Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

Nekrológ az egri fedett uszoda ügyében Egy Jgy nem szabad épít­kezni” nemzetközi pályáza­ton minden bizonnyal dobo­gós helyezésre számíthatná­nak az egri fedett uszoda egykori tervező, — az Épí­tésügyi Mimisztérium Köz­épülettervező Vállalata — kivitelező, — az Építésügyi Minisztérium 22-es számú vállalata, és a geológiai ku­tatásokat végző — az Épí­tésügyi Minisztérium Föld­mérő és Talajvizsgáló t*él_ lalata — szakemberei. A tetemes milliókért épített létesítmény ugyanis legalább annyi ideig volt bezárva, mint nyitva. Hogy ez még önmagában kevés lenne egy ilyen ran­gos nemzetközi verseny bronz-; ezüst, vagy arany- jelvényéhez? Leheti De az már majd igen, amikor le­bontják az épületet A „si­ker” e téren sajnos biztos­ra vehető, mert — bár­mennyire is hihetetlenül hangzik — a szakemberek elkerülhetetlennek látják az a-lig több mint tízéves egri fedett uszoda lebontását. — A közelmúltban végzett vizsgálatok után a hazai és a külföldi szakembereknek is az volt a véleményük, hogy az uszoda fokozatos és állandó süllyedését sem­mivel sem lehet megállítani — kaptuk a szomorú infor­mációt dr. Kovács Sándor­tól, az uszodát üzemeltető Heves megyei Vízmű Vál­lalat igazgatójától. — Már­pedig enélkül — folytatta az igazgató — az épület falai­nak, födémjének és a tartó- szerkezetének sem lehet a mozgását megszüntetni. Min­dent megpróbáltunk, elkö­vettünk, de a világ legjobb építőanyagaival sem sike­rült a falak és a vakola­tok, burkolatak átázását megszüntetni, valamint az Volt egyszer egy fedett uszoda:;; épület süllyedését megállí­tani. — Ezek szerint az egri fedett uszodának meg van­nak számlálva a napjai? — Sajnos igen, Még egy­szer ugyan feltöltjük vízzel, de utána már nem kísérle­tezünk tovább. — A még egyszeri feltöl­tés nem jelent újabb és némi reményt? — őszintén megmondom, hogy nem. A helyzet ugyan­is az, hogy az egyik vasbe­tontartó oszlop eltörött és rendkívül nagymértékű a korrózió a többi pillér be­tonjának vasszerkezetében is. —1 Mindezek ismeretében nem túl kockázatos, hogy mégis megnyitják a me­dencét? — Az ottlevő dolgozóink állandóan figyelik és ellen­őrzik majd a tartóoszlopok teherbírását, s a legkisebb gyanús mozdulatra kiürítik az uszodát Az ilyen próbál­kozásokat, kísérleteket ter­mészetesen nem lehet a vég­telenségig csinálni, mert beláthatatlan következmé­nyekkel járhatnak. Hogy mégis belekapaszkodtunk az utolsó szalmaszálba, azt az­zal a szándékkal tesszük, hogy legalább a telet ki­bírja az uszoda. De még egyszer hangsúlyozom, hogy uszodának megmenteni már nem lehet az épületet. — Ablakait, falait mégis javítják, toldozzák-foltozzák. Akkor miért költenek rá mégis? — Mert nem szeretnénk, hogy a falaktól elvált, a pá­rától eldeformálódott ajtók, ablakok kiessenek, gyanútlan emberekre zuhanjanak rá. Mindezek a javítások bal­esetek megelőzését szolgál­ják. Vasárnapi sportműsor ASZTALITENISZ: Síró. ki Vasas—Egri Kolacskovsz- ky, NB III-as férfimérkó­zés, Sírok, 9.30. Megyei fér­fi CSB: Galyatető—Lőrinci, Eger 11.—Hatvan II., Visz­nek—Mátraderecske, Sirok II.—Füzesabony, Bélapát. falva—Petőfibánya. KÉZILABDA: Megyei baj„ nokság. Férfi B-csoport: Apc—Feldebrö. 9.30, Bodó L., Fejes. Nők. Gyöngyösi V. Izzó—Recsk Váradi, ör­si. KOSÁRLABDA: Egri Ta. «árképző—Diósgyőrt VTK, NB I-es női mérkőzés, Eger, Csebokszári Alt. Isk., 10. Szabados, Matlári. ' SAKK: Maróczi Kupa csapatmérkőzések. Egri cso­port: Füzesabony II.—Ver- pelét, 8. Füzesabony l.— Eger, 8. Kompolt—Bélapát. falva, 9. Gyöngyösi csoport (valamennyi mérkőzés 9 óra. kor kezdődik): Rózsaszent­márton—Hatvan. Hevesi SE— H. Stromfeld SE, Gyöngyösi Volán—Tarnazsadány. TEKE: Egri Spartacus— Miskolci ËMTE, NB ll-es vlérkőzés Eger, népkerti pálya, 10. LABDARÚGÁS: Eger SE— Békéscsabai TASK, NB II.es mérkőzés, Eger. városi sta­dion. 12, Megyei bajnokság .átméé» idő 13.39H Szűcsi— MÁV HAC, csere jv„ Bese- senyőtelek—Selyp, Patócs. Mátraderecske—Novaj, Vin- czepap. Recsk—E gercsehi, csere jv. Egri járás 1. ősz. tály: Verpelét—Makiár,, Án. domaktálya—Egerszólát, Istenmezeje—PAKÜSE, Egerszalók—Hevesaranyos, Tamalelísz—Mikófalva, Be- kölce—E gerbakta. Füzesabo­nyi járás: Kál.Kápolna—Sa. rúd, Füzesabony—Mezőtár- kány, Szihalom—Poroszló, H. Stromfeld SE—Kompolt. Gyöngyösi járás A-osztály: Karácsond—Ecséd, Gyón. gyös halász—Gyöngyösoroszi, Heréd—Boldog, Nagyréde— Rózsaszentmárton, Atkár— Adács, Domoszló—Gyön. gyössolymos, Márkáz— Gyöngyöspata. Hevesi já­rás: Boconád—Heves II., Ttszamána—Tarnaörs, Tar- naszentmiklós—Komló, Pély —Kisköre, Tarnazsadány— Hevesvezekény, Erdőtelek— Atány. NB-s tartalékbajnoki mér. kőzések: Eger SE—Papp J. SE, Eger városi stadion, 11. Gyöngyösi Spartacus— MVSC, Gyöngyös, városi sporttelep, 12. Magyarország E—Szovjetu­nió B. ifjúsági válogatottak barátságos nemzetközi mér közése. Gyöngyös, városi sparttetop, KUű. (Fotó: Perl Mártonj , — Az uszodát tehát uszo. dának már nem lehet meg­menteni. De vajon az épü­letet sem? A városban azt beszélik, hogy esetleg torna, teremként hasznosítani le■ betne. — A hír bizonyára tőlünk „szivárgott” ki, mert válla latunk valóban végeztetett ilyen jellegű vizsgálatot is. A kapott javaslatokat éppen a közelmúltban beszéltük meg Eger város vezetőivel. — És mire lehet számíta­ni? —1 Elméletileg nincs aka­dálya, hogy teremsportolás­ra alkalmassá tegyük az uszodát. — És gyakorlatilag? — A legszerényebb szá­mítások szerint mintegy 17 millió forintos beruházásra lenne még szükség ehhez. Ekkora összeget sem a város, sem a vállalatunk nem tud előteremteni. — Marad akkor az egyet­len „megoldás", vagyis hogy előbb, vagy utóbb, de végül is lebontják az uszo­dát. — Bármennyire is szomo­rú, de ez a helyzet. — A hanyag, a felelőtlen, talán úgy is fogalmazhatunk, a bűnös munkát végző ter­vezőket, kivitelezőket, geo­lógusokat felelősségre lehet még vonni?' — Nem tartom valószínű­nek. Egyrészt, mert az épü­let már régen épült, más­részt valamennyi érintett szerv bőségesen rendelkezik kifogásokkal, magyarázatok., kai. E sorokat tehát akár az egri fedett uszoda nekrológ­jának is tekinthetjük. Az igaz, hogy még él, még gyógyítgatják a „beteget”, de bajára nincs tovább gyógyszer. Hogy temetésére végül is mikor kerül sor, azt ma még nem tudjuk ponto­san. Azt viszont már igen, hogy milliós értékek válnak rommá és újabb hosszú éve_ két kell majd várniuk az egrieknek egy fedett uszo­dára. Rövidesen újabb és szo­morú nevezetességgel gazda­godik tehát Eger város. Rá­adásul nemcsak egy fedett uszodával lesz szegényebb, hanem azok helyett is ne­künk, egrieknek kell majd szégyenkeznünk, akik végül is tönkretették ezt a sport- létesítményt, Mégpedig úgy, hogy még csak a felelősséget sem lehet számon kérni tő­lük. Vajon hány ország, hány város engedheti ezt meg magának? Magyarország, Eger aligha’ Vagy mégis. I; Koós József OB í-w eterpetf a második rónaiban Kesergés és vigasztalás helyett Nem méltó az OB 1- es szereplésre az az együttes, amelyik egyetlen pontot sem tud szerezni, ha kilép az ott­honából. .. ” í'„.. Bátrabban kell a kez­dő csapatban foglalkoztatni az ígéretes fiatalokat... ” .. Szerkezetében mozgé­konyabb lett, s tavaszi telje­sítményét fölülmúlta együt­tesünk. .. ’’ „... A szakosztályvezetés magas színvonalú munkát végzett, az edző tevékenysé­gével egyértelműen elégtdet- tek lehetünk. Sokat tettünk a játékosokért. mégis keveset kaptunk tőlük. Érezniük kell a felelősséget a kiesésért. Se őket, se magunkat ne áltas­suk engedményekkel. Csak azokat állítsuk sorba közü­lük, akik valóban méltók, hogy a jövő csapatában he­lyet kapjanak... ”) o A kiragadott gondolatok azon az egyesületi és szak­osztályvezetői tanácskozáson hangzottak el, melyen az Eger SE OB I-től most búcsúzott csapatának értékelését tar­tották. Kemény, kendőzetlen szavak kíséretében került mérlegre az együttes. Évek gondjai, kiesés elleni küzdelmek kínlódásai sűrű­södtek a mondatokban. A közelmúlt eseményének hatá­sától talán még nem tudták függetleníteni magukat a vé­leményalkotók. Vitában raj­zolódott á kép a végzett mun­káról, a játékosokról. Talán elsietett, megalapozatlan bí­rálat is elhangzott. Egyvala­mi nem volt vitás és vitatha­tó: a jobbító szándék, az igyekezet, hogy 19 évi folya­matos OB I-es szereplés után jövőre olyan együttes forrná; lódjék, melyben nyoma 6em lehet a most kifogásolt hi­báknak. s amelyik ismét hosszabb távra bérel helyet magának a legjobbak között. A mérleg csak a bajnokság­ról készült, hiszen az MNK küzdelmeiben még érdekeltek az egriek. A szakosztály ve­zetősége és a vezető edző az elhangzottak figyelembevéte­lével csak ezután készíti el a végleges értékelő jelenté­sét. A tanácskozás részleteit, a különösen kifogásolt játé­kosok nevét ezért nem em­lítjük. Későbbi és belső fel­adat eldönteni, hogy az edző kire számít és kire nem szá­mít a további munkában. Nézzük inkább az őszi idényt, annak előkészületeit, s magát a mérkőzéssorozatot. A tavasszal lejátszott 12 for­duló után szerény 6 ponttal állt a táblázat alján az Eger SE. Pócsik Dénes vezető ed­ző külföldre szerződött, mun­kakörét Pozsgay Zsolt vette át. A játékosok közül Lipo. vies és Vincze katonai szol­gálatra vonult be. A junior­válogatott Sike Szegeden si­kerrel felvételizett, s nem titkolta, hogy a SZEOL-ba szeretne átigazolni. Ugye hosszú vajúdás után azzal zá­rult, hogy a nyár végén róla is lemondott az egyesület, bár a SZEOL-nak nem adta ki. Az eleve reménytelennek tűnő helyzetben azt lehetett gondolni, hogy csak a kötele­ző optimizmus mondatja a fiatal edzővel a rajt előtt: minden rossz előjel ellenére bent maradhatunk az OB I- ben. Utólag — a kiesés ismere­tében is — megállapíthatjuk, bizakodása egyáltalán ném volt alaptalan. Pedig a rajt előtt közvetlenül Kácsor sé­Kosárlabda Egri Finommechanika— Kecskeméti MFSC 105—75 (66—29) NB Il-es férfimérkőzés, Eger, 50 néző, V : Hutai. Finommechanika: Ko­menczy 38 (!), Zahár 10, Tari 15, Korepta 12, Molnár 6 Csere: Sipeki 12, Nagv 2, Lezsák 10, Simon Melicher. Edző. ifj. Csányi Barna. környezetben, a bajnokságban élenálló egri együttes az első félidőben nagyszerű játékkal bebizto­sította győzelmét. Szünet után a Finommechanika ki­engedett, bár így is 100 pont fölé jutottak- A csa­patból Tari és Zahár játé­ka érdemel kiemelést. A Finommechanika a hét vé­gén Budapesten lép pályá­ra Kőbányái Sör ellen. rülést jelentett, s a katona­ságtól közben lábtörés miatt leszerelt Lipovics jóformán edzés nélkül állt a kapuba. Nem simult el a belső vi­szály sem, ami Kelemen és Székely között már tavasszal kialakult, sőt egyre mélyült az ellentét. Az idény közben kellett a szakosztályvezetés­nek közbeavatkoznia, mert Kelemen vélt sérelmének mind élesebben adott hangot. (— Hétről hétre a kiesés ellen harcoltunk — mondta erről Kelemen Attila. — Az ideges hangulattól egyikünk sem függetlenítette magát. Amikor Székely ide került, örültem, mert jó játékos, erő­södtünk vele. Korán lett csa­patkapitány. nem is ‘ mi vá­lasztottuk. Nem ismerhette a csapaton belüli viszonyokat, mégis atyáskodni akart. Ami ellentét volt közöttünk a par­ton, azt én nem vittem ma­gammal a vízbe. Ha szóltam a többieknek, nem azért tet­tem, hogy többnek, okosabb­nak tartom magam, hanem azért, hogy munkánknak eredménye is legyen. Hogy min kellene változtatnom? Hangot találni a többiekkel, s talán többet foglalkozni magammal, a játékommal, mint velük... ) Szegeden, Szolnokon és Bu­dapesten háromszor, vesztes­ként hagyta el a medencét az Eger. Ennek ellenére különö­sen a budapesti találkozókon egyszer sem kellett szégyen­kezni a vereség miatt. A ha­zai pálya előnyét a Tatabá­nya és a Szentes ellen egy­értelmű győzelemre váltotta a csapat. Olyannyira, hogy ezekkel az együttesekkel szemben pozitív összesített eredményt mondhat magáé­nak. ami azért értékes, mert a versenykiírás értelmében, ha azonos pontszámmal vé­geznek, ez dönti el közöttük a sorrendet. A BVSC és az Újpesti Dózsa — a bajnokság ezüstérmese — is csak az egyik pontot tudta elvinni EgerbőL Egyedül a Vasas Izzótól itthon elszenvedett vereség lehet méltán fájó és tanulságos, mert ezen a ta­lálkozón már az egriek kezé­ben volt a két pont, s mégis kicsúszott a markukbóL lencszer Vecseri, hétszer H®^ dobás, négyszer Kovács R, Csereként Kovács R. 4, Diós- sí 3, Szász és Hadobás 2, Ve­cseri 1 találkozón játszott Az ősszel lőtt 44 gól teljesen arányosan oszlik meg a ne­gyedik között, mindegyikre 11 jut. A házi góllövőlista a következő: Székely Gyulavári Kovács T. Vecseri Hadobás Kelemen Kovács R. Dióssi 2 « 5 — IS 5 4-------9 2 3—1 3 2------­3-— 1 1 2----­(A nevek után sorrendben az akcióból, előnyből, 4 mé­teresből, hátrányból és össze­sen lőtt gólok számát írtuk.) A tavaszi eredményesség­hez képest egyénenként alig van eltérés, legfeljebb egy­két név változott, akcióból viszont kevesebb mérkőzésen ért el több gólt a csapat, s ez önmagában is igazolja, hogy ígéretesebb játékot lát­hattunk az őszi idényben. A szerkezetében új csapat, a korábbitól eltérő hadrend­ben kezdte el a küzdelmet az őszi idényben. A nevek ugyan alig változtak, de a szerep­körök annál inkább. Az évti­zedek óta hagyományos álló centerjátékot formálta át Pozsgay Zsolt. (— Ügy foglalhatom össze a játékfelfogás lényegét, hogy sok mozgással támadtunk, fé­lig centerezve. Ez annyit je­lent, hogy Hadobás többször állt be a kapu elé, de a tár­saknak arra kellett töreked­niük, hogy gyakran váltsák. Az emberelőnyös helyzetek­ben menet közben változtat­tam a felálláson, eleinte ugyanis Székely Gyulavárival állt a zónázó védelemmel szemben, de például,,Vecseri, éppen a Vasas Izzó elleni ta­lálkozón a kapu elé bejátszott labdákkal nem tudott mit kezdeni. Ezután Székelyt állí­tottam a védők közé, s utó­lag is úgy ítélem meg, ered­ményesebben használtuk ki a helyzeteket. Bármennyire azzal a hivatalos állásponttal vágtunk neki az idénynek, hogy nem tragédia, ha kiesik a csapat, mindvégig a vára­kozás, a többet kívánás lég­körében éltünk. Érthetően, hiszen csaknem két évtizede megszakítás nélkül az élvo­nalban volt a csapat. A játé­kosokkal együtt magam is erre törekedtem, mert nem mindegy, hogy fiataljaink melyik osztályban léphetnek a felnőttek közé, kiket lát­hatnak maguk körül. Az is tény, hogy sokkal többet kaptak játékosaink az egye­sülettől, mint korábban, a juttatásokban elértük a töb­bi OB 1-es szakosztály szint­jét, de semmivel sem töb­bet!) o A kezdő csapatban mind a tíz mérkőzésen helyet kapott Lipovics, Székely, Kelemen, Gyulavári es Kovács X., ku Maradéktalan dicséret csak két játékost illet. Lipovics végveszélyben állt csapata rendelkezésére és minden tő­le telhetőt megtett, hogy ne valljon _ szégyent az Eger. Gyulavári állandósította jó formáját, motorja volt az együttesnek, legtöbb ellenfe­lénél gyorsabbnak bizonyult a beúszásokból. Pontosan annyi gólt lőtt, mint tavasz- szal, s a szomorú családi tragédia — édesapja halála — sem vetette vissza. Szé­kelyt érthetően zavarta a Ke­lemennel kialakult konflik­tus, valamint az, hogy lakás­ügye még mindig nem rende­ződött véglegesen. Helye és feladatköre a csapatban be­határoltabb és szerencsésebb volt. mint tavasszal, s külö­nösen az idény második felé­ben felelt meg a várakozás­nak. Vecseri is ekkorra vált teljes értékű, hasznos csapat­taggá. Kelemen nem kama­toztatta eléggé képességeit, játékát sokáig nem tudta füg­getleníteni az általa kezde­ményezett viszálytól. Hado­bás még mindig elmarad a mérkőzéseken attól a szint­től, amit edzésmunkája alap­ján joggal várnak el tőle. Kovács T. hullámzó teljesít­ményt nyújtott A többiek még, vagy már nem játszot­tak döntő szerepet az ered­mények alakulásában. (Sokan kérdezték a napok­ban: mi lett az óvás és az egyesülettől a szövetséghez eljuttatott beadvány követ­kezménye? Sokan vélték azt, hogy a bajnokság befejezése ntán lapunkban megjelent glossza mentőöv az egriek­nek. A szövetség a vizsgála­tot folytatja, ennek eredmé­nyéről még nem tudunk. Glosszánk —, melyben a baj­nokság visszásságaira hívtuk fel a figyelmet —, amennyi­ben mentőöv volt, legfeljebb a magyar vízilabdának volt az és nem az egrieknek. Nem szóltunk akkor a Vasas—FTC találkozón lejátszódott bot­rányról, s az azt kővető Fa­ragó-ügyről sem. De ha egy­más mellé tesszük ezeket a jelenségeket, aggódással kell megállapítanunk: baj van a magyar vízilabdasport fel­színe alatt. Kérdés, hogy ezeket elhallgatni, eltusolni kell-e, avagy határozott in­tézkedéssel gátat szabni min. den visszásságnak? A szövet­ségre vár, hogy a kivezető utat megtalálja. Idegesítő a hasonlóság a hatvanas évek közepén labdarúgásunkban elhatalmasodott szemlélettel. Az egriek szerencsére nem szereplői ezeknek az ügyek­nek, legfeljebb a felkavart hullámok csaptak át éppen az ő fejük felett. De sem kc- sergésre, sem vigasztalásra nincsen ok. Az egyesületben és a szakosztályban van any« nyi erő, hogy ha kell, egy év alatt, a már most is fiatal csapatot tovább frissítve, újabb évtizedekre megalapoz; za az Egerben nagy hagyo­mánnyal rendelkező sportág jövőjét.) « > Viragfa X&nf J

Next

/
Thumbnails
Contents