Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-19 / 195. szám
Rugalmas munkaidő Mi csak dolgozunk Látogatóban a gyöngyösi parkettagyárban Fejér Sándorné és társai „futószalagon” végzik a parkettaválogatást — mindvalamennyien immáron törzsgárdistái az üzemnek. AZÉRT NÉMI JÖ érzéssel töltheti el az embert, hogy változnak a dolgok ... No, nem annyira gyorsan, nem annyira radikálisan és nem mindig olyan ésszerűen, mint ahogyan szeretnénk, — meg ahogy a józan ész is elvárná, — de azért változnak. Például : van annak már vagy nyolc esztendeje is, hogy a magyar sajtóban először bukkant fel egy — kizárólag külföldi példákkal illusztrált — beszámoló a rugalmas munkaidőről. Valamit — csak rövid emlékeztetőként — a módszer lényegéről: mások, másutt rájöttek arra, hogy seregnyi munkahelyen és munkakörben nem kell kőbe vésett parancsolatként tisztelni a hagyományos — például : reggel nyolctól délután négyig, fél ötig tartó — munkaidőt. Legfőképpen azért nem, mert ezeken a munkahelyeken gyakran előfordul, hogy bizonyos időszakokban egyszerűen nincs mit csinálni. A munka jellege is olyan, hogy könnyűszerrel átcsoportosítható, átrendezhető. Kitalálták tehát a rugalmas munkaidőt, ami hasonlít a mi jól bevált csúsztatást módszerünkhöz. Vagyis: ha sok a munka túlórázunk, ha kevesebb, vagy éppenséggel semmi, akkor a korábbi túlórákat „lecsúsztatjuk”. A rugalmas munkaidő nem más, mint az intézményesített csúsztatás általánossá tétele. Az ötlet bevált, olyannyira, hogy Európában jelenleg vagy 15 millióan dolgoznak rugalmas munkaidőben, persze a módszer lényegéhez tartozó szabályok szigorú betartásával. A nap bizonyos időszakában, az úgynevezett blokkidőben, mindenkinek a munkahelyén kell tartózkodnia. Ezt megelőzően, illetve ezután, ki-ki saját maga határozza meg a munkaidejét. Az eredmény pedig: nyugodtabbá, fegyelmezettebbé és szervezettebbé vált a munkavégzési ' mert a munkavállalók elemi érdeA hét közepén megkezdődött az automata levélfeldolgozó gépsor úgynevezett fi- nómbeállítása a Budapest 72-es postahivatalban. A berendezés szerelése néhány hete befejeződött, azóta megtörtént durvabeállí- tasa, egyelőre csak preparált anyaggal való kipróbálása. Az automata mostani, újabb próbatételén már „igazi” levelekkel; a napi forgalommal kiemelt néhány ezer küldeménnyel ..etetik” a berendezést, amelynek a mindennapi gyakorlatban is bizonyítania kell. hogy meefe- lel-e a szerződésben előírt követelményeknek. A finompróbán figyelik az egyes gépek teljesítménvét — azt például, hogy az alak szerint válogató végez-e óránként a garantált 32 400 levéllel, a villámgyorsan futó szalagon „címre ál1nak”-e a levelek, nem gyűrődnek-e a küldemények. az i rá nyitószámolvasó nem téved-e — vizsgálják a gépsor különböző egységeinek együttműködését, az egész automatizmus összhangját. A gép szerelői elmondották. hogv szükség van a sok. hetes próbára, a 160 millió forint értékű berendezés alapos ellenőrzésére. A japán szakemberek és a 72-es hivatal műszaki személyzete — mérnökök, technikusok, akik a gép karbantartásáról, zavartalan üzeméről gondoskodnak majd —, még elvégzik a szükséges kiigazításoké. hogy a lehető legésszerűbben gazdálkodjanak saját idejükkel. Ráadásul a minimumra csökkent az úgynevezett törtnapi hiányzások aránya, lévén, hogy a személyes ügyeket egyszerűbben, könnyebben intézhetik az emberek. NYOLC ÉVVEL EZELŐTT azt a bizonyos újságcikket néma csend, vagy jobb esetben, a zagyva butaságoknak kijáró megvető kézlegyintés követte. Két évvel később . híre jött, hogy az egyik fővárosi kereskedelmi vállalat, nagy titokban, és csak próbaképpen bevezette a rugalmas munkaidőt — teljes sikerrel. Nem az alkalmazottak, a vállalat vezetői mondták: olyan eredményeket értek el, hogy ha rajtuk múlik, soha nem térnek visz- sza a merev munkaidőhöz, Szerencsére rajtuk múlott, azon egyszerű ok miatt, mert a munkarend szabályozása vállalati belügy, nem kell hozzá felsőbb engedély. Megpróbálta néhány más vállalat is, hírek érkeztek a szocialista országokból is ... egyszóval napirendre került a rugalmas munkaidő ügye, s most már nem lehetett egyetlen kézlegyintéssel elintézni. Megjelentek, elhangzottak az első óvatos nyilatkozatok, hogy „... igen, voltaképpen érdekes ... tanulmányozzuk ... idővel talán nálunk is, persze csak nagyon korlátozott körben .. meg ilyesfélék. Aztán az illetékesek elhatározták — úgy másfél éve —, hogy hivatalos kísérletet indítanak nem is tudom hány vállalat részvételével, tapasztalatok szerzése céljából. Hogy e kísérlet végül is milyen eredményre vezetett — s hogy egyáltalán lezárult-e? — arról nem tudni, de aligha lenne érdekes. Az a néhány tucat vállalat, intézmény, ahol már évek' óta alkalmazzák a rugalmas munkaidőt, tökéletes kísérleti alanyként fogható fel ; egyetlenegy sem akadt közülük, ahol visszatértek volkat, bejáratják a gépet. A terveknek megfelelően szeptember 11-én kezdi meg üzemszerű működését a napi 600 ezer levél rendezésére, cím szerinti pontos szétosztására alkalmas automatikus gépsor. Az eseményről a posta új bélyeg kibocsátásával is megemlékezik. A levélfeldolgozás automatizálásának bevezetésére 1 forintos szelvényes rosi tanacs elnökhelyettesének vezetésével pénteken együttes ünnepi ülést tartott a megyeszékhely tanácsa, illőivé a Hazafias Népfront városi bizottsága. Az, alkotmány ünnepe alkalmából tartott ülésen dr. Kerekes La jós, a Hazafias Népfront egri városi bizottságának elnöke mondott beszéde! melyben szólt augusztus 20 történelmi jelentőségéről, s azokról. az eredményekről amelyeket a város lakossága a tanács, valamint a nép- frontbizottságok irányításával az utóbbi esztendőkben elért. Az ünnepi megemlékezés után került sor a kitünteléna a hagyományos munkaidő-beosztáshoz. A tapasztalatok mindenütt és egyértelműen kedvezőek. S a rugalmas munkaidő mégsem terjed Magyarországon úgy, ahogy az — a módszer előnyeinek ismeretében — elvárható lenne. Pedig, mint tudjuk, nem kell hozzá hivatalos, ha úgy tetszik központi engedély ... Csakhogy : a kezdeményezések, engedélyezési hercehurcák, és tilalmi táblák nélkül is megbuktathatok. Csak kellő közönnyel kell körülvenni az újdonságokat, csak éreztetni kell a „nem tiltjuk, de nem | is támogatjuk ...” színezetű álláspontot, csak fel kell villantani néhány jól csengő — ám lényegét tekintve üres — frázist, s máris a bátortalanság válik a jellemző magatartásmóddá. Tévhit, hogy a rugalmas munkaidő bevezetésének komoly anyagi, műszaki és egyéb feltételei vannak. Egyszerűen elemi szervezési tennivalókat kell elvégezni. Tévhit továbbá, hogy csak bizonyos alkalmazotti munkakörökben vezethető be (s ily’ módon bizonyos társadalmi feszültségek forrásává válhat, tehát politikailag is megfontolandó!). Gyárak tucatjaiban alkalmazzák^ fizikai munkaterületeken es most egy hazai vállalat is áttér a fizikai munkások körében alkalmazható változat bevezetésére. Es a legnagyobb tévedés azt hinni, hogy ha egy . szervezési módszer szokatlanul új, ráadásul a világ más tájain találták fel, akkor azt nekünk eleve gyanakvással kell fogadni. MERT, — HOGY el ne feledjem —, a rugalmas munkaidő nem holmi — csak a kiválasztottak által élvezhető — luxus, hanem szervezési módszer és eszköz. Aminek számottevő összegekkel mérhető közvetlen gazdasági haszna van. Legalább ez ejtsen gondolkodóba mindenkit, akinek köze lehet e korszerű munkarend elterjesztéséhez. forgalmi bélyeget adnak ki, szeptember 11-én, A négyszínű ofszetnyomással készült bélyeg — amelyet Dudás László grafikusművész i 1 érvéi alapján az Állami ! Nyomdában állítottak elő — a .szétosztógépet ábrázolja, a szelvényen a posta már jól ismert hollója és egy, az automatizált feldolgozásra alkalmas boríték látható. sek átadására, A városi tanács a megyeszékhely politikai. gazdasági é.< kulturális életében játszott kiemelkedő szerepükért, érdemeik elismeréseként a Pro Agria plakettel adományozta Fabian Zoltánnak, a Magyar Írók Szövetsége titkárának (az emlékplakettet az író az októberben megrendezésre kerülő szocialista hazafiság tanácskozáson ve-zi át), Mir- kóczki Józsefnek, n Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat* brigád vezető-helyei. terének, illetve Molnár Jánosnak, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Eg”! K uta tóállomása igazga* ójának. Az ülés további részéMunka, Mondjuk naponta tízszer, százszor és ezerszer. És annyiféleképpen hivatkozunk rá, hogy felsorolni sem lehet. Erkölcsi mércének használjuk. Megélhetési forrásnak, ideológiai választó- vonalnak. Sőt, fenyegetésnek is: Majd megtudod, ha már a saját keresetedből kell élned, mi a munka. Csakugyan, mi a munka? Miből áll egy-egy ember nyolcórás tevékenysége az üzemben? O O O O Parkettagyár. Az egykori gyöngyösi XII-es akna hajdanvolt üzemi területén található ez a gyár, több „jogutód” társával együtt. Amikor bezárták az aknát, üzemrészeit szétosztották, eladták, könyvjóváírással átruházták másokra. így lett Gyöngyösnek parkettagyára, ami a környező erdőgazdaságok közös vállalkozásaként kezdte el működését. Ma dolgozóinak a létszáma megközelíti a két és fél százat. Azt nem titkolt örömmel teszik hozzá, hogy tekintélyes hányaduk a törzsgárda tagjai közé tartozik. Nádudvari Imréné. aki képünkön a parketták osztályozását végzi, ugyancsak a gyár régi dolgozója, fiatal kora ellenére is. (Szabó Sándor felv.) Itt a vándormadarak még lehetőséget sem kapnak ma már. Nincs szükségük olyan emberre, aki csak néhány napra akar bekukkantani ebbe az üzembe. Munkásjáratok hozzák és viszik az embereket naponta Gyöngyösről és a környező községekből. Ésszerű rend szerint alakították ki a járatok útját. Ez is vonzotta a parkettásokat az üzembe, mert szinte háztól házig járnak az autóbuszok. Es a kereset is. Havonta 2 600—3 200 között mozog az itt dolgozók jövedelme. És csak két műszakba kell járniuk. Bent, a csarnokban nyugati gépsorok végzik a munkát, ben nyújtották át a Társadalmi munkáért kitüntető jelvényeket, a Megye egészségügyéért, a Megye művelődésügyéért kitüntető .jelvényeket a fenti munkaterületeken kiemelkedő munkát végző egrieknek. Kiróttál vehették át az elismerő oklevelet a városért sokat tett szocialista brigádok, munkahelyi és iskolai kollektívák képviselői is. Az ünnepi tanácsülésen a megyeszékhelv tanácsának dolgozói közül heten kapták meg a törzs- gárdaielvény különböző fokozatait, illetve a 20 éves, folyamatos tanácsi munkakörben végzett tevékenységért járó aranygyűrűt. az embereknek más dolguk sincs, mint kiszolgálni az ügyes masinákat. Annak idején tőkés valutát kellett fizetni a berendezésekért, de a kész gyártmánnyal is lehetett törleszteni. Az export tehát jelentős szerepet kapott mindig a parkettagyár gazdálkodásában. Ma is. Évente 45 millió forint értékű termelést számolnak el dollárban. — Tulajdonképpen semmi különösebb különbség nincs az exportra menő termékünk és a hazai piacra szánt parkettáink között — magyarázza Szabó Ferenc műszaki vezető. — A hazai szabvány még, megengedi az első osztályú parkettánál is azt, hogy mondjuk, az illesztésre szolgáló léc egyik vége néhány milliméterrel keskenyebb legyen. De csak ennyi. Azt már Kiss Imre üzemvezető-helyettes mondta, hogy az utóbbi két év értékesítési gondjain túljutottak, mivel bővült az exportpiacuk Olaszországban, az NSZK-ban és Finnországban. — Korábban itthon mindent el tudtunk adni, olyan volt az érdeklődés a parketta iránt, de ma, elnézést a kifejezésért, a hazai piac sem eszik meg mindent — tette hozzá az előzőekhez Kiss Imre. így jutottunk el a minőséghez, amely a legfőbb mér. céje a végterméküknek. Nagyon helyesen, tehetjük hozzá őszinte szívvel. o o o o ■ A kis helyiségben egyetlen gép, a dobfűrész dolgozik. Mellette áll, eteti a szerkezet örökké éhes forgórészét Sári Árpád, Fiatal ember, de már nyolc évet töltött el az üzemben. Lenyúl a máglyában lévő deszkalapokért, kettőt emel fel egyszerre és ráhelyezi a pízai ferde toronyhoz hasonló dobra. A fennakadt darabokat szinte ugyanazzal a lendülettel húzza -le a dob aljára. Lenyúl, felemeli a két lécet, a dobra helyezi, majd lehúzza a fennakadt darabokat. Per-' ceken, órákon át. A felaprózott darabokat már az üzemi csarnokban fogadja Nyilas Vendel. A hibásakat félredobja, a jókat összemarkolja úgy másfél- kilós hasábba és beleteszi a j marógép adagolójába. Még arra is kell ügyelnie, hogy a j porelszívót megtisztítsa, ha eldugul, különben a gép mel. lett nem tudna megmaradni. Mint a motolla jár a keze. már gépiesen nyúl a se- lejtért is, hogy utána összemarkolja a másfél kilós tor- ny ócskáját. O O O O Három szalagot telepítettek egymás melle. Mindegyik mellett asszonyok állnak, válogatják, rendezik a keskeny faléceket. Emlékeztet a mozdulatuk a borsóvaloga- tásra. Csak ez itt sokkal rö- videbb és ritmusosabb moz-i gás. Színek szerint is csopor. tosítják a léceket. Mindegyiknek nms a mintázata, más a karaktere. Egy-egy táblácskába pedig csak azonos jellegű fa kerülhet. Ebben a műszakban mindenki az aranykoszorús Mátra Gyöngye szocialista brigád tagja. Vezetőjük Özse Gáborné, aki hat éve dolgozik a gyárban, és 1975’-től áll a brigád élén. — Mire gondol közben, ahogy itt áll a szalag mellett? — Itt másra nem lehet, csak a munkára — mondja —, mert különben hiba lenne. Nem tehet mást Laczkó Jánosné sem, akinek a ragasztógép etetése a feladata. Ót kiló súlyú léchasábokat rak az adagolóba. A gép túlsó oldalán ugyan, ezt csinálja Tóth Pálné. Pedig ő olyan karcsú, hogy szinte gyereklánynak látszik Laczkóné mellett. — Kicsit lefogytam az utóbbi hetekben — mondja mentegetőzve. — Azt is kérdezze meg tő. le, miért? Még egy hónapja sincs, hogy férjhez ment. Kuncognak a körülöttünk állók, Tóthné pedig tenyérével takarja el száját, hogy elrejtse kibuggyanó nevetését. Nádudvari Imréné lakkozott kézzel, kozmetikázott arccal, pedáns öltözékben áll a sorban. Most a cérnahálóra ragasztott parkettalapokat szedi le a szalagról. — Megszoktam, hogy így dolgozzam, de rajtam kívül több társam is lakkozott körömmel végzi a munkáját. Nincs ebben semmi különös — válaszolja érdeklődésünkre. o o o o Dolgoznak. Csak dolgoznak. Méghozzá nem is köny- nyű munkát. Maga a szalag sem enged lazítást, mert azt ki kell szolgálni, de a rp'”>- ka sem tartozik a könnyű tennivalók közé. — Ezt a kesztyűt nem lehet használni — mutatta Takács László —, mert olyan vastag, durva. Melegben a kezünk beleizzad. Puszta kézzel gyorsabban megy minden. Ha akarnánk, most tetten érhetnénk a szorgalmuk okát. A teljesítmény hajtja őket, mert a szalag megy, meghatározott sebességgel viszi, hordja a parkettaléceket. Keresni akarnak, tehát a pénz miatt szorgoskodnak. Ezt is mondhatnánk, és még csak hümmögni sem illene hozzá. Utóvégre a pénz ma még életünk egyik meghatározó tényezője. De miért olyan büszkék az aranykoszorús brigádjukra, ha csak a teljesítmény, ha csak a pénz lendítené előre karjukat a gép mellett? Gondoljuk el. Egyszerűbb lesz. ha nem keresünk titkot ott, ahol semmiféle titokzatosság nincs. Ók csak dolgoznák, és mivel ilyen módon érieket állítanak elő, amit. csinálnak, azt is értékesnek tartják — forinttal mérve is és különböző oklevelekkel, jelvényekkel mérve is. amik viszont már forinttal nem mérhető értékeket fejeznek ki. Ez így természetes. G. Molnár Ferenc SMmmM 1978. augusztus 19,. szombat Vértes Csaba „IfeHír" a gépet Megkezdődött az automata levélfeldolgozó finombeállítása a 72-es postahivatalban (MTI) Átnyújtották a Pro Agria plaketteket Ünnepi tanácsülés Éfper&era Dér Bélánénak, az egri vá-
