Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
Együtt, egyedül Nemcsak igazságokra, féligazságokra, hanem statisztikai adatokra is rásüthető a „közhelyszerű” jelző. Esetünkben azonban nem any- nyira a tartalom, mint inkább a gyakoriság szempontjai alapján. A világszerte mért és elemzett válásról tanúskodó adatok alapján elmondható: íme egy "terület, ahol ott vagyunk a világ élvonalában. Ami érdekesség lehet. Nálunk, a hetvenes esztendők Magyarországán, a tulajdonképpen fiatalnak nevezhető házasok is hamar kimondják a megannyi eljárási tortúrát maga után vonó két szót: elég volt! Aztán keresetek, viszontkeresetek, tárgyalások, az esetleges vagyon megosztása és ismét tiszta a kép: szabad az életét nemrégiben egymáshoz kötő emberpár. Nem tudni pontosan, mi az oka a korai házasságoknak és a korai válásoknak, mégis megkockáztatható: korántsem egyértelműen a meggondolatlanság számlájára írhatók a fiatalon felbontott életközösségek. Az efféle ítélet igencsak veszélyes dolog, meglehet éppen a tartalmat takarja el szép látványosan. Mert egy válás aligha választható el a házasság körülményeitől. Hangsúlyozom, fiatalokról van szó, így az egybekelés és ami tulajdonképpen fontosabb nála, az együttélés körülményei meglehetősen sajátosak. Mondják, s nem minden alap nélkül, hogy a család és a munkahely az a két színhelye az emberi életnek, amely elsődlegesen befolyásolja hangulatainkat, érzéseinket, mondhatjuk úgy is: közérzetünket. Az egyik a másikra, a másik az egyikre igencsak hatással van. Képzeljük csak el. Egy huszonötéves, alig egy-két esztendeje dolgozó fiatalember, tulajdonképpen logikusan, úgy határoz, semmi más nem hiányzik élete teljességéhez, csupán, hogy egybekeljen a választott leánnyal. „Munkám van, a szüléinknél ellakhatunk, nem lehet akadálya a boldogságunknak” — gondolhatja, persze korántsem ennyire fennköl- ten, ám a tartalmat tekintve mindenképpen így. A dolgok simán, szépen mennek a maguk útján — eljegyzés, meghívók, asztalfoglalás, akármelyik, étteremben —, a zene, az ünnepélyes pillanatok után aztán következik a vízválasztó lényeg : együtt kell élniük egymással. És tálán, ez a legnehezebb az egészben. Követve a megálmodott átlagtörténetet, a kezdet még simán megy. Aligha létezik olyan földi lény, aki ne örülne a maga választotta új helyzetnek. Aztán — nem -ritkaság — valamelyiküknek nehézsége támad a munkahelyén. szorongását természetszerűleg hazaviszi. Kérdés, fel tudja-e őt oldani a szeretett lény? Az anyós vagy az anyósék egy-két hónap elteltével már korántsem olyan barátságosak, segítőkészek, mint annak előtte. íme. egy újabb helyzet, amely állás- foglalást, esetleg döntést kíván. Szükségként jelentkezhet az elköltözés is. csakhát hová, kihez és mennyiért? Egy jó albérlet manapság inkább főnyeremény, mint szükségmegoldást jelentő tény. És ha minden együtt van — a lakás, a megélhetést biztosító pénz, a megértés —, még akkor sem nevezhető könnyűnek a fiatalok helyzete. Egy együttéléssel súlyosbított vagy inkább megnehezített kapcsolat képtelen rá, hogy önmagában, önmagától szépen fejlődjék egészen a kiteljesedésig. Valahogy élni kell, s az élet megfelelő, az adott ember — esetünkben emberek — személyiségjegyeihez igazított minták alapján szinte lehetetlen. Korántsem másolásról, a már látottak pontos kopírozásáról ejtek én 6zót e helyütt, csupán arra utalnék: kell lennie elképzelésüknek az összeházasodók- nak a leendő együttes életükről. Sok szó esik róla mostanság, hogy a mai huszonévesek képtelenek rá, hogy úgy éljenek, mint szüleik, nagy- szüleik. Érthetően, hiszen egészen más, esetenként homlokegyenesen ellenkező feltételek között nevelkedtek, vagy neveltettek, mint az őket megelőző generációk. Másképpen gondolkodnak, mások az igényeik mindenben, miért éppen a házasság lenne kivétel ez alól. Ami igazán nehézzé teszi a dolgot az együttélésnél: az a minta szükségszerű hiánya. Meft a munkára, a hivatás szerete- tére a család megtaníthatja a leszármazót — az élettapasztalatok itt sokat segítenek. Ám, hogy miként élhető le egy boldog élet a házasság kötelékében, erre aligha. Itt ugyanis a gondolkodásmód meghatározta vágyakról, példákról van szó. A házasságnál a fiatalok maguknak keresnek (és nem készen kapnak) mintát. Jót, avagy rosszat. És kissé rezignáltan idézhetünk egy másik statisztikai adatot is. A tapasztalatok szerint a fiatalon elváltak második életközösségére már a siker a jellemző. Malonyai Péter Az új rekord: 53 a magaslatok — ezer köbméter — Veszélyben Takarékoskodjunk a vízzel! Drága minden cseppje Ügy tűnik, állandósul a kánikula, és ha időnként kevesebb a tiszta napsütéses órák száma, hiszen ennek ellenére — vagy még inkább — fülledt meleget hoznak az augusztusi napok. Két-három ilyen kánikulai hét után a tapasztaltabbak már a víz- fogyasztásra kezdenek figyelni — és erre alapos okuk van. Bizonyára sokan emlékeznek még rá, hogy milyen forró volt tavaly a július. A Heves megyei Vízmű Vállalat e kérdéssel foglalkozó előadója, Kozmányi Gyula elmondta, hogy 1977-ben Egerben július 22-e volt a legmelegebb nyári nap, a megyeszékhely vízfogyasztása meghaladta a rekordnak számító 52 ezer köbmétert. Mivel ekkor komoly fennakadásokra lehetett számítani, a hatóságok vízkorlat o- zást rendeltek el. — Ezen a nyáron — különös tekintettel a legutóbbi és a várható további hőségre — kell-e számítanunk a múlt évihez hasonló intézkedésekre? — kérdeztük a szakembert. — Először is tudni kell — hangzott a válasz —, hogy a megye néhány helységében, így Nagykökényes, Kál, Szi- halom, Abasár, Visonta es Nagyréde községekben már előfordult részleges vízhiány, amikor is csúcsidőszakban, tehát a legmelegebb órákban a magasabban fekvő helyeken nem volt víz. Ami Egert illeti, itt most augusztus 2-án szökött legmagasabbra a vízfogyasztás — 53 ezer köbméter volt —, és ezzel meg is dőlt nem nagy örömünkre, a tavalyi -ekord. Hogy vízkorlátozási intézkedéseket ennek ellenére sem kellett bevezetni, az mutatja, hogy tavaly óta, ha nem is sokat, de valamelyest javult vízellátásunk helyzete. Ezt a tényt természetesen elégedetten veheti tudomásul a város Lakossága, de ennek ellenére kérdés, hogy nem várható-e romlás a vízellátásban. A szakember véleménye szerint —, ha csak hamarosan nem enyhül a kánikula —, elképzelhető, hogy ismét vízgondjai lesznek a megyeszékhelynek. Éppen ezért nagyon hasznos és ajánlatos lenne, hogy külön felszólítás nélkül is takarékoskodjunk a vízzel. Csak akkor és csak annyit használjunk, amennyi éppen szükséges! — Es ha ennek ellenére tovább emelkedik a vízfogyasztás? — Akkor az illetékes hatóságok feltehetően ismét vekorlátozó intézkedéseket zetnek be. Egerben ez talán a jelenlegi helyzetben nem nagyon várható, de Besenyő- telken, Pétervásárán, Éger- csehiben, Komlón, Pélyen és Tamamérán már probléma lehet. Ezeken a helyeken már a kapacitás maximumát elérte a vízfogyasztás, és tai- tós meleg esetén Gyöngyösön sem lesz jobb a helyzet. A meleg, a tartós napsütés tehát, amelyet annyira vágtunk az aratás előtt, most — önmaga túladagolásával — a másik végletbe esik át, és ezzel újabb, szintén súlyos gondokat okoz. Látszólag nem sokat tehetünk ellene, mindenképpen érdemes azonban megfogadni a szakember tanácsát: takarékoskodjunk a vízzel, mert ismét azok a napok járják, amikor e nélkülözhetetlen italnak drága minden cseppje. B. Kun Tihot Sátorperspektíva Lányok a börzsönyi munkás-kempingben. (MTI Fotó más felvétele — Fényes — KS) ifjú. Taft. Kálmán új otthona Sorsok — dossziéban A lakásban uralkodó állapotok még a legcdzedebbb gyámhatósági ellenőröket is meglepték. Az egri másfél szobás, új lakásban minden jel arra mutatott, hogy a lakói itt töltik a legkevesebb időt. Koszos, elhanyagolt volt minden: családi fészeknek semmiképp nem nevezhető szobák, sohasem használt fürdőszoba, légypiszkos ablakok. Ez volt az „otthona” négy apró gyermeknek, R. Kálmánnak és testvéreinek... — A 10-es iskolába járó gyermeknek a szülői munka- közösség tagjai gyűjtöttek ruhát. Néha ők vitték cl megfürdetni, tízórait küldtek neki, mert a szülei nem gondoskodtak róla, s a testvéreiről sem. Nem a gyermekek nevelése volt a fő a mindennapjaikban, hanem a kocsmajárás, az italozás — mondja Boly ki Andársné, a városi tanács gyámügyi főelőadója. — Erre figyelt fel a szülői munkaközösség, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság egyik tagja. A jelzésekre megindult a gépezet: helyszín- és családlálo. gatást tartottunk, majd sürgősen intézkedtünk a gyermekek védelmében. Ma már ez az ügy is egy dosszié „tartalma”. A tanácsi irattár azonban sok ilyen dossziét őrizget. o o o Az egri városi tanács igazgatási osztálya mellett működik a már említett gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság. Nyolc tagja van — és sajnos, rengeteg teendője. Ha csupán azt ragadnánk ki a feladataik közül, hogy a gyermeküket elhagyó, az apróságokkal gondatlanul bánó szülőket jegyzőkönyvi figyelmeztetésben részesítik, máris kitelne egy hét ügyintézésre szánt munkaideje. A figyelmeztetés azonban a legtöbb esetben hasztalan, az „ügyfelek” nem törődnek a papírra vetett vádakkal, Al- koholgözös fejjel, konok egyet nem értéssel nehéz is felfogni, miért foglalkoznak a „magánéletükkel...” De ez már nem magánügy, ez — sokszor hat-hét — ártatlan, s az anyu-apu által teremtett fura világot végképp nem értő gyermek életéért, jövőjéért társadalmi szintre emelt közügy. Mert amikor a mindennapi gondoskodást. a családi meleget pótolni próbáló intézetből „kiperelt” kisgyerek a fehér köpenyes, ellenőrzést végző védőnő karjaiba rohan a „szülői házban”, s végképp nem érti, miért nem mehet el a korábban oly kedves nénivel — ez már közügy! Konkrétabban: a szomszédok ügye, a tanács ügye, a munkahely (ha van egyáltalán a szülőknek munkahelye) ügye. És — amennyiben a tudomására jut — a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság, vagy bizottság ügye. Kérdés azonban, hogy mit tehet egy ilyen bizottság? o o o Az elhanyagolt, vagy a veszélyeztetett gyermekek védelmére nem elegendő a „levelező tagozat”. A szülők java részét más úton is rá lehet és kell kényszeríteni arra, hogy —, ha másként nem, akkor legalább anyagilag — gondoskodjanak a gyermekről. Például azzal, hogy zárt intézeti elvonókúrára kötelezik az italozó párt. vagy feljelentik ifjúság elleni bűntettért. De ez már az utolsó lépés, szalmaszálnyújtás egy már-már alámerülőnek. Ám az életmentés sokszor nem azon múlik, aki a mentőövet dobja, hanem azon, aki már képtelen arra is, hogy elkapja.. . És hányán vannak ilyenek. A megyeszékhelyen például emelkedett — pontosan az ilyen szülők miatt — a veszélyeztetett kiskorúak száma. A város környéki községekben, szerencsére, csökkenést tapasztaltak a szakemberek. Az előbbinél arra következtettek a miértet kereső bizottsági tagok, hogy a va. rost családok egy része erkölcsi és nevelési szempontból nem tudja követni a mai kor diktálta ütemet. S ez óhatatlanul hátrányos helyzetbe hozza a gyermeket. ^j.Nmüsá 09 u 1078. augusztus 6., vasárnap — Bejelentést szeretnék tenni. — Milyen ügyben? — Ellopták a gépkocsimat. Az ügyeletes tiszt sóhajtva húzott maga elé egy üres papírt, s közben arra gondolt, hogy ebben a kellemes időben a bűnözők is clmehetnének pihenni. Aztán a szokásos kérdések, hogy milyen típusú, színű, forgalmi rendszámú személygépkocsi lett hűtlen a gazdájához, majd a körülmények ecsete- lésére is sor került. Itt egy kissé habzóvá vált a bejelentő. sőt halvány, majd egyre erősödő pír kezdete borítani orcáját. — Tulajdonképpen mindez úgy történt, hogy nem akartam ittasan vezetni.., — Na igen, — jegyezte meg az ügyeletes, és megtörölte hőségtől izzadó homlokát, majd egy nagy* korsó, jéghideg sörre gondolt. — Azonban — mutatott rá a lényegre büszkén a bejelenNyomozás tő T~ nem vezettem a kocsit. — En se tudnám, ha már ellopták — bólintott a tiszt. — Viszont úgy esett a dolog, hogy hazajöttem N. faluból, ahol dolgozom, s o kocsma elé érve megszomjaztam — vallotta a bejelentő. — Ez már így van — mondta szomorúan az ügyeletes. — Es akkor úgy döntöttem, hogy a közeli parkolóban hagyom á járművet. Aztán... mit tesz isten, annyira berúgtam, hogy egyszerűen nem volt képem beülni a kocsiba. így gyalog mentem haza. Büszkén, öntudatosan pillantott a rendőrre, de nem kapott kitüntetést. — Es másnap nem volt meg a kocsi! — mondta sértődötten a bejelentő. így aztán megindult a nyomozás, több csatornán is. Először akta lett belőle, majd egyesek végignézték a parkolóhelyeket, mások a megtalált, egyelőre gazdátlan személygépkocsik adatait hasonlították össze a bejelentett jármű pedigréjével, ismét mások próbálták rekonstruálni a sértettgyanús egyén útvonalát. A nevezett Kocsmában érdeklődtek először. — Ja, a Tóni? — öblögette szórakozottan a csapos a söröskorsókat. — Azt már egy hónapja nem láttam. Csak nem csinált valamit? — Állítólag berúgott — mondta a nyomozó. — Ez sűrűn előfordul vele — mentegette a csapos. — De nálam már régen járt. Azonnal gyanús lett a dolog) Így kocsiba ült a détektív, és ellátogatott N. faluba, miközben az akta már alapos hízásnak indult. — Tóni kocsiját?! — kacagott a kis adminisztrátor. — Ne keressék. itt van az udvaron már két napja. Ügy Le- itta magát a szerencsétlen, hogy nem engedtük beleülni, így aztán busszal ment haza szegény.., A bejelentő a zsebébe nyúlt, és zavartan dörmögte: — Elnézés... Tényleg! Itt van a buszjegy is. No, de ilyet! — Őszintén sajnálom — sóhajtott a nyomozást vezető tiszt —. hogy nem vezetett legalább tíz centit ittasan. Akkor most a nyakába varrhatnának némi emlékeztetőt. — lgenám —- érvelt önbizalommal a bejelentő —. de én ittasan nem ülök a volánhoz! Tudom, hogy mi a rend, hogy mindenkit haza várnak! — Akár négykézláb 1« — bólintott szomorúan a rendőr. I : í — kátai —• Fontos tehát, vallják a ft« zottság tagjai, hogy a lehető legnagyobb mértékben Kiterjesszék az informât, o3 rendszerüket. Sajnos, szükség van <-á: aa egri és az Eger környéki általános iskolák tanulóinak húsz százaléka hátrányos helyzetű, közülük 67 veszélyeztetett. Az oktatási intézményekben dolgozó bizottsági tagok és a pedagógusok: mindent megtesznek, hogy felrázzák a szülők lelkiismeretét, hogy enyhítsék a gyermek gondjait. Az úttörőcsapatok például — a közös kassza terhére — kirándulásokra, országjárásra viszik a magukra hagyott pajtásokat, a tanárok gondoskodnak az évközi korrepetálásokról, a szülői munkaközösség tagjai pedig a patronálásukról. o o o Állami gondozott... Másként hangzik ez a kifejtzés egy gúnyolódó kisgyermek; szájából, s megint másként, ha az aggódó felnőtt mondja. Az igazi otthon szeretetéí élvező játszótárs talán nem is érti, hogy miért görbül el e két szó hallatán a másik szája széle. A felnőtt viszont érzi, annak a gyermeknek, akit eldobtak a szülei, az állam gondoskodása a mindent jelenti. Az elmúlt esztendőben — ismét az egri és környező községekre vonatkozz adatokat idézve — 12 csecsemőt és 22 kiskorút kellett állami gondozásba venni, ezzel az tavaly decemberben 160- ra ugrott a közösség támogatását, szeretetet élvező gyermekek száma. Bárhogy is nézzük, ez: sok! S még nincs is szó azokról a fiatalokról. akik a családba való újbóli beilleszkedés érdekeben hivatalos pártfogó támogatására szorulnak. A megyeszékhelyen működő egyetlen ilyen „hivatásos pártfogó” nem panaszkodhat: 65— 68 utógondozott, vagy volt állami gondozott kiskorú felügyeletét látja el. Nála ezek a sorsok nem kerülhetnek egyelőre az elintézett feliratú dossziékba. Mint ahogy nem kerül — bármennyire is ott lapul pillanatnyilag — a porosodó irathalmok közé a fiatalkorú R. K. és három testvérének ügye sem. G O O ~ Mit tehetett a gyermek- é$ ifjúsági albizottság R. K.-ért és a testvéreiért? — A veszélyeztetett gyermekeket a hivatalos eljárással állami gondozásba vettük —„ mondja a gyámügyi fó- előadónó. — És természetesen megtettük a szükséges intézkedéseket a hanyag szülők ellen. Bármennyire is hihetetlen számukra, de felelniük kell azért a bűnért, amelyet a gyermekeik ellen követtek el. Azok ellen a gyermekek eilen. akik az igazi ottiiont nem a másfél szobás, modern lakásban találták meg, hanem sok-sok hasonló korú és sorsú társukkal együtt — az Egri Gyermekvárosban, j « Szilvás
