Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-26 / 201. szám
Dóra jelenti... Uj magyar film Ú| hiánycikkek A melegítőktől — az iskolaköpenyig Kevés az olcsóbb áru Olvastam Radó Sándor élményszerűen izgalmas könyvét. Tetszett. Majd láttam a könyv részletei alapján készített új magyar filmet. Képsorait, dialógusait szinte behálózta az unalom. Nagyon nem tetszett. Sőt, elszomorított. A kísérletezés jogát senkitől sem szabad elvitatni. Noha meggondolandó, hogy ily sok kém, kaland, hírszerző, illetve felderítő téma megfilmesítése után szükséges-e valamiféle mondvacsinált új utat keresnie a magyar filmgyártásnak? Főleg ilyen járhatatlanul rossz utat, amely csak a sikertelenségbe vezethet. Vagy inkább vállalva az eseménye- sítés, netán a kalandosítás vádját — sőt a szerző ellenállását is!—, s akkor a témához, a könyvhöz méltó jól pergő, feszült, lélektani szituációkat is ábrázoló, izgalmas történet kerekedhetett volna az unalom helyett. Olyan film, amelynek apró részletei ugyan nem mondhatók feltétlen hitelesnek, de igaz a légköre, a mondanivalója és főleg az igazsága. Már a múlt év őszén gyanakodni kezdtem. Amikor a rendező, a tehetséges Bán Róbert, nyilatkozatát olvastam, miszerint: amit a filmben megmutatnak, az történelmileg hiteles és a közöttünk élő Radó professzor hitelesíti saját személyével. Akkor sem értettem: miért kell egy játékfilmet — amelyet Zimre Péter és Kertész Ákos írt — hitelesíteni? Nem vesszőparipa a már- már az esztétikai minősítés egyedüli rangjára tornászta- tott hitelesség visszatérő említése. Kimutatható ugyanis, hogy a film alkotóit éppen az eredeti történethez, a könyvhöz való szolgai ragaszkodás a hűtlen hűség lehetőségének fel nem ismerése, vagy elvetése juttatta olyan forgatókönyvhöz, amelyből egyszerűen nem lehetett izgalmas, jó filmet csinálni. Csak hiteleset. S ez önmagában bizony nagyon kevés. A Dórát megszemélyesítő Bodrogi a bevezető képsorokban — teljesen feleslegesen — igyekszik ugyan fel. készíteni a nézőt arra, hogy mi mindent ne várjon az elkövetkező másfél órában. de. hogy mozit se, arról nem esett szó. © Pedig a korszak — a második világháború —, amely, ról a film szól, izgalmakkal teli, A tét még akkor is óriási, ha Dóráékat a semleges Svájcban nem érte percenként életveszély. Látszólag csak ültek, beszélgettek, te- ázgattak, kapták a híreket, rejtjeles üzeneteket továbbítottak. féltek a házkutatásoktól, igyekeztek elkerülni a rendőrség embereit, még inkább a Gestapót. Jóformán ennyit mutatott a film a bátor felderítőkről, mindennapjaikról, vívódásaikról, a hírszerzők és elhárítok izgalmakban bővelkedő harcairól. A vontatott, és sekélyes történetet papírízű dialógusok kísérték, eredeti híradófelvételek magyarázták, értelmezték. S amikor a film végén megjelent a könyv írója, az egykori híres felderítő, az embernek az az érzése támadt, hogy tulajdonképpen játékfilmnek álcázott dokumentumkrónikát látott, amelyet a köny- nyebbség kedvéért színészek adtak elő. Utólag persze könnyű bölcsnek lenni. De hát ez a kritikusok sorsa. Az alkotóké pedig az, hogy okosan mérlegeljék : vajon kínál-e megfelelő filmszerűséget az egyébként kitűnő könyv, a Dóra jelenti-..? Nem kínál. Ez esetben pedig nem a könyvet kellett volna vállalni, hanem a témát. Dóráék hősi helytállásáról, a csoport, valamint a hírforrások kapcsolatairól, belső konfliktusaikról, az elhárítás és a beépülés manővereiről lehetett volna filmet csinálni. És természetesen még sok mindenről, ami érdekes, izgalmas. S ha egy igazságban gyökeredzett, ám íróilag és filmes nyelven is jól megfogalmazott, fordulatos történet végén netán megjelenek a könyv szerzője, legfeljebb kedvesen megfeddi a filmeseket, amiért a valóságnál sokkal izgalmasabbra, és látII. Felvirradt a nagy nap. Az üzemi kultúrház nagytermében elhangzott az ünnepi beszéd: Lajtos olvasta fel hosz- szan, terjengősen, kiteregetve papírjait. A főmérnök és a párttitkár izgultak legjobban, nehogy felcserélje a lapokat. Simán, bakizás nélkül jutott a végére. Az emelvényen mozgolódás támadt. A magas vendég emelkedett szólásra. Röviden, közvetlen mondatokkal méltatta az évfordulót. Óvott attól,, hogy az ünnep- ség-centrizmus háttérbe borítsa azt, ami a lényeg: a mindennapi termelőmunkát. Papír nélkül, könnyedén fogalmazva, határozottan, fordulatosán beszélt. Lajtos kicsit irigykedve figyelte. .Ja, ha nekem is volna annyi szabad időm, hogy szónokképzőbe járjak.. ___ .. v ányosabbra hangolták a sztorit. A közönség és a kritika bizonyára örömmel vállalja az ilyenfajta hűtlen hűséget. A szovjet hírszerző csoport jelentőségét, a hadihelyzetet is befolyásoló érdemeit nem e film kapcsán kell méltatni. Így jobb híján neim marad más hátra, mint feljegyezni: Bodrogi Gyula talán valóban hasonlított a hírszerző Dórához, Dunai Tamás Jim szerepében felvillantott egy érdekes figurát, Bánfalvi Ágnes Rose-ja pedig olyan sematikusan naiv volt, hogy egyetlen pillantásával elárulta későbbi lebukását. A népes és remek színészgárda csupán a szerepek vázlatáig juthatott el. Herczenik Miklós képsorai izgalom és látvány nélkül szolgálták az unalmat. Pedig a svájci városképek, a Genfi-tó és környéke, valamint a ház, ahol Radóék laktak, igaziak, hitelesek voltak. ★ Tartozom még egy vallomással : kicsit ünnepelni mentem a moziba. Most harminc éves a magyar állami filmgyártás. A Filmhíradó à műfaj eszközeit latba vetve köszöntötte a jubileumot. Majd következett a Dóra jelenti... Egy elszalasztott, és talán soha visz- sza nem térő lehetőség. Az ünnepet nem a kritikus rontotta el. Aztán minden haladt a megszokott mederben. A díszteremben villogott a fényes teríték, a kikeményített fehér abroszok szinte ropogtak. A protokoll-sorrend szerint elfoglalták helyeiket a vendégek. Az ajtóban pincérek jelentek meg, a remekül feldíszített hidegtálakkal. A bámulat moraja futott végig a termen. Majd hosszabb csend következett. Csak a jóízű étkezések meghitt zöreje hallatszott. Pár perc múlva Kismányo. ki diszkrét pohárcsengetéssel adott jelt. — Kedves vendégeink! Engedjék meg, hogy az évforduló alkalmából szocialista brigádunk ajándékát átadjam Tornyos elvtársnak. Kinyílt a forgóajtó, és Czi- rákovics hozta szalagos tálcán alkotását. Egy hatalmas tortát, amelyen a nagy emKüszöbön az ősz, s vele, már így, augusztus végén, az iskolába indulók szeptemberi gondjai is. Az idén úgy tűnik, a szokásosnál is kissé nehezebb dolguk lesz azoknak a szülőknek, akik jól iföl akarják készíteni gyerekeiket a következő tanévre. A tavalyi hiánycikkek közül ugyan sok eltűnt, akad azonban más, amit hasztalan keresnek a vásárlók. Az általános iskolai füzetcsomagokkal például évek óta nincs probléma, ezúttal az egri, a füzesabonyi és a hevesi boltokban még spirálfüzetből is volt választék. Az olyan nélkülözhetetlen tartozékokkal szemben, mint faragó, tolltartó, vagy iskolatáska, már nem ilyen kedvező a helyzet. Egerben például a korábban megszokottól eltérően, a nyolcfajta faragó helyett csak kétfélét lehet kapni. A tolltartók közt nem látni az oly népszerű fából készülteket, vagy az olcsóbb fajta műbőrt. Hasonló a helyzet a hevesi papírüzletben is, ahol fontos hiánycikknek számít még az iskolatáska is. Igaz, a helybeliek, ha az ottani áruházat keresik föl, akkor már hatfajta közt választhatnak, de a legdivatober képmása volt látható. Cukormáz arcvonásain megmegcsillant a fény, az ízes dió és mandula-reszelék tömörségét sugallva formázta ki a hajat, bajuszt, szakállt. A maga nemében páratlan ajándék a vendég előtt ékeskedett teljes pompájában. Az öreg cukrász egy ideig meg- hatottan bámulta élete legtöbbet ígérő munkáját, és az emelés járt a fejében, amit most halálbiztosan megkap. Keveset időzött itt persze, csak az illendőség kedvéért, hogy tudják meg: kié a mestermunka. A vendégek önkéntelenül tapsban törtek ki. Nb, nem egészen önkéntelenül, Kis- mányoki verte össze legelőször a tenyerét. Tornyos elvtáre meglepetésében tüdőre nyelt néhány finom falatot, és letette az evőeszközöket. Az arca bíborszínűre, vészjóslóra változott. — Kinek az ötlete volt ez az ízléstelenség? — fordult Lajtoshoz. Most Lajtosra jött rá az ijedelem. — Kinek az ötlete volt? — ismételte jó hangosan, hogy ő fedve legyen. Talán így még kimászhat ebből a slá_ masztikából. Munkatársai és a vendégek halkan és hangosan ismételgették: Kinek az ötlete volt? Tornyos elvtárs intett a sofőrjének. Szép lassan felállt — így még szörnyűbbnek hatott a jelenet —, és ment a kijárat felé, ___ s abb színek itt is hiányoznak. Akad viszont diplomatatáska, amit Egerben keresnek hasztalanul a középiskolás diákok. Az eddig fölsoroltaknál komolyabb gondot jelent, hogy a fiú iskolaköpeny országos hiánycikknek számít. Az egri Centrumban kamaszméretből van ugyan némi választék, Füzesabonyban viszont szinte semmivé apadt a készlet. A hevesiek a tavalyról maradtak közt válogathatnak, itt viszont a leánykák, bakfisok számára szomorú a helyzet Bizony, ha egyáltalán vásárolni akar. nak, a megyeszékhelyet kell fölkeresniük, ahol ugyanis szebbnél szebb fazonú, anyagú, divatosabbnál divatosabb, olcsó és drága (49 forinttól 280-ig) köpenyeket kínál a Centrum. A tornafölszereléssel Is esztendők óta baj van. Az idén talán éppen az egyik legilletékesebb üzletben, az egri Sportboltban a legkisebb a választék. Általában hiányoz, nak a száras kosárcipők, az edzőcipők, van ahol a tenisz-, illetve a fehér feles tornacipők. Néhol csak a kisebb, néhol csak a nagyobb Kismányoki rémülten nézte. A szívét jeges kéz szorította össze. — Ha most összeesnék, és elvinne a mentő •... — sóvárgott föl benne a megváltó megsemmisülés. De nem történt semmi baja. Kimenekült, az irodájába zárkózott, és vizes borogatást tett a mellére. — Az ember kiteszi a lelkét. Most aztán fuccs a japán permetezőnek! — bor- zongott meg a hideg víztől. Lassan visszatért életereje. A bosszúvágy kerítette hatalmába. „Na, megálljon, Lajos bácsi!” Egy konyhalányt az öregért szalajtott. Czirákovics mit sem sejtve tűnt fel, jókedvűen, kissé spiccesen is, hiszen a nagy munka után kijár néhány kupica. Riadtan hőkölt meg, látva a Kismányoki eltorzult arcát — Lajos bácsi! Maga beszélt rá! Maga beszélt rá. A maga ötlete volt. Tönkretett. De én kibabrálok magával. Megemlegeti még a tortáját! Czirákovics értetlenül hallgatta. Nem fért a fejébe, remekül dolgozott, és ez itt sértegeti, fenyegeti! Feltolult benne is az indulat. — Te. í i te. ! I ne magázz engem — mondta remegő hangon. Kiment, és becsapta az ajtót. Billent körülötte egyet a világ. A terembe keveredett, maga sem tudta, hogyan. Beleesett, már üresen . találta a díszesen megtérített méretet tudják adni, nem lesz könnyű a szülőknek ide. oda utazgatni... Valamiféle melegitőkíná- lattal is csak az egri Centrumban találkoztunk. A legnépszerűbb ADIDAS-t — műszálas, oldalcsíkos „mac- 4 kó” — hasztalan keresik a vevők. Igaz, ez nem olcsó, de azt mondják, megéri.,. Az is problémát okoz majd, ha az iskolák — úgy mint tavaly, — az egyendreszt követelik a lányoktól. A legtöbb méretben ugyanis nincs színvariáció. És mi az, ami van? A korábbi évektől eltérően lehet kapni számolócédulát, korongot, gyurmát, filcet, színest, piros-kéket, vonalzót, rajztáblát, füzetborítót, olcsó körzőt és körzőkészletet. Ës mindenütt Ígéretet is arra, hogy iskolakezdésig még megszerzik a hiányzó fölszerelést. Ez persze már nemcsak a boltokon múlik... Színésznőből hadnagy „Mária főhadnagy” operettalakja után egy valóban létezett „Mária hadnagy” nyomára bukkantak a Baranya megyei Levéltár iratai között. A színésznőből lett honvédtisztről mindeddig szülővárosa sem tudott, Be- zerédy Győző helytörténész egy 1850-ben kelt dokumentumban fedezte fel. A bátor pécsi lány honvédtisztként harcolta végig az 1848—49-es szabadságharcot. Szommer Máriának hívták, Szommer Márton jómódú gombkötő- ^ mester gyermeke volt, s feltehetően 1848 nyarának végén hagyta ott a színészi pályát, és állt be a szabadság- harcos seregbe; az egyenruha mellé a Nyári Lajos álnevet vette fel. Amikor Komárom kapitulált, a többi várvédővel együtt ő is kegyelmet nyert, és hazalátogatott Pécsre. Jellemző a fiatal nő bátorságára, hogy honvédtiszti egyenruhában jelent meg a esá- - száriak által megszállt vá_ rosban. A levéltárban őrzött dokumentum egyébként a szüleinél tett látogatásával kapcsolatos. Szommer Mária későbbi sorsáról mindeddig nem sikerült közelebbit megtudni. asztalokat.' Néhány pincér hordta le a finom, Ínycsiklandó, szinte érintetlen tálakat, egyikük röhögve markolt bele kézzel a borjú- nyelvépítménybe. A szájába tömte a csemegét Az asztal főhelyén ott árválkodott — ragyogott a sár. tetlen, meg nem karcolt-torta. A nagy ember képe a hőség ellenére sem olvad o- zott, élethüsége semmilyen szempontból sem szenvedett csorbát. Czirákovicsot elöntötte a keserűség. Fölkapott egy fél üveg konyakot és két nyelintésre eltüntette. — Hát élet ez? — pillogott a hirtelen kábulattól. Szavait közvetlenül a nagy emberhez intézte — Hát, kérem, lehet ezt művelni egy dolgozó emberrel? Annyi év után? Tőled, kérdem, öreg harcos! Itten ezt a dolgot valahogy másképp is lehetne intézni? Azt a nyavalyás emelést, azt mért kell ku- nyerálni? Hajnali háromkor kelek!... En a brigádban is ... Olyan ember vagyok- • ■ aki megadja a tiszteletet. De meg is követeli! Engem egy Kismányoki ne Lajos bá- csizzon ! Igazam van vagy nincs igazam? Az öreg cukrász nem akart hinni káprázó szemének : a kép hunyorított egyet, hogy: Igazad van, Lajos! Aztán felállt a tortáról, lerázta magáról a cukormázat és eltűnt a teremből. 'i*4 Márkusz László A Balogh Ilonkára való iskolaköpeny hiányzik a füzesabonyi áfész-áruházból (Fotó: Szabó Sándor) .mm W.) I
