Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-14 / 164. szám
Két hír — két kép A Körszínház július 7-i premierrel, a nyári évadban mu. OíUWmIQ tatta be Longfellow „Hiawata” c. észak-amerikai indiánlegcndáiát. két részben. Színpadra alkalmazta és rendezte Kazimir Károly. A képen: jelenet az előadásból: Drahota Andrea, Kozák András és Nagy Attila. (MTI fotó — Benkő Imre felv. — KS) A „HŰSÉGES PARASZTLÁNY” A HILTONBAN JO Egerben, a nyugdíjasok házában, diáklányok kopogtatnak Nagy Antalné ajtaján: — Szükség van-e kenyérre? Leugrunk a boltba. Az egyedül élő idős asz- szony mentegetőzve mondja: — Nincs étvágyam, gyerekek! Tegnap hoztatok cipót is, elég az nekem ... Beleznai Jutka és Gál Bea szakközépiskolások azonban nem tágítanak. — Hát... akkor kimossuk a bútorhuzatot. Ugye, segíthetünk? — Csak lötyköljétek, lötyköljétek ... biztatja Nagyné a fürge „háziasszonyokat.” Megélénkült a „vendégjárás” a nyugdíjasok házában. A városi Vöröskereszt felhívására diákok, szocialista brigádok vállalják a napja- fogyott, beteg emberek megsegítését. Jönnek virággal, édességgel, aztán takarítóeszközt ragadnak és csinosítják a lakásokat késő estig. Műszak után, fizetség nélkül. A VILATI egri gyárának brigádjai hat támogatásra szoruló idős embert patronálnak. A Bornemissza Gergely és Gárdonyi Géza brigádok valósággal „megszállták” a lakásokat. Mintha ünnepre készülnének a lakók: csillognak az ablakszemek az emeleteken. Inklovics József né 72 éves, világtalan. Jókedvűen be1078. július 14., péntek szélget látogatójával, Kovács Gyula rendészeti csoportvezetővel. Gyula bácsi éjszakás volt a munkahelyén, most pedig a fürdőszobai kézi zuhanyt javítja. A szobában Horváth Jánosné, a gyári Vöröskereszt-szervezet titkára függönyt vasal. „Ápolónő az eredeti szakmám — beszéli —, munkámért én sem várok köszönetét. Örülök, hogy segíthetek!” Pelle Jánosné járóképtelen, elégedetten újságolja : „Felkerestek többen a gyárból, azt kérdezték, hogy mit csináljanak a lakásomban. Egyikük, Kovács Kálmánná az anyaggazdálkodási osztály dolgozója, fényesre tisztította az ablakot.” „Jó emberek ezek a gyáriak — mondja Máthé And- rásné, mozgásszervi beteg. Kétgyermekes, aranykezű fiatalasszony takarított nálam. Ilyet sem tapasztaltam a mai világban !... A városi Vöröskereszt és a lakók „összekötője” Sumi József né nyugdíjas: — A közelmúltban nagy csapás ért. Egészségi állapotom is megrendült, saját magamat sem tudtam megfelelően ellátni. A Csebok- szári-városrész 18/8-as gyógyszertárának aranykoszorús szocialista brigádja segített lábra állni. A rászorultakat 2—3 hetenként keresik fel a brigádok. A kezdeményezésről Kovács Erzsébet nyugdíjas ezt mondta: „A brigádok megmutatták nekünk, hogyan kell egymás mellett élni .. Mika István A Hilton Szálló szabadtéri színpadán július 15-én mutatják be Bittersdorf Hűséges parasztlány című vígoperáját. Rendezte: Huszár Klára. (MTI fotó — Horváth Éva felv. — KS) — Szeretsz, Karlgeorg? — Szeretlek, Trude! — Jó volt, Karlgeorg? — Jó volt, Trude. De kutyául kifáradtam. — Mit főzzek holnap, Karlgeorg? Fasírtot? És mi legyen hozzá? — Mindegy. Kelkáposzta. — De Karlgeorg! A kelkáposzta nem illik a fasírt- hoz! Vöröskáposzta, az igen. — Csinálj vöröskáposztát, Trude! — Egyszer padlizsánnal is kipróbálhatnánk... — Padlizsánnal??? — Ez egy újfajta zöldség. Schuhmanné nagyon ajánlotta. Állítólag Franciaországból származik. — Vegyél inkább vöröskáposztát, Trude! — A franciák híresek a pi- ' kantériájukról, Karlgeorg! — Vegyél inkább vöröskáposztát, Trude! — Póréhagyma, karalábé és paprika keveréke. — Ez az újmódi vacak tönkreteszi a jó berlini Közhasznú tanulmányok Téma: az életpályára nevelés A Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet 1975—76 és 1976—77-ben pályázatot hirdetett azzal a céllal, hogy a gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező pedagógusok megírhassák a tanulók életpályára való felkészítése során alkalmazott, s bevált módszereket. Elismerésre méltó az, hogy ezeket az értékes munkákat — legalábbis válogatás formájában — közzétették. A közelmúltban jelent meg az ötödik kiadvány. Ebben a szaktanárok és az osztályfőnökök, valamint a pályaválasztási felelősök közvetettebb, de mégis igen fontos tevékenységéről esik szó. A szerzők az iskolai, üzemi szakkörök, az ifjúsági mozgalom szerepéről adnak gondolatgazdag információkat. Ez azért is lényeges, mert ezen a téren is nélkülözhetetlen o tudatos tervezés, irányítás és szervezés. Valamennyi írás azt hangsúlyozza, hogy a munka megszerettetése a személyiség alakításának egyik legjelentékenyebb feladata. Mindannyiuknak az a a felismerés adott tollat a kezébe, hogy az ifjúság tudat- és jellempallérozásának sarkalatos kérdése, az alkotás semmi mással nem pótolható örömének érzékeltetése. Jól sikerült a szerkesztői taglalás. Ez megkönnyíti az olvasók számára az eligazodást, s az is helyes, hogy az egyes munkákból a legértékesebb részeket emelték ki Reméljük, mindez hozzájárul ahhoz, hogy a tantestületek ebben a témakörben az eddiginél is jobban boldogulhassanak. konyhát. Vegyél vöröskáposztát! — Vagy inkább húsoskáposztát csináljak, Karlgeorg? — Csinálj húsoskáposztát, Trude! — Es mi legyen hozzá? — Mindegy. Puding. Vagy rebarbara. — Jó, hofjy mondod, Karlgeorg. Nem is paprika volt, hanem rebarbara. Hogy jutott eszembe a paprika? Schuhmanné pontosan azt mondta: póréhagyma, karalábé és rebarbara keveréke. Egészen különleges íze kell, hogy legyen. — Minek, Trude? — Hát a padlizsánnak, Karlgeorg. Most beszéltem róla, de te sohasem figyelsz. — En mindig figyelek. Azt kérdezted, mit csinálj a húsoskáposztához. En meg azt mondtam, hogy pudingot. —• Először a fasírtról volt szó. Azt kérdeztem, csináljak-e fasírtot. Mire te azt felelted: „Iqen. egy"!ért"k". — Ilyet még az életben Könyvek az üveg mögött Lehet-e mérni a kultúrát? És ha lehet, hogyan? Kezünk önkéntelenül is a legfrissebb statisztikai kiad-^ ványhoz nyúl, és tallózunk a számok erdejében. Kutatjuk'?; benne a tv-készülékek, rádiók számát, a könyvtárak olva-^ sóinak alakulását, vizsgáljuk a mozik, a színházlátogatók változásait. És hasonlítunk, mérünk! Ennyi és ennyi lakosra- jut x mennyiségű könyv, vagy rádiókészülék, mondjuk 7 szaktanár és két és fél óvónő. — Mennyire megbízható a statisztika? Kiket számítunk?* olvasónak? A nagymamát-e, aki elolvassa az unokája által* kölcsön vitt könyvet, vagy a gyereket, aki ezúttal a nagy-..* mama postása? Nem érdemes tovább lovagolni a vesszőn! A kultúrát természetesen lehet mérni, össze léhet hasonlítani valamit valamivel és valamihez, ám a kultúra nem ettől fejlődik. Az olvasás a kultúrember természetes életszükséglete» , mindennapi kenyere! Sarkosan fogalmazva, aki nem olvasi nem lehet kultúrember, mint ahogyan hegedűművész sem lehet az, aki nem hegedül. Az olvasók számának alakulását a magyar statisztika az intézményesített könyvtárak forgalmához méri. Ez nem is magyar specialitás, hiszen az ENSZ-ben megközelítőleg a miénkkel megegyeznek a hasonlító kérdések. A lakosság ..könyvfogyasztása” viszont nem egyenlő á könyvtárak forgalmával, hiszen — szerencsére — könyvesboltjaink évről évre mind több könyvet adnak el. amelyek véglegesen a lakosság tulajdonába kerülnek. A napokban egy szakmunkással beszélgettünk erről a témáról: — Mikor vásárolt életében először könyvet * — Úttörő voltam, amikor megvettem a Winnetou-t. — Mióta rendszeres könyvvásárló? — Amióta megismertem a feleségemet! ő imádja a könyveket és tulajdonképpen ő szoktatott rá a rendszeres olvasásra. A szobában hatalmas üvegszekrény és az üveg mögött • sok-sok könyv. — Nálunk minden könyvnek története van. Valamennyi kötődik valamihez! Névnap, születésnap, házassági évforduló... — És ez a kisebbik szekrény? — Ez a két gyerek könyvtára! — Adnak-e könyvet elolvasásra másoknak? — Nem! Legalábbis nagyon ritkán és nem szívesen. Leemelek egy könyvet a polcról. — Ezt mikor olvasta? — Talán négy éve. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy a házi könyvtárak is milyen óriási értéket képviselnek. A könyv személyes jóbarát, hozzánő az emberhez. Mit tagadjuk! Akadnak olyan könyvvásárlók is. akik megveszik a könyvet, de nem olvassák. Itt a könyvtárszekrény még státusszimbólum. Mindenesetre az olvasók létszámát Magyarországon manapság már nem csupán azok alkotják, akik beiratkozott könyvtári olvasók. És ennek csak örülni kell! Szalay István nem mondtam! Csak azt mondtam, hogy csinálj hozzá valamit. Kelkáposztát, vagy bármit. — A kelkáposztát csak akkor említetted, amikor megkérdeztem, hogy mi legyen hozzá. — Mi legyen hozzá! Mi legyen hozzá! Azt mondtad, hogy húsoskáposztát akarsz csinálni. Mire én azt válaszoltam: jó, rendben, csinálj húsoskáposztát. Aludni szeretnék. Felhúztad a vekkert, Trude? — A vekkerről egy árva szót se szóltál, Karlgeorg! — Most mondom, Trude. Ebben a pillanatban kérdeztem, hogy felhúztad-e a vekkert? — Elveszed az ember örömét, Karlgeorg! Nem kísérletezhet egyszer az ember mint nő? Padlizsán — már a nevess milyen jól hangzik! Olyan egzotikus, romantikus. Uborkaforma gyümölcs, mondja Schuhmanné. Kívülről kék. — Schuhmanné? — Û, Karlgeorg, az örökös humorod! Tedd egyszer félre! Sehogy se megy ki a fejemből a padlizsán. — Hát akkor csinálj padlizsánt, de legelőször oltsd el a lámpát, Trude! — Nem, inkább lila, persze csak a héja. Belülről fehér, azaz inkább karalábészínű. Vagy rebarbaraszínű. Nem is tudom, le kell-e hámozni ... — Majd holnap megtudod, ha bevásárolsz. Majd megkérdezed. — Becsöngessek Schuhma- né’choz? — Fél tizenkettő múlt. Trude, mindjárt éjfél! — Ö. a Schuhmanék sokáig fent szoktak lenni. Ilyenkor még olvasnak. — Csinálj burgonyafánkot, Trude! — Hogy jutott most az eszedbe a burgonyafánk, Karlgeorg? — Ha burgonyafánkot csinálsz, nem kell Schuh- mannét megkérdezned. Azt prímán tudod készíteni! — Végre, hogy egyszer megdicsérsz! Régen nem dicsértél, Karlgeorg. Pedig nekünk, nőknek szükségünk van rá! Virágot is régen hoztál! — Mit akarsz azzal az átkozott virággal, Trude? — Utoljára a nőnapra hoztál virágot! — Na, elég, Trude! — Ennek már nyolc hónapja, Karlgeorg. Nemsokára karácsony. — Akkor majd megint hozok, Trude! — Ö, mindig csak viccelsz, Karlgeorg. Szegfű volt. — Miféle szegfű? — Amit a nőnapra hoztál, Karlgeorg. Rózsaszín szegfű. Hogy illatozott! — Na jó, holnap kapsz virágot, Trude. El van intézve. De most már oltsd el a lámpát. Fáradt vagyok. — És mit főzzek holnapra, Karlgeorg? — Tökmindegy, Trude. — Jó. De padlizsánnal! Karlgeorg ! Karlgeorgchen! Karli! Karlichen, ne csináljuk még egyszer? — Trude, tényleg dögfáradt vagyok... — Kellett nekem a franciákra gondolnom !... — Oltsd el a lámpát! — Jó éjszakát, Ka'lgeorgl — Jó éjszakát, Tru... , Zahemszky László ) j fordítása J *
