Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-24 / 226. szám
ft Hlëpûjsâg kerékasztalánál Dr. Deli István Jenei Artúrnc Kurunczi István Oláh József Dr. Székely Ferenc Miért nincs mezőgazdasági szakmunkás? A Népújság Rózsa Ferenc klubjában került sor arra a beszélgetésre, amelyet az alábbiakban adunk közre. A téma ma különösen aktuális. Nem csupán azért, mert szeptember 1-től október 8-ig folynak megyénkben a mezőgazdasági ifjúsági és pályaválasztási napok rendezvényei, hanem azért is, mert a mezőgazdaság gyors változásának korábban, napjainkban egyre inkább előtérbe kerül az a kérdés, hogy a termelés egyre magasabb és bonyolultabb fokán milyen képzettségű dolgozókra van szükség. A beszélgetésben részt vett Jenei Artúrné, a Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatója, dr. Deli István, a MEDOSZ Heves megyei titkára, Kurunczi István, a tárnámérai Lenin Termelőszövetkezet elnöke, Oláh József, az egri Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet igazgatója és dr. Székely Ferenc, a Heves megyei Tanács mezőgazdasági osztályának szakfelügyelője. A Népújság nevében Cziráki Péter és Szigethy András kérdezett. NÉPÚJSÁG: Kezdjük talán azzal, hogy a társadalom értékítélete szempontjából milyen rangja van a mező- gazdasági szakmunkásnak, szívesen választják-e ezt a pályát a fiatalok? OLÁH JÓZSEF: Én erre azt tudnám mondani, hogy túlteljesítettük a beiskolázá- j si programot. Szakmunkás- képzőnkbe nyolcvan helyett ! százharminc tanulót iskoláztunk be az idén. Ez is azt í mutatja, hogy a fiatalok érdeklődnek a mezőgazdasági pálya iránt. Szakmunkás tehát van. Intézetünk például egész Heves megyének biztosítani tudná a szakmunkás-utánpótlást. Két-három gazdaság rendszeresen érdeklődik, de a többség szinte tudomást sem vesz az intézet létéről. * KURUNCZI ISTVÁN: Én, . aki a. dolgok gyakorlati oldalát látom, teljes felelős"-' seggel állítom, hogy ebben az országban csak találgatják, mennyi és milyen szakmunkásra van egyáltalán szükség. És különben is, azt kellene először eldönteni, hogy mit neyezünk szakmunkásnak. DR. DELI ISTVÁN: Sajnos, úgy igaz, hogy a fiatalok nagyon sok esetben nem látják értelmét a mezőgazdasági szakmunkásképző elvégzésének, mivel a mindennapi gyakorlatban ugyanazt a munkát, ugyanolyan Körülmények között, ugyanaov- nyi bérért végzik, mint a nem szakmunkások. Ilyen értelemben a szakmunkának és a szakmunkásnak valóban nincs rangja. így sokan csak közbeeső állomásnak tekintik a mezőgazdasági szakmunkásképzőt. Kétségtelen, hogy a társadalmi értékítélet szempontjából nagy eredményeket. értünk el. Az elmúlt két évtized során olyan beruházások, létesítmények épültek, olyan technikai fejlődésen ment keresztül a mezőgazdaság, hogy az mindenképpen növelte a társadalmi megbecsülést. A Központi Bizottság ez év március 15-i határozata hivatalosan is deklarálta a mezőgazdaság rangját, de a lakosság meg ígv sem tudja helyesen értékelni, a megfelelő arányokat érzékelni. NÉPÚJSÁG: Ezek még az ötvenes évek túlméretezett • iparpolitikájának társadalmi tudatban meglevő utóhatásai? KURUNCZI ISTVÁN: Igen. erről van szó. JENEI ARTÜRNÉ: Ha már az ötvenes éveknél tartunk: hadd említsem meg azt, hogy az akkori egy évtized alatt körülbelül egymillió munkaerő vándorolt át a mező- gazdaságból az iparba. Igazság szerint a mezőgazdaságban még mindig mintegv 300 ezres munkerő-felesles van. Ezt az eltávozó munkaerőt gépekkel, berendezésekkel kell pótolni, s ezekhez természetesen jól felkészült szakmunkásokra van, és érvre inkább lesz szükség. Véget keli tehát vetni annak a szemléletnek, hogy akit sehová nem vesznek fel — olyan gyenge tanuló — az menjen a mezőgazdasági szakmunkásképzőbe. Az első eredmények már mutatkoznak. Hat megyében vizsgálták meg a pályairányítás helyzetét, és mi vagyunk az egyetlen megye, ahol a mezőgazdasági szakmunkásképzők telítettek. Az első eset volt, hogy a pétervásári szakmunkásképzőben 25 1a- nuló felvételi kérelmét él kellett utasítani, de még Mátrafüred is túlteljesítette beiskolázási tervét. DR. SZÉKELY FERENC: Ezek a számok így nagyon szépek, de csupán csak azt jelentik, hogy a szakmunkásképző intézetek mindösz- sze saját lehetőségükhöz képest teljesítették túl tervüket. a mezőgazdaság szükségletéhez, igényéhez kénest viszont elmaradnak a várakozástól. Elegendő talán csak annyit megemlíteni, hogy Heves megyében nincs állatién vésztő szakmunkásképzés, pedig az állattenyésztéssel foglalkozik a legtöbb gazdaság. az állattenyésztő szakmunkás viszont egyre kevesebb. NÉPÚJSÁG: Tehát a képzés nincs összhangban a mezőgazdaság igényeivel? KURUNCZI ISTVÁN: Egy példa az összhang hiányára. A szakmunkásképzőkben egyre több zöldségtermelő szakmunkás tanul. Am amikor a fiatal kikerül a termelésbe, akkor szomorúan és döbbenten kell tapasztalnia, hogy ilyen szakmunkás nincs a valóságban. A zöldségtermesztő szakmunkás egy elvont fogalom, amit mi sajnos nem tudunk használni. OUÄH JÓZSEF: A szakmunkásképzőnek elsősor- az a feladata, hogy szakmai alapozó ismereteket adjon, s a kikerülő fiatal rövid gyakorlat után be tudjon illeszkedni a termelésbe. Ez a gyerek már tudja, hogy mit, miért csinál. 'A metszést, vagy a palántázást nem egyszerűen mechanikusan végzi, hanem azt is tudja, hogy azt miért épp úgy kell végre- haitani. NÉPÚJSÁG: De vajon ez elegendő-e? Hiszen a mező- gazdaság egy olyan, soha nem látott fejlődés előtt áll, amellyel csak igazán képzett, jól felkészült szakmunkások tudnak lépést tartan’. OLÁH JÓZSEF: A szakmunkásképzés nem tud nan- ra kész ismeretekkel felruházott tanulókat adni a termelésnek. Annak idején mi sem az iskolában tanultuk még a John Deere-t, vagy a pa- lántázógéoet. kezelni, hanem a gyakorlatban az évek során szénen elsajátítottuk. Mi az iskolában megadiuk az alapokat, a többi pedig már a gazdaságok feladata. A gyakorlatban Ismerjék meg és sajátítsák el egv-egv új módszer, vagv új gén fogásait. »kezelését. A szakmunka skénzőnek alanyét ően a z a feladata, hoev általános műveltséget adjon, hogy megszerettesse a mezőgazdasági munkát a fiatalokkal. KURUNCZI ISTVÁN: Ezzel nem értek egyet. Jól néz. nénk ki. ha egy esztergál vos úgv jönne ki az intézetből, hogy biznnvos alapműveltséggel rendelkezik, megszerette a szakmáiét és a többit matt megtanulja az üzemben. És itt kanvamdok vissza ahhoz, amit a beszélgetés elején mondtam: el keltette végre dönteni, hogv milyen műveletek elvégzéséhez kell szakmunkás, és mihez nem. Itt a kulcsa annak ;S- hogy miért nincs egyelőre rangja a mezőgazdasági szakmunkásnak és szakmunkásnak. Ahhoz n-Mdánl semmilyen szakmai végzettség nem szükséges, hogy a gyárilag előállított tánot a technikus által meghatározott mennyiséiben és iHéközönl'ént kiadazolták az n^TtóVnnk. A +ánöcc7o+ólo1. lel, vágj’ a műtrágya hatóanyagának kémiájával szerintem teljesen fölösleges tömni a mezőgazdasági szakmunkás fejét. Arra való a növényvédő szakmérnök és a biológus, hogy ezeket tudja. A mi szakmunkásképzésünkben különleges ellentmondásos helyzet alakult ki. Egyrészt túl sok elméleti anyaggal terhelik a tanulókat, s ennek ellenére, vagy talán éppen amiatt szakmai föl- készültségük, hozzáértésük a régi arany, és ezüstkalászos gazdatanfolyamon végzettekét meg sem közelíti. OUÄH JÓZSEF: Nem adhatunk napra kész gyakorlati szakmunkásokat. Olyan gyorsan változik az egész mezőgazdaság, hogy azt tehetetlen nz oktatásban követni. Ismétlem. Nálunk munkásképzés folyik, s ennek alapvető, követelménye, hogy gyarapítsa az általános műveltséget. NÉPÚJSÁG: Amikor ezt a beszélgetést előkészítettük, jártunk a szakmunkásképzőben is. Ott azt láttuk, hogv olvan tanuló is akad, aki még írni sem tud rendesen, sokan harmadikban sem ismerik a mértékegységeket. Hogy fordulhat ez elő? OLÁH JÓZSEF: Sajnos ígv igaz. Vannak ilyen gyerekeink. Ilyeneket kanunk. Nem tudunk mit csinálni. NÉPÚJSÁG; És belőlük is szakmunkások lesznek? OLÁH JÓZSEF: Igen. KURUNCZI ISTVÁN: Szóval itt az egyik sarkalatos hiba. Miért kell tovább éltetni azt a gyakorlatot, hogv bármilyen képességgel továbly tanulhasson valaki az általáé nos iskola elvégzése utáa Sajnos tudomásul kell venni. hogy a mi lakosságunknak is van egv olyan szűk rétege — és itt nem csak cigányokról van szó — amely "“»m pl'-siroos a továbbtaou?*ncr*n. '-»/■*Aogon a numVási cím megszerzésére. Ha a mezőgazdasági szakmunkásképzés vállalkozik erre a csak látszólag humánus feladatra, akkor valljuk be, hogy nem szakmunkásképzés folyik nálunk, hanem a gyenge képességűek nyolc osztály utáni foglalkoztatása. És ne is várjuk el, hogy rangja legyen így a szakmunkásnak. JENEI ARTÚRNÉ: A szakmunkás rangját többek között meghatározzák az anyagi juttatások is. Készült egy felmérés, amely azt vizsgálta megyénkben, hogy miért hagyták el pályájukat frissen végzett mezőgazdasági szakmunkások. A felmérés tanulságai szerint az okok közül 33 százalékos aránynyal első helyen áll az anyagi megbecsülés hiánya. Másodiknak a statisztikus összesítés a rossz munkakörülményeket jelölte, 28 százalékos aránnyal. Harmadikként a személyi kivételeket említették a megkérdezettek. Egy traktoros például azt panaszolta. hogy három esztendei tanulással ugyanannyit keresett, mint a háromhónapos gyorstalpalót végzett kollégája. KURUNCZI ISTVÁN: Én a teljesítményt és a hozzáértést tudom bérezni. A végzettségről szóló papírt nem. Ha a hároméves iskola képtelen a mai nehézgépeknek megfelelő erőgépkezelőt képezni, azt rögtön felszínre hozza a gyakorlati élet.. Egyébként hadd jegyezzem meg, hogy nálunk nagyon jó nehézenőgéo-kezelők vannak, és némelyikük többet keres, mint a termelőszövetkezet elnöke. A nehézerőgép a mai mezőgazdaság lova. De. ahogy azelőtt természetes volt, hogy egy tizenkét éves narasztfiú be tudja fogni, föl tudja szerszámozni a lovat, és vetni. szántani, boronálni, terményt szállítani tudjon vele, ma ugyanakkor az a természetes, hogy egv tizenkét esztendős, falun felnőtt fiűnak fogalma se legyen mondjuk egy Rába-Steiger működési mechanizmusáról, nem hogy kezelni tudná. DR. SZÉKELY FERENC: Fontos szerepet játszik ebben, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek eszközellátottsága, felszereltsége siralmasan gyenge, messze elmarad az ipari iskolák felszereltségétől, hát még a gazdaságokétól. Pedig enélkül nem is beszélhetünk igazi szakmunkásképzésről. NÉPÚJSÁG: Tehát az ipari szakmunkás már eleve előnnyel indul. JENEI ARTÚRNÉ: Ez kétségtelen. S igazuk van azoknak, akik ezt a mező- gazdaság hátrányos megkülönböztetésének tartják. Ugyanakkor érdekes tapasztalatunk. hogy manapság egvre több iparban dolgozó szülő gyereke választja a mezőgazdasági pályát. Valószínű, hogy megindult egv- fajta visszaáramlás is. A szakma, illetve oálya válasz ♦ ÉvcTvpV)Vpnt mPf’l0“'” hogy épp a legsúlyosabb munkaerőhiánnyal küszködő terület hanyagolja el a jóei- telemben vett csábítást. Égy közelmúltban végzett munkánk ébresztett erre rá Bennünket. A fiatalok ugyanis jószerivel nem is tudjak, hogy milyen munkalehetősé- ' gek, milyen szakmák vannak manapság a mezőgazdaságban, és főként a megye mezőgazdaságában. Készítünk ugyanis egy kiadványt, melyben Heves megye munka bolyéit mutatjuk be. A négyoldalas kérdőív kiküldését követőén az ipari üzemek a nyakunkra jártak, hogy minél nagyobb helyet kérjenek ebben a füzetben. A termelőszövetkezetek közül ugyanakkor egyedül az Egri Csillagok küldte visza a kérdőívet. Hangsúlyozom, az 61- * venegynéhány szövetkezetből egyetlénégyl KURUNCZI ISTVÁN: Bár az is kérdés,. smjp£k tegyük közzé a munkahelyeinket, miért kellene propagálnunk olyan munkaerőigényt, aov- hez a jelenlegi képzési rendszerünk képtelen szakmun- , kést adni. Mert ha nekem szükségem van zöldségtermesztő gépészre, akkor hiába is kérek, ugyanis az országban ilyen szakmunkást nem képeznek. Hiába kell nekem állattenyésztő, ha ilyen szak nincs á megye iskoláiban. Márpedig nekem elhi- hetik, hogy mindkettőre :sen nagy szükségünk lenne nemcsak nekünk, hanem a ’eg- több gazdaságnak is. Ugyanakkor most hallom, hogy Gyöngyösön áruforgalmi szakmunkásképzés indul jövőre. Kérem, ha lehet, re tegyék. Ezt felső fokon kellene oktatni, erre egy szakmunkásképző képtelen. És egyébként is. El kellene mát* végre dönteni, hogy mihez kell felsőfokú, mihez kell középfokú képzettség, s milyen munka az, amihez csak némi gyakorlat szükséges, nem pedig képesítés. Egyszóval az egész mezőgazdasági szaK- munkásképzésünk jelenlegi rendszerét felül kellene végre vizsgálnunk. NÉPÚJSÁG: Korántsem kívánunk zárszót mondani a beszélgetés végén. Annál is inkább, mivel ez a beszélgetés reméljük, csupán a kezdetét jelenti annak a folyamatnak, amelyben az irra illetékesek meg fogják vitatni e kérdéskört. Mi csupán arra vállalkozhattunk, hogy a figyelem középpontjába állítsunk egy olyan gondot, amely sürgős megoldásra vár. Köszönjük a beszélgerés résztvevőinek, hogy segítettek több oldalról megvilágítani a mezőgazdasági szakmunkásképzés gondjait. Mmmm€í ■3 szept, 21., vasárnap
