Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-13 / 216. szám

* Öltözködik sa virus Szépek ! Csinosak ! Elegán­sak! A megannyi történelmi ne­vezetességet őrző, s kínáló Eger belvárosának házai sor­ra veszik fel legszebb ruhá­jukat. Elég egy pillántást vetni a Dobó tér környékére, a Széchenyi, vagy a Bajcsy- Zsilinszky utcák épületére és bárki meggyőződhet róla, hogy milyen gálánsán is di­vatai, öltözködik a város. Zámbori Ferenccel, az egri városi tanács osztályvezető főmérnökével járjuk az ut­cákat. A nyitásra készülő Ju­ventus gyermekruházati áruház épülete előtt állunk meg először. — Előbb a bauxitoementes fedémes, — magyarázza a fő­mérnök — majd a falakon jelentkező repedések jelezték, hogy baj van. Kicsit sokáig tartott a felújítása, de végül- is nagyon szépre sikerült. Sétálunk tovább. Az úgy­nevezett kereskedelmi ne­gyedben — a Dobó téren, a Széchenyi, a Bajcsy-Zsilinsz- ky és a Marx Károly utcák­ban — már csak mutatóban találunk egy-egy foltos, di­vatja múlt ruhájú házat. De azért még akad... t— A Széchenyi utca 11. szám alatti épületet’ — a földszinti csemegeboltjával — is teljesen felújítjuk. Ugyanez a sors vár a sarki tej ivóra és a fölötte lévő la­kásokra is. — Könnyű, vagy nehéz egy-egy ilyen rekonstrukció? — Nagyon sok gonddal, nehézséggel jár. A lakókat ki kell költöztetni, az üzleteket csereberélni, aztán a statikai vizsgálatok, majd a különbö­ző egyeztetések következnek, végül a tervezés, a kivitele­•zés. Szóval nem könnyű. — És még a pénzt, a költ­ségeket nem is említette. — Hát,A,gen. A belváros rekonstrukciója tetemes mil­liókba kerül. Mégis megéri. És korántsem csak azért, mert megszépülnek a házak. A csinos, az elegáns formák ugyanis méltó tartalmat is kapnak. Korszerűbbekké vál­nak az üzletek, tágasabbá, modernebbekké a lakások. Osztozunk a főmérnök örö­mében, de szemünk mégis csak megakad a volt érseki istállón. Kísérőnk azonnal ér­ti a célzást. Az Alkotmány utca 13. szám alatti ház udvara — Az épület utcai oldalát még ez évben rendbe tesszük, jövőre pedig az udvar parko­sítására is sor kerül. Alkotmány utca 13. A Centrum Áruházzal szembe­ni épülettel a most vissza­költöző lakók szerint is cso­dát műveltek az egri Ingat­lankezelő Vállalat szakava­tott építői. Eltüntették az ud­vari sufnikat, az emeleti la­kások minősége a legkriti­kusabb véleményeket, igé­nyeket is kiállják. — Valóban szép munka ez is — nyugtázza a főmérnök. Ebben 'az utcában különben újjáépül a Vörösrák Étterem, és felújításra kerül a vele szomszédos ház is. A Dobó téren egriek és tu­risták süttetik magukat a nappal. A teret körül ölelő házak kivétel nélkül átöltöz­tek már. « — Sokan kérdezik tőlünk is — mondja a főmérnök —, hogy ki dönti él, hogy, ez vagy az az épület milyen színt kapjon. Nos, mindenki megnyugodhat, mert a szak­ma legjobbjai, a Budapesti Műszaki Egyetem színdina­mikusai dolgozták ki a bel­város színharmóniáját. Ojra „meszelik” a főisko­lát is. Nem tudni hányad­szorra, s azt sem, hogy med­dig tart az újabb „sminke­lés”. De ez nem is a város gondja. Legfeljebb annyi­ban, hogy ez az épület is Egerben van. Velünk együtt sokan meg­állnak a Kossuth Lajos ut­cában is. A patakhíd melletti „foghíjon” új lakások épül­nek. Az utca páros oldalán már csak a kispréposti pa­lota épülete rí ki a többi kö­zül. Mintha elfeledkeztek volna róla... — Nem, egészen másról van szó — kapjuk a gyors választ. Ezt az épületet több mint négymillió forintos költ­séggel az Országos Műemléki Felügyelőség kívánja eredeti díszébe felöltöztetni. A pénz megvan, a tervek is elkészül­tek, és lenne hozzá kivitele­ző is. — Akkor, mi akadálya a munkának? — Az MHSZr-t kell kiköl­töztetnünk az épületből. A döntés most már végleges, az MHSZ a Somogyi Béla ut­cában kap majd végleges ott­hont. A kellemes séta véget ért. Pár szót váltunk még a vá­ros öltöztetését is elismerő Hild János emlékéremről, — tavaly kapta meg a város — aztán elbúcsúzunk. A főmér­nök a városháza, mi pedig a Juventus Áruház felé vesz- szük utunkat. Az elegánsan, a csinosan felöltöztetett házak között... Koós József Új termékek Hevesről Á BNV-re készülnek Alkotóház a Hevesi Nép­művészeti és Háziipari Szö­vetkezet központi telepe: ké­zimunkát lát a betérő már a portásasszony ölében is. Csak a zaj nagyobb a megszokott­nál. A kapu melletti, modern — de a tájba simuló — emeletes üzemházból varró­gépek zümmögése hallik a virágos udvarra nyitott ab­lakokon át, beljebb, a szép parkot ölelő öreg, földszintes épületekből pedig szövőszé­kek feleselnek . a szomszéd műhelyekkel. A nyár. végi délelőttben búcsúzkodó fecskék köröz­nek. S a közelgő őszre emlé­keztet sok munka is: à BNV-re készülődnek, amer­re csak megfordulunk. Kedves kis szobában talál­kozunk Magyar Istvánná modellezővel. A keze alatt csillaggal, kerek rózsával, rozmaringgal, leveles mintá­val születik a meglepetés, új termék a régi- „szerszám­mal”. — Felhasználom az ősi ha­gyományokat — beszéli — de minduntalan iparkodom va­lami mást is kitalálni. Most például ripszekkel variálom az alapanyagot. Legalább másfélszer munkásabb így a darab, de sokkal érdeke­sebb. S természetesen: érté­kesebb is... Ez itt tulajdon­képpen egy drapéria, a vá­sári dekorációhoz — mutatja — falikárpithoz hasonló fal- védő. Hasonló, de piros alap­anyagú a szádafüggöny is. S terveztem még három lenfu­tót. Tizenhét esztendeje dolgo­zik a szövetkezetben, de csu­pán néhány hónapos a jelen­legi posztján. Különben a szövődé első állandó model­lezője. — Valójában: mindig eh­hez lett volna kedvem. Még kisiskolás koromban, egy üzemlátogatáson kedvet kap­tam a mintázáshoz — mond­ja, hogy a szakmájáról fag­gatjuk. — Roppant szeretem az ilyen munkát, többször pályázaton is indultam és nyertem is. Szekszárdon or­szágos harmadik lettem egy- . szer, most a tavasszal pedig első és harmadik helyezést szereztem a nívódíj mel­lett. .. Örülök, hogy végre sikerült számomra olyan he­lyet találnia a szövetkezet vezetőségének, amely igazán tetszik. Amit kimondottan élvezek, szeretek s ahol a munkám a legjobban kama­tozik kollektívánknak is ! ■ ■ A varrodában egy másik ■modellező, Bessenyei János- né magyarázza: — Pataki Miklósné tervez­te a saját szövésű vászonból, recski áttört és keresztsze­mes hímzéssel készült „Ili” blúzt, de nagyön kedves a nyaki részen és az ujjvége­ken cakkos díszítésű „Cinka Panna” nevű, vagy a nyers­len alapanyagú, azsúrus de- korálású parasztblúz is. A „Gyöngyvirág”-ot, sajnos, már nem tudom előszedni, mert régen felküldtük Buda­pestre. Fehér színű és fehér hímzésű. A BNV nagydíjára pályáztunk vele! Új színünk az ekrü — tesz elénk egy másik remekművet, egy új- kalodás, míves darabot —: s reméljük, hogy elnyeri majd a nagyközönség tetszését is... S miközben Patakiné azsú- ros gyermekblúzát forgatjuk éppen a kezünkben, gyönyör­ködünk a tervezőnő színes munkájában, megtudjuk • modellezőtől, hogy nemcsak a BNV-kre készítenek újat, ötletben, elképzelésben kí­sérletezésben máskor sincs hiány. Bizonyságul két szám­adat: a varroda már a 2460, modellnél tart, s a szövődé­ben is született 2160 fajta termék, mióta a szövetkezel megalakult! ■ ■ Nem lenne teljes a kép, ha Báder Miklósné elnökasz- szonyt elkerülnénk. A faipa­ri részleg ajtaja ugyanis ép­pen zárva, pedig — halljuk — odabent is sok a BNV-re szánt termék. Szerencsére, a fiatal vezető az ügyes kezű mesterek helyett is szolgálhat felvilágosítással: — 25. éves jubileumát ün­neplő HISZÖV, szakmai szö­vetségünk pavilonjába, ahol egyébként összesen 71 szö­vetkezet reprezentálja majd a népművészetet, a háziipari, a hevesi futón, szádán, új blúzainkon, a Kőbányai Tex­tilművekkel közösen kikisér- letezett ekrü színű anyagon, a recski áttört hímzésen kí­vül faragott bútorokat is. tervezünk. Berendezünk be­lőlük egy egész csárdasar­kot. Lesz bárpult, kármentő, tálalószekrénnyel, asztallal, vájt székekkel, s kocsikerék­ből készült világítótesttel, amelynek villanyszerelési munkáit is mi végezzük. S mindjárt hozzáteszi azt is: — Legyenek a vendé­geink. .. ! — Köszönjük a meghívást! — búcsúzunk. — Viszontlá­tásra, a budapesti nemzetkö­zi vásáron! (gyóni) Széles körű vizsgálat a közérdekű bejelentések intézéséről A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság széles körű vizsgá­latot végez o közérdekű be­jelentésekről, javaslatokról szóló törvény végrehajtásá­nak tapasztalatairól. Nyolc­van tanácsi szakigazgatási in­tézménynél, ipari, mezőgaz­dasági és szolgáltató eáység- nél vizsgálják a törvény megvalósulását. Mire „kíváncsiak” a népi ellenőrök, mire terjed ki a vizsgálat? Elsősorban is arra, hogy a törvény megjelenése után a felügyeleti szervek meghatározták-e a végrehaj­tás teendőit, és, hogy a vég­rehajtás szabályozása és gyakorlata összhangban van- e a törvény előírásával, ho­gyan teremtették meg a be­jelentések intézésének szer­vezeti és tárgyi feltételeit, biztosították-e a vizsgálatok szakszerű és tárgyilagos le­folytatását és, hogy a vizsgá­lati megállapításoknál a tett intézkedések megfelelnek-e a törvény előírásainak és al­kalmasak-e a hibák kijaví­tására? Megnézik azt is, hogy az illetékesek milyen intézke­déseket tettek a hibaforrások megszüntetésére, illetve azok megelőzésére, s hogy a beje­lentőt megfelelően tájékoz­tatják-e a vizsgálat eredmé­nyeiről? A népi ellenőrök — az ed­digi gyakorlatnak megfelelő­en — ennél a vizsgálatnál is kérik és várják a lakosság segítségét munkájukhoz. A Juventus »nt, (Fotó: Szántó György) Négy üres tányér HOGY MIÉRT VOLT ÉR­DEMES négy üres tányérról cikket írni, az csak a végén derül ki. Történt, hogy az egyik nagyvállalatnál úgy döntöt­tek az emberek: megküzde- nek a szocialista brigád cí­mért. Meg is alakították a brigádot, megtették a vállalá­sokat, brigádnaplót nyitottak és abba minden jelentősebb eseményt beírtak. Bekerültek a fényképek is. A brigádtagok rendszere­sen részt vettek a kommu­nista szombatokon, külön társadalmi munkát vállaltak az egyi megyeszékhelyi is­kolában, rendszeresen meg­tartották a brigádgyúléseiket, kirándulást, szerveztek, hogy megismerjék a hazai tájakat, sőt egyszer külön autóbusszal külföldre is elmentek. Kirándultak patronált is­kola gyerekeivel is. Kisebb és nagyobb formátumú képek is bizonyították a naplóban : jól érezték magukat a szo­cialista brigád tagjai. Volt köztük, aki színjátszó cso­portban szerepelt, kollektív színház- és mozilátogatásokon is részt vettek. Segítettek egymásnak a lakásépítésben, a szőlőművelésben, az autó­javításban, vigasztalták az el­keseredett brigádtagot, taná­csot adtak annak, akinek problémája adódott. Igyekeztek megismerni egymást. Sőt nemcsak egymást, egy­más családját is. Hogy közelebb kerüljenek a családok is — rendszeresen összejöttek, hol kirándulás keretében, hogy egy jó ha­lászlét enni. Minden rendbenlévőnek látszott, csak egy valami hiányzott ahhoz, hogy a bri­gád közérzete valóban jó le­gyen. Ez a valami: ismerjék meg ők jobban a vezetőket, a vezetők pedig őket. Egy-két alkalommal meg­hívták a feletteseiket: szíve­sen látnák őket a brigádgyű­léseken, lássák, mi foglalkoz­tatja őket, miben kérik a se­gítséget. hogy teljesíteni tud­ják a vállalásaikat. A VEZETŐK NEM MEN­TEK EL egyszer sem a bri­gádgyűlésre. Kirándulásra is hívták őket, de elfoglaltsá­gukra való hivatkozással, azt is lemondták. Miután egyetlen kísérlet sem sikerült, már-már le-. mondtak a brigádtagok és a vezetők közötti baráti talál­kozóról. Hogy végül is újabb kísérletet tettek, annak oka: elnyerték a szocialista bri­gád címet. És mint ilyenkor lenni szokott, a jól végzett munka, az elismerés örömé­ben valaki elkiáltotta magát: „Fiúk, ezt meg kell ünnepel­ni!” És megszületett a dön­tés: az ünnepséget az egyik vendéglő különtermében tart­ják. Az ünnepségen ott lesz minden brigádtag férje illet­ve felesége és meghívják a két vezetőt is: ünnepeljenek ők is velük és hozzák maguk­kal a feleségüket is. A vezetők hírheztek, há­moztak: „Fehér asztal mellett nem illik termelési és üzemi problémákról beszélni.”, meg, ha: „Elfogadjuk a maguk meghívását, akkor más bri­gádokhoz is el kell menni.. Ilyen és ehhez hasonló ment­séget kerestek, de a brigád­vezető a brigád nevében is­mételten kijelentette: „Vár­juk, a kedves családjukkal együtt.” Elérkezett' a szombat dél­után. Három órakor megállapod­tak a brigádtagok; várnak egy negyedórát és csak akkor kezdik el az ünnepséget, amelyre pontosan megérke­zett minden brigádtag. Ne­gyed négykor már nagyon fe_ szélyezetté vált a légkör. Há­rom óra húszkor megkezdő­dött a házastársakkal kibő­vített brigádgyűlés, amelyen a brigádvezető értékelte: mi­ként is érték el a szocialista brigád megtisztelő címet. A beszámoló tartalmas volt. A vezetők és feleségeik még a végére sem értek oda. Sőt a tálalást is elhalasztották miattuk egy negyedórával, de tovább nem vártak. ? A halászlét elfogyasztották, a tányérokat elvitték. Utol­jára azt a négy tiszta tányért, amely iíresen maradt. A BRIGÁDTAGOK ÉS HOZZÁTARTOZÓIK ÜGY ÉREZTÉK: a halászlé egy kicsit keserű volt, pedig a szakács váltig állította: nem lehetett keserű, hisz minden pontynak kiszedték a keserű­fogát. Szalai János Mflwöii€i 1978. szeptember 19., szerda a A

Next

/
Thumbnails
Contents