Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

I r i Negyvenszer tört a csontja Beszélgetés egy pankrátorral Cirkuszvilág — hirdetik Budapest-szerte a plakátok több hónapja. A Fővárosi Nagycirkusz nemzetközi műsora nagy siker. Különösen öt kisportolt, izmos férfi produkciója, akik nem csinálnak mást, ,,csak” ütik-vágják egymást egy negyedórán át... Néha nagyokat huppannak a ringben, de nyomban folytatják is a verekedést. A közönség persze jó­kat derül rajtuk. A végére kisimulnak az arcok, lecsilla­podnak a kedélyek és az öt „dühös” ember békésen moso­lyogva elköszön. A cirkusz öltözőjében beszélgetek Wéber Árpáddal, a pankrációcsoport magyar származású vezetőjével' A fő- pankrátor alacsony termetű, zömök, csupaizom ember. — Nem fáradt? — Â. dehogy — legyint. — Hozzászoktunk mi már az Ilyen bunyókhoz. — Mióta csinálja? — Tizenkét éve. Azelőtt idehaza sportoltam, sokáig vol­tam a birkózó-válogatott kerettagja, majd néhány évig a spanyolok legjobbjainak edzéseit irányítottam. A pankráció. val Amerikában ismerkedtem meg. Két éven át rengeteget gyakoroltam, sőt a szó szoros értelmében kínlódtam, míg eljutottam idáig. — Mennyire népszerű ez a produkció külföldön? — Óriási keletje van odakint, a közönség nagyon ked­veli ezeket a mérkőzéseket — válaszolja. — Szerte a vilá­gon mintegy kétezren űzik, köztük néhány magyar is. Nincs kigondolt műsorunk, minden produkció más és más. Mond­hatnám, ahogy jön, úgy puffan... — Apropó: puffan. Elég „csendes" a műsoruk — jegy­zem meg kissé félve. — Nyugaton nem ilyen szelíd körülmények között dol­gozunk. Ott igen gyakran vér folyik és csont reped. Én sem panaszkodhatom, eddig körülbelül negyvenszer volt csont­törésem. Magyarországon nem szoktak az ilyesmihez a né­zők. — Hogyan alakult a csoport? — Nemrég jöttünk össze erre a közös műsorra- Mun­kánkat a Nemzetközi Profi Birkózó Szövetség irányítja. A fiúkkal természetesen már régóta ismerjük egymást, így válogattam össze őket a budapesti szereplésre. Van köztük: perui, brazil, kolumbiai és argentin. A csoport átlagéletkora 30 év, még körülbelül 10—15 évig csinálhatják a pankrációt. — Milyen a jó pankrátor? — Láthatta, ez igen kemény sport. Kondíció, ruga­nyosság és gyorsaság nélkül elképzelhetetlen megélni a ringben. Beszélgetőpartnerem naponta több órát edz, elfogyaszt 1,5—2 kilogramm húst és több üveg sört. (Hogy mennyit, nem árulta el.) Testsúlya jelenleg 100 kilót nyom, de csak azért ennyit, mert fogyott. A ringben azonban így is félel­metes. Hevesi László Huiiiorszolgálat — Istenem, még sohasem láttam, hogy Hofmeister asszony arca ennyire szinte- len lett volna! Csak nem be­teg szegény? — Dehogy, csak nem volt nála ernyő és borig ázott! Két jó barát beszélget. — Tudod, jelenleg pihe­nőkúrán vagyok. — Mi ennek a lényege? — Hát az, hogy minden reggel elmegyek az orvosi rendelőben és három órát ülök az orvos szobájának aj­taja előtt, míg rám kerül a sor! ★ — Mondd, Luigi, milyen pályára készül a fiad? — Szilárdan elhatározta, hogy meggazdagszik, és már­is ügy néz rám mint valami szegény rokonra! Vádlott: Isten a tanúm, hogy nem vagyok bűnös! Bíró: Elkésett vele. Már az összes tanút megidéztük! Egy angol tengernagy és egy püspök vaksian összehu­nyorította szemét és ujjával a tengernagy érdemrendek­kel borított mellkasára bö­kött — mikor indul a doveri vonat? — Húsz perc múlva, fiatal- asszony — felelt a talpra, esett tengernagy, — de va­jon érdemes-e önnek ilyen állapotban utaznia? A koros hivatalnok így oktatja fiatal kollégáját. — Fölöslegesen izgatja magát minden semmiség miatt. A legfontosabb, senor Ramirez, hogy sose felejtse el a következőt: a kérdések 90 százaléka önmagától meg­oldódik — a többi pedig egyszerűen megoldhatatlan! — Istenem, nem bírom to­vább! — panaszkodik 4 éves fiacskájának az anya. — A kisöcséd naphosszat bömböl! Fogalmam sincs, mit csinál­jak. — Hogyhogy, mama, hát használati utasítást nem ad­tak hozzá?-k — Megint halászni mész?! — kiáltja elkeseredetten a feleség, férjének előkészüle­tei láttán. — De hát a cso­dálkozástól bizonyára holtan rogynék össze, ha akár csak egyetlen vasárnapot is ve­lem töltenél... — Jó, jó — dörmögi a férj: csak ne akarj megvesz­tegetni ... VWvWNA V . V > v * v'tAwW« TAKATS GYULA: LÁZÁR TIBOR: Empedoklesz? Megállók cs ültél alatta-. 1 Folyt a láva Emlékeid tüzes vadonába ez már nem az Etna... Az isten kis palotája se az.. 1 Tűz helyett fagyott bazalton el nem merülhetsz. Világ leikével ítry sem egyesülhetsz... Föl se szállhatsz. mint ő s Az a másik! Csupán magadra feszítve magad. mérhetsz világot teremtve itt a szárnyakat a nagy kráter fölé s zuhanva, mely tüzet fogott, szárnyad könnvű pernyéivel cicáznak hideg csillagok! Meghívás vacsorára — Szívem — mondta az asszony a férjének —, Ke­lemenék születés- napi vacsorájáról akarok veled be­szélni. — Felesleges — válaszolta ingerül­ten a férfi —, tu­dom, hogy mit akarsz mondani. Ne egyek mohón, ne piszkítsam be a ru­hámat. — Nemcsak erről van szó. A süte­ményt rendszerint kézzel veszed le a tányérról, és az utolsó fogás után felugrasz, mielőtt a háziasszony asztalt bontana. — Jó, majd igyek­szem kulturáltab­ban enni. Azt is megvárom, amíg a háziasszony felkel az asztaltól. — Ferikém, én nem bízom az ígé­retedben. Te javít­hatatlan vagy. — Drágám, nem bírom az örökös szemrehányásai­dat. Ha ennyi hi­Furcsaságok KÉRELEM Kényszer-elvonókúrára történt beutalásommal kapcso­latban kérem, érvényesítsék a munkahelyemen ittas álla­potban történt megjelenés miatt rám kirótt megrovást. GERONTOLÓGIA N. Lustov negyedik hónapja pihen délen, rokonainál. ,.Száz évig is itt marad nálunk” — sóhajtoznak a rokonok, ahogy elnézik a fiatalembert. INCIDENS Mucsor város húskombinátjának kapujában a rendész feltartóztatta V. Kapov áruszállítót. — Itt a kezem — parolázott Kapov —, nem disznóláb. — De a disznóláb kihullott az inge alól... ^A/WWWVW>>WN szürcsöli a feketét. < Boldog nő vagy, j neked nincs okod • ilyen panaszra. — Nem, nekem nincs — hangzott aj válasz, de az asz-s szony alig állta ] meg, hogy ki ne j öntse szivét, ne 5 mondja meg az> igazat, és ne beszél- < jen a vacsora előtti? vitáról. Másnap otthon vacsoráztak. A férj 5 gyorsan evett, mintc máskor, foltos lett > a zakója, egyszóval S ismét a régi volt. 5 Az asszony dühösen > nézett rá. és vészé-] kedni kezdett vele. ’ A férj egy ideig 5 hallgatta, aztán meg. 1 szólalt: — Szívem, hová tetted a tegnapi új-] ságot? Gondosab­ban el akarom ol- j vasni azt a cikket] a Vili. Henrik női] leszármazottjá­ról. Ha hozzám jön­ne, mégis feleségül \ venném... Palásti László bám van, akkor ta­lán az lenne a leg­jobb, ha elválnánk. Te szép vagy, még férjhez mehetsz. Éppen most olva­som az újságban, hogy az angol kirá­lyi családban sűrűn vannak válóperek. A gloucesteri her­ceg is válik a fele­ségétől. — Ne hülyéskedj! Inkább vigyázz Ke­lemenéknél! Nem akarom, hogy rossz véleményük legyen rólad. , — Ne macerái j folyton! — mérge­lődött a férj. — Te meg ne be­szélj velem ilyen in_ gerülten! Tudod mit? Mondjuk le ezt a vacsorát. — Szó sem lehet róla. Nem sérthet­jük meg az osztály­vezetőmet. — És engem megsérthetsz? Egyébként, ha vál­ni akarsz, nem gör ­dítek akadályt elé­be. Én is olvastam azt a cikket az an­gol hercegekről. Vá­lik Vili. Henrik egyik leszármazottja is. egy fiatal lány, ki hires női autóver- senyző. Lehet, hogy ő is úgy eszik, mint Vili. Henrik: kéz­zel tépi a húst, az­után a csontokat a háta mögé dobálja. Ilyen nő kellene neked, jól meglen­nétek egymással. A férj elmosolyo­dott : — Már megszok­talak, szívem. Tu­dod mit, határozot­tan megígérem, hogy vigyázni fo­gok Kelemenéknél. A vacsora jó volt, a férfi megpróbált lassan, szépen és mértékletesen enni. A felesége elége­detten nézegette őt étkezés közben. Ke­lemenné megmutat­ta a lakás új füg­gönyeit, és halkan panaszkodni kez­dett a másik asz- szoimnak, vigyázva, hogy a férje ne hallja meg: — Irigyellek éde­sem. a férjed na­gyon szépen eszik, bezzeg az enyém mohó és csámcsog. Most is hallhatod; Megállók életstációk fintorba bújt csodálkozott megindulni nehezebb mindig a bentről eljutni kintig lázban megfázni csontig amíg a láng égbe botlik soriázni bűnt bocsájthatót rabkenyéren szájba vert szót sürget kezemben a gyeplő csillagtyúk csibéje felnő fénypihék játéka kényes borotva-sötétje éles Simonbírózik?! A címül adott szóalakra egy Eger környéki terme.o- szovelKezetben dolgozó nu.-c hívták fel a figyelmemet, le­mondták, hogy egyik br.. gádvezetőjük ezzel a mon­dattal szokta őket leinteni : „Nekem ne simonbirózzana z itt mindig”. Körülbelül sej­tik, mire gondol a brigádvt- zetőjük, mégis arra kértek, írjam meg rovatunkban, honnan ered ez a szokatlan igealak, és milyen használa­ti értékben élhetünk vele. A nyelvi hagyó mányozod ás folyamatosságának egy érde­kes példájával állunk szem­ben. Nem is oly régen még ismeretesek voltak ezek a szóiásformák: Simon bíró hajtja a lovat. Rút az, ha Simon bíró jár elöl. Nyelv- használatunkban ennek a szólásnak még változatosabb formái is kialakultak. Erről azok a versrészletek bizony­kodnak, amelyekben a szó­lás kulcsszerepet kapott. Az 1500-as évektől kezdve se szeri, se száma azoknak az intő és oktató énekeknek, amelyeket a szépnem okítá­sára szereztek a férfinemű verselők. Szinte valameny- nyiben olvashatunk olyan mondatot, amelyben a Simon bíró nyelvi forma hordozza a mondanivaló leglényege:. Figyeljük meg pl. ezeket a részleteket: „Tudjátok, úgy illik ifjú aggal öszve, / Mint az ékes sólyom az bagó. y fészkébe: / Mert az új me­nyeknek nincsen fejedelmek. / Igyen majdan Simon bíró leszen bennek” (Tar Bene­dek: Házasságról való d - csérét); — ..Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak, / Tége­det mondnak az Simon bírónak" (Asszonyok dicsé­rete). Csizi István és Vályi Klára verses levelezésében is rábukkanunk szólásunk- ra: „Hanemha éreznek Oiy hajlandóságot, / Hogy vise,- hessenek Simon bíróságot f Azaz szándékoznak vise, ni süveget”. Az utolsó mondat már értelmezi is a szólást, il­letőleg egy rokon értelmű mondással világítja meg a szólás használati értekét. Ezekre a közmondásokra, szó­lásokra gondolunk elsősor­ban: Az asszony viseli t családban a süveget. Az asz- szony hordja a kalapot. Az asszony az úr a háznál stb. A kérdéses szólásformáií- kal azokat a nőket, asszo­nyokat is minősítették gú­ny oros, rosszalló szándékkai, akik papucs alatt tartják a férjüket, állandóan beleava - koznak a férfiak dolgába, nem tűrnek ellentmondást stb., stb. Természetesen ma már a felsorakoztatott és ér­telmezett szólásförmákna k időszerűtlenné vált a tartal­ma és társadalmi érvényes­sége. De annak örülnünk kell, hogy nyelvi formája ma is él. Dr. Bakos József ■ VV^A/V\AA/V'/^AA'V^A/VV^A/^AA/WVVV^/WVVV^^/./V^ -A^WWW^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents