Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-22 / 224. szám
Nyelvi laboratórium diákoknak Az új tanévre 130 ezer forintos költséggel nyelvi laboratóriumot hoztak létre az egri 5. számú Általános Iskolában. ATESLA csehszlovák berendezés az orosz nyelv tanulásához, a beszédkészséget és a hallás utáni megértést segíti elő a diákoknak. Képünkön: Révász Istvánné tanárnő a kezelőpultnál. (Szántó György felv.) Lelkiismereti szolgálat Sári néni vigasztalhatatlan. Férjhez ment a gondozója, s az ember megtiltotta, hogy cselédkedjen. Keres ő annyit, harsogja férfigőggel utcaszerte, hogy ne kelljen házhoz járni az asszonyának. Különben is, sokra mennének azzal a hétszáz forinttal, amit a tanácsnál havonta az öregasszony gondozásáért kifizetnek. Ismerős okoskodás, én magam szinte naponta találkozom ehhez hasonlóval. Barátom felesége szervező, házi szociális gondozónő, szóval az a valaki az egészségügyi osztályon, aki valamilyen módon gondozót kerít a magatehetetlen öregeknek. Van egy motorja, s azzal jóformán egész nap úton van. Bizony sok hiábavaló kilométert hagy maga mögött, mert hát nem könnyű a szervezés. Nem valami vonzó dolog az öregek istápolása. pedig vannak szép számmal. A legújabb statisztika tanúbizonysága szerint a nyugdíjasok száma megközelíti a kétmilliót. Csaknem minden ötödik állampolgár túl van munkáséletén! Persze öreg ember, akár a középkorú vagy a nagyon fiatal, sokféle van. Legtöbb a derék, akin meg se látszik, hogy leszokott esténként a vekker felhúzásáról, vagy ha mégse, hát „továbbszolgál”, ráér még az öregséggel, „aki dolgozik, az nem ér rá betegeskedni”. Aztán vannak szép számmal, akiknek elegük volt, éppen annyit dolgoztak, amennyi megadatott nekik, pihennének. Megvan a házuk vagy a lakásuk, valamilyen hobbijuk. nehány cimbora az ísko- lából, műhelyből vagy éppenséggel a katonaságtól. A gyerek se lakik messze, nem múlik el hét, hogy át ne ugrana asszonyostul, unokástul, de ha nem jönnek valamiért, akkor is elvannak valahogy. Ilyen felhőtlen lenne az öregség manapság? Nem egészen, és főleg nem mindenkinek. Sok magára hagyott, teljesen egyedül élő, sorsát egyik napról a másikra tengető öregember van az országban. Olyan is, akinek van közeli hozzátartozója, de felé se néz, vagy aki olyan egyedül él, akár a kisujja. A vér szerinti rokonon legfeljebb a gondozási díj hajtható be, egyéb felelősséggel nem tartozik. Csak a lelkiismeret törvénye kötelezné... A házi szociális gondozás társadalmunk talán legemberségesebb vívmánya, báré lélekemelő tevékenység ma még nem vívta ki igazi társadalmi rangját. Kevés a gondozó, s a szükségesnél is több kellene. Hogy Sári néninek egyik napról a másikra legyen pártfogója, aki nem kizárólag jövedelemkiegészítésének tekinti a vele eltöltött perceket. Mert a házi szociális gondoskodás nem csupán takarításból, bevásárlásból, gyújtósvágásból, kon- zervfelmelegítésből áll. Mindez csak életben tartja az öregeket, akiknek jóformán a gondozójuk jelenti az egyetlen társaságot, a külvilágot, híreivel-eseményeivel, az emberi szót, ami éltetheti őket. Hogy ne haljanak meg, amíg élnek. Tovább kell gondolni az öregvédelmet, hiszen csak az első lépést tettük meg, s annyi bizonyos, hogy jó úton járunk. Mindenekelőtt társadalmibbá kell szélesíteni, hogy ne csak a szerencsésebbek részesüljenek gondozásban. Hogy ne csak alacsony nyugdíjú nénikék, akik hamarosan maguk is segítségre szorulnak, vállalják javarészt ezt a jószolgálati küldetést. Több főfoglalkozású gondozónő kellene, akik napi nyolc órában újra és újra végiglátogatják az öregeket. Többet vállalhatnának magukra á* népfrontszervezetek, s mindenekelőtt a fiatalok. De nem kampányszerűen, hanem elkötel ezetten, ahogy egy-egy akciót, nap mint nap, tenni kell. Mindenkinek nem jut hely a szociális otthonokban, az öregek napközijében, s különben is, van akit erővel sem lehetne beutalni: ragaszkodik a magáéhoz, a megszokott környezetéhez. Fogadjuk el olyannak őket, amilyenek, s ne várjuk el, hogy töredék életükkel ők alkalmazkodjanak hozzánk . Lelkiismereti szolgálat ez. igazából nagyobb tisztességet és szebb nevet is érdemelne. Kertész Péter 2. — Gyere, apu, mese van... fészkelődön az anyja mellől a kis srác. „Hát le sem tagadhatnám, úgy hasonlít rám — gondolta Valkó. — Legalább az anyjára ütött volna... ” — Inkább sétáljunk egyet — szólt hangosan —, van egy új mesém, meglátod mi- lyen frankó. — Anyu, elmehetek apuval? — ölelte át hízelegve az anyja nyakát a gyerek. ..Erre tanítják, alakoskodásra. nyálas szeretetre — kesergett magában — nincs egy őszinte mozdulat itt.., ezek között. És mégis az én fiam.” — Hova akarod vinni megint? — húzogatta a selyempongyolát magán Zsuzsa, és megrázta a bronzosra festett rövid haját. Feltűnően nőies volt, ápolt, mintha vissza akarta volna csábítani elszökött emberét. S csendesen szólt, szenvedve, őszintének hatott a viselkedése. ..Késő. kedvesem — gondolta Valkó — és ez már egy halott ügy. Mi már nem zaklatjuk többé az anyakönyvvezetőt.” — Sétálunk egyet, nincs sok időm — gyújtott rá. — Hol a hamutartó? — Rendben, de vacsorára gyertek vissza. Beszélni akarok veled — tette hozzá Zsuzsa és ő is cigaretta után nyúlt Valkó megkínálta az övéből. — Ml az, már nem a Portit szívod? Tényleg, beszélnünk kell, ennyit igazán kérhetek. A gyerekről. „Persze — gúnyolódott magában Valkó. — Meg a magányos éjszakákról... Meg a kirúgott szeretőkről... — Jó — mondta, és leverte a hamut. Az utcán Lacika rögtön nekiesett. — Az új mesét mondod? Miről szól? — Hát... olyan lényekről, akik ... szóval, akik távoli csillagokról jöttek a Földre. — Miért jöttek? Az ismerősök mind ott ácsorogtak az utcai kapukban. az ablakokban, nézték őket. Nézték: a „szegény gyereket”. — Felrobbant az űrhajójuk. Aztán itt ragadtak. Hát az úgy volt... — próbálta folytatni, de sehogysem sikerült. Szinte megszédült az ürességtől, ami a fejében kóválygott. — Meséld már! — rázta & kezét a kisfia. — Miért hagytad abba? — Most valahogy nem megy... — mentegetőzött Valkó. — Tudod, ezeknek « lényeknek van egy víz alatti városuk és ott laknak. Megoperálták magukat, ko- poltyút ültettek az oldalukba — úgy úsznak, mint a halak. S van közöttük egy férfi, akit Ozónak hívnak. S amikor lezuhantak az űrhajóval, nagyon szomorú volt, mert abban a másik csillag- rendszerben hagyta fiát, akit nagyon szeretett. — Ügy, mint te engem? — kérdezte a kisfiú. — Igen — sietett a válasz- szal Valkó. — Öt meg Rónak hívják, de ez csak olyan fordítás, mert az ő nyelvük teljesen más, mint a miénk. — Es te tudsz velük beszélni? — Persze. Mert elárulok neked valamit, de ez óriási titok. Ne mondd meg senkinek, anyádnak sem, mert abból szörnyű kalamajka támad. — Becs’ szó — mondta komolyan a fia. — En is közülük való vagyok. A csillagászati emberek közül. ■—. Neked nincs kopoUyúd T ! Péntek Imre: Szevasz, te csillagközi lény! Finom- kódunk? Megettem. Nem a vaddisznópörköltet, hanem a vadsertést. Tetszik tudni? Azt, hogy disznó — nem illik kiírni az étlapra. Ezért mondjuk úgy: sertéspörkölt, sertéshús. De azt soha nem mondjuk, hogy tehénpörkölt, hanem azt hogy marhafelsál. Egyszóval — megettem. A finomkodó kifejezést. Mert a vaddisznó akkor is vaddisznó marad, ha a húsát a legelőkelőbb étteremben szolgálják fel a legporcelá- nabb porcelántálon és a leg. ezüstebb ezüst evőeszközöket teszik a tányér mellé. Maradjunk abban: vadsertéshús pedig nincs. Nem is volt. Csak, ha finomkodunk — akkor. De azt minek? (—ár) Zavartalan lesz a szárazelem-ellátás A korábbi években gyakran hiánycikk-ként számon tartott szárazelemekből az év hátralevő részében zavartalan lesz az ellátás — tájékoztattak az Alföldi Szilikátipari Vállalatnál, ahol a legkeresettebb hazai típusokat, az R—20-as úgynevezett Góliát — valamint az R—6-os és a 2—R—10-es típusú ceruzaelemeket gyártják. Az elmúlt években elsősorban anyaghiány miatt akadozott a vállalat törökszentmiklósi üzemének termelése. Az idén az alapanyagot szállító üzemekkel kialakított jó partneri kapcsolat révén már folyamatos az anyagellátás, és zavartalan a termelés is. Ebben az évben az R—20-as és az R—6- os típusú elemekből együttesen huszonnyolcmilliót, a 2—R—10-es ceruzaelemből két és fél milliót kap a kereskedelem. A mezőőr A dér még nem csípte meg a szőlőhegyeket, de itt-oft egy-egy sárguló levél, meg a feszülő szőlőfürtök már az őszt várják. Egy ember jön végig a borozdán, aztán megáll a kunyhó előtt. Szeme elé veszi a távcsövet, és a messzeséget kémleli! — Mióta csősz? Meghökkenve, sértődötten néz, és azt mondja: — Tíz évig voltam csősz, most már második esztendeje mezőőr vagyok. ■. A hivatalosan hangzó szavak hallatára önkéntelenül is észreveszi magát az ember. Az egyenruha, rajta a zománcos jelvény, tiszteletet parancsol. — Nekem puskám is van, kérem. Bent van a kunyhód ban, mert csak akkor hordja az ember, ha teszem azt, hosszabb útra indul. A tőkék, mint katonák sorakoznak, a még zöld levelek között ott bujkálnak a hamvas szőlőfürtök. — Nem is a puska annyira, hanem a távcső. A faluban is tudja mindenki, hogy az én szemem messzire ellát. Teszem azt, elkerékpározik mellettem egy ember. Látja, hogy .én nyugodtan üldögélek a kunyhóm előtt. Erre kedvet kap a dézsmáláshoz. Nem is sejti, hogy én mindent látok és figyelek. Csak akkor néz nagyot, amikor hazafelé egyszer- csak elébe kerülök... A fák jó része már megszabadult terhétől, csak a diók,' meg a kései barackok sóhajtoznak. Éjjelente, amikor szél kerekedik, mint kemény csontok, úgy koppannak egymáshoz a gallyak. — Van-e sok haragosa? Értetlenül néz rám. — Miért lenne? A tolvajra csak nekem van jogom haj ragudni. Ő legfeljebb bosszankodik, hogy — mondjuk —J egyszer akart lopni, akkor is elkapta a csősz. — És a fizetés? — Nem panaszkodom- 2500 forint, meg a háztáji főid.' Azután az egyenruha, a felszerelés sem kutya. No, meg a „másodállás”... i Seregélycsapat vág be a bozótba, magasan az égen sas kering. — Vadőr is vagyok. A legtöbb tolvaj közülük kerül kU Ide, az erdővel szomszédos kukoricásba, bejárnak a disznók! meg a szarvasok. Nem használ ellenük sem a kolomp, sem a füstölés. Ma már az ördög sem a fél a füsttől... Nem is olyan messze tűz lobban. Reggelihez készülnek a munkások. Egyikük-másikuk olyan gusztusosán, rangosán süti meg a szalonnát, hogy szinte megkívánja az ember. Tíz óra tájban megmozdul a szőlődomb- A szövetkezei a csemegét szedeti. Az asszonyok nagyot kacagnak, viccelődnek. A mezőőr, amint észreveszi őket, bemegy a kunyhóba és kihozza a puskát. Vállára veszi, rágyújt, aztán úgy sétál elébük. — Ügy néz ki, mint egy katona — nyelvel az egyik asz- szony. A puskás ember kihúzza magát, úgy tesz, mintha nem hallaná a szót. Csak később szól vissza, inkább félvállról: — Aztán vigyázzatok! Nehogy lepocsékoljátok a szőlőt..! Szalay István Mire képes egy nagyvállalat? Ülést tartott a megyei közművelődési bizottság Csütörtökön délelőtt Egerben — a megyei tanács vb- termében — ülést tartott a megyei közművelődési bizottság, amelyet Szalay István, a megyei tanács általános elnökhelyettese, a bizottság elnöke vezetett. A rendezvényen — többek kö— vágta rá Lacika. — Hiszen láttalak meztelenül, — Mert benőtt már. Majd egyszer elmegyek, és újra megoperálnak. A kocsmában Colát iszogattak. — Lehet, hogy mentesítő űrhajót küldenek értünk. S akkor... visszarepülünk. Eljössz velem? — Nem te vagy az, akiről meséltél. Annak már van egy fia. — Nem baj — mondta Valkó, és elnyomta ízetlen cigarettáját —, majd lesz neki kettő. Egy Ró és egy Laci. A csillagközi nyelvre is megtanít. Elvégre a testvéred. Visszafelé már néptelen volt az ismerős utca, kéken vilióztak az ablakok az alkonyaiban, a televízió képernyőjétől. Csak a tűzoltók tartottak ügyeletet a betonlábas kapunál. Igaz. kevesebben már, mint délután. — Na jó, kisfiam — búcsúzott a kútnál Valkó —, sietnem kell, megy a buszom. Szevasz. Megpuszilta a gyerek puha, meleg arcát. A fia sietett befelé, kezdődött a tévében valami film. az anyja is mondta, a dzsungelról szól, meg az orvosról, aki mindig meggyógyítota az állatokat. — Mi az, köszönni már nem tudsz? — mordult utána Valkó. — Szevasz, te csillagközi lény! — kiabált a fiú az udvar sötétjéből. VÉGE zöfct — megjelent Nagy Katalin, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, valamint Kormos Sándor, az Országos Közművelődési Tanács titkárhelyettese, a Kulturális Minisztérium képviselője. A résztvevők megvitatták azt a jelentést, amely a Mát- raalji Szénbányák Vállalatnál folyó közművelődési tevékenységről nyújtott átfogó képet. Az anyag ízelítőt ad abból a sokoldalú, színvonalas munkálkodásból, amely 1977 elejétől kibontakozott. A sikereket adatok sora igazolja. A tennivalókat körültekintő, gondos tájékozódás, felmérés alapján szabták meg. Ennek során kiderült az, hogy a mintegy 4200 megkérdezett közül majd 1720-an szándékoztak vagy állami oktatásban, vagy szakmai továbbképzésben részt Természetesen nem maradtaik magukra, hiszen társadalmi ösztöndíjban, tanulmányi segélyben} részesültek; s amikor megszerezték a kívánt végzettséget, pénzjutalmat is kaptak. Az eredményekre joggal lehetnek büszkék, ám mégsem elégedettek: szeretnének az eddigieknél is többet produkálni. Jó kapcsolatokat igyekeznek formálni a községi tanácsokkal — a munkások jelentős része majd negyven településről jár be — azért, hogy helyben is törődjenek alkalmazottaik szellemi pallérozásával. A vita során számos hasznosítható elképzelés hangzott el, amelyek megvalósítása hozzájárulhat ahhoz, hogy fejlődjön az amatőr művészeti mozgalom, s egyre többen fejezzék be valaha abbamaradt általános iskolai tanulmányaikat. Ezt követően a szükebb pátriánkban élő nemzetiségek kulturális ellátásáról, valamint az ismeretterjesztés megyei eredményeiről és terveiről esett szó. Könyvtárb övit Boconádo A községi könyvtár a megmentett, szép műemlék kastélyban kapott helyet Boco- nádon. Ahogy nőnek a fiatalok, egyre több az olvasó, ugyanakkor szakmai — pedagógiai — szempontok is közrejátszottak a bővítés gondolatának felvetésekor. Elsősorban a gyermekekre gondoltak, amikor egy új helyiség berendeléséről esett szó. A napközi otthonosok így a tanulás mellett lehetőséget találnak kedvenc ifjúság' könyveik zavartalan olvasására, másrészt pedig a helyi általános iskola oktatási anyagához kapcsolódó irodai. mat is megtalálhatják agyi rekele. A tervek szerint úg; nevezett könyvtári órákat tartanak itt, s módjuk lesz kisdiákoknak megismerked ezek során a könyvtármunl érdekességeivel, kulisszát) kaival. A berendezéshez s< gítséget ad a megyei köny' tár. Lehetőség nyílik egy p. dagógiai szakirodalmi ré berendezésére is, amely szülőknek nyújthat segítség* hogy megismerjék: gyerm kük milyen anyagon- mily* tematika szerint, milyen in dal mi források segítségév tanúi.