Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
70 " évvel ezelőtt — 1908. augusztus 6-án — született Vajda Lajos, a modern magyar piktura tragikus sorsú, mindössze 33 évet élt mestere. Rövidke, alig egy évtizedes küzdelmekkel és szenvedésekkel terhes alkotópályája során a két világháború közötti magyar művészet egyik legidőtálló bb, mondandójában és problematikájában egyetemes jelentőségű életművét teremtette meg. A Zalaegerszegről elszármazott, s gyermek- és ifjúkorát Belgrádban. majd Szentendrén töltő Vajda korán érő tehetség, törékeny szervezete mintha ösztönözte volna, hogy gyorsan mondja el, amit akar. Érdeklődése már főiskolásként, 1927—29-ben azok közé a progresszív fiatalok közé vonta, akik a hazai művészet tradicionális, ábrázoló jellegű törekvéseivel szemben a dolgok mélyebb értelmét kereső és felmutató, in- tellektuáíisabb európai irányzatokra figyeltek. Így került kapcsolatba a húszas évek végén Kassák Munkakörével, majd utazik ki Párizsba, ahol az orosz-szovjet filmművészet hatására a szociális célzatú témák, illetve a fotomontázson alapuló szimultán képépítés irányába tájékozódik. 1930—34 között született alkotásai a realitás és a képzettársítás együttes erejével adnak hírt a forrongó világról, az emberi nem XX. századi hányattatásairól. A modern ember problémáit, világképének átalakulását reprezentálni óhajtó szándéka fordítja hazatérve a népművészet felé, amelynek kollektív szellemére és tiszta erkölcsiségére támaszkodva nemcsak a kor szen- timentalizmusba, illetve erőszakba torkolló polgári mitológiáival fordul szembe, de egy új, a hazai hagyomá- nj'okból kinövő, egyetemes igényű piktura alapjait veti meg. Egyik, feleségéhez címzett levelében írja, hogy ugyanazt akarja a festészet területén, „amit Bartók és Kodály a zenében már megcsináltak.” Barátjával, Kor- niss Dezsővel Szentendrén és a szomszédos SzigetmoVajda Lajos jubileumára Arcok báránnyal nostoron gyűjtött magyar, szerb és zsidó motívumok sajátos, szürrealisztikus egybeszerkesztésével, majd a régi, pravoszláv ikonok modern képi átírásával 1935 —37-ben olyan szintetikus, a tér és az idő elvont értelmét megvalósitó stílust alakit ki, amelyben a hétköznapi lét alaphelyzetei egy elképzelt, humánus életforma szimbólumává nemesednek. Ez az életforma a maga ethoszt és szellemet sugárzó atmoszférájával, áttekinthető, tiszta rendjével éles ellentétben áll az egyre zavarosabbá váló külvilággal, s a művész abbeli reményét testesíti meg, hogy a ráció erejével mód van a kaotikus valóság átvilágítására, a barbárság megfékezésére. Ez a reménye, s vele együtt egész erre épített gondolati-művészi rendszere 1938-ban, a háború kitörésével összeomlik : zsidó származása miatt személyes sorsában is fenyegetett Vajda rádöbben, hogy a megbolydult világ már nem ábrázolható többé a tiszta harmónia eszközeivel. Ekkor — mintegy fenséget és öröklétet sugalló, a teljes ember képét formázó ikon-portréi dialektikus ellentéteként — megjelennek vásznain az ösztönvilág szörnyei : általuk véli figyelmeztetni kortársait a lelkiismeret és az éberség feladásának következményeire, a rájuk váró tragédiákra. Ezt a maszkpe- riódusnak nevezett időszakot élete utolsó, már munkatáborral és tüdőbajjal keserített éveiben egy még nyomasztóbb, alkotóerejének végső megfeszítésével készült fekete képsor követi, amelyen a non-figuratív formákba ágyazott pesszimista víziókat József Attila keserű panaszdalaihoz hasonlóan már csak külsődleges tényezők: a hallatlan műgonddal kimunkált forma, a vonalak célzatos rendje ellensúlyozzák. S ez a rend nem hagy kétséget af- felől, hogy Vajda, bár a saját és nemzedéke életét megpecsételtnek látja, bízik a tágabb emberi közösség jöi'őjében. Kétségbeesett sikoltása ezért lehet egyben tiltakozás is: elutasítása a gonosznak, s tanúságtevés a humánum igazságai mellett. Karakterének befelé forduló zártsága, emberi elszigeteltsége. a korai halála miatt (1941. szeptember 7- én hunyt el a budakeszi tüdőszanatóriumban) Vajda, illetve a vajdai életmű nem lett, nem lehetett aktuális művészeti hatóerő a negyvenes években. Művészetét életében kevesen ismerték és becsülték, néhány barát, kolléga, tanítvány — a szentendrei festők kicsiny közössége állt mindössze mellette. Kitörési kísérletei érdektelenségbe fúltak. Így esett meg, hogy akárcsak Csontváryt, művészetünk másik magányosát, őt is csak az utókor állította méltó helyére. Ma már bizonyos — s erről győz meg az évforduló kapcsán a Nemzeti Galériában megnyílt, minden eddiginél teljesebb emlékkiállítása is — hogy személyében azt a magyar festőt tisztelhetjük, aki a kelet-európai népi tradíció művészi metamorfózisával, s a korkérdések éles és tiszta megfogalmazásával bekapcsolta pikturánkat a modern művészet nagy áramkörébe. Tasnádi Attila Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot Kroó László A garanyi világfa című kisregénye. Hőse egy fiatal bőrdíszműves munkás, akit 1941-ben mozgalmi tevékenysége miatt internálnak a hatóságok. A garanyi intern nálótáborban aztán bekerül a kommunista kollektívába, részt vesz az illegális munkában, amely a nehéz körülmények ellenére ott is folytatódik. A kisregény nemcsak érdekes olvasmány, hanem hiteles dokumentuma is egy letűnt korszaknak. Harald Wessel évek óta foglalkozik tudományosan Engels, továbbá Marx és családja életével, levelezésével. Most magyarul is megjelent a Tussy című ’dokumentumregénye, amely Marx legfiatalabb leányáról, Elea_ norról szól olvasmányosan, s érdekes kortörténeti dokumentumot is nyújt. A Kossuth népszerű útikönyv sorozatában látott napvilágot Klaus Polkehn Ütőn Algériában című kötete. Az újságíró Algéria történelmének, kultúrájának és mai életének egyaránt jó ismerője, s már többször járt ott a függetlenség kivívása óta. Megszólaltat többek közt egy politikai vezetőt és egy országos hírű színművészt is, beszélget munkásokkal, egyszerű birkapásztorokkal, s leírja a híres dzselfai karnevál, „a kos ünnepe” egzotikus forgatagát. A Napjaink kérdései sorozatban jelent meg Jürgen Kuczynski A tőkés világgazdaság válsága című tanulmánya, amely bemutatja a kapitalizmus általános válságának új szakaszát, foglalkozik a ciklikus túltermelési válsággal, s ennek következményeivel, sorra veszi a világkereskedelem, a fejlődő országok, az osztályharc minden aktuális problémáját. O. Sz. Bogdanov, A mai tőkés nemzetközi pénzügyi rendszer című kötete a kapitalista nemzetközi pénzügyi rendszer alakulásának fő tendenciáit és ellentmondásait mutatja be úgy, hogy a legfontosabb problémakört a pénzügyi kérdésekben kevésbé járatos, nem szakember olvasó is megérti. A Szépirodalmi Könyvkiadónál látott napvilágot Vihar Béla Egy katona megy a hóban című verseskötete. A könyv a hetvenéves Vihar Béla fél évszázados költői termésének válogatott gyűjteménye, amely tartalmazza az utóbbi két- három évben született írásait is. Tersánszky Józsi Jenő válogatott műveinek kötete a Magyar remekírók sorozatban jelent meg; a kötet gazdag anyagát Tarján Tamás válogatta, rendezte sajtó alá, s látta el jegyzetekkel. A magyar—csehszlovák közös kiadás keretében a pozsonyi Madách Kiadóval közös gondozásban jelentette meg a Szépirodalmi új kiadásban Ordódy Katalin két regényét — Az idegen, A keskenyebb út — egy kötetben. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában került a könyvesboltokba ifj. Rácz Endre Kizsi című fotókönyve, több mint száz fekete-fehér képpel. A képekből egy távoli varázslatos világ tárul az olvasó elé. Az Onyega- tó hatalmas szigetvilágában húzódik meg a kicsi sziget, Kizsi, melynek neve a népi faépítészet ott található remekei révén már világszerte ismert. Schrammel Imre művészetét mutatja be — 16 színes, 24 fekete-fehér reprodukció segítségével — nívós tanulmányában Láncz Sándor. Schrammel kerámiaművészetünkben egészen eredeti, sőt szokatlan stílust, formanyelvet, művészi programot képvisel. Az anyag mozgásának törvényszerűségeit keresi, felismerve, hogy az anyag szabályos mozgások, fegyelmezett rend szerint épül. fejlődik. (KS) VJ alter Dezső maga mellé ej* ” tette a két nehéz bőrtáskát és leroskadt a fotelba. Zsebkendőjével törülgette izzadt homlokát, körbejártatta tekintetét a szó" bábán. A falon a piros subaszőnyeg hasonlított a naphoz, a kék heverő Noé bárkájához. Ez a hasonlat aközben villant át Walter Dezső agyán, míg a fiatal férfi nyomában haladt az előszobától a fotelig. — Nézze, ügynök úr, most nincs pénzem könyvvásárláshoz — mondta a magas, vézna férfi Walter Dezsőnek, miután leült az ügynökkel szemközti fotelba. Várj csak, apuskám, megpuhít- lak — heherészett az ügynök. Mit képzelsz, ezért másztam fel a negyedik emeletre? A nyomorult lift sem működik nálatok. — Nem baj kérem, velem pénz nélkül is lehet vásárt csinálni — válaszolt elmésen Walter Dezső és kacagott. — Félévi vagy egyévi részlet lehetséges. Az izzadságcseppektől átitatott zsebkendőjét a nadrágzsebébe gyömöszölte, és az egyik hasas táskában levő könyvcsomó után nyúlt. — A Művészetről mindenkinek, tessék, uram — tolta oda a vézna férfi elé a zöldszínű kötésben levő könyvet Walter Dezső. Nagy, lázas szeme csillogott a szemüvege alatt, a napfény az arcára verődött. Hájas testére tapadt ' az ing. A házigazdának nem tetszett a könyv. Varga Lajos: Sarolta Amália vétke — Talán szociológiai művet vennék — jegyezte meg fanyalogva. Ó, te kis igényes — mérgelődött magában az ügynök. Walter Dezsőn nem fogsz ki. Mindjárt megkeresem a Magányos tömeget. Attól akár össze is csinálhatod magadat. Te szemtelen égimeszelő, bumfordi Don Quijote. Kirakta az asztalra az összes könyvet, a Magányos tömeget azonban nem találta. No, szépen állok — morfondírozott, és a másik táska után nyúlt. — Éviké! — kiáltotta Don Quijote a konyha felé, ahonnét hangok szűrődtek ki. Walter Dezső lába közé fogta a behemót, hasas táskát, lehajolt és idegesen matatott benne. — A Magányos tömeget ajánlom önnek — szólt a férfinak. Amikor fölpillantott, észrevette Don Quijote feleségét.- Kétéves körüli, szőke fiúcskával lépett be a szobába. A z ügynök fölpillantott a nő- ** re, a hátán végigfutott a hideg, kissé megszédült, mert a nő Hajnal Éva volt. Don Quijote felesége rögtön felismerte Walter Dezsőt. Arca alig rezdült, csak barna szeme nyílt a szokottnál kerekebbre. Te pócsi Szűz Mária — hülede- zett Walter Dezső. — Kellett nekem ide jönni? — Évike, az ügynök úr nagyon ajánlja ezt a könyvet — mondta a férfi a feleségének, s közben a már asztalon levő Magányos tömegre mutatott. Walter Dezső fölpattant, kezet nyújtott az asszonynak. A nevét motyogta, és ismét leroskadt a fotelba. Hajnal Éva oly közel állt hozzá, hogy érezte testének illatát. Elég volt egy pillantás, hogy megállapíthassa: Hajnal Éva tíz esztendő alatt alig változott. Az asszony lapozgatta a könyvet, a kisgyerek körbejárta az idegent. Walter Dezső ölébe vette a fiút. — Mondd meg a nevedet — kérlelte. 1 Az asszony hangja felcsattant: — Még nem tud beszélni, ügynök úr! A férj riadtan nézett a feleségére. Walter Dezső kutyaszemekkel meredt rá, ismét fölpattant a fotelból, és hadarva beszélt: — Bocsásson meg asszonyom, igazán sajnálom, de nekem még nincs családom, kérem. Nem tudhattam. A gyakorlati érzékem enyhén szólva pocsék. Az asztalon levő könyvek után nyúlt. Kényszeredetten mosolygott, és rakosgatta a könyveket a bőrtáskába. — Most kaptuk meg a lakást, nem veszünk könyvet — pattogott az asszony. Az ügynök, miután visszarakta a könyveit a táskába, észrevette, hogy a férfi nem hagyja ennyiben a vásárt. Azt mondta neki könyörögve: — Csak ezt az egyet, a Magányos tömeget vegye meg, uram! Az asszony nem szólt, leroskadt a kék heverőre. kJ oé bárkáján Hajnal Éva — ” vibrált az ügynök agyában és mint az éles fájdalom, beléha- sított, hogy miről beszélgettek Hajnal Évával azon az estén, amit soha nem követett hasonló. „Rákóczi emlékiratairól írok disszertációt”. Éva nevetett. „Hülyeség. Még nem vettek fel az egyetemre”. Walter Dezső démoninak találta Hajnal Éva kacaját. „A segédszínész telebeszélte a fejét”. Kesergett. Éva nem engedte, hogy a szoknyája alá nyúljon és Walter Dezső sírva fakadt. „Előbb leszek én színpadon, mint te katedrán”. Ezt kilátotta Hajnal Éva, és otthagyta őt a Duna-parton, a nyáresti sötétben. — Mindjárt ebédelünk — szólt a kisfiúhoz az anyja. Az ügynök fölriadt. — Uram, csak ezt az egy könyvet — kínálta még egyszer Hajnal Éva férjének a Magányos tömeget Walter Dezső. — Nem kell! — kiáltotta az asszony. A férje megdöbbent, szeme fönnakadt. Később sűrűn pislogott a feleségére és az idegenre. — Ajánlom inkább Köpeczi úr kis Rákóczi-könyvét. — hadarta gúnyosan az ügynök. Az asszony kirohant a konyhába. Onnan beszökött a szobába az ebéd illata. Walter Dezsőnek kor* dult egyet a gyomra. — Köpeczi úr könyve sem kell! — kiáltotta a konyhából az asz- szony. — Drágám! — ugrott a férje. — Mért nem kell, asszonyom? — kérdezte határozottan az ügynök. Az asszony kitárta a konyhaajtót. — Azért, mert Sarolta Amáliát vette feleségül a maga Rákóczija Hajnal Éva visszatámolygott a szobába. Leborult Noé bárkájára és sírt. A kisfia odatipegett hozzá és megsimogatta. Don Quijote zavartan, megnyúlt ábrázattal nézett az ügynökre. — Sajnálom — motyogta neki Walter Dezső távozáskor. — Szerintem a feleségének nincs igaza. Sarolta Amália hercegnő igazán nem vétkes. A fejedelem sem tehetett arról, hogy elváltak útjaik U/ alter Dezső alighogy kilé™ pett a lakásból, a férfi dühösen becsapta mögötte az ajtót, — Ne sírj! — vigasztalta a feleségét. — Kicsit flúgos ez az ügynök. Szegény kis Sancho Panza Igen, Sancho Panza — ismételget te és harsányan nevetett. WWVNAAAAA/WSAA/WWWVWWVWWWWVAa^WV A^AA/VWWWWVWWVAAAié
