Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-09 / 213. szám
Keménykalap és krumpliorr Magyar film Rózsa példává nőtt Előbb van Bagaméri — .aki a fagylaltját maga méri. aztán ugyanő föltűnik mint nagymama, aki kutyát tologat a babakocsiban; majd .mint tűzoltó, aki nem tud tüzet oltani; majd mint egy lepkehálós afrikai vadász; majd mint egy csodafa<cír, mint kígyóbűvölő, mint bohóc, illetve bolhaidomár. .. Ami tény, az tény. Alfon- zó-Bagaméri cirkusza — világszám. Még akkor is, ha ezeréves vicceket elevenít föl, még akkor is, ha kissé vontatott történetben bukkan újra és újra elő, még ta_ Ián akkor is az lenne, ha fáradtan, rutinjára hagyatkozva állna a pódiumra. Na de hát, ez utóbbiról nincs igazán szó. A négyrészes tévéfilmből mozivászonra átdolgozott filmben, a Keménykalap és krumpliorrban csodálatos Al- fonzó-remekléseket látunk. Olyanokat, amelyek frissé tudják tenni a százszor hal€Mii©ai©t kezdő és 3cët öklénél Csak egy papírlap és mégsem csak az- Csak oklevél, és mégsem csak oklevél. Sokkal, sokkal több annál. Egy ember teljes élete. Örömökkel. megpróbáltatásokkal, nehézségekkel, csalódásokkal és még sok minden mással teli. de mindig és újra: csupa szolgálat. A foglalkozás pedig hivatalosan így neveztetik: tanító. Vagy még inkább1 ahogy Gárdonyi mondta: lámpás. Az oklevél mellől azonban a jókívánság sem maradt él. Szekszius Mihály, a járási hivatal elnöke sorolta a köszönő és köszöntő szavakat. Előtte az egyik oldalán az asztalnak Butyka Sándorné, aki 1913-ban szerzett képesítést. a másik oldalán az asztalnak pedig Vizslovszkv László, aki 1928-ban indult el a pályán a néptanítói hivatásának teljesítésére, a falu szolgálatára. Butyka Sándorné madár- csontú törékenységében olyan, mint egy finom mintájú csipke. Vizslovszky László dinamikus mozdulataival, telt hangjával pedig szinte eavedül is betölti a termet. Két ember, két ellentétes jellem, é= mégis, mind a kettő ígv együtt a tanítói alkat megtestesítője, hordo_ zó’a. Ötvenöt ifjú pedagógus, most kezdő nevelő, óvónő és tanár volt jelen ezen a kis ünnepségen. Maguk is egy kicsit meghatódtak, amikor végignézték, hogvan veszi át szelíd mozdulattal az egvik a vasoklevelet, a ma is fiatalos pattogással a másik az aranyoklevelet. Néhány perccel később pedig amikor fojtott hangon mondták el az eskü szövegét, arra gondolhattak. hogv a példa, az áldozatos munka jutalma: az emberek, a társadalom, a hi_ vatafos szervek hálája és nagyrabecsülése vár rájuk is majd. az útjuk vége felé de útközben is. a katedrán is és a katedráról lelépve is. ha ők is szívükkel, lelkűkkel és tehetségükkel szolgálják az ügyet. amire most' fogadalmat tettek A köszöntő szép szavak mellé bőven hallhattak a kö$&Mmüsw 1978. szeptember 9., szombat telességre, á mi társadalmunk által támasztott követelményekre vonatkozó mondatokat is a járási pártbizottság első titkárától. Pethes Istvántól, de nem hiányzott a tényleges helyzet fő vonásainak felrajzolása sem. amit az oktatási osztály vezetője, Murcsányi László tárt eléjük. így lett teljes az ünnepi esemény, a fogadtatás és a köszöntés, a volt tanítók és a most kezdő pedagógusok karéjában. Történt pedig mindez Gyöngyösön, szép indítás gyanánt. ( gmf) lottakat is, és feledtetni a történet döccenőit. A mese ugyanis, bár nagyon fordulatos, mégis néha nehézkesnek tűnik. Mert lássuk csak! Van egy beteg kislány — Péterke —, akit barátai egy házi cirkusz megrendezésével igyekeznek fölvidítani. Van egy állatkert, ahol lopják a majmokat, van egy fagylaltos, aki ki tudja miért, egyrészt el van átkozva, másrészt szeretne a majomtolvaj fejére kitűzött pénzjutalomhoz hozzájutni. Aztán találkozunk még egy plakátragasztóval, aki mindenáron a ráJ dióban akar szerepelni, és egy világhírű, bohóccal is... Nos, az alkotóknak ugyancsak igyekezniük kellett, hogy ennyi szálat sikerüljön megfelelőképpen. természetes módon összefonni. , Ami nem is lenne baj, ha ez az igyekezet nem érződne a fii. men. Sajnos azonban főleg azokban a részekben, ahol elsősorban a gyerekek mozognak, nem sikerült a problémákat egészen leplezni. Így kissé nehézkesek az állatkerti jelenetek, vagy a nyo- mozgaiások is. Mindez persze magyarázható is, és érthető is. ..(a színészi rutint nem pótolja egy mégoly kedves „kölyökpofácska” sem). Minthogy az is, hogy a film az előbb elmondottak dacára igazán remek produkció. Olyan, amelynek sikerült a képzelet világát a ma valóságával úgy összeötvözni, hogy hiányzik belőle a gyermekfilmekben oly megszokott gügyögés, szirup, illete a „pedagógiai” szándék. Nagy helyet kapott viszont a humor és a fantázia. A rendezőt, Bácskai Lauró Istvánt Ráday Mihály operatőr és Aldobolyi Nagy György zeneszerző segítette. A filmet Csukás István írta. Alfonzó felnőttpartnerei — nagyon komolyan véve feladatukat — Páger Antal, Rajz János, Haumann Péter és Tímár György voltak. A nagyeszű Kisrece figu- j ráját népszerű gyerekszínészünk, Kovács Krisztián élte át. Németi Zsuzsa Rózsaszentmártonban egyre inkább meghatározó a csaknem kétszáz embernek kenyeret adó műanyagipari üzem léte, munkája. Számos kezdeményezésben élen járnak mind a vezetők, mind az iparág dolgozói.* Ugyanakkor lehetőségeihez képest anyagi támogatást is nyújt a telep a legkülönbözőbb intézményeknek. Minden évben jut valami az iskolának, sportkörnek, óvodának, művelődési háznak. S hogy a szakma se szenvedjen csorbát, nyár elején fejezték be azt a vezetőképző tanfolyamot, amelyhez az Újpesti Munkás- továbbképző Intézet adott segítséget. Harminc „önkéntes” sikeres vizsgájáról lapunkban is beszámoltunk. Most megint hallat magáról ez a kis üzem, joggal keltve érdeklődést mind a járási pártbizottság, mind a járási hivatal vezetőiben. Gyöngyösön téma lett Ró_ zsaszentmárton! S újabban kétszeresen is. Mert a falusi viszonylatban szinte ritkaságként tervezett szocialista brigádvezetők klubja legalább annyira hasznos lehet, mint a műanyagipari üzemben októberrel induló szakmunkásképzés. amelynek védnökségét, irányítását a hatvani Damjanich János Szakmunkásképző Intézet vállalta. Hogyan és mit akar a művelődési ház égisze alatt to- borzandó brigád vezetők klubja? Először is kitágulnak az üzem falai. A műanyagosok mellé várják a termelőszövetkezet vagy az ugyancsak helyi faipari üzem munkásait éppen úgy, mint a közeli GOÉP Rózsában lakó szocialista brigádvezetőit. A cél : széleskörűen tudatosítani g brigádok tennivalóit, a vezetés módszereit, s jól szervezett találkozók, filmvetítések, szakmai előadások segítségével szinte szórakoztatva nevelni a közösségi életre, az ebből fakadó tennivalókra. Ahogyan Réfi Béla üzemvezető röviden kifejtette nézetét; soha ne a munkahelyi vezető mondja meg, mit csináljanak a brigádok, majd ellenőrizze ténykedésüket. Ennek a fordítottjában rejlik a dolgok igazi lényegé. Akár a termelés, akár a közösségek kialakításának munkája során a szocialista brigádok vezetői legyenek a vészcsengők, ők nyissák erre vagy arra a kérdésre a gazdasági vezetők szemét ! De ez a klub táptalaja lehet a jól értelmezett üzemi demokrácia kiszélesítésének is, valamint kötelessége lesz arra ébreszteni a dolgozókat, hogy miként éljenek az adott lehetőséggel. Ami a kihelyezett szakmunkásképzést illeti, ez ugyancsak a helyi, üzemi feladatokkal van kapcsolatban. Közel tíz esztendeje e tekintetben nulláról indult a telep! Volt néhány Pestről letelepült szakvezető, s voltak a helyből verbuvált segédmunkások, akiket idővel megtanítottak a különböző gépek kezelésére. Gond ez tíz év múltával is, da most előbbre léphet a mű. anyagipari vállalat rozsai üzemegysége. Húsz fővet megindul a szakrríunkáskép- zés, aminek előfeltétele há- romesztendei előzetes gyakorlat, időtartama pedig egy esztendő. Ezalatt nyolcszáz tanórát adnak a hatvani szakmunkásképző és a helyi általános iskola tanárai, az üzem vezető szakemberei, a ^ ..diákok’’ tanműhelye lesz az egész telep, s esztendő múltával következnek i '•>? A siker mit jelenthet egy- egy új szakmunkás életében? Elsősorban megemelt órabért, másodszor hatékonyabb, avatottabb munkát, aminek a hasznát már a népgazdaság is érzi majd. Istmétlésként: a munkásnevelés, a vezetőképzés, a közösségi szellem kialakítása tekintetében korábban lerakta már a garast a rózsái műanyagipari üzem. Ha most ismét foglalkozunk az ott kialakult gyakorlattal, vezetési stílussal, azért tesz- szük, mert színesedett a paletta, színesebbé váltak a telepről alkotott benyomásaink. Az újabb akciók megint oda közelítenek, hogy a munkások, beosztottak, valamint irányítóik könnyebben megértsék egymást, vagy miként a tavasszal fogalmaztunk: tovább tanulják a kö. zös nyelvet. A javak, elsősorban ebben gyökereznek ... ! Moldvay Győző Magyar öszlöndítasok a Szovjetunió 17 városának 65 egyetemén A Szovjetunió 17 városának 65 egyetemén és főiskoláján tanulnak magyar ösztöndíjasok az új tanévben. Megtalálhatók fiataljaink Lvovtól Novoszibirszkig. Har- kovtól Odesszáig a testvéri szocialista ország szinte minden nagyobb iskolavárosában. összesen 1134 magyar diáknak kezdődött meg az oktatás szeptember 1-én: több mint kétharmaduk műszaki felsőoktatási intézményekben tanul. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is 270-en lépték át először a tanintézet' küszöbét- A „gólyák” már július közepén elutaztak a Szovjetunióba: Kijevben és Harkovban hathetes intenzív nyelv- tanfolyamon tökéletesítették orosztudásukat. Ezt követően ki-ki elfoglalta öt-hat évre szóló „állomáshelyét”. A legtöbb elsőéves — a hagyományokhoz híven — Moszkvában és Leningrád- ban szerzi meg oklevelét. Az idén is fogadott magyar hallgatókat a nagy hírű moszkvai Lomonoszov egyetem, ahol kilenc elsőéves iratkozott be a politikai gazdaságtan. a filozófia a pszichológia és az alkalmazott matematika szakokra. A Szovjetunióban tanuló ösztöndíjasaink túlnyomó többsége olyan szakmákat sajátít el, amelyekből hazánkban nincs felsőfokú kép. zés, vagy amelyekből a ha- i zainál specializáltabb az oktatás. Sok fiatal választotta ily módon a mérnök-közgazdász szakokat. Először utaztak az idén nagyobb számban ösztöndíjasok a Szovjetunióba az orosz nyelv és irodalom elsajátítására, teljes egyetemi képzési időre, ök Leningrádban és Voro- nyezsben tanulnak. Az elmúlt tanévben 205-en szereztek diplomát a Szovjetunióban. 1. Ördög János már megette a kenyere javát, de az élet kegyes volt hozzá és tíz ujjal simogatta arcán, homlokán az öregség ráncait. — Nem öregszik erdész úr, — mondogatták neki a vadász vendégek, akik évente egyszer, ősz tájban, szarvas- bőgés idején találkoztak vele. Ilyenkor mosolygott és mint aki valamilyen eget rengető nagy dolgot feltalált, sokatmondóan megjegyezte : — Mert annak megvan ám az oka kérem szépen... E titkot ismerő bölcs szavak hallatán azután ki ne lenne tele kíváncsisággal: — Mi az örök fiatalság titka? Mi az, ami fiatalon tartja az arcot, bogárfeketén a hajat, biztosan, remegésmentesen az izmokat? Ördög János legelső válasza az volt, hogy nem mondott semmit. Sokatmondóan hallgatott! Ez aztán még- inkább felkorbácsolta a kíváncsiságot. Akadtak olyanok is, akik a kis unokáját fogták kérdések alá és tőle akarták megtudni az igazságot. — Mitől maradt fiatal nagyapád? A gyerek nagyot nevetett és csodálkozva válaszolt: — Az én ördög nagyapám még apukámnál is öregebb! Az ilyen választól aztán el. ment a kedve mindenkinek a kérdezősködéstől. Előfordult, hogy olyan vendég érkezett a gazdasághoz, akit nem lehetett sokáig várakoztatni a válasszal, annak azután kimondta a nagy „titkot”. — Sült szalonna bőrével, kékhagyma, utána friss forrásvíz! Ezt ettem, ittam ötven esztendeig, azután kezdtem az egészet elejéről. Ez olyan válasz volt, amely tréfának is beillett, de igazságnak is. Mert ki tudja? Nincs-e a sült szalonna bőrében, vagy a kékhagymában, a friss forrásvízben szállta meg az embert, ezért széttárta karját és várta a további magyarázatot: — Nézze mérnök úr! Engem nem emészt, nem rág semmi. Én a kelő napot rendszerint az erdőn várom meg, gyönyörködöm a hajnalokban, bár meg kell mondanom, hogy két teljesen egyformát az elmúlt fél száj Szalay István: olyan szer, amely megtartja a fiatalságot? Egyszer a mérnök a termeléshez kocsizott és beszélt Ördög Jánossal. Szó esett a munkáról, a hosztolók béréről, arról is, hogy a Still-fű- részekhez nincs alkatrész. Ekkor a mérnök főnöki komolysággal megjegyezte: — Maga nem öregszik János! Közel egy korúak vagyunk, de én kis megszorítással az apja lehetnék. A szalonnabőrön, a hagymán, meg a forrásvízen kívül, mondja meg nekem, mint főnöknek, hogy mi a maga titka? Van-e egyáltalán? Ördög János nem jött zavarba, kalapjával meglegyin- tette az előtte levő tüsköt, hogy tiszta ’’elvet kínálhasson a mérnökiek és hosszan maga elé nézett. — Nincs itt semmiféle titok mérnök kartárs! Erviet- ! en egy van csupán: A lélek békessége. A mérnök tudta, hogv nem valami vallásos bölcselkedés zadban még nem láttam. Énj figyelem a vadak csapásait, próbálom fürkészni szokásaikat, természetüket, irányítom a rám bízott emberek munkáját. A jó szót még jobbal fogadom, ha bajom, bánatom van, lehetőleg már napszál- táig eligazítom. Cselekedeteimben a belső szóra mindig hallgatok. Így azután jólesik a tűzön sült szalonna, aztán utána a friss forrásvíz ... Sok hónappal a beszélgetés után megfigyelésképpen, hogy a disznók rájárnak-e a kukoricára, felült a szárhegyi magaslesre. Szép téli délután volt. A fák. a bokrok még csupaszak voltak, a nap sugara ugyan melegített még, de az estét hozó szellő már hideg volt. Hajnalonként deres volt a völgyben a fű és amikor kisütött a nap. a víz- csenpek mint millió apró gyöngyszemek csillogtak szerteszét. Rigó csörrent, aztán egy róka villant meg az agyagba vert kövek között, majd kaparni kezdte a nyirkos földbe szórt kukoricát. Később megunta a játékot és mint a szellem, odébbállt. Csend volt, mélységes csend. Egyszer csak Ördög Jánosnak eszébe jutott valami: Tegnap délután az erdészetnél a mérnököt várta, mert beszélni akart vele. A gépírónő először azt mondta, hogy mindjárt jön a mérnök kartárs, azután meg csak kikiáltott az irodából: — Ne várja, mert más dolga van! Szórón nem szokott rágyújtani, de most cigarettát kapart elő, és mély slukkot húzott le a füstből. — Szóval, nem ért rá a mérnök? Ez érdekes! Huszonhárom év óta először nem ért rá vele beszélni, amikor hivatalában volt. Messziről ág reccsent. Gyorsan a lesállványhoz nyomta a cigarettát és figyelt. — A disznók! Biztosan azok lesznek, legalábbis úgy hallatszott a mozgás. Megint reccsent egy gally, aztán semmi. — A mindenségit a fejemnek, — korholta önmagát és a cigarettát okolta, amiért nem jöttek be a disznók. Később megint eszébe jutott a mérnök, de aztán elhessegette magától a gondolatot: — Biztosan vendége érkezett, de az is lehet, hogy a Mancika át sem adta neki az üzenetet. öreg este volt, amikor hazaért. A felesége elejébe tette a vacsorát, aztán szó nélkül kiment — Ezzel meg mi történt? — gondolta, amikor magára maradt, de azért jóízűen evéshez fogott. Az újságot lapozgatta, amikor a frissen fejt tejjel bejött az asszony. Tudta, hogy szereti a frissen fejt, meleg tejet Máskor mindig meg is kérdezte: Iszol-e egy bögrével János? Csendesen, majdnem szótlanul telt el az este. Lefekvés előtt aztán nem bírta tovább magában tartani a kíváncsiságot. , — Neked meg mi bajod? Az asszony elpityeredett. Alig tudott belőle egy értelmes szót kihúzni a fojtogató sírástól. — János! Nekem olyan furcsák mostanában az emberek, mondta később szipogva, amikor valamelyest megbékült. Rándított egyet a vállán, de azért nem hagyta annyiba. — Aztán már miért lennének furcsák? Emberek, két lábon járnak, mint eddig, szemük, szájuk van... Az asszony megint elkezdte a sírást. — Jól mondod! A szemük, és ahogyan néznek... A kis unoka felébredt a hangos beszédre, altatni kellett, így azután abbamaradt a kérdezősködés. Másnap hajnalban új termelést kezdtek az emberek a Luga völgyében. Négykor már zúgott vele a GAZ-kocsi kifelé, és mire megvirradt, ott volt a munkások között. (Folytatjuk} I A
