Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-27 / 254. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXIX. évfolyam, 254. szám ÁRAt 80 FILLER 1978. október 27., péntek Napirenden a közoktatás helyzete Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka Csütörtökön délelőtt 11 órakor a Parlamentben megkezdte munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka. Részt vett a tanácskozáson Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő. Gáspár Sándor, Huszár Ist­ván és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Ott voltak a Központi Bizottság titkárai, a Minisztertanács tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az országgyűlés tudomásul vette az Elnöki Tanácsnak a legutóbbi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését, majd elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: 1. Az oktatási miniszter beszámolója a közoktatás helyzetéről: 2. A közlekedés- és postaügyi miniszter beszámolója a közlekedéspolitikai koncepció vég­rehajtásáról, és továbbfejlesztésének főbb irányairól; 3. Interpelláció. Polinszky Károly expozéja — Közoktatásunkban is fontos változásoknak voltunk és vagyunk tanúi, cselekvő résztvevői — kezdte beszá­molóját a miniszter. —> Szá­munkra elsőként azok a változások a szem- betűnőek, amelyek a szo­cialista életmód kibonta­koztatását. terjedését jel­zik, hiszen érmék a gazdagodó folyamatnak közvetlen része­se és alakítója az oktatás is. Szocializmust építő társadal­munk nagyszerű alkotások sorát hozta és hozza létre. Ezek közül számunkra a leg­fontosabb: a szocialista tár­sadalmat építő ember szemé­lyiségének gazdagodása. Az oktatáspolitika, amely­nek törekvéseit megerősítet­te a párt programnyilatko­zata is, elsődleges feladatá­nak tekintette és tekinti az iskoláztatási, a tanulási, a művelődési esélyek alkot­mányosan is előírt egyenlősé­gének biztosítását. Az isko­la, az oktatásügy sokat tehet a mind egyenlőbb esélyek megteremtéséért, ellensú­lyozva a tanulók családi-tár­sadalmi körülményeiből fa­kadó hátrányokat. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy cél­jainkat fokozatosan, hosszabb távon, egész társadalmi fej­lődésünk eredményeként ér­hetjük el. Közoktatásügyünk állapo­tát és fejlődését nem kis mértékben befolyásolta és befolyásolja az ország de­mográfiai helyzete, elsősor­ban az iskolás korú korosz­tályok létszámának hullám­zása. Kormányzatunk népe­sedéspolitikai intézkedései­nek hatására az óvodába és az iskolába lépő korosztályok létszá­ma újból örvendetesen nö­vekszik, és ez átmenetileg sűríti az iskolák tennivalóit, új erőfe­szítésekre . késztet az oktatás tárgyi és személyi feltételei­nek fejlesztésében. Egyes or­szágrészekben iskoláztatási gondokat okoz a lakosság mozgása a faluról a városba, a városokon belül az új la­kótelepekre. Iskolahálóza­tunkat az eddigieknél lendü­letesebben, de nagyon átgon­doltan, ésszerűen kell fejlesz­tenünk. 1965-ben az óvodáskorúak negyvenhét százalékát, ma nyolcvanhárom százalékát fogadják be ezek az intézmé­nyek. Ez nemzetközi össze­hasonlításban is kiemelkedő eredmény? ----■ • . ■ A z általános iskola fejlesz­tését, az oktatás minőségének emelését, a nevelés szocialis­ta tartalmú gazdagítását ki­emelt feladatunknak tekin­tettük. Nagy figyelmet fordí­tottunk arra. hogy mind ke­vesebben bukjanak meg az első osztályban, csökkenjen az alsó tagozatos tanévvesz­tés. Joggal keltett aggodal­mat néhány évvel ezelőtt az a tény, hogy minden száz el­sős kisdiák közül tíz-tizenegy ismételt évet. Arra törekszünk, hogy megfelelő nevelési, okta­tás] módszerek alkalmazá­sával az első osztályban gyakorlatilag teljesen meg. szűnjön a bukás, anélkül, hogy engedménye­ket tennénk a követelmé­nyek, a színvonal rovására. Ez utóbbit azért hangsúlyo­zom, mert vannak jelei a li­beralizmusnak. Nincs szüksé­günk látszateredményekre. Egyedül azt az utat, felfogást tartjuk követendőnek, elfo­gadhatónak. amely abból in­dul ki: az alapismeretekre meg lehet és meg kell taníta­ni minden gyermeket. Kiemelten kell foglalkoz­nunk azoknak a cigánygye­rekeknek az oktatásával, ne­velésével, akik erre rászorul­nak. Bátorítjuk azokat, akik olyan sajátos eszközöket, módszereket, lehetőségeket keresnek, amelyek a koráb­biaknál jobb esélyeket terem­tenek általános fejlődésük­höz, társadalmi beilleszkedé­sükhöz. — A középfokú oktatásban — folytatta Polinszky Károly — nőtt a résztvevők száma és aránya. 1965-ben az általános iskolát végzettek nyolcvan- három százaléka tanult to­vább. Mára ez az arány ki- lencvenhárom százalékra emelkedett. Jelenleg egy-egy korosztály átlagosan több mint tíz tanévet tanul iskola- rendszerünkben. A középfokon továbbtanu­lók fele szakmunkásképző is­kolába jár. Az elmúlt idő­szakban arra törekedtünk, hogy ezt az intézménytípust a korábbinál szervesebben il­lesszük a középfokú oktatás rendszerébe. 1977-től kezdtük el az új közismereti tanter­vek bevezetését. Ezek minden szakmunkástanuló számára — szakmától függetlenül — az általános iskola tananyagá­val összehangolt, egységes műveltségi anyagot tartal­maznak. Oktatáspolitikai céljaink­nak megfelelően emelkedett a szakközépiskolákba jelent- esaraa». s . az itt tanulók aránya ma már megközelíti a középfo­kon továbbtanulók egyhar- madát. Az ipari és a mező- gazdasági szakközépiskolák többsége új képzési cél alap­ján dolgozik. Tanulói négy év után érettségizett szak­munkások lesznek. Ez év őszén vezettük be az új kép­zési célnak megfelelő tan­terveket Az új tantervekkel összefüggésben módosítani kell egyetemi, főiskolai felvételi vizsgá­inkat, hogy mind az írásbeli, mind a szóbeli vizsgákon az eddi­ginél jobban figyelembe vegyük: a jelentkező szakkö­zépiskolát, vagy gimnáziu­mot végzett-e. Minden iskolatípusban megkezdtük vagy előkészítet­tük az új oktatási-nevelési tervek bevezetését Lényegé­ben megtartva a társadalmi és természettudományi is­mereteket adó tantárgyak arányát. Tudatosan töreked­tünk arra, hogy a különböző tantárgyakhoz kötődő oktatás és nevelés minél jobban szol­gálja a fiatalok szocialista állampolgárrá, közéleti em­berré való nevelését, erősítse az internacionalizmusba ágyazott hazaszeretetüket. Megkülönböztetett érdek­lődéssel és figyelemmel kö­vetjük a magyar oktatásügy tartalmi korszerűsítésének egyik legnagyobb szabású vállalkozását, az új matema­tika tanterv érvényesítését Nyolcévi tapasztalat alapján legjobb meggyőződésünk sze­rint vezettük be az új mate­matika tantervet. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tanulók többsége na­gyobb kedvvel tanulja ezt a fontos tárgyat, gyorsabban fejlődik logikai gondolkodá­suk, javult számolási készsé­gük. Pártunk programnyilatko­zatával összhangban általá­nossá, majd teljessé kell ten­nünk a középfokú oktatást, végzettséget. Az egész iskola- rendszernek eredményeseb­ben kell csökkentenie a mű­veltségi színvonalban mutat- kozó különbségeket, növelni az esélyeket minden rétegnél a közép- és felsőfokon való továbbtanuláshoz. Az oktatás országos statisz­tikái számottevő fejlődést tükröznek. Ezek az átlagok azonban jelentős területi kü­lönbségeket takarnak. Van­nak helyek, ahol a jelenlegi ötéves terv alatt alig épült tanterem, óvoda, s ahol az ellátottság romlott, vagy romlöi . ^ .................-a*... . S zámolnunk kell azzal is, hogy a következő három év­ben több mint százezerrel nö­vekszik az óvodás korú gyer­mekek száma. Folyamatosan nő, s több mint háromszáz­ezerrel lesz magasabb az ál­talános iskolába járó gyer­mekek létszáma, mint 1973— 74-ben volt Az általános is­kolai tanulólétszám 1975-ben egymillió-ötvenegyezer volt 1980-ban várhatóan egymillió- százötvenezer, 1985-ben egy­millió-háromszázezer körül lesz. Ugyanebben az időben mintegy kétszázezer új napkö­zi otthonos helyről is gondos­kodnunk kell. A pedagógusok száma ha­zánkban az utóbbi tizenhá­rom év alatt a korábbinak mintegy harmadával nőtt. Ezzel a pedagógustársada­lom a mai magyar értelmi­ség legnagyobb foglalkozási csoportjává vált. Ennek elle­nére ma is hiányoznak még óvónők, tanítók és tanárok. Nagy öröm és megnyugvás gyermekszerető, jövőbe is te­kintő társadalmunk számára, hogy a pedagógusok döntő többsége nagy odaadással, lelkiismeretesen, szakszerűen, eredményesen dolgozik. Nem­egyszer ők pótolják a család hiányzó gondoskodását. Tö­rődnek a gyermekek testi és lelki egészségével, figyelik életük sorsdöntő és apró- cseprő eseményeit. Ugyanak­kor nem mind a százhar­mincezer pedagógus adja egy­formán tudásának, képessé­gének legjavát. A szüntelenül növekvő követelmények, az új tantervek azonban valamennyi pedagógustól elvárják és parancsolóan követelik az elmélyültebb. tartalmasabb munkát. Követelik ismereteik állandó frissítését, nemegyszer gyö­keres megújítását. A pedagógusok életkörül­ményei az elmúlt tizenöt év­ben javultak Anyagi helyze­tükre természetesen továbbra is nagy gondot kell fordíta­nunk. de különösen meg kell becsülnünk, el kell ismer­nünk a jól dolgozókat, a töb­bet vállalókat. Meg kell sza­badítanunk a pedagógusokat a fölösleges, bürokratikus kö­töttségektől, mindattól, ami indokolatlanul vonja el őket munkájuktól, iskolai felada­taiktól. A minisztériumnak, a tanácsi szerveknek sokat kell tenniük mindezért. Az oktatásban a pedagógu­soké a kulcsszerep, de a gyer­meket nemcsak ők nevelik. A szülők természetes családi és társadalmi felelőssége sen­ki másra, semmi másra át nem ruházható. Az iskola és a szülői ház kapcsolata ha­gyományosan jó, egyre ele­venebb és hasznosabb, a leg­több szülőt érdekli gyermeké­nek előmenetele. A kapcso­lat azonban még mélyebb ' és tartalmasabb lehetne. Jogo­san várjuk egyrészt az iskolá­tól a családdal való együtt­működés szüntelen, javítását, másrészt a szülőktől az együttműködési készséget, a cselekvő egyetakarást És ne feledjük: nevel az egész tár­sadalom, a felnőttek teljes közösségének élete, munkája, közösségi gondolkodása, nem utolsósorban a család maga­tartása. Az iskolai nevelő­munkában eddig is támasz­kodtunk. s a jövőben még inkább számítunk a társadal­mi szervezetek, a gyermek- és ifjúsági szervezet, a Peda­gógusok Szakszervezete segít­ségére, tevékeny közreműkö­désére. (Folytatás a 3. oldalon) Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság F.lnüki Tanácsa csütörtökön ülést tartott. Az Elnöki Ta­nács — az 1970. évi IV. sz. törvényerejű rendeletet ha­tályon kívül helyezve — tör­vényerejű rendeletet foga­dott el a magyar állampol­gárok külföldre utazásáról és az útlevelekről. A tör­vényerejű rendelet 1979. ja­nuár 1-én lép hatályba, vég­rehajtásáról a Miniszterta­nács gondoskodik. Az államigazgatási terü­letszervezési határozatokkal összhangban az Elnöki Ta­nács az igazságszolgáltatás szervezetét érintő határoza­tokat hozott: elrendelte egyes bíróságok és járási ügyészségek megszüntetését, illetve átszervezését. Az igazságszolgáltatási szerve­zeti intézkedések 1978. de­cember 31-ig lépnek hatály­ba, végrehajtásukról az igazságügyminiszter és a leg­főbb ügyész -gondoskodik. Az Elnöki Tanács határo­zatot hozott a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából ado­mányozandó kitüntetésekről, bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéb fo­lyamatban levő ügyekben döntött. (MTI) Lázár György Moszkvában Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke és kíséretének tagjai csütör­tökön a kora esti órákban megérkezett Moszkvába. Lázár György fogadására a Vnukovói repülőtéren megje­lent Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke. Ferihegyi jelentés Csütörtökön délelőtt el­utazott Budapestről Anker Jörgensen, a Dán Királyság miniszterelnöke, aki Lázár Györgynek, a Magyar Nép­köztársaság Minisztertaná­csa elnökének meghívására hivatalos látogatást tett Ma­gyarországon. A vendégeket a dán és magyar zászlókkal díszített Ferihegyi repülőtéren ünne­pélyesen búcsúztatták. ★ A szocialista országok test- vérpártjai pártszervezési kér­désekkel foglalkozó központi bizottsági titkárainak ta­nácskozásán részt vett bol­gár, csehszlovák, laoszi, len­gyel, mongol, NSZEP. román és szovjet pártküldöttség el­utazott Budapestről. A delegációkat a Ferihe­gyi repülőtéren Németh Ká­roly. az MSZMP PB tagja, a KB titkára búcsúztatta, je­len voltak a tanácskozáson képviselt pártok országainak budapesti nagykövetei. Ai ülésteremben (Fató: Perl Márton)

Next

/
Thumbnails
Contents