Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-15 / 191. szám

Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: A váltott távsliétéíiea Száz ország és mintegy negyven nemzeti és nemzetközi szervezet vesz részt azon a tanácskozá­son, amely hétfőn dr, Kurt Waldheim főtitkár meg­nyitójával kezdődött meg a konferenciák városában, a svájci Genfben. A téma — sajnos — ma is ége­tően aktuális: a fajüldözés és a faji megkülönbözte­tés felszámolása. Az értekezlet az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek védnöksége alatt folytatja munkáját. Washing­ton, amely annyit és oly szívesen hangoztatja a vi­lágszervezet egyetemes jelentőségét — Izraelhez ha­sonlóan — nem küldött delegációt a konferenciára. Az amerikai külügyminisztérium, a State Depart­ment nem is csinál titkot abból, miért döntött így. Mint egy szóvivő „nem hivatalosan” közölte, azért, hogy elkerüljék azt a „legalább is valószínű” lehető­séget, hogy az amerikai kormányzat „a vádlottak padján legyen kénytelen védekezni” Genfben. Van egy latin jogi kifejezés: in contumatiam. Jelentése: távollétében. Akkor használják, ha a tár­gyalás — és az ítélet — a vádlott távollétében fo- ganatosíttatik. Genfben pontosan ez lesz a helyzet. A távoliét ténye jottányit sem változtat azon, ’hogy a fajüldözés többféle formájának fenntartásáért va­lamilyen közvetlen vagy közvetett módon az Egye­sült Államok kormánya felelőssé tehető. Ez nemcsak az amerikai belső problémákra vo­natkozik. Aki Magyarországon a napokban látta a svéd televízió Harlemről szóló, neheizen feledhető dokumentumfilmjét, megérti a dilemma nagyság­rendjét. De az amerikai kormányzat — ezen föld­rajzi értelemben is messze túl — elmarasztalható a nyíltan fajüldöző rezsimek életének meghosszabbí­tásában játszott szerepéért. Nem túlzás az az állí­tás, hogy a dél-afrikai vagy a rhodesiai rendszer támogatása nélkül már egyszerűen nem létezhetne 1978-ban! Aligha véletlen, hogy a színes bőrű jogá­szok országos konferenciája az amerikai New Or- leansban egyszerre bírálja „az amerikai kisebbségek­kel szemben folytatott fajüldöző politikát és az afrikai reakciós rendszereknek nyújtott segítséget”. Ezeknek a rezsimeknek a léte — mint azt Leonyid Brezsnyevnek a konferenciához küldött távirata megállapítja — „mind tűrhetetlenebbé vá­lik”. Ez a világ minden becsületes emberének köz­érzete és ez a lélektani-politikai közeg tette lehető­vé a most megnyílt genfi világkonferenciát a faj ül­dözés ellen. Harmat Endre i^A^A^MAA^AAMAAAAAAAAA/WWVVW/AVWWWWVWWSAAVyA^^VAA m Brezsnyev—Zsivkov találkozó Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke hétfőn a Krím. félszigeten találkozott Todor Zsivkovval, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkárával, a Bolgár Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnökével. A beszélgetés során nagy figyelmet szenteltek ' a szov­jet—bolgár kapcsolatok leg­fontosabb kérdéseinek. Meg­elégedéssel állapították meg, hogy a két fél nagy munkát végzett a sokoldalú együtt­működés programjának meg­valósításában. A Szovjetunió és Bulgária közeledésének fontos szaka­szát jelenti az, hogy elfogad­ták az anyagi termelés sza­kosításának és együttműkö­désének általános tervét, amely 1990-ig szól. A terv elkészítése most döntő sza­kaszához érkezett. A két párt- és államvezető azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a terv megvalósítása a már életbe léptetett, a KGST keretei között kidolgozott in­tézkedésekkel együtt fontos hozzájárulás lesz a szocialis­ta közösség további erősíté­séhez. A Szovjetunió és a Bolgár Népköztársaság kitart az enyhülés politikája mel­lett, támogatja a Helsinkiben aláirt záróokmány elveit. Leonyid Brezsnyev és To­dor Zsivkov aggodamát fe­jezte ki a közel-keleti helyzet legutóbbi fejleményeivel, az új szeparatista lépésekkel kapcsolatban. E lépések még inkább eltávolítanak a kö­zel-keleti rendezés alapvető megoldásától. Todor Zsivkov tájékoztat­ta Brezsnyevet azokról a bolgár törekvésekről, ame­lyek arra irányulnak, hogy a Balkán-félszigeten megszi­lárdítsák a békét, a tőszom­szédságot, az együttműködést Brezsnyev és Zsivkov rá­mutatott arra, hogy Kína hegemonisztikus irányvo­nala mélységesen ellentétes a béke és a szocializmus ér­dekeivel. Ismét kifejezésre juttatták országaik szolida­ritását a Vietnami Szocialis­ta Köztársasággal, amelyre Kína részéről most súlyos nyomás nehezedik. A két párt- és államveze­tő aláhúzta: a varsói szer­ződés szervezete elsődleges fontosságú szerepet tölt oe az európai földrészen a béke és a biztonság biztosításá­ban, a nemzetközi légkor megjavításában. A találkozóról kiadott köz­lemény megállapítja, hogy az a testvéri barátság, a szívé­lyesség és a teljes egyetér­tés légkörében ment végbe. (MTI) Nagy robbanás Beirútban, 93 holttestet kiástak, sokon eltűntek Vasárnap hajnalban Bej­rút nyugati részén hatalmas erejű robbanás rázott meg és döntött romba egy kilenc emeletes épületet. Az épület adott otthont a Palesztinái Felszabadítási Front irodáinak. A front közleménye szerint nyilván­való, hogy az akció a szer­vezet ellen irányult. A front vezetősége mindössze fél órával a robbanás előtt tar­tott ülést az irodában, de a katasztrófa idején már egyetlen tagja sem tartóz­kodott az épületben Vasárnap estig 98 holttes­tet ástak ki a romok alól, s folytatják a kuta­tást a törmelékek alá teme­tett további személyek után. „A TERRORIZMUS NEM AZ ELNYOMOTT PROLE­TARIÁTUS HARCA KI- ZSÁKMANYOLOI ELLEN, HANEM KIVÁLTSÁGOS POLGARCSALÄDOK GYER­MEKEINEK HADÜZENETE SAJÄT OSZTÁLYUKNAK, A TÁRSADALMAT IRÁ­NYÍTÓ FELSŐ RÉTEGNEK.”-. -"•‘Ti«*'«­Ez a figyelemre méltó meg­állapítás nem éppen új, hi­szen a vezető tőkés orszá­gokban a baloldali erők már többször rávilágítottak a ter­rorizmus eme valódi gyöke­rére. A fenti értékelés azon­ban nem baloldali termék: a polgári liberális nyugatné­met magazin, a Stern fogal­mazta meg így az NSZK szövetségi nyomozó hivatala által végzett — szociológiai jellegű vizsgálat legfonto­sabb következtetését. Már önmagában egy effaj­ta kutatómunka elhatározása is újdonság a terrorizmus el­leni harc történetében. Hi­szen eddig a leginkább érde­kelt nyugat-európai államok hatóságai kizárólag a rend­őri erők növelésével, a kri­minalisztika eszközeinek ha­tékonyabbá tételével, a nyo­mozó, ellenőrző tevékenység fokozásával próbálták fel­venni a hárcot a terroriz­mussal. Amikor 1972-ben si­került letartóztatni a _ nyu­gatnémet terroristák fő szer­vezetének, a Baader-Meinhof csoportnak vezetőit, úgy hit­ték, hamarosan véget tudnak vetni a sűrűsödő terrorakci­ók sorozatának. Hamarosan kiderült azonban, hogy amíg a professzionista bűnözők bandáit egy ilyen csapás ál­talában visszarettenti, a po­litikai szélsőségesek erőszak­hadjáratát csak gerjeszti. Új terroristák új akciókat ter­veztek és az elmúlt eszten­dőkben minden eddiginél na­gyobb. szabású merénylete­ket, emberrablásokat hajtó* - tak végre. A terrorizmus r^JÉÉËi$ 1978. augusztus 15» keúd Az alma és a fája Vizsgálat a terrorizmus szociológiájáról gyorsan burjánzott Olaszor­szágban, Hollandiában és más nyugati országokban is. Ugyanakkor pedig egyre több jel mutat ma már ar­ra, hogy a különböző terro­rista „társaságok” a határo­kon keresztül kapcsolatokat teremtettek egymással, való­színűleg sok esetben együtt­működnek, minőségileg is új helyzetet, politikai válságo­kat is teremtve Nos, mindennek eredmé­nyeként a nyugat-európai or­szágok hatóságainak be kel­lett látniuk, hogy a krimi­nalisztika eszközei nem ele­gendőek a terrorizmus le­küzdéséhez. „A betegségnek nem lehet csupán a tüneteit kezelni. Fel kell tárni a baj gyökereit. Ehhez alapos, min­den okot, indítékot feltérké­pező vizsgálatra van szük­ség” — szögezte le a nyugat­német szövetségi nyomozó hivatal a kormánynak készí­tett bizalmas jelentésében. A jelentés nyomán szocio­lógusok, pszichológusok be­vonásával megalakult kuta­tócsoport a nyugatnémet kö­rözési listákon szereplő negyven vezető terrorista életpályáját elemezte. Meg­vizsgálta a családok anyagi körülményeit, a szülők politi­kai nézeteit, nevelési elveit, viszonyukat gyermekeikhez. Különös figyelmet fordítot­tak a gimnáziumi, egyetemi tanulmányok során kifejtett politikai tevékenységre, a társadalmi, baráti kapcsola­tokra. A vizsgálat néhány rendkívül élesen megfogal­mazott kérdésre keresett vá­laszt: a társadalom struktu­rális hibái, problémái okoz­zák-e a politikai bűnözés ter­jedését? Vajon a terrorizmus gazdasági, társadalmi rend­szerük természetes kont­rasztja-e. amelynek eredője a rendellenes fejlődéssel elége­detlen, értelmes fiatalok lá­zadása a fogyasztói társada­lomba rögtönzött igazságta­lanságok ellen? A terroristák pszichikailag beteg embe­rek-e, olyan őrültek, akik politikai lázadást indítanak az állam ellen? Milyen sze­repet játszik a terrorista csoportokhoz való csatlako­zásban a szülői ház hatása és a neveltetés? Játszik-e meghatározó szerepet a fia­talok terroristává válásában a szülők társadalmi pozíció­ja és politikai beállítottsága? A negyven legkeresettebb terrorista — időközben né­gyet közülük letartóztattak Jugoszláviában —* életpályá­jának elemzéséből kiderült, hogy 70 százalékuk kifejezet­ten j ólszituált polgári csa­ládban nőtt fel. A szülők kö­zött egyebek mellett négy magas rangú állami tisztvi­selő, két gyáros, két vezető iskolai hivatalnok, három ta­nár, egy egyetemi dékán, három gazdag kereskedő, két katonatiszt, egy rendőrtiszt, három komoly praxisú orvos, két mérnök, egy pap, egy könyvkiadó van. Mindössze két munkás, egy sofőr és egy raktáros volt a vizsgált ter­roristák szülei között. Az is kiderült, hogy a családok többségében igen konzerva­tív, szigorú nevelési elvek uralkodtak, amelyek miatt gyakori volt a konfliktus a szülők és a gyerekek között. Az első lázadozások időszaka a leendő terroristák java ré­szénél az egyetemi tanulmá­nyok ideje volt. (Közel hat­van százalékuk járt — leg­alább néhány szemesztert — egyetemre, tehát legalább érettségizett. Ugyanez az arány az NSZK hasonló korú fiataljainál mindössze 14 szá­zalék.) Kétségtelen tehát, hogy a terroristák döntő többségének intelligenciája magasabb az átlagosnál. Fel­tűnő, hogy az egyetemi ta­nulmányokat folytatott ter­roristák 58 százaléka humán jellegű szakokra járt, hiszen a szövetségi köztársaságban az összes egyetemista mind­össze 7 százaléka tanul filo­zófiát, szociológiát, pedagó­giát, pszichológiát, társada­lomtudományokat és más hu­mán tárgyakat. A vizsgála­tot végzők ebből a tényből azt a következtetést vonták le, hogy „természetesen sok­kal inkább izgatható politi­kailag az a fiatal, aki komo­lyan érdeklődik társadalmi, politikai kérdések iránt”. Azt is magától értetődőnek tartották, hogy ezek a fiata­lok könnyen kerülnek be az egyetemisták kisebb-nagyobb politikai szervezeteibe, majd gyorsan eljutnak a különbö­ző szélsőséges csoportokig A személyes motívumok elemzésénél azonnal kitűnt, hogy a negyven terrorista közül milyen soknak kellett családi problémákkal szem­benéznie (szülőik válása, rossz viszony a nevelőszülővel, a szülők elfoglaltsága miatt gyakori egyedüllét, haláleset, stb.). Másrészt a már emlí­tett szigorú, tekintélyelven alapuló, nemegyszer erősza­kos nevelési elvek sokuknál már gyerekkorukban külön­böző pszichikai problémákat okoztak. Ez jelentkezhetett abban is, hogy a legtöbbjük néhány év után abbahagyta tanulmányait. Persze a különböző kon­zekvenciákkal lehet és kell is vitatkozni. önmagában egy ilyen, viszonylag szűk­körű vizsgálat tanulságait nehéz lenne megbízható ál­talános jellemzőknek tekinte­ni. De néhány vonatkozásban egészen nyilvánvaló, hogy a kutató szakemberek _ nem járnak messze a valóságtól. Elsősorban abban, — s ez döntő tényező a terrorizmus jelenségének megítélésében —, hogy a nyugatnémet (vagy olasz, holland, stb.) terroristák a tőkés államok elleni kihíváshoz éppen e társadalmi rend privilegizált osztályából jutottak el. A tö­megekhez, a munkásmozga­lomhoz vezető utat azonban nem találták meg. Értelmet­len erőszakos lázadásukat az az illúzió táplálja, hogy az alapjában véve terrorisz- tikus, antidemokratikus, te­kintélyelven alapuló állam igazi arculatát csak a folya­matos erőszak hatására mu­tatja meg. Az erőszak való­ban erőszakot szül, de ez csak a tőkés országok legre- akciósabb köreinek használ, hiszen jól felhasználható a demokratikus baloldal disz- kreditálására, a jobboldali hangulatkeltésre. Ebben rej­lik a terrorizmus ideológiá­jának és gyakorlatának alap­vető tévedése, amelynek kö­vetkezménye igen érzéke­nyen érinti a baloldali erő­ket, hiszen a terroristák a kapitalista rend elleni har­cukat „vörös álarcban”, ál­baloldali frazeológiával vív­ják. Végtére is mindennek az értelmetlen, káros, polgár­riasztó lázadásnak az indí­tékait jól megvilágítja a terroristák társadalmi hely­zete, politikai és családi hát­tere. S valóban helyes a nyugatnémet vizsgálat szer­zőinek következtetése: „A terrorizmust nem lehet le­győzni, ha nem ismerjük meg, hogy milyen ' történel­mi, társadalmi és személyes okok idézik elő, milyen mo­tívumok kedveznek terjedé­sének.” De ez a konklúzió is fontos kiegészítésre szorul: NAGYON KÉTSÉGES UGYANIS, HOGY A TER­RORIZMUST VISSZA LE­HET SZORÍTANI CSUPÄN AZZAL, HOGY ELŐIDÉZŐ OKAIT FELTÁRJUK. AZ EREDMÉNYES HARCHOZ ELSŐSORBAN EZEKNEK AZ ELŐIDÉZŐ OKOKNAK, A TŐKÉS TÁRSADALOM ALAPVETŐ BETEGSÉGEI­NEK KEZELÉSÉRE, SŐT, MEGSZÜNTETÉSÉRE LEN. NE SZÜKSÉG. Avar Károly Külföldi hírek TEHERAN Nagy erejű pokolgép rob­bant vasárnap este a perzsa ételkülönlegességeiről híres teheráni Khansalar étterem­ben. Egy ismeretlen férfi be­sétált a 200 személyes, vacso­rázó vendégekkel zsúfolt ét­terembe, letette táskáját az egyik asztalnál, majd távo­zott. Két perc múlva óriási robbanás rázta meg a helyi­séget, letépte a mennyezetet, s negyven személy megsebe­sített: ötük állapota válsá­gos. A merénylet indítékai nem ismertek. (UPI) BECS Tirolban marhavész ütötte fel fejét. Kórokozója eddig ismeretlen, a tiroli szarvas­marha-állomány tíz százalé­kán állapították meg a gyen­güléssel, mozgástompulássál és a tejhozam erős csökkené­sével járó betegséget, amely járványszerűen terjed. Az ál­lategészségügyi szervek nyomban hozzáláttak az álla­tok ellenőrzéséhez. A marhavész érzékenyen sú j tj a Alsó-Ausztria gazdasági életét. A tiroli marhaexport jó ideig nagyon visszaeshet. LISSZABON Nehézségekbe ütköznek Al­fredo Norbe da Costa kije­lölt portugál miniszterelnök kormányalakítási tárgyalásai: a szocialista párt vezetője, Mario Soares volt miniszter- elnök kijelentette, hogy párt­ja képviselői semmilyen kö­rülmények között sem vesz­nek részt az új kormányban. A volt kormány több szocia­lista párti minisztere, köztük Vitor Constancio pénzügymi­niszter, akit Norbe da Costa felkért a kormányában való részvételre, azt is elutasítot­ta, hogy mint egyén, tehát nem a szocialista párt hiva­talos képviselőjeként, részt vegyen a kormányban. MOSZKVA Gyors ütemben fejlesztik a Szovjetunióban az állatte­nyésztést, a lakosság jobb el­látása érdekében. Az SZKP központi bizottságának júli­usi határozata alapján min­den téren bővítik, korszerűsí­tik az ehhez szükséges felsze­relést és nagy összegű beru­házásokkal fejlesztik a legkor­szerűbb állattenyésztő tele­peket. CAPE CANAVERAL A Cape Canaveral-í kilő- vőállomásról szombaton egy déltarakéta segítségével Nap körüli pályára bocsátották az ISEE—3. amerikai mestersé­ges holdat. A műhold tervek szerint 105 nap múlva, mint­egy 1,6 millió kilométer tá­volsága a Földről tér rá a Nap körüli pályájára. Kerin­gési ideje mintegy fél év lesz. Az ISEÉ-család harmadik tagjának kutatási program­jában többek között olyan célkitűzések szerepelnek, mint például a Nap „viselke­désének" tanulmányozása a különböző földi hatások — például az időjárás — szem­pontjából. (Reuter, DP A, AFP) TOKIÓ Szonoda Szunao japán kül­ügyminiszter, aki szombaton Pekingbe aláírta a 10 évre szóló japán—kínai béke- és barátsági szerződést, vasár­nap visszaérkezett Tokióba. A külügyminiszter megérke­zése után azonnal Fukuda Takeo miniszterelnök rezi­denciájára sietett, hogy tájé­koztassa őt pekingi tárgyalá- sairóL (UPI alapján) BEJRŰT Az iraki hírügynökség je­lentése szerint szombaton magas rangú szaúd-arábiai küldött érkezett Bagdad­ba, hogy az időszerű közel- keleti problémákról tárgyal­jon az iraki kormány képvi­selőivel. Turki A1 Fej szál herceg ezt megelőzően Da- maszkuszban tárgyalt Hafez Asszad Szíriái elnökkel és más Szíriái kormányilletéke­sekkel.

Next

/
Thumbnails
Contents