Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-27 / 175. szám
Közlekedéspolitika II koncepció egy évtizede Összevarrott Amikor Széchenyi István a múlt század közepén felvázolta a magyar közlekedés fejlesztésének irányát, — ezzel az első hazai közlekedés- politikai koncepciót alapozta meg. Ennek megvalósulásaként rajzolódott ki a 80-as évek végére az a csillagszerű vasúti és közúti hálózat, melynek középpontjában Budapest van, mely mindmáig csaknem minden vasúti fővonalnak és fő közlekedési útnak kezdő- vagy végpontja. Ezt a tényleges közlekedésföldrajzi helyzetet tekintette kiindulópontnak a tíz évvel ezelőtt, 1968-ban az országgyűlés által elfogadott korszerű, a mai politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok következményével számoló közlekedéspolitikai koncepció, melyet az azóta elhunyt magyar tudós és politikus, dr. Csanádi György, akkori közlekedés, és postaügyi miniszter terjesztett a parlament elé. E - koncepció alapelve a népgazdaság közlekedési és szállítási szükségleteinek gazdaságos, pontos és megbízható kielégítése, a személy, és áruszállítás növekvő feladatainak megoldó, sa, a közlekedés különböző ágazatainak egységes fejlesztése, optimális munkamegosztás a vasúti és közúti fuvarozási ágazatok között, a gyenge forgalmú, gazdaságtalan vasútvonalak felszámolása és a forgalom közútra való átterelése, — ahol erre a feltételeket megteremtik. VÄLTOZÖ fis VÁLTOZATLAN E nagyszabású elképzelés lényegét tekintve helyesnek bizonyult. Elvek, formák és célok vonatkozásában —*■ az elmúlt 10 év kritikai mérlegelése után is változatlanul érvényes a koncepció. Az élet azonban — mint minden más területen — itt is bizonyos módosítást, változtatást diktál. Gondoljuk el, hogy a közlekedés teljesítményei 10 év alatt csaknem megkétszereződtek. A személyszállítás 90 százalékkal, az áruszállítás 78—80 százalékkal emelkedett 1968-hoz viszonyítva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy hasonló teljesítménynövekedéssel számolhatunk a következő 10 esztendőben is. Sajnos ugyanakkor a közlekedés fejlesztésére fordítható anyagi eszközök nem növekednek ilyen dinamikusan. Ezért kell bizonyos feszültséggel számolniuk a tervezőknek. Várható, hogy a közlekedésben is el kell viselni olyan ellentmondásokat. melyek a fejlődő technika és az azt kezelő ember ismeretei között fennállnak. Az elmúlt 10 évben nagy lépéseket tettünk a fejlesztés érdekében. Elég, ha ezek közül csak az autópályaprogramot, a metrót és a tö. megközlekedési eszközök fejlesztését, a vasút villamosítását és a dízelesítést említjük meg. Alapvetq, strukturális változás elsősorban a közlekedés munkamegosztásában történt. Felmerült a kérdés, célszerű-e á különböző vállalatok. termelőszövetkezetek és más, a közlekedési tevékenységen kívüleső állami és szövetkezeti termelőegységek saját szállítókapacitását gépjárművek beszerzésével létrehozni? Hatalmas kapacitás ez, ha tekintetbe vesszük, hogy ez a gépjárműállomány az ország teljes közúti szállítókapacitásának felét teszi ki és ezzel a közúti szállítás 40 százalékát teljesítik. A VOLÁN, amely a tehergépkocsik másik 50 százalékának birtokosa, a közúti szállítások 60 százalékát teljesíti. Az említett vállalatok és szövetkezetek szállítási igénye viszont a népgazdasági tervekhez kapcsolódik, azok valóra váltásának része. Ezért e kapacitások fenntartása — gazdasági kihasználásuk esetén — feltétlenül helyes. íf»z, hogy a közúti fuvarost költsége a vasúiénak teszel tízszerese, bizonyos ra- teanunyokkal mégis kifizetőA nagy forgalmú, százhatvankét kilométeres Budapest— Kelebia vasúti szakasz villamosítása 1976 januárjában kezr dődött meg és előreláthatóan 1979 közepére fejeződik be. A vezetéképítők a napokban elérték Kiskőröst, amely körülbelül száz kilométerre van a fővárostól. A képen: Kiskőrös vasútállomás közelében a századik kilométernél dolgoznak a felsővezeték-szerelők. (MTI fotó — Karáth Imre felv. — KS) dő. Gyorsan romló áruk és átrakásra érzékeny áruk esetén feltétlenül az. LEBECSÜLTÉK A VASÚT SZEREPÉT Tíz évvel ezelőtt azonban egyes szakemberek, elsősorban a tőkés országokban, lebecsülték a vasutak szerepét és azt hirdették, hogy a fuvarozási tevékenység főleg a közútra terelődik. Azóta bebizonyosodott, hogy ez nem helytálló elképzelés. A nagy távolságú és nagy tömegű áruk szállításánál a vasút továbbra is alapvető fuvarozási eszköz marad. Persze, ezt is gazdaságosabbá kell tenni a pályák és a kocsipark korszerűsítésével, a vonóerő pedig ma már több mint 90 százalékban nagy teljesítményű dízel. és villamos mozdonyból áll. • A közlekedéspolitikai koncepció, a magyar közlekedésügy egységes fejlesztésének terve. Nem szabad elfelejteni, hogy a népgazdaság ösz- szes eszközállományának egyötödét a közlekedés működteti, az összes beruházások 14—15 százaléka a közlekedés fejlesztését szolgálja és éppen az elmúlt 10 évben technikai korszakváltásnak lehettünk tanúi. Vasúton és közúton, — a városi közlekedést is beleértve — naponta 2 millió tonna árut fuvaroznak, 5 millió utas elszállításáról kell gondoskodni, a munkába járók ingázó utasával együtt naponta 8 és fél millió utazással kell számolni. Ilyen körülmények között hallatlanul megnőtt az egyes közlekedési ágazatok (például vasút—közút) egymásra utaltsága. Az árufuvarozás és személyszállítás nem egyszerűen a közlekedési nagyvállalatok feladata, hanem a népgazdaság újratermelési folyamatának egy igen fontos láncszeme. A közlekedés ugyanakkor tekintélyes nemzetközi feladatokat is ellát. Hazánk részese az európai szállítási munkamegosztásnak és a tranzitszállításoknak fontos devizakitermelő szerepük is van. A nemzetközi forgalom az elmúlt 10 évben,az 1968. évinek két és félszeresére nőtt, és zömmel az ország 9 vasúti és 16 közúti határátkelőhelyén, állomásán bonyolódik le. Ezek fejlesztése kiemelt állami feladat. A záhonyi vasúti átrakókörzet fejlesztésére nem kevesebbet, mint évente 1 milliárdot fordítanak. KÉPES TELJESÍTENI FELADATAIT A tíz évvel ezelőtt felvázolt tervek fokozatosan megvalósulnak. A gyenge forgalmú vasútvonalak közül 1400 kilométer hosszúságú vonal megszűnt, a további 600 kilométerre nézve a népgazdaság időközben változott igényeit és a távlati terveket figyelembe véve hoznak döntést. A közlekedés — nagy erőfeszítésekkel ugyan — képes teljesíteni a feladatait, a vele szemben támasztott igények és a lehetőségek viszonylagos egyensúlyban vannak. Nem látszik célszerűnek olyan tartalékkapacitások létrehozása, melyek az esztendő nagyobb részében kihasználatlanok volnának. Csak a működő, a mindennapi feladatok megoldásához nélkülözhetetlen kapacitások megteremtését tartja indokoltnak a kormányzat. A közlekedésben is át kell térni az exten- zív fejlődésről (eszköz- és létszámnövelés) az intenzív fejlődésre, — a kapacitások jobb kihasználására, a gazdaságosabb munkaszervezésre. Csehszlovákiából, Jugoszláviából és Lengyelországból érkezett hazánkba. A tőkés államok közül a legtöbben változatlanul Ausztriából és az NSZK-ból keresik fel Magyar-országot. Ha a külföldiek érkezésének növekedési üteme továbbra sem csökken, akkor dollárok Akármerre jár a városban, de más helyeken is, mindig csak azt nézi, kin, milyen szoknya vagy nadrág van. Időnként pedig jólesően megállapítja : — Ezt is mi csináltuk. Szoknya- és nadrágügyben ugyanis Katona Béla. a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat igazgatója az illetékes. Nálunk csak ezek a ruhadarabok készülnek. Természetesen minden méretben. — De ha Nyugat-Berlin- ben járnék, vagy az NSZK- ban, akkor is azt látnám időnként, hogy az ottaniak közül is többen hordják a nálunk készített szoknyát és nadrágot. Így varrják ők össze a dollárokat. O O O O — Mennyi dollárt kapnak egy szoknyáért? — Egyetlen centet sem. Csak forintban számoljuk el a munkánkat. — Miért jó akkor a cégnek az, ha exportra dolgozik? — Mert ez a munka jobban fizet, mint a belföldi. — Annak is, aki a varrógép előtt ül, vagy a vasalást végzi? — Ott normák vannak. Azokban pedig nincs különbség a hazai vagy az export- megrendelések szerint. — Tehát egy bujtató elkészítése, egy gomb felvarrása, egy zseb rátűzése akkor is X fillér, ha a debreceni üzletekbe szállítják a szoknyát és akkor is annyi, ha az NSZK- ba? — Pontosan. De a vállalatnak a jövedelmében jelentősen belejátszik a kétféle megrendelés. Tehát több lesz a nyereség, több lesz a részesedés, több jut felújításokra, beruházásokra, korszerűsítésekre. — Mi a jó abban a varrónőnek, ha egy új gépet kap, amely már percenként jóval több öltést tud elvégezni, mint a régi gépe? A zseb rá- tüzéséért ugyanannyit fizetnek! Ráadásul még a gyorsabb gépre jobban is kell figyelni. rületeken időnként gondokkal járt a turisták elhelyezése, amelyet a Balaton környékén szükségkempingek felállításával - igyekeznek megoldani. Sokat kell még tenni a turisták szórakozási és az időjárástól függetleníthető sportolási lehetőségeinek bővítéséért is — mondotta az ÓIT elnöke. (MTI) Bermann István — Mégis, mindenki az új Soha ilyen vendégjárás Az év végéig 15 millió turista Magyarországon * Az első félévben 4,7 millió külföldi járt hazánkban, 1,7 millió magyar állampolgár utazott külföldre. Soha ilyen vendégjárás nem volt a magypr országha. táron, mint az idén. Az Országos Idegenforgalmi Tanács gyorsmérlege szerint az első félévben 1,7 millió magyar állampolgár utazóit külföldre, s 4,7 millió külföldi állampolgár, egymillió 150 ezerrel több érkezett hazánkba, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Szurdi István, az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöke az MTI munkatársának elmondta: A hazánkban megfordult külföldiek 87 százaléka, ezen belül a turisták 84 százaléka a szocialista országok állampolgára. Ugyanakkor — évek óta először —< a tőkés országokból érkezettek száma, és a tőlük származó devizabevétel is emelkedett. Ez részben annak tulajdonítható, hogy január elsejétől a nyugati országok turistái számára megszűnt a kötelező valutabeváltás. az év végéig mintegy 16 millió külföldi látogatóval számolhatunk, és idegenforgalmunk gazdasági eredményei minden tekintetben jobbak lesznek az előző évekénél. Az idei idegenforgalmi idényt a lehetőségekhez képest felkészülve, megnövekedett, kibővült fogadóhálózattal vártuk. Az" elmúlt évben és az idei első félévben az ÓIT anyagi támogatásával 5600—5700, viszonylag alacsony áron bérelhető új szálláshellyel bővültek a motelek, nyaralóházak, kempingek. Több autóparkolót is kialakítottak az üdülőterületeken, összesen mintegy 2500 —3000 személygépkocsi befogadására. Űj strandok is nyíltak, a régiek egy részét korszerűsítették, így egyszerre 5500—6000-rel több vendég pihenhet már a medencék mellett, mint az elmúlt évben. Számos új étterem, élelmiszer-árusító hely kezdte meg működését. A túris- taforgalom növekedése azonban nemegyszer nehézségeket, helyenként zavarokat is okozott. Elsősorban az erőteljesen látogatott üdülőteA tervezöasztalon már a jSvó évi modellek készülnek Nagyszőllősi Anna keze nyomán Szepesi Ferencné és Kiss Tihorné a szoknyaanyagok méretre« vágását végzik (Fotó: Szabó Sándor) gépet akarja. Pedig a normát is igazítani kell, az igaz, de ezt csak olyan mértékben, hogy a varrónő is megtalálja a számítását. Mindebből az is kiderül, hogy a dollárért varrni még akkor is érdemes, ha forintban fizetnek a cégnek ezért, O O O O Ha azt nézzük, mit szerettek volna elérni az idén az első hat hónapban, azt kell mondanunk, hétmillióval kevesebb jött be a kasszájukba, mint számították. Hohó, ez nem kis tétel, még akkor sem, ha a teljes összeg a hatvanmilliót is meghaladja. Az arány így tíz százalék. Mi történt? Rosszul terveztek? Kihagytak valamilyen lehetőséget? Három okot jelölnek meg: létszámhiány, ez az egyik, a kiskörei telep a tervezettnél később kezdett, és ott még a begyakoroltság nem érte el a kívánt „szintet és végül: a megrendelők olyan modelleket kívánnak, amelyeken több a „babramunka”, tehát haladni sem lehet velük úgy, mint amilyen ütemhez szokva voltak. O O O O — Bár már évekre visszamenően jó a kapcsolatunk a nyugati megrendelőkkel, így Alois Heinzével, aki Nyugat- Berlinben székel és Gustav Schickedanzeval, aki az NSZK egyik ismert kereskedője, ők nem sokat töprengenek, ha nekik valami nem tetszik. Igaz, az úgynevezett szocialista partnereink sem hunynak szemet a kisebb hibák fölött sem. Ma már nincs olyan, hogy a nyugatiak igényesek, a barátaink pedig elnézőek. o o o o A nyugati megrendelő hozza a mintát, a részletes leírást, a vállalkozónak ezt kell milliméterre betartania. És ha nem? Akkor visszajön — mondjuk — ezer szoknya. Mert a rátett zseb húzott. Vissza a szalagra, bontani, újra varrni, kiigazítani a hibát. Ezért pedig már egy fillért sem lehetett elszámolni. Azok kapták vissza, akik elrontották annak idején ? Ügy kellene, de honnan lehetne utólag, hetekkel később esetleg, azt kinyomozni, melyik szalag, melyik műszakban csinálta azokat a szoknyákat? Van ugyan a megrendelő cégeknek technikusuk, akik lejárnak Gyöngyösre és a szalagon ellenőrzik a munkát, de a teljes tételt kamionokban szállítják ki az ismert címre. Ott válik el, hogv elégedett-e a meg o- delő. Igen. Kivéve azt a bizonyos ezer. szoknyát. Ki örülne az ilyennek? O O O O Évente háromszor-négyszer tárgyalnak külföldi megrendelések ügyében. Egy-egy munkát két-három hónappal előbb kötnek le. Tehát a vállalat az éves tervének összeállításakor még csak azt tudja, hogy hány millióért akar exportra gyártani, ebből mennyi lenne az elképzelése szerint a dollár- és mennyi a rubelelszámolású. Az idén a dollár lényegében nem változik, a rubel valamit csökken a múlt évi mennyiséghez képest. A második félévben fokozni kell a dollárért végzett munkájukat, mintegy kétmillió forint értéknek megfelelő mennyiseggel. A rubelelszámolású tételek maradnak az első hat. hónap szintjén. Így válik lehetővé, hogy a vállalat a különböző fejlesztési elképzeléseit is megvalósíthassa, mint amilyen a műhelycsarnok bővítése, a telep megnagyobbitása, a gépek egy részének a kicserélése. — Vonzóbb-e már a varrónői munka, mint volt. akár két-három évvel ezelőtt? — Az első eset az idei,' amikor a végzett tizennyolc tanulónk közül senki sem megy el tőlünk. Ez a tény önmagában is elegendő válasz az előző kérdésre, azt gondolom — halljuk Katona Béla igazgatótól. A Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat nem termeli zsákszámra a dollárt, de tevékenysége figyelemre méltó. És az is, hogy az évek múlásával egyre erőteljesebbben újítja meg önmagát, teszi egyre vonzóbbá üzemi és munkakörülményeit a dolgozói előtt. Még két évre van szükségük ahhoz, hogy jól felszerelt üzemük a távolabbi céloknak is megfelelő kere*“k közé kerüljön. Kitartó, szívós munka árán értek el idáig. G. Molnár Ferenc rMmmliMA 1978. július 27., csütörtök ■
