Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-27 / 254. szám

Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Az iskolai munka nehézsé­ge és szépsége, hogy egyszer­re cselekszik a jelenért és a jövőért. A pedagógusok a tegnap szerzett és ma felfrissített tudással a holnap, a jövő számára nevelnek embere­ket. Olyan embereket,, akiknek tudásban, helytállásban több­nek kell lenniök. mint a ma felnőtt emberének. Elsősor­ban ezért kèll a társadalom egészének felelősen vállalnia az oktatás általános fejlesz­tését — mondotta befejezésül Polinszky Károly, s kérte: az országgyűlés fogadja el be­számolóját. Heves megyei képviselők cs meghívottak Győri Imre; Döntésünkkel társadalmunk holnapját alakítjuk — Nagy fontosságú kér­dés szerepel napirendünkön. Közoktatásunk helyzete és fejlesztése közvetlenül érint milliókat, s közvetve érinti egész népünket. Az iskola az a. műhely, ahol a jövőt ko­vácsoljuk. Az oktatás ügyé­vel foglalkozni kettős fele­lősség; a ma gyermekei a holnap felnőttéi, a róluk való gondoskodás a jövőre is ható cselekvésre kötelez. — Mondotta, majd így foly­tatta: A fejlőit szocialista társa­dalmat csak müveit, elmé­letileg és gyakorlatilag képzett, a korszerű vi­lágnézet és a szocialista erkölcs alapján gondolko­dó és cselekvő, népüket, hazájukat szerető, más né­peket becsülő, a társadalmi haladás eszméje iránt fo­gékony emberek tudják építeni és felépíteni. Olyan felnőttekké kell ne­velnünk gyermekeinket, akik eligazodnak a világ dolgai­ban. hűek társadalmi igaz­ságunkhoz és rendünkhöz, ismerik kötelességeiket és jogaikat, helytállnak a mun­kában, személye« boldogulá­sukat a közösséget szolgálva akarják elérni. Azon munkálkodunk, hogy a fejlett szocialista társada­lom iskoláját hozzuk létre. Társadalmunkat építő, fej­lesztő munkánkkal a valaha csak álomképnek tűnő. igazi emberi egyenlőség elvének megvalósításán dolgozunk. E folyamatban lénveges szere­pe van az iskolának. Éppen ezért szocialista oktatáspoli­tikánknak egyik fontos fel­adata az iskoláztatás felté­teleiben levő különbségek csökkentése, a sikeres isko­lai pályafutással az egyen­lőbb esélyek megteremtése. Az oktatási miniszter elv­társ expozéi a összegezi azn_ kát az eredményeket, ame­lyeket közoktatásunk elért. Tárgyilagos képet ad arról, hogy iskoláink miként felel­nek meg a mai és a holnapi követelményeknek. Az iskolák munkája, fej­lesztése mindinkább társa­dalmi üggyé válik. Ez segíti az oktatási rendszer egészét átfogó korszerűsítési folya­mat kibontakoztatását, nies­te rém ti a fejlődés jobb fel­tételeit. Tanintézeteinlk társadalmi kapcsolatai erősödnek. En­nek mind az iskola, mind a társadalom szempontjából nagy jelentősége van. Az együttműködés az iskolának azért hasznos, mert a való­ság kérdéseit segíti közvetí­teni a nevelőmunka számá­ra, mert közelebb viszi a képzést a gyakorlathoz. Is­koláink sokféle konkrét: se­gítséget is kapnak az üze­mektől, intézményektől, szo­cialista brigádoktól. Tud­nunk kell, hogy ez a támo­gatás nem egyoldalú, aki az Iskolát támogatja, az az egész társadalom, s benne a saját érdekét is szolgálja, mert hozzájárul ahhoz, hogy jól képzett, felkészült, mű­velt fiatalok kerüljenek ki az iskola padjaiból. A Központi Bizottság 1072. évi határozata állást foglalt abban, hogyan igazodjék is­kolarendszerünk a társadal­mi, a tudományos-technikai fejlődés követelményeihez, a felgyorsult folyamatokhoz, hogyan teljesítse még job­ban társadalmi feladatait. : — Az iskolarendszer to­vábbfejlesztésének vizsgálata, távlatának megtervezése fon­tos, elvégzendő feladat — hangsúlyozta ezután. — Most és a közeljövőben azonban nem szervezeti változtatá­sokban kell előrehaladásunk feltételeit keresni, hanem a tartalmi megújulásban, a módszerek fejlesztésében, a legjobb pedagógiai tapaszta­latok elterjesztésében. Ezek­kel is tehetünk még továb­bi lépéseket előre a minél jobb feltételek általánossá tételében, az oktatás, neve­lés színvonalának jelentős emelésében, a nehezebb kö­rülmények között élő, a hát­rányos helyzetű gyermekek tanulmányi munkájának se­gítésében, az egyenlőtlensé­gek csökkentésében. Sokat várunk az új tantervektől, tankönyvektől, joggal re- mélhetjük, hogy azok egy korszerűbb, színvonalasabb munka alapjai lesznek. Tisztelt országgyűlés! Nem feledkezhetünk meg arról, hogy . miközben átfogó tartalmi korszerűsítést való­sítunk meg, továbbra is alapkérdés az általános isko­la nyolc osztályának ered­ményes elvégzése. Figyelemre méltó ered­mény, hogy tizenhat éves koráig ma már az egyes korosztályok 93 százaléka elvégzi az általános iskolát. Bennünket- mégis a lemara­dók nyugtalanítanak és az, hogy 14 éves korig a tanu­lóknak a 18 százaléka nem fejezi be a nyolcadik 1 osz­tályt, A tankötelezettség teljesí­tésére, az eredményesség javítására a továbbiakban is nagy figyelmet kell fordíta­ni. Hangsúlyozta, hogy az új nemzedék nevelése, felkészí­tése az egész társadalom ügye. Ebből a fontos munká­ból a társadalom minden tagjának, minden intézmé­nyének, az iskolának, a csa­ládnak ki kell vennie a ré- . szét, el keli látnia a felada­tát,. • , * Az iskola ma már nem önmagába zárkózó közös­ség. Az oktatás, a nevelés átfogó és mindennapi kér­dései a társadalmi ér­deklődés előterében áll­nak. Ez az érdeklődés egybeesik az iskola érdekével. A mind igényesebb, kritikusabb köz­vélemény pedig jogot formál az iskolai munkába való be­tekintésre, a véleménynyil­vánításra. Az iskolát meg kell véde­ni a felelőtlen bírálgatástól, a körülmények pontos isme­retét nélkülöző, az egyedi esetekből általánosító felszí­nes beleszólástól. Ez zavarja, nehezíti az iskola munkáját. Az iskola dolgaihoz felelős­séggel. csak segítő szándék­kal szabad hozzászólni. Az oktatási miniszter je­lentésében felvázolt csaknem másfél évtizedes fejlődés megerősít' bennünket abban, hogy az út. amelyet járunk, jó. Erőinket — mind az anya­giakat, mind a szellemieket — még jobban összehangol­va, ezen az úton kell a jövő­ben is haladnunk. Tisztelt országgyűlés! Amikor a parlament fóru­mán állást foglalunk közok­tatásunk időszerű kérdései­ben, tudnunk kell: dönté­sünkkel társadalmunk hol­napját alakítjuk. Az oktatási miniszter be­számolóját a Magyar Szocia­lista Munkáspárt nevében el­fogadom és elfogadásra aján­lom. (Munkatársunk telefonje­lentése): Nem érheti szó a Tisztelt Ház elejét, mivel az alkot­mány szerint évente három­szor kell összehívni az or­szággyűlést. s az eddigi gya­korlat arról szólt, hogy az országgyűlésre negyedéven­ként kerül sor. Bizonyos ké­sés mutatkozik ugyan, mivel például a nyári ülésszak nem júniusban, hanem júliusban volt, az őszi — a jelenlegi — pedig nem szeptemberben, hanem e hónap végen került i összehívásra.. Ez. termesze­Tisztelt országgyűlés! örülök, hogy e történelmi falak között most képletesen szólva az ország legnagyobb üzeme”: a közoktatás ke­rült a törvényhozó testület elé. A közoktatás, amelyben az egész ország részt vesz, amely úgy is mondhatjuk, ..társadalmi” megrendelésnek tesz eleget, amikor a nemzet felemelkedését tömeges és magas színvonalú szocialista neveléssel szolgálja. A későbbiekben a képvise­lőnő a tankötelezettséggel kapcsolatos kérdésekről be­szélt. Elmondotta, hogy He­ves megyében — hasonlóan más megyékhez — ugyancsak kiemelt feladatként kezeljük a tankötelezettségi törvény végrehajtását. Ugyanakkor megállapította, hogy a kény­szerítő tényezők Heves me­gyében legalábbis nem áll­nak szinkronban a társadal­mi igényekkel. A tankötele­zettség megvalósításának fő mutatószámai Heves megyé­ben ugyanis rosszabbak az országos átlagnál. Csak né­hányat említett ennek bizo­nyítására. Míg 1972-ben He­ves megyében a tanulók 18,5 százaléka nem tett eleget normál életkorban tanulmá­nyi kötelezettségének, addig 1975-ben már ez a szám 20 százalék fölé emelkedett (az országos 18,5 százalékos mu­tatóval szemben). 1977-ben 19,7 százalék nem végezte el idejében az általános iskolát. Heves megyében a cigányta­nulók aránya 10,3 százalék. Közülük 14 éves korig a be­iratkozottak 31 százaléka végzi el a nyolc osztályt. Nem volt indokolatlan te­hát a Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság által folytatott ellenőrzés, melynek során az ország 9 megyéjében vizsgál­ták a tankötelezettség végre­hajtását. Megyénkben a né­pi ellenőrzési bizottság és a Megyei Főügyészség azt ál­lapította meg egy korábbi hasonló vizsgálat során, hogy a tankötelezettségi törvény végrehajtása során megyénk­ben a legnagyobb problémát azok a tanulók okozzák, akik­nek döntő többsége a társa­dalom alapvető normáit el­utasító, vagy életmódjuk miatt tudatilag elmaradott családokból kerülnek ki. A legjelentősebb e rétegen be­lül a cigánycsaládok gyerme­keinek aránya. A túlkorosok helyzetével kapcsolatban országgyűlési képviselőnk szólt a tanköte­tesen nem baj. Ami pedig a mostani témát illeti, nem érdektelen, s nem hónapok­hoz kötött, hanem a nagy­betűs Élethez. Polinszky Károly oktatási miniszter beszámolója pél­dául — eltekintve attól a je­lentőségétől, hogy a kor­mány tagjainak időről időre be kell számolniuk munká­jukról a legfelsőbb törvény­hozó testület előtt — sokakat vonzott a képviselőkön kívül is. ★ De maradjunk még a nap kezdeténél. Hajnalban a rá­dió borús eget ígért a főváros fölé, kora reggel viszont Bu­dapest a felkelő nap fényében úszott. A Parlament épülete pedig úgy élte saját életét, ahogy ilyenkor egy Parla­ment épületéhez ez illik: sze­rényen, büszkén és családi­asra tárva kapuit, az egymás után érkezők előtt. Fiala Ti- vadarné, a képviselőcsoport vezetője érkezett a megyeiek közül a leghamarabb. Részt vett a csoportvezetők eliga­zításán, elintézte a vendégek­kel kapcsolatos adminisztrá­ciós dolgokat, majd újra kép­viselői munkájához fogott. Szabó Imre Győri Imrével, az MSZMP KB titkárával váltott néhány szót. Győri elvtárs a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatban ér­deklődött, s a detki Magyar— Bolgár Barátság Termelőszö­vetkezet elnöke a közös gaz­daság várható .jó eredmé­nyeiről beszélt. Láttuk megérkezni Nagy Martát, majd Eperjesi Ivánt lezettség végrehajtásáért folytatott bonyolult feladatok közül arról, hogy ezen a te­rületen még sokrétűbb, ön­zetlenebb pedagógiai és egyéb kapcsolódó munkára van szükség. A lemorzsolódás csökkentésére a Heves me­gyei Tanács kiemelt juttatá­sokat biztosított az e körök­ben végzett pedagógiai mun­ka megbecsülésére. A közsé­gi tanácsok, megyei tanácsta­gi csoportok külön napirendi pontként tárgyalják a testü­leti üléseiken e törvény vég­rehajtását. Figyelemre méltó megállapítás, hogy a felmen­téseket az Iskolák igazgatói csak az osztályközösségre er­kölcsileg károsító magatartás esetében adják meg. kikötve, hogy a részükre szervezett külön foglalkozásokon köte­lesek megjelenni és osztály­zó vizsgát kell tenniük. A feltárt tények alapján a tankötelezettségi törvényben foglaltak maradéktalan vég­rehajtása, az általános iskolai végzettség 14 éves, illetve tanköteles korban való meg­szerzésének növelésére, az is­koláztatási feladatok jobb el­látásának érdekében kérem az oktatási miniszter elvtár­sat, vizsgálja meg annak le­hetőségét, hogy: a tanköteles gyermekeket ötéves korban nyilvántartás­ba vegyék. így csökkenthető, vagy teljesen felszámolható lesz az elkallódás és megala­pozottabbá válik az iskola­előkészítő munka. Mivel az új. korszerűsített tan terv fi­gyelembe veszi, hogy az isko­lába lépő gyermekek csak­nem 100 százaléka az óvodai, vagy az iskolaelőkészítő fog­lalkozásokon kapcsolódik be az oktatás' munkába, szük­ségszerű, hogy egyetlen gyer­mek se maradjon ki az egyik, vagy másik előképzési for­mából. A feltételek folyama­tos megteremtésével össz­hangban addig, amíg az óvo­dai férőhelyfejlesztés! lehe­tővé nem teszi az óvodásko­rúak teljes fogadását, kötele­zővé kellene tenni az iskola- előkészítő foglalkozásokon való részvételt. Ez azokon a gyermekeknek segítene, akik­nek nem volt lehetőségük az óvodás foglalkozásokon rend­szeresen részt venni. Képviselőnőnk befejezésül ezt mondotta: Amikor az oktatásügy és a tankötelezettségi törvény fel­tételeinek megjavítását sür­getők sorába állok, azért te­szem, mert a nevelést, az ok­tatást, a termelőerők közé so­rolom. Hogy idézem e helyen az első népoktatási törvény megalkotójának érdemi szer­zőjét és nagy tanúját. Eötvös Józsefet, aki 1868-ban . cik­ket írt a népoktatási tör­vényről a Néptanítók Lapjá­ban: „Azon a napon — írja —, amelyen a nemzet épp oly szükségesnek fogja tartani az áldozatokat a népoktatásért, mint amelyeket a közigazga­tás, vagy közlékedési eszkö­zöknek a fenntartására hoz­ni kénytelen; azon a napon a legnagyobb akadály. mely népoktatásunk emelésének útjában áll, elhárítva lesz.” Talán véletlen — mondot­ta Fodor Istvánná —, hogy Eötvös együtt említi a nép­nevelést és a közlekedést, s mi 110 évre rá ugyancsak együtt vitatjuk népgazdasá­gunk e két fontos koncepció­ját, szolgálva mindkét ágazat folyamatos fejlődését. Az oktatási miniszter ex­pozéját követő vitában szót kapott még Salamon Hugó- né, Varga Zsigmond. Palásti József né. Barát Endre, Ke­lemen Balogh Katalin. Káli Ferenc, Vallyon Aladárnc. Tóth János, Schmidt Ernő, Nagy Pálné és Paffal Sa­rolta, Az országgyűlés őszi ülés­szakának első napja April Antal zárszavával ért véget. A képviselők ma a közokta­tás helyzetéről szóló beszá­moló fölötti vitával folytat­ják munkájukat. és Vadkerti Miklósáét, nem sokkal később Komjáthi Aladárt és Úszta Gyulát, az­tán befutott és aláírta a je­lenléti ívet Fodor Istvánné és dr. Novak Pálné is. Fodor Istvánnéval kapcso­latban meg kell jegyeznünk, hogy megyénk képviselői kö­zül ő szólalt fel a tegnapi ülésszakon, méghozzá ez volt képviselői munkájában a ti­zenharmadik felszólalása. — Babonás? — A tizenhárom miatt? Egyáltalán nem. Az élet be­bizonyította, hogy ez a szám nagyon ritkán okoz bajt. S ami a témámat illeti, azt sem­miképpen sem említhetjük egy napon a babonás számok­kal, Pedagógus vagyok, s azonosulok a beszámoló na­gyon szép és értékes gondola­taival. ★ A szünetben Vadkerti Miklósné megjegyzi: — Elgondolkodtam, mi ér­telme volt nemrégiben azon vitatkoznunk, hogy érettségi tárgy legyen-e, vagy sem a történelem?... Gyermeke­inknek akárhogyan is, de is­merniük kell a világot, a vi­lág, a haza történetét, tör­ténelmét. Megint csak jön ez a tizen- hármas szám, Eperjesi Iván ugyanis ezt mondja: — Éppen ideje volt, hogy tizenhárom esztendő után új­ra foglalkozzék az qrszággyil­lés a. közoktatás helyzetével. Az igény érthető és méltá­nyolandó. s nem véletlen — feite hozzá —, hogy a kép­viselőcsoport a legutóbbi ülé­sén olyan behatóan vitatta ezt a témát. Fodor Istvánné vendége volt a Parlamentben Kovács Sándor, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának he­lyettes vezetője. — Valóban nagy felelősség­érzet hatotta át a beszámoló készítőjét, s azokat a képvi­selőket is, akik hozzászóltak e témához. A tárgyi feltéte­leket a közoktatásban mar zömmel tudjuk biztosítani, de tényleg nem árt, ha a mi­niszteri expozéval együtt mi is újra hangsúlyozzuk: a pe­dagógus ember is, és olyan feladatra hivatott, amely csak a munkáján keresztül, hivatástudatának, szakma­szeretetének eszközeivel érhe­ti el a célt. Itt van például az a tény, hogy néhány év múl­va a demográfiai hullám megint eléri az általános is­kolákat. Erre fel kell készül­nünk. Olyan létesítményekre van szükségünk, amelyeket a hullám ,,elvonulásával’’ is tudunk a közoktatás, a köz- művelődés számára hasznosí­tani. ★ Miközben tudósításomat írom, éppen Fodor Istvánné képviselő felszólalása hangzik az ülésteremben. Fogadtatá­sáról a 'holnapi beszámolóm­ban írok majd. Kátai Gábor 1978. október 27., péntek Fodor Istvánná f Iszólalása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents