Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

mvin--------- ** S ZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: j Indokolt borúlátás NINCS BÉKE AZ OLAJFÁK ALATT. Hányszor $ leírtuk már, s aligha tévedünk, ha azt állítjuk: sok- i szór leírjuk még a mondatot. Miközben a Közel-Kelet 5 két térségében: Libanonban és a két Jemen határán ( rendkívül feszült a helyzet, az egyiptomi—izraeli $ különbéke előkészítő tárgyalásai sem adnak okot túl- i zott derűlátásra azokban a körökben, amelyek a > megoldásnak ezt a kockázatos változatát támogatják. < Szadat elnök és az izraeli ellenzék vezére: Peresz i Bécsben — a kiszivárgott hírek szerint — lényegében > nem jutott előbbre az álláspontok közelítésében — | nem hozott frontáttörést a Szocialista Internacionálé > közvetítési szándéka sem. Kreisky kancellár és Brandt, í a Szocialista Internacionálé elnöke vasárnap részt > vett az egyiptomi és az izraeli politikus találkozóján, < de ez sem győzte meg a feleket: a közvetítő javaslat > szemlátomást egyik oldalon sem oldotta föl a kéte- < lyeket. $ Bár a Szocialista Internacionálé javaslatában a pa- 5 lesztin probléma megoldása is helyet kapott, a szán- < dék jóhiszemű, ám meddő kísérletnek tűnik, hogy j megtörje az izraeli vezetés makacsságát. Szadat ok- | kai jelentette ki: nem különösebben derűlátó a Lón- 5 donban sorra kerülő külügyminiszteri tanácskozás ki- < menetelét illetően. j A LÉNYEG az egyiptomi elnök — szóvivője ál- 5 tál ismertetett — nyilatkozatából világosan kiderül, j Eszerint: Egyiptom késznek mutatkozik a béketár- 5 gyalások fölújítására, ha Izrael „új elemeket” terjeszt j elő. Ilyeneket viszont aligha készített elő Londonra 5 Begir kormánya. Erre utal az izraeli külügyminisz- I tórium jogi tanácsadójának nyilatkozata., miszerint ; Kairó újabb javaslatai negatívak, sőt számottevő < visszakozást jelentenek a korábbi egyiptomi állás- í ponthoz képest. Folytatódik tehát a kötélhúzás, pereg a közel- í keleti film, amelynek kockáin a véres események és \ a meg-megújuló tárgyalások váltják egymást. Egy ( azonban bizonyos — sa közelmúlt napok nyilatko- j zatdömpingjében is örvendetes hangot kapott —, < hogy a kivezető út a bonyolult labirintusból mégis' ; csak Genf, vagyis a térség valamennyi érdekelt álla- ‘ ma képviselőjének tárgyalása. ; MEGLEHET, előbb vagy utóbb mégis a svájci j városba tér vissza hosszú és kimerítő kitérő után a ! közel-keleti rendezés témája. Igazolva a szovjet ál' < láspontot, amely kezdettől fogva ezt a formát tartót" < ta célravezetőnek, s bizonyítva a haladó arab erők < tiltakozásának jogosságát mindenfajta különbékével < szemben. Gyapay Dénes < Fogódzó az egyiptomi—izraeli tárgyalásokhoz Kereszty András, az MTI tudósítója jelenti: A jelek szerint a Szocialis­ta Internacionale — Willy Brandt és Bruno Kreisky ál­tal kidolgozott és nagy álta­lánosságban fogalmazó — közel-keleti békejavaslata fogódzót jelenthet mind Egyiptom, mind Izrael szá­mára ahhoz, hogy tárgyalá­saik újabb intenzív szaka­szát megkezdjék. Erre mutat legalábbis az, hogy a július 17-én kezdődő egyiptomi— izraeli—amerikai külügy­miniszteri tárgyalások előtt nyilvánosságra hozott javas­latot lényegében pozitívan fogadta Kairó és nem utasí­tották vissza az izraeli lapok első kommentárjai sem. Szaad Zaglul Nasszar, az egyiptomi elnöki hivatal saj­tótitkára nyilatkozatban kö­zölte, hogy „komoly, s mély­reható tárgyalásokra” van szükség és az elnök mindig is azt hangoztatta, hogy kész tárgyalni (ez természetesen Szadat—Begin találkozót je­lent), ha „új elem merül fel”. A Szocialista Interna­cionale javaslatának egyes pontjaival foglalkozva saüó- titkár közölte, hogv a Biz­tonsági Tanács 242. számú határozata ‘elutasítja az erő­vel való területszerzést, „de az elnök kész tárgyalni a térség valamennyi országa biztonságának a megóvásá­ról”. Ibrahim Kamel külügymi­niszter, aki Khartoumban tartózkodik, ugyancsak nyi­latkozott. Közölte, hogy a „nemzetközi b**6 vr-ó' nom lehet tárgyalni” Nemzetközi határként fogható'fel Izrael határa Libanonrl'>l. Egyiptommal), de tette hozzá a küiügvminiszter — „k.seoo változások történhetnek a nyugati partot illetően”. Legfrissebb jelentésünk a spanyolországi katasztrófáról A spanyolországi tömeg­szerencsétlenségben . elsősor­ban érintett nyugat-európai országok felajánlották, hogy sürgős segélyszállítmányokat indítanak a katasztrófa szín­helyére. Belgium naev meny-, nyiségú gyógyszert és orvosi segítséget ajánlott fel. Amint azt a belga külügyminiszté­rium szerdán beie'entette, az égési sebekre speciaiizált or­vosok a helyszínen működ­nek közre a sebesültek ellá­tásában. Sin me Veil francia egész­ségügyi- és társadalombizto­sítási miniszter bejelentette, hogy Franciaország sürgős segélyszállítmányt küld a spanyolországi üduionelyre. Giscard d’ Estain? francia ál_ lamfő megbízta Olivier Tirn külügyi államtitkárt, hogy a helyszínen állapítsa meg mi­ben lehetne Franciaország a spanyol hatóságok segítségé­re. Nyugat-Németország kü- lönrepülőgépeken szállítja el saját és más nyugati or­szágok állampolgárait, hogy ezzel is segítse a spanyol hatóságokat a sebesültek mielőbbi ellátásában. Spanyol részről ugyanak­kor közölték, hogy a nyu­gat-európai országok részé­ről felajánlott nagyarányú orvosi-egészségű évi segít­ségre egyelőre nincsen szükségük, mivel spanyol kórházak is gondolkodni tud­nak a sebesültekről. A spanyol idegenforgalmi minisztérium szerdán beje­lentette, hogy megtalálták „Los Alfaques” kemping la­kóinak névsorát tartalmazó listát. Az azonosítások szem­pontjából igen fontos irat megtalálásáról értesítették a külföldi képviseleteket. A legutóbbi jelentések sze­rint a katasztrófa áldozatai­nak száma több mint 170. A hírügynökségi jelentések sze­rint ez a szám az elkövetke­ző napokban tovább emel­kedhet, mivel a különböző kórházakban reménytelenül súlyos égési sebekkel több, mint száz személyt ápolnak. „ (AFP, UPI, Reuter) Több száz halottja és sebesfiltje van a spanyolországi San Carlos de la Rapita üdülőhely melletti kempingben bekö­vetkezett robbanásos tűzvésznek. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Röviden HAVANNA A havannai Kari Mars kongresszusi palotában ün­nepélyes keretek között be­tette a VIT-esküt a XI. Vi­lágifjúsági és Diáktalálkozó­ra delegált kétezer kubai küldött. LISSZABON „Mars—78” fedőnévvel hadgyakorlatot tartanak jú­lius 17-től 29-ig Portugáliá­ban. A gyakorlaton a portu­gál hadsereg, valamint az amerikai, a nyugatnémet és a spanyol légierő mintegy , tízezer katonája vesz részt. Mint hivatalosan közölték, a gyakorlat célja az, hogy a portugál hadsereg akcióké­pességét a NATO követel­ményszintjére emeljék. PEKING , A kínai külügyminisztériJ um sajtóosztálya szerdán ki­adott nyilatkozatában tagad, ja, hogy július 8-án kínai katonai repülőgépek megsér­tették a Vietnámi Szocialista Köztársaság légterét és har­minc kilométeres mélység­ben behatoltak viét.nami te­rület fölé. A vietnami kül­ügyminisztérium július lo.én Kína hanoi nagykövetségén keresztül — mint ismeretes — erélyes tiltakozását fejez­te ki az ország légiterének megsértése miatt. WASHINGTON Az amerikai szenátus ka-' tonai kiadásokról szóló újabb törvényjavaslatot ha­gyott jóvá. A törvényjavas­lat szerint a Pentagon szük­ségleteinek kielégítésére 36 1 milliárd dollárt fordítanak. A pénzösszeget részben a tö­megpusztító fegyverek újabb tíousainak — mozgó indító­állású rakéták. „Trident” tí­pusú atomtengeralattjáró- rendszerek és szárnyasraké­ták — kidolgozására használ­ják fel. A szenátus hadügyi bizottságának javaslatára az amerikai törvényhozók to­vábbi 1,9 milliárd dollá-os hitelt szavaztak meg egy úiabb atommeghajtású repü­lőgép-anyahajó gyártására. Ismét polgárháborús veszély Libanonban Ropognak a cédrus Begin izraeli miniszterelnök izraeli egyenruhában, maid a Kataib jelképeként egyik kezéből a másikba adja a hatal­mat Dél-Libanonban. (Az Al-Ittihad karikatúrája) Nyugtalanság Baszkföldön Lehel Miklós, az MTI tu­dósítója jelenti: Egész Baszkföldön feszült a helyzet. A tüntetések és az összecsapások a rendőri erők­kel Bilbaóra és Viktóriára is átterjedtek. A baszk főtanács ülést tartott San Sebastianban és nyilatkozatban ítélte el a rendőri erők fellépését és fegyverhasználatát mind a pamplonai. mind a San Se- bastian-i események kapcsán. Egyidejűleg azt követelte, hogy a madridi kormány a rend fenntartását adja át a főtanács hatáskörébe. Pamplonában a helyzet vi­szonylag nyugodt, de végér­vényesen bejelentették hogy nem folytatják a fiesta ün­nepét. Az események kapcsán adott nyilatkozatában Felipe Gonzalez, a Spanyol Szo­cialista Munkásnárt főtitká­ra a történtekért Navarra tar­tomány kormányzóját és a belügyminisztert tette fele­lőssé és lemondásukat köve­telte. Santiago Carrillo, az SKP fő­titkára kijelentette: az egyet­len megoldás az, hogy a közrend védelmét auj— a baszk főtanács illetékességé­be. Nem látok más megol­dást — tette hozzá —, mint azt, hogy maguk a baszkok legyenek felelősek a köz­rendért egy olyan rendőr­ség révén, amely alá van rendelve az. autonóm intéz­ményeknek. Az SKP főtitká­ra kijelentette, hogy hétfőn erről a témáról megbeszé­lést folytatott Martin Villa belügyminiszterrel, aki nem vetette el ezt a megoldást. NpnüLtSti. 1978. július 13., csütörtök Bej rút központjában — mint korábban már annyi­szor — ismét ágyúk dörög­nek, gránátok robbannak, ra­kéták sivítanak. A sokat szen­vedett közel-keleti ország új­ból a polgárháború küszö­bén áll, pedig az 1975-ben kirobbant súlyos összecsapá­sok nagymértékben szétrom­bolták Libanont. Ez nem­csak a tízmilliárd dollárra be­csült háborús károk­ra vonatkozik, hanem az or­szág helyzetére is, arra a kulcsszerepre, amit a 70-es évek közepéig, mint az arab világ bankközpontja („Sváj­ca”), információs, turisztikai centruma betöltött. Ma úgy tűnik, hogy Liba­nonban mindenki mindenki, vei szemben áll. A már „megszokottnak” tűnő palesz­tin—jobboldali összecsapások mellett egyre több hír jön a reakciós csoportokon belüli fegyveres összeütközésekről, merényletekről, valamint a jobboldal és a nagyrészt Szí­riáinkból álló ..Arabközi Bé­kefenntartó Erők” tűzpárba- jairól. Az 1975-ben kirob­bant, csaknem másfél évig tartó polgárháború nem tud­ta megoldani a felhalmozó­dott politikai-hatalmi kérdé­seket, amelyek azóta is pa­rázsként szunnyadnak, csak egy újabb válság szél járásá­ra várva. Lényegében válto­zatlanul működik a franciák­tól örökölt parlamenti-állam, igazgatási rendszer, nap mint nap újjáteremtve azokat az ellentmondásokat, amelyek a kivételezett helyzetű maroni- ta keresztény uralkodó réteg és a muzulmán tömegek kö­zött fennállnak. A központi hatalom, a beirúti kormány keze rövid, a különböző po­litikai csooortok az egves or­szágrészekben kiskirályok­ként uralkodnak. A hadsereg szétzilált, nincs olyan köz­ponti erő, amely a jobboldali vezetők „magánhadseregéi, vei” szemben érvényre jut­tatná a bejrúti kormány aka­ratát. A maronita jobboldal a polgárháborúban elért tér­nyerését a hadseregben is kamatoztatta. Noha a lakos, ságon belül a mohamedánok vannak többségben, a hadse­reg tisztikarában részará­nyuk nem éri el a 25 száza­lékot sem. Az „elit csapatok”, a légierő, a páncélosok, a ka­tonai hírszerzés szinte telje­sen a jobboldal ellenőrzése alatt áll. KÉNYES EGYENSÚLY Mi bontotta meg az 1975- ös polgárháború után kiala­kult kényszer-egyensúly­helyzetet? A mérleg nyelvét Tel Aviv billentette ki. Iz­rael minden eszközzel — a nyílt fegyveres agressziót is beleértve — arra törekszik, hogv széttördelje Libanont, csatlós államává tegye, szét­zúzza a palesztinokat, meg­gyengítse szövetségeseiket, a nemzeti hazafias erőket. Áe idén tavasszal azért lendült mozgásba az agresszor hadi- génezete. hogy leszakítsa Dál- Libanont, ahol azután a fa- langisták alapíthatnának ál­lamot. A másik oldalról nézve a libanoni falangisták elérke­zettnek látták az időt, hogy az izraeli szándékokat meg­lovagolva. a jobboldalon be­lül is leszámolianak vetélv- társaikkal. A cédrus orszá­gában a főként maronita ke- keszténv nagy családokból, törzsekből, bankárokból, föl­desurakból. kereskedőkből összetevődő erőközpontok hosszú idő óta éles harcot vívtak a hatalomért és csak a nalesztinok. a nemzeti ha­zafias csoportok felléoése bír. ta rá őket. hogy — félretéve belső ügyeiket — 6zembe­gyökerei szánjanak a közös ellenfél­lel, a haladó nézeteket val­lókkal. TONY HALÁLA Három,, nagy hatalmú Öreg” dönt a libanoni jobboldal ügyeiben. Pierre Dzsemajel a falangisták, a Kataib Párt vezére, Camille Samun, a Nemzeti Liberális Párt elnö­ke. s végül az északi rész csa_ ládi-törzsi szövetségét Szu- lejmán Frandzsié vezeti. 1968-ban, látva az országban a haladó erők megerősödését, a három öreg szövetséget kö­tött, közös politikai szerve­zetet hoztak létre, a Libanoni Frontot. Ez persze nem je­lentette azt, hogv „az asztal alatt nem rugdosták többé egymás bokáját”, hogy fel­hagytak a suba alatti „bi­zánci” intrikákkal, a korrum­pálástól kezdve egymás poli­tikai híveinek a meggyilkol­tatásáig. de nagyobb szabá­sú leszámolásra a másikkal szemben egyik sem merész­kedett. Ez mindaddig érvényben volt, amíg az idén, egv jú­niusi hajnalon a Kataib Párt 600 fegyverese körülvet. te Tony Frandzsié (Szulej- mán Frandzsié fia) házát és nehézfegyverekkel, Iövegek- kel, aknavetőkkel néhány perc alatt a földdel tette egyenlővé a luxusvillát. Tony Frandzsié. felesége és hároméves kislánya, a test­őrökkel. a személyzettel együtt halálát lelte a romok alatt. Apia válasza nem ké­sett, néhány napra rá több tucat falangista vezetőt hur­coltak el a Frandzsié-fegyve­resok, s Baalhek mellett eav erdőben halomra lőtték őket. Szüléimén Frandzc'é bosszúvágyát még ez sem elé­gítette ki. kijelentette, hogy szemet szemért, fogat fogért alapon, addig nem nyugszik, míg Besir Dzsemajelt, a Ka­taib vezetőjének fiát családos­tul ki nem irtatja. Hogy az öreg Frandzsié ezúttal is ko­molyan gondolja amit mond, azt bizonyítja, hogy 1957-ben, az ellenségeskedések fellán­golásakor. Camille Samun egyik párthívét családostól ■ együtt a vasárnapi misén géppisztolyoztatta le. A BŰNÖK. BŰNE De mi váltotta ki a liba­noni jobboldal belviszályai­nak ilyen hirtelen és kegyet­len kiszélesedését. A való­színű válasz: Szulejmán Frandzsié az izraeli agresszió által kiélezett helyzetben nem állt Dzsemajel és Sa­mun oldalára, nem támogat­ta tervüket, hogy Tel Aviv-i jóváhagyással, pénzzel, fegy­verekkel (esetleg fegyveresek­kel) átvegyék a hatalmat. Frandzsié fia, röviddel halá­la előtt egy interjúban kije­lentette: családja támogatja az arabközi békefenntartó erőkét, egyetért a Szíriái tö­rekvésekkel. Ez jelenthette számára a halálos ' ítélet megpecsételését — írja a lon­doni Events hírmagazin —, mert a Frandzsiék nem csat­lakoztak a többi jobboldali erővel együtt a Tel Aviv ál­tal szorgalmazott maronita csatlós állam eszméjéhez. S ami a jobboldali vezetők sze­mében a bűnök bűne: az öreg Frandzsié elfordult a Libanoni Fronttól és kiegye­zésre készült Rasid Karami- val (a muzulmán vezetővel, aki a polgárháborúban a nemzeti hazafias erők olda­lán állott.) A falangisták és Samun liberálisai megretten­tek a gondolattól, hogy az északon erős pozícióid Frandzsié az ugyancsak észa­ki hatalmi bázisú Karamival egyezségben kiszakíthatja el­lenőrzésük alól Libanon fel- ső részét. S egy további kö­rülmény, ami nem mellékes: az Izraelre támaszkodó liba­noni jobboldali köröknek: mind Karaminak, mind Frandzsiénak, jó kapcsolatai vannak Szíriával. Dzsemajelék és Samunék a Frandzsié-fiú meggyilko­lásával meg akarták sze­rezni az ellenőrzést Libanon északi része felett is, amikor az ország déli részét az izrae­liek a falangistákkal szövet­séges Haddad-csapatok ke­zére játsszák át. Mindez — mutat rá a Bejrútban meg­jelenő A1 Szafir — egybe- 'vág Izrael elképzeléseivel, mert az újabb polgárháború kirobbantásával, majd Dzse­majelék és Samunék hata­lomra juttatásával, az or­szágban a haladó erők fel­számolásával mindenekelőtt Tel Aviv nyerne. 4 Dunai Pétéi: Î

Next

/
Thumbnails
Contents