Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-23 / 198. szám
ßf fa síé v előtt Saite ielkészsílés, alkotó légkör Néhány nap múlva véget ér a szórakozást, az önfeledt játékot, az utazást, a táborozást jelentő nyári szünidő, s benépesülnek az iskolapadok. Ilyenkor a szülőket és a diákokat egyaránt az foglalkoztatja, hogy milyen is lesz az elkövetkező tíz munkás hónap — erről szól Szabó István, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Hatszázzal több áradás — Javulnak-e a tárgyi feltételek? — Szerencsére örvendetesen. Olyan községekben is létesülnek óvodák, ahol eddig még nem voltak ilyen gyermekintézmények. Szeptemberben, illetve az elkövetkező hónapokban Andor- naktályán, Istenmezején, Ke- recsenden, Noszvajon, Szűcsiben ötven-ötven, Egerszó- láton huszonöt Apróságot várnak. Az is előrelépés, hogy a jól felszerelt konyha sehol sem hiányzik majd. Nem mindennapi áldozat- készségükért elismerés jár a helyi tanácsoknak és az üzemeknek, hiszen nemcsak a meglévő helyiségek karbantartásáról gondoskodtak, hanem az újak építését is szorgalmazták. Ennek köszönhető, hogy kaput nyitnak a hatvani százötven, a lőrinci száz-, a petőfibányai ötvenszemé- lyes óvodák. Az utóbbi költségeit teljes egészében a Mátraalji Szénbányák Vállalat fedezi. Dicséretes a lakosság támogatása is: az emberek egyetlen településen sem húzódoztak a társadalmi munkától. Ha elmarad ez az összefogás, akkor aligha szü_ letnek ilyen gyorsan ilyen rangos eredmények. Ügy terveztük, hogy háromszázhuszonöttel több kisfiút és kisleányt veszünk fel, mint korábban. Ezt a szintet túlteljesítettük. hiszen a hatszázas létszámnál tartunk. Természetesen gondok is akadnak. Jelenleg is nagy a zsúfoltság a városokban, különösképp Egerben és Gyöngyösön, Az utóbbi helyen ideiglenes jellegű szükségmegoldással próbálkozunk. Űj általános iskolát nem avatunk, csak a pétervásári oktatási intézmény bővült négy tanteremmel. A tatarozás, a festés azonban mindenütt befe_ jeződött, s a jó szervezés, az előrelátás érdeme az, hogy nincs akadálya a tanítás megkezdésének. Folytatódott a körzetesítés. A tarnaszent- miklósi és a hevesvezekényi gondunk sem lesz, hiszen a Jászberényi Tanítóképző Intézettel megállapodtunk abban, hogy biztosítja számunkra az utánpótlást. Az üres helyeket az általános , iskolákban is betöltötték. — Lesznek-e képesítés nélküliek? — Nem vigasztaló, de továbbra is számítanunk kell rájuk. A gyermekgondozási szabadságon lévők helyettesítését —, s ez országos jelenség — csak így oldhatjuk meg. Mindenesetre arra törekedtünk, hogy olyanokat alkalmazzunk, akiket hivatásérzet vezérel, s akik idővel meg is szerezhetik a dip. lomát. Reméljük: a tapasztalt kollégák segítenek nekik, s megkönnyítik számukra a beilleszkedést, az eligazodást. Annál is inkább, mert ez minden tantestület érdeke. v Tizenegy napos siklós — A legtöbb a tennivaló , az általános iskolákban. Kiemelné a lényegesebbeket? — Két fő feladatról semmiképp sem szabad megfeledkezni. A nevelőmunkát át kell, hogy hassa a két jelentős jubileum — a KMP megalakulásának, a Tanácsköztársaság létrejöttének hatvanadik évfordulója — méltó megünneplésének gondolata. A pedagógusoknak közre kell működniük a gyermekek nemzetközi évének rendezvényeiben Is. Ezenkívül fokozott gondot kell fordítaniuk arra, hogy az új oktatási és nevelési terv bevezetése zökkenőmentesen haladjon, s az alapdokumentumokban rögzített célok maradéktalanul megvalósuljanak. Ezt támogatja a felügyelet, az iskolavezetés. Nemcsak azzal, hogy biztosítja a megfelelő munkakörülményeket, hanem úgy is, hogy ötleteket ad a jelenlegi eszközök hatékonyabb fel- használásához. Életbe lép — többek között — az első osztály valamennyi tárgyának tan- és óraterve. Épp ezért itt csak képesített tanítók dolgozhatnak, ugyanis kizárólag ők birkózhatnak meg a sokrétű feladatkörrel. A tankötelezettségi törvény végrehajtását állandóan figyelemmel kísérjük. El kell érni —, s ennek különösebb akadálya nincs is —, hogy minden óvodai nevelésben nem részesülő gyermek látogassa az egyéves iskolaelőkészítő foglalkozásokat. A cigánytanulók fokozott törődést igényelnek, hiszen közülük toborzódnak az osztályismétlők, a túlkorosak, s ők morzsolódnak le leginkább. A cél érdekében össze, foghatnak az iskolák, a szülői munkaközösségek, az úttörőcsapatok, a helyi társadalmi szervek. Ha együttműködnek, akkor minden apróságot számba vehetnek, s így senki sem veszít egykét esztendőt, azért, mert nem került a nyilvántartásba. — Tovább szélesedik-e a szabad szombatos rendszer? — Szeptembertől a tizenegy napos munkarend lép életbe a felső tagozaton is, s azokban az óvodákban, ahol ennek feltételeit megterem, tik. A tantárgyfelosztást és az órarendet ennek megfelelően kell elkészíteni, méghozzá úgy, hogy a nevelésoktatás színvonala ne csorbuljon. Közös igazgatás Mi változik a középiskolákban? — Irányítás szempontjából lépcsőzetesen — a folyamat 1980-ban fejeződik be — a városokhoz kerülnek. ök oldják meg a kinevezést, a gazdasági ügyeket — ez felelősségérzetüket növeli — mi a szakfelügyeletről gondoskodunk. Halad a kollégiumok és az oktatási intézmények összevonása. A közös igazgatás alapvető erénye az, hogy a pedagógiai munkát összehangolhatják, ' s ez lehetővé teszi az eredményesebb képzést, összegezve azt mondhatom: az új tanévre gondosan felkészültünk. A tárgyi és a személyi adottságok sokkal jobbak, mint bármikor voltak. Épp ezért — munkatársaimmal együtt — bízom abban, hogy óvónőink, tanítóink és tanáraink alkotó légkörben tevékenykedhetnek a diáksereg javára. Pécsi István Szépül a Szabadságszobor A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szakemberei megkezdték a gellérthegyi Szabadság Emlékmű helyreállítását és restaurálását. (MTI'fotó — Soós Lajos felv. — KS) Élmények és hangulatok Öt estéből álló orgonahangverseny-sorozat Egerben Az Országos Filharmónia és a Műsorrendező Iroda a május 22-től augusztus 18-ig terjedő időszakban, az egri székesegyházban öt estéből álló hangversenysorozatot rendezett. Amikor Ella István az utolsó estén befejezte műsorát, a nagyszerűen sikerült program és főként utolsó száma után a közönség döbbent csendben ült egy ideig és utána a máskor hallgatag és illedelmes közönség tapsban tört ki. Ella István kitűnő teljesítményének szólt ez a taps csupán? Ügy hiszem, nemcsak eseti hatásról van szó. Az orgona, mint hangszer óriási hangtömböket képezhet. Erejével, olykor a végletekig fokozhatónak látszó energiájával ráömlik, rázúdul a hallgatóra, hogy a harmóniával, a zenei nyelvvel kifejezhető gondolatok és sejtések erejével emelje fel őt a hétköznapinál valamivel magasabb régióba. Kinek- kinek a készségei szerint. Amikor a zenehallgató prelúdiumról és fúgáról hall, nemcsak Bach neve ötlik azonnal eszébe, hanem az a lenyűgöző és néha megmá- morosító hanghatás is, amelynek a megszületéséért és befogadásáért annyian mennek orgonahangversenyekre. Innen van az, hogy a székesegyház orgonájának állandó létszámú — esetenként hat-hétszáz, olykor ezerfős — közönsége akad, de olyan nincs, hogy a székes- egyház ülésre feltűnően kényelmetlen padsorai meg ne telnének. Az évek óta megrendezett hangversenyeken a hazai jeles orgonisták és egy-egy külföldi vendég lép fel. A közönség már ismeri kedvenceit, stílusukat és eligazodnak a műsor összeállításából, milyen hangulati elemekre számíthatnak, melyik orgonaművész miért és milyen hangsúllyal szólaltat meg egy-egy klasszikus, vagy modernebb számot. Kárpáti József koncertjének alaphangulatát a líra jelentette. Lehotka Gábor Bachhal fűszerezett sorozattal jelentkezett, az ő estjén közreműködött Kovács Kálmán trombitán. Egy Franck-korál, egy Mendelssohn-szonáta, egy Purcell-mű, egy Pikéthy Ti- bor-alkotás, Baldassare. és PurcelL-szám adott ízelítőt abból a sokféle tájékozódó művészi keresésből, amely Lehotka Gábort jellemzi. Kovács Endre hangversenyének zárótétele Liszt Weinen, Klagen című nagy hatású műve volt, nem is először hallottuk ezen a székesegyházi orgonán, mégis és újból megrendített. Gregor József orgánuma előnyösen érvényesült a Bach-, Mendessohn. és Rossini-ári- ákkal. Egy stílusában más zenei és gondolati’ világba vittek el ezek a dallamok, mint ami ma körülvesz bennünket és mégis, ezzel a tőlünk már távoli stílussal is az emberi üzenet fontossága vált nyilvánvalóvá. Hannnes Kästner (NDK) műsorában Buxtehude g- moll prelúdium és fúgája és Bach Partita sopra-ja hozta az organamuzsika klasszikusait, de a művész lírai hevületét Hindemith III. szonátájában, Reger miséiének Gloria- és Benedictus-tételé- ben mutatta meg. Ella István műsora sem kerülte el Bachot, de a Bach- számot Glazunov d-moll prelúdium és fúgája követte. Mindkét mű mintha csak előkészítette volna a hallgatóságot, az átélten előadott Reger- és Messiaen-szám közbevetésével, Wirene Carillon de Westminster-ére. Ez az egy lendülettel végig- dübörgő, erőteljes és erőszakos zene elementáris hatást váltott ki a közönségből. Az élmények és hangulatok visszaidézése is nyereség, mert a közönség az ünnepi pillanatokra szívesen gondol vissza. S ha van észrevételünk, akkor azt inkább a még teljesebb élmény megszerzésének érdekében tesz- szük meg. Ilyen például az, hogy jó lenne a műsort egy leporellóval már az évad előtt bevezetni, valami olyasfélével, mint ahogyan a Filharmónia ezt a zenekari koncertek esetében teszi. Szolgálna ez tájékozódásul és hírverésül is. A nyári hónapokban még több idegen- forgalmi vendég beiktatná ezeket a zenei napokat programjába, ha tudná, mit kap ezekben a műsorokban. És megint egyszer, nemcsak a pedagógiai szempontok miatt — bár az sem megvetendő: jó lenne, ha a műsorban felhangzó zeneszámokat — hangulati előkészítés okán is — egy zenetörténész ismertetné. Volt már ilyen és nem is látszott feleslegesnek: ma sem az. A számok közötti hangulati átmenet is kívánna ilyen cezúrát. Akár két- három nyelven is. A közönség mindig is hálás a figyelmességért. Farkas András felső tagozatosok ezentúl He- f vesre járnak majd, ahol jól képzett nevelők készítik fel őket. Üj tornatermet kapott az egri Alpári Gyula Köz- gazdasági Szakközépiskola. Befejeződött — igen jól sikerült — a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium külső és belső felújítása. — Egyre többen szeretnének bejutni a napközi otthonokba. Teljesültek-e a jogos kívánságok? — Harminc új csoport — ebből tizenhárom a városokban — indul. Ez azt jelenti, hogy ezerkétszázzal több fiatal kerülhet be, mint tavaly. Sajnos ez a ' sok is kevés, ugyanis hely hiányában mintegy hétszáz kérelmet kellett elutasítanunk. Szakemberek a katedrán — Az elmúlt esztendők során egyre-másra emlegettük a pedagógushiányt? Mi a helyzet most? — Jó hír az, hogy van elég óvónő, s az új létesítményekben kizárólag szakképzettek dolgoznak majd. Tanítókra még szükség lenne, de jövőre már ilyen II. — Ö. istenem, hogy megharagudott! Hé, emberek, ide, ide! Rögtön összeszaladt néhány ember, akik kedvüket lelték mindenféle civódás- ban, verekedésben. Mire beléptek a jurtába, Dzsancan már felhúzta a csizmáját, és lehorgasztott fejjel állt az apja előtt. Az öreg az ágyon ült, és mindennek lehordta a fiát. Közben tubákot dugde- sott az orrlyukába, de remegett a keze, és a dohány a mellére hullott. — Még csak az hiányzik, hogy a fejemre nőj, te szemét! Éjszaka tekeregsz, aztán meg, akár a tolvaj, idegen házban rejtőzködsz? Kitől tanultad ezt? Nézd meg magad, szégyentelen ! Olyan sápadt vagy, mintha minden csepp véredet, kiszívták volna. — Rákiáltott a jurtában tolongó emberekre; — Takarodjatok! Mi dolgotok itt?! Neked meg, fiam, nem hagyom, hogy a fejemre ülj ! Összetöröm a csontjaidat, de meglesz az akaratom, aztán azt csinálhatsz, amit akarsz. Most öltözz és lódulj! Ne forgasd nekem a szemedet, mint a csikasz! Nyergeid fel a fakót, még ma eredj el a cafkádhoz, és mond meg neki, hogy ne várjon többé! Holnapután délre méltóztass hazajönni. Ha nem vagy itt időben, laposra verlek! Két boldog napot töltött Dzsancan a kedvesével. Életében először nem kellett reszketnie a félelemtől, hogy elkésik hazulról. Igazi férfinak érezte magát. Dagíma arcát Dzsancan. mellére szorította, kedvtelve szívta be a forró férfi verejték szagát, keze kitapintotta szívének dobogását. Teljes lényével átadta magát a kínzóan gyönyörű vágynak, romlatlan lelke végtelen . szerelemre szomjazott. Egész éjszaka gyöngéd becéző szavakat suttogott Dzsancan fülébe... A férfi így is őrizte meg az emlékezetében : a szemében tűz, az arcán a hajnal első piros sugarai. Az utolsó napot a legelőn töltötték. Dzsancan suta mozdulattal megölelte Dagí- mát, csókolgatta barna, pusztai szél szagát árasztó orcáit. Egy fehér kecske bámult rájuk ostoba sárga szemével. Dagíma elnevette magát: „Ö, te szégyentelen dög!”, hozzávágott egy követ, aztán a füle tövéig elpirult. Később, a karavánúton, amikor Dzsancan felidézte ezeket a perceket, könnyek szöktek a szemébe. Apja megértette, mi zajlik a fia lelkében, és a maga módján vigasztalni próbálta. Kegyetlenül hideg téli éjszaka volt. A fejük felett számtalan csillag vib1918. augusztus 23.» szerda rált, az ég alját már kifényesítette a kelő nap ... „A káravánosok különleges emberek — mondta az apja. — Nem rettenti meg őket se a fagy, se a szél. Nem félnek az éhségtől, a nélkülözéstől, nem ismerik a kétségbeesést, a csüggedést. Minél erősebb a fagy, annál jobban érzi magát a kara- vános. A poroszkáló teve elringatja, a csengő hangja felvidítja. Aki hozzászokott a kényelemhez, a meleghez, a finom ételekhez, abból nem lesz jó karavános... A tevehajcsárnak erős a teste, érzékeny a füle, a látása éles, mint a rókáé, a szimata, mint a farkasé... Esztendőket tölt el úton, nem tud megülni otthon, a lelke a szabadba vágyik .. Dzsancan hallgatta az apját és azt gondolta: „Azt hiszi, az öregem, hogy olyan könnyen el lehet felejteni a kedvest?” Az emlékek meg- sajdították a szívét. „Hozzál nekem selymet, kéket, akár a víz...” — mondta búcsúzóul Dagíma. Ám a sors nem adta meg nekik, hogy egy párnára hajtsák a fejüket. A láma parancsára Dagímát máshoz adták férjhez ... Dzsancan hosszú esztendőkig vezette a karavánokat az apja útján... Üj jurtát állított, hajnalban költötte asz- szonyát, két fiút és egy kislányt nemzett — úgy élte le az . életét, ahogy az férfihoz méltó. De mostanra eljárt fölötte az idő. Könnyező szemű öregember, aki csak arra jő, hogy birkát őrizzen. Minél jobban vénült Dzsancan, annál többször merengett a múlton. Eszébe jutott a selyem, kék, akár a víz, a megszokott karavánút, melynek hosszát nemegyszer mérte meg, a friss pusztai szél, az idegen vidékek kéklő tavai, a csillagos ég, a csengő egyhangú csilingelőse... Ezen az őszön is hívta, vonzotta a karavánút. Elhatározta, mielőtt végképp elfogy az ereje, utoljára még egyszer megnézi, hogyan indulnak útnak a karavánok... A teve megfontoltan, sietség nélkül lépkedett, menet közben egykedvűen csipegette az útszéli bokrok leveleit, egyenletesen ringatta meleg puha hátán a gondolataiba feledkezett öreget. Beesteledett, mire a járási központba értek. A karavánosok sátránál Dzsancan leszállt hátasáról. Élénk beszélgetés, nevetés szűrődött ki. Az öreg megigazította a köntösét, megtörölte a szemét, aztán belépett. Vidáman pattogott a tűz, négy kipirult arcú Çérfi teázott odabent. — Á, maga az, Dzsancan bácsi? Mi szél hozta mifelénk? — köszöntötték az öreget. — Hogyhogy ilyen későn? (Folytatjuk)
