Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-04 / 234. szám

Kérünk egy sztorit „Kókuszdió“ és szalmakalap A kubai- VTT-en járt megyei küldötteket és dclegáciötago- kat kérdeztük a nagy találko- zérói. Ezúttal Csörgő Tamás — volt visznek! úttörő —, a gyön­gyösi Berze Nagy János Gim­názium I.C. osztályos hallga­tója mesél az élményeiről. szerelem Gyermekeknek Nem mindennapi kiállítás nyílt Leningrádban rajzok­ból és a legszebb gyermekkönyvekből. A kiállítás 12Ö le- ningrádi .művész csaknem fél évszázados munkájának ered­ményeit szemlélteti. A kiállítást a „Tyetszkaja Lityeratura”. a gyermek­irodalmi kiadó 40- évfordulója tiszteletére rendezték. A kiadó az idén 310 millió kötet könyvet jelentet meg. ★ Brüsszelben az amszterdamihoz, a párizsihoz és a New York-ihoz hasonló múzeumot nyitottak meg a gyere­kek számára. A múzeum két részből áll. Az első kiállítás a ..Városi élet” címet viseli. A múzeumnak ebben a rész­legében régi autóbuszok, gépkocsik és kerékpárok vannak. A gyerekek felszállhatnak a jármüveKre, megismerkedhet­nek azok működésével. A múzeum másik részlege — egy erdőmakett — a természet szépségét mutatja be. — Amikor 1976-ban Szibé­riába utaztam, akkor készült el — augusztusban — a vál­lalat új ipari üzeme. Azóta szépszerével dolgoznak itt, akikkel még nem találkoz­tam ... — mondja a sikeres küldetésből hazatért fiatal­ember ... — Hogy érzed magad itt­hon, a régi munkahelyen? — Új feladattal bíztak meg: ipari tanulókat tanítok a kőművesmesterségre. Most éppen falat építenek a tmk- csarnokban, de elsajátítják majd a zsaluzást, a betono­zást is. Tetszik nekem az ok­tatómunka. Uszty-Ilimszk után itthon is bizonyíthatom, hogy a jó minőség, az igé­nyesség — fontos szakmai szempont. — A Kun Béla építőbrigád­ból hárman kaptátok meg a Munka Érdemrend bronz fokozatát. — A kitüntetést a Kobzi Ferenc vezette 26 tagú komp­lexbrigádnak köszönhetem. A cellulózkombinát faforgá­csoló üzemében részt vettünk a szocialista munkaverseny­ben. Az orosz, a bolgár és az NDK-beli fiatalok ered­ményei mellé gyakran a mi brigádunk neve is felkerült a dicsőségtáblára, öt alkalom­mal kommunista műszakban dolgoztunk. Munkánk elisme­réseként többen kaptunk KISZ- és Komszomol-kitün- tetést. Együtt dolgoztunk, él­tünk az orosz testvérbrigád­dal. Ez a barátság mínusz 40 fokban is kiállta a próbát, akkor, amikor közös össze­fogással teljesítettük a ter­vet. Az igazat megvallva: tanulhattunk szovjet baráta­inktól. Főnökeink — magyar szokás szerint — rendszerint csak akkor kaptak a fejük­höz, amikor már elfogyott az anyag. Ilyenkor jól jött a Szaferjevéktől kapott zsalu­deszka vagy beton. Velük töltöttük a szabad időt is. Jutalomból ellátogat­tunk Bratszkba és Irkutszkba is, és az Angarán csónakázz, tunk. — Téged azonban nem csu­pán a közös munka, az em­lékezetes programok kötnek Vszty-llimszkhez ... — Én voltam a 49., aki há­zasságot kötöttem ott a fia­talok közül. Feleségem Nata­sa Mihajlovna Szemjonova, Komszomol-megbízólevéllel érkezett az építkezésre, ere­deti szakmája ápolónő. Még 1976 szilveszterén ismerked­tünk meg. Felkértem táncol­ni — és 1978. május 12-én feleségül vettem. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői nemrég megvendégelték He- vér László kőművest. A KISZ-bizottság „nászajándé­ka”: segítenek majd Natasá­nak elhelyezkedni a szakmá­jában. Mika István NDK I fiatalok és a házasság Egyre fiatalodnak a . ma­mák az NDK-ban — statisz­tikai szemszögből nézve: 1969-ben az újszülöttek ke­reken 45 %-dnak édesanyja volt 25 év alatti, 1973-ban már több, mint 66 %-uk. A nők átlagos házasságkötési kora 1965-től 1974-ig 1,6 év­vel, a férfiaké 1,1 évvel csökkent. Ma még sok fiatal szülő szakmát tanul, vagy egyetemi tanulmányait vég­zi, ami alkalmazkodást, megértést követel mindkét fél részéröl. Lényeges kérdés, hogyan ismerték meg egymást a fia­talok a házasságkötés előtt? Bebizonyosodott, hogy a fia­tal partnerek egy része nem Ismerte egymást eléggé: a megkérdezett házaspároknak (illetve valamivel több nő­nek, mint férfinak) csak 35 %-a találta úgy, hogy a há­zasságkötéskor a partneréről alkotott képe a megkérde­zéskor ugyanaz. Ezek a házasságok stabilabbnak ér­tékelhetők, V. Discó-királynő enni kellett volna, hanem lőni! A kubai srácok ugyan­is megajándékoztak bennün­ket egy kicsi, de igazi íjjal és azt mondták, a cél a fa­ágakon lógó körte. Monda­nom sem kell, hogy kik nyer­tek a nyíllövésben. De — megpróbáltunk helytállni, mint ahogy szerettük volna bizonyítani a bátorságunkat a lovasrodeón, a bikaszelídí- tésben, * vagy ügyeskedni az állatok lasszózásában, de ezt csak az ottani barátaink, Fi­lip, Osvaldo, Enrico és Car­los tehették meg. Bennünket még féltettek ezektől a „gyer­mekjátékoktól”. Kirándulni viszont renge­teg helyre elvittek. Voltunk Havannában, láttuk a Gram­mét, az Ifjúság kútját, jár­tunk a Disznó-öbölben és egy gyönyörű cseppkőbarlangban, ahol akkorát csúsztam nad­rágféken, hogy kijövet ki kellett mosni a ruhámat. A barátaim nem hagytak egye­dül, még ebben is segítettek, ugyanolyan odaadással, mint a csereberénél, amikor csak mutogatni tudtam volna nél­külük. Sok-sok ajándékot vit­tem, úttörőnyakkendőket, öveket, sípokat, képeslapokat, jelvényeket és egy csikóbő­rös kulacsot, amelyet Fidel Castrónak szerettem volna odaadni. Majdnem sikerült is, mir csak húsz méterre voltam tőle. a hatalmas tö­megben azonban nem juthat­tam tovább... — Megajándékoztam azon­ban a barátaimat, akik sok­sok örömet szereztek nekem és a pajtásaimnak. Különö­sen Carlos és Enrico — a fényképen open ö írja fel a címét búcsazúskor az autó­busz végénél —, akiket elő­ször , egy-egy hatalmas szal­makalappal a fejükön ismer­tem meg. Talán azért is tar­tozik az egyik legkedvesebb emléktárgyaim közé a formás karimájú kalap. Ügy megtet­szett, hogy hoztam belőle ha­tot, a családban mindenki ka­pott egyet, így ha feltesszük, egy kicsit valamennyien ku­baiaknak érezzük magun­kat ... (szilvás). Nemrégiben, a labdarúgó-világbajnokság televíziós köz­vetítését látva-hailgatva szíven ütött a népszerű, okos ri­porter mondata: „Hogy szalad ez a veterán, ez az öreg ró­ka ... !” — csodálkozott a teljesítmény láttán. A veterán, az öreg róka — mindössze huszonnyolc éves volt. Lopva a mellettem ülő feleségemre pillantottam, vajon reagál-e a minősítésre, de elégedetten tapasztaltam, szunyókál a fotel­ben, neki volt igaza. Nem dühöngött a meccs miatt, s nem tudta meg, hogy még az öreg rókánál is korosabb veterán férje van. Némi igyekezettel lehetne színvonalasan tréfálkozni az életkorok efféle megítélésével. Szívesen tenném, ha nem lenne nagyon komoly az ügy. Néhány napja beszélgettem egy korosodó, az USA-ból hazalátogatott hölggyel. Kínosan ügyelt arra, hogy fiatalnak tessék. Viselkedésében, öltözkö­désében, életritmusában fiatal akart maradni. Beszélget­tünk, dicsértem őt, hogy nem adja fel a meccset, csinos akar maradni. Lelkesedésemre legyintett: nem a női hiú­ság miatt teszi. Munkahelyén ha látnák, hogy öregszik, ki­sebb fizetésű állásba, rosszabb munkakörbe tennék. Az sem lenne kizárt, hogy útilaput kötnének a talpára. Sorolhatnám az állításomat igazoló példákat. Olykor túlbecsüljük a fiatalságot. Valamiféle devalválódásnak te­kintjük az öregedést. Néha hangoztatjuk, hogy az új, a megnövekedett feladatokat csak fiatalokkal tudjuk megol­dani, végrehajtani stb. Az önbecsapások egyik látványos módja ez. Ügy érzem, túlértékeljük, pontosabban, nem helyesen értékeljük a fiatalságot. Látszólag apróság: a televíziós mű­sorokat ragyogó szépségű, derűs fiatal emberek konferál­ják. Életideált adva, ők a fiatalság létjogosultságát hirde­tik. Noha elképzelhető lenne, sőt, szerintem nagy sikere lenne egy pipázgató öregúrnak, vagy középkorú hölgynek a képernyőn. Mint, ahogy világszerte kedvelt maradt a nagy­apai korban Vico Torriani. Vagy van-e népszerűbb külpo­litikai kommentátorunk, mint az atyaian bölcs Ipper Pál? A sportban az oktalan eredményhajszolás oda vezetett, hogy tizenéves gyerekek a sztárok, a húszéves sportoló leg­feljebb memoárját írhatja odahaza, mert a pályán mar csókolomot köszönnek neki versenyzőtársai... Van olyan tapasztalatom is, hogy a fiatalság még nem mindig képes élni azokkal a jogokkal, amikkel felruház­ták. Gondoljunk csak arra, hány ifjúsági parlament fulladt unalomba, semmitmondó szócséplésbe, mert egyszerűen nem volt mit mondaniuk egymásnak. Illessék meg jogok az if­júságot —, de ne azért, mert „fiatalok”, hanem azért, mert emberek, állampolgárok. És ami nagyon lényeges, köteles­ségük teljesítése ugyancsak joguk a fiataloknak. Nálunk olykor túlságosan szétválasztjuk a jogokat és a kötelessé­geket. Pedig a 'két fogalom csak egymás kapcsolatában ölt­het testet. Azt hiszem, némi önvizsgálattal ki-ki rájöhet arra, nem valószínű, hogy életkorának haladtával tunyává, netán bár­miféle tevékenységre alkalmatlanná vált. Becsüljük meg jobban az öregséget. Magam igyekszem odafigyelni a kö­röttem korosodó emberek szavaira, mert ők tudják, ho#v akkor kell palántázni a paprikát, amikor nyílik az akác. vagv tapasztalták már, mire jó az ecet, netán azt is cáfolni tudják, hogy „csak egy kislány van a világon”. Szóval, szeressük az öregeket. Szeressük? Igen, de ne úgy mint egy múzeum kiállítása tárgyait. Szeressük őket azzal, hogy igényeljük tudásukat, mérhetetlen tapasztalatu­kat, Ne várjuk tőlük, hogy maratoni távolságot fussanak, ámbár mit lehet tudni, egynémelyikük még erre is képes lenne, csakhogy bizonyítson. Cs. Nagy Lajos — Ha nem jártam^ volna tt, soha nem tudtam volna Iképzelni egy olyan úttörő­tábort, amelynek egyídőben 21 ezer lakója van. Nem tu­dom, hány ezredikként, de a VIT idején több napot töltöt­tem Kuba legnagyobb gyer­mekparadicsomában, a José Marti úttörőtáborban. És Varaderóban, a Havanna tar­tománybeli szalmakalapos cserkészek között, akik egy­forma szeretettel fogadták a fából, növényekből készült tábori kunyhójukban a ma­gyar, a Costa Kica-i, az NDK-beli, a mongol és a gui- neai pajtásokat. ... és ugyanúgy derültek a „tudatlanságunkon”, mint ké­sőbb mi magunk. Az egyik alkalommal például megkós­toltuk a .kókuszdiót, s rögtön eldöntöttük, hogy ebből bi­zony vinni kell haza. A me­zőtúri Lévai Jancsi délután útnak is indult, hogy keres egyet, mondván: jó lesz majd az iskolai szertárba. Talált is egy nagy kerek gyümöl­csöt, diadalmasan hozta, ám útközben úgy döntött, hogy lesz még idő másikat keresni, úgyis rengeteg terem itt — ezt bontsuk fel. Ahányan vol­tunk, mind nekiálltunk: ke­serves munkával megskalpol­tuk, nagy nehezen lejött a héja. már a vasfag, rostos résznél tartottunk, amikor egyszerre rettenetes bűz árasztotta el a szobát. Reg­gel tudtuk meg, hogy Jancsi valami, a kókuszdióhoz ha­sonló, de ehetetlen gyümöl­csöt talált ■.. — De a körtével sem jár­tunk jobban: igaz, ez nem Szibéria a/ándéka: — Szibériában dolgo­zott...? ! Hevér László...? Nem tudom, nem ismerem ... Gyöngyösön, a Heves me­gyei Állami Építőipari Vál- ' lalat ipari főüzemében csak nehezen találtam meg Hevér Láizló kőművest. Pedig a vállalatánál régóta dolgozó szakmunkást jól ismerték 7 ezer kilométerrel messzebb, az Vszty-Ilimszkben épülő faipari kombinát munkahe- helyein. Betonozóként, falazó- és vakolókőművesként szer­zett elismerést a Kun Bélá­ról elnevezett magyar ifjúsá­gi építőbrigádnak. A Munka Érdemrend bronz fokozatá­nak és a KISZ-kb dicsérő ok­levelének tulajdonosa. Érdemrend, Fiatalnak lenni ] X műsorok: RADIO KOSSUTH 8.27 Zenekari muzsika. 9:00 Katedra. 9.30 Zenés képeskönyv. 9.45 Válaszo­lunk hallgatóinknak, 10.05 Flamingók az esőházban, 10.34 Schumann: Karnevál 10.57 Blow: Vénusz és Adó- nisz, 12.35 Tánczenei kok­tél. 13.20 Üj falusi krónika 13.40 Népdalok- 14.00 Jean Christophe. 15.10 Romanti­kus zene. 16.10 Szovjet da­lok. 16.18 Or ’afelvételek. 17.07 Mozgásterek. 17.32 Bemutatjuk új felvételein- két. 18.15 Mocsár Gábor: Kék barlang. 18.30 Esti magazin. 19.15 Gordonká- zás- 20.24 Töltsön egy órát kedvenceivel! 21.24 Kis magyar néprajz. 21.29 Hát. térbeszélgetés. 22.30 Nép­dalok. 23.17 Orfeusz (ope- rarészl.). PETŐFI 8.33 Slágermúzeum. 9 19 Millöcker operettjeiből. 10.00 A zene hullámhosz- szán. 11.33 A Szabó család. 12.00 Népi zene. 12.33 Szim­fonikus zene. 13.33 Mozart- muzsika. 14.00 Kettőtől ötig. 17.00 Ötödik sebesség. 18.00 Az első szocialista bankár Magyarországon. 1810 Könnyűzene. 18.33 Közvetítés a Bp, Honvéd- Vasas bajnoki labdarúgó, mérkőzésről. 19.05 Népi zene. 19.27 Mikfofonközel- ben. 20.00 Ü. Dózsa—FTC bajnoki labdarúgó-mérkő­zés. 20.50 Budapesti művé­szeti hetek. 22.17 Népi ze­ne. 22.33 Pergolesi: Stabat Mater- 23.17 Zenés játékok­ból. SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás—Tíz perc mezőgazdaság. — őszi talajmunkák és a talajerő­utánpótlás a jövő évi ter­méshozamok alapjai. Bor­sodi Gyula riportösszeállí­tása — Yves> Montand énekel — Bob Castelo ze­nekara játszik — Munkás­portré — A miniasztalos — A Swingle Singers együt­tes felvételeiből — Sport — 18.00 Észak-magyaror- szági krónika (Múzeumi és műemléki hónap megnyitó­ja — Az Istvánffy Gyula honismereti pályázat érté­kelése és a díjak átadása — A gyesen levő kisma­mák helyzetéről tárgyalt a Közalkalmazottak Szak- szervezete Egerben — A Borsodi Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság aktívaérte­kezletén) — Janis JopHn énekel. — Hírek, lapelőze­tes. TQ 6.20 Tévétorna. 8.25 Iskola­tévé. 9-30 Érdekes állatker­tek. 9.55 Donna Juanita hét kalandja (NDK film­sorozat). 10.S5 Delta. 11.35 Lehet egy kérdéssel több? 14.00 Iskolatévé (ism.). 16.35 Műszaki könyvhét. 17.10 Bp, Honvéd—Vasas bajno­ki labdarúgó-mérkőzés­19.20 Tévétorna. 19.30 Tv híradó. 20.00 Szent Lukács visszatérése (szovjet film,). 21.35 Nyitott könyv. 22.30 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Perry Como New'Or­lea-nsben. 20.50 Tut-Anch- Amon Egyiptom,a (angel filmsorozat). 21-10 Tv-hí- radó 2. 21.40 A földön el­töltött idő (svéd filmsoro­zat). 1978. október 4., szerda 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents