Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-11 / 161. szám
I HÉTFŐ ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: A Quirinale új lakója Sandro Pertini személyében új köztársasági elnöke van Itáliának. Biztosan akadnak világszerte, akik némi mellékgondolatokkal fogadták azt a tényt, hogy a megválasztott államfő nyolcvankét esztendős öregúr. Ez az az- eset azonban, amikor ez a körülmény több okból is elhanyagolható. Nemcsak arról van szó, hogy az olasz politikai élet e „nagy öregje” kitűnő egészségnek örvend és — elmaradhatatlan szivarjával — örökmozgó módon feltűnik. Az államfő tevékenysége az olasz alkotmány szerint inkább reprezentatív, nem jellemző rá a napi politikában való operatív részvétel — akkor tehát már ezért sem lehet meghatározó tényezőMindennél összehasonlíthatatlanul fontosabb az a jelenség, ami Pertini személye, megválasztásának ténye és módja mögött va9 Kezdjük a személyével. Az új államfő, Quirinale palota új lakója a harcos antifasizmus egyik legnagyobb alakja. Több évet töltött börtönben, a németek halálra ítélték, félelmet valóban nem ismerve küzdött évtizedeken át a szó legjobb, legnemesebb értelmében hazája szabadságáért, a demokráciáért. Személye ebből következően eleve alkalmas arra, hogy a politikusok és tömegek egyaránt jelképnek tekintsék, méghozzá egy különlegesen kiélezett helyzetben, rendkívül fontos időszakban. Milyen helyzetről, milyen időszakról van szó? Olyanról, amire az a legjellemzőbb, hogy koncentrált támadások érik a demokratikus parlamenti többséget- Jelentős bel- és külföldi erők az eszközökben nem válogatva igyekeznek megbénítani ezt a többséget, sőt: a demokratikus Olaszország intézményeinek működését is. A Moró-gyilkosságnak, az egyéb, hasonló megrázkódtatásoknak nyilvánvalóan és egyértelműen ez a céljuk. Az ezen munkálkodó erők nem is titkolták, hogy kaján kárörömmel várják az elnökválasztás bonyolult processzusát. Azt remélték, a demokratikus többség nem állja ki ezt a kemény politikai erőpróbát, amiből majd megtépázóttan, az eddiginél védtelenebből kerül ki. Világszerte minden haladó ember örömmel nyugtázhatja azt a tényt, hogy ennek pontosan az ellenkezője történt: az erősödő újfasiszta nyomás, az anarchiára játszó kísérletek idején Itália történetének legnagyobb többségével választottak államfővé — egy harcos antifasisztát- Harmat Endre Négyes eszmecsere Az egyiptomi elnök kijelentette: megvitatták azokat a lehetőségeket, amelyek „újabb ösztönzést adhatnának a közel-keleti békefolyamatnak”. Hangoztatta, hogy Peresz és ő távolról sem minden pontban értett egyet, de egy ilyen véleménycsere „megkönnyíti a békéhez vezető út keresését”. Egy kérdésre válaszolva az egyiptomi államfő ugyanakkor úgy vélekedett: ,.nem történt elegendő haladás a közel-keleti béke-erőfeszítésekben ahhoz, hogy indokolt legyen egy újabb egyiptomi —izraeli csúcstalálkozó”. Szadat hangoztatta: ..ha új elemek fedezhetők fel az izraeli kormány magatartásában. .sőt új konceo'-ióról lehetne beszélni”, akkor sor kerülhet egy úiabb találkozóra közte és Begin között. A megbeszélések hefeiezése után Becsben négyes sajtóértekezletet tartott Willy Brandt, a Szocialista Internaeio- nálc elnöke, Szadat egyiptomi államfő, Kreisky osztrák kancellár és Peresz. az izraeli ellenzék vezére. (Népújság telefotó — MTI—KS) Hazautazott az NSZK parlamenti küldöttsége Az országgyűlés meghívására hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodott a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Parlamentiének küldöttsége, amelyet Karl Carstens professzor, a szövetségi parlament elnöke vezetetjt. A küldöttség vasárnap délelőtt elutazott Budapestről. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Apró Antal, az országyülés elnöke és Péter János alelnök, valamint törvényhozásunk más tisztségviselői és a Külügyminisztérium képviselői búcsúztatták. Jelen volt dr. Johannes Balser, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. Rendkívül jó légkörben zajlottak le és hasznosak voltak négynapos magyarországi látogatásunk megbeszélései — hangsúlyozta Kari Carstens professzor, a hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó NSZK parlamenti küldöttségének vezetője. A tárgyalások igen jól szolgálták a kölcsönös megismerést. Hozzájárultak az együttműködés további elmélyítéséhez, jő alapot teremtve a munkakapcsolatok erősítéséhez, az újabb találkozókhoz. A megbeszélések közül a professzor kiemelte Losonczi Pállal, az Elnöki Tanács elnökével, Apró Antallal, az országgyűlés elnökével, Púja Frigyes külügyminiszterrel, Szépvölgyi Zoltánnal, a fővárosi tanács elnökével, s közéletünk több más neves személyiségével lezajlott találkozót. — Ami a politikát illeti, sok kérdésben egyetértettünk, — mutatott rá a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Parlamentjének elnöke. — Mindkét ország nagy teret szentel a béke megvédésének, s a leszerelést e tevékenység fontos eszközének tartja. Egyetértettünk azzal a magyar állásponttal is, hogy a nehéz, vitás nemzetközi kérdések megoldásában türelemre van szükség. A gazdasági kapcsolatokról szólva Karl Carstens a következőket mondta : részben a Közös Piac, részben pedig a Német Szövetségi Köztársaság szabályozásaiból adódóan e kapcsolatoknál problémák merültek fel. Mindig készen vagyunk arra, hogy ezeket a kérdéseket megvitassuk és megoldásokat keressünk. Az eredmények biztatóak: a vá'laláfáink között jelenleg 2(50 kooperációs egvüttműködés él, s a szocialista országok közül Magyarország az NSZK első kooperációs partnere. Mindez nem jelenti azt, hogy végére értünk a lehetőségek kiaknázásának, hiszen a harmadik országba induló közös szállításokra, a termelési együttműködésre újabb kölcsönösen hasznos megállapodásokat köthetünk. A küldöttség vezetője nagyra értékelte a kulturális kapcsolatok fejlődését. A vasárnapi sajtókonferencián Karl Carstens profesz- szór bejelentette. hogv a magas szintű látogatások folytatásaként Apró Antal vezetésével magyar országgvűlési küldöttséget hívtak meg az NSZK-ba. Gazdasági helyett politikai harcot Beszélgetés lord Balogh professzorral A közelmúltban, a Magyar Tudományos Akadémia megmvasának eleget teve, tíz napig hazánkban tartózkodott a világhírű angol közgazdász, Sir Thomas Balogh, az Oxfordi Baliiol College professzora. Az Akadémián tartott egyik előadása után, alkalmunk nyílt rövid beszélgetést folytatni a magyar származású professzorral, aki legutóbbi magyarországi látogatása alkalmával azt nyilatkozta, hogy köz- gazdasági nézeteivel, elveivel — a világ neves közgazdászai között — a kisebbséghez tartozik. Hogy miért, arról majd később... Bevezetésként inkább arról, röviden, hogy milyen is volt Balogh professzor pályakezdése? — A pályám 1927-ben indult, amikor egyetemi tanulmányaim befejezéseként disszertációt írtam a német gazdasági válságról -és a pénzromlásról. Ezt a disszertációt a Tudományos Akadémia kiadta, s abban a szerencsében részesültem, hogy ösztöndíjasként tanulhattam Berlinben, az ottani Collé- gium Hungaricum révén. Ez az ösztöndíj megnyitotta előttem a lehetőséget a „komolyabb” tanulásra, az akkori idők jelentős közgazdász egyéniségeinek irányításával. — Tudományos érdeklődésének középpontjában a a gazdasági válság, a növe1978. július 11.. kedd kedés és az infláció kérdései állnak. Ezeket vizsgálja nemzeti és nemzetközi vonatkozásukban. Elemzései során milyen következtetésre jutott? — Jó ideje már, hogy a gazdasági növekedés periférikus területei iránt kezdtem érdeklődni. Jártam több fejlődő országban, például La- tin-Ameriká'ban, Jamaicában. Emellett változatlanul foglalkozom a fejlett kapitalista országok — közöttük természetesen Anglia — problémáival. S e problémák között a legsúlyosabb az infláció, amit hosszú időn át alapjaiban jól funkcionáló vegyes gazdaság legkeményebb próbatételének tartok. Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem sikerül az inflációt a jelenleg rendelkezésünkre álló eszközökkel megfékezni anélkül, hogy komolyabb mérvű munkanélküliséget ne okoznánk: olyan munkanélküliséget, amely sajnos hosz_ szabb távon sem leküzdhető. — Érthetjük ezt úgy, hogy a kapitalista gazdálkodás dilemmája: vagy a teljes foglalkoztatottság és gazdasági növekedés — az ezzel szükségképpen együtt járó inflációval —, vagy a stabil árak, de stagnálással és munkanélküliséggel. ■. — Igen. Felfogásom szerint ez a kapitalizmus válsága. A teljes foglalkoztatottság révén a szakszervezetek tárgyalási pozíciója rendkívül megerősödött. A társadalmi egyensúly megbillent, mégpedig a szakszervezetek javára. Mi volt a helyzet 1945 előtt? Az állandóan ismétlődő, periodikus válságok mindig újra teremtették ezt az egyensúlyt. A gazdasági fellendülések ideje alatt a munkásság és a szákszervezetek tárgyalási ereje nőtt, béremeléseket tudtak kiharcolni, s e béremeléseket szükségképpen az árak emelkedésének kellett követniük. Egy kritikus pont elérése után fordult a helyzet: a munkásság és a szak- szervezet erős nyomásnak voltak kitéve: a bérek süly- lyedtek, s velük együtt az árak, ismét csak a kritikus pontig. A tudomány ugyan sokáig tagadta a túltermelés tényét, de mégis tény, hogy túltermelés volt, s ennek cáfolhatatlan bizonyítéka az 1929. évi válság. Ez volt tehát a helyzet a háború előtti években. 1945 után viszont gyökeres változások tanúi lehettünk. Az állami szektor szerepe hatalmas mértékben megnövekedett, a kormányoknak politikai okokból is biztosítani kellett a munkások lehető legteljesebb foglalkoztatását. E törekvés eredményeként, 1945 után sokáig nem volt olyan év, amikor a munkanélküliség mértéke meghaladta volna a hat százalékot, és nem volt év, hogy az árak, • akárcsak egy százalékkal is csökkentek volna. A szakszervezetek ugyanis tudatában voltak, hogv nincsenek kitéve a nagyobb mérvű munkanélküliség veszélyének, bátran követelhettek tehát mind magasabb béreket. A magántulajdonon alapuló gazdaságban nem is érhette őket ezért semmiféle szemrehányás. Csakhogy: egy idő után a bérek emelkedését ismét az árak emelkedésének kellett követnie, s e hosszú időn át tártó folyamat végső soron szükségképpen vezetett napjaink inflációjához. — Lát-e ön kiutat ebből a helyzetből? — Igen! A megoldás: a döntések decentralizálása. Nézze: az úgvnevezett tiszta, vagy klassziküs kapitalizmusban a munkásosztálynak semmi beleszólása nincs a dolgok alakulásába; oka sincs arra, hogy felelősnek érezze magát a gazdasági rendszer stabilitásáért, s ezért szó sem lehet arról, hogy a szakszervezetek en- gedménveket tegvenek, vagv a munkáltatókkal való vitás kérdésekben beadják a derekukat. Ez a fajta „tiszta” kapitalizmus azonban a régmúlté. S mert olyan politikát folytatunk, amelvben a nemzeti jövedelem és vagyon elosztását a munkásság jajára megváltoztatjuk. ígv már igenis elvárható az imént említett felelősségérzet. — Hogyan képzeli el, professzor úr, ezt az újfajta vagyonelosztási? — Semmi esetre sem a szakszervezeti harcok által kivívott béremelések formájában. A szakszervezetek által kikényszerített béremelések csak átmeneti és ideiglenes előnyökhöz juttatják a munkásokat, hiszen az árak emelkedésével a béremelésekből származó előnyök elvesznek. Márpedig — mint említettem — a bérek emelkedését szükségképpen az árak emelkedésének kell követniük. A nroblémával kao- csolatos álláspontom a következőképpen foglalható össze: a szakszervezeteknek, mint a munkások érdekképviseleti szerveinek nem a meg-megújuló béremelésekért kellene harcolniuk; ez nagyon rövidlátó politika. Gazdasági erejüket a munkásosztály politikai súlyának növelésére kellene fordítaniuk. A bérkövetelésekről való lemondás fejében adó- kedvezményeket, vagyon- és földreformot kellene kivívniuk. S a gazdaságpolitikának arra kellene irányulnia, hogy a munkásosztálynak egyre nagyobb és egyre jelentősebb részvételt biztosítsanak a döntésekben és a jövedelemelosztásban. Ily módon a munkásság is tartós előnyökhöz jutna, és az állandó bér- követelések beszüntetésével az infláció is mérséklődne. Meggyőződésem, hogy ez az egvetlen járható út. Tudom: e nézeteimmel a kisebbséghez tartozom. S 1 emiatt sok közgazdász kriti- ! zál engem, mondván: a köz- j gazdaságtudományba politikai, pszichológiai és szociológiai tényezőket vegyítek. Az úgynevezett „tiszta” elméletek tudósai ezt nem kedvelik. Ök az elegáns —, de ugyanakkor sokismeretle- nes — matematikai modelleket kedvelik, amelyek, meggyőződésem szerint semmire sem jók. — Eszerint ön, a nyugati világ inflációs gondjait végső soron a bérköltségekre vezeti vissza, és nem osztja azt a nézetet, hogy a forgalomban levő pénz mennyiségében, illetve a nem eléggé ellenőrzött pénzkibocsátásban kell keresni az infláció fő okát. — Nem! Ezt nem látom be. Az inflációnak kétségtelenül sok összetevője van, de a fő ok semmiképpen sem a kibocsátott pénzmennyiségben keresendő, hanem abban a folyamatban, amit rövid beszélgetésünk alatt igyekeztem fölvázolni. — Köszönöm a beszélge tést. Vértes Csaba Külföldi jelentések TŰZVÉSZ Több mint 1000 modern festmény, szobor, grafika és egyéb műtárgy vált a lángok martalékává szombaton Rió de Janeiróban, a modern művészetek múzeumában 30 percig pusztító tűzvészben. Odalett Picasso 2 festménye, Salvador Dali több alkotása és Torres Garcia uruguayi festőművész egész életműve, amelyet kiállítás céljára kértek kölcsön Mon. tevideótól. Szakemberek szerint a katasztrófát vagy rövidzárlat, vagy eldobott égő cigarettavég okozhatta. KÍNAI AKCIÓK A nemzetközi közvélemény komoly aggodalommal figyeli a kínai hatóságok akcióit, a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen kibontakoztatott, támadásait — állapítja meg Borisz Avarcsenko, a Pravda politikai szemleirója, a lap vasárnap nemzetközi szemle rovatában. A pekingi propaganda durva rágalmakat szór a hős országra, és szándékosan meghamisítja a vietnami kommunista pártnak és a VSéis. kormányának a kínai származású lakossággal kapcsolatos politikáját. Pekingnek nyilvánvalóan azért van szüksége erre a kampányra — Írja a Pravoa szemleirója —, hogy a politikai nyomás fokozásával letérítse Vietnamot elvi, szocialista álláspontjáról, és ezáltal a nagyhatalmi maoista tervek szolgálatába állítsa. HOLTRÉSZEG HALAK A kelet-franciaországi Saone-et-Loire megyében a héten „holtrészeg” halak ezreit találták a Le Meuzin folyóban. Verdun-sur-!e Doubs egyik szőlőgazdaságának borpincéjéből egy héttel ezelőtt kétezer hektoliter bort eresztett a folyóba a cég egyik alkalmazottja, egy igencsak ittas'állapotban levő fiatalember. Az értékes nedű súlyos kárt okozott a halállományban. Összecsapások SPANYOLORSZÁGBAN Szombaton egész éjjel folytatódtak az összecsapások a tüntetők és karhatalmi erők között a spanyolországi Navarra tartomány fővárosában, Pamplonában. Emiatt minden bizonnyal félbeszakítják a pamplonai fiesta megünneplését. (Ennek a fiestának állított örök emléket Ernest Hemingway világhírű könyvében. MOSZKVÁBÓL IS ELINDULTAK A Kreml kongresszusi palotájában tartott ifjúsági nagygyűlésen vasárnap ünnepélyesen elbúcsúztatták a havannai vtlágifjúsági találkozóra utazó szovjet fiatalokat. A kereken ezerfős küldöttség fiatal munkásokból, kolhozparasztokból, diákokból, orvosokból és művészekből all, akik valamennyi nemzetiséget képviselik. ETIÓPIÁI GYEREKEK A havannai kikötőben ünnepélyes és meleg fogadtatásban részesítették azt az 1200 etiópiai gyereket, aki azért érkezett Kubába, hogy ott, az ifjúság szigetén folytassa tanulmányait. Az iskolások többsége olyan etiópiai katona gyermeke, aki az intervenciósok elleni harcban esett el. ÖTÖS IKREK Három orvos és 15 ápolónő segédletével ötös Ikreknek adott életet a franciao "’ági Caenben egy 28 éves tanárnő. Mint az orvosok vasárlap közölték, a hét és fél hónapra született három kislány és két fiú egészségeseit Terhessége előtt az anya meddőség elleni hormonkezelésben részesült. ......_.i
