről. Aratóban udvariasan fogadtak bennünket, figyeltek é’'veAbban az időbén az úját óhajtók mindent nagyon komolyan vettek, s határozottan felléptek az általuk károsnak, kispolgárinak minősített jelenségek, megnyilvánulások ellen. Előfordult, hogy a nagy igyekezetben azt is túlzásnak tartották, amiben nem volt semmi kivetnivaló. íme egy sztori : — Valamelyik délután, amikor a lányok még nem érkeztek haza, felfedező körútra indultunk. összeszedtük a púderosdobozokat, a rúzsokat és egyéb ' szépítőszereket, s könyörtelenül a szemétbe dobtuk az égés: gyűjteményt. No lett Is csetepaté: a gyengébb nem képviselői felháborodtak, * egy ideig nem is szűnt meg a mosolyszünet. Ezen ma már jókat derülünk, s kellemes érzés emlegetni, mert az ifjúkorra, arra a soha vissza nem térő életszakaszra utal, amikor diákjainkkal együtt jártuk ki az emberség iskoláját... Pécsi István Egészen egyszerű. Csak egy apróhirdetésedbe kerül, és még aznap annyian állnak itt sorba, mint Siófokon a sült keszegért. — Jó viccei vannak a papának — szólt Dezső, hovatovább komoran. Jelentőségteljesen nézett bátyjára a mémőknő. — Legalábbis, ami a sült keszeget illeti. Paula nem szólt semmit. Azt sem tudhatták, mit gondolhat, mert lehajtotta a fejét. Legjobban az öreg szep- pent meg. Némi zavarral küzdve úgy akart kilábolni belőle, hogy megint beszédbe lendült. — En találjam ki helyettetek, hogy miféle élet illene ebbe a házba? A magamét nagyjából már leéltem. Nem is értem. mi keresnivalóm van itt még anyátok nélkül. Vele nagyon jól eligazítottuk volna a sorsunkat, ha ilyen szép otthonnal jutalmaz bennünket az élet. Emlékszel még a kölyökkorodra, fiam? Rossz rá emlékezni? Dezsőtől mi sem állt távolabb. mint az elérzékenyülés. Utálta a gyermekkorát. Engedve bosszúsága gonoszkodó sugallatának, nem fékezte nagyszájúságát. « — Ellenkezőleg! Csillogó szemmel gondolok a múltra! Mondhatom, ideális volt. A millió gyönyörűség közül elsősorban a káposztás rétes jut eszembe. Állandóan káposztás rétest ettünk. Meg a plafonra kötöttük á karácsonyfát. Messziről egészen szép. Boldog család a mosó- konyhában. A büszke proletár apa ül a szalmazsákon, és eszi a káposztás rétest. Az egyszerű proletár anya kenyérkockákból hamisít szaloncukrot, és vigasztalja magzatait, hogy a kis Jézus egyszer a szocializmust is elhozza. Bizony, bizony. Romantikus idők! Megbántottságát feddő eréllyel tagadta le az öreg: — És cinikus gyerekek. Valóban, Dezső elfogadta a minősítést. Kihívó flegmával torzította el a szálát. — Kérdezett, feleltem. Edit sem szívelhette a régi nyomor örökös emlegetését, bár 6 alig élt meg belőle valamit. Ügy vélte, bántóan idejétmúlt a letűnt időkre való hivatkozás, de bátyja hányaveti szájalása kihozta a sodrából. — Igén, feleltél. Egészen kifogástalan modorban. Nem szégyelled magad? — Na, nézd• a jó kislányt! — rökönyödött meg Dezső a szelíden reá mért támadástól. Persze, persze. Csak szólj le engem minél magasabbról. Te sohase szedtél csikket a papának. En viszont igen! Burján Péter régi tekintélye tudatában korholta fiát: — Most aztán én mondom, hogy nem szégyelled magad? Igenis bután éltek! Különben mitől lenne ez az örökös ingerültség? Valósággal kétségbeestek, hogy kész a ház. Hogy nem kell többé látástól vakulásig robotolni az otthonért. Fojtogat benneteket az unalom. Belülről fojtogat! Paulát mindeddig hallgatásra intette a bűntudat. A többiek egyáltalán nem gondoltak rá. ő viszont aggodalmasan észben tartotta, hogy piszkálódó megjegyzéseiből bomlott ki a veszekedés. — Mégis hozni kellene legalább néhány üveg sört. Tartsunk ma este lakásszente löt. Dezső volt az első, aki lelkesen pártolta az ötletet. — Látod, látod. Ha előbb eszedbe jut, megúszhattunk volna egy szemináriumot. Mivel ezúttal jótékonynak s/ánta az iróniát, apja szinte hálásan fenyegette meg. Ha volt. is eddig valameny- nyl mérgesgáz a levegőben, az most varázsütésre kicsapódott belőle. Csak a ház volt üj, a telek annál régibb: húsos le- levű. egészséges diófák virultak rajta, összeérő lomuo- zattal. Holmi bádogból való kerti asztal is akadt a portán, hozzá illő csámpás fonott székekkel Ezekből hevenyészett garnitúrát Burján Péter a nyárt árnyékba, s mire megérkezett Dezső a sörösszatyorral, már odalent várták a hűvösben. Elég sokára jött, közben a kávé is langyos lett, amit Paula főzött, de a béke érdekében eltekintettek a késlekedő megintésétől. Dezső önként rr.entegetődzött: — Kézitusával jutottam ehhez a néhány üveg sörhöz. ölik egymást az emberek a Sárga Csikóban. Remélte az öreg. hogy fia felfigyel az általa t*ö, tönzött házi kerthelyiségre, cl 3 elfogyott a türelme. — Eszre se veszed , a mi külön zöldvendéglőnket? — Nagy gondolat, papa — ismerte el boldogan a kőfaragó. — Itt tanítom —e* <g- ni az unokáimat. (Folytatjuk \
