Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-29 / 230. szám

1

I

A Borókafenyő énekkar Egerben

Barátok

Finnországból

,.Játszott Vejnemöjnen ujja, harsogott a hárfa húrja. .. ’’ Azok, akik kedden este 7 óra tájban Eger belvárosának utcáin sétáltak, ezt a dallamot hallhatták, persze nem magyar szöveggel. hanem — finnül.

A megyeszékhely testvérvárosából. Poriból érkezett finn vendégek ugyanis nalk énekszóval vonultak át a városon, a Gárdonyi Géza Színházba, ahol ezen az estén hangversenyt adtak. Az együttest —, amellyel Eger lakói már nem először találkozhattak, hiszen hétfő óta hol itt. hol ott bukkant föl a népes csport — Airi Ahl- fors, a kórus tásadalmi elnöke így mutatta be:

— Régi csoport a miénk. Az idén áprilisban ünnepeltük fennállásának 30. évfordulóját, Megalakulásakor ifjúsági énekkar volt. ilyen néven is szerepelt. Ahogy teltek-múltak az évek, ,,felnőttek” a tagok, megváltoztattuk a nevüket is — Borókafenyőre. .. Ma is ezen a néven szerepelünk.

A Kataja énekkar a Finn Népi Demokratikus Unió Pártjához tartozik. ebből azonnal kiderül, hogy tagjainak nagyobb része munkás. Vannak köztük fémmunkások. közlekedési dolgozók, textiles szakemberek, de néhány irodai dolgozó is. Airi Ahlfors például hirdetési szakemberként dolgozik.

— Bár kévésünknek van zenei előképzettsége — folytatja — mégis szép sikereket értünk el az elmúlt három évtized alatt. A csoport

Matti Haapanicmi

Airi Ahlfors

Reljo Leipistö

Vuokko Sundquist

(Fotó: Szabó Sándor)

járt már több nemzetközi fesztiválon is így többek közt Bukarestben. Moszkvában. Varsóban, Helsinkiben. Nincs gondunk az utánpótlással sem, három éve nagy létszámú gyerekcsoportunk is működik. akiket tréfásan borókabogyóknak hívunk.

— Ha valaki nálunk énekelni akar, elég, ha egy kicsit jó a hallása és elfogadható a hangja. Még soha senkit sem utasítottunk el — kapcsolódik be a beszélgetésbe az egyik művészeti vezető, Reíjo Leipistő karnagy. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne törekednénk igényes művek, igényes előadására. Csak, hogy néhány nevet említsek, repertoárunkban többek közt Dvorák, Sosztakovícs, Leli. tola, Schubert, Muradell és Kodály szerzeményei, feldolgozásai is szerepelnek. A szép feladatok nagy szorgalmat ég lelkesedést kívánnak. Gyakorolni ugyanis, közösen, keveset tudunk.

Reijo Lipistö elmondja, hogy Pori csaknem 20 kilométer hosszúságú város. Mivel a kórustagok közül sokan három műszakban dolgoznak. s így nem tudnak az utazgatással sok időt eltölteni. a próbák ezért minden

Kell a jó könyv - megyei döntő Egerben

héten két helyszínen is folynak: Pori központjában és a tengerpart melletti Repo_ saariban is. A közös munkára csak a fellépéseket megelőzően van mód.

— Elég sok szereplésre nyílik alkalmunk — magyarázza tovább. — így minden tavasszal részt veszünk a he. lyi hangversenysorozatban, nyáron szabadtéri koncerteket adunk, föllépünk a május elsejei ünnepségeken, a tartományi ünnepségeken, ezen kívül gyakran fölkér egy-egy műsorra a Népi Demokratikus Unió. a szakszervezet és Pori városa is. A felsoroltakból talán kiderül, hogy kik alkotják törzsközösségünket, s így érthető az is. hogy sokszor énekelünk forradalmi, illetve munkás- mozgalmi dalokat a különböző népek dalai mellett.

Minderről az egri közönség is meggyőződhetett, hiszen a Gárdonyi Géza szín- házbéli hangversenyen forró taps üdvözölte a Marseillai- se-t. vagy a Volgái hajóvontatók dala mellett az igazán tüzesre, magyarosra sikerült Megismerni a kanászt, vagy A juhásznak jól van dolga kezdetű magyarul éne- kelt népdalokat.

Vuokko Sundquist óvodában dolgozik. 1971-óta tagja a kórusnak.

— Csak azóta énekelek, mióta sikerült a próbákat rnindkét helyszínen megszervezni, munkám mellett ugyanis nem tudtam volna a központba bejárni. Igaz, hívtak egy templomi kórusba is, de ahhoz őszintén szólva nem volt kedvem. A Katájában viszont nagyon jól érzem magam. Szeretem a zenét, szeretem az éneklést, és úgy érzem, a kórusban nemcsak énektudásom, de a magam személyiségének fejlesztésére is van lehetőség.

Matti Haapaniemi, egy háztartási gépgyár raktárosa, az egyetlen alapító tag. Ö már negyvenhárom óta énekel, — harminc éve feleségével együtt itt a Kataja énekkarban. Részt vett valamennyi útjukon, így joggal kérdezhetjük Bukarest,

Moszkva. Varsó után, milyennek látja Magyarországot, milyenek az első benyomásai?

— Nehéz erről meghatottság nélkül beszélni, szívme- lengetőek az első élmények. Az, ahogyan és amilyen nagy barátsággal fogadtak bennünket. A hétfőt és a ked- dét a város megtekintésével töltöttük. Engem legjobban az a panoráma nyűgözött le, amely a várból, a csillagdából, vagy akár szálláshelyünkről, a Leányka úti kollégiumból tárult elénk. Eger csodálatos városkának látszik. Remélem, az itt lakóknak mi sem okozunk majd csalódást az első „hivatalos” találkozáson, a ma esti koncerten.

A hangverseny előtt ehhez kívántunk a finn munkáskórus énekeseinek sok sikert.

És a siker nem is maradt eV.

Németi Zsuzsa

Á kitüntetés

Haja őszülő, szemében érdekes, zöldes fény vibrál.

— Húsz éve vagyok tanácselnök.

Ennyi a rövid nacionálé, ami hozzájön, az történet, egy ember életútja, igaz valóság.

Itt születtem, ebben a faluban. Apám három hold földön bíbelődött, anyám malacokat tartott, meg Libát tömött, hogy azután keserves verejtékkel, végül is a három holdacskából öt legyen. Mondom, disznót hizlaltunk, baromfink is volt szép számmal, mégis a szegény emberek kosztján éltünk —. mert sok minden jó kellett a föld árába.

Mikor kijártam a hat osztályt, kisbíró lettem, aztán katona. Azon kevesek közé tartozom, akik túlélték a Don- kanyart, és aki a saját bőrén tapasztalta, saját szemével látta, közvetlen közelről a fasizmus igazi arcát. Tulajdoni képpen szerencsés ember vagyok. A felszabadulás után családot alapítottam, és korán elhalt szüleim örökébe léptem:

Mielőtt a tanács megalakult, kijött hozzám a pártbi-' zottságról két elvtárs. Motorkerékpárral jöttek, porosak. fá-J radtak voltak. Emlékszem, a lugas alá ültünk beszélgetni,' és savanyú vinkót ittunk, tavalyi maradékot. Mielőtt elmentek, azt mondta az egyik:

— Magára bíznánk a tanácsot. Elnöknek jelöltetjük.

Gondolkodási időt kértem, de ők azt mondták: nem

nősülés ez, hogy gondolkodni kelljen rajta. Nem mondom, jól rám szóltak, mert én házasságot kötöttem a tanácsi munkával, és mint jó házastárshoz illik, immár huszonnyolc esztendeje tisztességgel megférünk együtt.

Szemében vibrál a zöldes fény, arcáról sugárzik a derűj az életkedv.

— Tudja, nem volt könnyű- Csak az volt a szerencsém,' hogy szeretett a falu, az emberek, és hallgattak rám a nehéz időkben is. Sok vitám volt nekem kérem, az elmúlt csaknem ház-om évtized alatt ezért a faluért. Meg küzdelem is akadt szép számmal. Ha iskola, út, villany kellett, akkor felfelé alig győztem szóval, érvvel. Amikor társadalmi munkát kellett szervezni, akkor meg itthon agitáltam naphosszat.

Olyan idők is voltak, amikor a törvényt szidták aa emberek énelőttem, aki pedig a törvény őre voltam.

Soha nem volt gond a jelölésnél, a választáskor. Éreztem, hogy bizalommal állnak mellettem az emberek, pedig szép számmal előfordult olyan eset is. amikor elismerő szó helyett dorgálást kaptak az arra érdemesek.

Egyszer egy fiatalembert kellett elvitetnem elvonókúrá*- ra. Tűrhetetlen volt már, ahogyan a családjával bánt. összeférhetetlen természete miatt szinte rettegett tőle a falu; Amikor megtudta a döntést, szidott, fenyegetett, legszívesebben elküldött volna az élők sorából. Amíg távol volt; tisztességgel gondoskodtunk a családjáról, felruháztuk, iskolába járattuk a gyerekeket. Hazakerülése után nagy csend volt egy ideig, aztán egy szép napon bekopogott hozzám.' Egy szép faragású cigarettásdobozt, nyújtott át, és mellé csak ennyit mondott:

— Köszönöm, elnök elvtárs.

Nehéz hivatás a köz szolgálata, gyakran beborul, de néha kisüt a nap is, és ettől a napsütéstől boldoggá lesz az ember...

Szalay István

4

A ffyß»t"s t es «zárná csapat, tagjai Nagy Gábor. Horváth Dcnesné cs Nagy Kovács János. (Fotó: Szántó György)

Tíz csapat részvételével, csütörtökön délután tartották meg a Kell a jó könyv... olvasópályázat megyei döntőjét Egerben. A könyvtárak három-három tagú képviselői a szovjet irodalom témakörében mérték össze tudáQSmüsií

1978. szeptember 29., péntek

sukat. A játékos vetélkedőt Király Györgyi, a televízió munkatársa vezette.

A Megyei Könyvtár olvasótermében lezajlott döntőn a zsűri az Izzó gyöngyösi gyárának Szigma szocialista brigád csapatát minősítette a legjobbnak, s ígv az első helyezett gyöngyösiek egynapos budapesti kiránduláson vehetnek részt, s természetesen továbbjutottak az októberben. Miskolcon megrendezendő területi döntőbe.

3. Hamis igazolvánnyal a Kremlben

A szervezkedésre Reilly- nek könnyű volt megnyernie a Cári Tisztek Szövetségének, s a régi titkosrendőrségnek egykori tagjait, valamint egyes régi ismerőseit. A szocializmus minden rendű és rangú ellensége sietve nyújtott segédkezet az angol kémnek. Csoportjaiba tartozott Csuberszkij gróf, hajóépítő mágnás —, akinek cári hajóépítő vállalatánál Re- lllv 'fjű korában dolgozott — T'tgyenyics cári tábornok Balkov kávéháztulajdonos, Dagmara balett-táncosnő, Grammatikov ügyvéd, a cári ohrana egykori titkos ügynöke. Különösen értékes segítőtársra talált Veneszlav Orlovszkijban, szintén volt ohranaügynökben, akinek sikerült befurakodnia a VCSK (össz-oroszországi Rendkívüli Bizottság) kötelékébe, s akitől hamis nyomozóigazolványt szerzett. Reilly— Massino ettől kezdve már mint Sidney Georgievics Re- linszkij, a pétervári VCSK bűnügyi nyomozója is bármikor nyugodtan igazolhatta magát.

Ezzel a hamis igazolványnyal akkor jutott be a Kremlbe — a szovjet kormány időközben Moszkvába költözött, s árnyékként követte a kém is —, amikor akart. Összeköttetést teremtett néhány árulóval, akik a Vörös Hadsereg vezérkarának egyes titkait kezéhez juttatták.

A hazaárulók persze nem Reilly mégoly vonzó egyéniségéért cselekedtek, hanem pénzt — nem kis pénzt — vártak szolgálataik jutalmául. Az angol titkosszolgálat irányításával működő szervezkedés céljaira több millió rubelt rejtettek el Dag- mara balett-táncosnő lakásán. A pénz azonban gyorsan fogyott, de Bruce Lockhart gondoskodott arról, hogy soha ne ürüljön ki a titkos kassza. Hogy miként szerezte? Emlékirataiban ő maga írja le:

„Számos olyan orosz (persze volt tőkés, birtokos, kereskedő, bankár. — A szerk.) akadt, akinek rejtett rubelraktára volt. Ezek csak örültek annak, ha pénzüket egy londoni kifizetésre szóló kötelezvény ellenében odaadhatták. Hogy minden gyanút elkerüljünk, a rubeleket egy moszkvai angol cég útján gyűjtöttük össze. Ez a cég tárgyalt az oroszokkal, határozta meg az átváltási árfolyamot, s adta át a londoni utalványt. Minden egyes tranzakciónál hivatalos garanciát adtunk, hogy az angol cég jó a Londonban kifizetendő összegre. Az összeszedett rubeleket az amerikai főkonzulátusra vitték, ahol azután átadták Hicksnek, aki viszont eljuttatta a megfelelő címzettnek.”

Hicks, aki az amerikai főkonzulátuson dolgozott — a brit titkosszolgálat tagja volt, Reilly egyik ri’árendelt- je. Reilly így hát megfelelő anyagi fedezettel folytathatta üzelmeit. Es ekkor úgy látta, elérkezett a cselekvés órája; a kezében összefutó összeesküvés részvevői készek aljas ellenforradalmi akciójuk végrehajtására.

1918. június 21-én Péter- várott egy szociálforradal- már terrorista meggyilkolta az Obuhov-gyár munkásgyűléséről távozó Volo- darszkij sajtóügyi népbiztost. Két héttel később az „előjátékot” az első és utolsó felvonásnak kellett követnie. Színhelyül a moszkvai Nagy Színházat választották.

Itt ülésezett 1918. július 6-án az V. Össz.oroszorszégi kongresszus. A páholyokban helyet foglaló szövetséges megfigyelők sorában Bruce Lockhart is úgy tett, mintha feszülten figyelné a vitát. Pedig ő az ajtót figyelte. .. Izgatottan várta Sidney George Reilly—Massio—Re- linszkij megérkezését.

És a mesterkém belépett. Am nem valami nagy magabiztosság sugárzott sápadt arcáról, amikor Lock’ irt füléhez hajolt. — Kudarc — suttogta a mesterkém az al- konzul fülébe. — Az pület körül van véve a Vörös Hadsereg katonáival...

(Folytatjuk)

I

4