Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-16 / 270. szám

Kisiparosok « Mesteri így szólítja meg a kihívott aaeretót majd mindenki, aki­nek az adott pillanatban nincs más vágya, csupán, hogy ne csöpögjön a csap, ne recsegjen a rádió, sima le­gyen a padló... Mester — mondjuk bizalommal egy­részt, mert hisszük, hogy a megszólított valóban hivatott ertője az elvállalt munkának, másrészt a tiszteletteljes megszólítás „üzleti” hatás is. Ügy véljük, hogy ezzel jobb munkára ösztönözzük a „mes­tert”. A k4slíp0s?osofen<i$6 ..- akik m a már Hevesben is csak­nem háromezren dolgoznak — nagy keletjük: van. Ko­rántsem személyes varázsuk­ban -rejlik keresettségük oka, mint inkább a szolgáltatások egyre növekvő fontosságá­ban. Szükség »an rájuk. Az efm-últ esztendőben éj jogszabályokat alkottak a kis­iparosokról. Különválasztot­ták az áruelőállítást a lakos­sági szolgáltatásoktól, köve­telményként szabták meg a szakmunkás-képesítést az ipargyakorlásnál, a segítő családtagok munkáját is fog­lalkozásinak minősítették, s le­hetőséget teremtetitek több mesterember szervezett, együttes ipangyakorlására. A jogszabályok —» ahogy az már lenni szokott — igye­keztek lépést tartani az élet­tel. Mert a tényt, a kisiparo­si létszám csöikkenését, lehe­tetlen volt nem észrevenni. Fokozatosan 84 189 főre csök­kent 1971-től öt esztendő alatt a kisiparosok létszáma. Mind­össze 66 százalékuk — Heves megyében még kisebb részük — végezte főfoglalkozásban a munkáját, á többiek nyugdí­jasként vagy mindennapi munkájuk mellett igyekeztek tes igyekeznek) kihasználni a szolgáltatások igénye meg­teremtette konjunikt-űrát. Mert ha a kisiparosokról szólunk, elsősorban a szol­gáltatásokkal összefüggés­ben emlegetjük őket. És nem­csak mi, a „vevők”, hanem a hivatalos állásfoglalások is. Bizonyíték minderre az őket megillető kedvezmények egyike-másika, így például az adózás a kisközségekben dol­gozó kisiparosoknál Az előzőek sejtetik, hogy igencsak megnőtt a kisiparo­sok társadalmi megbecsülése. Megérdemelten. Alátámaszt­hatók számokkal is: a szol­gáltatásokban 15—20 száza­lékkal, a lakáskarbantartás- ban pedig 40 százalékkal nö- velendők a kisiparosi tevé­kenység értékei az ötödik öt­éves tervben. A tervek csak akkor vál­hatnak valósággá, ha 30—35 ezer fővel emelkedik a kis­iparosi létszám. Olyan hely­zetben, amikor a munkaerő hiánya majd mindenhol gond, s emellett hivatkozási alap az elmaradások igazolására. A hiányzó kisiparosok per­sze részben pótolhatók a nyugdíjasok munkába állítá­sával, sőt, a mindennapi mun­kájuk mellett ipart gyakor­lók számának növelésével is. Végső megoldást azonban nem jelenthetnek ezek a szükség szülte próbálkozások. Mindössze ideig-óráig állan­dósíthatják még a megfelelő helyzetet. Az arányok helyes érzékeltetésére persze meg­említendő az is, hogy az el­múlt esztendő végén 4,3 szá­zalékkal dolgoztak többen a kisiparban, mint egy-egy év­vel előtte, s Heves megyében valamivel nagyobb a javulás. Igaz,, a létszámemelkedés el­sősorban a községekben ipart gyakorlók miatt következhe­tett be. Olyan településeken tehát, ahol szinte csak akis­iparos szolgáltat, a javítás­ban, a karbantartásban ritka „vendég” az állami szektor. A felszínen maradva köny- nyen rávághatjuk, hogy az intenzív fejlesztés a kisipa­rosoknál is járható út lehet a létszámhiány okozta ne­hézségek leküzdésére. Igen ám, csak nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül az intenzív fejlesztés akadályait. Ilyenek például, hogy a „mester” nincs ösztönözve a műszaki fejlesztésre, hisz esetében a gazdasági szabályozás még mindig az élőmunkára épít. Vagy, hogy a kisiparos nem vásárolhatja meg az állami vállalatok „levetette” gépe­ket. Megesik, hogy a kisipa­rosinak nincs elegendő pénze a korszerűsítésre. És ide tar­tozik az is, hogy a beszer­zési, az ellátás hullámzó vol­ta nemritkán jelentős (egyes szakmákban 30—40 százalék a szám) munkaidő-kiesést okoz a kisiparosnak. A kisiparosokra, a szol­gáltatásban szorgoskodó „mesterekre” szükség van. Ezt aligha 'kell különöseb­ben bizonygatni. Az ellent­mondásokat, ellentétel-cet ép­pen ezért mindenképpen idő­szerű volna feloldani. A kisiparosokért és a la­kosságért egyaránt. Malon.vai Péter Holnaptól Szakszervezetek műszaki programja A műszaki hetek program­jában — a szakszervezetek is több érdekes előadást, an. kétot rendeznek péntektől az SZMT egri székházában. Holnap, november 17-én, délután 15 órától Föcze La­jos, a SZOT osztályvezetője ad tájékoztatást nyolc szak­ma képviselőinek a munka­védelem időszerű kérdései­ről. Egy hét múlva Roth Ró­bert, az OTH osztályvezetője kerekasztal-beszélgetésen ta­lálkozik a megye újítóival és feltalálóival. November 25-én Koltai Endre, a vasasszakszervezet titkára a műszaki értelmi, ség helyéről, szerepéről, 29- én pedig Juhász Ottó, a SZOT titkára a termelést segítő mozgalmakról tart előadást. Amikor az elnök házhoz megy ügy nagyüzemben; ami­lyen most már az egyesült hatvani Lenin Termelőszö­vetkezet, igencsak elfoglalt ember az elnök. Áramlik hozzá az információ, amit mérlegelnie kell döntés előtt. Tárgyal felettes hatóságok­kal, üzleti partnerekkel, el­jár nagyobb vásárlások, megállapodások ügyében. Kint van a földeken, a gép­műhelyben, a sertéskombi- natban, máskor a szarvas­marhatelepen. vagy éppen valamelyik melléküzemág tevékenységét figyeli meg. Azért vajon, mert nem bí­zik munkatársaiban? Nincs szó róla. Inkább a felelősség miatt, ami vállára neheze­dik az immár tízezer hek­táros gazdaság életvitelében, a tagság jó közérzetének ki­alakításában. Ahol teheti, megáll és szót is vált a gép­kezelővel, az állatetetővel, máskor a dinnyében szorgos­kodó asszonyokkal. Mert a nagy fontosságú közösségi gondok közepette vallja, hogy a vezetőnek emberkö­zelbe kell kerülnie szinte valamennyi beosztottjával. Nyilván ezért hirdetett foga­dónapokat Szürszabö Gusz­táv, kethetenként fordulva meg Boldogon, Heréden, Nagy kökényese n. Olcsó népszerűség? — Persze, mondhatja va­laki, hogy jelentéktelen dol­gokra fecsérlem az Időmet, vagy megjátszom a „jó” #oako4- —■ aiol kesernyésen, miközben előszobájában most is hárman reá várakoz­nak. — Ez két okból tévedés. Egyrészt nincsenek kis dol­gok; nincsenek apró szemé­lyi problémák, mert a gaz­daság szempontjából az em­ber a legnagyobb érték. S ha bajával törődünk, akkor a szövetkezet életén is si­mítunk egyet. A másik do­logról pedig az a vélemé­nyem, hogy nem feltétlenül a munkásaival kártyázgató gyárigazgató, vagy a trakto- ristákkal, tehenészekkel po- harazó elnök az igazán jó. Amivel nem azt akarom mondani, hogy a „három lé­pés távolság” híve vagyok. Nem! Ezt éppen úgy meg­vetem, mint az olcsó nép­szerűség hajszolását. S ha én most rendszeresen kijá­rok a vezető munkatársak­kal együtt a különböző ke­rületekbe, falvakba, s ott órákat, napokat töltök a tagok ügyes-bajos dolgainak rendezésével: magam is gazdagszom. Egy-egy rész­kérdés megismerése után tudom, érzem, hogy kezem egyre inkább ott van a gazdaság pulzusán. Vagyis amikor kölcsönösen tisztá­zunk, eligazítunk valamit, az nekem éppen úgy ha­szon, mint annak, aki hoz­zám fordult... Nyugdíj és háztáji Ötletében, vállalkozásában eddig nem csalódott. A ma­gával vitt füzetben szépen szaporodtak, sokasodtak a följegyzések, amelyeket vagy lezárt ügyként regiszralt ma­gában, vagy kiadott ügyin­tézésre. — Leginkább a nyugdíj szerepel a porondon, ami an­nak a jele, hogy hiába a rádió, a televízió, a sajtó, különböző nyugellátási kér­désekben járatlanok az em­berek. Az egyik boldogi la­kos például arra volt kí­váncsi legutóbb, hogy ipari nyugdíjasként is jogosult-e háztáji földre? Megnyugtat­tam. Aggodalomra semmi ok. Az újabb rendelkezések szerint élvezheti ezt a ked­vezményt, csak arra ügyeljen, hogy a kapott föld ne ma­radjon parlagon. Heréden már egészen elütő ügyben kellett felvilágosítást nyúj­tanom. Egy házaspár — bár asszony, férfi dolgozott a közösben — a munkaegysé­get az ember nevére íratta, nem tudván, milyen hátrá­nyos helyzetbe kerül ilyen­kor a feleség. Gondolok a különböző szociális juttatás­ra, ellátásra, nyugdíjkérdés- re. Több asszony elfoglaltsá­got kívánt, hogy a meghatá­rozott munkaórája kilegyen, illetve a hiányzó időt be­hozhassa. Megértjük őket, Boldogon éppen emiatt szer­vertünk melléküzemágat, ahol a feleségek alumínium félkészárut állítanak elő. Nagykökényesen, az állat­tartással kapcsolatban, a tepaszelet hazaszállítanának Gyakor­laton A Gödöllői Agrártudományi Egyetem nagybombosi tehe­nészeti telepén a korszerű szarvasmarhatartás speciális munka fogásaival a gyakor­latban is ismerkedhetnek a jövő agrármérnökei. Az automatikus fejőgép- rendszer kezelését is megta­nulják. (MTI fotó — Mailek Attila felv. — KS) • • -í.: Túl a mélyponton? „Szándék és valóság”: ta­láló a címe a Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet évenként megjelenő kiadványának, amely a to­vábbtanulás lehetőségeiről, a pályairányítás tapasztalatai­ról tájékoztat. A szándék el­tér a valóságtól, s minél jobban eltér, annál nehezebb munkaerővel is támogatni a gazdaságpolitikai célokat,' biztosítani az utánpótlást a fontos ágazatokban. Mi hát a szándék és mi a jelenlegi valóság? A kérdés most azért időszerű, mert e napokban készül az általános iskolák összesítése a végző­sök terveiről: ki hol akar to­vábbtanulni? Ezt aztán össze­vetik az üzemek igényeivel, a szakmunkásképzők, szakkö­zépiskolák, gimnáziumok le­hetőségeivel, s természetesen e bonyolult helyzetben sem a munkahelyek, sem a pá­lyaválasztók nem akarnak rosszul járni. Mindenáron valóra akarják váltani sa­ját elképzeléseiket. De vajon kellő átgondoltság, tájéko­zottság, a lehetőségek jó fel­mérése előzte-e meg az el­képzelések kialakulását ? Jenei Arturnénak, a He­ves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgató­jának a napokban tartott gondját hozták elő. Fontos téma, amire eddig nem gon­doltunk. Azóta viszont ren­deződött, éspedig az igénylő háztáji tenyésztők javára. Kapásból nem ígér — Természetesen nem csupán egyéni sérelmek, pa­naszok kerülnek ilyenkor terítékre — folytatta beszél­getésünket Szűrszabó Gusz­táv. — Gyakorta akad., aki a köz javát célzó ötletekkel áll elő. Az egyik fogadóna­pon hívták fel a figyelme­met arra, hogy az egyesült gazdaságnak nincs rendjén a háztáji nyilvántartása. Ez bizony zavart kelthet, nehe­zíti az eligazodást, a terület világos áttekintését. Azóta intézkedtünk, hogy az ad­minisztráció kellő nyomtat­ványokat adjon ki, amin mindenki egyértelműen fel­tüntetheti, hogy földjén ter­melni akar, vagy inkább a pénzbeli megváltást vá­lasztja. Azóta volt, aki sa­ját kezelésű, saját tulajdo­nú földjét ajánlotta fel megvételre. De akadt olyan szülő, aki érettségizett lá­nyának keresett a szövet­kezetben alkalmazást. Ilyen esetben mit tehet az em­ber? Először utánanéz, hogy van-e az illető iskolai vég­zettségének megfelelő mun­kahely. s csak azután nyi­latkozik. Kapásból ígérni soha nem szerettem. Vagy ha be­lementem valamibe, akkor előadása a személyzeti veze­tők klubjának ankétjén ar­ról győzött meg, hogy nincs minden rendben a tájéko­zottság, a lehetőségek alapos felmérése körül. A létszám még mindig kevés és hosszú évekig alatta is marad az igényeknek, ezzel tisztában vannak az utánpótlásra váró munkahelyek. Sokat írtunk már arról, hogy a vállalatok ennek tudatában valóságos létszámigényük dupláját je­lentik be, így ha a felét megkapják, már célban van­nak. Az aztán már más kér­dés. és senkit se zavarjon, hogy egy-két esztendő múl­tán mindössze néhány fiatal lézeng csupán a beiskolázot­tak közül az illető munkahe­lyen. Mert (látszólag) meg­szerezni könnyű, de megtar­tani már nehezebb őket. .. Az iskolákban pályaválasz­tási felelősök segítik a gye­rekeket abban. hogy meg­alapozottan döntsenek. A szülök szerepe nem kevésbé fontos, tájékozottságuk, szemléletük döntően befolyá­solja gyermekük pályavá­lasztását S a tapasztalat: nagyarányú a túljelentkezés a divatos szakmákban, to­vább nőtt a hiányszakmák száma. foggal-körömmel a dolog vé­gére jártam, nehogy csaló­dást okozzak. Kapcsolat a tanácsokkal Mint később kiderült, a hétfői fogadónapok, faluláto­gatások. a „házhoz járó el­nök’’ útjai másra is jók. íme a példa! — Mivel négy településre szól a gazdaság, nekünk na­gyon sok közös elintézniva­lónk van a helyi tanácsi vezetőkkel, akiket most már rendszeresen megkeresek. Van, amikor segítenek, de gyakoribb, hogy tőlünk vár­nak anyagi, erkölcsi támo­gatást, társadalmi munkát különböző kommunális, vagy művelődési feladatok megol­dásához. Természetesen erőnkhöz képest részt vál­lalunk e gondokból, mint ahogyan foglalkozunk a kér­déssel, hogy Boldogon átve­gyük a művelődési ház fenn­tartását. Jól járna vele a község, s hasznos lenne ne­künk, mert sehol nincs gyű­lésekre, nagyobb tömegeket megmozgató rendezvényekre alkalmas termünk, s oda tudnánk összpontosítani mind a politikai, mind! « szakmai továbbképzési. Egy­szóval én sikeresnek ítélem a gyakori találkozási; a fo­gadónapok meghonosítását, bár mindössze két hónap ta­pasztalata áll mögöttem. A kezdeményezést, persze, még propagálni is kell, hogy min­denki tudjon róla. Mert ez a cél, így lesz nyitott. igazán az elnöki szoba ajtaja »„.I Moldva? Ciyoîë Alapelv. hogy a továbbta­nulók létszámának felét a szakmunkásképzőkbe Ki_,l irányítani. Az előzetes ada­tok azt mutatják, hogy ezzel nincs is baj, mert a tanulók 49 százaléka akar szakmát adó iskolába iratkozni, de éppen az egyenlőtlen meg­oszlás miatt már nem olyan rózsás a helyzet mint első látásra tűnik, . A továbbtanulás szándéká­ról felmérés készült a me­gyében az elmúlt tanév vé­gén 3 hetedik osztályosok , között, ki hová akar menni és miért? A tanulók négy százaléka döntött csupán úgy, hogy munkát vállal, nem folytatja tovább az is­kolapadban. Hová jelentkez­nek? A legnagyobb túljelent­kezés az óvónőképző, egész­ségügyi szakközépiskolákban várható. Ez utóbbiban 108 helyre 258-an jelentették be igényüket. A felvehetők szá­mánál többen jelentkeztek kereskedőnek, s a műszer­ipari szakközépiskolákban is élnek a divatos szakmák. Elektronikai műszerésznek például Egerben 36 helyre 90-en akarnak jönni, Gyön- . gyösön ugyancsak 36 helyre 78-an. De a marós, esztergá­lyos, géplakatos szakmákra Gyöngyösön, Egerben is tíz­nél kevesebb a jelentkező ■«, egy-egy 35—36-os létszámú osztályba. Autószerelőnek háromszoros a túljelentke­zés, s ugyanez a helyzet a víz- és gázszerelő szakmád­ban is. Természetes, hogy ezekét az igényeket hozzá kell iga­zítani a valósághoz, a lehe­tőségekhez. a gazdaság igé­nyeihez is. Az is természetes, hogy a felsorolt szakmákban, ahol túljelentkezést említet­tünk, helyenként munkaerő- hiányt is tapasztalni. De még sincs lehetőség na­gyobb arányban biztosítani ott az utánpótlást, mert a fontossági sorrend az már általános, területi, népgazda­sági érdek. Ügy tűnik, túljutottunk a. demográfiai mélyponton; az idei tanévben a megyében 3820 tanuló fejezi be az álta­lános iskolát, 200-zal több mint tavaly. Ám még ez is messze van a tíz évvel ez­előtti 5550-től: A „hiánygaz­dálkodás” is sürgeti az ok­tatási rendszer korszerűsíté­sét, a hatékonyabb képzést. Jobban kell az iskoláknak is igazodniuk a mindennapok gyakorlatához. Az eddigi 191 szakma helyett úgynevezett: integrált formában 121 szak­mára csökkentik az oktatást, szakmunkásképző szakközép- iskolákat hoztak létre, átala­kul a középiskolai oktatás. De mindenekelőtt a szülők, nevelők tájékozottságára és a mostaninál sokkal iobb üzemi propagandára van szükség ahhoz, hogy a szán­dék és a valóság, ha meg nem is egyezik, de legalább közelítsen egymáshoz.. . Hekeli Sándor 1T35S. «»rembEf ÎSL; esöiartoJÍ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents