Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-13 / 163. szám
Agria ’78: ma este bemutató Költői játék és komédia fenn a várban Tudósítás és köszöntő — optimizmussal Várható időjárás szerda estig: kevés nappali felhő- képződés, csapadék nélkül. A felmelegedés erősödik. A legmagasabb nappali hőmérséklet 25—30 fok között alakul. Ez jó, nagyon jó! Még egyszer elolvasom a meteorológia jelentését, amelyet csupán a könyörtelen valóság zavar: Egerben bizony esik az eső. A szabadtéri színházhoz edzett olvasó bizonyára nem lepődik meg azon, hogy idő- járásjelentéssei kezdem a tudósítást, hiszen a közönség hangulatát, sőt magát az előadást is befolyásolja, milyen kupolát — csillagfényeset, haragvót, avagy viharfelhőset — díszletez a természet az ezerszemélyes szabadtéri színház fölé. S mert ezt a díszletet nem lehet pontosan megrendelni, megtervezni, némi gyanakvással figyelem az időt. Tanúsíthatom, hogy a végvári teátristák felkészültek. Az előadással és a pulóverekkel. s egyéb meleg holmikkal is. Ez utóbbit javasolhatom a közönségnek is. A kedves és nagyérdemű közönségnek, amely töretlen derűlátását bizonyítandó, az első négy előadásra már a pótszékeket is megvásárolta. Kertész Péter, Psota Irén, Fehér Tibor és Lehóczky Zsuzsa a Constantinus és Victoria egyik jelenetében Várható időjárás csütörtök estig...? Nem, nem bocsátkozom jóslásokba, maradok a színháznál, a sikernél, amelyet a közönség fog hitelesíteni az elkövetkező napokban. A sikernél, amelynek születésénél izgalommal nézelődtem. Az Agria Játékszín negyedik évadjában valóban szélesre tárták Thalia templomának kapuit. A Dobó téren kezdődik a színházi hangulat, az ingyenes nézni való játék, egy ismeretlen magyar szerző 1773-ból való komédiája, a Kocsonya Mihály házassága szórakoztatja a közönséget, a színművészeti főiskola hallgatóinak előadásában. Már látható a színházi hangulat: nevet, tap. sol, remekül szórakozik a közönség, majd felsétál a várba, ahol a gótikus palota előtt egy főúri udvar színpadképe tárul elé, karcsú szökőkúttal, kecses vitorlással, sejtelmes szigettel. S a reflektorok fényéből előtűnnek a XVII. századi költői játék hősei, a szerelemre lobbant Constantinus, a még szerelmesebb Victoria, Hecuba hercegnő, aki ellenzi ezt a vonzalmat és a többiek, akik a lírát és a humort képviselik az ismeretlen magyar szerző művében. Tolcsvayék szolgáltatják a zenét, már hangzik is a prológ: Köszönjük a szerelemnek a szerelmes őseinknek hogy mi most mind itt vagyunk Kezdődjék hát el a játék Legyen szép és bölcs ajándék a mi kis példázatunk. Szirtes Tamás rendezésében ígv indul az időt, teret legyőző képzelet nyitánya, amelynek meseszerűsége, lí- raisága nem nélkülözheti bizony a szép, csillagfényes estét. A másik bemutató, A szerelemféltők címet viselő Simái Kristóf írta komédia is hatásosabb a csillagfényes színpadon, kellemes, meleg nyáresti időben. A szünetben a műszakiak díszletet, a szereplők pedig jelmezeket cserélnek. A XVII. századból a XVIII.-ba lépünk, költői játékból, vérQiNmüsm 1978. július 13., csütörtök Hárman A szerelemféltők című komédiából: Psota Irén, Lehóczky Zsuzsa és Szabó Gyula (Szántó György felvételei) bő, fergeteges komédiába, amelyet Romhányi László rendez. A színészek pedig — minő jó ötlet! — két különböző alakban csillogtathatják művészetüket. Szabó Gyula az udvarmester zsinóros mentéjét vetette le, hogy a főszerepet, Gyapai Márton mesterember alakját öltse magára, s művészetének humorát, eredeti ízeit mutassa fel Egerben. Bencze Ilona és Maros Gábor is főszereplővé lép elő, ők alakítják a komédia szerelmespárját, míg Lehóczky Zsuzsa és Kertész Péter, a költői játék szerelmes címszereplői, mint epizódisták részelnek a sikerből. Psota Irén pedig, aki méltósággal viselte Hecuba hercegnő alakját, most lejjebb került ugyan a társadalmi ranglétrán, ám Gyapai Mártonná alakjában kedvére sziporkázhat, komédiázhat. Körmendi János viszont feljebb kapaszkodott, megurasodott, a szolga után most Héredvári uramat alakítja mókásan. A Moliére-ihletésű komédiáról — amelyben a félreértés újabb félreértéseket szül — nem lenne ildomos többet elárulni. Félő ugyanis, hogy elrontaná a közönség mulatságát. A próba szünetében Romhányi Lászlót, az Agria Játékszín művészeti vezetőjét kérdezem : — Hogy érzi magát a bemutató előtt két nappal? — Nagyon jól. És bizakodóan — válaszolja a művészeti vezető. — Most már ugyanis a színészeké, a közönségé és a kritikusoké a szó. Ami a közönséget illeti, úgv látszik, bizalommal fogadja a játékszín bemutatóit. hitelünk van. s elmondhatom, hogy a kezdeti ellenállás után növekszik a hivatalos elismerés súlya is. Eger szabadtéri színházát ma már jegyzik, hírünk van. amelyet ebben az évben tovább szeretnénk öregbíteni. Tudjuk, hogy bármilyen borongós is az idei nyár, öt jó bemutatót kell produkálnunk, ezt várja tőlünk a közönség és a szakma is. Bárhogyan is alakul a várható időjárás, ma startol a negyedszer megrendezésre kerülő Agria-napok sokszínű programja. A játékszín művészei, a végvári teátristák ké- * szén állnak fogadni a közönséget. Ma este kigyúlnak a várszínház reflektorai, s elmúlt századok elfelejtett drámáit világítják meg a fénysugarak. Egy ismeretlen magyar szerző, majd Simái Kristóf küldi mának is szóló üzenetét, a vár romkertjében pedig Madách Imre eddig nem játszott műve kínál drámai élményt, de szószékké lép elő a Földbástya is, ahol egy kivételes színházi esemény tanúi lehetünk. Végül jön Vidróczki is, meghódítani a közönséget. Mit mondhat ezek után a krónikás? Ennyit csüpán: Sok sikert, és lelkes, értő közönséget a várszínház művészeinek, a hangversenyező zenekaroknak, a szólistáknak, a tárlatokon kiállító alkotóknak! Művészi élményt és a nyári hangulathoz illő nagyszerű szórakozást! És természetesen nyárhoz illő, igazi jó időt ! Márkusz László V Uj iskolát kap Gyöngyöstarján Túlnőtt az igényeken Gyöngyöstarján meglévő tanintézete, s a helyi vezetők, karöltve a járási hivatallal, már hosszabb ideje „talpalnak” egy új iskola végett. Fáradozásuk, sürgető türelmetlenségük nem maradt eredménytelen. A napokban egyeztető tárgyalás zajlott le, amely tisztázta mind a költségfedezet, mind a leendő épület eredetét, helyét. A pillanatnyi árak szerint ötmillió forintot megközelít a beruházás értéke, s ezt jórészt a megyei tanács biztosítja. A helyszíni szemle során eldöntötték, hogy a négytantermes új iskolát a meglévő művelődési ház mögé építik, s folyosóval kapcsolják a kulturális intézményhez. Ez a folyosó már olyan megfontolás alapján létesül, hogy a művelődési ház nagytermét lassan tornatermi célokra teszik alkalmassá. ilyenformán a diákok zavartalanul közlekedhetnek majd a két épület között. A kultúrházba már az idén beépítik a bordásfalakat, s a belső felszerelést folyamatosan fejlesztik. Az egyeztető tárgyaláson egyébként a Heves megyei Tanácsi Tervező Iroda kép; » viselője nagyobb vonah. <ban ismertette elképzelésüket, s a helyi igénynek megfelelően olyan műszaki leírást, tervdokumentációt ígért, amely lehetővé teszi, hogy további anyagi forrás esetén nyolctantermessé lehessen bővíteni az új iskolát, s helyet kapjon benne minden, amit a legkorszerűbb oktatáspolitikai irányelvek megkövetelnek. Kapcsolatban a művelődési házzal, valóságos köz- művelődési, oktatási központ létesül Gyöngyöstarjánban. Az iroda a kész, kidolgozott terveket szeptember elején teszi a tanácselnök asztalára, hogy mielőbb megindulhasson az érdemi munka, illetve a helyiek szerződést köthessenek a kivitelezésre. Ez utóbbi kérdésben szin-' tén döntöttek a tarjániakj illetve a gyöngyösi járási hivatal szakemberei. Kivitelező az abasári költségvetési üzem lesz, amely októberben felvonul a kijelölt helyre, hogy megkezdje a talajrendezést, az alapozást. Szerző- t dés szerint két éven belül el kell készülnie az új iskolá; nak, amelyben 1980 szeptemberében tanítani akarnak. (m. gy.) Mi legyen az iskolatáskában? Mintegy 160 ezer kisgyermek kezdi meg szeptemberben az iskolai tanulását. Sokan közülük szüleikkel már felkeresik a papír- és írószerboltokat, gazdagodik az iskolatáska tartalma. Sok szülő először találkozik a tanszervásárlás gondjával és tanácstalan. Mi legyen az el_ * ső osztályosok táskájában? Az Oktatási Minisztérium általános iskolai főosztályán az MTI munkatársának elmondották: a szülők csak a legszükségesebb tanszereket vegyék meg! A tanév első heteiben a következő tanszerekre lesz szükség: két-két 14—16-os számú írásfüzet és 17—16-os számú számtanfüzet, egy-egy 21—32-es számú írásfüzet, 20—40-es számú sima lapú füzet és 90— 16-os számú rajzfüzet. Szükség lesz hat A/4-es iskolai rajzlapra és három A/4-es műszaki rajzlapra, egy csomag 15—50 számú írólapra? két-két grafitceruzára és k ék —piros postairónra, valamint) egy-egy doboz színes ceruzára, zsírkrétára és vízfestékre. Elegendő egy-egy tubus fehér tempera, illetve ragasztó, egy-egy 4_es ecset, illetve 10-es hajecset, egy doboz gyurma, egy-egy egyenes vonalzó és papír mérőszalag, egy doboz számolókorong, egy csomag számolópálca, két dobókocka és egy szögletes zsebtükör. Az elsősök a tanév elején sem töltőtollat, sem golyóstollat nem használnak. A tanév folyamán szükség lesz még különféle fonalakra, Különböző színű, méretű és minőségű papírlapokra, hurkapálcákra és csiszolópapírra. Ezekkel kapcsolatban a pedagógusok időben tájékoztatják a szülőket, ezeket az eszközöket általában közösen vásárolják meg. (MTI) j MOLNÁR ZOLTÁN : 44. — Uszította rád a ... majd megmondtam kicsoda micsodát ... szerencséd, hogy nekem modorom van... — mondta még Klári és Gusztihoz fordult. — Innen azoonnaaal elmegyünk, Gusztikéin ! • — Hát csak szólj hozzá, Lajos — fordult most máraz egyedül a keze ügyébe es'ő Lajos bácsihoz Gitta — micsoda banda ! Megdobálnak, és még nekik áll feljebb!... Lajos bácsi magához vonta, és békítőén megsimogatta a megsértett és felborzolt fejet. — Csillapodj le, Gittám, kérlek ... Guszti utánozva akaratlanul is az eltávozott Ferenc mozdulatát. v bocsánatkérés- félét jelzett Barnának, és elhagyta a tollaslabda-csatateret. Klári rohant a kocsihoz, és már rántotta is fel az ajtaját... Körülnézett, hogy hol van Laci. De Laci már bent is ült, kissé még sárosán, természetesen pucér felsőtesttel, de már rajta is volt a keze az önindítón. — Hol vagy már Guszti, hol vagy?! Guszti bedobta az ütőit a hátsó ülésre, és bezöttyent elöl Laci mellé. — Hool eez a kéét hara- miaaa, isteeenkém ...? De a két haramia a tőlük telhető legnagyobb csendben és észrevétlenségben a másik oldalon már szintén kapaszkodott befele, sárosán, mocskosán, de most már ez nem is volt fontos; el lehetett indulni. Gitta Lajos bácsi vállára borult, s tudva, hogy most már csak Barnára számíthat közönségként, végre felszabadulva zokogott. — Gitta drágám, szegénykém ... — jött oda végül az együttérző férj. Gitta egy vakon tapoga- tódzó, de ügyes mozdulattal, a zokogást meg nem szakítva átborult az ő vállára. Lajos bácsi meg végre odament a fejét értetlenül ide- oda kapkodó nagymamához. — Hát mi van itt, Lajos? Ez egy eljegyzés, kérlek? Miért kiabál és rohangál mindenki össze-vissza? — Semmi baj, Margit néni... majd mindent meg fogunk magyarázni. .. Lám, a pirostrikós sem fulladt bele... ott van ni, már be is szállt a kocsiba ... — Csak nem megy el?!... Ki fog engem hazavinni? — Majdcsak lesz valahogy, Margit néni... Nagymama ezzel ugyan nem volt kielégítve, még mondani is akart valamit, de ijedtében csak mutogatott ... Lajos meg mint jó házigazda, mégis oda akart még menni a kissé idétlenül előre-hátra tolató kocsihoz, de mire a kapuhoz ért, Lacinak mégis sikerült vski- hogy az irányt eltalálnia, s így már csak nézhetett utánuk. Ügy igyekeztek, mintha félniük kellene, hogy elkésnek valahonnan. Ott is maradt a kapunál, mert Gittához meg Barnához sem akart odamenni. Még tartott a zokogójelenet. Nekitámaszkodott hát a kapufélfának, és hosszan nézett a tovatűnő kocsi után. Gitta csak most, férje vállán sírva, érezte át a nap kudarcát teljes szörnyűségében. Lányának ma reggel még vőlegénye volt. Aki miatt elveszítette, annak pedig nyilvánvalóan nem kell... Szegény gyermekem, Katikám ... De rögtön az is eszébe jutott, hogy: a fene egyen meg, ostoba kölyke, miért nem bírtad már ki ezt az egyetlenegy napot...? Habár az sem sokkal jobb, ha később csókolózik valaki mással a vőlegénye, vagy éppen a férje szeme láttára ... Legjobban azonban azt a sok fáradságos, ravasz ügyeskedést sajnálta, amibe neki magának került ennek a napnak az előkészítése... meg az ő fondorlatos tárgyalásai ... Marival, Gusztival, Nagymamával... de még Barnával is .. . És tessék, amikor már lényegében ösz- szejött a lakás... a hozomány ... meg van alapozva íbcti, vagyis a fiatalok jövője, akkor ez az egész felrobban egy ilyen... egy felelőt-’ len ... egy véletlen ... egy, előre nem látható... Barna türelmesen állta á zokogást, s óvatosan keze a megmozdítani Gittát, és a kocsi felé terelni. A mozdulás, a léptek csillapítóan hatottak Gittára, 9 kezdett elcsendesedni. Végül egészen bátran le-' hetett vele menni, szelíden á vállát átfogva, meg-megsi- mogatva. Már majdnem odaértek a kocsihoz, amikor Gitta egy hirtelen mozdulattal kiszabadította magát- és felkiáltott: — Az anyám! Már rohant is vissza a mind jobban csudálkozó nagymamához. Az ám — gondolta Barna —, a nagymamát majdnem el is felejtettem. Tanác'+e'a- nul pillantott széjjel, tekin-’ tete egy pillanatra megállapodott a kapufélfát támasztó Lajoson, maid visszatért a nagyma nyugágyához. Gitta leborult, fejét ráhaj- totta rémült anyja térdére, és újra zokogott. Ugyanoivan félelmetesen, mint az előbb. Nagymama megsimogatta lánya haját és vigasztalóan a fülébe súgta: — Ne sírj már kis bolondom ... ha még hiányzik, tudok én is adni, nemcsak tizet vagy húszat, hanem talán még huszonötöt is. Gitta felkapta a fejét, egy pillanatra abbahagyta a zokogást. — Mennyit? Huszonötöt? Nagymama megnyugtató-' an bólogatott. Gittának az jutott p'-’ébo,’ hogy neki n-isicípnak végül már alig is került volnri valamibe az egész. Ettől megint csat ájött a sírás. Ha lehet, még keservesebb! , - — Vége — J f
