Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-15 / 218. szám
A káderutánpótlás és az a la pszervezetek Az egri telefonközpont két hónapja A próba sikerült A KÁDEREK NEVELÉSÉNEK, utánpótlásuk íeltárásának elsövonalbeli műhelyeiként jellemezte nemrég egy felelős beosztású pártmunkás az • alapszervezeteket. A jellemzés első pillanatra talán kissé meglepő. Hiszen megszoktuk, hogy amikor a kádermunkáról esik szó, jobbára úgynevezett „magasabb szintű” testületek. irányító pártszervek tevékenységének eredményei, feladatai fogalmazódnak meg. Pedig a kádermunka a párt alapszintű egységei tevékenységének is elválaszthatatlan része, szerves ösz- sze tevője. S ezen belül különösen fontos szerepet játszanak az eljövendő vezetők. tisztségviselők — vagyis a káderutánpótlás — nevelésében, képességeik, tudásuk, jellemvonásaik fejlesztésében. Könnyű ezt belátni, csak arra kell gondolni, hol mutatkozik meg először és a legnyilvánvalóbban egy-egy ember vezetési, szervezői tehetsége, hozzáértése, lendülete, közösségi tenniakarása. Nyilvánvaló, hogy a szűkebb „ környezetében, közvetlen munkahelyén. Itt figyelhet fel a kollektíva a bontakozó, megmutatkozó képességekre, a rátermettség, a tehetség különféle megnyilvánulásaira. Itt derül fény arra, ki szerez tekintélyt magának társai körében, kinek hallgatnak a szavára, ki válik a kis csoportban hangadóvá, a vélemények formálójává, s milyen irányban, milyen célok érdekében hallatja szavát, Sezaz „itt” éppen a pártalap- szervezetek működési területe, az a közeg, amelyben az alapszervezet a maga mindennapos tevékenységét végzi. Amikor az alapszervezet — és szűkítve a kört, a pártcsoport ’— felfigyel a vezetői tehetséget felmutató kommunistákra és pártonkívü- liekre, számításba veszi őket, voltaképpen megteszi az utánpótlás nevelésének első lépcsőfokát. Persze, a puszta észrevétel és számbavétel önmagában még kevés. Ezt kö- ■ vetnie kell a további lépcsőfokoknak: a fejlődési út tudatos egyengetésének, a szükséges tulajdonságok, jellemvonások célirányos gazdagításának, fejlesztésének. E TEVÉKENYSÉG LEGFŐBB, alapvető eleme: a szóban forgó személyek bevonása a mindennapos politikai, közéleti tevékenységbe. Nagy szerepet játszanak ebben a különféle feladatokká történő megbízások, s ezek A pályaválasztási napokon ll:ú húsipari szakmunkások versenye Gyöngyösön Csütörtökön tartották Gyöngyösön, a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál az ifjú húsipari szakemberek megyei vetélkedőjének döntőjét. Az egész napos rendezvényen — amelyet a mezőgazdasági ifjúsági és pályaválasztási napok keretében bonyolították le — tizenöt fiatal versenyző vett részt. A megnyitó után először a •gyakorlati feladatokat oldok, ták meg a versenyzők, akik bizonyították, hogy értői a szakmájuknak. Ezután került sor a szakmai elméleti, majd a politikai vetélkedésre. A legjobb eredményt elért versenyzőket értékes nyeremények várták. Az első két helyezett — Palkovics László és Petrovics László, a gyöngyösi vállalat dolgozói — 1500—1500 forint jutalomban részesült. A harmadik Bakos Tibor lett aki ezer forint iu- talmat kapott. elvégzésére irányuló felkérések. A párt. és KISZ-meg- bizatások kiadása,, ezek gondos megválasztása nagyon fontos eszköze a majdani vezetővé nevelésnek. A felkérés, a megbízatás természetesen csak akkor szolgálja az utánpótlás nevelődését, ha párosul az illetők folyamatos segítésével és tevékenységük rendszeres értékelésével. Hiszen csak a feladatok ellátása, a megbízatások teljesítése adhat képet afról, helyes volt-e a kiválasztás. „Úszni csak vízben lehet megtanulni’’ — éppen a ká- dérmunkával kapcsolatban gyakorta emlegetjük ezt a mondást. Nos, az eljövendő vezetők, tisztségviselők első „úszómedencéi” általában az alapszervezet működési területén helyezkednek el. Az alapszervezet vezetősége, tagsága az a „kollektív úszómester”, . amely hozzásegít a szükséges ismeretek megszerzéséhez és elmélyítéséhez. S véleménye lényegében irányadó a felsőbb szintű gazdasági és politikai vezetés számára, hogy — a hasonlatnál maradva — kiket lehet majd indítani magasabb osztályú versenyeken js, s közülük kit milyen úszásnemben célszerű rajtkőhöz állítani. Bár nem lehet eléggé hangsúlyozni a mindennapos politikai. társadalmi tevékenység során történő nevelés jelentőségét, elsődlegességét — fejlődésünk jelenlegi körülményei között az utánpótlás felkészítésének elengedhetetlen eleme az iskoláztatás, a politikai-elméleti, szakmai és vezetési ismereteket nyújtó oktatás és képzés. Ennek személyre szóló megtervezésében és megszervezésében ugyancsak jelentős szerepük van az alapszervezeteknek. Nagyon egyoldalúan fogják fel feladatukat azok a párt- szervezetek, amelyek, a káderutánpótlás felkészítését leszűkítik a „beiskolázásra”, ám legalább olyan egyoldalúság lenne ennek lebecsülése. Ezért a tanulás szorgalmazása, segítése, értékelése ugyancsak fontos része az alapszervezeti kádernevelő munkának. AZ ÜZEMI PÁRTSZERVEZETEK ilyen irányú tevékenysége fontos szerepet játszik a rátermett fizikai I munkások vezetővé nevelésében. Ipari üzemeink jó részeben a pártbizottság és a gazdasági, személyzeti vezetés tudatosan épít az alapszervezetekre ebben a munkában.' Kikéri véleményüket, kiket tartanak alkalmasnak arra, hogy vezetővé képezzék, neveljék őket. Az alapszervezetek feladatul kapják, hogy tervszerűen gondoskodjanak tanulásukról, fejlődésükről. Nógrád megyében jelenleg mintegy kétezer munkás tervszerű felkészítésével foglalkoznak ilyen módon a pártszervezetek. Az embereknek a politikai tevékenységbe való bevonása, a megbízatásokkal való ellátás és teljesítésük értékelése, az oktatásban való részvétel szorgalmazása és megszervezése, a kollektíva nevelő hatásának kiíejlesztese és érvényesítése — mindez az alapszervezeti pártmunka szerves és lényeges eleme. A káderutánpótlás nevelése tehát közvetlenül összekapcsolódik a politikai munka olyan elemeivel, melyek nélkül alapszervezeti partélet tulajdonképpen el sem képzelhető. Az alapszervezet ezért, akár tudatában van ennek, akár nem, mindenképpen foglalkozik valamilyen módon az eljövendő káderek felkészítésével • és nevelésével. Akkor is, ha tudatosan nem törekszik rá, ha nem tervezi ezzel kapcsolatos teendőit. Am mégsem mindegy, hogy ez a tudatosság jelen van-e, hat-e, vagy pedig csupán az alapszervezeti munka spontán hatásaként, „melléktermékeként” nevelődnek ki az adott helyen vezetőnek alkalmas káderek. Nyilvánvaló, hogy a tudatosság ez esetben is megsokszorozza a hatást, a célirányosság, a tervszerűség jelentősen növeli az eredményességet. HELYES ÉS SZÜKSÉGES tehát az alapszervezetekben időről időre tudatosan 'számba venni a káder- utánpótlás nevelésének eredményeit és tennivalóit. Nem olyan feladatként, amit a politikai tevékenység más területeitől elkülönítve kellene elvégezni, hanem mint a pártmunka egészének önállóan is állandó figyelemre érdemes részét. Gycnes László Szedik a komlót A Hevesi Állami Gazdaságban javában folyik a komló szedése. Az ötven hektáron telepített komló betakarítását gcp. pel végzik, ami a gazdaság szárítójába és feldolgozójába kerül. (Fotó: Szántó György) Lassan két hónapja lesz annak, hogy a terhelésvizsgáló robotok után az igazi próba is elkezdődött Eger új telefonközpontjában. Ennyi időt szánt a posta a még esetleg előforduló hibák kiszűrésére, a végleges üzem- beállításra. A telefonálók perszç ezt a „véglegesítést” észre sem veszik, igazán nagy fordulatot ez az új előfizetőknek jelent majd. A korábban is érvényes elvek alapján ugyanis a következő hetekben megkezdik az új ál. lomások bekapcsolását. Ahogyan azt az átadáskor ígérte a Miskolci Postaigazgatóság: havonta 150—200 új előfizetőnek szerelik fel a készüléket. Hogyan sikerült a próba? Nagyvári Péter, a Heves megyei Távközlési Üzem helyettes vezetője először a hibákról beszélt: — A központot is be kell járatni, s a hibák többsége is akkor derülhet ki, amikor a gyakorlati próba megtörtént. Naponta átlagosan 10 bejelentést kapunk. A bejelentők többsége azért reklamál, mert a hívott szám állandóan foglalt. A távhívásokról van szó természetesen; ehhez azt is tudni kell. hogy a készülék akkor is foglaltat jelez, ha az odavezető telefonvonal telített. Nem biztos tehát, hogy a hívott fél telefonba foglalt állandóan. Délelőtt, csúcsidőben például 50 próbahívást végeztünk el Sopronba, az ötvenből 26 volt foglalt. Ugyancsak ötven hívás közül este mindegyik sikeres volt. — Tapasztalható néha. hogy „összehoz” több beszélgetőpartnert is a telefonköz. pont, a telefonáló mások beszélgetését is jól hallja. En. nek mi az oka? — Ez már a központ hibája. ezért is kell a próbaüzem, hogy az ilyesmit kiszűrhes- sük. Előfordul ugyanis, hogy forrasztás közben egy-egy cinkdarabka az áramkörlapon marad, ez a rezgések miatt vándorol is, zárlatokat okozva. Emiatt, ha bármilyen hibát észlelnek az előfizetők, jó, ha azonnal bejelentik. Az ilyen, óhatatlanul előforduló hiányosságokat csak így tudjuk megszüntetni. — Ugyanakkor persze a hibák jó része abból is fakad, hogy nem mindenki tudja még pontosan a távhívás módját. Felcserélik például a körzetszám és a távhívószám sorrendjét. Ehhez is kell idő, amíg az előfizetők megszokják a telefonálás új rendszerét. A próba tehát sikerült. A hibák csekély száma is ezt bizonyítja: általános a vélemény. hogy a kivitelezők ml dolgoztak, s munkájuk jelentőségét, gazdasági hasznát csak azok tudják igazán lemérni, akik azelőtt félórákat vártak csak egy helyi telefonra is. A könnyebb telefonálás persze meglátszik majd a számlákon, többet, s tovább beszélgetünk. Igaz, a .sorban álló háromezer előfizetőjeíöltet egyelőre még nem a számla seregének nagysága izgatja. Számunkra még annyit: a város egyes területein csak a jövő év végére készül el a kábelhálózat. Az ott lakó igénylők' természetesen csak e munkák befejezése után kaphatják meg a telefonjukat. (h.) Hatvani siker szlovák földön Bereczky János gépszerelő, a szervizműhely csoportvezetője, a Lenin Termelőszövetkezet legfiatalabb, de kipróbált szakemberei közé tartozik. Ráadásul évek óta tevékeny résztvevője a nyári betakarításnak. Kombájnra ül, újabban már a John Deere kényelmes vezetőfülkéjébe, hogy nekivágjon a szőkén ringó búzatábláknak. Ebben az évben szlovákiai kollégák is segítették ^ Bereczky János és társai munkáját. A fülekiekkel együtt vágták a rendet, gyűjtötték az életet, a kenyeret adó gabonát. Akkor megszerette őket, ezért örült, hogy a segítség viszonzásaként augusztus második felében ő is átmehet magyar társaival a Füleki Állami Gazdaság földjeire. S ott azt tette, amivel megbízták: igyekezett minden percet kihasználni. Arra mégsem gondolt, hogy a legjobbak közé kerül, majd rendkívüli teljesítményét a csehszlovák mezőgazdasági miniszter kitüntetéssel méltatja. A kint dolgozó százötven magvar közül három kom- bájnost ért ez a megtiszteltetés. A siker, bár nem várta, mégsem véletlen. A szakma fortélyait tanulóként a „Leninben” sajátította el. Amikor tizenkét esztendővel ezelőtt megszerezte a szakmun- kát-bizauyítványt, nem is pályázott máshová. A biztosat, a megszokott légkört nem akarta elcserélni a bizonytalanért. Hitt abban, hogy mindenkit képességei és szorgalma szerint mérlegelnek, s aki igyekszik, aki haladni akar, ,az mindig zöld jelzést kap. — Az idő engem igazolt, nem csalódtam, terveimet valóra válthattam, nem kellett máshol szerencsét próbálnom. .. Bereczky János három- gyermekes apa, bár alig harmincesztendős. Felesége a szövetkezet központi irodájában dolgozik adminisztrátorként. A kombájnolás? Számára kötődést jelent mostani beosztása ellenére az egykor tanultakhoz. Kötődést ahhoz a fiatalemberhez, akit gyermekként mindig vonzottak a különböző masinák. De kikapcsolódást is, amikor nyáridőben fölülhet a vezetőfülkébe, napról napra araszolva a földeken. — Hogy mire számítottam Szlovákiában ? Bevallom, eleinte az a gondolat foglalkoztatott, hogy milyen feltűnést fogunk kelteni behe- mót, de mindent tudó, s Fülek táján eleddig ismeretlen gépeinkkel. A „díszfelvonu- lásból” azonban nagyon hamar verejtékes munka lett. Azon a környéken ugyanis eléggé egyenetlen, dombos a talaj. Kettőzött figyelemmel fiffy kellett vezetnünk, ^ogy kikerüljük a gép rongálódását, ám a teljesítményünk jó legyen ! A szlovákiai kollégák meleg , fogadtatása azonban hamar túllendített minden hatvani kombájnost a holtponton. Egy-kettőre otthonosan érezték magukat. Tizennégy napot időztek Füleken, bár ebből csak ötöt szorgoskodhattak végig, mert az esőzés ott is sokszor megálljt parancsolt. — A koszt, a kvártély? Csak- dicsérhetem a szlovák állami gazdaság vezetőit, akik igyekeztek mindenben a legjobbat adni. Eleinte féltünk az eledelüktől, de az első közös étkezések arról győztek meg bennünket, hogy e tekintetben is figyelemmel voltak irántunk. Jó, fűszeres, magyaros volt az ebéd, vacsora.- Egy alkalommal, igaz, speciális szlovák étellel leptek meg bennünket, majd árgus szemekkel nézték a hatást. De nem akartuk elkeseríteni vendéglátóinkat! Mosolyogtunk, elismerően bólogattunk, miközben elszántan nyeltük a knédlit. A jó, hűvös pilze- ni sör kárpótolt bennünket az efféle helytállás fáradalmaiért. Egyébként szlovákiai krónikánkhoz tartozik, hogy az esős napokat sem töltöttük tétlenül. Általában kirándulgattunk, megkerestük a környék . nevezetés, látványos településeit A kinti munkáról nem szívesen beszél Bereczky János. Mintha úgy vélekedne, hogy erről felesleges tereferélni. Napi kötelesség, ami mindenkit égyformán érint. Minden ott dől el a kombájn nyergében. a volán mögött. Végül mégis vallomásra bírjuk. — A járásban hatvannyolcán dolgoztunk. A teljesítményt, a mennyiséget és a minőséget egyaránt, gondosan mérlegelték szlovák barátaink. Sejtettem már az első órákban, hogy jól haladok. De arra végképp nem számítottam, hogy negyvenhat va- gonos eredményemmel az aratás befejeztével mindenkit lekörözök. Volt is gratuláció. S nemcsak kint, hanem itthon. a szövetkezetben és a családban is... A csehszlovák kormány kitüntetése a magyar mezőgazdaságnak szól. Ezt mondja a kombájnos. Bár érezni sza. vaiból, hogy személy szerint büszke a kivivőit teljesít, menyre. Munkájukat pénzzel honorálja majd a Lenin Termelőszövetkezet, ahogyan erről még a nyár elején egyezséget kötöttek a fülekiekkel. Hogy a fendes munkadíjon felül lesz-e külön pénzjutalom? A közös gazdaság már tervezéskor százezer forintot irányzott elő a betakarításban részt vevők premizálá* sára. Nemsokára osztják a forintot, s belőle minden bizonnyal jut jó néhány száz forint annak a kitüntetésnek a méltánylásaként is, amelyhez határainkon tú1 iutott a fiatal kombájnos. Moldvay Győző I 1978. szeptember 15., \
