Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-30 / 178. szám
A siker titka, nem titok Mikor jár „jóéknái” a színész? Beszélgetés Maros Gáborral várszínházról, szereposztásról és arról, hogy mire megy be a közönség nfl .. .Bencze Ilonával A közönség most is befizetett. Estéről estére táblás ház fogadja a várszínház bemutatóját — egy ismeretlen szerző Constantinus és Victoria című lírai játékát, valamint a Simái Kristóf írta komédiát, amely a gótikus palota előtt a Szerelemféltők címet kapta. — A kritikusok pedig igénytelenséget emlegetnek. Kinek van igaza? A nézőknek, akik a hűvös esték ellenere jelen vannak, vagy a kritikusoknak, akik a lapok hasábjain egyre erőteljeseb- : ben fejezik ki elégedetlensé- ' güket? A kérdés bizony szónoki. Már csak, azért is az, mert a kedélyeket megnyugtatandó itt e helyen nem vállalkozom az igazságtevő hálátlan szerepére. Legfeljebb annyit bátorkodom megjegyezni, hogy Kárpáti Aurél szerint a kritikus sem csalhatatlan, ami viszont a közönséget illeti. az még gyakrabban téved. könnyebben és sűrűbben téveszthető meg látványosságok „hiú csecsebecséjével”, a felszín és a mellékes dolgok csillogtatásával. Ennyit a színház és a közönség kitűnő szakértőjétől, Kárpátitól. Most pedig a legilletékesebbnek a színésznek adom át a szót. Beszélgetőpartnerem Maros Gábor, az egri közönség kedvence, aki immár negyedik nyarát tölti a végvári teátristák között. — A nyitó kérdés: mi a színházi siker? A színpadról ismert vidám arc kissé elkomolyodik, keze a szemüvegét igazgatja, majd lassan, kimérten válaszol. — Nem könnyű erre válaszolni. És nemcsak azért, mert szerepeimmel ellentétben ez nincs megírva — igaz, a szerep sem mindig —, hanem elsősorban azért, mert én a sikert megfoghatatlan angyalnak nevezem. — Ez azt is jelenti, hogy kiszámíthatatlan? — Nem egészen. Mert valami mindig kiszámítható. Láttam én már persze sikertelenül induló produkciót, játszottam olyan darabban, amelyet kedv nélkül szinte kínlódva próbáltunk, ám egyszer csak jött a közönség és feldobta, sikerre vitte az előadást. De tapasztaltam már ennek az ellenkezőjét is: lelkesen, jó hangulatban készültünk az előadásra, amelyet a közönség dermed- ten fogadott. Ez bizony bukás. Annak ellenére, hogy a kritika esetleg elismeréssel fogádta a bemutatót. Mert az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a szakmai siker, valamint a közönségsiker nem mindig jár egy úton. Mást vár a közönség, és megint más igénnyel lép fel a kritika. — Ezek szerint a közönség jelenléte, érdeklődése sikerré emelhet egy arra méltatlan, gyenge, sőt vitatható produkciót is? Nem sorolom a példákat. — Így is értem miről van szó. Hát igen, a közönség most is megtölti a várszínház nézőterét, s ha nem is szórakozik olyan jól, mint a korábbi években, végül mégis megtapsolja az előadást. Ám ez a siker már nem éri fel a tavalyit, a tavalyelőttit, méginkább nem az első bemutató, az András kovács királysága sikerét. Mi színészek tudjuk, érezzük, hogy ez nem olyan siker. — De a közönség jegyet vált. Vajon mire fizetnek be a nézők ezrei? — Mielőtt erre a nagyon direkt kérdésre válaszolnék, hadd tegyek egy kitérőt. Csak annyit, hogy idézzem Nádas- dy Kálmán szeretett főiskolai rektorom szavait, aki azt mondta nekünk: le kell ülni a mesterek asztalához, ha hellyel kínálnak. Nos, az élet nagy szerencséje, hogy engem hellyel kínáltak, és boldogan ültem az asztalhoz. Örülök, hogy fiatal vagyok, de mint színész, talán nem is olyan ifjú, hiszen már 1970-ben elindultam a pályán. Harmadik éves főiskolás voltam, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy Galambos Erzsivel és Darvas Ivánnal játszhattam, Sancho Panzát alakítottam a La Mancha lovagjában. A sors továbbra is kegyes volt hozzám, jó mestereim, remek partnereim voltak, akiktől sokat tanultam. Többek között azt is, hogyan értelmezzek egy-egy sikert. Visszatérve a kérdésre: a közönség elsősorban miattunk, színészekért vált jegyet. Tulajdonképpen a sztárszereposztás vonzza a nézőt. Az egri várszínház vállalkozását a magyar drámai hagyományok ápolását, érdekesnek és hasznosnak tartom. Ám mert töredékekkel, gyengécske művekkel állunk szemben, az ilyenfajta porlefújás bizonyos kockázattal jár. S a sikertelenség ellen mintegy védekezésül, úgymond tutira megy a rendezés. így alakul ki a sztárszereposztás, amelyre — szinte előre kiszámíthatóan! — biztos bejön a közönség. — Vagyis a darab gyenge, de a színészek mindent. elkövetnek a sikerért, és nem is eredménytelenül. — így van. Mindkét darab nagyon gyenge. S mi foggal körömmel próbáltuk eljátszani az eljátszhatat- lant. Este héttől fél 11-ig m u s z á ly elhinnünk, hogy megformálhatok ezek a szerepek. Mondom, műszál y, mert mi vagyunk a színpadon. Ilyenkor persze még a hideg is hidegebb, mert hiányzik az öröm. A színész öröme. S e nélkül nem igazi a siker. A közönség ugyan ott ül a nézőtéren, tapsol, nevet is olykor, de ez nekem, nekünk nem elég. Nem lehet elég, mert én bizony sem igazán kijátszani, sem igazán kiörülni nem tudtam magam. — Nem ,valamiféle sértődés szüli ezt a keserűséget? — Én Gobbi Hildától megtanultam, hogy a színésznek nincs ideje megsértődni. Különben sincs okom a sértődésre. Én lennék a legboldogabb, ha most is elmondhatnám, hogy „jóéknái” jártam Egerben. — Ez mit jelent? — Hogy jó darabban, jó szerep, jó előadásban. Erre mondjuk, hogy a színész „jóéknái” járt. Nem tudom, hogy elfogytak-e a bemutatásra alkalmas régi drámák, hogy érdemes-e szinpadra erőszakolni gyenge műveket — vagy éppen csak stúdiószinten érdemesek a kísérletezésre? De nagyon szeretnék már itt, Egerben igazi darabban, igazán jól megírt szerepet eljátszani. Ezt szeretnék színésztársaim is. Mert ez egy olyan csapat, egy olyan mindent tudó tehetséges csapat, amellyel a csillagokat is le lehetne hozni az égből. — Csillagokért nem is kellene olyan messzire nyúlni. Itt van például az Egri csillagok. — Igen, Gárdonyi népszerű művére már többen gondoltunk, valóban itt a várban kellene bemutatni, persze megfelelő feldolgozásban, s talán zenével. Szokolay Sándor biztos tudna a műhöz, és a hangulathoz illő zenét írni. Más szerzőkre is gondolhatunk, Tersánszky Jenőre vagy Tamási Áronra é.s természetesen mai magyar írók izgalmas drámáira is. Mi ugyan büszkén vállaljuk, hogy ránk színészekre építik a bemutatót, de azért mégsem kellene figyelmen kívül hagyni magát a művet, a drámát sem. Hogy elfogadható szituációkban, igazi jellemeket formálhassunk meg a színpadon. — Gondolom, hogy e jogos kívánalmaknak nem mond ellent a szabadtér, s a közönség jogos, szórakozási igénye sem. Köszönöm a beszélgetést. Márkusz László 1378. július 30., vasárnap Régimódi szép történetek I. Ló kell a magyarnak Kobakos Keve kimerültén dőlt le a kecskebőrre. Húzott egyet a csutorából, aztán kimérten megszólalt: — Nagy baj van, nagyuram! A fejedelem rápislantott és biztatta: — Mondjad, Keve! — Röhögnek rajtunk, nagy- uram... — Ügy-e? Kik, mik s miért? — Hát a germánok, frankok, s ki a nyavalya tudja ükét mind megnezevni. Lovas nép a magyar, s olyan lovakon járunk, hogy azért röhögnek rajtunk. A fejedelem vagy három óra hosszat elgondolkozott a hallottakon, majd felrázta álmából Kévét. — Hívd össze a vezérek tanácsát! A fejedelem kérésére Keve felvázolta a helyzetet. Beszédét csattanóval fejezte be: — Aszondják, nem is lovak ezek, hanem szamarak. A vezérek közül a forróvérű Heves azonnal felugrott. — Máris indulok és szétverem. a pofázmányukat. — Nono... — szólt erre a komótos Uddmeg. Hátha tán igazuk van ... — Van benne valami — fontolgatta a szót Lótej — az én szürkémnek is olyan a fara, mintha a villám csapta volna le. — Na jó — szólt a fejedelem — gondolkozzatok, s holnap ilyenkor folytassuk a tanácskozást. — Olyan ló kéne — gondolkozott Üddmeg —, amelyik gyors, kitartó, szilaj és keveset eszik. — Meg fehér — folytatta Lótej. — Már mér lenne fehér? — szólt bele Besenyő. — A fenének kell hókaszínű. Fekete lovon jár a magyar. — Ne vitázzatok — intette le őket a fejedelem. — így nem haladunk előre. Mindenki tegye meg a javaslatait, és utána döntünk. — Igaz — helyeseltek a vezérek — nagy igaza van a fejedelemnek. A harmadik trap estéjén Kobakos Keve azzal a javaslattal állt elő, hogy a germánoktól kéne lovat venni. — Igaz, hogy nem olyan gyors, de erős, megbízható. — Marhaság —, intette le Heves. — A magyarnak gyors ló kell. — Ha a germánnak jó, akkor nekünk miért nem jó? — kérdezte Kobakos. — Azoknak is van eszük. — Lehet, de ha nekik elég is annyi ész, az nekünk kevés — gondolkozott Uddmeg. — Szóval, nekünk jobb ló kell. — Eltelt egy hónap — dühöngött a fejedelem —, s még nem haladtunk semmire. Állandóan csak vitáztok, s a világ meg röhög rajtunk. — Ne izgasd fel magad vitézlő fejedelem — szólt Besenyő. Ha már eddig is röhögtek rajtunk, akikor kibírjuk már ezt az egy hónapot. De azt javaslom, hogy Kévét küldjük ki egy kis portyázásra, mérje fel újra a helyzetet, s majd utána döntsünk. — Igaz, — mondták a vezérek — nagy igaza van Besenyőnek. — A germánok lova erős, de lassú. A frankok lova sziGazdag program egy héten át Hétfőn nyit a nyári Egyetem Mintegy száz hazai és külföldi hallgató vesz részt idén az Egri Nyári Egyetem rendezvényein, a műemlék- védelmi tagozat egyhetes programjain. Az ünnepélyes megnyitóra hétfőn délután 4 órakor kerül sor az ' egri Technika Házában. Az első napon elkezdődnek az előadások is : Dér Béláné, az egri városi tanács, elnökhelyettese megyeszékhelyünk rendezésének különleges szempontjairól tart beszámolót az érdeklődőknek. Az idei témakörben a műemlék és környezete szerepel, s erről számos előadás hangzik el neves hazai és nemzetközi szakemberektől. Érdekesnek ígérkezik többek között dr. Tilinger István, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójának ismertetése a magyar mű- emlékvédelem jellegzetességeiről, Prof. Raymond Le■ maire, az ICOMOS (Műemlé ki és Történeti Építészet Együttesek Védelmére Alá kult Nemzetközi Bizottság elnökének a bruggesi mű emléki együttes helyreállí- tásáról szóló beszámolója vagy Mendele Ferenc. Ybl- díjas építész, az OMF általános igazgatóhelyettesénél előadása a falusi, népi épí tészeti együttesek védelmé ről és hasznosításáról. A résztvevők nemcsak be szélgetéseken, vitákon cse- rélik ki szakmai tapasztalataikat, hanem megismerked nek Eger és környékénél műmlékeivel, kirándulnál megyénk több vonzó vidé kére. Akik még keresik a helyüket Több szakma várja a fiatalokat Országszerte lezajlottak az egyetemi, a középiskolai és a szakmunkásképző felvételik, s a fiatalok már megkapták az elutasító, vagy igenlő választ. A nekik küldött levélben felsorolták, hogy még hová jelentkezhetnek, mert a divatos — mondhatnánk úgy is: borravalós — mesterségeket az idén is sokkal többen választották, s természetesen nem mindenkinek jutott hely. Közkedveltek megyénkben például az autószerelő, az autókarosszérialakatos, a szobafestő-mázoló, a kozmetikus, a fodrász vagy az egészségügyi szakmák. Az országban egyedül Egerben akartak többen kőművesek lenni, mint ahány férőhely van. Több mint 3 és fél ezren fejezték be az általános iskolát s közülük mindössze 130-an nem kívántak továbbtanulni, a többiek mind pályáztak valahová. Akiket nem vettek föl az egyetemre, valamely középfokú oktatási intézménybe, vagy nem sikerült a hőn áhított mesterséget tanulniuk, azok még keresik a helyüket. A Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársai több mint 10C fiatalnak segítettek a szakma kiválasztásában, vágj olyan hasonlót ajánlottak amely megfelel a gyerekei képességeinek, s ahol méí várják őket. Az országban oktatott 181 szakma közül megyénkbei csaknem ötvenet tanulhat nak. Ezeket azonban sok szór sem a szülők, sem a di ákok nem ismerik eléggé A városokban — Egerben Gyöngyösön, Hatvanban - már alig-alig van szabac hely a szakmunkásképzők ben. Azok is nagyjából azo nosak: úgy mint gépiforgá csoló, ács-álványozó, gépsze relő. Más a helyzet példáu Selypen. Fejlődő bányaipa runk egyre több szakember igényel, s a báhyaelektrola katosokat itt képzik. Méi legalább húsz jelentkező várnak, de elfogadnak fel vételi kérelmet a hegesztő gépszerelő, villanyszerelő é szűcs szakmákra is. A fiúk nak kollégiumi elhelyezés is biztosítanak. Az érettségizettek a ke reskedelemben például hónap alatt szerezhetne! szakmunkás-bizonyítványt, másutt egy-másfé kél év kell hozzá. laj, de nem bírja az éhezést. Aztán van egy nép, ott ahol van egy nagy tó, azoknak a lova erős is, gyors is, szilaj is, bírja a sovány kosztot is, csak nagy a feje — számolt be útjáról Keve. — Talán az lenne a legjobb — összegezte véleményét. — Nagy a feje — háborodott fel Heves. — Nem kell. Hisz még jobban röhögnének rajtunk. — Olyan ló kell — fogalmazta meg Uddmeg —, amelyik szép is, meg jó is, meg sovány koszton tartható. — Igaz — mondták a vezérek — nagy igaza van Üdd- megnek. S küldték Kévét, nézzen szét újra a világban. * * * Kobakos Keve levette süvegét ősz fejéről s reszkető hangon megszólalt: — Vezérek, magyarok! Jár, tam északon, jártam délen, fordultam keleten, fordultam nyugaton. De olyan lovat, melyet tik kívántok, sehol nem találtam. — Nem-e? — ugrott volna fel dühödten Heves, de rogyadozó izmai nem bírták, s visszaesett a medvebőrre. — Ahogy elnézem magun. kát — gondolkozott el Üddmeg —, nekünk már nem is kell ló, eljárunk gyalog is. Ha meg a fiainknak jobb ló kell, majd szereznek maguknak. — Igaz — mondták a vezérek —. nagy igaza van Ü ddmegnek. Kaposi Levente
