Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-31 / 205. szám
Tanuló nemzet wagyunk? Változatos, tartalmas rendezvények 0 Befejeződi a tarnamérai olvasótábor A gyerekek egy csoportja a foglalkozáson (Fotó: Perl Márton) Annyiféle ország és nép voltunk már eddig a közeli és a távolabbi múltunk szerint, hogy igazán nem meglepő, ha mostanság ezzel a megkülönböztetéssel illetjük magunkat: tanuló nemezet vagyunk. Ha saját tapasztalatainkra hagyatkozunk, kénytelenek vagyunk belátni, igaz a megállapítás. Tessék csak elmenni a szokásos vizsgaidőszakban valahová: üzembe, szövetkezetbe, intézménybe, és ott keresni valakit a műhelyben, az irodán vagy valamelyik osztályon. Tanulmányi szabadságon van. Halljuk a választ. Doktorál. Főiskolát végez. Aspiráns. Szakközépbe jár. Még a nyári iskolai szünetben is egymást érik a különböző táborozások, nyári egyetemek, amelyek egy részén nemcsak hazánk fiai és lányai igyekeznek „karbantartani” ismereteiket. Mi ez így, együtt, ha nem annak az igazolása, hogy mi, manapság és remélhetőleg ezután is — tanuló nemzet, vagyunk? Erre szokták mondani mindazok, akiknek a mája nem éppen kifogástalan egészségügyi állapotnak örvend: olyan szép, hogy már nem is lehet igaz. Ezért talán nem ártana, ha mi is óvatos kétkedéssel járnánk körbe ezt a témát. Érdemes. o o o Bizonyítani kell. Különben csupán a levegőbe beszélünk, és mindenki annyit hisz el belőle, amennyit akar. Elő tehát a jó, öreg statisztikai módszerrel. Még akkor is, ha valaki kétkedőn megjegyezi, a statisztikával mindent lehet bizonyítani, sőt: mindennek az ellenkezőjét is. Talán. Miután sem országos, sem megyei adatok nem állnak a rendelkezésünkre, elégedjünk meg Gyöngyös és a környezetében levő néhány község jellemzőivel. Hiszen a csepp- ben is benne van a tenger, ha az a csepp valóban a tenger vizéből származik. Mi legyen a kiindulópontunk? Lássuk talán, a nyolc évvel ezelőtti első osztályok tanulói közül mennyien értek el a célig. A hivatalos statisztika szerint 213-an kezdték és 194-en fejezték be. Máris mosolyoghatunk az elégedettségtől, hiszen az útközben lemaradtak száma olyan csekély. Ehhez még hozzátehetjük, ugyancsak a számok alapján, hogy egyre többen lesznek azok, akik egész évben egyetlen napot sem hiányoznak az iskolából, de emelkedik azoknak is a száma, akik a tanulmányi eredményüket is fokozatosan javítják. Sőt: még a cigányszármazású tanulók közül is évről évre többen ülnek a padokban. Az ember szívét mintha hájjal kenegetnék. Hajlamosak leszünk az ellágyulásra, és annak kijelentésére, hogy erőfeszítéseink, a társadalom ilyen és olyan fajta összefogása meghozta és meghozza a gyümölcsét. És ez maradéktalanul igaz is. De olyan ez a gyümölcs, hogyha nem ügyelünk rá, akkor a fogunk is beleroppanhat csonthéjas magjának keménységébe. o o o Ügy használjuk, mint a legközérthetőbb kifejezést : hátrányos helyzetű gyerekek, problémás fiatalok. Mi is ez tulajdonképpen ? Köznapi nyelvre fordítva: részeges szülő, börtönben levő apa vagy anya, lakásnak aligha mondható valamiféle helyiség, amiben tízen-ti- zenketten zsúfolódnak össze, éhezés és ruhátlanság, primitív környezet, ami még arra is alkalmatlan, hogy a legegyszerűbb fogalmakkal megismertesse az iskola előtt álló gyereket, mert nincs szék, nincs ágy, nincs ebéd és nincs ceruza, és még egy sor egyéb, ma már dömping- *ben áradó eszköz és közhasználatú tárgy. Túlságosan komor a kép? Sötétek a színek? Olykor még a városból sem kell kimenni, mert még a gyöngyösi Jókai utcában is található olyan putri, valamikori üzlethelyiség, amelynek ablakkeretét csomagolópapírral ragasztotta be az ott lakó. A Vörös hadsereg útján levő, avitt, térdre rogyott házacskákat már a szanálás lendülete tünteti el mostanában. Ha behunyjuk a szemünket, ha finnyásan elfordulunk, attól még a tény — marad. Legjobb hát szembenézni vele. Nem árt, ha idegesít bennünket a látványa, mert ez a fajta lélkiállapot jó talaja a tenni vágyás kigyö- kerezésének. Minden évben akad tíztizenhat olyan gyerek az iskolában, akiknek a helyzete hátrányos. Ha hozzátesszük, hogy általában húsz cigány- tanuló is beiratkozik ' az osztályokba, akkor az előbbi adaton módosítanunk kell. Ha nem is a cigányok teljes létszáma szerint, mivel köztük is évről évre több a jó környezetben nevelkedő. Így vagy úgy: a teljes kép eléggé sokszínű ,és minden attól függ, melyik árnyalatra vagyunk a legérzékenyebbek. Legjobb nekünk is, azoknak is, akik érintve vannak, ha a teljes színképet fogjuk be. o o o Mit lehet és mit kell csinálni? A drámai fűtöttsé- gűnek tetsző kérdés azonnal elveszti kiélezettségét, ha felsoroljuk: ifjúsági felelősök tevékenykednek, a beiskolázásra hivatalos szerv ügyel, segélyt adnak a rászorulóknak, iskolai előkészítő tanfolyamokat szerveznek, a tani-1 tási órán kívül is foglalkoznak azokkal, akik nehezebben tudnak lépést tartani a társaikkal, napközibe viszik őket, ha kell, még megfelelő otthont is kiutalnak a népes családoknak. És még mindig nem értünk a sor végére. De ebből is kiviláglik, hogy társadalmi lelkiismeretünk nyugodt lehet. Ami tőlünk telik... Lehet-e bárkit az akarata ellenére jobbá, műveltebbé, intelligensebbé tenni ? Vál- toztatható-e a jellem, a világnézet, a szemlélet, ha maga az érintett nem akar módosítani azon? A keserű töltésű kérdések azokat igazolják, akik letörve állapítják meg, hogy hiába a parkettás lakás, ha a padlózatot fűtésre felszedik, a fürdőszobából eladják a csapokat, a festett falakat vastagon kenik be kosszal, ha a napköziből megszökik a szerek, ha az új ruhát két fröccsért eladja a gyerekéről a részeges apa, ha a tizeikét éves lány összeáll egy serdülő kölyökkel, mert az évszázados hagyományok szinté megkövetelik, hogy ekkor már asszony legyen és röviddel utána anya is. Egy sor erőfeszítés, amiből alig térül meg valami. Mint Déva várának falai: reggelre leomlanak, lehet elölről kezdeni mindent. Kérdés: érdemes-e? Változtassunk a kérdésen: lehet-e másként bármiféle eredményt elérnünk? Jó, kiküldik a papírt, fizessen ennyi és ennyi bírságot, mert a gyereke nem jár iskolába. Ha nem fizet, börtönbe csukják. Az egyik apa így száz- nyolcvan napot húzott le a rács mögött. Előtte sem, utána sem fizetett. A keménység, a szigor itt semmit sem ért. Minek akkor? Higgyük el, a nevelés soha sem volt rövid távú tevékenység. Jobb ha arra gondolunk, mi magunk is hányféle kisebb és nagyobb hiányossággal bajlódunk, pedig tudván tudjuk, meg kellene szabadulni valamennyitől a magunk érdekében is. o o o Tanuló nemzet vagyunk, mondjuk meggyőződéssel, és a hozzá kapcsolódó nehézségeinket sem hallgatjuk el. Gyöngyösön egy-egy tanterembe átlagban 46 gyereket zsúfolnak be. A város környékén levő községekben ennek csak a kétharmadát, a járás iskoláiban pedig • még ettől is kevesebbet. A napközikbe a felső tagozatosak szerény kis töredéke jut el. A helyi tanácsok rendszeresen üléseik elé viszik az iskolák munkáját, de szinte kivétel nélkül megelégednek azzal, hogy az írásos jelentéseket tudomásul veszik. A pedagógusok az iskolai munkájuk mellett lelkesen járják a családokat, tanításon kívüli foglalkozásokat szerveznek, különböző bizottságokat hoznak létre, ahol agitálnak, magyaráznak a jó ügy érdekében, jelentéseket és statisztikákat állítanak össze igazuk bizonyítására és abban reménykednek, hogy egyre többen állnak melléjük, mert jól tudják, a nevelés, az ember formálása az nem csupán egyetlen fő. hivatású pedagógus feladata, az közügy, az mindnyájunk együttes, állandó és tudatos tevékenységének a terméke. A tények azt mutatják, hogy a társadalom élő lelkiismerete egyre jobban munkál a szívekben és az agyakban, és egyre inkább rászolgálunk a ma még inkább előlegezett kifejezésre: tanuló nemzet vagyunk. G. Molnár Ferenc A hevesi járási nagyközségi könyvtár szervezésében már második alkalommal szerveztek olvasótábort a környék második, harmadik és negyedik osztályosai számára. A programsorozat, amely augusztus 24-én kezdődött szerdán délelőtt fejeződött be. A gyerekek — 85 százalékuk munkás-paraszt apróság — nem unatkozhattak, hiszen változatos, tartalmas rendezvények várták őket. Az ötlet gazdái arra törekedtek, hogy ne csak az értékes művek szépségeit fedeztessék fel velük, hanem ízelítőt kapjanak a társművészetekből is. Műsort adott számukra Vitai Ildikó. Steiner István szobrászművész, az alkoták műhelytitkairól beszélt nekik, Halmai Béláné, az egri gyermekkönyvtár vezetője — az életkorhoz mért szinten — az olvasás, a művelődés hasznáról tájékoztatta a tanulókat. Ezenkívül sor került VIT-játékokra, sport.’ foglalkozásra, a Bölcs Bagoly könyvekből összeállított játékos vetélkedőre, Levente Péter bemutatkozására. Zombori Ottó csillagász előadását mindannyian élvezték, s általános tetszést váltott ki az esti távcsöves csillagnézés is. Azt is megtanulhatták, hogy mennyiféle anyagból lehet bábut készíteni és arra is lehetőség adódott, hogy a saját munkákkal egy mesét dolgozzanak föl. Balogh Béni a népszerű ifjúsági író a mondavilág érdekességeivel ismertette meg a kisfiúkat és kislányokat Képzőművészet! J órát Kele Judit tartott számukra. A tapasztalatok azt bizonyítják, érdemes volt felújítani a tavalyi próbálkozást, hiszen a résztvevők árzelemvilága gazdagodott, s gyarapodtak esztétikai ismereteik is. I Hámor Vilmos: H bicikli Artner Margit A szélben kacaj kajtatott. Az öreg felnézett, lányt látott és fiút, a fűben meg két biciklit. A lány a kőtöltésre ült, lábát lógázta. A fiú is melléült, hányát feküdt, fejét a lány ölébe fúrta. A lány ég felé fordította arcát. Az öreg is a kőtöltésen ült, lába páros függőón. Kalapjának karimája besatírozta homlokát, mégis gyöngyözött. Tenyerébe törölte, tenyerét meg a nadrágjába. Megcsinálta ezt a mozdulatot még vagy ötször, aztán nehézkesen lecsúszott a kőről. Testét alig bírta el a lába, mégsem ült vissza, mennie kellett tovább, „így sosem lesz meg!”, és különben is, jólesett a menés megint. Pedig innen-onnan... „hány órája is? Nyolctól éjfélig négy, meg tizenegy az tizenöt”, tizenöt órája talpon van, járja a várost, hátha. „Köllött az a fröccs! Most aztán kereshetem... . Tíz percnél nem voltam tovább, bizisten nem! Még addig se! Beugrottam, a sor se volt hosszú, kértem a nagyfröcs- csöt, kötszerre ittam ki, persze, hogy nem volt tíz perc! Még nyolc se nagyon... De ki a rossebnek kellett, az a csatragány? A küllők is hiányosak, a nyereg meg fézsódéros... ” Megint a kocsmánál. „Talán visszahozta! Csak elug- rott vele tegnap este, vonathoz vagy hova, ma meg vissza!” Senki sem hozott vissza semmiféle biciklit a kocsmához. Az öreg a könnyeivel küszködött, gyűrögette visz- szafelé, mert mégiscsak hogy , ÉlSn fi fa fi fi WaEsszSäb Í&7S. augusztus 31.. csütörtök néz ki, ilyen világos nappal, egy öregember... „Most mivel megyek éjjeliőrködni a majorba?” A kocsmamoraj csábítgatta, szippantotta volna magába az öreget, de ő inkább a szomszédos kapualjakat járta ki tudja hányadszor. „Hátha tréfálódott valaki.” De senki sem tréfálta meg, pedig már nem is bánta volna. ÜJból kiballagott az állomásra. Nézegette a várakozó bicikliket, a sajátját azonban nem lelte közöltük. „Ez lenne még olyasforma. Fényesebb, igaz, de nem gurulhat úgy, mint az enyém.” Hogy hogyan keveredett megint a kőtöltéshez, maga sem tudta. Végignyúlt a fűben, öt perc sem telt bele, elszunyókált. Álmodott is. Azt álmodta, hogy az állomás előtt keresi a biciklijét, meg hogy rendőr közelit. „Biztos úr, szabadjon egy percre!” — szólt a szolgálatoshoz. A rendőr tisztelgett, „erőt-egésséget” mondotta az öregnek. „Erő is volna, biztos úr, meg egészség is, csak biciklim nincs. Ellopták tegnap este, azóta egyfolytában. ..” A rendőr közbeszólt: „Ja papa, az fogyóeszköz máma már.” Az öreg nem hagyta annyiban: „De nekem költ a bicikli, azzal járok a majorba" Erre a rendőr: „Magának fogalma sincs, mennyit ellopnak egy nap. Tudja mit? Szerezzen helyette, aztán lesz!"... Nevetésre ébredt. A lány és a fiú szaladt el melette. Az öreg felkecmergett a kőhöz, kalapját maga mellé ültette, elnézett arra, ahol tizenegykor a fiú meg a lány... Csak a két biciklit látta a fűben. Az álom szavai rágcsálták a fülét: „szerezzen helyette... ”. Nem sokkal később újból nevetés gurult hozzá. Hátra fordult, a nevetés a Duna felől jött. A parton kergetőzött a fiú és a lány. Az öreg tekintete a bicikliken. Az öreg tekintete a fiún és a lányon. Megint a bicikliken. „Szerezzen helyette!” A Duna felé nézett, majd vissza. „Ha a fiújét viszem el, gyalogolhatnak hazáig. Messze lakhatnak? Hát persze! Ha közel, nem jöttek volna biciklivel. Ha a lányét viszem el, a fiú haza- vihetné, de mit kezdek én lány biciklivel?" Felállt, elindult. Messziről még visszanézett, a bicikliket már nem látta, a fiút se, a lányt se. Csak a nevetésük kísérte a kőtöltés végéig az öreget. A kocsma előtt. „Szerzek is helyette!” Nézelődött, ki is választott egyet, de az le volt zárva. „Nekem is azt kellett volna, lezárni! De ki hitte volna, hogy másnak is jó az a... ” Lesben állt a szemközti kapu alatt. Várta, hogy valaki bemenjen a kocsmába, hacsak egy fröccs- re is.... Nem kellett sokáig várnia. Egy fiatalember érkezett, járdához illesztette a pedált, a táskáját is a kormányon hagyta. „De mit csináljak a táskájával? Lehet, hogy pénz is van benne, igazolványok, papírok. Nekem csak egy bicikli kell Felülök rá, fél perc. Elhajtok a sarokig, megint fél perc. A másik utcában ledobom a táskát, és megvan a bicikli. De ha keresi? A táskát is? Lehet benne olyan irat, ami fontos!" Fekete túra érkezett, lezárta a gazdája. Aztán egy női bicikli parkolt, lezáratlanul. „Női nem kell! De hol marad ilyen sokáig a fiatalember? Szerencséje, hogy figyelem a táskáját, így nem viheti el §enki. Hacsak én ___ Rá kéne akaszt ani a nőire! Es ha pont akkor jönne ki? Mit mondok neki? Hogy ne haragudjon, eltévesztettem... Nem, nem jó! Na, talán az. Nem zárta le, nagyszerű! Menj csak be, pajtikám! Ügy, ni! Most állsz sorba. Hányán lehetnek előtte? Bemegyek, megnézem, kijövök, ráülök, mintha az enyém lenne... ” Magára hagyta a kapualjat, át az úttesten, be a kocsmába, nyakát nyújtogatta. — Nicsak, az öreg Jagi! — ujjongott valaki, bele is karolt és húzta a csapos felé. — Mit iszol, öreg? — Semmit, semmit — dadogta az öreg. — Meg akarsz sérteni? — Hát jó — mondta meg- adóan, s akkor már érezte, hogy fuccs annak a biciklinek. — Egy kis fröccsöt, pirosat! — Velem nem lehet kicsit inni. Egy nagyfröccsöt a pirosból — szólt ismerőse a csaposnak. Míg itta a fröccsöt, nézte a lezáratlan bicikli gazdáját. „Rendes embernek látszik, kár lett volna pont az övét... ” — Mi az, öreg? Nem ízlik? Hallod? Az öreg odakapta a fejét. — De, dehogyis nem. Csak a gyomrom... — Akkor igyál valami felest! — Nem, dehogy. Jó ez. Tényleg fájt a gyomra. Az idegességtől. öt is elmúlt már, hatra kellett mennie a majorba, és bicikli még sehol. Kiitta a fröccsöt, elbúcsúzott. „Másik kocsmát kell keresni !” Üjból egy kapu alatt. „Az is lezárta, pedig rozzantabb, mint az enyém. Most már az sem érdekel, ha női.” Férfikerékpár érkezett Gazdája letámasztotta a fal mellé s bement. „Ez az! Indulj, öreg! biztatta magát. — Ezt már nem hagyhatod ki! Szerezzen helyette... Szerezzen helyette... ” Aki látta az öreget, meg nem mondta volna, hogy hetvenkilenc éves, úgy tekert. A harmadik utcában lelassított, eligazította magát az ülésen, mert fura volt neki, hogy nem olyan ferde a nyereg. illusztrációja Hat előtt két perccel ért a majorba. Váltótársa már indulásra készen várta. Egyedül maradt: „Szegény ember! Már biztos kérést Bemegy a kapuk alá, hátha valaki viccelődik, aztán az állomás is eszébe juthat, talán bejelenti holnap és keresik. Mi lesz, ha nálam találják meg? Le kéne festeni. A lámpát ledobni róla, a nyeregre svejcisapkát húzni. .. Nem! Visszaviszem reggel. Es ha akkor is ott keresi? És meglátja, hogy én... Rendőrt hív... Mit mondok? Visszaviszem, de nem oda, hanem a másik utcába." Soha ennyire nem várta a reggelt. Aludni sem tudott, egyfolytában a másikra gondolt. Hatkor felült az egyenes nyergű biciklire, és tekert a kocsma felé. Ahogy elgondolta, falnak támasztotta a szomszéd utcában, és elsomfordált onnét. Harmadnap elnézett arra. felé, a bicikli még mindig ott árválkodott. A lámpáját valaki már letörte róla, a dinamó is hiányzott.
