Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-26 / 174. szám
Kézfogással „NEM KÉTSÉGES, hogy a népfrontmozgalom — az országos és a megyei vezetéstől a falusi-körzeti bizottságokig — csak akkor tudja ellátni hivatását, ha megteremti a politikai, az állami, a társadalmi szervek helyi-területi akcióegységének kereteit és azokat sokirányú- an hasznos tevékenységgel tölti ki.” Ez a megállapítás az egyik megyei népfrontfórumon hangzott el„ és országos érvényűnek is felfogható. Ám hozzátehetjük azt is: ez így egyszerűnek és kézenfekvőnek tűnik, a gyakorlat „hogyan”-jára azonban nemritkán nehéz a felelet. Az akcióegységnek egyben konkrét munkakapcsolatnak is kell lennie, mellőzve a formalitásokat, a lát. ványosnak tűnő, valójában tartalmatlan külsőségeket. Az együttműködési megállapodás a népfront és a tanács között csak akkor ér valamit, ha konkrét tennivalókat tartalmaz a tömegkapcsolatok szélesítésére, a lakosság közéleti részvételének növelésére, a szocialista demokrácia erősítésére, a köz- műveltség fejlesztésére nézve. A népfront kongresszusi állásfoglalása nem véletlenül hangsúlyozta: „a lakosság alapvető érdeke, hogy a szocialista demokrácia kiszélesítésének szolgálatában fejlődjék a tanács és a népfront együttműködése.” A lakosság alapvető érdekéről van tehát szó, és nem arról, hogy szerződések, jegyzőkönyvek, föl jegyzések, emlékeztetők szülessenek „a kézfogás jegyében”. Nem az kell, hogy együtt vagy külön intézkedjenek dolgokban, hanem hogy kézzelfoghatóan intézzék el a dolgokat, mert rsak így megnyugtatóak bárki számára. Fontos feladatuk a népfrontbizottságoknak, hogy eredményesen segítsék a tanácstagokat feladataik teljesítésében. különösen abban, hogy a választottak és a választók közötti kapcsolat egyre erősödjék. A népfrontmozgalom társadalmi és politikai szerepének növekedésével függ ez is össze, s ebben benne foglaltatik, hogy a népfront mind több fizikai dogozót, fiatalt és nőt készít fel a közéleti munkára. Erre a tevékenységre — s ez általánosítható tapasztalat — a tervszerűség, a rendszeresség és a sokoldalúság a jellemző. Az az általános törekvés, hogy a tanácstagok ismerjék a legfontosabb jogszabályokat, a tanácsok szervezeti felépítését és működését, saját feladataikat és hatáskörüket, a szocialista demokrácia elvi-gyakorlati kérdéseit, a választókerület és a lakóterület eredményeit és gondjait, a legfontosabb tanácsi döntéseket, a fejlesztésre vonatkozó terveket, igényeket és lehetőségeket. A TANÁCSTAGOK KÖZÉLETI TEVÉKENYSÉGÉT jelentősen segítik azok a népfrontfórumok, amelyeken értékelik a végzett munkát, megszabják a további tennivalókat és kimunkálják a legeredményesebb módszereket. Fontos mozzanat az is, hogy a népfronttestületek — kölcsönösségi alapon — esetenként meghívják üléseikre a tanácstagokat, s így közösen tudják megbeszélni az adott település vagy lakókörzet fejlesztésével kapcsolatos feladatokat. Jó módszer az is, hogy a népfrontbizottságok a tanácstagok számára évenként 8—10 előadást és konzultációt szerveznek aktuális politikai, társadalmi, gazdasági kérdésekről. A párt központi bizottságának április 19—20-i ülésén elfogadott határozat rögzíti : „Állandó feladat az üzemekben, szövetkezetekben, minden munkahelyen a szocialista demokrácia fejlődését biztosító keretek tartalommal való megtöltése, az általánosan érvényes elveknek a konkrét helyi viszonyokhoz igazított alkalmazása, a formális elemek megszüntetése.” Nos, a népfront városkörzeti fórumai, vagy a falugyűlések mindenütt a lakóhelyi demokrácia megnyilvánulásainak foghatók fel. Ezek a — tanácsok és népfrontbizottságok által szervezett — fontos közéleti fórumok az elmúlt hónapokban minden eddiginél nagyobb számban, lényegesen megnóvekedett részvétel és aktivitás mellett zajlottak le. Fontos tapasztalat: a falugyűlések, a városkörzeti gyűlések .csak akkor érnek valamit, ha a résztvevők választ kapnak kérdéseikre, a korábbi gyűléseken vagy egyéb fórumokon fölvetett problémáikra, és az elhangzó tájékoztatók nem banális közhelyeket, hanem konkrét országos, megyei és helyi információkat tartalmaznak. Ha ez így van — mint most általában és jellemzően ezt tapasztalhattuk —, akkor az állampolgárok ma is, a jövőben is szívesen segítik javaslataikkal vagy éppen társadalmi munkájukkal a helyi politika kialakítását, a terület- fejlesztési terveket és azok megvalósítását. FONTOS ÉRDEK FŰZŐDIK AHHOZ, hogy a tanácsok és a népfrontbizottságok együttműködésében a a közérdekű társadalmi munkát úgy szervezzék, hogy abban szakképzettségüknek, szakértelmüknek megfelelően mind többen vehessenek részt. A tanácsok és a népfront együttműködésének fontos területe, hogy bővítsék kapcsolataikat a helyi ipari és mezőgazdasági üzemekkel. vállalatokkal, intézményekkel, szocialista brigádokkal. A kapcsolatbővítés azonban nem lehet egyoldalúan elváró, hiszen ezek a szervek nemcsak adni tudnak, hanem kapni is szeretnének, például a létesítendő bölcsődében, óvodában férőhelyet, a bejáró munkások számára létesített váróban újságot, folyóiratot, könyvet.1.. stb. És mindenek előtt: a társadalmi munkában. az együttműködés- ben részt, vevők ne csak azt lássák, hogy tevékenységüket, segítségüket forintértékben is lemérik, hanem legyen jó érzésük, hogy amit létrehoztak. az az övék. benne van két kezük önzetlen munkája, amiért nem várnak többet, — s ezt mindig meg is kell kapniuk! — mint egy köszönetét kifejező kézszorítást, amely egyben legyen a közvélemény megbecsülése is. Dér Ferenc Vigyázat, mérges \ gomba! ' Végre beköszöntött az igazi nyár, s hétvégeken, szabad idejükben sokan nekivágnak az útnak, hogy a természetben megpihenjenek, felüdüljenek. Legtöbben a Bükk és a Mátra szép tájait keresik fel mostanában. Nem véletlenül, hiszen az erdei kirándulásnak többszörös haszna is van: a pihenés mellett gombázni is lehet a dús lombú fák árnyékában. Nem is kell sokat keresgélni, hiszen olyan most az erdő, mint terített asztal — a sok esős napot követő meleg idő előcsalta a haraszt alól a gombákat. Ám nemcsak az ízletes ehető gombák bújtak elő, dúsan tenyésznek a mérges gombák is. A tinóruk, őzlábak, rizikék, császár- és rókagombák mellett temérdek mérgező gomba kínálgatja magát, a gyilkos galócától a döggombáig és a susulykáig. A kirándulók nagy része tudós gombásznak tartja magát. azzal hivalkodón, hogy ők a legnagyobb biztonsággal meg tudják különböztetni a jó gombákat a „bolondgombáktól”. Ez azonban korántsem igaz, mert a mérgezők több fajtája is nagyon könnyen összetéveszthető az ehető gombákkal/ A gombaszakértők a megmondhatói, hogy mennyi sok mérges, az egészségre káros és veszélyes gombát rej-t a kirándulók kosara, táskája. Megmondhatják a szakértők, ha a kirándulók megmutatják, milyen 'gombákat is szedtek. Sajnos, sokan vannak, akik nem veszik azt a fáradságot maguknak, hogy megvizsgáltassák gombazsákmányukat. Pedig a vizsgálat pénzbe sem kerül, ingyenes. A mulasztásért aztán sokan súlyos árat fizetnek. Ne legyen hát elbizakodott egyikünk sem, ne bízzuk magunkat saját „tudományunkra”. Legmegnyugtatóbb csak -az lehet a gomba,szedők számára, ha nem mulasztják el a szakértői vizsgálatot. Különben a magunk és mások egészségét, életét veszélyeztetjük felelőtlenül, és visz- szük a vásárra. Vigyázat, mérges gomba! Új vonások a mezőgazdasági termelésben A gépesítés távlatai A hazai és a külföldi nagy nemzetközi gépkiállítások, a mezőgazdasági üzemekben zajló termelő tevékenység egyaránt mutatja: az a folyamat, amely a múlt század második felében kezdődött, s amely mintegy ötvenhatvan esztendővel ezelőtt a traktor megjelenésével gyorsult fel, tovább tart. Zajlik a mezőgazdasági termelés gépesítésének forradalma. S e változások nyomán nemcsak a kezdetet jelentő gőzgép, hanem sokkal későbbi géptípusok is — mint például az izzófejes traktorok — elvesznek lassacskán az emlékezetből. 140 HELYETT 14 TRAKTOR Heves megyében ma kétezer traktor dolgozik azon a területen, amelyet egy évtizede még félezerrel több géppel tudtak csak megművelni. S az új nagy teljesítményű traktorok nem G. traktorokat, *hanem az azoknál sokkal korszerűbb 50 lóerős MTZ-ket, Zetorokat váltottak le. A mostani években a mezőgazdaság gépesítésében mutatkozó változások egyik jellemzője, hogy mind nagyobb teljesítményű traktorok állnak munkába, s ennek megfelelően természetesen változnak a munkagépek is. 1970-ben a magyar mező- gazdaságban 67 472 traktort tartottak nyilván. Az idén 56 ezer traktor dolgozik földjeinken. Csökkent tehát —és nem is jelentéktelen mértékben — a traktorok száma. Ezzel szemben tény, hogy nyolc esztendővel ezelőtt a hazai traktorpark 2 millió 391 ezer lóerőt képviselt, a jelenlegi pedig 3,9 millió lóerőt. Évekkel ezelőtt megjelentek a 100 lóerőn felüli erőgépek,. s számuk egyre nő. A váltás, a változás —, ha csak ezt az egyetlen vonását vizsgáljuk is a traktorparknak — teljesen nyilvánvaló. KEVÉS EMBER JUT A műszaki haladás és megoldások adta előnyök is ké- zenfekvőek. Itt is elég egyetlen tényezőre, a munkerö- helyzetre utalni. Olyan időszakokban — mint amilyen a gabonaaratás időszaka is — amelyekben gyakorlatilag minden gépet mozgásba kell hozni, kiderül: nincs elegendő ember a gazdaságon belül most már a gépek nyújtott, vagy kétműszakos üzemeltetésére, karbantartására, folyamatos kiszolgálására sem. Nem is olyan régen még a kézimunkaerő-igényes növények termesztése okozott — s okoz persze ma is — gondot. Lassacskán viszont jelentkezik ez a gond, akkor is, ha traktorvezetőkről, teherautó, kombájn, vagy más mezőgazdaságban hasznosított gép vezetéséről van szó. A népgazdaság munkaerő- helyzete olyan, hogy a hosz- szabb távú tervek is a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának csökkenésével kalkulálnak. A növekvő feladatokat csak kevesebb embert igénylő, nagy teljesítményű gépek révén lehet megoldani. MÁSKÉNT KELL SZERVEZNI Azt a mezőgazdasági üzemekben is felismerték, hogy a korábbinál jóval nagyobb teljesítményre képes erőgépek, s a hozzájuk kapcsolt munkagépek munkáját másként kell szervezni, mint kisebb teljesítményű elődeikét. Azt is tudják, hogy ezek üzembiztosán tartása milyen jelentőségű. A gyakorlatban mégis sokszor tesznek engedményt a szervezésbeli lazaságok meglürésével. A teljes igazsághoz hozzátartozik: egyik-másik mezőgazdasági nagyüzemben szemléletben, főként pedig szellemi ismeretben, fegyelmezettségben, pontosságban nem érték el azt a színvonalat, amelyet e nagy teljesítményű, s egyben drága gépek gazdasági üzemeltetése megkövetel. Ennek híján azok az előnyök, az a műszaki színvonal, amit az új, korszerű nagy teljesítményű gépek kínálnak semmivé foszlanak, s marad a nagyon magas költség. TERJEDNEK A CÉLGÉPEK Egy másik egyre teljesebben kibontakozó vonása a mezőgazdaság gépesítésének az úgynevezett magajáró célgépek terjedése. Ilyennek minősíthető a már „régen” ismert, használt gabonakombájn. Az elmúlt öt-hat évben váltak általánossá a cukorrépa-termelés gépei. Ma már a gazdaságok többségében dolgoznak a szénabetakarítás gépei, eszközei — pontosabban önjáró gépei. Az alföldi nagy szőlőtermelő gazdaságokban ma már egyáltalán nem megcsodált újdonság a szőlőszüretelő kombájn. Vannak nagyüzemek, amelyek a ribiszkebetakarító gépre alapozva létesítenek nagy ribiszkeültetvényt, mái sok a meggyest, a szilfást te-. lepitik azzal a szándékkal, hogy amikorra termőre fordul, ott lesz a betakarításhoz szükséges gép, eszköz. GÉPESÍTÉSI KONCEPCIÓ KELL A haladás tehát folyamatos. A mi mezőgazdaságunk — néha ugyan lépéshátránynyal — de rendszeresen átveszi azt az ütemet, amelyet a nemzetközi lehetőségek nyújtanak. A hazai mezőgép- gyártás fejlesztése, a gép- behozatal külön szerteágazó, nagy kérdés. Ugyanilyen sokrétű az a követelmény is, amelyet a magajáró célgépek, az iparszerű termelésre módot nyújtó gépek, berendezések terjedése támaszt a mezőgázdasággal szemben. Ha másról nem is, arról remélhetően többeket meggyőznek a mezőgazdasági termelés gépesítésében zajló változások — azok egynéme- lyikének említése —, hogy mezőgazdasági nagyüzemeinkben nem elégséges ötletszerűen dönteni gépvásárlásról, karbantartásról, s más a gépesítéshez kapcsolódó témáról. Az üzemen belül elengedhetetlen, hogy legyen jól átgondolt gépesítési koncepció, s ehhez igazodjanak a gyakorlati lépések. Természetesen országosan is elengedhetetlen ennek a követelménynek az érvényesítése. A gazdaságok tudatosabb gépesítési tevékenysége azonban minden téren sokat segíthet. Fehérvári István -f Képpel — szóval Hol vannak a fiatalabbak? A gyöngyösi KAEV könnyűipari berendezéseket gyárt, termékeiből nemcsak a szomszédos, de távoli földrészek országaiba is exportál. Kedvező piaci lehetőségeik között szívesen említik a Mexikó cipőgyártási programjában történő részvételüket. A feyár azonban súlyos szakemberhiánnyal küzd. lenleg is mintegy ötven fő hiányzik a termelésből, a szakember-utánpótlásról már nem is beszélve. Az idén vizsgázott nyolc fiatalból alig marad a gyárban egy-kettő, a 120 tanuló részére épített tanműhely pedig kong az ürességtől. n.>- Minderről így vélekedik négy tapasztalt szakmunkás: IS Zavarkó Béla, a könnyűipar kiváló dolgozója, a Delta szocialista brigád vezetője: — Mi bizony elég szoros normában dolgozunk. így ha tanulót kapok, bizony nem sokat érek rá vele foglalkozni. Amíg a tanuló a gépen pepecsel, addig nem megy a termelés. «■ >z aztán a fizetésnapkor meg is látszik a borítékban. így az! n, amikor önállóan kell majd dolgoznia, felkötheti a nadr'uát, még akkor is. ha az első hónapokban kedvezményeket kap, amíg „bedolgozza” magát. Hiába, hiányzik az alap. Micskó Árpád esztergályos: — Húsz éve dolgozom a szakmában. 1976-ban {ettem mester- vizsgát. Szeretem a szakmámat és úgy érzem,' megbecsülnek munkámért. Több műszakban járok dolgozni, korán kelek és későn látom viszont családomat. A mai fiatalok ezt nem szeretik, és azt sem, hogy nyolc órán át szinte a gép mellé Mahonka Gábor villanyszerelő csoportvezető, a textilgyártó gépsorok kiváló ismerője: — Itt jártak nálunk pályaválasztás előtt álló fiatalok, amikor megmutattam, mi mindent kell tudnia itt egy jó szakembernek, jó néhányan visszariadtak. Pedig milyen sok szépet is elmondtam a munkámról. Debrei Tibor csoportvezető: Szerintem a szerelőszakma hitelét veszítette. A lakatosok és az esztergályosok között nagy a bérfeszültség az utóbbiak javára. Sok tanulóm inkább elment gépkocsi- vezetőnek. mondván, ott nem kell legalább egész nap az olajban turkálnia. Természetesen nem mindenütt ilyen, vagy így gond a szakemberutánpótlás. Egy azonban bizonyos: a négy szakmáját szerető, megbecsült szakmunkás véleménye figyelemre-' méltó. Még ugyan ők is fiatalok, de hol vannak a legfiatalabbak. .. (Perl Márton képriportja/ ÆmUMn 1978. július 26- szerda
