Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
Közeledik a Tolsztoj-jubileum 10. Lev Tolsztoj arcképe. N. N. Ge alkotása (1884) Az egész világ készül, hogy az idén szeptemberben ünnepélyes keretek között emlékezzék meg Lev Tolsztoj 150. születésnapjáról, de természetes, hogy a nagy orosz író jubileumát a legszélesebb körben szülőföldjén ünnepük meg. A szovjet színházak új, az író művei nyomán és az író életéről készült darabok bemutatására készülnek, a filmszínházak Tolsztoj életének szentelt filmeket és műveiből készült alkotásokat tűznek műsorukra, sor kerül műveinek felújított nagy példányszámú kiadására. • A vége felé közeledik a Hamovnyikiben levő moszkvai lakásmúzeum és a Jasznaja Poljanában — az író születési helyén — álló emlékmúzeum restaurálása. Munkálatok folynak a moszkvai L. N. Tolsztoj Állami Múzeumban is. ebben a régi, Kropotkinszkaja utcai házban, ahol kilenc teremben helyezkedik el a Tolsztoj életét és munkásságát ismertető, a nagy jubileum tiszteletére felújított kiállítási anyag. A vitrinekben az író kéziratai láthatók. Pl. az egyik, i egy megsárgult, rengeteg javítástól tarkálló papírlap a nagyszerű „Háború és béke" elejének 15. (!) variációja. Ez is mutatja, hogy milyen igényes volt önmagával szemben a nagy író... A másik, a „Feltámadás" korrektúrája, a dühödt hivatalnok ceruzája által áthúzott fejezet a cári cenzúra működéséről tanúskodik. A regény forradalom előtti kiadása e fejezet nélkül is jelent meg... Tolsztoj kéziratai képezik a múzeum legnagyobb értékét és büszkeségét. A raktárban — egy acél, szobanagyságú széfben — 170 ezer, Tolsztoj keze vonását őrző ívet tartanak —, csaknem valamennyi művének eredetijét. Ugyancsak itt található 10 ezer levél és az író naplói. A múzeum képzőművészeti anyaga is igen gazdag. Mindenekelőtt említést érdemelnek a Tolsztoj-portrék, amelyek életének különböző periódusaiban örökítették meg. Így, pl. Tolsztoj első arcképe, amelyet az ismert orosz festő, Ivan Kramszkoj készített. A Tolsztoj-portrégyűjteményt elsősorban az ismert orosz művészek. Ilja Repin. Nyikolaj Ge, Mihail Nyesztyerov, az író kortársainak művei alkotják. A látogatók figyelmét rendszerint magára vonja egy szép fiatal nő portréja, amely Marija Gartungot, a nagy orosz költő, Alekszandr Puskin lányát ábrázolja. Gartung hatása alatt alkotta meg Tolsztoj Anna alakját (az „Anna Karenina” című regény hősnője). Nagy érdeklődésnek örvendenek az (ró műveihez készült illusztrációk is, amelyeket maga Tolsztoj is látott és igen nagyra értékelt: Leonyid Paszternaknak, a „Feltámadás”-hoz és Mihail Basilovnak a „Háború és béke” hőseihez készített sorozatai. A múzeum utolsó terme egy, a közelmúltban felújított kiállítással foglalkozik, „Tolsztoj és a szovjet kultúra" címmel. Itt, a Szovjetunió népeinek nyelvén megjelent Tolsztoj-müvek, a híres regényekhez készült szovjet grafikák és szovjet íróknak — Konsztantyin Fegyin, Leonyld Leonov, Eduard Mezselajtisz stb. —, Tolsztojról szóló munkái láthatók. A múzeum gyakran rendez kiállításokat a Szovjetunió határain túl is. Kincseit bemutatta már Japánban, Angliában. Csehszlovákiában és Bulgáriában, idén pedig Olaszországban, Portugáliában és Belgiumban tervez bemutatókat. A jubileumi ünnepségekre a múzeum új kiállítással is készül: „Tolsztoj a képzőművészetben" címmel. A kiállítást a Művészeti Akadémián rendezik. Egyik része abból a több mint 400 portréból és képből áll, amely az író életé* ben készült, és amely egyúttal Tolsztoj koráról és környezetéről is szóL A tárlat másik részének címe: „Tolsztoj napjainkban". Itt a szovjet festőművészek, szobrászok és ► grafikusok alkotásaival találkozhatnak majd a látogatók. ERLEN A ARDAJEVA Humorszolgálat — Nem én vagyok a hibás — védekezik a gépkocsivezető a baleset után. — Már 30 éve vagyok sofőr... —, Talán azt akarja mondani, hogy én vagyok a hibás? — kérdezi felindultan a másik fél. — Én már 60 éve vagyok gyalogos! — Mi van Károly barátunkkal? Miért nem jár be az irodába? — Beteg. — Mi baja? — A gerincével van valami baj. Nem hajlik. — Marianna, hogy hívják az új vőlegényedet? — Lajos. — Tizennegyedik, vagy tizenötödik? A hölgy mondja az írónak: — Megpróbáltam elolvasni az ön egyik könyvét, de minden olyan bonyolult benne, hogy semmit nem értettem belőle. — Egy régi közmondás szerint — válaszol az író — nem a kút mély, hanem a kötél rövid! — Pétiké, megütötted a térdedet? Hoav lehet az, hogy nem hallottalak sírni? — Azt hittem, mama, hogy nem vagy itthon. — Bocsánat, uram, meg tudná mondani, hány óra van? — Sajnos nincs órám, da amikor reggel a postán voltam, pontosan 9 óra volt! — Miért vert. meg tegnap az apád? — Mert ő az erősebb. A bíróságon egy meteorológus tanúként szerepel. A kihallgatás után a bíró megkérdezi tőle: — Milyen idő lesz holnap? _ Erről nem mondhatok ö nnek semmit, hiszen az előbb megesküdtem, hogy csak az igazat mondom. O — Hogy érezted magad a nászutadon? — Mint mindig.. 1 JOANNA WILINKSA: Sírig tartó szerelem Körülbelül már félórája utaztak együtt, A fiú vizsgálta a szemközt ülő lányt, s ezt gondolta: „Talán mégis kedvemre való”. A lánynak karcsú lába volt, ezt o fiú természetesen szerette. meg az állán gödröcske — ez azonban nem tetszett me. ki. Sűrű haja megfelelt az ízlésének, de sápadt arcbőre nem illett a fiúnak a női eszményképről alkotott fogalmához. Arcán néhány szeplő — ez jó, azt a nagyköves gyűrűt a mutatóújjárói azonban alighanem le kellene húznia. A leánynak duzzadt ajka volt — az ilyent mindig tetszett a fiúnak, de a szoknyája, amelynél rö- videbbet elképzelni is alig lehet, iaazán túlzás. Szemöldöke egyenes, ez rendben lett volna, de az alakja kissé vézna — ezt pedig a fiú végképp nem szerette. S ha egészen őszintén beszélünk, ö egy barna bőrű leányt szeretett, aki nadráZELEI MIKLÖS: MARKÓ BÉLA: £ Baltacsend HUSZARIK ZOLTÁNNAK nem marad meg más a nagy futásból: a zabla a patkók kantár kengyelek Hol mindnyájunknak az emberszeretet takaros hüs vesztőhelyet ácsol Bach muzsikája mögül a ráspoly a fejsze a kés nem hallatszik ide Lehessen vígan vacsoráin! hite menekülőben fagyöngyhaláltól : mikor jelenléte mögött ténfereg s hű szeszek derítenek benne kék eget Holdjai kiverző sáoadt állatok Öleljék magukhoz hóemberek Óvja múlékony kristályrettenet Almaiban kimondta — Nem álmodok Ocskapiac Használt órát használt cipőt használt télikabátot? használt szavakat használt mozdulatokat és használt virágot'. csak alig-alig csak rövid ideig nézegettük még nem fakulhatott ki a színe csak lopva simogattuk tekintetünkkel a szirmok pirosát s itt van ez a nadrág ez az ing csak gyűrött de semmi baja még egészen új s ezek az órák ez a tavalyi időt mutatja ez a tegnapit ez a holnaputánit vagy talán szemüveget? esetleg esernyőt? kalucsnlt? játékokat ? kar nélküli babát? csorba fésűt? késeket? kifakult reggelt? kopott-zöld mezőt? ezek a bokrok még majdnem újak a nyírfa árnyéka vasalható csak itt-ott szakadozott le néhány levél de pótolható és itt van itt várakozik az alig riasztott nyúl az alig félt farkas az alig hessegtetett madár itt van az alig hallgatott vízcsobogás-lombsusogás a gondosan megstoppolt kékség-magasság az alig bevérzett forradalom és gyermekkocsik és tolókocsik és szegek és képek és huzalok és a ruha amelyet mások viseltek az óra amely másoknak mutatta az időt a virág amelyet mások is megcsodáltak a fegyver amely mások testébe mélyedt a szó amelyet szakadt pokrócra kiteregettek a gondolat amelyet mások is elgondoltak a szerelem amellyel mások is szerettek a harag amely mások haragját őrzi elhasznált múlt és elhasznált mezők madarak: magad sem tudod a vásári forgatagban adsz-e veszel-e vagy csak idegen emlékekkel emlékezel kék tengeröbölbe dobálsz idegen kavicsot kagylót. A makonde törzs (Mozambik) tagjai különleges kis csákány segítségével készítenek szobrokat az értékes, igen kemény ébenfából. A hagyományos népművészet e termékeit sokan keresik külföldön is. Vizsgálat minden oldalról A. Teer, a híres német ag- ronómus, a humuszelmélet megalapítója, orvosként kezdte karrierjét. Első páciense egy gazdag, gőgös kereskedő volt. À kereskedő, akit felháborított Teer fiatalsága, tapintatlanul közölte vele: — Maga túlságosan fiatal. Idővel lehet, hogy jó orvos válik magából, de most, migot viselt, és jobb arcán anyajegy volt, de az kiadta útját, és ezért ment most ő az anyjához az ünnepekre. A szemben ülő lány észrevette, hogy ő figyelmesen nézi, és szintén szemügyre vette a fiút. ★ A fiúnak szabályos fehér fogai voltak, ez persze tetszett, meg pirospozsgás arca, ez azonban — a leány véleménye szerint — kissé közönségessé teszi az arckifejezést. A termete karcsú és magas, ez egészen megfelelt a leány ízlésének, viszont szűk vállú — ezt ő nem szerette. A szeme szomorú — az ilyet kedvelte, a szökésfehér szempillákról azonban ugyanezt nem lehetett volna elmondani. A keze szép — ez nagyszerű, a vékony ajka azonban — nem tette számára vonzóvá. Az igazat megvallva a leány egy sportember külsejű, gesztenyebarna fiatalembert szeretett, ez azonban megcsalta, és mást vett el a múlt héten. A leány éppen ezért utazott most a „Junior” üdülőbe, hogy szívének sebét begyógyítsa. előtt magára bizom az egészségemet figyelmesen meg kell vizsgálnom... Az orvos gyorsan feltalálta magát: megállt páciense előtt, meghajolt, majd azt mondotta: — Most, hogy elölről már megvizsgált, figyelmesen nézzen meg hátulról is! Ezzel hátat fordított a kereskedőnek és elment. — Egészen csinos! — összegezte véleményét gondolatban a fiú, és cigarettával kínálta a leányt. — Általában rokonszenves — állapította meg a lány, és szendvicseket vett elő a táskájából. A fiú ellátogatott hozzá a „Junior" - üdülőbe, és táncoltak a jelmezbálon. A leány pedig meglátogatta őt az anyjánál, és jó étvággyal lakmároztak a nyúlpástétomból. Azután sokáig és boldogan éltek. A férfinak csak hé bekor ba jutott eszébe, hogy azzal a nadrá- gos anyajegyes teremtéssel minden másként volna. Az asszony pedig időnként visszaemlékezett arra a sportoló típusú, barna hajú fiatalemberre, akivel minden másként volna. Nem lehetetlen, hogy mindketten tévedtek. De az is lehet, hogy mégsem. (Gellért György fordítása) Sörbár Újabban szóban és írásban gyakran találkozunk a címbeli szóalakkal. Ez az összetétel azoknak a szavaknak a sorába vonható, amelyeknek utótagja az angol eredetű bar szó. A leggyakrabban olvassuk és halljuk ezeket a megnevezéseket: ételbár, tejbár, italbár stb. Ritkábban találkozunk azokkal a nevekkel, amelyeknek minden tagja hangszerkezetét tekintve teljesen idegen. Ilyen pl. az álangol szócsinálmány, a drinkbár, az ugyancsak angol elemekből összetevődő dun- cingbár. A nyelvi divathóbort az önkiszolgáló éttermek megnevezésére a snack bar (ejtsd: sznekbár) angol nyelvi kifejezést kezdi terjeszt- getni. Ugyancsak feleslegesnek tartjuk a vinobár összetételét is. Úgy látszik, egyeseknek nem elég előkelő a borozó vagy éppen a borozo- bár, illetőleg a borbár megnevezés, ezért keresztelik el ezeket a vendéglátóipari helyiségeket a vinobár szóalakkal. De vajon mi szükség van erre? Azt azonban már nem tartanánk helyesnek, ha á bár angol eredetű szóalakot is, mivel idegen szerzemény, teljesen kiiktatnánk nyelvhasználatunkból. A versek nyelvi szövetébe is jól beilleszkedik: rövid, és használati értéke is mindenki számára világos. Csak egy példát ennek bizonyítására ; „Kell sürgősen menned / bárba, / hol félfizetésed, egy éjszakányi ' bódulat ára!” (Béres Attila: Te meg a vers). Különben eredetileg a sön- téspultot megnevező angol bar szó a mi nyelvhasználatunkban is figyelemreméltó jelentésbővülésen ment át. Megnevezzük vele a különböző ivóhelyiségeket, az éjszakai mulatókat és zenés tánchalyi- ségeket, a pultoknál étéleket és italokat felszolgáló falatozókat stb. Napjainkban különösen elszaporodnak az úgynevezett sörbárok. Feltűnt tehát egy új összetétel, és ez valójában szókincsünk bővülését jelenti. Ugyanakkor azonban több -ó magyar megnevezés kiszorí- tóját is látnunk kell benne Már elavult szavaink között tartjuk számon a sörcsarnok, a sörház összetételeket, s attól félünk, hogy a sörbár megnevezés egyeduralma miatt erre a sorsra jutnak a sörkert, a söröző magyar nyelvi formák is. Dr. Bakos József *
