Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-28 / 176. szám

Újabb szakszervezeti log és gyakorlat EUlunkösok «véleménye ax igazgatóról Milyen ember az igazgató? Hogyan vezeti a gondjaira bízott vállalatot, megtesz-e minden tőle telhetőt, hogy a munka feltételei javuljanak, az emberek biztonságban dol­gozhassanak? Az igazgató megfelelő intézkedéseket tett-e a vállalat belső szerve­zetének korszerűsítésére, az irányítás javítására, a közép- és a közvetlen munkahelyi vezetők hatáskörének bőví­tésére? Képes-e az üzemi demokrácia érvényesí­tésére, ugyanezt megkövete­li-e az alsóbb szintű vezetők­től? Törődik-e a dolgozók jó­léti, szociális ügyeivel? Igaz­ságos, következetes és em- berséges-e a munkahely első számú vezetője? Munkások és beosztott dol­gozók között ezek a kérdé­sek sokszor felmerülnek. De újabban a munkások nem­csak egymás között, nemcsak a buszon, vagy a kocsmában mondanak véleményt az igaz­gatóról, hanem hivatalosan is, az arra illetékes fórumon is. Ezt tapasztaltuk Vison- tán, a Thorez Külfejtéses Bá­nyaüzemnél. A szakszervezeti tanács és a szakszervezeti bizalmiak együttes ülése az 1977. gaz­dasági év tapasztalatait és az idei terveket tárgyalta. Ezzel egyidejűleg vélemé­nyezték Kálomista Imre üzemigazgató és két helyet­tese éves tevékenységét. Vi- sontán és a jelentősebb ter­melő üzemek többségében az új fórumon először mondtak véleményt az igazgató mun­kájáról. Mi tette lehetővé, hogyan gyakorolták a fontos jogot és kötelességet? Kérdésünk­re Szerencsés István, a Tho­rez Külfejtéses Bányaüzem szakszervezeti bizottságának titkára elmondta, hogy a Mi­nisztertanács és a SZOT el­nökségének elmúlt évi 1018- as számú együttes határoza­ta szerint jártak el. Az üzem 212 bizalmiját és 35 szak­szervezeti tanácstagját ide­jében tájékoztatták a napi­rendről. A bizalmiak a hoz­zájuk tartozó dolgozók véle­ményét kérték. Tehát széles körű érdeklődés, négyszem­közti és csoportbeszélgetések után alakítottuk ki a válla­lati szakszervezeti szerv vé­leményét az igazgatóról. — A külfejtés, a műhelyek munkásai ismerik igazgató­jukat? — Az emberek mintegy fe­le már Ecséden is együtt dol­gozott Kálomista Imrével. Ecsédről 1973. márciusában korábbi jó munkája elisme­réseként helyezték a vison- tai külfejtésre. Az elmúlt év a legsikeresebbnek mondható a visontai külfejtés történe­tében. A sok nehézség elle­nére is sikerült a tervet tel­jesíteni és jelentősen javult a gazdálkodás is. Az igazga­tóról az a vélemény alakult ki, hogy a külfejtéses bá­nyászkodás feladatait jól is­meri, jó szervezői készségek­kel rendelkezik. A párt-, szakszervezeti és a társadal­mi szervekkel jó kapcsolatot alakított ki, igényli és meg­fontolja mások véleményéi. Összegezve: jó munkája és az eredmények minősítik az igazgatót. Ridzig Péter géplakatos a 3-as számú tmk szerszám­gépjavító üzemben. Fiatal ember, Aldebrőről autóbusz- szal jár naponként Visontá- ra. Szakszervezeti bizalmi­ként részt vett az igazgató­ról alkotott vélemény kiala­kításában. — Nem tűnt szokatlan fel­adatnak, hogy az igazgatóról kellett véleményt mondani hivatalosan és a nyilvános­ság előtt? — Űj feladat volt, mert újabb jogkört kaptak a bi­zalmiak. Belejövünk, megta­nuljuk ezt is. Vállaltuk, a munkások nevében és meg­bízásából tesszük. Őszinte, szókimondó emberek a bá­nyászok és a műhelyek mun­kásai. A munkaruháról, ■ a gumi talpú bakancsról, a műhelyátlag szerinti prémi­umrendszerről és ha kell, az igazgatóról is elmondják vé­leményüket. A bizalmiak kö­telessége az, hogy a munká­sok érdekeit és az igazságot képviseljék. Varga István, a szakszer­vezeti bizottság munkatársa hozzáteszi, hogy a bizalmiak jogairól, kötelességeiről és az üzemi demokrácia érvé­nyesítéséről az elmúlt hó­napokban oktatást szervez­tek. Tisztségükből négy bi­zalmit visszahívtak, heten más munkakörbe kerültek. Kálomista Imre igazgató véleménye szerint tanulságos volt az a szakszervezeti ta­nácskozás, ahol a vezetés munkájáról véleményt mond­tak. Nem tagadja, örül a kedvező véleménynek. De a munkások szavaiból az is ki­csendül, hogy a felelősséget és fegyelmet a középszintű vezetőktől fokozottabban meg kell követelni. A ren­det, a tervszerű munkát és ezzel egyidejűleg az ember­séges irányítást következete­sebben ellenőrizni kell. Ezért elsősorban az igazgató fele­lős. A felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a szak- szervezeti tanács és a bizal­miak együttes ülése csupán újabb forma, esetleg újabb fórum az üzemi demokrácia rendszerében. Nem, ennél sokkal többről van szó. Most már nem elegendő mondani: a munkás a gazda az üze­mekben, a munkahelyeken. Ha okosan, jól élnek a tör­vény adta lehetőségekkel, akkor a tulajdonosi gondol­kodás gyorsan fejlődik. Adot­tak. egyre inkább érnek • a feltételek, hogy a munkás­ember tudja és tapasztalja: szava van az üzemben, nem­csak munkájára, hanem gon­dolataira, javaslataira is szükség van. F. L. Negyvenmilliárdos forgalom ruházati cikkekből Javul az ellátás munkaruhákból, kötöttárukból, cipőkből Az év végéig várhatóan mintegy 40 milliárd forintos, a tavalyinál 7—8 százalékkal nag3'obb forgalmat bonyolít le a kereskedelem ruházati cikkekből. Az év második félében igyekeznek kiküszö­bölni az első félév hiányos­ságait, ennek megfelelően nagyobb lesz a szőnyegvá­laszték, az igényeknek meg­felelő ellátást biztosítanak más lakástextilárukból is. Felsőruházati konfekció­cikkekből is elfogadta az ipar a kereskedelem nagyobb té­telű megrendeléseit. További 450 ezer darab márkás far­mer érkezik importból, s ha­zai termelésből, illetve viet­nami importból az igények szerint szállítanak munkaru­hát a boltokba. A Belkereskedelmi Minisz­térium csütörtöki sajtótájé­koztatóján elmondták: a kö­vetkező hónapokban javul a divatkötöttáru-ellátás is ! Az ipar az idén először gÿàrt tőkés import fonalból csak­nem félmillió pulóvert, kar­digánt és más holmit. Az év első felében szűk volt a vá­laszték csecsemőruházati cik­kekből, a második félévben e téren is ‘javulás várható, mert eddig belföldre nem gyártott jó minőségű plüss- kelméből több mint félmillió kisruha készül. Ezeket eddig importálni kellett. Az eddi­giekhez hasonlóan ki tudják elégíteni az igényeket férfi­ingekből, bár a vasalásra aaioruló gyengébb minőségű ilium ■» m í/así-v. Kevesebb fesz. Az ipar és kereskedelem ígérete szerint javul a férfi­cipők minősége és választé­ka. Divatosabb női cipők gyártásáról, illetve értékesí­téséről jelenleg is tárgyalnak a kereskedelem és a terme­lővállalatok szakemberei. Változatlanűl gondot okoz a hímzőfonal-ellátás. Egy jel­lemző, adat: míg 1974-ben 460 ezer doboz hímzőfonalat ad­tak el, az idén az üzletekbe szállított csaknem két és fél millió doboz sem elegendő. Pedig a kereskedelem Ju­goszláviából, Romániából és Kínából is importál. A minisztérium tájékozta­tóján arról is szó volt, hogy az év első felében csaknem 18 milliárd forint volt a ru­házati kiskereskedelmi for­galom, körülbelül 9 száza­lékkal nagyobb, mint a múlt év azonos időszakában. Az első félévben férfi és női konfekciócikkekből vásárol­tak a legtöbbet a foltokban, forgalmuk 30—40 százalékkal nőtt a tavalyihoz képest. Ez azt mutatja, hogy a méret­táblázat jól bevált. A kisebb kínálat miatt csökkent a for­galom gyapjúszövetáruból és kötöttáruból. Farmerruhák­ból 600 ezer érkezett eddig, több mint tavaly egész év­ben. összességében elmond­ható, hogy a félév során a ruházati ellátásban — ki­sebb átmeneti hiányoktól el­tekintve — számottevő prob­léma nem volt. io szerencsit, bányászon i Ercteiérek közölt i. A bányába nem lehet csak úgy bemenni. Előbb át kell öltözni. — Ez mi? — forgatja a fotóskollégám a fehér vá‘ szondarabot a kezében. — Kapca. Értetlenül néz fel rám. A beavatottak fölényével kezdem el magyarázni, ho­gyan kell a kapcát a lábfej­re felcsavarni úgy, hogy ké­nyelmes viseletét adjon és ne törje fel az ember talpát vagy a rüsztjét. A gumicsizmák sem tar­toznak a filigrán lábbelik közé. Egy nadrág, egy ing, egy kabát, egy kobak, amo­lyan műanyagból készített főfedő, egy darab madzag, ha az embernek mégsem lenne nadrágszíja és a kar- bidlámpa. így lesz alkalmassá bárki, hogy bemenjen a föld alá, a vágatokba. Ja és a gumi­kesztyű. — Ezt nem kell felhúzni — jegyzem meg mellékesen. — Legfeljebb, ha az oldal­deszkába vagy a feltörésben a létrában kell megkapasz­kodnunk. Oldaldeszka, feltörés, ereszke. fekü, csprga, légaj­tó. pakszit, . talpnyomás, metán : mondanám mind sorban, hadd fitogtassam jár­tasságom a bányabeli dolgok­ban. De aztán leintem ma­gam. Majd jön úgyis egymás után minden. Annyit azért jó előre megjegyzek a bá" nvabeli vezetőinknek, hogy nó. hányszor már jártam a föld alatt, nehogy zöldfülűként kezeljenek bennünket, és a hatvan méterre levő munka­helyre nehogy a fél bányát végigkutyagolva vezessenek el. Mert. ugye, ennek a szak­mának is megvannak a ma­ga kis húzásai, ha valakit avatni kell. A különböző ug­ratásokról. becsapásokról az. öreg bányászok rengeteget tudnának mesélni. Ügy vannak ők is ezzel, mint a tengerészek, ha va­laki először halad át az egyenlítő vagy a sarkkör vo­nalán. Amikor beöltöztünk. vé­gignéztünk egymáson, és n^m tudtok megállni mo­solygás nélkül. Mi lett az aszfaltkoptató, városi, félci* pő$ emberkékből. O o o A bejárat félköríve fölött a felirat: Jó szerencsét! Mintha egy oinceajtót, nyitnánk be. Valóban, az egész bánva egv naev pince. Csak ... mégsem olyan egy­szerű ez. Ballagunk a csöpögő falú altáróban. Hátunk mögött a vastag deszkaaitó résein még beszűrődik a fény, de ahogy messzebbre jutunk, úgy vá­lik egyre halványabbá a de­rengés. Itt a népes. Ez amolyan kisebbfajta villamos vasút kimondottan csak személy- szállításra használva. Kes­keny. vaslemezből összeállí­tott kocsik sora, amelyek alig érnek vállmagasságig. Ezekbe büszke tartású ember be nem fér. A keskeny desz­kalócán is szerényre fogott tartással lehet csak kucorog­ni. Aztán egy rántás, kemény Hagyobb lesz a választék lkai sztereo magnó — Szovjet zeneszekrény — Indiai rádió A következő hónapokban több új híradástechnikai fo­gyasztási cikk jelenik meg az üzletekben, köztük lengyel szalagos és kazettás magne­tofonok. kisebb menyiségben Akai sztereo orsós magnók, lengyel sztereo, szenzoros ki­vitelű Hi-fi lemezjátszók. Kapósnak ígérkezik az év utolsó negyedében forga­lomba kerülő szovjet zene­szekrény, amely bútorként is tetszetős. Rádióból valamivel többet hoznak be ebben az évben, mint tavaly, az igényeket ál. falában ki tudják elégíteni. A szovjet, a lengyel, az NDK- beli és a bolgár rádiókból csaknem 300 ezer, Japánból, Hongkongból és Indiából pe­dig több mint 240 ezer érke­zik. Csehszlovákiából és Lengyelországból az év végé­ig 48 ezer, Japánból pedig több mint 33 ezer orsós és kazettás magnót vásárolunk. Lemezjátszókból 80 ezret importálnak, zömmel cseh­szlovák, lengyel és NDK-beli vállalatoktól, kisebb tétele­ket pedig Japánból és Svájc, bői. A magnók és lemezját­szók iránt évről évre növek­szenek az igények, ezzel azonban a behozatal nem tart lépést. Televíziókból csak a választék színesítésé­hez importálnak néhány ezer NDK-beli és szovjet nagy­képernyős készüléket, vala­mint hordozható Junosztv tí­pusokat. Színes televíziót egyelőre nem importálnak, de a belkereskedelmi válasz­tékcsere keretében egy-két év múlva ezt is rendszeresí­tik a tervek szerint. (MTI) csattanással zárul a görgő­kön mozdítható lemezajtó, bent már csak a karbidlám­pák fénye pislog és lebben, rázkódásra, huzatra. A másik vonat, amely a csilléket szállítja, akár kife­lé, tehát szürke színű, ned­ves kőzettel a gyorprában, akár üresen befelé, mondjuk a hat kilométerre levő mát- raszentimrei bányába, az a szerelvény a cug. Helyeseb­ben. az eredeti német írás szerint: Zug. Azaz: vonat. Mint minden mesterségünk, a bányászat is megőrizte az egykori szakmai kifejezése­ket, ha valamit magyarított is már rajtuk. A népes mellett egy csa­patba verődünk a vállalat budapesti központjából ér­kezett, különböző szakmai területekért felelős vezető beosztású emberekkel. Ha már összehozott bennünket a véletlen Szűcs Imre .terü­leti főmérnökkel, a kínálko­Itt könnyen mozdul a \Sm zet, mondja Latsai Pál. Akár egy rakétakilövő állomás, pedig csak a kas gépter­mének kezelő helye ez. (Fotó: Szabó Sándor) zó kérdést ki nem hagyhat­juk: — Mivel lehet magyaráz­ni, hogy két évvel ezelőtt, de valamivel korábban is már az orosziak annyit baj­lódtak a terveik teljesítésé­vel? — Ha a telér változik, ha a várt érctartalmat nem ad­ja, akkor a bányászok tö­rekvése nem elég. — Mielőtt hozzákezdené­nek a fejtéshez, a területet kifaggatják. megkutatják. Tehát azt is tudják, mire számíthatnak — ellenkezünk szelíden. — A kutatás csak feltéte­lezést eredményez. A tény csak a fejtéskor válik is­mertté. Amiből az is kiderülhet, hogy bajlódhat az ember, verejtékezhet a bányász, tör­heti magát az aknász, a kő­zetbe rejtett telérek valósá­gos tartalma mindig egy ki­csit lutri. Az ember tehát teljesen kiszolgáltatottja a természet titokzatos erőinek? Ennyire azért mégsem. O O G A népes megint odakoeog- tatja a gerincünket az ülő­padhoz, aztán megáll. Meg­érkeztünk. Itt a kas, a bá­nya liftje. Szürke, rideg drótkosár. Még őszintébben : drótketrec. Hat ember fér be egyszerre. A kezelését egy külön erre a célra oda­vezényelt ember végzi. A kas lelke viszont abban a föld alatti nagy teremben található, amely innen alig néhány lépésre rejti magá­ban a behemót motorokat, a különböző szerkezeteket, amelyek körül az idegesen rángó mutatójú mérőeszkö­zök tucatjai adnak hírt a különböző dolgokról annak az embernek, aki ott ül egy botkormánynak tetsző kar előtt, nem is egy kar előtt, és a mérőműszerek mutatói­ra függesztett tekintettel mozdít előre vagy visszafelé a karon, a karokon. A különböző szinteket ró­mai számok jelölik. Minden szám ötvenmétores mélysé­get fejez ki. A lift, a kas útját is egyben. Még egy ilyen terembe né-1 zünk be, amelyben a zúgás valóban fülsiketítő. Ez a kompresszorház. Itt aztán akkora nyomás préselődik bele egy-egy tartályba, hogy ha kiengednénk onnan azt a bizonyos manót, fene nagy ramazurit tudna csapni.' Megszelídítve viszont a mun­kát, az embert szolgálja. A' fúrókat mozgatja, a légcsa­tornákat tölti meg. Olyan ez a kompresszor* ház, mint egy élőlény zaka­toló, erős ritmussal lüktető szíve. A vér helyett azonban levegőt prése] az erekbe : a tömlőkbe, a csövekbe. Üzem az üzemben. De ez a bánya valójában nem is áll egyébből, mint az üze­men belüli üzemek sorá­ból. Nem furcsa? És azt mondjuk: ott a bányászok dolgoznak. Hogy is van ak­kor ez? > (Folytatjuk) G. Molnár Ferenc ÆmmimM _ 1978. július 28„ péntek \ t

Next

/
Thumbnails
Contents