Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
Szögön függő üres füzet  vásárlóké-e a vásárlók könyve? Szereti a csirkepaprikást? Sorba állunk a húsért Egy-két presszót, üzletet leszámítva, mindenütt ott lógott a szögön — általában jól látható helyen — az egykori panaszkönyv „jogutóda”: a vásárlók könyve. Furcsa kérdés, de valójában kié is ez a szögön függő füzet? A neve szerint a vásárlóké. Ám azoké-e? Ebben minden véleménynek helye van Kezdetben volt a panaszkönyv, amelyet arra szántak, hogy a vevők, a szórakozó vendégek, az üzletfelek beírhassák az esetleges bosszúságaikat. Mert valljuk be, ezekből jócskán akadt mindig. Aztán jött egy elégedett fogyasztó, aki azt kívánta a felsőbb szervekkel tudatni, hogy milyen kedvesen, figyelmesen szolgálták ki, s teljesítették a kéréseit. Ez is a panaszkönyvbe került És még sok minden, ami egyál- , talán nem tartozott egy panaszkönyv „profiljába”. S amikor összegyűlt egy-két ilyen bejegyzés, vagy ha a vállalat, illetve a szövetkezet valamelyik illetékese körbejárta a boltokat, elvitték a bejegyzéseket jobb esetben válaszoltak is rá. Bár a válaszadás már akkor is kötelező volt. Egyszóval a panaszkönyv fölött eljárt az idő. Egy évvel ezelőtt megszüntették — így lett helyette Vásárlók könyve. t — Ebben minden véle- menynek helye van — mondták a belkereskedelem illetékesei. — Ez a füzetecske italában a vásárlóké lesz, mert a lapjára a dicséret, a panasz, az egyéni és közér. dekü javaslat egyaránt feljegyezhető. Az pedig különösen lényeges, hogy a bejegy- 2és három példányából egyet a vásárló kap. a másikat 24 órán belül továbbítani kell a vállalat, illetve a szövetkezet központjába, a tőpéldányra pedig felkerül az intézkedés eredménye. ß válasz elmaradt Verpelét, Rózsa presszó. — Nem is tudom, hol van... — szabadkozik a pult mögött álló presszósnő. — Ugyanis, most festettek náTegnap kölcsönkerékpár- ral jöttem Túráról Hatvanba, s most a visszafelé útban is taposni kell a pedált. A szél újra szembekap. De volt-e valaha is hátszelem? Nem emlékszem. Mondhatott a rádió északi, déli, keleti, vagy nyugati szelet, az mindig a szemembe vágott. S lám, most is, ahogy igyekszem Hatvanból Túra felé, valósággal belémmarcangolja magát az őszi szél. A motorosok is brúgatják járművüket, ám alig haladnak. De nicsak, mintegy fél kilométerre előttem pirosruhás lányka hajlong kerékpárján. Mint a csodaszarvas Pannóniát felfedező őseinket, úgy vonz ez a lányka maga után. Akkurátusán pedálozok a nyomába, míg végre pár kilométer után mellé érek. Csomagtartójára hatalmas bőrönd van kötözve. Maga a lány csupa fiatalság. Pisze orra alatt vidám arcát apró szep- lők hímezik. Amint rámnéz a küzdelmes út után lihegő, meggyötört külsőmre, felvillantja fekete szemét, hófehér fogait Mintha csak azt szu- gerálnák azok a szemek: hát érdemes volt nyomni a pedált ilyen... ilyen ötven éven felüli férfinek? Hát bizony érdemes volt, kis fitosorrú, már csak azért is, mert ötve- nen felül végre meggyöződlunk és elkeveredett valahová. Rövid keresgélés után előkerül a kis könyvecske, s felakasztják a valóban frissen festett falra. Ám üresen, mert eddig sem jót, sem rosszat, de mégcsak egy pár soros javaslatot sem írtak bele. Kié hát a vásárlók könyve? — Az üzleté, hiszen nekünk kötelességünk gondoskodni arról, hogy állandóan szem előtt legyen, s a vendég bármikor megkaphassa, ha kéri — teszi elénk a könyvecskét Gyöngyösön a Márka presszó kiszolgálónője. S hogy valóban oda is adják a vendégeknek, arról a meggyűrődött, kissé piszkos fedélborító tanúskodik. Meg a bejegyzések sora. Például: a felszolgálónők egyike trágár kifejezést használva utasította rendre a vendégeket, vagy hogy csak hosszas vita után voltak hajlandók megkeresni és a vendég asztalához hívni a presszó vezetőjét, illetve helyettesét.., A félig tépett perforáció arra utal, hogy a bejegyzéseket annak rendje-módja szerint továbbították. Ám az intézkedést elfelejtették bejegyezni a központ munkatársai. Vajon a panaszt tevőket értesítették-e róla? A szihalmi Bistro vásárlók könyvéből sem derül ki, hogy orvosolták-e a panaszt, miszerint nem megfelelő a mellékhelyiség világítása. Az üzletvezető-helyettes, Szarvas Lászlóné Kovács Ferenchez, a füzesabonyi ÁFÉSZ 5. számú alapegysége vezetőjéhez irányít. — Kérem, mi minden bejegyzésre határidőn belül megadtuk a választ, ezt dokumentálni is tudom ... Azt magam sem tudom, hogy a könyvbe miért nem jegyeztük be az intézkedést. A legfontosabb azonban mindenképpen az, hogy a vendégeket megnyugtattuk a válaszunkkal. Ki tudja, vajon megnyugtatták-e válasszal a novaji Barta Lászlót, akí február 1- én írta be a helyi presszó vásárlók könyvébe, hogy „a sörpalackozás az üveget nem tisztítja kellőképpen, mert az üveg belsejében szennyeződést találtunk.” Az intézkedésről ugyanis a könyvben hettem arról, hogy igenis „mások” a mai fiatalok. Erőlködünk, minden méterért meg kell dolgozni. S közben elmondja, (mert jó tüdeje van a szóbeszédre is), hogy Túrához közel, a túrái tanyavilágban laknak, a Nagylaposon. Apja tsz-tag, de ő —, s itt hátracsap a bőröndjére — heteként, olykor kéthetenként jár csak haza kerékpárral. Mert Nagylapos nem az Isten háta mögött van, hanem még amögött is, ahova a vonat, az autóbusz nem jár. Ápolónőnek készül, a hatvani kórházban dolgozik, közben tanul. S hiába van a tanyájukban százával csirke, pulyka, abból is csak így „bőröndből” ehet, különben bent kosztol a kórházi konyhán. — Nem látszik meg magán, — mutatok a hetven kilójára. Elmosolyodik — Itt is azt mondják a nagylaposiak, hogy minden fiatal lusta, mert elhajítja a kapát, s megy a városba. Nem törődünk a közös földdel, az öregekkel, s hogy mi terem. Ezek az elmaradott öregek nem gondolnak arra, hogy minket, fiatalokat heszeptember 6-ig nem tettek bejegyzést az egri ÁFÉSZ- ügyintézői... Nem ösztönzi a vásáriókat Az elmúlt évben hozott belkereskedelmi ' törvény megszületésével egyidőben döntöttek a vásárlók könyvének bevezetéséről. Az elképzelés az volt, hogy a panaszkönyvnél tágabb kapcsolattartó lehetőség arra ösztönzi majd a szórakozóhelyek vendégeit, az üzletek vásárlóit, hogy a javaslataikkal, ötleteikkel segítsék a kereskedelem és a vendéglátó- ipar munkáját a jobb ellátás, a kulturáltabb szórakoztatás érdekében. Ezt a célt azonban nem sikerült megvalósítaniuk a vásárlók könyve „szülőinek”. Az ötlettel ugyanis egyedül maradtak, példázza ezt az is, hogy a szögön függő füzetek többsége — üres. Amelyiket kézbe vették, abba pedig többnyire jogos, vagy jogosnak vélt panasz került be. Félreértés ne essék, nem ez a baj, hanem az, hogy mi, vásárlók (vendégek) nem élünk a lehetőségeinkkel. Igaz, a kereskedelmi és a vendéglátóipari dolgozók sem szorgalmazzák a könyvecske használatát. (Egy presszóvezető egyszer beleíratta a könyvbe a vendégeivel, hogy jó lenne már kifesteni a helyiségeket, mert meglehetősen elhanyagoltak. A központban ezt megtudva, majdhogynem fegyelmit kapott à presszós „felbújtásért” ... !) A járható út az lenne, hogy a vállalatoknál és a szövetkezeteknél dolgozó ügyintézők komolyabban vennék a vásárlók könyvének bejegyzéseit, így jelentősen megnövekedne a hitele, szívesebben használnák a pultok vásárlói oldalán állók. Ezzel pedig lehetővé válna, hogy egy sor ügy — amelyik eddig közvetlen súrlódást okozott az eladó és a vásárlók között — egyszerűbben és gyorsabban kerülhetne „ad acta”, azaz az elintézettek dossziéjába. Akkor mondhatnánk el minden lelkiismeretfurdalás nélkül, hogy a vásárlók könyve valóban — a vásárlóké. Szilvás István lyettesít a gép, s mi is hasznos munkát végzünk, hiszen ez az ország már nemcsak a mezőgazdaságból él. Nagyon szeretem a munkakörömet. S hiába a gépnek köszönhetem, hogy nem földettúró, hanem szabad ember vagyok, mégis irtózom a géptől. Rengetegen kerülnek be a kórházba a gépek áldozatául. Baleset, karambol okozza vesztüket. De nagy részük önző, figyelmetlen. A kórházi ágyon már a fejére húzná minden motoros a bukósisakot, csak ne szenvednének. Sok autós esküdö- zik a kórházban, hogy végleg eldobja a szeszes üveget, csak ne legyen rokkant. — Majd felhozódik a borravaló. — Becsomagolt csokoládén kívül nem fogadok el semmit. Tudja, mit tapasztaltam?: a legszegényebb, sokszor már nyugdíjban lévő beteg odaadná az ápolónak az utolsó fillérjét is. Nekem 300 forintot is adott volna egy 1 800 forintos nyugdíjas. Mikor visszadugtam a pizsamájába, sírva mondta, attól fél, úgy jár, mint valamikor: könyörögni kellett egy pohár vízért, mert szegény volt. És igen érdekes: sem mi, ápolók, sem az orvosok nem bírUtón Vannak, akik gyakorta ebédelnek vagy vacsoráznak étteremben, ahol azt tapasztalják, hogy a sertéshúsból készült ételek teszik ki az ajánlat zömét. A többi húsféleségből a választék is szűkebb, de az ár is magasabb. A második osztályú éttermekben a hal és a szárnyas árban ugyancsak vezet a többihez képest. A lakosság nagyobbik hányada viszont a hét végeken otthon étkezik. Persze, sertéshúsból készült pörköltet vagy sültet, illetve ezek származékait. De a húsért sorba kell állni a hentesnél, és az sem biztos, hogy azt kap a vevő, amit szeretne, de az sem biztos, hogy neki jut hús egyáltalán. 2. Vágjunk a dolgok közepébe. Kérdezzük meg a kiskereskedelem illetékesét: mi a helyzet a hússal a megyénkben? A választ a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi főosztályának vezetőjétől, Magyari Gézától kaptuk. — Ha az elmúlt évet vesszük alapul, azt kell mondanunk, hogy az idén júliusban és augusztusban csak a tavalyi mennyiség 80—85 százalékát kaptuk tőkehúsból, a húskészítményekből pedig ettől valamivel többet. Tavaly az egész mennyiségnek csak tizenöt százaléka volt a marhahús, az idén pedig huszonöt. Ha a vevők nem szívesen vásárolták a marhahúst és azt lemondtuik, akkor a sertéshúsból is levontak háromszor annyit. Miután a keret eredeti aránya is ez, tehát három az egyhez. Ezért nem tehettük meg azt, hogy a marhahússal bármilyen módon ügyeskedjünk. Mindebből az is következik, hogy a húsellátás esetenként arányaiban is szűknek bizonyult. Választékról, a választék bőségéről nem Mondjuk az aprólékot vagy a combot A mellehúsa mifelénk nem kedvelt eledel. Még szerencse, hogy külföldön ennek van igazi keletje Dehát a darabolt baromfiból soha nincs annyi, amennyi kellene. Miért? — Ha a bolt dolgozóinak van hozzá idejük, akkor ők maguk darabolnak szárnyast — magyarázza a főosztály- vezető. — Mi a Törökszentmiklósi Baromfi Feldolgozó Vállalattól kapjuk az árut, és bár szorgalmazzuk a darabolt szárnyast azt a választ kapjuk, teljesen attól függ a mennyiség, hogyan állnak munkaerő dolgában. Ezzel az érveléssel nem tudunk vitatkozni. Így is élvezzük segítőkészségüket, mert a tavalyi mennyiséghez képest az idén harminc százalékkal kapunk többet tőlük. Szaküzleteinkben lehet venni baromfit. Gyöngyösön már korábban is működött szakboltunk, Egerben és Hatvanban nem éttermében a pisztráng dekája 2,73 forint. Hm! ♦ Az idősebbek emlékeznek rá, hogy hajdanában minden városban legalább két— három mészárszékben lehetett lóhúst kapni. Lenne rá vevő ma? Akkor beszéljünk a birkáról. Annyira ölesé volt a sertéshúshoz képest, hogy még a szegény emberek sem sokra becsülték. Ma az egri Csebokszári városrész üzletében, amelyet az állami gazdasággal közösen üzemeltet az élelmiszer kisker, lehet birkahúst kapni. Az ára azonban...! Azt is mondják: hiába lenne kínálat a különböző gazdaságoktól, hol vágják le a birkát? Annak kedvéért egyetlen szövetkezet sem fog építtetni egy vágóhidat Túlságosan költséges megoldásnak bizonyulna. Kecske, házinyúl, galamb? Aki hallja, vagy mosolyog rajta, vagy lemondóan legyint. Valamikor Egerben minden pénteken lehetett venni a piacon békacombot Legalább nyolc—tíz árus kínálta ezt a csemegét. Utoljára az Unicorniszban ettem rántott békacombot mosta, nában. Lássuk be végre, nagyon leszűkítettük a választékot Szinte egyeduralkodóvá tettük a sertéshúst a fazekakban is, a tányérjainkon is. Ami pedig sehogy sem érthető: az alacsonyabb osztályú éttermekben ez a hús a legolcsóbb. De ha a belsőséget vesszük, akkor is olcsóbb a sertésmáj, mint a csirkéé. beszélhettünk. Mindenki azt vett, ami kapható volt. Ha neki nem volt szüksége leveshúsra, egyéb pedig egy deka sem akadt, mehetett haza üres kézzel. Hogy mit mondott otthon a családjának... ? ♦ Együnk baromfit. Jó. De csak csirke van. Igaz, az is baromfi, bár ez a fogalom még másféle szárnyasokat is magába foglal. A többi, azt mondják a kereskedők, idényjellegű. Kacsa a tavaszi időszakhoz kötődik, a pulyka karácsonyhoz, a liba pedig a melegebb hónapokhoz. Akkoriban kínálják is ezeket. A háziasszonyok inkább a darabolt szárnyast keresik. juk a betegeket erről a „betegségükről” leszoktatni. Pedig az új társadalmi rendben ezt nemcsak könyvekből lehet megtanulni, hanem ott, a szenvedő betegek között érezzük, hogy igenis tenni kell, méghozzá többet kell tenni, mint amennyit az a beteg meg tudna fizetni SZTK nélküL Százszorta többet... No de én itt lakom, megérkeztünk. — Azzal fél- revágja kormányát, s a dűlő- úton lekarikázik. — Halló, kislány! — kiáltok utána. — Csak a nevét... — Azt nem lehet! Az hadititok. .. S már hangot nem hallok, csak a feje rázásából, a keze intéséből látom, hogy a nevét soha nem tudhatom meg. Az új kor húsz év körüli új gyermeke piros ruhácskájában, csomagtartóján bőröndjével lassan beleolvad az ős tanyai táj zöldellő horizontjába. Balra a hatalmas hatvani kórház felső emeletei fényiének az őszi napfényben. Arra gondolok, hogy ez a lány eltűnt, s talán soha nem látom többé. Hacsak nem lehet tudni 1— egyszer nem ismerek majd rá a kórházi ágyon puha, gyógyító karjai között. Nekem Uyen tisztességtudók, becsületesek és aranyosak a mai fiatalok. ... Dénes Gézt olyan régen nyitottunk ilyet. Mindebből az is kitetszhet, hogy mi igyekszünk a lakosság ellátásában minél eredményesebben tevékenykedni. A baromfival kapcsolatban tehát az állapítható meg, hogy minden a feldolgozóiparon múlik. Ha ők nem szállítanak mást, marad a csirke — egészben. ♦ Halat s vadat, mi jó falat. .. Annál is inkább, mert az egri Dobó téri húsboltban vadat is lehet vásárolni. — A jövő évi tervünkben szerepelt, hogy nyitottunk egy hal- és vadszakboltot a megyeszékhelyen. Azt szeretnénk, ha ott valóban mennyiségben is, választékban is a vásárlóink kedvében tudnánk járni — halljuk Magyari Gézától. — Ennek a feltételeit meg tudjuk teremteni. — Milyen vadhúsokra gondolnak? — A legkülönfélébbre. Nemcsak a vaddisznóra, hanem olyanra is, mint a fácán vagy a vadkacsa. Vad- nyulat is bontva árulnánk, mert egy nyúlgerincet magában az is szívesen meg- vásároL akinek sok egy egész nyúL Arra is gondolunk, hogy a mai modern, városi lakásban például a vadnyúl megnyúzása is gond. — A halról is szeretnénk bővebben hallani. — Többféle a gondunk. Az élő halat árusítani egyet jelent egy jelentős összegű vízdíjjal, illetve a vízkontingens túllépéséből származó büntetésseL Vagy a vízmű fejlesztéséhez kell hozzájárulnunk. Mindenképpen jelentős összegről van szó. És ez nem térül meg a hal árávaL Az is gondunk, hogy a halat is vevőink úgynevezett konyhakész állapotban veszik meg a legszívesebben. De ki tisztítsa meg és darabolja fel szeletekre a halat? Teljesen a HALÉRT Üzletének dolgozóitól függ. Megint egészen más dolog az, hogy halból általában csak a pontyot kínáljuk. Itt jutott eszünkbe, hogy a gyöngyösi Mátra Szálló ♦ Említettük már az árrést az éttermeknél. Legyünk kiváncsiak erre a kiskereskedelemnél is. Az átlag, amely a forgalomba kerülő összes árucikk összetevéseből jött ki, a tizenegy százalék fölött van. A húsnál viszont csak hét százalék. Ebből is lesz haszon és nyereség, de a két szám közötti különbség mégsem hanyagolható el. Van, létezik, éppen ezért hat is a kereskedelemre általában és a kereskedőkre személyenként is. Mindenképpen jelez valamit ez a két szám. Ha jól végiggondoljuk, a nyári hónapokban sem lett volna különösebb gond a hússal, hiszen a keretes árukat kiegészítettük a nagyobb mennyiségű baromfival. Egy dologra azonban nem számítottunk : az idegenforgalom jóval meghaladta a legtágabb terveket is. Kedves vendégeinkkel a húson is osztoznunk kellett. Azt mondhatjuk, hogy jelenleg a kiskereskedelmi forgalomban húsból az igényeket ki tudjuk elégíteni. De csak abszolút mennyiségben. A választék/.. az más. Bár nehezen képzelhető el, hogy mindenki mindig és minden üzletben azt a húsféleséget vehesse meg majd valamikor, amit éppen kigondolt magának. Az lenne már a Kánaán? Aligha Inkább pazarlás. Végül is milyen megállapítást fogalmazhatunk meg húsügyben? Nagyon sokfélét. De mi szándékunk szerint azt szerettük volna érzékeltetni, hogy a modem táplálkozás elterjesztéséhez nemcsak az egészségügyi felvilágosítás szükségeltetik. Ma még az út elején tartunk, de... haladunk. G. Molnár Ferenc kmüsöa€i 978. szeptember 17., vasárnap
