Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

Szervezni tudni kell Nem csodaszer, hanem eszköz « Egy NEB-vízsgálat tapasztalatai Havannai üdvözlet i « - \ [i iáj rí f Hagyományaikhoz híven is­mét visszatértek korábbi vizsgálataik színhelyére me­gyénk népi ellenőrei. A té­ma is a régi maradt, neveze­tesen az üzem- és a munka- szervezés. Ezen belül is első­sorban arra voltak kíván­csiak, hogy miként valósítot­ták meg üzemeinkben, szö­vetkezeteinkben a gazdasá­gosabb termelést szorgalma­zó párt- és állami határoza­tokat. ' A közelmúltban tartott újabb vizsgálatuk során nem kevesebb, mint 35 válla­latnál, gyáregységben és szö­vetkezetben mérték fel a szervező munka eredményeit és fogyatékosságait. Jelenté süket előbb a megyei pé végrehajtóbizottság, a rr 'ól­ban pedig a Heves m 'gye Népi Ellenőrzési Bizol ts:, vitatta meg. ígérete váltom A Közp< ti december 1-i, ■mt’ság 1971. illetve a me­gyei pártbizottság 1972. ja­nuár 28-i határol.atait köve­tően megyénk iparában, épí­tőiparában. elel.niszer-gazda- ságában. ’mezőgazdaságában és szövetkezeteiben is igen számottevő szervezeti és szer’ ti változásokra, mo­de ■; ikra került sor. r‘ bek cözött átszervezés­re t i:be.t a MEZŐGÉP me- f • .i üzemei, a TIGÁZ egri m inka helyei, egyesültek a jtőipari vállalatok, az egri pari szövetkezetek, és több mint 15 mezőgazdasági szö­vetkezet döntött az egyesü- ” e- a szellemi és a fizikai ,k koncentrálása mellett, hogy még időben felismer­és értelmesen végrehajt­ja került sor az említett át­tervezésekre, azt mindennél jobban bizonyítja, hogy az új felállás után az érintett munkahelyek döntő többsé- g, ;jen egyrészt felfrissült, megerősödött a szakmai és a politikai vezetés, másrészt k szerűbbé, gazdaságosabbá vált a termelés is. Ez utób­bit talán azzal lehet a leg­jobban bizonyítani, hogy az évről évre növekvő felada­toknak lényegében ugyan- izok és ugyanannyian tesz­nek eleget, mint ahányan há- m-öt évvel, ezelőtt voltak. Vagyis a több mögött tehát e. ósorban nem többen van­nak, hanem a munka lett szervezettebb és hatéko- tbb. gyre több üzemünkben, 6. vetkezetünkben — Mátra- ílji Szénbányák, Izzó gyön­gyösi gyára, Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, az Egri Csillagok, a tarnamé- : ai, hatvani Lenin Termelő- y.óvetkezetek, Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombi­nát — már nemcsak akar­nak, hanem tudnak is szer­vezni. És ami szintén egy örvendetes változást bizo­nyít: az üzem- és munkaszer­vezésre ma már nem csoda- ■erként, hanem elsősorban a \;nka, a termelés korszerű- . ősét szolgáló eszközként tekintenek üzemeink, szövet- heteink legjobbjai. Gzerényke eredmények Mint a kiragadott példák, tények bizonyítják: az üzem- zervezés területén igen po­zitív változások történtek megyénkben az elmúlt öt év alatt. A munka és a terme­lés szervezettségében ugyan­akkor még a szerényebb ter­veink többsége sem valós’ it meg. Igen sok üzemben jegyezték fel egyebek m° a népi ellenőrök — még m: is a becsült, vagy a statiszti­kai normákat alkalmazzék, a kívánatosnál változatlanul alacson'- a teljesítményben dolgo- ók aró nya megyénk­be’ Sem az ipar, sem az a par nem használ ki kellően tetemes milliókért vásárolt gépeket, gyakran éri gos kifogás a gyártmá- K minőségét, a szállítási .egyelmet, az anyag- és az alkatrészellátást, valamint a munkafegyelmet is. Sajnos még a vezetők kö­zött is találni olyanokat, akik sajnálják az időt a munka- szervezéstől, akik a szerve­zetlenségre szerveznek, akik a szervezetlenséget a jobb munka feltételeinek hiányai­val magyarázzák. Szakemberek kerestetnek Kevés a megfelelő közép- ' és' felsőfokú végzettséggel rendelkező üzemszervezők száma is. Nem éppen vonzó továbbá az sem, hogy egy üzemszervező anyagi meg- • becsülése ma elsősorban a szolgálati éveitől és nem a szakképzettségétől, tudásá­tól, munkájának hasznossá­gától függ. Az üzemszervező szakemberek továbbképzése is változatlanul a különböző tudományos intézetek szája- íze szerint történik és nem az' érintett üzemek igényei alapján. Rendkívül lassan halad az ügyvitel gépesítése, jelenleg is mindössze néhány köny­vel kézi elektronikus és mechar s számológép segí­ti a 7 teli, « i felad "• v ^valósítását. Az ItünkálafSk továb­bi gépesítését egészen bizto­sa 1 m .gyorsítaná, ha végre megyénknek is lenne egy .astechnikai központja. Levél ’ az üzemeknek Néhány nap múlva me­gyénk valamennyi nagyobb üzeme és szövetkezete kap majd egy levelet a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályától, valamint a „társszerzőtől”, ' a Hpves me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ságtól. A levelek egyrészt az említett felmérés főbb ta­pasztalatait tartalmazzák, másrészt a legfontosabb ten­nivalókat, feladatokat jelö­lik meg. Vagyis a feladatok korántsem az iktatandó le­velek számát kívánják nö­velni, hanem a T. címzet­teknek kívánnak segítséget adni az üzem- és munka- szervezés korszerűsítéséhez. Eljuttatják véleményüket a NEB szakemberei az érin­tett minisztériumok, trösz­tök, főhatóságok vezetőihez is, mert úgy látják, hogy a felsőbb szervek segítségére is szükség van ahhoz, hogy az üzem- és munkaszervezés végre mindennapos feladat legyen, és korántsem csak az üzemszervezők felelőssége. További eredményekbe csak akkor számíthatunk ugyanis, ha valamennyi vezető mun­kaköri kötelességének tartja — mint ahogyan az is — a termelés korszerűsítését, gaz­daságosságának fokozását és ehhez felhasználják, kama­toztatják a dolgozók ötleteit, javaslatait is. Koós József Ezt az üdvözletét szemé­lyesen hozta magával Patócs László, a KISZ Gyöngyösi városi Bizottságának a tit­kára, aki a 450 tagú magyar küldöttség egyik tagjaként részt vett azon a bizonyos „felejthetetlen” fesztiválon. Ez a jelző úgy hozzá tartozik az üdvözlethez, mint az a tény, hogy a világ ifjúságá­nak a küldöttei. Havannában adtak randevút egymásnak. — Én csak a berlini VIT eseményeibe kukkanthattam be annak idején két napra, de akik több ilyen találko­zón voltak már, azok mond­ták, ez volt a fesztiválok fesztiválja — foglalja össze emlékeit ilyen módon mind­járt a beszélgetésünk elején. Nehéz erről úgy szólni, hogy a túlzás vádja ne ér­jen senkit, de ugyanakkor megpróbálja visszaadni azok­nak a hangulatilag erőtelje­sen fűtött napoknak a leg­főbb jellemzőjét. A felsőfo­kú jelzőket kihagyni a szö­vegből — ez már szinte a té­nyek elferdítéséhez vezet. Tehát...? — Ha valaki azt mondta volna itthon, valamilyen al­kalommal, akárcsak néhány embernek is, hogy most egy­huzamban öt órán át kell gyalogolnod, felvonulnod, ta­lán el is zavarták volna az illetőt. A megnyitás napján pedig ezt tettük, a gyüleke­zéstől kezdve a stadionba való bejutásig, de azok az órák tele voltak fesztiváli hangulattal, élménnyel, va­lami olyasfajta telítettséggel, ami teljesen magával raga­dott mindenkit. Jellemző er­re a napra még az is, hogy a nyitó ünnepség után az egész stadionban ott maradt mindenki, még egy órán át éltettük a VIT-et, éltettük Kubát, és más jelszavakat hangoztattunk, pedig ezt sen­ki nem szervezte, ez magá­tól jött, és valami hihetetlen erővel ragadott magával mindenkit. Egymás után tolulnak elő a különböző események em­lékei: Fidel Castro beszéde, a felvonulás, és a nyüzsgő élet a Malekonon, találkozás a kubai emberekkel, csalá­dokkal Alamárban, ahol szí­ves kínálással igyekeztek a kubaiak a magyar fiatalok­nak a legjobb falatokat nyúj­tani, fürdés a tengerben, a havannai Magyar Klub strandján, ahol a homok olyan finom és bársonyos, ahol a víz olyan meleg, hogy ... a hirtelen lezúduló tró­Emlékképek Havannából pusi eső, amely szinte a sem­miből támadt egyetlen pilla­nat alatt és bőrig áztatott mindenkit, de egy fél óra alatt már el is vonult és pá­rahengerek gurigáztak utána a gőzölgő aszfalt fölött, vagy a látogatás abba a gazdaság­ba, ahol négyezer ember munkáját és szinte családjuk egész életét irányítja Ramon Castro, ahol annyi szívélyes­séggel köszöntötték a ma­gyar küldöttség tagjait, hogy az már megható volt és a sült banán, a fehér kubai rum, amit a helybeliek soha nem isznak magában, hanem csak felhígítva, a híres ku­bai szivar, amiből emlékbe és itthoni kóstolásra néhány darab a poggyászba is bele­került, az a bizonyos karne- válr aminek színeit, kápráza­tos képeit, ritmusát, zenéjét, a felvonulók tánctudását, a különböző szerkezetek szelle­mes megoldásait és dekoratív hatását szóval elmondani sem lehet, és még megannyi emlék, élmény, dallamok és szavak, gesztusok és felvil­lanó mosolyok: ezt mind át­élni lehet csak, visszaidézni hiába való fáradozás. — Sok mindent tudtam Kubáról, mielőtt kimentem volna, azt is mondhatnám, készültem Kubából, de a va­lóság mögött a legélénkebb képzelet is eltörpül. Soha nem felejtem el például, amikor „A közös nyelv a nemzetközi egyetértés egyik fontos alappillére lehet..." Beszélgetés ér. Humphrey Tonkinnal, ez Eszperantó Világszövetség elnökével ötvenkét ország több mint négyezer-ötszáz eszperantista képviselője részvételével ren­dezték meg a közelmúltban a bulgáriai Várnában az Eszperantó Világszövetség 63. kongresszusát. Az egy hétig tartó nemzetközi ta­nácskozás záróünnepsége után kértük meg dr. Humph­rey Tonkint, az Eszperantó Világszövetség elnökét, hogy válaszoljon a Népújság mun­katársának kérdéseire. — Tonkin úr! A mostani kongresszuson a legnagyobb vitát az a témakör váltotta ki, amelyik az eszperantó mozgalom és a nemzetközi haladás összefonódását tag­lalta. Ez érthető is. hiszen földünk több pontján hábo­rús válsággóc alakult ki, amelynek a megszüntetésére világszerte komoly erőfeszí­téseket tesznek. Az eszpe­rantó mozgalom köztudottan a világbéke megteremtésén fáradozik, úgy tűnik azon­ban, hogy csekély ered­ménnyel. — Az eszperantó mozga­lom nem azt a célt tűzte cél­jául, hogy a háború és a bé­ke kérdését megoldja. Erre utalt a kongresszuson felszó­laló UNESCO-képviselő is, aki úgy fogalmazott, hogy a háborúk az emberek lelké­ben kezdődnek, ezért .az em­bereket nevelni kell a nem­zetközi egyetértésre, ön az előbb azt mondta, hogy ezen a tanácskozáson az eszperan­tó és a nemzetközi haladás kérdéséről esett többnyire szó. Egy kicsit pontosabban fogalmazva : a nemzetközi nevelés volt a fő téma. Er­ről azonban nem beszélhe­tünk addig, amíg a béke kér­dését fel nem vetjük. A nem­zetközi nevelés és a nemzet­közi megértés azonban meg­követeli az együttműködés lehetőségét. Kevés egymásra mosolyogni, beszélni kell tudnunk egymással. A közös nyelv a nemzetközi egyetér­tés egyik fontos alappillére lehet... Igen, vannak világ­nyelvek, az eszperantó azon­ban egyenlő helyzetet teremt a különböző emberek között. Egyetlen nemzetnek sem a sajátja, s *a könnyedsége demokratikussá teszi. Ezek után a világbékéért 'tett erőfeszítéseinkről: ha mindig többen és többen is­merkednek meg az eszperan­tó nyelvvel, s a mozgalom eszméjével, akkor kevésbé lesz az egyik ember ellensé­ge a másiknak. — Az előbb említette. Tonkin úr, hogy az. eszpe­rantó egyik nemzetnek sem a sajátja. Napjainkban azon- • ban egyre többször hangzik el, hogy az eszperantó .moz­galomnak vadhajtásai nőt­tek ... — Milyen vadhajtásokra gondol ? — Arra a véleményre, mi­szerint a keleti országok ki­sajátították maguknak az esz. perantót. — Az eszperantó nemzet­közi mozgalom, az UEA — amelyik ezt a kongresszust is szervezte — semleges szer­vezet, alappillére a politikai semlegesség. Az UEA-bán minden világrész szervezetei, a különböző országok képvi­selői részt vesznek. Ha lehet arról beszélni, hogy az UEA- nak filozófiája van, akkor ez azokból a pozitívumokból áll, amelyek minden rend­szerben megtalálhatók. Ná­lunk a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok, mint egy közös nyelvet beszélő embe­rek kapcsolatai, értékesek és kölcsönösek. Bizonyos vadhajtásokról én is hallottam már, de az a vé­leményem, hogy ezek az iga­zi eszperantó eszmét tekint­ve, jelentéktelenek. Félreér­tés ne essék, ez nem azt je­lenti, hogy figyelmen kívül kell hagynunk őket. Inkább azt, hogv az eszperantisták komoly táborát ezek a véle­mények nem befolyásolják. És még annyit ehhez a kér­déshez, hogv ha annyira „ki­sajátították” volna Keleten az eszperantót, akkor példá­ul nem Rotterdamban lenne az ‘UEA központja, mint . most.., _________________ — Ami azt illeti, Magyar. országon meglehetősen nép­szerű az eszperantó nyelv, ön, mint a világszövetség elnöke, miként vélekedik a magyar eszperantislak mun­kájáról? — Személyes tapasztala­tom, hogy például az eszpe­rantó irodalmi kultúra kiala­kításában Magyarország ját­szotta az egyik legfontosabb szerepet. A nemzetközi nyelvnek hozzávetőlegesen 30 ezer kötetre tehető irodalma van, a szépirodalmi rész megalapozásában jelentős ré­szük van a magyar fordítók­nak, akik a nemzeti iroda­lom remekeit adták közre eszperantó nyelven. Tudomásom szerint az 1920-as évektől erősödött meg önöknél az eszperantó moz­galom, s ez már jelzi is, hogy a Magyar Eszperantó Szö­vetség ma az egyik legered­ményesebben tevékenykedő szervezetünk. Széles körű a nemzetközi kapcsolatuk, je­lentős — ezt a mostani kongresszus is igazolta — a nyelv fejlesztéséért és elter­jesztéséért tett erőfeszítésük. S ez pontosan megfelel an­nak a célkitűzésnek, amelyet mi ezúttal az eszperantó és a nemzetközi nevelés fogal­ma alatt értünk. — Köszönöm az interjút. Szilvás István a szovjet küldöttség megje­lent a stadionban. Azt a ki­törő, lelkes fogadtatást!-Pe­dig akkor a világ minden tá­járól voltak ott emberek, nem is kevesen. — Ha már itt tartupk, semmiféle zavaró körülmény nem fordult elő a fesztivál idején? Tudjuk, hogy bizo­nyos politikai erők elég erő­teljes propagandát fejtettek ki a kubai VIT ellen. — Erre egyszerűen nem jutott’ lehetősége senkinek és semmiféle csoportocskák. nak, pedig elenyésző szám­ban megpróbálkoztak bizo­nyos ellenvéleményt is han­goztatni. Ki figyelt volna oda? A fesztiválnak volt eg. bizonyos töltése, hangulat" ami magával sodort minden­kit. Egy egészen apró eset. Az egyik rendezvényünk kora hajnali órákban én véget. Tudjuk, legfeljebb másfél órát alhatunk, mert a következő program mialt több idő a pihenésre nein jutott. Zúgolódott vala Megszólalt egyetlen hang hogy túlságosan zsúfolt program? Nem,, .mert esze, sem jutott senkinek, . he y ez másként is lehetne. Havanna nem karnyújt nyi távolságra esik tőlünk. A több mint tízórás repü út sem hasonlítható egy m rai kiránduláshoz. Mégis szép volt az utazás is, azzal együtt, hogy a gépük elősző- Írországban szállt le, utána a Bahama-szigeteken, ahol ízelítőt kaphattak a trópusi időjárásból, de ezek az órák is elröppentek, mert akár oda, akár visszafelé, min denki .tele volt várakozással, felfokozott hangulattal. Hazaérkezés, fogadás a Fe­rihegyen, fogadás Hatvanban, és a figyelmességnek szám lecsó, aminek íze ugyan a hazai élmények emlékét kel­tette fel bennük, de — any- nyira elszoktak a mi zsíros ételeinktől, hogy ugyancstí vissza kellett rá szokniuk. Ez az apró kis epizód ;s jellemző a Föld másik feien járt hazatérőre. Aztán egy jó, kiadós aI- vás, és máris a szokott mun_ kahely, ami a szokott kö­rülményeivel várta Pad Lászlót is, akárha nem í • ment volna el, de a munka­társak és az ismerősök sok­sok kérdése minduntalan fe idézi a Havannában tölti napok emlékét — Nagyon szép volt, t gyón jó volt. és nem tat dóm, a legváratlanabb p lanatokban is fel-fel bükkm egy-egy emlékkép benne még olyankor is, amikor leghétköznapibb teendőin . ről tárgyalok, intézkedem, hallgatok meg tájékoztatást. Bizonyára sokáig így lesz i még ezután is. / Szokták mondani: az él könyörtelen, mert az egyik perc hajtja a másikat és ve gezni kell a teendőinket A legfelejthetetlenebb VIT után is. G. Molnár Ferenc I 1978. augusztus 13., vasárat jf

Next

/
Thumbnails
Contents