Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-30 / 204. szám
Ax élőszó pótolhatatlan A politikai vitakörök helyéről és szerepéről Szerszámkészítők Àz Apci Qualitál szerszámkészítő üzemében mintegy félszáz szakember dolgozik, összesen 300 megrendelő igényeit elégítik ki különböző méretű és nagyságú öntőkokillákka) a másfél millió forintot is. — Nagy a felelősségünk, itt nem lehet tévedni — mondja Rövid János esztergályos, szerszámkészítő, aki 16 éve dolgozik a szakmában. Jelenleg a Hajdúsági Iparművek részére készítenek „HIMES” szerszámot. — Mindig új feladatok elé állítják az embert a különböző gyártandó szerszámok. Változatos, érdekes, szép munka a miénk — vélekedik Menus János marós. — Nekünk, szerszámkészítőknek az a dolgunk hogy keziirk alól jó szerszámot adjunk más gyáraknak. Egy egy szerszámmal nagy sorozatban több tízezer alkatrészt gyárt majd a megrendelő. Munkánk változatos, és mindig új feladatok elé állítanak bennünket. Ügy érezzük, gyárunkban v8Jam<‘0"vi szerszámkészítő munkáját megbecsülik — mondja Szűcs Károly. (Perl Márton képriportja) Konferencia Sopronban TÖBBEKKEL ELLENTÉTBEN vallom — pedig a kenyerem ellen beszélek —, hogy az élőszó ereje, varázsa, a tömegkommunikációs eszközök széles körű elterjedése ellenére sem csökkent. A televízió, a rádió, az újságok nem helyettesítik, nem helyettesíthetik a személyes emberi kapcsolatokat. A beszélgetések, a véleménycserék pótolhatatlanok, csak az érvek és ellenérvek ütköztetése, a válaszok és viszontválaszok során tisztázódhatnak a vitatott kérdések. Elengedhetetlen követelmény azonban, hogy mindazoknak, akik vállaljak a párt politikájának magyarázását, nép- szérüsitését alapos ismerettel, tájékozottsággal kell rendelkezniük. S ezt csak úgy laliet elérni és biztosítani, ha a párttagság politikailag jól felkészült, tájékozottsága a politikai kérdésekben naprakész. A szóbeli agitáció nem egyetlen, de egyik legjelentősebb formája a politikai vitakör. Hatékonysága rendkívül nagy és meghatározó szerepet játszik politikánk megismertetésében. Mi a politikai vitakörök célja, hol helyezkednek el a tömegpolitikai munka rendszerében, hogyan tevékenykednek megyénkben? Az elkövetkezendő napokban, hetekben erről váltanak szót a járási és a városi pártbizottságainkon azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a tapasztalatok összegzése után megjelöljék arakat a tennivalókat, amelyek megvalósításával még hasznosabbá válhat ez a nagyon fontos munka. A politikai vitakörök célja elsősorban az, hogy segítségei nyújtson az embereket érő sokirányú információ értelmezéséhez, a. helyes következtetések kialakításához, a párt politikájának egységes értelmezéséhez és magyarázásához. A vitaköri megbeszélések tehát á felvilágosítás, a tájékoztatás, az egységes értelmezés és az egységes, közös cselekvésre késztetés funkcióját látják el. A vitakör módot és lehetőséget nyújt ahhoz, hogy aktuális politikai kérdésekről élő, eleven vita bontakozzék ki, hogy a résztvevők kicserélhessék véleményüket, együttes eszmecserében alakíthassák ki álláspontjukat. MEGYÉNKBEN 333 politikai vitakör ' , működik, 5849 résztvevővel. Ebből a párttagok száma 3295, több mint egyharmada pedig nő. Összetételük rendkívül változatos: az ipar és az építőipar területéről 2283, az állami gazdaságokból 149, a termelőszövetkezetekből 1125, a közlekedésben és hírközlésben dolgozók közül 434, a kereskedelemben tevékenykedőkből 295, a nem termelő ágazatokból pedig 1439-en vesznek részt a politikai vitakörök munkájában. Rajtuk kívül mintegy 70 nyugdíjas is rendszeres látogatója a vitaköröknek, amelyben tartalmas, hasznos, termékeny viták folynak. Ebben meghatározó szerepe van annak a 454 propagandistának, akik a politikai vitaköröket vezetik. A vitavezetők többségében elméletileg felkészültek, a politikai kérdéseket jól ismerik, az országos és helyi kérdésekben járatosak és megvan az a képességük is, hogy a résztvevőkkel megfelelő kontaktust tudnak kialakítani. Jó híre van többek között a gyögyösi MEZŐGÉP Vállalatnál és az egri Finomszerelvénygyár gyártmányfejlesztési osztályán működő politikai vitaköröknek. A vitavezetők közül pedig a gyöngyöspatai egyesült tsz-ből dr. Nagy .János, az. egri Finomszerelvény- gyárból Czékmány György, a Mátravidéki Fémművekből Bihari Pál, az egri Beruházási Vállalattól .Gubyás Ferenc és Apcról Szűcs .Lajos neve kívánkozik * ide jó példaként. Ezek a vitavezetők kiválóan végzik nagyon fontos pártmegbízatásukat az ő és a hozzájuk hasonló vitakörvezetők tájékoztató, orientáló tevékenysége nyomán fejlődött tovább az alapszervezetekben a politizálás légköre. A politikai vitakörön részt vevők a gyakorlatban alkalmazzák és továbbadják az ott hallottakat. Az országos kérdéseken túl a napi részkérdésekről Is sok szó esik ezeken a beszélgetéseken. A résztvevők megismerik az összefüggéseket, „a mit és a miértre” választ kapnak. Végső soron a párt napi politikájának szervezettebb és színvonalasabb tolmácsolását szolgálják és ez az út vezet a cselekvéshez, a tetthez, a mindennapi feladatok és a távolabbi célok megvalósításához is. Ezekben a vitákban kristályosodik ki a mindennapi valóság, a párt politikájának szándéka és célja. S amikor a kör hallgatói tovább adják, tovább viszik a hallottakat, akkor azonos, egységes és nem különböző vélemények jutnak tovább. És ez nagyon fontos, mert ez a feltétele az egységes cselekvésre történő mozgósításnak is. A vitakörön részt vevők az országos és a helyi kérdések megismerése után jobban megtudják ítélni munkahelyük, vagy a szű- kebb közösség tevékenységét és a rájuk váró feladatok megismerésén túl másokat is viszonylag könnyebben tudnak bevonni a közös cselekvésbe. A POLITIKAI vitakörök létjogosultságát, jelentőségét a tömegpolitikai munkában ma már nem vitatja senki. Elismerik pótolhatatlanságát a párt politikájának népszerűsítésében és a feladatokra történő mozgósításban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs már itt tennivaló, hogy ne lenne még több, még jobb lehetőség a munka javítására. Mert például akad olyan párttag, aki úgy véli, ő már mindent tud, mindenben tájékozott, neki nincs szüksége újabb és újabb ismeretekre. Nem kell bizonygatni, mennyire téves hiedelem ez. Van, aki részt vesz ugyan a politikai vitakörök munkájában, de bátortalan, nem kapcsolódik a vitához, nincs véleménye. Itt a vitavezetők tehetnek sokat bátorításukkal, támogatásukkal. Előfordul olyan tapasztalat is, hogy egyes helyeken olyanokat hagynak ki a vitakörökből, akiknek ott lenne a helyük. Ha nem is jellemző, de előfordul, hogy nagy létszámúak a vitakörök, nagy különbség van a résztvevők politikai felkészültségében és ez mindenképpen a vita, a tartalmi munka rovására megy. Tovább kellene és lehetne gazdagítani a politikai körök munkáját, a jobb helyi tájékoztatással is. Elsősorban —, de nem kizárólag — arról kellene többet beszélni és nem utolsósorban tenni érte, ami ott az adott helyen a legfontosabb. Még mindig előfordul, hogy a világ, az ország dolgairól többet tudnak egy községben, vagy egy gazdálkodó szervnél, mint arról, ami szűkebb környezetükben történik. Hogy éz ne így legyen, ezért a helyi párt-, állami- és gazdásági vezetők tehetnek a legtöbbet. És végül egy téves felfogást kell eloszlatni: egyesek úgy tekintik a politikai vitaköröket, mintha azok pártoktatási rendszerünk első, vagy legalsó lépcsőfokai lennének. Nem erről van szó, és ezért nem árt hangsúlyozni: o politikai vitakör nem része a pártoktatásnak. A politikai vitakörökben kis csoportban történő politizálásról, agitá- cióról van szó. A politikai vitakör felvilágosító, tájékoztató, értelmező, mozgósító funkciójával a politikai agitáció feladatait látja el és nem a pártoktatás, hanem a szóbeli agitációs rendszer része. És ez nem is olyan kevés. Papp János tűk őket: diszkóműsort adtunk, énekversenyt rendeztünk, szakköröket alakítottunk. És esküvőkre jártunk: a magyar kolóniából több mint hatvanon Uszty- Ilimszkbe nősültek ... Aztán ismét jött a nyár és szinte észrevétlenül eltelt az önként vállalat két esztendő. Augusztus 9-én volt az utolsó munkanapjuk, másnap gyűlést tartottak a hazainduló Kun Béla ifjúsági építőbrigád tagjai, aztán irány Moszkva, ahol négy kellemes napot töltöttek. — A búcsúzás Uszty- llimszkban is nagyon nehéz. Amikor az utolsó műszak után letettük a szerszámot, jó orosz szokás szerint koccintottunk egy-két üveg itallal a barátokká vált munkatársainkkal. Nem sok szó hangzott el akkor, nehéz is lett volna elérzékenyülés nélkül megállni az elköszö- nés perceit, de az elhangzott egy párszor, hogy „ügye, találkozunk még, fiúk?’’ Nagyon remélem, hogy igen, m&rt mi kértük az ottani Komszomol-vezetőktől. hogy ha magánemberként is, 5—10 év múlva hadd térjünk vissza az Angara menti városba. Vajon, milyen érzés lesz újra ott járni...? Az ablakon hirtelen be- üvöltő autókürt visszazökkent bennünket a mába. Zoli leteszi a kávéscsészét, tenyere rásimul a bukósisak félgömbjére, mintegy jelezvén : indulnia kel. — Még be szeretnék menni az itthoni munkahelyemre, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalathoz. Meg akarom tudni, hogy hol dolgozik az egykori " brigádom, mert szeptember 1-én már velük kezdek valamelyik építkezésen a festők, a tapétázók, burkolok munkahelyén. Tudod / — mondta, ahogy kezet ráztunk —, legalább olyan izgalommal várom az első munkanapot, mint két esztendeje hétezer kilométerrel■ odébb ... Szilvás István Országos konferencia kezdődött kedden Sopronban a gépelemek egyetemi és főiskolai oktatásáról, s az ezzel kapcsolatos kutatásokról. A rendezvény házigazdája a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem. A tudományos tanácskozást Kecskés Sándor, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem rektora nyitotta meg. tíz egyetem és főiskola 90 oktatója előtt. Az első napon a soproni egyetem, a Miskolci Nehézipari j Egyetem és a Budaper'4 Műszaki Egyetem oktató’ vm kájáról, s a hozzám' ar>_ csolódó kutatásokról mg- zottak el előadások. iMMMsM 1978. augusztus 30,, szerű* Nem kaiand volt, hanem kemény munka Uszty-llimszkről — itthon fit ÜJ VAROS SZÜLETETT A TAJGABAN — MÍNUSZ ÖTVENHÉT FOK ÉJSZAKA — A BÜCSÜZÄS ITT IS NEHÉZ — VISSZA A TANACSÉPlTÖK RÉGI FESTÖBRIGADJABA Amikor harmadszor álltam meg a dormándi ház kapujában, a szomszédok már Ismerősként üdvözöltek. Es csak rázták a fejüket: Zoli nincs itthon... Először bosz- szantott a cjolog, hogy végképp nem tudok találkozni vele, aztán rájöttem, miért is nincs itthon az Uszty- Iligiszkböl hazatért fiú: ismerkedik az „óhazával”. Egyik nap Eger, másnap Miskolc, aztán a szülőfalu utcáit rótta, a hét végét pedig a fővárosban töltötte. Végre találkoztunk. Bíró Éioli, ez a magas, izmos építőmunkás gyerekes őszinteséggel szabadkozott a csavargásai miatt: — Látni akartam, hogy mi változott itthon. Szinte hihetetlen, hogy mennyi szép ház épült Dormándon, hogy milyen szép lett az új egri lakótelep, s micsoda nyüzsgés, forgalom van mindenfelé. Hiába, két év távoliét — nagy idő ... Minden utazás egy nagy kalandnak ígérkezik. Zoli esetében sem volt másként, hatan akartak nekivágni a szibériai „nagy kalandnak” a ■-■égi brigádból, végül egyedül maradt a szándékával. Két esztendeje történt mindez,, augusztusban. — Bevallom, én sem számítottam ilyen erőpróbára — mondta. — Egyáltalán nem kaland volt ez. hanem kemény. nagyon kemény munka. Szokatlan körülmények között, ismeretlen emberek világában, zord télben, tikkasztó nyárban. Egy év után sokan meghátráltak. Én azt tartottam, ha vállaltam, kitartok. És örömmel mondhatom, nem bániam meg, hogy próbára tettem magam ott, a távoli munkahelyen is. Uszty-Ilimszk. Hétezer kilométerre fekszik, valahol a szibériai tajgában — ennyit tudott Zoli a leendő „hazájáról” mielőtt elindult. Sok mindent elképzelt az utazás előtt, milyen is lesz majd. És minden homlokegyenest másképp volt. — A térképen jelezték Uszty-llimszket, mint várost. Odaérve hatalmas sártenger fogadott, néhány öreg ház. No, mondtuk, jó helyre kerültünk. Két év alatt azonban ott is sok minden megváltozott: most egy új várostól búcsúztunk el. Olyan várostól, amelyet többedma- gammal én is építettem, Igaz, az első évet a kombinátnál dolgoztam, aztán kerültem át az UPTK-hoz, egy orosz kisvállalat harmincfős asztalosbrigádjába. Lakásberendezéseket, játszótéri kellékeket és óvodai bútorokat készítettünk. A munkánk sok mindentől függött, egyebek között az időjárástól. Időjárás... Ez mar inkább a kalandhoz tartozik. Az első tél próbára tett anyagot, gépet, embert. Az egyik januári éjszakán mínusz öt_ venhét fok köszöntött az építőkre. Nappal sem volt sokkal kevesebb. A betont fűtötték, hogy bele ne fagyjon a szállítókocsi tartályába, a kalapáccsal, a szeker- cével óvatosan kellett bánni, mert a legkeményebb acél is úgy tört ebben a hidegben, mint az üveg. A nyár rövid volt, de forró. Aztán szeptember elején, egyik napról a másikra másfél méteres hó borítqtta be a tájat. Az Angra befagyott, s egészen júniusig járták a jegén a púpos platójú gépkocsik. — Nyáron sokat csónakáztunk a folyón, 80—100 kilométernyire is elvittek bennünket a szovjet barátaink, akikkel együtt horgásztunk. Télen aztán mi szórakoztatAkiktöl búcsúztunk: szovjet barátaink...
