Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-02 / 207. szám
Kötelező, vállalható Állásfoglalás a pedagógusok feladatáról Az Oktatási Minisztérium és a Pedagógusok Szakszervezete közös állásfoglalásban szabályozta az alsó- és a középfokú oktatási-nevelési intézményekben foglalkoztatott pedagógusok munkaköri kötelezettségeit. Erről nyilatkozott Sárdi Lajos, a szakszervezet titkára az MTI munkatársának. — A korábbi helyzethez, szabályozásokhoz képest elsősorban abban jelent előrelépést az állásfoglalás, hogy csoportosítja az intézményekben jelentkező feladatokat, elhatárolja egymástól a kötelező érvényűeket és a vállaltiatokat. Ugyanakkor a különböző jellegű feladatok elvégzésének anyagi elismerését és annak formáit is meghatározza. Az állásfoglalás az érvényben levő rendelkezések, rendtartások. jogszabályok alapján, azokra építve, keretjelleggel fogalmazta meg a munkaköri kötelességeket. Első helyen a minden pedagógus számára alapvető feladatokat soroltuk fel. Ilyenek : a gondosan tervezett, magas színvonalú tanítási órák megtartása, a gyermeki személyiség sokoldalú fejlesztése, a tanulók szocialista szellemű nevelése, saját tudásuk, felkészültségük állandó gyarapítása, a nevelői közösségek munkájának folyamatos korszerűsítése. A második csoport az intézmény egészére kötelezően háruló feladatokat tartalmazza, amelyeket megfelelő munkamegosztás alapján egy-egy pedagógus lát el. Ide tartozik például az osztályfőnöki munka, a munkaközösségek vezetése, tanulmányi versenyekre való felkészítés, ünnepségek szervezése, üzemlátogatás, a pályaválasztási felelősök, a szertárosok, a vöröskeresztes tanárelnökök tevékenysége. A vezetőknek a feladatok elosztásakor ügyelni- ök kell arra, hogy lehetőleg találkozzanak az intézmény és az egyes pedagógusok érdekei, hogy megfelelő módon érvényesülhessen az egyéni érdeklődés, a szakértelem, a hozzáértés. A harmadik nagy csoport a pedagógusok munkaköri kötelezettségei kö^é nem sorolható feladatokat gyújt! csokorba. Azokat a tennivalókat, amelyek nem igényelnek ugyan pedagógiai felkészültséget, de sok helyütt még mindig a nevelőkre hárulnak. Ilyenek például a tankönyvellátás, a különböző díjak beszedése, a takarékbélyeg-, a tejárusítás, az egészségügyi törzslapok vezetése, stb. Minderről úgy esik szó, hogy helyesebb lenne, ha — például szolgáltató szervek, vagy ha ez n^m lehetséges, az. iskolai i ügyintézők, esetleg a fizikai dolgozók foglalkoznának velük. — Az állásfoglalás közzétételével régi kívánságuk teljesült a pedagógusoknak. Megvalósítása fokozott védelmet nyújthat számukra. • Megszabadíthatja őket a munkaidejüket feleslegesen terhelő adminisztrációs, szervezési tennivalóktól, hogy több idejük és energiájuk maradjon legfőbb kötelességükre, az eredményes nevelő-oktató munkára — mondotta Sárdi Lajos. (MTI) Foss utánam, hogy elkapjalak Francia filmvígjáték Útközben Magyar-lengyel lilmkopreÉkció Mészáros Márta rendező irányításával a lengyelországi Wloclawekben megkezdték az „Útközben" című magyar —lengyel film forgatását. A produkció —, amelynek forgatókönyvét rendezőnőnk Jan Nowiczkivel és Marek Piwowskival közösen irt, — a MAFILM dialógstúdiója és Andrzej Wajda ..X” néven ismert filmstúdiójának közös vállalkozásában, Andor Tamás operatőr közreműködésével készül. GMnmm ÍD78. szeptember 2., szombat Főhőse egy Magyarországon élő lengyel származású nő, akinek szüléi a fasiszta támadás elől menekülve, 1939-ben érkeztek Magyarországra. A produkció főszerepeit Delphin Seyrig és Jan Nowiczki játsszák. Forgatását a tvloclaweki felvételek rögzítése után a Hel-félszi- geten. Varsóban és Krakkóban folytatják, madj Budapesten fejezik be. A forgatást figyelemmel kíséri egy NSZK-beli stáb is, amely — a felvételek közben — a müncheni Bavaria Filmstúdió megbízásából filmet készít Mészáros Mártó rendezői munkájáról. (MTI) 2És csak ekkor nyílt az ajtó, előbújt Abulfaz, de csak félig, és nagyon álmos hangon megkérdezte: „Mi ez a tömeg? Mi történt?” Csak tetette, hogy álmos, mert mégiscsak elröstellte magát, de a szomszédság már rég tudta, hogy Abulfaz gyáva nyúl és semmiben nem lehet rá számítani. Hát kérdem én, hogyan eshetett bele Szűri néni a vízóra kútjába? Miért volt nyitva a lyúk éppen akkor, mikor Szűri néni eljött AbulfaztőF? Egy órával azelőtt Makódon ott ácsorgóit a sarkon, mint ma is. Egy órával' azelőtt, hogy Szűri néni beleesett a kútba. Nem is sejtik? .. . Hm . .. Hát persze ezek után nem is csodálkozom, ha ráérő idejükben leandert szednek. Egy csöppet sem csodálkozom. Illik magukhoz! De mégis mit áll a sarkon? Érdekes. Aha, értem. Ügy látszik, Namikra vár. Látják ott jön, a táskáját lóbálja, az az elálló fülű, a szeme tágra nyílt, ragyog. Ez Na- mik. Dehogyis, nincs sérve, nemrég kezdett így járni, mióta egyszer találkozott valami hajó matrózaival. Az iskolából jön. Hogy miért barátkozik Makedónnal? Nem értem. És senki nem érti. Mikor Makedón beszél. Namiknak még a szája is tátva marad, annyira érdekli. És mindent elhisz neki. Mindent. Például nemrég is jön Szaska Raszulov, igen, az az elálló fülű, a szeme születésnapjára egy könyvet kapótt a nénikéjétől ezzel a beírással: „Drága Szásámnak a gonosz nénikéjétől”. Jön Szaska és mondja, hogy olvasott valami könyvet a hipnózisról és bárkit tud hipnotizálni. Először nem nagyon hittük, de aztán ki akartuk próbálni. Különben ettől a Szaskától minden kitelik — valahogy olyan furcsa. Nem futballozik, úszodába hat ökörrel se lehet elvonszolni. Naphosszat olvas. Otthon már minden könyvüket elolvasta, pedig két hatalmas szekrénnyel van, még könyvtárba is jár. Állandóan olvas, még evés közben is. És ilyenkor megszűnik körülötte a világ. Egyszer ollóval a kezében olvasott, és az ollóval a fél fejét megnyírta, míg >az a gonosz nénikéje oda nem rohant és el nem vette tőle. Borbélyhoz kellett vinni és nullásgéppel lenyírni. Elhatároztuk, a végére járunk, hogyan fog Szaska mindnyájunkat hipnotizálni. Elmentünk Namikhoz. Náluk napközben senki nincs otthon — az apukája is dolgozik, az anyukája is. Szaska körbelállított mindenkit, a zsebéből elővett valami fényes golyót, mindenkinek a szeme elé tartotta, miközben vontatott, fojtott hangon ilyeneket mondott:' „Aludni-i akarsz! Aludni-it Aludni-i!” Sokáig mondogatta. Senki nem hip- notizálódott, bár mindenki szeretett volna. Egyedül Macedón, ő hirtelen lehunyta a szemét és leült a padlóra ... Szaska nagyon izgatott lett, még bele is izzadt, és azt mondta, hogy most Makedónnal azt csinálhatunk, ami jólesik. És Szaska mindenféle parancsot adott Makedónnak. — Ne acsarkodj. Én is tudom, micsoda szégyen ez. de mit tehet az ember. Ue- zertör. Hát ítéld meg magad: az én apám hol van? .4 fronton. Szaskáé? A fronton. Karinkáé. Zauré, Aliké — mind a fronton. Vagonicsoi nem vették be, de hiszen sánta. Hát a tiéd? Olyan egészésges, hogy fél kézzel fölemel, pedig bár két évvel fiatalabb vagy. mint én, mégis ekkora vagy. Úgyhogy ne sértődj meg, az apád de. zertőr. De még jó is — ° Jetek anyáddal könnyeb‘ esz megélni, aztán meg r 'intőn meg is ölhetik, it. neg veszélytelen. ( Folytatjuk) Krúdyszobor Nyíregyházán, a Krúdy Gyula Gimnáziumban az Író születésének 100. évfordulója alkalmából avatják fel Borbás Tibor szobrászművész alkotását. Krúdy Gyula bronz mellszobrát. A képen: A művész munka közben. (MTI fotó — Pólya Zoltán felv. — KS) Új lehetőségek Növelik a képzési időt—Különválasztotlák a közép- és a felsőfokú nyelvvizsgát 1979 szeptemberétől megváltozik az állami nyelvvizsga-előkészítő tanfolyam ideje, a. vizsga tartalma és minő-, sítése. A rendelkezés lényegéről Sipöczy Győző, az Állami Nyelvvizsga Bizottság elnöke, az Idegen Nyelvi Továbbképző Központ igazgatója tájékoztatta az MTI munkatársát. — Mind többen szeretnének idegen nyelven beszélni, s azt egyre tökéletesebben akarják elsajátítani — mondta. — Bizonyítja ezt az is, hogy intézetünkben állandóan növekszik a jelentkezők száma, s öt-hatszoros a túljelentkezés. Emiatt is szigorítottuk a feltételeket: munkaviszonyban álló dolgozókat veszünk fel, akiknek beosztásához, foglalkozásához szükség van a magas fokú nyelvtudásra. Az oktatási miniszter a napokban hozott rendeletével négy évre emelte fel a képzés idejét. Szükség volt erre az intézkedésre, hiszen a beszédkészség fejlesztése, a szaknyelv idegen kifejezéseinek alapos megismerése hosszabb időt vesz igénybe. 1979. szeptemberétől a vizsgázók a III. év végén szerezhetnek középfokú, s a IV. évben felsőfokú végzettséget. Különválasztották a közép- és a felsőfokú nyelvviszgát. A mindennapi életben egyre inkább szükséges, hogy az idegen nyelvet ismerő szabadon beszéljen, társalogjon. At középfokú képesítés megszerzésénél — ennek megfelelően — ezentúl a beszéd kerül előtérbe. Kimarad a magyarból idegen nyelvre fordítás — ez a felsőfokú tudásnak felel meg. Helyette a nyelvtudást, a nyelv ismeretét ellenőrző tesztláp lesz: magyar tanmondatokat kell fordítani. Üjdonság, hogy középfokon is számot kell adni a szakmai társalgási tudásról, s változik az írásbeli és a szóbeli vizsgarend is. A korábbival ellentétben mindenki szóbelizik — függetlenül az írásbeli eredményétől. Ezentúl a középfokú képesítéshez közepes átlagosztályzat szükséges, a felsőfokúhoz négyes. Középfokú nyelvvizsgáról szóló bizonyítványt kap az a jelentkező is, aki felsőfokon próbálkozik, de csak a középfok feltételeinek felel meg. Állami nyelvvizsgát egyébként bárki tehet, aki megfelelő szinten’ismeri a nyelvet, kitölti à jelentkezési lapot, s befizeti az 500 forintos vizsgadíjat. A rendelet augusztus 25-tŐl életbe lépett, de akik korábban jelezték szándékukat, a régi módon vizsgázhatnak. szekúszálni egymás életét. És a lakások régimódian zsúfoltak. Paul apa is, öregedő kamasz is, aki férfiasnak tűnő temperamentumával még a nőügyeit is hivatalon belül intézi el, de nem te-' hét semmit, a katonasorba lépő fia apró bárgyúságai és gyerekáldással kecsegtető barátnőjének állandó jelenléte ellen. ötletek egész sorát pazarolja el, és nem is hatástalanul a forgatókönyvíró és a film rendezője, Robert Pou- ret, hogy a félszeg kergetőd- zésből kialakuljon egy jókedvű játék. A közönség szórakozik az apró csattanókon és a sokszor szürkén magától értetődő esetlenségen. Az élesen megfigyelt jellemek az élet apró mozaikdarabjaiban vizsgáznak előttünk, s mintha tanmesét játszanának nekünk, arra figyelmeztetvén minket, hogy bizony, bizony saját dolgainkban és az élet kulisszái mögött ilyenformán esnek azok a nagy dolgok, amikről aztán később oly fensőbbséggel és elítélően szoktunk lekicsinylőén nyilatkozni. A legszebb és legpoétikusabb képsor a vidéki kirándulásnak jut. ott is a tangóban megfogalmazott mókázásnak és a néző csendes derűvel hagyja el a mozit. Annie Girardot és Jean- Pierre Marielle kitűnő iel- lemszínészek; értik a módját, hogy a félszeg indítástól a befejező pozésig felhevülő iramban végigjátszanak minden .árnyalatot. Marilu Tolo és Genevieve Fontanel csak hangsúlyozzák, hogy Párizsban is a csinos nők jelentik az élet sa- vát-borsát, (farkas) A lélek gondjai, a test vágyai, a lelkiismeret tépelőde- sei és a hivatali bosszúságok egymás sarkára lépnek az ^nberben még akkor is, ha az az ember történetesen egy középszer, egy adókukac, egy kopaszodó kispolgár a párizsi utcáról. Olyan, aki a valóságnál többre tartaná a látszatot, amely őt is és körülményeit is valami módon megszépítené. Mert megvan az emberben az az általános és eléggé el nem ítélhető hiúság — koron innen, és koron túl, akár nő, akár férfi a vizsgálat tárgya, és célja —, hogy ha már választanunk kell magunknak valakit a társadalomból, házasságra és szerelemre, az legyen olyan, akire mi is felnézhetünk, akit mi is többre tartunk annál, mint amit, vagy akit megérdemelnénk. És hogy ebből mennyi fél— szegség, mennyi komikum és mennyi jóízű emlék szár- mazhatik? Erről szól ez a film. Azaz inkább arról, hogy a boldogság keresése nem szűnik meg a bolondos kamaszság mindent elsöprő állapotának és lendületének elpárolgásával, hanem később is, talán szívósabban, talán félszegebben fel-feltör az agyból, a lélekből, a testből, hogy a véletlent, a megszervezettet, a kierőszakoltat, a mindenkor megbo- csáthatót szerezze meg az embernek, aki teljessé akarja tenni az életét. Nicole de Búron .forgató- könyve messze elkerüli a nagyvilági Párizst. Paul, az adóhivatali tisztviselő irodáját, ezt a szellemi cellát mutatja be többször, ott is azokat az ügyfeleket, akik nem a fény városát ismertetik előttünk, hanem a szürke hétköznapokat és a piszkos napi érdekeket. Az utcát, ahol közelítehi lehet egymáshoz és távolodni lehet egymástól. Másodrangú éttermeket látunk, azokkal a tipikusan kispolgári párizsiakkal, akiknél a dőzsölés szolid mértéke és alapja a lapos zseb tartalma. Dolgozó párizsiak futnak itt a pénz és a boldogság után, rendezgetik apró ügyeiket és igyekeznek nem nagyon öszt