Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-02 / 207. szám

Kötelező, vállalható Állásfoglalás a pedagógusok feladatáról Az Oktatási Minisztérium és a Pedagógusok Szakszer­vezete közös állásfoglalás­ban szabályozta az alsó- és a középfokú oktatási-neve­lési intézményekben foglal­koztatott pedagógusok mun­kaköri kötelezettségeit. Er­ről nyilatkozott Sárdi Lajos, a szakszervezet titkára az MTI munkatársának. — A korábbi helyzethez, szabályozásokhoz képest el­sősorban abban jelent előre­lépést az állásfoglalás, hogy csoportosítja az intézmé­nyekben jelentkező felada­tokat, elhatárolja egymás­tól a kötelező érvényűeket és a vállaltiatokat. Ugyan­akkor a különböző jellegű feladatok elvégzésének anya­gi elismerését és annak for­máit is meghatározza. Az állásfoglalás az ér­vényben levő rendelkezések, rendtartások. jogszabályok alapján, azokra építve, ke­retjelleggel fogalmazta meg a munkaköri kötelességeket. Első helyen a minden pe­dagógus számára alapvető feladatokat soroltuk fel. Ilye­nek : a gondosan tervezett, magas színvonalú tanítási órák megtartása, a gyerme­ki személyiség sokoldalú fej­lesztése, a tanulók szocialis­ta szellemű nevelése, saját tudásuk, felkészültségük ál­landó gyarapítása, a neve­lői közösségek munkájának folyamatos korszerűsítése. A második csoport az in­tézmény egészére kötelező­en háruló feladatokat tar­talmazza, amelyeket megfe­lelő munkamegosztás alapján egy-egy pedagógus lát el. Ide tartozik például az osz­tályfőnöki munka, a mun­kaközösségek vezetése, ta­nulmányi versenyekre való felkészítés, ünnepségek szer­vezése, üzemlátogatás, a pá­lyaválasztási felelősök, a szertárosok, a vöröskeresz­tes tanárelnökök tevékeny­sége. A vezetőknek a fel­adatok elosztásakor ügyelni- ök kell arra, hogy lehető­leg találkozzanak az intéz­mény és az egyes pedagó­gusok érdekei, hogy megfe­lelő módon érvényesülhes­sen az egyéni érdeklődés, a szakértelem, a hozzáértés. A harmadik nagy csoport a pedagógusok munkaköri kötelezettségei kö^é nem so­rolható feladatokat gyújt! csokorba. Azokat a tenniva­lókat, amelyek nem igényel­nek ugyan pedagógiai felké­szültséget, de sok helyütt még mindig a nevelőkre há­rulnak. Ilyenek például a tankönyvellátás, a különböző díjak beszedése, a takarék­bélyeg-, a tejárusítás, az egészségügyi törzslapok ve­zetése, stb. Minderről úgy esik szó, hogy helyesebb lenne, ha — például szol­gáltató szervek, vagy ha ez n^m lehetséges, az. iskolai i ügyintézők, esetleg a fizikai dolgozók foglalkoznának ve­lük. — Az állásfoglalás közzé­tételével régi kívánságuk teljesült a pedagógusoknak. Megvalósítása fokozott vé­delmet nyújthat számukra. • Megszabadíthatja őket a munkaidejüket feleslegesen terhelő adminisztrációs, szer­vezési tennivalóktól, hogy több idejük és energiájuk maradjon legfőbb kötelessé­gükre, az eredményes neve­lő-oktató munkára — mon­dotta Sárdi Lajos. (MTI) Foss utánam, hogy elkapjalak Francia filmvígjáték ­Útközben Magyar-lengyel lilmkopreÉkció Mészáros Márta rendező irányításával a lengyelorszá­gi Wloclawekben megkezdték az „Útközben" című magyar —lengyel film forgatását. A produkció —, amelynek for­gatókönyvét rendezőnőnk Jan Nowiczkivel és Marek Piwowskival közösen irt, — a MAFILM dialógstúdiója és Andrzej Wajda ..X” né­ven ismert filmstúdiójának közös vállalkozásában, Andor Tamás operatőr közreműkö­désével készül. GMnmm ÍD78. szeptember 2., szombat Főhőse egy Magyarorszá­gon élő lengyel származású nő, akinek szüléi a fasiszta támadás elől menekülve, 1939-ben érkeztek Magyaror­szágra. A produkció főszere­peit Delphin Seyrig és Jan Nowiczki játsszák. Forgatá­sát a tvloclaweki felvételek rögzítése után a Hel-félszi- geten. Varsóban és Krakkó­ban folytatják, madj Buda­pesten fejezik be. A forgatást figyelemmel kíséri egy NSZK-beli stáb is, amely — a felvételek közben — a müncheni Bavaria Filmstúdió megbízásából fil­met készít Mészáros Mártó rendezői munkájáról. (MTI) 2­És csak ekkor nyílt az aj­tó, előbújt Abulfaz, de csak félig, és nagyon álmos han­gon megkérdezte: „Mi ez a tömeg? Mi történt?” Csak tetette, hogy álmos, mert mégiscsak elröstellte magát, de a szomszédság már rég tudta, hogy Abulfaz gyáva nyúl és semmiben nem lehet rá számítani. Hát kérdem én, hogyan eshetett bele Szűri néni a vízóra kútjába? Miért volt nyitva a lyúk éppen akkor, mikor Szűri néni eljött AbulfaztőF? Egy órával az­előtt Makódon ott ácsorgóit a sarkon, mint ma is. Egy órá­val' azelőtt, hogy Szűri néni beleesett a kútba. Nem is sejtik? .. . Hm . .. Hát per­sze ezek után nem is csodál­kozom, ha ráérő idejükben leandert szednek. Egy csöp­pet sem csodálkozom. Illik magukhoz! De mégis mit áll a sarkon? Érdekes. Aha, értem. Ügy látszik, Namikra vár. Látják ott jön, a táskáját lóbálja, az az elálló fülű, a szeme tágra nyílt, ragyog. Ez Na- mik. Dehogyis, nincs sérve, nemrég kezdett így járni, mióta egyszer találkozott va­lami hajó matrózaival. Az iskolából jön. Hogy miért barátkozik Makedónnal? Nem értem. És senki nem érti. Mikor Makedón beszél. Namiknak még a szája is tátva marad, annyira érdek­li. És mindent elhisz neki. Mindent. Például nemrég is jön Szaska Raszulov, igen, az az elálló fülű, a szeme születésnapjára egy könyvet kapótt a nénikéjétől ezzel a beírással: „Drága Szásámnak a gonosz nénikéjétől”. Jön Szaska és mondja, hogy ol­vasott valami könyvet a hip­nózisról és bárkit tud hipno­tizálni. Először nem nagyon hittük, de aztán ki akartuk próbálni. Különben ettől a Szaskától minden kitelik — valahogy olyan furcsa. Nem futballozik, úszodába hat ökörrel se lehet elvonszolni. Naphosszat olvas. Otthon már minden könyvüket elol­vasta, pedig két hatalmas szekrénnyel van, még könyv­tárba is jár. Állandóan ol­vas, még evés közben is. És ilyenkor megszűnik körülöt­te a világ. Egyszer ollóval a kezében olvasott, és az ol­lóval a fél fejét megnyírta, míg >az a gonosz nénikéje oda nem rohant és el nem vette tőle. Borbélyhoz kellett vinni és nullásgéppel lenyír­ni. Elhatároztuk, a végére já­runk, hogyan fog Szaska mindnyájunkat hipnotizálni. Elmentünk Namikhoz. Náluk napközben senki nincs ott­hon — az apukája is dolgo­zik, az anyukája is. Szaska körbelállított min­denkit, a zsebéből elővett valami fényes golyót, min­denkinek a szeme elé tar­totta, miközben vontatott, fojtott hangon ilyeneket mondott:' „Aludni-i akarsz! Aludni-it Aludni-i!” Sokáig mondogatta. Senki nem hip- notizálódott, bár mindenki szeretett volna. Egyedül Ma­cedón, ő hirtelen lehunyta a szemét és leült a padlóra ... Szaska nagyon izgatott lett, még bele is izzadt, és azt mondta, hogy most Make­dónnal azt csinálhatunk, ami jólesik. És Szaska mindenfé­le parancsot adott Makedón­nak. — Ne acsarkodj. Én is tudom, micsoda szégyen ez. de mit tehet az ember. Ue- zertör. Hát ítéld meg ma­gad: az én apám hol van? .4 fronton. Szaskáé? A fronton. Karinkáé. Zauré, Aliké — mind a fronton. Vagonicsoi nem vették be, de hiszen sánta. Hát a tiéd? Olyan egészésges, hogy fél kézzel fölemel, pedig bár két évvel fiatalabb vagy. mint én, mégis ekkora vagy. Úgyhogy ne sértődj meg, az apád de. zertőr. De még jó is — ° Je­tek anyáddal könnyeb‘ esz megélni, aztán meg r 'in­tőn meg is ölhetik, it. neg veszélytelen. ( Folytatjuk) Krúdy­szobor Nyíregyházán, a Krúdy Gyu­la Gimnáziumban az Író szü­letésének 100. évfordulója al­kalmából avatják fel Borbás Tibor szobrászművész alko­tását. Krúdy Gyula bronz mellszobrát. A képen: A mű­vész munka közben. (MTI fotó — Pólya Zoltán felv. — KS) Új lehetőségek Növelik a képzési időt—Különválasztotlák a közép- és a felsőfokú nyelvvizsgát 1979 szeptemberétől meg­változik az állami nyelvvizs­ga-előkészítő tanfolyam ideje, a. vizsga tartalma és minő-, sítése. A rendelkezés lénye­géről Sipöczy Győző, az Álla­mi Nyelvvizsga Bizottság el­nöke, az Idegen Nyelvi Továbbképző Központ igaz­gatója tájékoztatta az MTI munkatársát. — Mind többen szeretné­nek idegen nyelven beszélni, s azt egyre tökéletesebben akarják elsajátítani — mondta. — Bizonyítja ezt az is, hogy intézetünkben állan­dóan növekszik a jelentke­zők száma, s öt-hatszoros a túljelentkezés. Emiatt is szi­gorítottuk a feltételeket: munkaviszonyban álló dol­gozókat veszünk fel, akik­nek beosztásához, foglalkozá­sához szükség van a magas fokú nyelvtudásra. Az oktatási miniszter a na­pokban hozott rendeletével négy évre emelte fel a kép­zés idejét. Szükség volt erre az intézkedésre, hiszen a be­szédkészség fejlesztése, a szaknyelv idegen kifejezései­nek alapos megismerése hosszabb időt vesz igénybe. 1979. szeptemberétől a vizs­gázók a III. év végén szerez­hetnek középfokú, s a IV. év­ben felsőfokú végzettséget. Különválasztották a közép- és a felsőfokú nyelvviszgát. A mindennapi életben egy­re inkább szükséges, hogy az idegen nyelvet ismerő szaba­don beszéljen, társalogjon. At középfokú képesítés megszer­zésénél — ennek megfelelő­en — ezentúl a beszéd kerül előtérbe. Kimarad a magyar­ból idegen nyelvre fordítás — ez a felsőfokú tudásnak felel meg. Helyette a nyelv­tudást, a nyelv ismeretét el­lenőrző tesztláp lesz: magyar tanmondatokat kell fordítani. Üjdonság, hogy középfokon is számot kell adni a szakmai társalgási tudásról, s válto­zik az írásbeli és a szóbeli vizsgarend is. A korábbival ellentétben mindenki szóbeli­zik — függetlenül az írásbeli eredményétől. Ezentúl a középfokú ké­pesítéshez közepes átlagosz­tályzat szükséges, a felső­fokúhoz négyes. Középfokú nyelvvizsgáról szóló bizonyít­ványt kap az a jelentkező is, aki felsőfokon próbálko­zik, de csak a középfok fel­tételeinek felel meg. Állami nyelvvizsgát egyéb­ként bárki tehet, aki megfe­lelő szinten’ismeri a nyelvet, kitölti à jelentkezési lapot, s befizeti az 500 forintos vizs­gadíjat. A rendelet augusz­tus 25-tŐl életbe lépett, de akik korábban jelezték szán­dékukat, a régi módon vizs­gázhatnak. szekúszálni egymás életét. És a lakások régimódian zsú­foltak. Paul apa is, öregedő kamasz is, aki férfiasnak tűnő temperamentumával még a nőügyeit is hivatalon belül intézi el, de nem te-' hét semmit, a katonasorba lépő fia apró bárgyúságai és gyerekáldással kecsegtető ba­rátnőjének állandó jelenléte ellen. ötletek egész sorát paza­rolja el, és nem is hatásta­lanul a forgatókönyvíró és a film rendezője, Robert Pou- ret, hogy a félszeg kergetőd- zésből kialakuljon egy jó­kedvű játék. A közönség szó­rakozik az apró csattanókon és a sokszor szürkén magá­tól értetődő esetlenségen. Az élesen megfigyelt jellemek az élet apró mozaikdarab­jaiban vizsgáznak előttünk, s mintha tanmesét játszaná­nak nekünk, arra figyelmez­tetvén minket, hogy bizony, bizony saját dolgainkban és az élet kulisszái mögött ilyen­formán esnek azok a nagy dolgok, amikről aztán később oly fensőbbséggel és elítélő­en szoktunk lekicsinylőén nyilatkozni. A legszebb és legpoétikusabb képsor a vi­déki kirándulásnak jut. ott is a tangóban megfogalma­zott mókázásnak és a néző csendes derűvel hagyja el a mozit. Annie Girardot és Jean- Pierre Marielle kitűnő iel- lemszínészek; értik a módját, hogy a félszeg indítástól a befejező pozésig felhevülő iramban végigjátszanak min­den .árnyalatot. Marilu Tolo és Genevieve Fontanel csak hangsúlyoz­zák, hogy Párizsban is a csi­nos nők jelentik az élet sa- vát-borsát, (farkas) A lélek gondjai, a test vá­gyai, a lelkiismeret tépelőde- sei és a hivatali bosszúságok egymás sarkára lépnek az ^nberben még akkor is, ha az az ember történetesen egy középszer, egy adókukac, egy kopaszodó kispolgár a pári­zsi utcáról. Olyan, aki a va­lóságnál többre tartaná a látszatot, amely őt is és kö­rülményeit is valami módon megszépítené. Mert megvan az emberben az az általános és eléggé el nem ítélhető hiúság — koron innen, és koron túl, akár nő, akár fér­fi a vizsgálat tárgya, és cél­ja —, hogy ha már válasz­tanunk kell magunknak va­lakit a társadalomból, házas­ságra és szerelemre, az le­gyen olyan, akire mi is fel­nézhetünk, akit mi is több­re tartunk annál, mint amit, vagy akit megérdemelnénk. És hogy ebből mennyi fél— szegség, mennyi komikum és mennyi jóízű emlék szár- mazhatik? Erről szól ez a film. Azaz inkább arról, hogy a boldogság keresése nem szűnik meg a bolondos kamaszság mindent elsöprő állapotának és lendületének elpárolgásával, hanem ké­sőbb is, talán szívósabban, talán félszegebben fel-feltör az agyból, a lélekből, a test­ből, hogy a véletlent, a megszervezettet, a kierősza­koltat, a mindenkor megbo- csáthatót szerezze meg az embernek, aki teljessé akar­ja tenni az életét. Nicole de Búron .forgató- könyve messze elkerüli a nagyvilági Párizst. Paul, az adóhivatali tisztviselő irodá­ját, ezt a szellemi cellát mu­tatja be többször, ott is azo­kat az ügyfeleket, akik nem a fény városát ismertetik előttünk, hanem a szürke hétköznapokat és a piszkos napi érdekeket. Az utcát, ahol közelítehi lehet egymás­hoz és távolodni lehet egy­mástól. Másodrangú étter­meket látunk, azokkal a ti­pikusan kispolgári párizsiak­kal, akiknél a dőzsölés szo­lid mértéke és alapja a la­pos zseb tartalma. Dolgozó párizsiak futnak itt a pénz és a boldogság után, ren­dezgetik apró ügyeiket és igyekeznek nem nagyon ösz­t

Next

/
Thumbnails
Contents