Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-18 / 194. szám

Néprajzi kiállítás Gyöngyösön A palócföldhöz tartozó Mátraalja néprajza — viseletben, használati tárgyakban — szí­nes, eleven és sokrétű. Kézművessé? dolgában híres volt hosszú időn át a gyöngyösi fazekasság, melynek szép, formás darabjait megtaláljuk még ma is a Mátra falvaiban. A néprajzi emlékek becses remekeit sorakoztatja fel az a kamarakiállítás, amelyet a gyön­gyösi Mátra Múzeumban rendeztek az intézmény gyűjteményéből válogatva, s amelyet eddig több mint tízezren tekintettek meg. A néprajzi tárlatot szeptember XO-ig láthatják az érdeklődök. Képünk a kiállítás egy részletét örökítette meg. (Fotó: Perl Márton) Ki kel korákban? Iskola a képernyőn — tervek a tanévre Üorravaló Ki tudja, mire való a borravaló? A pincér, a masszírozó­legény lehet hogy tényleg borra költi. A fodrásznő, az étkez­déi felszolgáló kislány nem valószínű. — Mégis mire? — Tetszik tudni, ez nálunk amolyan szoká ' - üdülőben kéthetente váltás van és akárhogyan vesszük, ez már jelent valamit. — Mennyit ad egy-egy vendég? — Az teljesen különböző. Húsz forintnál senki sem ad kevesebbet. Van, aki ötvenet tesz a zsebembe, akadnak ga­vallér emberek, akik százast. — Mit adnak maguk ezért a plusz pénzért? Nevet, zavarba jön, de mivel látja, hogy komoly és nem provokatív a kérdés, őszintén válaszol. — Kedvesek vagyunk. Sokat mosolygunk, és ha netalán valamelyik vendég okkal, vagy ok nélkül zsörtöl, nem guru­lunk be. Szépen szólunk, megnyugtatjuk. — Van-e még valamilyen titka a nagyobb borravaló­szerzésnek a mosolyon kívül? Most már hangosan nevet, de szakszerű magyarázatot ad. — Persze hogy van! Példának okáért már az első három napon észrevesszük, hogy melyik vendég szereti jobban a hasát. Tőlük azután gyakrabban kérdezzük: — Elég volt az ebéd, a vacsora? Hozhatok még egy kis repetát? — Ebben nincs semmi szabálytalanság? — Mi lenne! Nekünk ez előírt feladat. Minden vendég­hez kedvesnek kell lenni és lehetőség szerint ki kell elégí­teni a különleges kívánságokat is. Ha mondjuk nincs az A- menüből repeta, de a B-ből még van a konyhán, akkor azt hozok az éhes vendégnek. Csinosak, helyesek ezek a felszolgáló lányok. Egyikük sincs több huszonegynehány évesnél. Rengeteget is dolgoz­nak. Futkosnak, cipekednek egész nap a hatalmas étkezdé­ben. Csodálkozik. — Már miért kifogásolnák? Nem kérjük mi azt. Adják! Sőt utólag belekalkulálják bizonyos mértékig a fizetésbe is. Én például, amikor felvettek, keveselltem a fizetést. Mond­tam, hogy ennyiér nem jövök! Akkor a főnök ezt kérdezte: — És a borravaló? Ez általában fele a fizetésnek... A következő kérdést nehéz kockáztatni. — Mondja! Nem kellemetlen ez a búcsúzás előtti „pénz­beszedés”? — Miért lenne? A fodrásznál, a presszóban, meg másütt én is adok borravalót. Az nekem legyen kellemetlen? — És ha egy mesebeli csapásra egyszerre mindenütt., megszűnne a borravaló? Maga akkor is elfogadná? — Akkor nem! Kikérném magamnak. — De akkor is olyan szívesen kínálná a repetát? Kineveti magát és sarkon fordul. — Magának mindenesetre nem! Amiért ilyen sokat kér­dezett ! Szalay István Elképzelni is nehéz, hogy erős, vastag ujjaival mikép- pen végzi azt a csecsebecse munkát. Lószőrből készít ap­rólékos műgonddal ékszere­ket. Először a mintát kifarag­ja fából, s utána huzalkázza azt be. Karkötők, nyakláncok, gyűrűk születnek a keze alatt. Bodrogi Sándor újra felfedezte ezt a különös mes­terséget, s három éve kiállí­tásokon is bemutatja mun­káit. Az Egri Kisgalériában láthatjuk az egyedi darabo­kat. A Nagykátán élő nyugdijas villanyszerelőt arról kérdez­tük, hogyan ismerkedett meg e műfajjal? — Nem emlékszem, hogy valakitől is láttam volna, de régen minden bizonnyal, mű­velték, Én magamtól tanul­tam. Lehet, még gyermek­koromban ragadt rám. Apám is meg mi öten testvérek is uradalmi cselédek voltunk, Haitottuk a mái lovát Eev­Szeptemberben új tanév kezdődik az Iskolatelevízió­ban is: az oktatási év végez­téig 12 ezer percnyi oktató, illetve pedagógustovábbkép­ző műsort sugároz. AZ ITV IDÉN ELŐSZÖR jelentkezik a II. csatornán. Csütörtök délutánonként megismétlik a világnézeti műsorokat, illetve azokat a pedagógusoknak szánt alko­tásokat sugározzák, amelyek­kel az óraadó felkészülésé­hez is muníciót adnak. Az új műsorokat a pedagógu­soknak szóló kiadvánnyal te­szik hatásosabbá. (MTI) Szombaton délután Hatvané a televízió képernyője Üjszerű szocialista szer­ződésre ütöttek pecsétet nemrégiben a hatvaniak. A József Attila Ifjúsági Ott­hon lakói vállalkoztak arra, hogy a tanács egészségügyi osztályával együttműködve segítséget nyújtanak az el­aggott. magányos emberek­nek. A tanácsiak fölmérik hol, kinek van szüksége tá­mogatásra, s az otthon fia­taljai szabad idejükben, munkájuk végeztével kere­sik fel őket. Egyik helyen fát vágnak, szenet horda­nak be, máshol fölássák a kertet, betakarítják a kis termést, vagy éppen meg­foltozgatják a ház végét. A szép és nemes akció vi­szonzásaként az egészség- ügyi osztály előadásokat, filmvetítéseket szervez az ifjúsági otthonban, egy esztendő múltán pedig ér­tékeli a végzett munkát, s a legeredményesebb fiata­lokat könyvjutalomban ré­szesíti. A szerződés kapcsán ak­tualitást nyer az a negyven­perces film, amelyet szom­baton délután mutat be a Magyar Televízió „Nem fe­lejtek és nem emlékezem” címmel. Szereplői, hősei éppé« a hatvani ifjúsági otthon lakói, színhely pe­dig a Farkas Imre utcai nagy hajlékon kívül a fia­talok hétköznapi életének számtalan területe. A fel­vevőgép két esztendeig kí­sérte nyomon az elhagyot­tan Hatvanba került gyer­mekeket, hogy híven doku­mentálhassa emberré válá­sukat, s azt a módot, aho­gyan a társadalom egykori kitaszítottjai magukra ta­láltak, beilleszkedtek a ter­melőmunkába, a nagyobb közösségbe. Ilyenformán képernyőre kerül a Damja­nich János Szakmunkás- képző Intézet, az AFIT fes­tőműhelye, több építkezés, de azt is láthatjuk majd, Hogyan ünnepelnek együtt a fiatalok megházasodott társukkal, vagy miként töl­tik megérdemelt pihenőjü­ket a sástói táborban, ahol az üdülőt ugyancsak két kezük munkájával terem­tették meg. fan indult munkába, de büszkék voltak vendégeikre, és alig várták a következő hét végét, hogy kipihenjék magukat a saját nyaralójuk­ban. Ámde ekkor arra járt és benézett a körzeti orvosuk és a fiúk két katonatársa, akik mindannyian engedtek a szives marasztalásnak, és a Naivy család ismét a szer- számoskamrában tért nyugo­vóra. Es teltek a hétköznapok, és lön újra víkend, és a fe­ledés homályából előkerültek a rokonok, a barátok és az ismerősök, és mind-mind ar­ra jártak Balatonzörgére és benéztek Naivyékhoz, sőt egy Kanadába szcCkadt he. tedunokatestvér nyolctagú családjával is meglátogatta őket. Hoztak ajándékba egy felfújható madárijesztőt, és ott maradtak egy hétig. Az­után jött a borbély, a fod­rász, a cipész, a cukrász, a búr a burkalappal, a Málcsí néni a gyerekével és ... ... és akkor éjszaka a szerszámoskamrából elömá- szott Naivy Ottó, és kiro­hant az éjszakába, s meg sem állt a Csuhaj csárdáig. Leroskadt egy asztalhoz, ren­delt egy. üveg sört, odahívta a cigányt, és azt húzatta, hogy Nincs cserepes ta­nyám .. . Ekkor átjött a szomszéd asztaltól egy zilált férfi, a szeme köré nézett és több atmoszféra nyomással így sióit; ________,________ — Maga beszél? Mit szól. jak én? Kis családommal karöltve a legsajátkezűle-le- le-gebb húsz kemény évig építettünk egy nyaralót, s ! miután készre csi-csináltuk j mindenki nyaral benne, csak I én és a ki-ki-kis családkám ■ nem, mert... — Álljon meg a menet!— < pattant föl Naivy. — ön gú- ; nyol engem, hiszen köztudo­mású, hogy az én nyaralóm­ból túrtak ki engem és a családkámat. Szó szót követett, nóta nótát, sóhaj, sóhajt, átok át­kot, majd hajnal felé, ami­kor a csárda előtt ültek, s a porba rajzolták a nyaralóju­kat, egyszer csak fölüvöltött Naivy, de olyan heurékával, mint a jó öreg Archimedes óta még senki a világtörté­nelemben. A másik férfi, név szerint Rezeg Jenő, csak nehezen tudta megérteni lávaként előtörő szavait. Végül azonban megértette. Akkor viszont megölelte, megcsókolta, majd derékon kapta, s végig keringőztek az alvó Balatonzörgén. A következő vikendkor pe­dig és azóta is mindig, azo­kat, akik „arra jártak és be­néztek” a Naivy nyaralóba. Rezeg Jenő fogadta és saj­nálkozva közölte, hogy ö a ház tulajdonosa. Hasonló szöveggel fogadta Naivy a Rezeg nyaralóba be- : férőket. I _______ Sólyom László I s zer az egyik ló farkát be­csípte a szekér hámfája, és sok szőre letépődött. A kocsi hosszan baccogott, én meg unalmamban az ujjaim köré tekergettem azt. Az anyag engedelmeskedett, könnyen formálódott, de persze akkor még nem tudtam, hogy mi lesz belőle. Bodrogi Sándor rendezgeti az egri tárlatra hozott alko­tásait, melyek egy nagyobb bonbonos dobozban is elfér­nek. Szinte babusgatja őket, amint a vitrin párnájára he­lyezi a nyakláncokat. — Régen hadifoglyok, pásztorok, rabok, készítettek hasonló ékszereket. Sok idő is kell hozzá’; én egy hét alatt készülök el például egy kar­kötővel. A mintákat, a díszí­téseket magam találom ki, de merítek az antikváriumban nagy nehezen megszerzett Magyarság néprajza című könyvből is. Ebben a kötet­ben van néhány szó a lóször. ékszerről. De én nemcsak ez­zel foglalkozom. Egész éle­temben fúrtam, faragtam, még bőrből is varrtam hasz­nálati tárgyakat. Mindig al­kotni vágytam. Komolyabban azután kezdtem velük foglal- > kozni, hogy 1975-ben részt vehettem a sárospataki taía^ ragó táborban. Ott ugyanis munkáim nagy sikert arattak. Patakról vezetett utam To­kajba, ahol tiszteletbeli tag­ja lettem a Fiatalok Népmű­vészeti Stúdiójának. ' Az idős népművész újra felfedezett egy régi mestersé­get, és tudását tovább is ad­ja: tíz fiatal tanftványa van. _________a. Józsa Péter A MŰSORIDŐ „Fő RÉSZ­VÉNYESEI” az általános is­kolások között is a gazdagok közé számítanak majd az el­ső osztályosok, akiknek több új filmet, illetve sorozatot készítettek a szakemberek, így például a „Szórakaté- nusz” címűt, amelynek tíz­perces fejezetei jól beilleszt­hetők a magyar nyelv és iro­dalomórák keretei közé. Az elsősök környezetismereti ta­nulmányait egész sor új 'ok­tatófilm segíti majd. A ter­mészetismeret tárgykörében három film is foglalkozik a folyadékokkal, gázokkal és a halmazállapotváltozások­kal: a „Csurran-cseppen”, a „Gáz van” és a „Miből lesz” címűek. A „Csacsifogat” az élőlények és az élettelen tár­gyak tudatos elkülönítéséhez ad támpontokat. A rész és egész témakörét a „Stop, közlekedj okosan!” című mű­sorok két, közkedvelt figurá­ja — a kutyus és a cicus — segítségével magyarázzák. A mentők, a tűzoltóság és a rendőrség munkájával is­mertet meg a „Veszélyben őket hívjuk” adás. „Ki kel korábban?” — ez lesz a kér­dés, amelyre a választ a kü­lönféle foglalkozások bemu­tatásán keresztül kapják meg az ifjú tévénézők. A FELSŐ TAGOZATOS TANULÓK közül idén a ha­todikosok számára készült a legtöbb új műsor, közöttük egy tizennégy részből álló sorozat . segíti az új tanterv alapján oktatandó fizikai fo­galmak, ismeretek megérté­sét. Ugyanebben az évfo­lyamban az orosz nyelvokta­táshoz is új műsor kapcsoló­dik majd; a felvételeket szov­jet vendégművészek közremű­ködésével készítették. Elka­lauzolják a néző-tanulókat a tárgykörhöz kapcsolódó tu­dományos intézetekbe, egy- egy fogalmat neves személyi­ségekkel folytatott beszélge­tések kapcsán szemléltetnek. Így például a Szovjetunió­ban járt forgatócsoport — Makarov űrhajóst bemutatva — 6ort kerít a súlytalanság állapotának megjelenítésére is. Az új tantervek lényegé­nek megfelelően az ismeret- nyújtó-oktató műsorok mel­lett megjelentek a nevelés­re, a személyiségformálásra koncentráló adások is. QMéwisőe 1978. augusztus 18., péntek Két együttes felléptével Népláncbenitató Egerben A várszínpad ismét bené. pesedik a hét végén, de ez­úttal nem színészek, hanem népi táncosok lépnek fel, és szórakoztatják az egri kö­zönséget. Szombaton este 6 órai kezdettel az Egri Köz­ponti és a sátoraljaújhelyi Hegyalja népi táncegyüttesek műsorát láthatják az érdek­lődők. Az Agria-napok rendez, vénysorozatában bemutatásra kerülő előadás címe: Magyar tájak táncai. A Megyei Mű­velődési Központ negyven­fős csoportja több vidék jel­legzetes ritmus- és hangzás­világát eleveníti fel. Megis­merkedhetünk egy ősi leány­tánccal, a tardonai karikázó- val, a forgatós páros pedig a mezőségi hagyományokat őr. zi. Ez utóbbi tájegység virtu­óz férfi szólótáúcát, a sűrű és ritka tempót is eredeti formában állítják színpadra. Varga Zoltánnak, az együtteső vezetőjének feldolgozásában és koreográfiájával ropják el a dél-dunántúli ugróst. A fiatalokat a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola ének szakos hallgatóiból alakult zenekar kíséri, de önálló hangszeres darabot is meg­szólaltatnak. A sátoraljaújhelyiek vidé­kük hagyományos talpaláva- lóit járják. A fennállásának 10. évfordulóját az idén ün­neplő együttes művészeti ve­zetőjének, Rónay Ferencnek a betanításában, feldolgozá­sában, csárdásokban, üveges, táncokban gyönyörködhe. tünk. Naivy Ottó, a Balhé Mű­vek raktárnoka, sok-sok év­vel megelőzve korát, telket vásárolt Balatonzörgén. Naivynak ugyanis az volt a rögeszméje, hogy saját nyaralót épít. Eleinte társat keresett tervéhez, de miután rokonai, barátai és ismerő­sei kinevették, feleségével, első osztályos lányával és óvodás fiával maga látott munkához. Kom tavasztól késő őszig minden víkendet. s minden szabadságukat ott töltötték a telken. Naivy maga talics- kázta a bontásból vásárolt téglát a szomszéd községből, a gyerekek bányászták a ho­mokot a parton és hordták kis vödreikben az építkezés­hez. Naivyné pedig egyik kezével a rántást, a másik­kal a maltert keverte. Telt-múlt az idő, s mire a Naivy fiú leszerelt a katona­ságtól, a Nagyig kislány pe­dig elvált asszonnyá serdült, elkészült a kétszobás nya­raló. Körülötte bő termést adtak az egykor ültetett gyü­mölcsfák, s a pincében saját termésű bor feszítette a hor­dókat. így az idén tavasszal vég­re nem dolgozni utaztak Naivyék Balatonzörgére, ha­nem pihenni. Május volt és szabad szombat, ők kint ül­tek a megérdemelt házuk megérdemelt teraszán, és megérdemelt reggelijüket fo­gyasztották. Egyszer csak autó fékezett a kapujuk előtt, és Naivy félrenyelt a meghatottságtól, mert Böszics főosztályvezető közeledett felé. — Itt vagyok, ragyogok — mondta a tisztességben meg­őszült Böszics, és egyéni hu­morral hozzátette: — de ön az oka kedves kolléga, mi­vel azt mondta, ha erre já­rok, nézzek be. A főosztályvezető ezután bemutatta a társaságában levő unokahúgát, Cuncllit, majd nem akarta megsérte­ni Naivynét, és leült regge­lizni, aztán ebédelni, s végül hosszas rábeszélésre ott ma­radt éjszakára és másnap is. Közben szintén arra járt és benézett Zsudekné, a var­rónő a férjével és a fiával. Szerencsére Böszics megértő volt, unokahúgával meghú­zódott ' az egyik szobában. A másikban a varrónőék alud­tak, míg a Naivy család a szerszámoskamrában töltötte az éjszakát. Hétfőn a Naivy család összetörtén és fárad­Ékszerek lőszörböl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents