Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-28 / 255. szám
A nagy balhé Amerikai film 1936-ot mutat az óra ebben a filmben, a történés idején, tehát egy emberöltővel ezelőtti ruhákban járnak az emberek. régi skatulyák közlekednek, öreg és még öregebb Fordok az amerikai utcákon. Látható itt a fél világ alulnézetben. az alvilág oldalról, felülről, közelről, a hatalom rendőreinek szemszögéből, a mocsok és a tüntetőén tiszta külsejű gazdagság rózsaszínű szemüvegén át is. De leginkább az emberi harc könyörtelen módszerességéből kiindítva figyelhetünk meg jellemeket, gondolhatunk utána sorsoknak, elhatározásoknak, amik aztán láncban felfejlődve kétórányi képpergést szállítanak nekünk, akiknek a végén, a meglepetéstől, a deus ex machinától nincs is kedvünk nevetni. Hosszú ez a film, sok menettel. Mintha ökölvívók több menetes csatája lett volna a példa, amire, mint dramaturgiai láncra építették volna fel ezt a látványos játszadozást. Mert végül is, minden pénz- és vérremenés ellenére játék ez a film, a jellemek különAgi igazán nem mondható szerénytelennek. Amikor megkérdeztem tőle, hogy társai gratuláltak-e már ahhoz, hogy a Gárdonyi Géza emlékére rendezett országos prózamondó versenyen 15 főiskola és egyetem diákjai közt második helyezett lett. mosolyogva megrázza a fejét. — Arról, hogy beneveztem, nem tudtak, mert éppen beteg voltam, nem jártam iskolába. Az eredménnyel meg nem akartam dicsekedni... Talán majd másoktól hallják. Visontai Ágnesnek, ennek a komoly kás, magas, barna lánynak, aki a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán másodéves magyar—történelem szakos hallgató, persze nem olyan „borzasztó nagy újság” ez a szép eredmény. — Hetedikes korom óta szinte mindegyik évben indultam valamilyen prózamondó versenyen. Először az bözősége és fajsúlya közötti erőmérkőzés. Azt is mondhatnánk: ebben az 1936-os Amerikában mindenki igyekezett gyorsan meggazdagodni, csalni, lopni, hazudni, erőszakkal a másik fölé kerülni, akár a bankéletben, akár a kézifegyverek segítségével is, kártyával, vagy anélkül, lóverseny útján, vagy olcsó szendvicseket zabáivá —, mégis az győzött, az győzhetett, aki könnyedén, szellemesen, valamilyen betyárbecsülettel és elhihető ötlettel maga alá tudta gyűrni ellenfelét. És itt jutunk el a film stílusának alapkérdéséhez. Két férfi fog itt össze, hogy a süllyesztőből a magasba kapaszkodjék. Amúgy amerigénynek azt a részletét mondta, ahol Éva és a török anya találkozik. — Szeretem a lírát — indokolja a választást. — Mindig közel álltak hozzám az olyan szövegek, amelyek egy kicsit lágyak, kicsit megmelengetik az emberek szívét. Ezt is azért szeretem. A terveiről kérdezem, arról, lesz-e folytatása az eddigieknek. — Mindenképpen lesz. S nem csak úgy. hogy amíg lehet, addig magam is jelentkezem ilyen versenyekre, hanem úgy is, hogy ha tanár leszek, feltétlenül arra törekszem majd, hogy az én tanítványaim is induljanak hasonló vetélkedőkön. Hiszen ezek a diákévek legnagyobb élményeit kínálják amellett, hogy tudásban, s talán jellemben is sokat csiszolnak az emberen. (n. zs.) kai módra. Módszeresen, semmit ki nem hagyva a számításból, apró sereget szerveznek, hulladék-emberekből, akiknek egy-egy apró szerepet kell eljátszaniuk ebben az érdekes törvények szerint igazodó társadalomban. Minden a látszat, csak a jellem nem. Gondorff és Hooker is nagy zsiványok, de valahogyan más emberséggel, mint Lonnegan. Zsiványságban emberség. A film írója, David S. Ward pontosan és szabatosan tesz különbséget hősei között és finom megfigyeléseinek eredménye ez a filmmese. George Roy Hill egy érdekes Amerikát rendezett elénk. Nem nagyhangút Az okoson csörtető emberek fajtájából választott ki néhányat, akiket apró jellemroncsokkal, született epizodis- tákkal vesz körül. Nagy színészekkel, Paul - Netvman- nal, Robert Redforddal, Robert Whaw-val dolgozik, mert a banális játék e nagy színészek nélkül unalomba fulladna. És karikíroz. Talán még ma is a legfeltűnőbb jele az amerikai férfinak, hogy mindig kalapban él, dolgozik és harcol, eszik és meghal, és kényes a feszes nadrágtartójára is. Ezt azért jegyezzük meg, mert Gondorff az ágv_ ban ülve, félig alvó társnője mellett — kalappal a fején — töpreng a megoldáson, azon, hogy kinek és mit higy- gyen, vagy esetleg azon, hogy jut-e neki valami az örökkévalóságból. A kalap és a nadrágtartó azonban hibátlan. A fej nem is gondolkodik — a kalap nélkül? Apró mozaikjaiban érdekes ez a film és ott, ahol nem akar nagyot mondani. Farkas András Agi és a versenyek \ / \ / Jogásznap Egerben A Magyar Jogász Szövetség Heves megyei Szervezete pénteken, a megyei tanács nagytermében jogásznapot rendezett. Elnöki megnyitójában dr. Pápay Gyula köszöntötte a tanácskozáson megjelentek között Virág Károlyt, a megyei pártbizottság titkárát, Szalay Istvánt, a megyei tanács elnökhelyettesét és Bukta Tibort, a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkárát. Rövid áttekin ést adott a szervezet ez évi munkásságáról, említést tett arról, hogy egyre elmélyü- lőbb és eredményesebb munka folyik a szervezet szakosztályaiban, ennek egyik bizonyítéka az, hogy ezen a jogásznapon kilenc helyi előadó fejti ki ál-ás- pontját Szót kért dr. Miklós Lajos, az országos központ titkára is, aki a jogászszövetség munkájának eredményességéről és társadalmi súlyának emelkedéséről be szélt. Említette, hogy előtérbe került a jogászfiatalokkal való foglalkozás, az egyetemekkel és tudományos intézményekkel létesített szorosabb kapcsolatok kiépítése, a jogi ismeretterjeszie- fokozása, de lapot indítana* a szakmai pályázatok ki va le munkáinak publikálására is Helyeselte azt az elnöki bejelentést, hogy a Heves megyei szervezet a lengyel sczeczyni vajdaság jogász- szervezetével épít ki kapcsolatot a hagyományos barátság és a szakmai érdeklődés jegyében. Emlékérmet élesít és kitüntetést alapít a jogászszövetség a jogászi munka elismerésére. A jogásznap fő tárnáját dr. Raft Miklós, a Minisztera- nács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese fejtette fci A hatékonyság problémái a jogalkalmazásban című előadásában. Gondoláimén.-tét ipari és közgazdasági ana'ő- giákkal vezette be és felhívta a figyelmet azokra a kérdéscsoportokra, amiket a jogalkalmazók „termelékenységénél” nem lehet elhanyagolnunk. Nagy nyomatékkai mutatott rá a struktúra kérdésére, mert az államigazgatásban a testületi munka hatékonyságába döntés meghozataláig megtett utat, a döntési mechanizmust és még egy sor vizsgálandó együtthatót kell elemzés és kritika alá venni, amikor a jogalkalmazásban arra a kérdésre akarunk válaszolni: a jogalkalmazó az eléje tűzött célt elérte-e, hogyan tett eleget a joga Kató akaratának. A haték íny- ságot az előadó — munkaköri tapasztalataira ni /atkozva — elsősorban az államigazgatásban vizsgálta, onnan is vette a napi axru- ali tás ként jelentkező p éh- lémákat. Hangsúlyozta, hogy a jogalkalmazó teljesí ‘ né- nyét az az állampolgár is méri, akinek az ügyében a döntés születik. És a jogi döntés — ha áttételekben is — politikai elvek megvalósítása. A délutáni órákban’a büntetőjogi szakosztályban dr. Török László főügyészségi tanácsos, a polgári jogi szakosztályban Kormosné, dr. Simon Piroska megyei bírósági bíró, a szövetkezeti jogi szakosztályban dr. S tép György IM-főosztályveze'ő- hel.yettes, a vállalati szakosztályban dr. Joó Tamás budapesti jogtanácsos tartott vitaindító előadást. Ezeket korreferátumok egészítették ki. Tompa László új műsora: Anyám könnyű álmot ígér Tompa László előadóművész október 30-tól november 4-ig hat előadásban mutatja be új műsorát megyénkben. Füzesabonyban, Hatvanban, Hevesen, Tarnaleleszen egy-egy estén, Egerben pedig két alkalommal lép fel. Még jól emlékezhetünk a Tamási Áron írásaiból válogatott műsorára: az Ördög- változás Csíkban mindenfelé nagy sikert aratott. Aztán következett a másik kettő: A nemzet csinosodása és a Rendeltetés hitével. Tamási, Németh Lászlói Ady Endre műveire — és azok köré — építette fel Tompa egy-egy öszszeállítását És most Sütő András nagy sikerű regényét, az Anyám könnyű álmot ígér című kötetet használta fel alapanyaguk „Természetesen most is mint minden eddigi műsorom szerkesztésénél, nem csupán egy író, költő, vagy történelmi személyiség szavait kívánom tolmácsolni, hanem több olyan alkotót szólaltatok meg, akik nem egy ember, de a közösség szemszögéből nézték és mérték a világot Az együtt élő nemzetek sorsát.” Vannak vissza-visszatérő nevek. Ady, Illyés Gyula, Fábry Zoltán, Gaál Gábor egy-egy írása Tompa minden válogatásában megtalálhatók. De mindahányszor más gondolati töltést hordoznak. Szerkesztői szándéka világos: más és más helyzetből kérdez rá közösségi gondjainkra. „Üj összeállításom az előző háromban felvetett gondolatok, kérdések «sűrítménye», tanulsága; és valamiféle válasz is azokra.” Tompa szenvedélyesen keres, kutat a múltban és a közelmúltban: mi formálja a magyar sorsot? Hogyan ismerhetnénk meg önmagunkat? Nyelvünk, kultúránk, történelmünk örökségeit miként őrizhetjük? Mik a megmaradás erkölcsi törvényei? Nagy kíváncsiság az övé. Szép, emberi kíváncsiság a megismerés, az értelmezés, az önvizsgálódás szolgálatában. „Sokáig készült mostani válogatásom. Kínkeserves munka volt Elsősorban a felelősség' miatt. Ügy kellett fogalmaznom-szerkesztenem itt, Közép-Európában, hogy hogy az igény Európa legyen, s az eszmény az egyetemesség. Sütő. Fábry, Illyés, József Attila, Szemlét Ferenc, Farkas Árpád vagy Bartók Béla írásait így szeretném a hallgatók elé vinni. Mindent «kidolgoztam», illetve teljes emberségem beépítettem ebbe a műsorba. Mert az alkotó ember mindig. szeretné magát egy egyetemesebb áramkörbe bekötni : ezért próbál önmaga felett győzedelmeskedni. De az egy életre való teendő — és folyamatosság.” Józsa Péter A béke forradalma 6. egri városi úttörő kulturális szemlét nyertem meg, majd egy évvel később a magyar szaktárgyi versenyen értem el városi első helyezést. Harmadikos gimnazista koromban Kazinczy-díjas lettem Győrben, egy évvel később ugyanitt a zsűri különdíját kaptam meg. De emellett rendszeresen szerepeltem a Gárdonyi Géza diáknapokon is. Az ösztönzést, az indítást, a bátorítást mindehhez a Gárdonyi Géza Gimnáziumban kedves osztályfőnökömtől, Nagy Árulómétól kaptam. Arról, hogy miért kedveli jobban a prózát a költeménynél, így vall: — A vers veszélyes. A versnek nagyon kiszámított ritmusa, dallama van, ha ott eltéveszt az ember egy szót, az végzetes lehet. A versmondó nehezen talál ismét vissza. Az ilyen kudarcot én képtelen vagyok elviselni. A orózai szövegekben viszont egyszerűbb a „bakikon” túllendülni. A csütörtöki versenyen Ági az Egri csillagok című re’97r. október 28., szombat 1918—1919-ben Magyarországon a nemzeti kérdés egyben nemzetiségi és külpolitikai probléma is volt. Nemcsak a vesztett háborúban csődbe jutott Monarchia nemzetiségei kívántak nemzetállamokba szerveződni, illetve már létező anyaországaikhoz csatlakozni, hanem a győztes imperialista hatalmak, az antant is döntött Ausztria—Magyarország megszüntetéséről. így csupán a keretek körvonalai, az átrendeződés külsőségei, gyakorlatilag is pontos határok kérdése lehetett még — inkább kevésbé, mint többé — nyitott probléma. Maga a megoldás, az újfajta közép- európai berendezkedés a háború jellegéből fakadóan csakis imperialista, új és tragikus ellentmondásokat szülő lehetett. A történelmi Magyarország felbomlása Legelőször Horvátország elszakadása vált ténnyé, de Csehszlovákia antantelismerése. a román és a szerb igények és nemzeti törekvések támogatása bizonyította, hogy Magyarország területi integritását fenntartani lehetetlenség. A Ruténföl Kárpát- Ukrajna), Burgelanu, egyes vegyes lakosságú és színmagyar peremkerületek ügyéÁ nemzeti kérdés ben bizonyos alkura azonban esetleg volt még lehetőség. Ehhez azonban a realitások talajára, a jogos és elkerülhetetlen elszakadási törekvések elfogadásának alapjára kellett volna helyezkedni, nem pedig a mindent megtartani, a „nem, nem, soha” képtelen és abszurd nacionalista álláspontjára. Ez a magyar struccpolitika csak tovább súlyosbította az amúgy sem csábító kilátásokat, különösen hogy a magyar etnikum — a közvetlenül érintetteken kívül — nem volt hajlandó további véráldozatokra az integritás ügyéért. Jászi Oszkár, a nemzetiségi ügyek elismert szaktekintélye és a népkormány nemzetiségi minisztere háború előtti, demokratikus, ám ekkorra már időszerűtlen, az egységes Magyarországon belüli automista megoldásokat dédelgette. A wilsoni pontok, a Drávát határnak tekintő pa- dovai fegyverszünet, majd az ennél lényegesen kedvezőtlenebb. de mégis csak ideiglenes demarkációs vonalat megállapító belgrádi szerződés soha be nem tartott pontjaiba kapaszkodott más kormánytényezőkkel együtt, Budapesten tárgyalásokba kezdett a szlovák burzsoázia Aradon pedig a Román Nerc zeti Komité képviselőivel. P ellentétek, a bizalmatlansá, azonban olyan mély volt, s nem utolsósorban az erőviszonyok annyira egyenlőtlenek voltak, hogy nem sikerült megegyezni. Noha a nemzetiségek elismerték Jászi szubjektív becsületességét, politikája ekkorra már alkalmatlan volt a megváltozott idők követelményeire. II külpolitikai dilemma A magyar polgári demokratikus forradalom külpolitikájának sarkköve az egyoldalú, sohasem viszonzott antantbarátság volt. A győztesek jóindulatában is bízva vetette el a kormányzat a nemzetiségekkel való határmegállapodásokat. Jászi ugyan később azt írta. hogy „az antantpolitika Janus-ar- cát én mindig tisztán láttam, s kezdettől fogva döbbenten kérdeztem: mikor fogja ábrázatának imperialista felét ellenünk fordítani, másik felének demokrata-pacifista mosolya helyett?” —. tevékenységével azonban ő is tragikusan hozzájárult a nemzeti önáltatás veszélyes spóráinak elterjedéséhez, s ezt a folyamatot még Vix alezredes budapesti tevékenysége sem volt képes egészen 1919. március 21-ig megállítani... Ez a szemtanúk szerint brutális és korlátolt. ellen- orradalmár körökkel barátkozó katona adta át a magyar kormánynak az ú.iabb területek kiürítését és más, főként anyagi jellegű követelések teljesítését elrendelő jegyzékeket. Ö volt az egyetlen kapocs Magyarország és az antant között, mivel az újonnan szerveződő magyar külpolitikának Párizsba való meghívás hiányában más lehetősége nem volt. Azonban volt más lehetősége, helyesebben lett volna más lehetősége — egyéb irányban: a szociális forradalom, egy újfajta külpolitikai orientáció. Moszkva irályában. Annál is inkább, mert Szovjet-Orosz- ország kezdettől természetes szövetségesének tekintette a forradalmi Magyarországot. Ne feledjük: 1917 után Európában nemcsak élesedett az osztályharc. hanem sok helyütt fellobbant a társadalmi, a proletárforradalmak tüze. Az ugyan természetes volt, hogy a wilsonizmus mellett magát elkötelezett magyar kormányzat nem választhatta a lenini megoldást, legfeljebb addigi orientációjának sikertelensége láttán passzivitásba vonulhatott, a kivárás álláspontjára helyezkedhetek, sodortathatta magát az eseményekkel. Ezen túl pedig felismerhette — annak ellenére, hogy elhárítani igyekezett — azt a kikerülhetetlen fejlődést, azt az egyetlen kiutat, amely a párizsi spekulációk és adás-vételi ügyletek eredménye lehetett: egy vörös Kelet-Európát, egy bolse- vizálódott Magyarországot. A kommunisták erősödő propagandája, amely a dolgozók internacionalista összefogását, imperialistaellenes szövetségét hirdette, széles, nem proletár rétegek szemében is a nemzeti tragédiából kivezető utat jelentette. A kormány és maga Károlyi is felismerte ezt. amikor igyekezett figyelmeztetni az antantot, hogy magyarországi politikája ..melegágya a bolsevizmus- nak”. íl Mit Süket fülekre talált. A párizsi konferencia folytatva a békeleőkészítés munkáját, a figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyva kidolgozta a Vix-jegyzék néven ismert iratot, amely eldöntötte a polgári demokratikus Magyar Népköztársaság sorsát, és közvetlen előidézője volt a Tanácsk«-i ársaság kikiáltásánál?. A jegyzék súlyos feltételeit a rendszer képtelen volt vállalni. Minden összeomlott. A csődtömegből, legalábbis a polgári demokrácia számára, nem volt kivezető út. Magának a népnek kellett döntenie. Hogyan is mondta Lenin Magyarországról szólva 1919. március 23-án a bolsevik párt VIII. kongresszusán? „A legradikálisabb, a legdemokratikusabb, megalkuvó burzsoázia beismerte, hogy a legnagyobb válság idején, amikor a háborúban kimerült országot újabb háború fenyegeti, a tanácshatalom történelmi szükségszerűség, beismerte, hogy az ilyen országban nem lehet más hatalom, mint, a tanácshatalom. mint a proletariátus diktatúrája.” Vége Déicr Miklós